Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-11-25 / 734. szám
12. oldal MENÓRA * 1978 november 25. F0GS0R1AVIT9 KLINIKA TM! E Azonnal megjavítjuk fogsorát e's megvárhatja! & Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—töl este 8-ig. 0 a ( ^ Nyugdíjasok és Welfaren lévők részére £ mérsékelt órak | S 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) fj SuzxjEzzazc 733—7011____ 733-41 Herendi és sok más külföldi porcelán MEGSZŰNŐ üzletekből ÁTVETT ÁRUK SPÉCI A L OLCSÓ KIÁRUSÍTÁSA ÁLLANDÓAN! VICTORIA GIFT SHOP 5865 VICTORIA AVE. TEL 738-1414 HENRI KELEM UTAZÁSI IRODA 2112 St. Lawience Blvd. MONTREAL H2X 2T2 Canada. Tel.: 845—3111 Sherbrooke sarkon 5-en beszélünk magyarul. Minden az utazáshoz eqy fedél alatt. KORDA STEVEN ügyvéd lll, ll.d. 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 P.O.Box 188, Place Desjardins, Montreal, Que. H5B1B3 Tel phone: 282 -1111 1 KOMLÓS TIBOR " m Tét 842-75361 / PF/C7 Btim V'AC/Jí. SZAK ÜZLET ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 BOURRET PASTRY i DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 846? * Finom külföldi es kanadai csemegea'rúk és sajtok. * Az ismert legfinomabb magyar hentesáruk. * Magyar és európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. Iroda tel: §44 -6822 Lakás tel 288 - 7 559 flr. TAHIH PÁL iif/ijrétl 10 ST. JAMES ST., Suite 902. MONTREAL Motto: Az orvos óvatosan keverjen össze krokodilürüléket, gyík-bórt, denevérvért és teveköpést. (Krisztus előtt 1550-ből származó egyiptomi recept-utasítás orvosok számára) — Asszonyom, egyre többször gondolok arra, hogy micsoda különös, zavaros és zagyva korban élünk. Már nem tudunk semmiben hinni, mi emberek, önmagunkban sem. Elvesztettük hőseinket. Elvesztettük a középkori páncélos lovagokat elvesztettük Don Quixotet, a spanyol lovagot, aki a buta és csúnya Dulcineát gyönyörűnek látta. Elvesztettük Rin Tin Tint, a csodakutyát... valamiképpen elvesztettük hitünket önmagunkban. Már negatív hőseink sincsenek... Tennessee Williams és Arthur Miller már nem ír, mert már gyötrődő és önmagukkal viaskodó alakjaik felett is elmúlt az idő. Nemrégiben, egy fiatal amerikai író olyan színdarabot írt, amelyben a szereplők neve már csak szám, a főszereplők: Egy-kettő-három. — Hova lett Don Quixote és Dulcinea? Mi történt Rin Tin Tinnel? Hova lett hitünk önmagunkban? Hova lett önmagunk viaskodása? Asszonyom, mit csináltunk mi, emberek és próbababák önmagunkkal, hogy már csak így tudjuk nevezni egymást és önmagunkat: Egy-Kettő- Három? — Soha mi emberek, olyan okosak nem voltunk, mint most. És; soha még olyan közömbösek és olyan magányosak nem voltunk, mint most. Ma már abban sem hiszünk, hogy érdemes rossznak lenni. Eljutottunk egy olyan pontig, amikor éppen csak le akarjuk élni az életünket, minden különösebb nehézség nélkül... ki akarjuk fizetni otthonunkra a jelzálog-kölcsönt, igyekszünk minden különösebb érzelmi és intellektuális problémát elkerülni... ha a szélmalmokat látjuk, elfordítjuk a fejünket, Dulcineát, az ostoba, vulgáris Dulcineát nem is vesszük észre és Rin Tin Tin, a csodakutya, farkát behúzva, vinnyogva kuporodik le a holdas éjszakában, mert nincs kit megmentenie, mert már abban sem hiszünk mi, emberek, hogy Rin Tin Tinnek meg kell mentenie bennünket. — Igazában véve, már a politika sem érdekel bennünket. Már régóta nem arra szavazunk, akit jobbnak gondolunk, mint ellenfelét. Már régóta arra szavazunk, akit kevésbé rossznak gondolunk. Életünkből a hitet és a hitetlenséget is elvesztettük... kiégtünk és, ha valaha is elérkezik Földünkre egy A múlt többnyire belemerevedik abba a pillanatba, amelyben az utókor, és s sajátmagunk legendája megállította bennünk az időt. Ezért van aztán az, hogy a múlt emlékképekben hozzáragad az emberhez. Vannak jó és rossz emlékek. Az utóbbiaktól igyekszünk elmenekülni. Ezt fejezzük ki ezzel a mondással, hogy „még álmunkban se jöjjön elő". Higgyék el nekem, hogy a sokemlékű