Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-07-22 / 716. szám

, Mr •August J..u01nar P.0.30X.1034 ״ , lle'ii Brun 3 ־.»ick , New Jer32y 0 9 11 Sccoivd class mail registration No. 1373. men ם Rn EGR1 GYÖRGY Elfogult elfogulatlansäggal vilagunk helyzeteröl t Es itt kapcsolodik össze Young es Bakke Ugye. Egy fekete börü amerikai ENSZ fo­­megbizott jo dolog, ha alkalmas embert talälnak ilyenre, okvet­­lenül ki kell nevezni. Youngrol azonban kideriilt, hogy alkal­­matlan, megis megtartjäk pozi­­ciöjäban. Miert? Carter elnök nyilvän nagyon fol lenne häborodva, ha azt mondanak neki, hogy faji el­­fogultsägban szenved. Carter igenis rossz velemennyel van a negerekröl. Alacsonyabb rendu­­eknek, ostobäbbaknak hiszi öket, mint a fehereket. Egy feher fömegbizottat ilyen hibä­­ert mär regen kirügott volna. A feketet nem. Ügy lätszik nem hiszi el, hogy talälna az amerikai negerek között alkal­­masabbat, okosabbat a helyäre. Ismet csak azt allitom, hogy en vagyok teljesen mentes a faji el­­fogultsägtöl, mikor azt hiszem, hogy az emberi butasagot nem mentheti az, hogy valaki fekete. Carterrel szemben meg­­gyözödesem, hogy bösegben talälhatö amerikaban olyan neger, aki vilagunk politikai te­­nyeivel tisztaban van, aki el6- ször gondolkodik es aztän be­­szel, s aki Amerika erdekeit job­­ban tudnä kepviselni, mint Young. Carter elnök forditott kiindulopontbcl, pontosan u­­gyanahhoz a hamis eredmäny­­hez jutott el, mint Thurgood Marshall a föbirö. Szerinte is a negereket segiteni kell ahhoz, hogy vezetö beosztäsba kerüljenek es ennek erdekeben a mercet lejjebb kell szällitani. Persze nem a mercät kell leszäl­­litani, hanem alkalmat kell adni a kisebbsegek egyedeinek arra, hogy a politikät ne polgärjogi harcokban, hanem tanulässal, fejlödessel sajätitsäk el. Sok igazsäg volt a harmincas ävek­­ben, abban az ällitölagos ajtö­­feliratban, amit a hollywoodi filmgyärak kapuiban helyeztek el: “nem eleg magyamak lenni, tehetseg is kell”. Ma is csak u­­gyanezt mondhatjuk, nem eläg negernek lenni, tudni is kell. Mindezek elörebocsäjtäsa utän persze nem is lenne är­­demes räszleteiben megcäfolni Young nyilatkozatait; annäl keväsbe, mert käsöbb ezeket fönökei utasitäsära ö maga cäfolta meg. Olyan gyönyörü önkritikät gyakorolt, hogy azzal meg a legszebb sztalini napok­­ban is alkalmassä tette volna magät egy körzeti pärttitkärsäg­­ra. A különbseg csupän az. hogy egy ilyen önkritika utän a körzeti pärttitkär a szemen­­köpösesdi dacära ugvanügy a rendörsegre került volna, mint ahogy odakerült 10 evvel ez­­elött a polgärjogi harcos An­­drew Young. Csak a szovjet politikai fogoly eseteben az igazoltatäs utän nem bocsä­­tottäk volna szabadon es 3 ävvel kesöbb nem välasztottäk volna be a Szovjetuniö legfel­­söbb tanäcsäba, mint ahogy ez Young-gal az Egyesült Allamokban törtent. Young egyenlösegjelet tett a szovjet es az amerikai politikai foglyok között. Micsoda kep- I telenseg. Nem vitatkoznänk u­­gyanis azon, ha Young valami olyasmit mondott volna, hogy