Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-30 / 726. szám
15. old*! 1978. szeptember 3«. • MENÖRA Szabäl/talan öneletrajz ÜJVÄRY SÄNDOR ki kertelis nilkiil: az unalom. Üj arcokat, uj kalandokat, uj körülminyeket kerestem, innen az is, hogy oly sokszor hizasodtam is valtarn, üjra meg üjra vadonatuj körülmenyek közi kerülve. Bir itt közrejitszott mig egy fontos ok: firfiak iltaliban, a gyors hßdftas kedviirt, vagy pedig a vigyakozas tülfütött ligköriben gyakran fgirnek hizassigot. Miutän vigyaik beteljesültek es a szerelmet felviltja a viszony megcsillapultabb korszaka, a hazassagi fgiret rendszerint fgiret marad. Beviltatlan fgiret. £n azok közi a kivitelek közi tartoztam mindig, akik nemcsak fgirtik a hazassagot, de häzasodtak is, s6t, gyakran hizasodtam fgiret nelkiil is, ha mis hizassigot 1'gir 6s nem hizasodik, velem ippen fordftva allt a helyzet: nem fgirtem hizassigot, de nßül vettern az imädott hölgyet, hogy aztan röviddel a hizassigkötis utin ugy irezzem magam, hogy sajat magam iltal illftott csapdiba hulltam 6s lazasan kezdjem keresni a meneküles feld vezetß utat. Mindezt csak azirt emlitem, hogy magyarazatat adjam: miirt tunik sietem törtinete — a magam szimira is — oly szaggatottnak, montazs-szerkezetunek, olyan törtenetnek tehit, amely lazin egybefüzött epizßdok sorozatäbol all. Elkepzelhetetlen szamomra, hogy ugy kezdjem sietem törtinetit: ״ ... a szizadfordulß utani Budapesten születtem, polgari csalädba, apam tipikus pesti polgir volt, anyim azonban felig magyar, felig sved, hozott magaval valamit Eszakrßl, a skandinaviai ßshazibßl, hüvös tavlatot, homilyt, rejtilyt, idegensiget.” Bar termiszetesen kezdhetnem fgy az iletrajzot, valamikippen migis vonakodom tole, mert a kezdet fgy tulsagosan szabilyszerü s mint elöljirßban mir megjegyeztem: ez szabalytalan öniletrajz lesz. S különben is: akkor kezdßdik-e egy frß ilete, amikor megszületik, jirni, beszilni tanul, vagy pedig akkor, amikor elsß sorai napviligot litnak, amikor elöször valik kipessi arra, hogy gondolatait, ötleteit közvetitse, masok tudomasara hozza? £n azt hiszem, hogy egy frß valßjiban akkor sziiletik, amikor eleteben elßször — megjelenik. Amißta az eszemet tudom, ameddig csak visszalatok multamba, mindig erre vagytam, mindig efele törekedtem: irni 6s megjelenni. Hat esztendßs voltam, amikor — ippen csak elsajatftva a betüvetist — megfrtam elsö versemet. S mig nem töltöttem be a nyolcadikat, amikor az elsßt mir leközölte az akkori nipszerü gyermeklap, az ״En Üjsdgom”. Abban tökiletesen bizonyos vagyok, hogy 1'risra val6 kiszsigemet is kedvemet az £desanyimt61 örököltem. Apim sokkal prßzaibb ember volt, realitisok, mint ß mondotta ״konkretumok” irint irdeklßdß, kevis fantiziival. Anyim viszont tele muveszi irdeklßdissel is hajlammal. Külsßmben is inkibb ßrei hasonh'tok, magasra nßttem, szilesvillu ember Iettem is viligosszßke — ahyim svid ßsei bennem visszatirtek a szlnre, külföldi utazisaim, idegenekkel val6 talilkozisok is megismerkedisek sorin, megszokotti vilt szimomra a kirdis: ״Ugye skandiniv ...?” Valöszinü, hogy nemcsak az iriskiszsiget, a mesilis vigyit, de az utilizt is tßle örököltem, a hajlamot arra, hogy birmikor fölkerekedjem is utrakeljek. A franciik az ilyet ״enfant terrible” nevezik, szabad fordftisban ״fenegyerek”, aki mindenkor szfvesen indul el s az sem nagyon fontos szimira, hogy merre, hiszen a szilrözsa minden irinya hivja. Ilyen körülminyek között indokolt volt, hogy irettsigi utin Pirizsba menjek is a Sorbonne-on folytassam tanulminyaimat. Pirizs hlvott is igizett, Ady versei mindent eldöntß hatissal vokak.reim «ל- annak eUenire, hogy a költß irtikelise abban az idßben — s azutin mig j6 sokiig — tivolrol sem volt egyirtelmü. Vdghat Mtdnam: ״Megdllok lihegve: Paris, Paris, Ember-surüs, gigdszi vadon. Pandur-hada a szdjas Dundnak - Vdr a Szajna s elrejt a Bakony." Engem is virt a Szajna is egy napon megirkeztem a Finy Virosiba, kevis pinzzel is sok reminnyel. Foly tatäs a következö oldalon... De azutin — most hirtelen felötlik bennem a kirdis — egyetirtiink-e abban, hogy mi is az a ״viletlen”? Lehetsiges ugyanis, hogy amit in viletlennek nevezek, azt mis sorsnak, vigzetnek, rendeltetisnek, predesztinicißnak — tömirdek elnevezis, fogalom is meggyßzßdis. £s ez (gy helyes. Legyen kinek-kinek fzlise, felfogisa, hite szerint. £n a magam riszirßl megmaradok a viletlennil, nines vilasztisom, minthogy iletek, sorsok, sßt viligeseminyek alakulisiban sem vagyok kipes fölfedezni a logikit, a rendeltetis sziiksigszerusigit. Littam irtikes embereket ok is indok nilkiil elbukni s lehanyatlani s littam irtikteleneket magasan misok fölibe emelkedni. Littam gyßztest, kinek gyßzelme fölirt egy veresiggel s megfordftva: vesztest, kinek veresige irtikesebbnek bizonyult a gyßzelemnil. S mindezt nemcsak egyinek, de nipek, orszigok, tirsadalmi rendszerek törtinetiben. Hol van tehit mindebben a logika? A viletlen, az mindig illogikus, nem szorul fejtegetisre, elemzisre, magyarizatra, a viletlentßl senki sem virja el, hogy következetes legyen, hogy irdem szerint osztogassa kegyeit, a viletlent miltatlankodis nilkiil akceptiljuk. Ezirt tartok ki elmiletem mellett, hogy a viletlenek viligiban ilünk. Ebben van valami elszomorftß, de ugyanakkor vigasztalß is, attöl függßen, hogy milyen nizßpontböl vizsgiljuk. Most azonban tirjünk vissza öniletrajzomhoz, a viletlenek emberihez a viletlenek viligiban. Egy valamire szeretnim jß elßre figyelmeztetni az olvasßt: született reginylrß vagyok is fgy reginyfrß maradok akkor is, amikor önmagamröl Irok. A kirdis fgy fogalmazßdik meg: legyen-e az öniletrajz szßrßl-szöra igaz, az eseminyeket rigorßzus kronolßgiival követß, a kettßs-könyvelß precizitisival közölve tinyeket, adatokat, egymist követß mozzanatokat, ugyanakkor azonban unalmas — vagy pedig szßjje. it ilom, mese, fantizia, de szorakoztasson? £n az utßbbi mellett szavazok. Vilasztisom sines. Mondom: reginyfrö vagyok. Elirulok egy titkot: fiatal, kezdß frß, üjsigfrö koromban baritaim, klubtirsaim ״Üjhiry”-nak neveztek, mivel napnap utin szfnes, irdekes törtinetekkel irkeztem a szerkesztßsigbe, klubba, törzskivihizba, hol mulatsigos, hol drimai epizödokkal, amelyek mindegyikit itiltem, amelyek mindegyikinek fßszereplßje voltam. Velem mindig törtint valami. Misok szemliltik az iletet, in a sürujiben forgolödtam, utaztam, talilkoztam, nyertem, vesztettem, szerelmes Iettem is kiibrindultam, hizasodtam is viltam (mir magam sem tudom mennyiszer), egyszöval: iltem. Kalandos beszamolöim oly szfnesek, ugyanakkor oly j61 konstruilt törtinetek voltak, hogy a kolligik nehezen küzdöttik le gyanakvisukat: nem a fantizia sziileminyei-e? Innen eredt az elnevezis: ״Üjhiry”. Sohasem vettem rosszniven, minthogy Hiry Jinost in a magyar költiszet egyik legrokonszenvesebb alakjinak tartom, magyar Svejknek, aki termiszetesen messze megelßzte születisivel Hasek reginyalakjit. Hiry kalandos, eszes, szellemes, egyetlen szöval jellemezve: szßrakoztatß. Ez az, amire viligiletemben törekedtem: a szßrakoztatisra. £s ez az, amihez nem valhatok hütlenni ebben a szabalytalan öniletrajzban sem. Amit mig szeretnik elmondani: ez a magyar nyelven megjelenß könyv fßkint olyan motfvumokat