Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-16 / 724. szám
1978. szeptember 16. * MENÓRA 7. oldal / SPITZ SÁNDOR: SORSOK Az események idején, az 1900-as évek elején még a bádogosságot kimondottan zsidó mesterségnek tartották, amiben volt is igazság, mert azt többnyire zsidó mesterek gyakorolták. A türelem mellett Ízlés, jó érzék és a szakma szeretete kellett hozzá. Akkoriban még a lurkót nem “ipari tanulónak" becézték, hanem inasnak vagy finomkodva tanoncnak, mely elnevezések a gyakorlatban valójában semmiben sem különböztek. Hogyan lett valakiből inas? Úgy, hogy amikor a tandíjat egész évben kiizzadó atya meglátta az ifjú évvégi bizonyítványában nyüzsgő elégteleneket, kimondta a szentenciát: Odaadlak inasak. Ha a papa maga is iparos volt, esetleg maga mellé vette és sulykolta belé a mestersége tudományát, de ha nem az iparban tevékenykedett, akkor körülnézett a számbajöhető mesterségek és mesterek között. Aztán, ha a véleménye szerint megfelelőt talált, — a gyereket ritkán kérdezték meg, tetszik neki vagy sem — a mesterrel való megegyezés után megkezdődött a három, négy, esetleg öt évig tartó inaskodás. Minél több évre kötötték meg az ipartestületnél a szerződést, annál később kezdett az inas a szakma rejtelmeibe avatódni... Az első időben inkább csak a favágás, gyerek dajkálás. mosogatás üditó teendőit végezte. Persze az is “mestere válogatja” elve szerint alakult, no meg attól is függött, hogy került-e oda újabb inas, aki a fenti reszortot átvette. Ha a szépreményű ifjú bekerült a műhelybe, a mesteren kívül a segéd urak és az öregebb inasok kiszolgálása is a hatáskörébe tartozott. Melyek minőségi elismerése kisebb-nagyobb, de inkább sűrűbb, mint ritkább pofonokban jutott kifejezésre. Akadt azért egészen ritka kivétel is. mint például a szentlőrinci Lessinger vagy a pécsi Goldmann bádogos mestereknél. Náluk az inas már az első naptól műhelyi — tehát szakmai — munkára fogódott be. Ezeknél a verést szigorúan tiltották, maguk a mesterek is a legritkább esetekben éltek ezen jogukkal. A két jóhirú és kiváló munkát produkáló mester kizárólag a munkaalkalmak megszerzésében versengtek, egyébként jó viszonyban voltak és ha kellett, kisegítették egymást. Történt, hogy a pécsi városháza bádoggal fedett kupolája javításra szorult. A munkát Goldmann kapta meg. akinek akkor éppen nem volt segédje, csupán egy valószinűtlenül kicsi, törpegyanús inasa, a Hirsch gyerek, ezért Lessingerhez fordult, segítené ki munkaerővel. Viszont Lessingeréknél is alig akadt valami munka, így a segédjeit már az előző héten elküldte, csupán egyetlen inasával. Miskával rendelkezett. Ez a Miska hatalmas szál, bivalyerős. 19 éves fiú, ötödik éve tanult nála. mely idő alatt meglehetősen jó munkást nevelt belőle. Szerette a gyereket, akinek a mester szerint többnyire huncutságokon járt ugyan az esze. azonban a munkáját mindig rendesen elvégezte, csupán a szenvedélyét kifogásolta, mint nem komoly iparoshoz méltót, miszerint ahány cirkusz vetődött a faluba, azok felhívására mindegyikben kiállt a cirkusz birkózójával, a legtöbb esetben győztesen került ki a mérkőzésekből. Szóval. Miskát kölcsönadta Goldmannak. aki a Hirsch fiút adta melléje segítségül. A nem veszélytelen munkát úgy szervezte meg. hogy Miska a kupolán oda kötözte magát egyik padlástéri gerendához, egy másik kötélen csüngött ládában a munkához szükséges cin, sósav, szalmiáksó és a szerszámok. A Hirsch gyerek pedig bent a padláson felállított állványon levő faszenes kályhában hevítette a forrasztópákákat, melyeket egy ezen célra a tetóbevágott lyukon át nyújtott ki Miskának. Pár óráig ment a munka hiba nélkül, ám Miskát egyszer csak megszállotta a huncutság ördöge. Únta a munka egyhangúságát, valami szórakozásra áhítozott. Hamarosan meg is találta a módját. Bekiabált a padlásra: — Te Zoli! Leesett a kalapács. Fuss le érte. mielőtt valaki elviszi! Zoli