az Egyesült Ällamokban is itel­­nek el embereket olyan bün­­tetöjogba ütközö teväkeny­­segert, melynek politikai vonat­­kozäsai vannak. Ilyen ugyanis Folvtatäs a 2 oldalon nek alapjän a viläg bärmelyik egyetemenek politikai tudomä­­nyi fakultäsän börszinetöl füg­­getlenül megbuktatnäk. Young 3 tärgykörben nyilatkozott. Härom nyilatkozat. härom bukäsos felelet. Elöször az ep­­pen akkor Moszkväban folyö politikai boszorkänyperekkel kapcsolatban kerdeztek. s ö kijelentette, hogy tulajdonkep­­pen semmi rendkivülit nem lät ebben, hiszen — mondotta — az Egyesült Ällamokban is van sok szäz, ha nem sok ezer politikai fogoly. Ö maga is az volt a hatvanas evekben. amikor a polgärjogi mozgalom harcosa volt, s ez ügyben egy­­szer letartöztattäk. Aztän a rodeziai politikai helyzetröl nyilatkozott, s annak a gyanüjänak adott kifejezest, hogy az elmült hetekben törtent feherek es feketek lemeszärläsa nem a Szovjetuniö tämogatta terroristäk müve, hanem azt Smith, rodeziai miniszterelnök kezdemenyezte, hogy ezzel nep­­szerütlenne tegye a szomszedos Mozambique-böl ät-ätcsapö rodeziai gerilläkat. A harmadik ugyancsak a delafrikai helyzetre vonatkozott es Young annak a meg­­gyözödesenek adott kifejezest, hogy sajät orszägäban messze tütertekelik a Szovjetuniö es Kuba afrikai beavatkozäsät, a­­mely szerinte meg sem közeliti Franciaorszäg, Anglia es az Egyesült Ällamok befolyäsät. Jömagam nagyon meg tudom erteni Carter elnöknek azt az elkepzeleset, hogy egy fekete börü amerikai fömeg­­bizott az ENSZ-ben jö hatäst kelthet az ügynevezett fei­­törekvö vilägban. Van ebben valami räciö s bär Young kinevezeset annak idejen bizalmatlanul fogadtam (mint kiderült joggal), a politikai alap­­gondolatot helyeseltem. An­­drew Youngröl azöta több­­szörösen kiderült, hogy erre a posztra tökeletesen alkalmatlan. Ma mär az amerikai politikai eiet moguljai szinte egy­­hangülag (de az elnök kivetelevel) követelik levältäsät. A kepviselöhäzban meg arra is javaslatot terjesztettek be, hogy bünvädi eljäräst inditsanak ellene. Igaz, ezt nagy többseggei elvetettek, de nem azert, mert a többseg tämogatni kivännä toväbbra is Youngot, hanem, hogy egy meg nagyobb politikai botränyt elkerüljenek. Demokrata es republikänus pärti szenätorok es kepviselök szinte egyhangülag belyegeztek meg az ENSZ fömegbizott elfogultsägät es tudatlansägät. Vance kü lügy miniszter magähoz hivatta Youngot Genf­­ben, ahoi egy izletes ebed kereteben összeszidta, majd kesöbb az. elnök szemelyesen is fölhivta telefonon es dor­­gäläsban reszesitette. A dorgäläs szöt nagyon meg­­fontoltan hasznältuk itt. Carter nem mondta fömegbizottjänak, hogy most aztän eleg volt es nyüjtsa be lemondäsät, meg csak azt sem, hogy az ilyen szerencsetlen nyilatkozatok ärtanak az amerikai kül­­politikänak es ha hasonlö meg egyszer elöfordul, ügy repül. ן Nem, Carter csupän megdor­­gälta “nezd kisfiam” — mondta neki — "egy ilyen fontos beosz­­täsban az ember övatosabban bänik a nyilatkozataival”. De, hogy magähoz az ügyhöz terjek