tartalmaz, amelyeket kihagytam sokkal nagyobb terjedelmu, nemet nyelvü öneletrajzombdl: Das zweite Leben. Nem lett volna irtelme annak, hogy a nimet könyvben olyan neveket emlftsek, szemilyek emliket idizzem, akik a nemmagyar olvasßnak semmit sem jelentenek. Ennek a magyar nyelvü könyvnek a hangvitele is mis — talan vafamelyest väzTatös'abbj He ugyanakkor közvetlenebb is. Itt egymas között vagyunk, kevis szöböl is irtjiik egymist. Filmnyelven szdlva tehit: ״hol nyissam a kipet”, iletem melyik korszakiban, melyik epizßdjival kezdjem pergetni a mozit? Hozzitehetem mig ugyanis, hogy nemcsak a ״viletlenek embere” voltam viligiletemben, de sajitos mßdon az ״epizödok embere” is. Visszapillantva: mintha montizsokböl, gyors, villanisszerü epizodokböl illt volna az iletem, mintha szüntelenül forgßszfnpadon illtam volna, viltozott körülöttem a tij, viltoztak az emberek, a dfszletek s amint megszokotti vilt, tovibb üzött a nyugtalansig, sßt, hadd mondjam E hetl szimunkban 6J folytatisos reginyt kezdttnk el — 8 Igy az elkövetkezß idAkben egyszerre kdt folytatisos reginyt dvezbetnek olvasölnk. A Maacheabea ilß Üjviry Sindor, mint irö is könyvkladö egyarint megörökltette nevit. Föleg azok az olvasölnk (ezek vannak többsigben) üvezlk majd, aldknek IQisiga a kit vUighibori közöttl idöszakra eslk. Azt hlsszQk, hogy a könyv önmagiirt beszü, de bevezetönek közöljflk az egyik leg- Uvilöbb magyar irö, Halisz Piter irisit, ami a könyv igynevezett föllapjin Jelent meg: ׳ ״A VELETLENEK EMBERE .. .״ Az eletem ne kerje szamon En tolem senki e vildgon. Ha jo, ha rossz, magam csindltam, Üttalan utakon magamban jdrtam, Magamban dlltam. (1922) Elöljirßban arra kirem az olvasßt, hogy ne virjon tßlem szabilyos öniletrajzot — hogyan lehetne szabilyosan 1'rni egy annyira szabilytalan iletrßl, mint az enyim? Amit most hetvenedik iletivemen tul papfrra vetek, inkibb csak rapszodikus emlikezis, kevis gondot fordftva idßrendi sorrendre, ugy rögzftem az arcokat, tijakat, ahogyan kibontakoznak a mult ködibßl, közelftenek s in hirtelen felismerem, örömmel, szorongissal, vagy nosztalgiival. Az emlikezis tehit engem is szßrakoztat, lepergetem magam elßtt iletem mozijit, a modern film szeszilyes dramaturgiijival, az expozfeiß, jellemek ibrizolisa, a kalandok s maga a vigkifejlis inkibb csak vizlatos, gondolatokat ibreszt, hangulatot kelt, röviden szölva: egy iletirzist közvetft. Ez az iletirzis azonban nemcsak az enyim, de nemzedikemi is ily mßdon tartalmaznak ezek a sorok többet, mint egyini sorsot: iltalinos következtetiseket is igazsigot is. Valamikor az 1930-as esztendßkben jelent meg ״A viletlenek embere” cfmü reginyem, amely szimtalan motfvumot tartalmazott az iletembßl, ugyanakkor azonban reginy volt migis, müfajit tekintve: fikeiß. A könyv is a cfm jellemzß volt reim: csakugyan a viletlenek emberinek tekintettem mindig s tekintem miig önmagam. Az eseminyek, a vilig, a tirsadalmak alakulisai azonban ebben a vonatkozisban is az egyini sors föli tornyosulnak, ma mir valamennyien a viletlenek emberei vagyunk, viletleneken mulott, hogy ki il, ki nem, ki boldogult, kinek ilete vilt sivirri. Tegyenek prßbit: mondassik el ilettörtinetit birkivel is a visszaemlikezis sorin holtbiztosan felbukkan az a fordulßpont, amelyet a viletlen hozott el. Hogy akkor fölült arra a vonatra, vagy nem, itment-e az utca misik oldalira, vagy ugyanazon a jirdin folytatta ütjit, foglaltat jelzett-e egy telefonkiszülik, vagy pedig fölemelte a hallgatßt a hfvott fil, kivel, hol, mikor, hogyan, milyen hangulatban talilkozott az ember.. megannyi viletlen, aprß eshetßsig, minden törtinhetett volna