Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-11-25 / 734. szám
1978 november 25 MENÓRA 11. oldal Nemrégiben Rómában megjelent egy kis könyvecske, amelyben a közel kilencven éves Lily Brik, moszkvai festőtáncosnő beszél a költő Majakovszkijról, aki — mondják — miatta lett öngyilkós. A lapos nyelvezetű, szigorúan kérdés-felelet könyvecske sok mindennel adós marad: számomra leginkább azzal. — amit. ha magam ültem volna le az Írógép elé hasonló feladattal, elsőnek vettem volna számításba — hogy a kérdező ellemezze saját szavaival is a megkérdezettet. írja le mai körülményeit, elemezze, értékelje a válaszait. Vagyis az író aktív részvételét hiányolom. Dehát a kis könyv szerzője, Carlo Benedetti nem író. hanem újságiró, annak sem a könnyed tollúak közül való. őt egyesegyedül a politika érdekli, és minthogy a mai olasz politika tájfunmagjában a Szovjetunió áll, Benedetti szovjetológussá képezte magát. Biztosra veszem, hogy a Lily Brik elbeszélésben elevenedő századeleji moszkvai entellektuelek világa Benedettinek csak zsurnalisztikái melléktermék. Könyve mégis megajándékozott néhány érdekes oldallal. Például az idős hölgy elbeszélése egy jó hatvan év előtti moszkvai ,,dolce vita,, szilveszterről. Házigazda a Brik házaspár: Oszip, a nyelvész-író és Lily, azaz akkor még Lilja; a vendégek között volt Elsa Trióiét, Lily húga. aki később a világhírű francia író, Louis Aragon felesége lett, meg egyéb írók, festők, és más hasonló szegénylegények. „Az 1916-os évet vidám hangulatban fogadtuk. Lakásunk kicsi volt, hát a mennyezetre akasztottuk a fenyőt, csúcsával lefelé. Kártyalapokkal díszítettük fel és egy sárga blúzzal meg harisnyák fellegeivel. Valamennyien jelmezben voltunk. Majakovszkij egy darab vörös posztót tekert a nyaka köré és egy vörös anyagba burkolt vonalzót szorongatott a kezében. A férjem turbánt viselt és egy üzbég köntöst. Szkolvszkij matróznak öltözött. Elsa bohócnak, hajában hosszú, a mennyezetet verdeső tollal. Kamenszkij tarka csíkos zakót húzott és az egyik arcára egy madarat festett, a fél bajuszát kiszókítette, a másik feketén villogott. Jómagam piros harisnyában voltam, rövid skót szoknyában és a meztelen felsőtestemen blúz helyett csak egy virágos orosz kendő volt. Minél bizarrabb, annál jobb, vallottuk. Éjfélkor magunk készítette likőrrel koccintottunk: fele patikai alkohol, fele cseresznyeszörp. Az alkoholt pult alól szereztük, mert a háború miatt szeszmérési tilalom volt“ Miután Lily Brik fontosnak érezte Carlo Benedettivel tisztázni, hogy szerelmük Majakovszkijjal csak akkor kezdődött, (vagy változott plátóiból realistává? A fogalmazás kissé homályos.) amikor egy éve már elvált Oszip Briktől, beszámol hármasban töltött életükről. "Hosszú évekig egy lakásban laktunk Moszkvában mindhárman, a Cendrikov utcában. Mindannyiunknak külön szobája volt. Vologya (Majakovszkij) szokott reggelente elsőnek felébredni és amikor türelmetlenül sétált föl s alá Oszip Makszimovics (Brik) ajtaja előtt, amíg az végre kijött, hogy közösen megreggelizhessünk. A szamovárban forrt a víz, Vlagyimir Vlagyimirovics (Majakovszkij) elkészítette a piritóst, majd kiolvastuk az újságokat. beszélgettünk. (...) A reggelik voltak Vologya legkedvesebb percei: senki sem zavart, az agyunk friss volt az éjszakai pihenés után. Reggelente Vologya mindig jókedvű volt. Hosszú éveken át így kezdtük valamennyi napunkat." A történetből megállapíthatatlan, hogy egy másutt elmesélt, ezúttal pétervári emlék az idilli háromszög előtti vagy utáni időkből való: “Volt úgy, hogy egész napokat töltöttünk együtt. Sokat sétálgattunk a városban. Vologya cilinderben, én egy hatalmas fekete, tollas kalapban. A fehér éjszakák alatt legszívesebben. Az utcai lámpák égtek, de nem látszott a fényük, mintha nem is gyújtották volna meg őket. Egyszer beléptünk egy üzletbe a Nyevszkij Prospekten. Majakovszkij rejtelmesen az eladónó fülébe súgta: „Kisasszony, szeretnék egy