Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-11-18 / 733. szám

191% mater 1«. * MENÓftA tomb..,s>.d.r^2 író szerencséje OXFORD Meghatódottan ballagok Oxford utc&ln. Mint mindig, amikor a legenda kézzelfog­­hatóvá lesz. * Sokszor jártam már Alblon földjén, de most vagyok először a patinás egyetemi városban. Az egyik Collegeba vagyok hiva­talos, egy huszonötéves diák vár rám, hosszú meghitt beszélgetés lesz. — Ebben a szobában — mondja — öt­­■záz évvel ezelőtt is vizsgára készült va- . laki... A hideg jár az ember hátán, ha •rre gondol... A szoba kényelmes, tágas, jól berende­­»ett, nem gondolná az ember, hogy fél év­százada emelték méteres falait. Illetve a méteres fal az időről árulkodik, hiszen manapság, világszerte vékony lemez vá­lasztja el az egyik helyiséget a másiktől, nem építkeznek már az örökkévalóság számára, húsz esztendeig birja ki a ház, aztán úgyis idejét múlta, megért a lerom­bolásra. Vendéglátóm, a híres cseh Író fia. Igen büszke rá, amit megértek, hiszen a kedves papa nemcsak szűk hazájában, hanem Európában mindenfelé ismert és elismert mester. Különösen azóta, mióta a fia életcéljául tűzte ki szülője zsenijének megismerteté­sét. ö fordítja le csehböl angolra a szín­müveket, amelyeket most Münchenben, Londonban, Bécsben és Montrealban ját­szanak. Kis ország írója számára a nyelv tra­gédiát jelent. Persze csak akkor, ha ki akar törni szűk hazája kereteiből. A nyelv koporsó. Alig ismerek olyan írót, aki érett korban át tudott volna nyergelni egy más nyelvre. A napokban egy román Író beszélt a TV-ben, illetve válaszolt az interjú kere­tében feltett kérdésekre. Büszkén jelen­tette ki, hogy egy ideje már franciául ír. És ezt a kijelentést úgy tette, hogy leg­alább öt nyelvtani hibát ejtett. — Boldog az író, akinek a fia angolul ir... — mondom. — Szebbet nem is ál­­modhatik: amit ö csehül papírra vetett, a fia tökéletes hűséggel átteszi a világ­nyelvre ... Vendéglátóm szórakozottan keveri a teát és mosolyogva megjegyzi: — Pedig nem is vagyok a fia ... — Lehetetlen! — kiáltok fel. — Az 6 nevét hordja ... Ha jól megnézem, igen hasonlil_i8-*á­— Pedig mégsem az ö gyerekeként jöt­tem a világra, hanem anyám hozott, első házasságából... — Hihetetlen ... ámuldozom. — Vi­­«zont: annál szerencsésebb ember... Barátom elgondolkozik. — Felfogás dolga — mondja végülis. Feláll, a könyvállványhoz megy, köny­vet vesz elő, azt nézegeti. A könyviedéi­ről látom, hogy apja műve. Odajön hozzám, mutatja a dedlkáclót. Nem értem, nem tu­dok csehül. — „Egyetlen gyermekemnek...” — fordítja le vendéglátóm. Érzem, hogy mondani akar valamit, de nem tudja rászánni magát. — Apámról, ugye tudja, hogy kommu­nista Író? — kérdi végülis. — Hallottam, nem ismerem müveit, osak olvastam róluk. — En nem vagyok az, különben nem lennék itt... , — Apropos: hogyan lehet, hogy itt van? — Hosszú történet. Apró gyerek vol­tam, kicsempésztek Csehszlovákiából, mi­közben apám börtönben ült... Emlékszik-e » Slansky-ügyre ? — Hogyne emlékezném. — Akkor volt. Én már régen angol állampolgár vagyok. — Apjának nem esett bántódása maga miatt... illetve ... ? — Életfogytiglani fegyházra ítélték, mit tehettek még vele? Két életet nem tehetett tőle elvenni... Vállat von, leül. A könyv a térdén nyugszik. — Tudja kollégám ... amikor maga apám szerencséjéről beszél... — Ma már szabad? — Szabad. De nem .szabadult meg a börtönben szerzett