miskint, mint ahogyan törtint, ß, igen, valamennyien a viletlenek emberei vagyunk. Fontos követelminy, hogy az ember tisztiban legyen ezzel, mert ha igen, akkor helyes is megbfzhatß tivlatbßl vizsgilhatja sajit iletit, nem tulajdonft tülzott jelentßsiget sikereinek, de bukisainak sem, hiszen minden törtinhetett volna miskint is, a viletlenen mült csak. Irtam több tucat könyvet, jß nihiny filmet, szfndarabot, soksziz novellit, üjsigcikket, verseket — visszapillantva viligosan litom, hogy sorsukat viletlenek irinyftottik, nem a legjobbak arattak sikert s nem föltitlenül a gyöngibbek maradtak sikertelenek, a közönsig nem azokat visirolta, amelyekrßl lelkes kritikik jelentek meg s nem azokkal szemben mutatott közönyt, amelyeket a kritikusok elmarasztaltak. Valahol valamikippen mindennek alakulisiban szerepet jitszik a viletlen — iletben, irodalomban, a valßsig is az ilmok viligiban. Ma mir nem azt a cfmet adnim reginyemnek: ״A viletlenek embere”. Inkibb azt: ״A viletlenek viliga”. SZABALYTALAN HAROMSZÖG Nehdny mondat a könyvrSl es irojdrol. Üjviry Sindor egyike a magyar irodalom legirdekesebb is legtalinyosabb egyinisigeinek. Termikenysige szinte utolirhetetlen, reginyeinek szima meghaladja a filszizat, sokoldalusiga impozins: nines olyan müfaj, amelyben ne produkilt volna. Regeny, elbeszilis, vers, drima, filmforgatßkönyv, riportkönyv is bibliogrifia, ujsigcikkek szizai, emellett hetilapokat, folyßiratokat alapftott is szerkesztett j Szenvedilyesen is szinte csillapi'thatatlan mohösiggal egisz iletiben csak az 1'ris irdekelte — is ami különösen figyelemremiltßvi teszi: mis frßk müveit legalibb akkora, ha nem nagyobb lelkessiggel is firadhatatlansiggal karolja fei is adminisztrilja,! mint a sajitjit. Magyarorszigon kezdett is sikerre vitt könyvkiadöi munkissigit Münchenben folytatta, az iltala alapftott Griff gondozisiban több mint 400 könyv jelent meg az orszig hatirain belül is azon kfvül. A könyv, amelyet az olvaso a ke-1 ziben tart, Üjviry Sindor ״szabilytalan” öniletrajza, hogy miirt szabilytalan, azt elöljirßban megindokolja, munkijit affile fißk-rendezgetishez hasonlftva, rapszodikus kutatishoz viltozatos, szfnes, fordulatokkal teli iletinek emlikei között, ugy beszil rßluk, ahogy ippen eszibe jutnak, ahogyan fiökrendezis közben a különbözo reminiszcenciik a ״keze ügyibe kerülnek”. Eddigi ilete jelentös riszit külföldön töltötte, nagy riszit uton sorsinak kit illomisa között, a legfontosabb is legformilßbb iveit azonban migis szülßvirosiban, Budapesten, amely fzlisit, litismßdjit, stflusit meghatirozta. Ennek az irisnak az ßszintesige mellett legnagyobb irdeme talin az, hogy hiinyzik belßle minden nagykipüsig, egy sokat ilt, litott, tapasztalt is iveit munkiban töltött ember csöndes is milizß visszapillantisa. Ezirt oly jßlesß, megnyugtatö is ezirt optimizmusra hangoiß. A egy szfnes holmikkal teli fißkot huzna ki, jßlesik böngiszni benne, irinteni, elmerengni — egy szabilytalan viligban egy szabilytalan emberi ilet hol derüs, hol izgalmas, hol veszilyes, hol szomoru, hol fölemelß, de kivitel nilkiil mindig uj kezdisre, tovibbi lendületre serkentß epizßdjai fölött. H. P. ־★★★★★★★★★★★★★A★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★־ ★ DIAMOND STONE MFG LTD. 10% DISCOUNT ON ALL PRODUCTS IF YOU MENTION THIS AD. CIRCULAR PATIO TOPS DRIVEWAY CURBS CHIMNEY COPS SAND & GRAVEL PEBBLES NATURAL STONE UNILOCK PAVING STONE CEMENT SIDEWALK SLABS PATIO SLABS FLOWERBED EDGING SIDEWALK STEPS PORCH STEPS PLATFORMS OR VERANDA WE ALSO INSTALL ALL OUR PRODUCTS HILL CREST MALL (416) 883-4464 66 16th Avenue, Thornhill, Ontario