különleges ceruzát, ami az egyik végén piros és a másikon, hiszi, vagy nem kék!" Egyszer az egész éjszakát a Neva partján töltöttük. A hajók kéményeiből nem jött füst, csak időről időre szikranyaláb. „Nem mernék füstölni a maga jelenlétében" — mondta Majakovszkij. Ekkor kezdődött a szerelmünk." Itt Benedetti. olasztól szokatlan fantáziátlansággal megkérdi: .. s mi történt utána?" Az idős hölgy feltehetően kicsit ugrott az események fölidézésében, amikor így válaszolt: „Gyűrűt váltottunk. (...) Vologya többször is elvesztette az övét. (...) Később, amikor nem volt többé szokás arany tárgyakat viselni Oroszországban, az író-olvasó találkozók közönségéből gyakran akadt, aki szóvátette Vologyának a dolgot. Egyszer valaki egy cédulán ezt üzente neki: „A gyűrű nem méltó az ön arcához.” Majakovszkij így vála-NÁLUNK NEM LÉTEZIK ELSŐRENDŰ ÉS MÁSODRENDŰ KANADAI A mi országunkban a kanadai az kanadainak számít tekintet nélkül a származására... és arra, hogy Kanadában született-e, vagy bevándorlóként jött az országba. Kanadában mindenki egyéni megbecsülésben részesül. Tiszteletben tartjuk az egyén faji, kulturális hovatartozását, vallási és szellemi meggyőződését. Minden kanadai hasznát látja a másik kanadai tehetségének, szaktudásának, ami gazdaggá teszi Kanadát Ez teszi Kanadát nagyszerű országgá! A kanadai kormány következetes multikulturális politikája a programok gazdag választékával biztosítja valamennyi kanadai számára kultúrája fenntartását, és mozditja elő annak lehetőségét, hogy abban valamennyi kanadai büszkén osztozzék. Egyik legfőbb célkitűzése a Multikulturális miniszternek, hogy minden kanadai számára egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítson tekintet nélkül származására és kulturális hovatartozására. A Multikulturális miniszter egyúttal gondoskodik arról a multikulturális irányelv a kanadai kormány valamennyi tevékenységében megvalósításra kerüljön. Ez teszi Kanadát valóban multikulturálissá. A kanadai kormány ezzel a következetes multikulturális programmal küzd valamennyi kanadai egyenlőségéért. Minden kanadai egyenlő. Nálunk nem létezik elsőrendű és másodrendű kanadai... hála a multikulturális programunknak. Multiculturalism egyetértés által az egyenlőségért |+| a Honourable Norman Cafik Minister of State Multiculturalism L'honorable Norman Cafik Ministre d'Etat Multiculturalisme szolt: „Ezért nem is az orromba fűzve viselem, hanem az ujjamon." De a kritikák a végén mégis zavartak, lehúzta az ujjárói a gyűrűt és a kulcskarikájára fűzte. (,„) Vologya halálának napján mindkét gyűrűt arra a láncra tettem, amit ma is a nyakamban viselek." Irodalomtörténeti könyvekből bizonyára hiányozni fog Lily Brik leírása arról, hogy milyen volt külsőre ez a Number One forradalmár. Ugyanis: „Mint egy kiskutya, nagy mancsokkal. nagy fejjel, aki felemelt farokkal (?!) fut az utcákon. El is kereszteltük Sennek, Kutyusnak. Gyakran igy is írta alá a leveleit, táviratait. Egyszer külföldről, latin betűkkel írta a táviratra: Schen. A postásokat meghökkentette, mert a kikézbesített lapon oroszul egy kézírás leszögezte: „Szószerint így: Kutyus”, majd egy másik: „Helyes: Kutyus", és végül egy harmadik: „Különös! Kutyus". s még egy meglepő vallomás: „Vologya melegszívű volt, megvetett minden közönségességet és cinizmust. Együtt töltött életünk alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy felemelte volna a hangját velem. Oszjával (Brik) vagy a háztartási alkalmazottal." Ezek után nem leszek talán az egyetlen. aki eltűnődöm azon. vajon miért is gyilkolta meg önmagát ennyi líra kellős közepében a költő...? Viták az euthanáziáról Amióta Henri Caillavet a parlamentben törvényjavaslatot terjesztett elő az euthanáziáról, szűnni nem akaró vita folyik a kérdés körül. Barátai azt mondják: Caillavet, a szenátor és polgármester, az Európa Parlament tagja sokat ártott karrierjének ezzel a vitatott törvényjavaslattal. Szólaltassuk meg