mit tehetett? Lemászott az állványról a padlásra, onnan ki a folyosóra, s a sok emelet lépcsőin le a földszintre, majd Miska sürgető kiabálása miatt rohanvást vissza az emeletek lépcsőin. A padláson már rogyadozó térdekkel kapaszkodott fel az állványra. — Hol a fenében ácsingóztál ilyen sokáig, közben meg a dekkcángli (tetőfogó) csúszott le. Rohanj érte. mert, ha az elveszik, a gazdád megnyúz bennünket érte. Futás! — fogadta Miska. Szegény vézna, rövidlábú Hirsch Zoli kénytelen volt másodszor is megtenni a soklépcsós utat. mely pedig egészséges, erős lábú fiúnak is sok lett volna. Zihált, szemei előtt karikák táncoltak a fáradtságtól. — Gyerünk, mert semmire sem megyünk a munkával — sürgette Miska — adj pákát! — A lyukon bedugta a kezét a pákáért, melyet Zoli a nyelével felfelé forditva adott a kezébe. A tetőn valami zörgött, Miska káromkodott: — Most meg a fakalapácsot ette le a fene! Gyorsan hozd fel. Siess! — sürgette és Zoli hallotta, hogy közben kuncogott. — Az is leesett? Hm... — elöntötte a törpék sajátságos dührohama és a szinte fékezhetetlen bosszúvágy indulatában a kályha mellé szórta a faszén egyrészét, majd letántorgott. — Ez az állat... Mit vétettem neki? Meg akar ölni... Többször már nem birok le-fel nyargalni, — gondolta és megállt egy pillanatra, mert valósággal rázta a düh — csak még egyszer megyek fel, aztán... aztán... A fakalapácsot nem találta meg. Remegtek az inai, mikorra felért a kupola ítlttlíjb R SRlítsáilös» VQrA » Ó!f9R»MI — Te! Ha ilyen kényelmesen bandukolsz, a tenyerembe foglak ám! Pákát adj! A fakalapácsot nem is kellett hoznod, megakadt itt a tetőcsatornában. Mi van azzal a pákával? Meddig várjak? — Igen, a tenyeredbe — dühöngött Zoli, megnézve a vörösrézből készült pákát, mely közben pirosra hevült. — Tessék! — kiáltotta, tüzes felével nyújtva fel a lyukhoz. Miska nem láthatott oda, csak a kezét dugta be a lyukon és megmarkolta a tüzes rezet. Fájdalmában felordított. Alig birta kirázni a kezéből a sisteregve égető szerszámot. — Mit csináltál, te őrült? — üvöltötte, de Zoli ezt már nem hallotta, maradék erejét összeszedve ugrált le a lépcsőkön, a Percei utcán botladozott végig, kijutott a Malom utcába, ott áttántorgott az egyik, túlsó oldali kapuhoz, bement, gyenge, kisfiús szervezete már nem bírta tovább. A kitárt kapuba kapaszkodott, mögéje préselte magát, s lefeküdt a földre. Remegett, a hányinger gyötörte, majd egy óra hosszat feküdt ott, míg annyira összeszedte magát, hogy végre elindulhatott. Végig ment az udvaron, annak a másik kapuja a Búza térre nyílt. Aznap reggelén érkezett a városba egy ismert nevű cirkusz, mely ott állította fel a sátrát. Zoli odament, az igazgatót kereste. A hatalmas, két méter magas, pocakos, nagybajuszu igazgató szaporán pislogott, miután a törpe alkalmazást kért. Nyomban megérezte, hogy olyan remek üzlet kínálkozik, amilyet csak a bolond enged ki a markából. — Hány éves vagy? — Tizenhat. — Mit tudsz? — Sírni. — Most is tudnál? — Most különösen minden okom meg lenne rá. — Miért? Zoli elmondta mi történt vele. Az igazgató durva beszédű, de alaptermészeténél fogva jóindulatú ember volt. Megsajnálta a fiút. És amíg az beszélt, felidézódött benne az emlék, hogy hiszen ó is hasonló módon, valami verekedés következményei elől indult világgá egy vándorkomédiás truppal, valamikor fiatalkorában. No, meg aztán igazi törpéhez nem minden nap lehet jutni, pedig az remek üzlet a cirkusznak. — Magadhoz való eszed van, azt látom — mondta, mikor Zoli csukladozó hangú beszédét befejezte... és ezért akarsz velünk jönni? Édes fiam, nehéz kenyér ám ez. — A kalapács sem könnyű, tessék elhinni. — A szüleid persze nem tudják, hogy idejöttél? — Apám meghalt, csak anyám van. Nem, nem tudja, hogy el akarok menni. Nem mertem hazamenni. De szeretném értesíteni. — Mivel foglalkozik az anyád? — A piacon árul rövidárut, amit bizományba