ember társaság hiányában is kellemesen elszórakozik egyedül magában. Miért? Mert variálhatja a múltat. És elgondolkozhat azon, hogy sok minden másképp is történhetett volna, mint ahogy megtörtént. Válogatva az emlékek között vannak humorosak, amik nevetésre csiklandoznak még most is, annyi sok-sok idő múlva. KÜRTHY MIKLÓS: Napok sodr... másik bolygón született látogató, megdöbbenve fogja tapasztalni azt, hogy zavaros és zagyva elméletek között, emberek milliói közömbösen, fáradtan már a hitetlenség hite nélkül is, élünk egymás mellett. S ez a világűrbeli látogató sohasem fogja megtudni, hogy egyszer, küzdöttünk Dulcineáért, hogy egyszer hittünk Rin Tin Tinben, hogy volt egy idő, amikor jók és rosszak tudtunk lenni... amikor szeretni és gyűlölni tudtuk egymást. S ez a világűrbeli látogató talán megkérdezi majd tőlünk: mi történt velünk, hogy a Hold, a csillagok és a bársonyos ég alatt azzá lettünk, akik vagyunk — közömbös teremtményekké, akik csak számok már... akikben nincs már elég lendület nemcsak ahhoz, hogy szeretni tudják egymást, de már ahhoz sincs elegendő hitük, hogy gyűlölni tudják egymást. Amikor ellépek a kirakat elöl, látom, hogy a próbababa egy ügető kiskutyára szegezi lila szemét, azután kiábrándultán elfordul. Oh, igen, mert ez a kiskutya nem Rin Tin Tin... ezt a kiskutyát egyszerűen kiengedte a gazdája, mert nem törődik azzal, hogy mit csinál... és ez a kiskutya nem is tudna és nem is akarna Rin Tin Tin lenni. Hajnal van, munkából jövök haza és amikor leszállók a villamosról, olyan köd van, hogy két yardnyi távolságra sem látok. Az egész dolog kísérteties, Boris KarlofTra, Peter Lorréra, Vincent Price-ra és Lugosi Bélára gondolok. Szinte minden pillanatban várom, hogy egy omladozó, kastélyszerű épületbe ütközöm, amelynek falai mögött borzalmas titkok vannak és időnként egy nő felsikolt. (A borzalomfilmekben minden ilyen angol kastély falai mögött borzalmas titkok rejtőznek és minden ilyen angol kastélyban időnként felsikolt egy nő. S persze, a történet végén a nőt megmentik és a nő borzongva fordul megmentőjéhez: Roger, ez borzasztó volt, sohasem tudtam volna elképzelni, hogy George bácsi falazta be a rokonokat) A sürü ködben hangokat hallok és hirteléti emberekbe ütközők. Egy férfi és egy nő botladozik a ködben, ók sem látnak engem. Egymásba ütközünk és véletlenül megöleljük egymást, mert mindhárman elvesztjük egyensúlyunkat.Egymás arcába bámulunk és mindhárman meglepődünk. A nő átlagosan csinos. olyan, aki a borzalomfiimekben sikoltani szokott, a férfinek szakálla van (hamburgert evett paradicsom-mártással, ezt kétségtelenné teszi a szakáll) és a sűrű ködben átöleljük egymást és egymás szemébe bámulunk. — I am sorry — mondja a férfi és azután elenged és a nővel együtt (és paradicsom-mártásos szakállal) tovább botladozik. Én is tovább botladozom hazafelé és arra gondolok, hogy csak azért öleltük meg egymást, mi hárman, véletlenül, mert sűrű a köd és nem láttuk egymást. Megkönnyebbülök, amikor elérem az épület kapuját, ahol lakom. A távolból lépések hangzanak, fenyegetően. Belépek az épület kapuján. Miközben a felvonó visz a nyolcadik emeletre, az jut eszembe, hogy ha véletlenül a ködben egymásba botlunk és megöleljük egymást, bocsánatot kérünk egymástól. Tudatában vagyunk annak, hogy az ölelés szokatlan. Amikor hazaérek, lenézek az ablakból. A köd szinte áthatolhatatlan. Valakit talán meg fognak gyilkolni a ködben. Valakit talán meg fognak ölelni a ködben. Mielőtt elalszom, úgy tűnik, mintha lent, az utcáról sikoltást hallanék. Lehet, hogy ezt csak a félálom tette. Lehet, hogy senki nem sikoltott... lehetséges, hogy csak félek a haláltól, a ködben való találkozásoktól és az öleléstől... A lakásom közelében van egy temetkezési intézet. A két tulajdonos közül az egyik gyakran kinn áll az utcán és amikor elmegyek a ház előtt, barátságosan üdvözöljük egymást. Mr. Howard kedves ember és látom, hogy szimpatikusnak tart, de az utóbbi