betegségétől. Sohasem. szabadul meg tőle .. . — Én arra gonditam ... — védekezem, — ami a gyermekét, illetve műveinek kül­földön való ismertetését illeti... — Gyermekeivel valóban nem volt sze­rencséje. Mármint azokkal, akiket őmaga nemzett... Három féltestvérem van ... — Mi lett belőlük ? — A legidősebb fia miatt szerzett apám szívbajt. Még akkor, amikor rendületlenül hitt Sztálinban és az eszmében, legidősebb fia kiszökött Németországba. Pap lett be­lőle. Katolikus pap. Azt hittem, apám bele­hal. — A szülők elleni bosszú... — mon­dom. — Nem ritka eset. Erre magam is tudok hlrtelenében példát: a nagy szocia­lista vezér, aki barátságával kitüntetett, egy este, amikor a szokottnál is többet ivott, bevitt dolgozószobájába és a fiókból kihúzott egy fényképet. A fiáét, akiről addig sohasem beszélt nekem. De mások­nak sem. Ma sem tudja a világ, hogy gye­reke van ... Nos, a fiú, hogy apján bosz­­szút álljon, misszionárus lett. Valahol Af­rikában él... — A másik fia — folytatja barátom —, hogy is mondjam... nem egészen ép­eszű ... Ah, mit köntörfalazzak: bolond. Kötnivaló bolond. Ott él apám házában és évek óta senkivel sem beszél... Óriássá nőtt, két méternél is magasabb, annyit eszik, mint három normális felnőtt... Kép­zelheti, milyen boldogság uralkodik a ház­ban ... — A harmadik? Legalább a harmadik sikefült-e ? — Az igen. Lány. Orvosdoktor. Apám perében ö volt a koronatanú. Egy teljes órán keresztül vádolta szerencsétlen apá­mat ... — Ne haragudjék, ezt nem tudom ter­hére róni. Jól emlékszem arra, hogy a. Slansky-per során halálra Ítélték Ludvig Frejkát, aki a köztársasági elnök gazda­sági tanácsadója volt. Fia levelet intézett a bíróság elnökéhez, amelyben szószerint ezt irta: „A legszigorúbb büntetést kérem apám számára: a halált. Csak most értem meg, hogy ez az alak, aki érdemtelen arra, hogy embernek nevezzük, az én legna­gyobb ellenségem volt...” Jól emlékszem rá, írtam is róla ezzel a címmel: „Akasz­­szák fel az apámat!” — Én is emlékszem — mondja. — A fiút Tamásnak hívták. — Igen. — A világ jól tudta, hogy kényszer, hatása alatt íródott a levél. De nővérem esetében nem volt kényszerről szó. Ezt el­hiheti nekem. Meggyőződésből beszélt apám ellen, ö is „a nép ellenségének” titu­lálta a vádlottat. Spontán jelentkezett val­lomásra. Nem rajta múlott, hogy apámat nem végezték ki. Nem is azon, hogy múlt­beli érdemeit enyhítő körülménynek te­kintették. Ilyen szempontok sohasem ve­zették a rendszer hóhérait. Csak azért menekült meg, mert valakit mégis élet­fogytiglani börtönre kellett ítélni, ö volt ez a „valaki” ... Ez volt a szerencséje, nem a gyerekei... — Ha jól értem, maga aki nem húsa­­vére, maga az egyedüli, akit valóban gye­rekének tekint... Némán bólint. I LYON I Az ötvenes évek elején történt. Jean, a lyoni költő és író, a francia délvidék nagy irodalmi lapjának, a „Cahiers du Sud”-nak büszkesége, telefonon jelentkezett. Brüsz­­szelbe jött, „kirándult”. Az est folyamán megértettem, hogy nemcsak városából rándult ki, hanem há­zasságából is. Otthagyta feleségét és ösz­­szeköltözött Angéle-lal, akit szerencsém volt megismerni. A hölgy fiatal volt és tündéden szép. Természetes szempillái olyan hosszúak voltak, hogy le lehetett volna velük az asztalról seperni a morzsákat. — Nem kall az öreg majmot fintor­­gásra tanítani... — mondta Jean nevetve. — Tudom, hogy mit teszek. Feleségemmel