kap. — Az ő beleegyezése nélkül nem vihetlek el. Majd beszélek vele, add meg a címét. Ha megegyezünk, elhozom ide, itt elbúcsúzhatsz tőle. Még valamit: egyelőre nem tudom mire használhatlak. Munkára gyenge vagy, artistaszám betanulására meg már neked is késő. Talán bohócnak? Lenne kedved hozzá? — Igen — ragyogtak fel Zoli bánatos szemei. „„i— Fizetést, persze, amíg porondra nem léphetsz, nagyon keveset kaphatsz. — Azt is köszönöm, és kérem a fizetésemet tessék mindig elküldeni édesanyámnak. — Van egy kitűnő bohócom, rábízlak, majd ó betanít. Fogadj szót neki és igyekezz! Aztán, ha lesz valami használható ötleted, csak szólj. Tudod, olyasmire gondolj, ami neked is tetszene, ha néző lennél... — kinyitotta a lakókocsi ajtaját és kiszólt valakinek: — Keresd meg Ronkót és küldd ide. Néhány perc múlva fiatal férfi kopogtatott be. — Ronkó, ez a legényke lesz az uj kollégád, rád bízom, süssetek ki valami számot és tanítsd be. Foglalkozz vele sokat, hogy mielőbb porondra kerüljön, a te kocsidban fog lakni. Vételezz fel a részére minden szükségest. — Igen, igazgató úr. — Ronkó kilépett az ajtón, az igazgató utána ment. s még valamit beszélt vele. Ronkó megértőén bólogatott. — Igen, igazgató úr — Ronkó bólogatott. — Maradj itt a kocsiban — mondta az igazgató, mielőtt elment. Egy óra múlva érkezett vissza Zoli könnyező anyjával. Miska a fájdalomtól félájultan lógott a derekára erősített kötélen. Megpróbált feljutni a szellőző nyíláshoz, ahol be lehetett bújni a padlásra, de egy kézzel nem birta felhúzni magát, a másik kezét meg nem használhatta, pokolian fájt és a bőr óriásira hólyagosodon a tenyerén. A munkaidő már régen lejárt. Goldmann nyugtalankodott, miután a két fiú határozott utasítása ellenére nem ment be a műhelybe. Csak nem történt valami bajuk? Ledobta magáról a bádogosok jellegzetes zöldposztó kötényét és a városházához sietett. Az utcáról látta Miskát a kötélen függve, rosszat sejtett, felsietett a kupolába. — Mi van veled, Miska? — szólt ki a szellőzólyukon. Nyögés, érthetetlen mormogás volt a válasz. — Hívok segítséget. Egy rendőrrel elég keservesen beemelték. vizet hoztak, megmosdatták, ettől magához tért. — Mi történt veled? Miska a szörnyen összeégett tenyerét mutatta. — Az a kölyök a páka tüzes végét adta a kezembe. — Zoli? Miért? Soha nem tett az ilyesmit, mindig csendes, jó gyerek volt. Megverted? Miskában volt annyi becsületérzés, hogy őszintén elmondta, mi történt. — Magam vagyok az oka — fejezte be. — Rossz viccet kezdtem vele. a végén* ó bánt el velem. Orvoshoz kellene mennem. — Hol a gyerek? — Nem tudom. Itt hagyott. — Érthető. # Zoli néhány év múlva, mint a Budapesti Nagycirkusz országos hírű bohóca, mindenki kedvence, jól keresett, anyjának kényelmes életet biztosított. Csak az első világháború után jutott el ismét haza. amikor Pestet a románok. Pécset a szerbek tartották megszállva. A pécsi színházban is fellépett, ahol Fodor tánckomikussal zsúfolt nézőtér előtt remek sikerük volt. És Miska? Miska az első világháborúban az. olasz frontra került. Egy hegy oldalkavernájában volt meghúzódva az olasz tüzérség pergőtüze elöl. Egy különösen nagyméretű gránát a kaverna bejárata elé vágódott, a rettenetes erejű robbanástól megremegett a hegyoldal. Valamelyik katona vette észre a kaverna mennyezetét képező szikla megmozdulását, odamutatott. — Kifelé! Mindenki! Gyorsan! — kiáltotta Fischer tizedes és odaugrott a szikla alá. vállával tartva azt. A katonák igyekeztek kifelé. Az utolsó már hason csúszott ki a szörnyű súlytól négy kézlábra kényszerült tizedes alatt. Ekkor újabb gránát vágódott le a közelben. Fischer Mihály agyon zúzódott holttestét már kis sem lehetett hozni... Elek, félek, reszketek és remegek. A kataklizma felszakadt. Az emberi mersz elszakadt. Valami, eddig soha nem érzett titkot látok. A lehetőségek kitágulnak. A vágyak elhalkulnak. És úgy szeretnék egy meleg