őt magát! „Jól tudom, hogy politikai karrierem szempontjából ártalmas volt ez a história” — mondja. — Most is kap még sértegető leveleket? „Ezrével kaptam a leveleket, és majdnem mind sértegető volt. De csak addig, amíg arról a törvényjavaslatról volt szó, hogy átültetendő szerveket lehessen a haldoklókból kioperálni a menthető betegek számára. Ami az euthanáziát illeti, ennek kapcsán pár nap alatt ezer levelet kaptam és 80 százalékuk helyeselte álláspontomat.” — Milyen etikát vall? „Egyetlen etikám: tisztelni az embert. Harcolok azért, hogy a haladás könnyebbséget jelentsen az embereknek, akármilyen is a sorsuk. Rosszul esik és sértőnek érzem, amikor nézeteimet leegyszerűsítik, azt állítva, hogy egyszerűen »az euthanázia híve« vagyok.” — De hiszen a halálhoz való jogot javasolja. „Ügy van, és ez egészen más. A dolog lényege kiolvasható az érdekeltek leveleiből, amelyeket hozzám írnak. Fájdalmas tapasztalatok állnak mögöttük, és igazat adnak nekem. A legmegindítóbbak a 60—70 éves emberek levelei, akik azt írják: »Amit ön akar, az éppen miránk vonatkozik. Nem szeretnék méltatlanul meghalni. Nagyon is szeretem cs^ádomat, nem kívánom, hogy szeretteim bántó és fájdalmas élményekkel búcsúzzanak tőlem. Miért ne halhatnék meg méltósággal?«” — önt olyan szenvedélyesen foglalkoztatja ez a kérdés, hogy úgy vélem, ön mögött is fájdalmas élmények állnak. „Valóban, édesanyám szörnyű szenvedések után halt meg. Láttam, milyen rettenetes lehet a haldoklás. Édesanyám áttételes rákban halt meg. 40 nap és 40 éjszaka virrasztottam mellette. Édesanyám, akit mérhetetlenül csodáltam, akinek mindent köszönhetek — fogékonyságomat, érzéseimet, álláspontjaimat —, sokszor kért engem: vessek véget szenvedéseinek, segítsek meghalni, fojtsam meg, öljem meg.” — Mit érzett ön ekkor? „Nem tehettem meg, amit kért. De mélységes kétségbeesés fogott el, és bizonyára hasonlóan megrendül mindenki, aki ilyen helyzetben volt. Azóta alakultak ki a méltó halálra vonatkozó nézeteim.” — De hiszen az életet meg lehet hosszabbítani. „Igen, később láttám, hogyan élnek az emberek természetellenes és embertelen körülmények között, hozzákapcsolva ahhoz az egyébként nagyszerű szerkezethez, amely meghoszszabbíthatja az életet 20, 40 vagy 100 nappal. De miféle élet ez? Volt égy 80 éven felüli barátom, nagyszerű ember. Nem mondhatom rá, hogy öregember, mert megőrizte teljes szellemi és testi frisseségét. De baleset érte, teljesen megbénult, kórházban feküdt. Mindent megtettek, hogy életben tartsák, és az ő betegágya mellett is nagyon-hagyon szomorú látványnak voltam tanúja. Valóságos gyár lett ez az ember, annyi készüléket kapcsoltak a szervezetéhez. Én tudtam, mennyire szerette az életet, mennyire tisztelte az emberben az embert, és biztos vagyok benne, hogy ha megtehette volna, letépi magáról ezt az egész bonyolult készüléket, hogy a saját halálát halhassa méltósággal, önmaga tiszteletében, megbékélt lélekkel.” — Ezért vállalta ön a népszerűtlenséget, amelyet törvényjavaslata jelentett? — „Megrendített ez az élmény. Benyújtottam a törvényjavaslatot, bár tudtam, hogy felháborodást vált ki. Azt mondják rám, hogy a halál pártján vagyok, vagy egyszerűen csodabogár. De mindez nemigen érdekel. Szenátor vagyok. Van még időm. Az a véleményem, hogy az ember védje meggyőződését.” _ rniriT msht miii111 i""* EUROPEAN SAUSAGE HOUSE INC 145 NORFINCH DR., DOWNSV1EW, TORONTO, ONTARIO Telefonálja be rendelését! 416-636-5323 j ► Itt megtalálhatja Észak-Amerika legfinomabb bácskai-módon készített; • hentesáruit: kolbászokat, hurkákat, felvágottakat, stb. Privát füstölést vállalunk. Könnyen és gyorsan megközelíthető a yáros bármelyik részéről a korszerű (00-as és 401-es főutakon. Parkolási probléma nincs és vásárlóink megszabadulnak a városi forgalomtól. BURÁNY TESTVÉREK NYITVA Reggel Este iedd Csütörtök éntek zombat 9:00-tól 9:00-tól 9:00-tÓl 9:00-tól 9:00-tÓl 6:00-ig 6:00-ig 8:00-ig 8:00-ig 4:00-ig