tarthatatlan volt a helyzet. Mindent oda­adtam neki. Házat, részvényeket, mindent, csak futni hagyjon. — Hagyott? — Hagyott. — Nem kérdeztem, hogy miből fognak élni, a kicsike, meg ő, mert általában: don’t ask questions, én nem kérdezek. Má­sodsorban biztosra vettem, hogy nem friss vizen és szerelmen akarja tartani őtüne­­ményességét. Mivel hogy huszonöt éves korban sokat eszik egy ilyen két lábon járó gyönyörüségforrás. És főleg: Jó he­lyeken. Töpörtyüt stanlcliból akkor sem fogyasztana, ha a franciák Ismernék ezt az ételt. Nem is volt semmi baj: a fűrésztelep Bretagneban eleget hozott a konyhára. Mármint a legjobb francia és európai ét­termek konyhájára, úgy gondolom. A vil­láéba is, ahová a szerelmesek költöztek. A leányzó egy haldokló talpát is meg­­bizsergette volna, ha ugyan Jean, a költő egy percre is egyedül hagyta volna. Mon­dom: :olyan szép volt és olyan szekszepilcs. Egy hibája volt csak az angyali Angéle­­nek, de az háznyi. Mármint számomra, mert Jean annyira el volt kápráztatva, hogy észre sem vette. A hölgyike buta volt,- mint az a bizonyos testrésze, amelyre I rá szokott ülni. Ha neki jó, nekem is jő, gondoltam. Én csak nézem, ö él vele ... Most meglátogattam Jeanékat Lyon környéki villájukban. Oh, irgalmak atyja, ne hagyj el! An­­gélé úgy elhízott, elcsúfult, hogy nem is­mertem rá. | ö nyitott ajtót, a nyakamba borult és, •—jobbról-balról megcsókolt. Tizenöt évvel! előbb két pofa sört fizettem volna, ha ugyanezt teszi. Akkor nem tette. Most alig bírtam lehámozni magamról. A parfőmje is zavart, ugyanaz lehetett, mint másfél évtizede, de most agresszivebb, majdnem kellemetlen. — Jean mindjárt jön... — csicsergett Angéle. — Iszik addig valamit? — Oh, várjuk meg a házigazdát... — mondtam, pedig jót tett volna egy pohárka erős alkohol. Magamhoz térített volna. Angéle olyan csacska volt, mint valaha. Sőt talán csacskább is. Butasága megérett, mint a jó bor. Tiz perc múlva kinyílt az ajtó. Előbb két előrenyújtott kart láttam, aztán mögötte, megöszülten, de még min­dig büszke testtartással barátomat, a poé­tát. Előrebotorkált, felém, de mivel nem mozdultam, semmi zaj nem árulta el, hogy merre vagyok és Így rossz irányba ment. Felugrottam, szivem hevesen dobogott. Jean megvakult. — Angéle a legszebb nő Franciaország­ban ... — mondta lelkesedve az este folya­mán. így őrizte meg örökre emlékezetében. Hazafelé gurulva, — a hazafelét úgy értem: szállodám felé —, arra gondoltam, hogy Angéle a legszerencsésebb nő a vilá­gon. A LOTTARIO OLYAN LOTTO JÁTÉK, AHOL ÖNMAGÁNAK ÍRHATJA MEG SORSJEGYÉT HOGYAN JÁTSZUNK? Egyébre sincs szüksége csak egy formapapírra, egy ceruzára, egy dollárra, no meg egy kis szerencsére. 1a formapapírt bármelyik lottóárústól megszerezheti, 7 oszlop van rajta, egyenként 39 számmal. Minden oszlopon külön fogadást köthet. Egy fekete ceruzával húzzon függőleges vonást az. ön által kiválasz­tott 6 számon. mmü 2 Vigyél a kitöltött ívet a legközelebbi LOTTARIO ügynökséghez, ahol azt betáplálják egy computerbe, ön egy jegynek számító átvételi elismervényt kap. Ellenőrizze, hogy valóban az ön által választott számokat kapta-e. 3 Annyi hasábot használ fel a szelvényen, amennyit akar. Minden hasáb kitöltése I dollárba kerül. Vagyis, ha 2 hasábot tölt ki. az 2 dollár, stb... 4 Figyelje a TV-n, vagy ellenőrizze az újságban min­den héten, hogy kihúzták-e nyerőszámait. 