vissza. furcsänak talälom, hogy — bär a Legfelsöbb Birösäg dontese nagyon szoros volt — csupän egyetlen olyan birö volt, aki a többsegi döntest a nyilvänossäg elött tämadta, söt, azt a faji szempontböl kär­­hozatosnak minösitette. Ez az egyetlen feketebörü föbirö. Thurgood Marshall volt. Ö, a szämära negativ döntesböl azt a tanulsägot vonta le, hogy "Amerika most mär mindörök­­re megosztott tärsadalom marad." E megällapitäsnak nem is az a legföbb hibäja, hogy butasäg. Megcsak az sem, hogy rosszul illik olyannak a szäjäba, aki az Egyesült Ällamok egyik legföbb meltösägäba verekedte fei magät — valöszinünek tartom, hogy külsö segitseg nelkül. A legnagyobb baj az, hogy Thurgood Marshall olyan hive a faji egyenlösegnek, hogy fenntartäs nelkül hisz sajät faj­­täja celjainak elsödlegessegeben Ime. igy fordul a legszebb em­­beri gondolat is visszäjära. Igy välik forradalmärrä az a demokrata, akit egy demok­­ratikus processzus nem segit celjai elereseben. Marshall nem azt mondja, hogy "ime, itt vagyok peldänak en, aki sajät erömböl verekedtem fei magam". hanem azt. hogy "ime, itt vag'vok en. aki magas poziciömat arra akarom hasznälni, hogy nälam kisebb kepessegü, de azonos börszinü embereket is — akär erdem­­telenül — magas poziciöba jut­­tassak. Es Bakke ügye itt kap­­csolödik a mült het egyik legjel­­lemzöbb politikai botränyähoz, Andrew Young, az USA Egyesült Nemzetekbeli fömeg­­bizottjänak furcsa nyilat­­kozatähoz. Young egy nagy francia lapnak adott nyilat­­kozatäban olyan hajmeresztö szamärsägokat mondott, mely­he^ö legjobb orvos kezere biz­­zam. Az a tärsadalompolitikai elkepzeles tehät, hogy több neger orvos, mint amennyi valösägban rendelkezesre ällhat, hasznäl a tärsadalomnak, ärt nekem. a beteg egyennek. Söt, ärt a beteg fekete egyennek is. Mivel pedig mi, feher, fekete, särga vagy rezbörü egyenek. együttesen kepezzük a tärsadal­­mat, az ilyenfajta kivälasztäs a tärsadalomnak is käros. Hadd szürjak itt közbe egy reszletet, amely nem szorosan kapcsolodik ehhez a gondolat­­menethez. Allan Bakke szeme­­lyeröl van szö. Karakän egy fickö lehet. aki nem egykön­­nyen hagyja magät elgäncsolni. Kemeny könvökkel tör elöre az eletben celja feie. En nem szeretem. Lehet, hogy egyäl­­talän nines igazam, de nem szimpatizälok vele. Fölteszem ugyanis magamnak a kerdest: vajjon hajlandö lennek-e rövid eletemböl (nem hiszem. hogy 80-90 evnel többre lehetösegem van) tiz esztendöt egy velem törtenö igazsägtalansäg ki­­igazitäsära forditani, räadäsul olyan szerenytelenseggel, hogy ezzel egy evtizeden keresztül az amerikai eiet közeppontjäban tartsam magam. Lehet, hogy teljesen igazsägtalan vagyok Bakke-val szemben. De nem ki­­nyilatkoztatäst akarok adni ol­­vasöimnak. hanem tudatositani velük sajät belsö vivödäsaimat. Az irö, ha nem öszinte ol­­vasöival szemben: nem irö. Mindig csak az igazsäg az er­­dekes, s meg a legkörmönfon­­tabb es legizgalmasabb hazug­­säg is vegsö fokon csak lapos es erdektelen közhely. Tehät ne vessenek meg, amiert Bakke-val