időben kicsit elhidegedett tőlem. Alapjában véve ezt megértem, másfél éve lakom ezen a környéken és kétségtelen, hogy Mr. Howard úgy tekintett engem, mint olyasvalakit, akiből rövidesen hulla lehet. (Mr. Howard nem tudja, hogy hullává válásom esetén senki sem fizetne a temetésért.) Amikor néhány hónappal ezelőtt beteg voltam és alig tudtam vánszorogni, Mr. Howard átölelte a vállámát és átsegített az utcán. Azután jobban lettem és Mr. Howard arca elsötétült. Egyre bizonyosabb vagyok afíelól, hogy Mr. Howard úgy érzi: becsaptam őt, mert még mindig élek. A napokban, egyik reggel, amikor szemügyre véve a kint állókat, láttam, hogy éppen temetés előtti szertartás van odabent, beléptem az épületbe. Mr. Howard barátságosan, de bizonyos fenntartással fogadott. Magatartásán éreztem, hogy felismeri intézete iránti érdeklődésem értékét. De, természetesen zavarja az a tudat, hogy még mindig élek. — This way. Sir — mondta és bevezetett abba a hátsó szobába, ahol a halott volt. (A többiek a külső szobákban és az utcán voltak, barátságos beszélgetés közben.) A halott körülbelül 60 éves, őszhajú férfi volt. Egyedül voltunk egymással és megkérdeztem: — Mondd, milyen az átmenet? Milyen az, amikor az ember az életből a halálba fordul? Kérlek, mondd meg nekem: mert félek. Mondd meg nekem, hogy elókészüljek a végső pillanatra. Mondd meg nekem, hogy milyen érzés — nem lenni? A halott nem felel. Sárga arca van és a szeme csukott. — Miért nem felelsz? — kérdezem. — Nincs bátorságod ahhoz, hogy megmond az igazságot? Nincs bátorságod ahhoz, hogy az életről és halálról beszélj velem, te, aki már halott vagy? Azután kimegyek az utcára. Mr. Howard merően bámul rám. Látom a szemében, hogy elképzel a halott helyében, a belső szobában. F0R60 KOMÉDIA FONTOS KÖZLEMÉNY A KELEN IRODÁTÓL: Kérjük kedves ügyfeleinket, hogy a csalódás elkerülése miatt küldje hozzánk mielőbb karácsonyi megrendelését. Naponta továbbítjuk most is Budapestre „KARÁCSONYI KIADÁSRA" megjelöléssel. IKKA, TUZEX, LEI, GYÓGYSZER Okiratok készítése és hitelesítése. TELJES UTAZÁSI SZOLGÁLAT ÁLOMSZÉP UTAK DÉLRE OLCSÓN Kérje 16 oldalas ártájékoztatónkat. Állítsuk be a forgó komédiát arra az időre, amikor végvonaglással kimúlt a második világháború. Szörnyű, borzalmas napok sorakoznak a megűjúló élet minden percéhez. Romeltakarításra legalább hetenkint kétszer ki lettünk vezényelve. Sűrű veszekedések és keserű káromkodások közepette indultunk útnak. Ez a kis, huncutul vidám történet akkoriból sorakozott emlékek falára, örök figyelmeztetésül, hogy nincsenek nagy dolgok az életben, a föld forog, és rajta mi, emberek komédiázunk. Kis csapatunk már ott járhatott az Aradi utca közepén, ahol a nagy emeletes bérházak helyén romokban hevertek a falak, a pincék üszkös gyomrából égett pernye bűze terjengve szállt a sötéten terhes fellegek felé. Kóbor kutyák csatangoltak, szaglászva keresték a tegnapi életet, ami már csak volt, de a múlt emléke még ott kisértett bennük. Kutyában, emberben egyforma indulatokkal. Máskülönben csendes volt a táj, a romok közül már kezdett kinőni a rengeteg gaz, kis gyalogozótok nőttek a régi szobák helyén. A gaz hamarabb kap lábra és terjed, mint az ápolt kerti növény, s akkor úgy látszott, hogy a gaz kezdi birtokba venni a rombolást, s nekünk, rompucolóknak ezeket is el kellett takarítani. Kihúzkodtuk gyökerestől a több helyen már karvastagságú giz-i Irta: Székly Molnár Imre gazt, ezt azért is szorgalmaztuk, mert takarásukban néha találkoztunk olyan hulladékokkal, amire még szükségünk volt. Az ügyesebbje élt is az ilyan szerencsével, de az igazi meglepetés most más alakban és változatban mosolygott le ránk azon a reggelen. Egy kis orosz katona került az utunkba, vékonydongájű hadfi, akivel ha normális körülmények között találkozunk, bizony észre se vesszük. A kis katona felgusztálta szemével a köztünk levő asszonynépséget, egynél-egynél még csettintett is a nyelvével, megállapítva, hogy nagyon