5 Ha nyert vigye be nyerőszelvényét a legközelebbi LOTTARIO ügynökségre. Ha 100 - dollárnál kisebb összeget nyert a helyszínen kifizetik, ha nagyobb a nyereménye, megmondják, hogy hová forduljon. ggili MIKOR NYER ÖN? Minden héten 6 rendes és 1 különleges számot húznak, és ezt a televízión közvetítik. Ellenőrizze le számait. Ha mind a 6 számot kihúzták, úgy — a sorrendtől teljesen függetlenül — ön nyerte a főnyereményt. Hogyh “nlakl más Is ugyanazokat a számokat választotta, mint ön, úgy a főnyeremény összege megoszlik. Még ha nincs Is meg mind a hat szám, akkor is van bőven nyerési esély. Ha például megvan 5 rendes száma és a rendkívüli száma úgy a második d|j nyer­tesei közé tartozik. Az 5 rendes számot eltaláló a 3 díjon, a 4 rendes számot eltaláló a 4. díjon osztoznak. S hacsak 3 számot talált el, akkor is kap 5.- dollárt Az 1.- dolláros költséget már a Játék is megéri. Es mivel a kihúzott számok sorrendje lényegtelen, min­den héten sok ezer nyerő lesz MENNYIT LEHET NYERNI? A nagyobb dijakat 4 csoportba osszák A főnyeremény, a második dij. a harmadik dij és a negyedik díj. Az ötödik dij minden esetben 5.­­dollár. A négy másik kategória nyertesei viszont egymás között osztoznak az összegben, például, ha a főnyeremény összege 300.000.- dollár és ketten találják el a helyes számokat, úgy mind­ketten 150.000.- dollárt nyernek. A heti főnyeremény lehet 100,000.-. vagy 300.000.- s akár 500.000.- dollár is. Ez attól függ. hány ember vesz részt a sorsjátékban. A heti főnyeremény lehet 100,000.-, 300,000.- vagy akár 500.000.- dollár is, ez attól függ. hány ember vesz részt a sorsjátékban. Ha senkinek sincs 6 találata, úgy a főnyereményt hozzáteszik a következő hét nyereményösszegéhez, míg végül valaki megnyeri. Quebec-ben nemrégiben egy hasonló sorsjátékon a főnyeremény I millió dollárra ment fel. 'M l 4^» ONTARIO LOTTERT CORPORATION FODOR ANDRIS: A mosógép rejtelmei Ki nem emlékszik azokra az időkre, amikor még nem volt J mosógép? Azok kedvéért, akik nem emlékeznek ezekre az időkre, s akik nyilván < túlságosan fiatalok, elmondom, hogy végezték el a mosást a régi időkben. A mosógép előtt két­■ féle mosás létezett: kismosás és nagymosás. Kismosást heten­ként követtek el, rendesen a 1 hétnek ugyanazon a napján, amikor a háztartási alkalmazott a teknöben előző nap beáztatott “ fehérneműt téglaalakú mosó­szappannal radírozgatta, majd két kezébe fogva a csúszós vász­­nat. addig dörzsölte, míg darabokra szakadt. A gyakorlott mosók két kezük négy-négy ; ujjának felső oldalát használták a dörzsöléshez, amitől a fehér­nemű fehér lett, az ujjaik pedig ! vörösek. Faluhelyen a patak partján sulykoltak a parasztasszonyok, ü ami abból állt, hogy a csurom­vizes ruhát odacsapkodták egy sziklához vagy kőhöz. A nagymosás abban külön­bözött a kismosástól, hogy erre a célra a mosónő jött házhoz. A ! háziasszony leszedte az ágyak­ról a lepedőket, dunyha­huzatokat. párnahuzatokat . (ezek közül valamelyiket úgy hívták, hogy “ciha".) A nagy­mosás reggeltől estig tartott. A h mosónő jólmegtermett asszony­ság volt, máskép nem bírta volna a strapát, s ennek követ- i keztében sokat evett. Ezért min­den rendes polgári házban a nagymosás napján kelkáposzta­■ főzeléket főztek, fasírthússal, mert ez viszonylag olcsó volt. ( A kimosott ruhát felakasz- i tották a fregolira, száradni. A fregoli H betű alakú alkotmány _ volt, amelynek két szára között 1 