szemben aggälyoskodö vagyok, s attöl tartok: semmivel sem kevesbe szenved faji elfogult­­sägban, mint azok, akik sajät faji elfogultsägukböl vagy a faji elfogultsäg elleni harc jegyeben öt elgäncsoljäk. szelekciöjät meg akarja szün­­tetni, szelekciöjät meg akarja könnyiteni. Mint ahogy az azonban ältaläban minden em­­beri es tärsadalmi jöszändekkäl törtenni szokott, ez a gyakorlat­­ban visszäjära fordul. A negerek es a chicanök eseteben pl. jogos az az elkepzeles, hogy a több evszäzados elnyomäst nemesak megszüntetni kell, de a kiegyenlitödest, akär törvenyes tämogatässal is, elö kell segiteni, meg kell gyorsitani. A kerdes csupän az: hol kell elkez­­deni es hol keil befejezni? Elkezdeni szerintem, az ovödäban keil. Megpedig nem az egyed, hanem a dednagy­­szulö ovodäjäban. Faji adott­­sägokban nem hiszek. Abban azonban hiszek, hogy generäciök tucatjain keresztül kialakult eletfeltetelek es szokäsok egy idö utän atavisz­­tikus ätörökleskent, faji sajätos­­sägkent jelentkeznek. Ha ebben nem hinnek, aem lennek zsidö. Legaläbbis iwm közepeuröpai zsidö. ami nemesak valläst es fajt, hanem bizonyos kulturälis ällapotot is jelent. Ilyen atavisztikus kulturälis ätöröklös termeszetesen minden fajnäl van. Az, hogy az amerikai neger ätlagban nem csupän tanulatlanabb, de kisebb befogadökepessegü is az amerikai fehernel. amely ev­­szäzadokon ät elnyomöja volt, akkor is igaz, ha ez csünyän es felhäboritöan hangzik: akkor is igaz, ha emiatt a mai feher em­­bernek lelkifurdaläsa van. Ha tehät teljesen egyenlö szinvonal­­ra akarjuk hozni öket, valöban rögtön kell kezdenünk a ki­­egyenlitesi folyamatot, abban a hitben, hogy ket-härom-negy generäciö alatt ez meghozza a kivänt eredmenyt. De ne akar­­juk törvennyel kimondani a szellemi egyenlöseget. Szel­­lemek egyenlösege sosem volt, sosem lesz. Minden ilyen szel­­lemi egyenlöseg-törekves a mültban ältalänos szellemi le­­süllyedeshez vezetett. A negereket es a chicänokat ne akarjuk azzal megaläzni, hogy a szellemi gätfutö versenyben csak akkor van egyenlö ese­­lyük, ha alacsonyabb gätakat kell ätugorniuk. Inkäbb mär kiskorukban egyforma gätakat ällitsunk mindenki eie, s biztas­­suk öket azzal, hogy megfelelö gyakorlässal mindenki ätugor­­hatja azt. Jömagam az ^ egyenlöseget nem az eiert eredmenyek, hanem a lehetösegek szäz szäzalekos kiegyensülyozott­­sägäban lätom. Hajlandö vagyok sikraszällni azert, (ami különben ma mär felesleges) hogy az amerikai kisebbsegi esoportok gyermekei a lehetö legjobb alapfokü oktatäsban re­­szesüljenek. De helytelenitem azt, hogy azok, akiknek ez a lehetöseg meg nem ällt rendel­­kezesükre, e hätränyt egyetemi sikon hozhassäk be. Illetöleg, gyönyörü volna, ha ezt behoz­­hatnäk, de ez lehetetlen. Allan Bakke-et nem vettek fei az egyetemre, helyette egy kisebb kepessegü feketeböl kepeztek orvost. Egyeni esetek­­ben meg az is lehetseges, hogy jö orvost kepeztek beiöle, äl­­talänositva az ügyet azonban ez valöszinütlen. Märpedig nekem, a betegnek, a tärsadalom betegenek