Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-02-18 / 695. szám

6. oldal MENORA * 1978 február 18. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lek 'patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS. UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT AZ ÓHAZÁBA! Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szorrtbafonr 10-tól délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. PATACSI CIPŐ SÁLON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Foxtin is bárhová Kanadában portokóltsíggel együtt elSre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import német gyügybeteles női- és férficipok extra sreles lábakra isi 480 Bloor $t W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 Asztalfoglalás a 597-0801 számon »AMMÓNIA delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­­»!• »*» *••••** «*«*beni fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532 Eglmton A.W. 11:488-5092 Deutsch házaspár goulash Party Restaurant & Tavern 498 QUEEN ST. WEST 863-6124 Kitűnő magyar házikosztal várjuk kedves vendégeinket. Frissensültek, napi specialitásokat talál étlapunkon. Keresse fel a goulash PARTY restauranton, ez egy jó party. <J\/[anacjt,i: Jltáií 2'San Több mini ezer markás kép közül válogathat Toronto kornyékének legnagyobb műveszi kiállításán ... SUNOIAL, r~| öallery rr?’""'!"...........'I 9 Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők képei mindenki áltál elerhetö árakon Őri 11 iától 1 mérföldre északra a 11-es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN EGESZ HETEN NYITVA Tufö|donos FRIEDMAN „Feltűnően szép fiú volt, ko­romfekete haját simán a fél sze­mére fésülte; hosszúkás, ovális ar­cát, finom rajzú száját, kerek ál­lát akármelyik fiatal lány is büsz­kén vállalhatta volna.” — Nagy Endre, a magyar kabaré atyja és első géniusza Így idézte fel az if­júkori barát, kor- és pályatárs, Molnár Ferenc portréját, aki ép­pen egy esztendővel volt nála fia­talabb. Ez a lányos arcú fiatalember ti­zenkilenc éves korában, 1897-ber lépte át először az egyik pesti la; szerkesztőségének - küszöbét, hog) A szerkesztő Hajszálon múlott, hogy a hírlap­írást választotta hivatásul. Jómó­dú, polgári családból származott; apja orvos volt. Szülői kívánságra beiratkozott a jogi egyetemre amelynek első évfolyamát Géni­ben végezte. A túlságosan száraz és nehézkes tanulmányok azon­ban nem tudták lekötni, inkább az irodalom és a művészi pálya vonzotta. Figyelemre méltó volt például rajzkészsége (karikatúrái később gyakran megjelentek a pesti lapokban, de van néhány vízfestmény is, amely a kezei alól került ki), így mindent rajzban örökített meg, természetesen gú­­nyoros formában. Ez csiszolta, for­málta szatirikus látásmódját. Ami­kor visszaérkezett Budapestre, út­ja egy akkoriban alakult napilap, a Budapesti Napló Ferenc körút 28. szám alatti szerkesztőségébe vezetett. A Budapesti Napló alig néh'ány hónapos múltjával a főváros leg­fiatalabb, következésképpen anya­gilag a leggyengébben megalapo­zott vállalkozás volt, amely szün­telenül kérte olvasóközönségének támogatását. Az első szám 1896. augusztus 20-án jelent meg. Mol­nár Ferencet mindez alig érdekel­te, igaz, egy későbbi visszaemlé­kezése szerint előbb a Pesti Hír­lapnál próbálkozott. Ez a találko­zás azonban nem sikerült (Mol­nár: „1896-ban váratlanul megje-, lentem a Pesti Hírlap szerkesztő­ségében, hogy újságíró legyek. De ettől számítva két évtizeden ót a magyar újságírás közkatonája le­gyen. A fiatal Molnár Ferenc egy­maga több cikket, riportot, tárcát, novellát, krokit