köteleket feszítettek ki. s az egész szerkezetet fel lehetett ( húzni a konyha mennyezetére, 1 illetve egy kicsit lejjebb. A fregoli nagyon praktikus volt, „ mert mig a ruha száradt, a 1 konyhát tovább lehetett hasz­nálni, mert csak a száradás első , két-három órájában csöpögött a 1 víz az ember nyaka közé. A vasalást szintén a mosónő , végezte, néhány nappal később. " főleg azért, hogy étrendjén más . is szerepljen, mint kelkáposzta , főzelék fasírthússal. A vasalás " úgylátszik nem fárasztotta ki a mosónőt annyira, mint a nagy­­, mosás, mert vasalónapokon ' kevesebbet evett, mint a mosó­napokon. , Ma már senki sem mos kéz­­' zel. legfeljebb egy-egy finomabb darabot, vagy harisnyát, vagy Í valamit, amiről nem tudtuk, hogy mosásra szorul és gyorsan "kilötykölik", közvetlenül hasz­nálat előtt. A mosást gépesí­tették. Akinek van erre a célra helye, vesz egy mosógépet, mert ez az olcsóbb megoldás. Aki helyszűkében szenved, az kény­telen bedobós mosógépet hasz­nálni. Egy mosás ára 35 és 50 cent között ingadozik, (lapzár­takor), míg a szárítógép hasz­nálata 10-től 25 centbe kerül, de tiz centért rövidebb ideig jár. Az ember elkölt hetenként egy­két dollárt mosásra, amiben bennfoglaltatik az az összeg is. amit a mosógép lenyel, vagyis elveszi a pénzt és nem dolgozik érte. Ezt nem a mosógépek Szakszervezete írja elő. bár egyes pletykák szerint ez is lehetséges.. Ha annak idején Ágnes Asszonynak rendelkezésére állt volna egy mosógép, fehér leplét, véres leplét nem a pa­takban mosta volna — mosta volna, hanem reggeltől estig a mosógépben zötyögtetve a véres lepedőt, a sok bedobástól tönk­rement volna. De a mosógép nemcsak a pénzt nyeli el. Nyilvánvaló, hogy diétájához hozzátartozik az is, hogy időnként elnyeljen egy-egy zoknit. Nem tudom másképp magyarázni azt. hogy időnként mindenkinek eltűnik egy fél pár zoknija. Mindenki tud a mosógépnek erről a rossz szokásáról. A legtöbb ember, miután kiürítette a mosógép bendójét, mégegyszer gondosan belekukkant a félhomályba és a biztonság okáért bele is nyúl, végigsimogatva a legsötétebb helyeket. És mégis. Fent a lakásban, amikor a zoknik párosítására kerül a sor, egy hi­ányzik. De miért éppen zoknit eszik a mosógép? Hosszas kutatásaim azt bizo­nyítják, hogy nemcsak zoknit eszik. Csupán ez a legfeltűnőbb, mert a páratlan zokni minden­kinek a szemébe ötlik. De ki számolja meg, hogy kilenc zseb­kendőt tesz-e a mosógépbe, vagy tizet? Mert a mosógép zsebkendőket is eszik. Tessék ezentúl megszámolni... Sót, a saját statisztikámnak hinni lehet, akkor vagy zsebkendőt, vagy zoknit eszik. A kettőt együtt soha. Holnaptól kezdve rendszert változtatok. Összevarrom a zoknikat, az egyik végét hozzá­­varrom a másik zokni végéhez, és így tovább, mig egy egész zokni-láncom lesz. Ugyanezt te­szem a zsebkendőkkel is. Kiváncsi vagyok, lesz-e pofája annak a nyavalyás mosó­gépnek leharapni egy-egy zoknit, vagy zsebkendőt, erről a láncról... aóMc « * . & MAKE UP OÓWlCtiCÓ STUDIO Arcápolás * Masszázs Tisztítás * Szörtelenités Szempilla, szemhéj-festés Arc ki készítés, minden alkalomra '920 St Clalr A ve. West Tel:654-3286 FRIED ÉVA budapesl 294 COLLEGE ST.*TEL:925—1382 avern UJ VEZETESS Sok szeretettel várjuk régi és új vendégeinket Weekenden a LILI-TOMI duó i hangulatos muzsikája mellett kellemesen szórakozhat Kitűnő konyha Olcsó órak Petzek Sándor tulajdonos

Next

/
Thumbnails
Contents