meg a beteg tär­­sadalomban is megvan a jogom ahhoz, hogy testemet az eler-Igy lätja a karikaturista a Szovjetuniö propagandäjät ös a valösägot. es toväbbra is gyakorolandö. — Igy a birösäg. Ezen erdemes kicsit elgondol­­kodni. En peldäul a döntest el­­fogadhatatlannak tartom. Elö­­ször is formailag. Vagy jö egy törveny, vagy rossz. Ha jö, ügy mindenkire vonatkozik; ha rossz, ügy mindenki szempont­­jäböl elvetendö. A törvenyt rossznak tartom, s mikor erre magamban rädöbbentem, öszin­­ten fölvetettem magamban a kerdest: nem faji elöitelet dol­­gozok-e bennem? Örömmel közölhetem barätaimmal es ön­­magammal: e väd alöl fölmen­­tettem magam. Söt; az az erzesem, hogy azok köze a na­­gyon kevesek köze tartozom, akik az ügyet minden elfogult­­sägtöl mentesen vizsgäljäk. Gondolatmenetemben b i / o ־ nyära szerepet jätszott az is. hogy amikor kor szerint esedekes egyetemi eveim hatärära ertem, faji okok miatt nem vettek fei a tudomänyok szentelyebe. Az idöben Magyar­­orszägon ugyanis numerus clausus volt, ami azt jelentette, hogy a kisebbseget, melyhez tartoztam, csak nagyon korlätozott szämban vettek fei az egyetemre. Vagyis jogosulatlan elönyt biztositottak a többseghez tartozöknak, ami bär gyülöletes, mint minden megkülönböztetes, meg mindig logikusaban hangzik, mint a ki­­sebbseg erdekeit szolgälö disz­­kriminäciö. Ebböl en akkor nem azt tanultam meg, hogy a többseghez kell tartozni, hanem azt, hogy egy egyenlö jogü em­­beriseghez keil tartozni. A jelenleg ervenyben levö s a legfelsöbb birösäg ältal meg­­erösitett törveny viszont azt mondja, hogy olyan kisebbseg­­hez kell tartozni, melyet a mült­­ban elnyomtak, jö es hasznos. E mögött talän, tudat alatt, az az erzes, az a gondolat lappang, hogy aki azelött elnyomott volt, az a tärsadalmi ätalakuläs ered­­menyekent uralkodö retegge, esetleg eppen elnyomövä keil hogy väljon. Ezt pedig alap­­vetöen tagadom. Bär sokäig voltam elnyomott, egy pillanatig sem merült es merül fei bennem az a bosszüällö erzes, hogy elnyomönak lenni jö. Megtanultam mär, hogy amikor a tärsadalmat össze­­räz.zäk. az. egyenek sülyoz.ä­­säban vältozäs nem törtenik. Egy szerencsetlen kontraszelek­­ciö következteben ügyis mindig a nehez fajsülyüak kerülnek alulra, es a csücson a pille foglal helyet. Ez alöl a mültban, egyes kivetelesen szereneses tär­­sadalmakban kizärölag az u.n. akademiai eiet jelentett kivetelt. Ezekben a kivetelesen szeren­­eses tärsadalmakban tudösok, müveszek — rossz kiindulö helyzetük ellenere is — elerhet­­tek valami eredmenyt. “Ellenere", mondom, es nem azert, mert hätrännyal indultak. A tehetseghez vas-szorgalom kellett pärosuljon, viszont eppen ezert, aki alulröl jutott fei a csücsra, annak nemesak föl­­keszültsegeben, tudäsäban, szellemi magasabb ren­­düsegeben, de egyben emberi magatartäsäbari, megbizhatö­­sägäban, hivatästudatäban is meg lehetett bizni. Vagyis, a szändekolt kontraszelekciö egeszseges es valödi szelekciövä vält. A jelenlegi amerikai kultür­­politika termeszetesen jöt