belevaló teremtés lenne egy kis reggeli hetye-petyére. De ahogy végignézett a mi kódis társaságunkon, valamiképpen az eszébe villant, hogy segíteni kéne rajtunk. Nem sokáig gondolkozott, gyorsan rájött a módra, de azért úgy spekulált, hogy abban benne legyen egy kis megalázás, és talán a győztes hadfiak megvetése is. Mert mióta a világ világ, a győzedelmes hadsereg legalábbis félistennek képzeli magát, s akit pedig legyőz, örüljön, hogy meghagyta az életét. Bizonyára ilyen gondolatok motoszkáltak a mi kis katonánk fejében is, mert megszületett az a gondolata, amelyet ki is vitelezett Fölment egy nagyobb romhalmaz tetejére, ahonnan beláthatta a tájat és mi figyelemmel kisértük prózai mozdulatait. Tehát adva volt a színpad, a föld forgott, a kiskatona pedig komédiázott. Letolta a nadrágját aztán lekucorodott, és könnyített gyomra terhén. Bizony, ez olyan prózai művelet volt, amit mi lakásunk kis elhagyatott zugában szoktunk elvégezni. Nem is illett odanézni, a férfiak megállapították, hogy a kis vitéz bizonyára jóllakott, és a sok jó megártott a gyomrának. Könnyíteni kellett rajta. Ezek voltunk mi, férfiak, de a nők, bizony félszemmel odaleselkedtek. Éva anyánktól örökölve a kiváncsiságot, s egyszerre az egyik felkiáltott: — Odanézzenek, a kis szégyentelen milliósokkal törülgeti a fenekét! Erre már felfigyeltünk mi is, rátámaszkodtunk az ásóra vagy a kapára, szemünk megragadta a nem mindennapi látványt. Egy nagy zacskóból milliós papírbankókat húzott elő, ez akkoriban a legnagyobb bankó volt. Pár napig meg lehetett élni belőle. A következő mozdulatában benne volt a megalázás, de hogy a megszégyenítés se hiányozzon, elkezdte — Végre is, rendet kell teremteni itthon, Gazda — mondja kiskutyám. Sweetheart és játékait a szájába veszi és egymásután felsorakoztatja az ágy baloldalán. Azután leül és szemügyre veszi a játékokat — Ez nem jó. Gazda — mondja végülis. — Az egész dolog túlságosan pontos és rendes. Nem szeretem a rendet. Gondolod, hogy szórjam szét a játékokat mindenfelé a lakásban? — Azt hiszem. Darling, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Én sem szeretem a rendet. A rend fantáziátlan. A rendben nincs egyéniség. Sweetheart különböző helyekre viszi játékait a lakásban és amikor lefekszünk aludni és bebújik az ölembe, hátrafordítja fejét és megjegyzi: — Tudod, Gazda, rendetlennek lenni igazán izgalmas dolog. Minden buta kiskutya tud rendes lenni, az nem vicc. Az élet az igazi élet a rendetlenség. — Persze, Darling — felelem. Sweetheart ezután egyik párnánkat lelöki a padlóra, mielőtt elalszunk. törülgetni fenekét. Aztán a bankókkal körülkerítette magát. Jól látható, széles mozdulatokkal kéjelgett, mert sejtette, ahogy elmegy onnan, odarohan a szegénység, és birtokába veszi az alig- vagy csak félighasznált bankókat. Tudta, hogy egy rongy és egy kis víz letisztítja róla a piszkot, és úgy fog kinézni a milliós bankó, mint új korában, használat előtt volt. És ismert az a latin mondás: pecuniam non ölet. Ahogy elgonolkoztam a történeten, az volt az érzésem, hogy a kiskatona nem eredeti művész volt, úgy láthatta valamikor csellengő kamaszkorában odahaza, amikor a “dicsőséges" német, vagy a muzsikus olasz armadából valaki végigszinészkedte ezt a jelenetet. Akkor ók, most mi is fölszedtük a milliós bankjegyeket, mert a millió akkor is millió marad, ha nem éppen jószagú, patyolat tiszta. Hát nem forgó komédia az élet?! Csak a színész és a színpad változik, a lényeg az mindig marad a régi. Csak talán másmás formában kerül előadásra. S ez így is lesz mindig elrendezve, míg forog a föld, és mi komédiázunk rajta, emberek. AZ EGERVÁR RESTAURANT nagy SZILVESZTERI PARTYT rendez december 31 -én este 8 órai kezdettel, melyre Montreal magyarságát szeretettel várja. «sora: malacpecsenye vagy bécsi szelet, vagy disznótoros, két személyre $25.- egy üveg borral. Asztalfoglalás előre biztosítandó a 845-5690 telefonszámon. Hangulatos zene, malac-sorsolás