szobában A hideg falhoz bújni. Homlokomat hozzászorítani a hideg, kegyetlen falhoz Aztán behunyni a szemet, Összeszorítani az öklöt És beleszédülni a rettenetes semmibe, Nem látni az őrjöngő látomást, Aminél Kubin sem festett borzalmasabbat. Hiába minden, A furcsa titkok megnyíltak, Emberi szemmel és földöntúli erővel látom a nagy borzalmat. Fekete, szürkés ködként mered felém Oly hideg, mint a jég közé ékelt acél És oly forró, mint a gyehenna tüze. És a jég, a tűz összeütközik, vad színorgiák vetítik szemem elé: föld mélye megnyílik, Mont Blanc csúcsa leszakad, a lavinák elindulnak, a szívek száznyolcvanat vernek percenként, a feneketlen katlanok üvöltve sisteregnek és nincs menekülés csak állunk mindannyian, meggémbered ten, üres aggyal A KÉP FOLYTON IJESZTŐBB LESZ Irta: Újváry Sándor és kitágult pórusokkal, mert itt a vég. És nincs mentség. És nincs menekülés. És hiába takarom két kihűlt kezem szemem elé hiába fordítom az arcom a nap felé, hiába keresem a holdat és hiába ütöm ököllel a falat: a látomás kitágul megnő a kép folyton ijesztőbb lesz . . . és leszédülök a földre beleájulok a rettenetes meglátás, élő és mindennél elsöprőbb látó valóságába: látom a jövőt. Embermilliók húscafatját, a gáz és tank szörnyű pusztítását, a csecsemők eltorzult arcát, az asszonyok és férfiak halálbagrimaszult utolsó vonaglását. Jaj! A templomok összedőlnek. A csókok kénes ízbe fúlnak, jaj, jaj, ez már több mint háború, a kipányvázott lelkek vadultak meg és eltűntek és elnémultak. A sixtusi kápolna beomlott, a pisai ferde torony kiegyenesedett, a Tower hídja végleg összecsukódott, a Nem.York-i szabadságszobor vad vitustáncot jár aztán . . . aztán a tengerek kicsapnak a medrükből a hegyek homokként porladnak össze, és láng és víz és hullahegyek és nincs, aki gondolkozzék és nincs, aki „vissza“-t kiáltson, valami forgószélnél borzalmasabb, valami ernberi agy által ki nem található, megbomlott idegnél meg nem fogható, rettenetes halálsikoltásba és a végtelent megrázó, torokba fulladó, halk és mégis világűrt megrázó, irtózatos hangkáoszba dobbanva omlik össze a világ. És miért: Tizenkét ember tigenkét agy tizenkét jobbkéz nem találta meg egymást egy ma még meglevő városban, Genfben, egy még ma meglevő szeretetben mert: egy fehér árkus papíron nem sikerült a megegyezés. Fogyasztott-e már a saját üzemünkben készült csabai- gyulai kolbászból, szalámiból, töltött borjúból, felvágottból és csemege áruinkból? Budapest Meat Market 517 Bloor St. West Tel; 531-5202 Debrecen Meat Market és Delicatessen 590 Bloor St. West Tel: 534-1353 6 napon át nyitva. Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss áru! Varga Gyula és felesége Több mint ezer markas kép közül válogathat Toronto kornyékének legnagyobb művészi kiállításon ORILLIA Őri 11 iától l mérföldre északra a l l-es Highway-n a SUNDIAL HOTEL BEN Ismert magyar mesterek, kanadai és európai festők képei mindenki áltál elerhető árakon. *»--*-* *• •* * EGESZ HÉTEN NYITVA Tulajdonos FRIEDMAN isis ANDI STOP, GET’SETW DRIVING SCHOOL ^ TEL: 635-1102 este 661-0364 WEISSBEK6U TIBOR 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk I Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut í akar vásárolni, keresse fel k k S Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet -mögött 566 Bloor St. W. 533-3453 ■ír ■■ae- -ag- --^ g-—Trr- r~ s r- ’jg-WEST PALM BEACHEN 2 hálószobás (7 fekhelyes) ójjonan bútorozott CONDOMINIUM NOVEMBER 1-TOL kiadó Swimming pool, sauna, teniszpálya, billiárd es kartyaszoba. Ocean privhages. 3 hónapra $1100.Collect call: 1 - 514 - 626-3481 Egy magyar étterembe menni! MAGYAR NÓTA — TÁNCZENE MINDEN ESTE A VAJDULÁK-DUÓVAL Naponta rántott borjúláb halászlé és sok más finom ételek. 200 Bloor St West Asztalfoglalás 923-6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja Parkoláshoz be|árat a Bedford Roadról (City Parking)