akar. Az arra erdemeseknek kontra-Egy ilyen viharos hät utän,ן mikor ennyi minden törtänik a vilägban, az olvasök nyilvän laagukröl az esemänyekröl värnänak räszletes beszämolöt, 8 elkäpzelhctö, hogy kevesbe kiväncsiak a vezereikk-irö magänvälemänyäre. Föleg, ha ez. a velemeny nem is kapeso-1 lödik szorosan a politikai tör-; tänäsekhez. Igazän fäjlalom, hogy nem teljesithetem azok kivänsägät, akik az üjsägot “a nyugati viläg mödszereivel” olvassäk. Legaläbbis ezüttal nem. _ A nyugati üjsägiräs szabälya az, hogy a sajtötermek| ärtesüleseket közöl, lehetöleg minäl szärazabban, minel tär­­gyilagosabban, es a tanulsägok levonäsät, a következteteseket az olvasöra bizza. Aki egyes j zsurnalisztäk magänveleme­­nyere kiväncsi, megtaläl hatja ezt a nyugateuröpai es amerikai üjsägok hatodik-hetedik1 oldalän, eldugva. Lehet, hogy ez igy helyes. A Magyarorszägon nevelkedett üj­­sägirök azonban mäs körülme­­nyek között, s igy mäskent tanultäk meg a zsurnalisztika szabälyait. En meg Pethö Sän­­dor, Zsolt Bela, Keller Andor, Täpai-Szabö iräsain növeked­­tem; egyeseket közülük oktatöimnak is mondhatom. E- gyikük egyszer azt magyaräzta, hogy a politikai zsurnalizmus celja, tulajdonkeppen a mäsodlagos gondolatok kiaknä­­zäsa. “Sose ird meg azt, ami elöször jut eszedbe, — mon­­dotta, — mert az biztosan banälis es erdektelen lesz. Az elsö väzlatot dobjad el, es kezd­­jed üjböl az egeszet.” Tehät mär eleve boesänatot kerek az olvasöimtöl, amiert — bär a Bakke-ügyröl, Andrew Young sorozatos baklöveseiröl, a közelkeleti helyzet alakulä­­säröl, az üj moszkvai boszor­­känyperekröl es a SALT tär­­gyaläsokröl lesz szö, — megsem fognak a eikk elolvasäsa ütän többet tudni az esemenyekröl. De ha valamit sikerül ätadnom azokröl a tünetekröl, amik a jövö feie mutatnak, ügy talän megsem diktältam volna hiäba ezt a eikket. Ket hettel ezelött meg a Bakke-ügy foglalkoztatott a leg­­jobban. Mint ismeretes, a ma mär l'iatalnak eppenseggel nem | mondhatö, 38 äves Allan Bakke hosszü evek öta perli a kalifor­­niai egyetemet, amiert nem vettek fei annak orvosi karära. Az elutasitäs oka az volt, hogy a hely egy faji kisebbseghez tar­­tozö jelöltnek kellett, aki ugyan a felveteli vizsgän gyengebb pontszämot ert el, mint Bakke, de az amerikai törvenybe iktatott politikai iränyzat ügy veli a kisebbsegek hätränyos helyzetet kiegyensülyozhatönak, ha az egyetemi felveteleknel elönyben räszesiti öket. Sok ev­­nyi birösägi huzavona utän, a legfelsöbb amerikai alkotmäny­­birösäg elött Bakke megnyerte peret. Fel keil venni az orvosi e­­gyetemre. Annak ellenere, hogy mär vegzett es regen älläsban levö mernök, szeptemberben megis beiratkozik az orvos­­karra. Az olvasök azt is tudjäk, hogy a legfelsöbb birösäg 5:4 aränyü döntese meglehetösen ketertelmü. Bakke elutasitäsa torvenytelen volt, de maga a törveny. hogy a kisebbseget elönyben keil reszesitenj. helyes AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÖSAGIAPJA VOL. 17, 716. 50Arcaent JULY 22. 1978

Next

/
Thumbnails
Contents