írt, mint tucatnyi' társa együttvéve. Egyik legtermé­kenyebb s legdinamikusabb újság­író volt, aki a századfordulót meg­előző, és az azt követő évek, év­tizedek viharos eseményeinek sod­rában az elsők közé tudta magát felküzdeni. Pályáján, amely ké­sőbb a színpadi sikerek révén a világhírig ívelt, ezek a feledésbe merült évek döntőek, meghatározó jellegűek voltak. vadászik az akkori szerkesztő éppen vadá szaton lévén, vártam, amíg vissza­jön, és így csak tizennégy év múl­va foglalhattam el állásomat. A közbeeső időt a Budapesti Napló­nál és a Pesti Naplónál töltöt­tem.’’) Izgalmas körülmények között született a Budapesti Napló, ahol a fiatal Molnár Ferenc az újság­írás alapműveleteit megtanulta. Vészi József főszerkesztő és Braun Sándor felelős szerkesztő együtt dolgozott a Pesti Naplónál. Molnár Ferenc aligha kerülhe­tett volna jobb helyre. A Buda­pesti Napló liberális szerkesztősé­gében a szabadság, az egymás iránti tisztelet és a becsületes szó­kimondásra való törekvés volt a vezérlő elv. Ehhez igazították a lap programját, munkáját is. A Genfből jött fiatal Molnár Ferenc számára mindez a legjobb kezdési lehetőségnek kínálkozott. Vészi József főszerkesztő már találko­zásuk első perceiben rokonszen­vesnek találta őt, s amikor első írását kézhez vette, tehetségéről* is megbizonyosodhatott. 1897. január 8-án hathasábos tárcacikkét közölték („A csillag­szemű asszony”. A Budapesti Napló eredeti tárcája. írta: Mol­nár Ferenc), ami egyedülálló tel­jesítménynek számított. Elsőrangú munkatársak vették körül. Itt dol­gozott Ábrányi Emil, Papp Dániel, Lyka Károly, Thury Zoltán; a na­pi újságírói robot mellett vala­mennyiüket erős szálak fűzték az irodalomhoz, a képzőművészethez. A századfordulót követő években pedig Ady Endre, Bíró Lajos, Csáth Géza, Goda Géza, Kosztolá­nyi Dezső és Szini Gyula is Mol­nár Ferenc szerkesztőségbeli kol­légái voltak. Ebben a közösségben a fiatal Molnár új hangütésével tűnt fel. Egy addig Magyarországon isme­retlen műfajt, a krokit honosítot­ta meg. Ezekben a jellegzetes, kur­ta és groteszk írásokban a szü­lető nagyváros lüktető ritmusa visszhangzott. Kosztolányi Dezső később ezt írta róluk: „Emlékszem első karcolataira, melyeket nagyon fiatalon írt, s -o-val jelzett. Mi­csoda szabad, féktelen, szeretetre­­■néltóan vásott szókimondás volt bennük, micsoda gonoszság, a hun­cutság micsoda őszintesége.” Egyik olvasója, Csathó Kálmán, pedig a fiatalkori Molnár-krokik hatásáról jegyezte fel: „A Pannó­­nia-kávéház előtt ültem a Rákóczi út gyalogjárójára kirakott egyik asztal mellett, és — tökéletesen elfelejtve, ki vagyok, mi vagyok, hol vagyok — Molnár Ferenc leg­frissebb krokiját olvastam A Hét­ben. Egyszerre csak arra eszmél­tem fel, hogy néhány járókelő az asztalom előtt összeverődve azon mulat, hogy én ott magamban mekkorákat kacagok, mire aztán restelkedve bemenekültem a ká­véházba.” Nem Molnár Ferenc találta fel Pesten a humort, a magyar saj­tóban azelőtt is megjelentek vi­dám írások. Az ő érdeme az volt, hogy merőben mást, újat adott. Addig a vidéki élet kissé álmosító vidámsága, lusta csattanói terpesz­kedtek az újságok humoros rova­taiban, a dzsentrivilág sápadt tör­ténetei untatták az olvasót. Mol­nár figurái, tollrajzai szemtelenek, tolakodóak, kihívóak voltak. A mosoly mellé mindig torz fintort is rajzoltak az arcokra. S talán ez volt az a más, amely elődeitől megkülönböztette. Ehhez az új hangvételhez új életforma is tartozott; abból kö­vetkezett. A polgárosodó Buda­pest kilépett addigi provinciális kereteiből: megnyíltak az éjjel­nappal fényben úszó kávéházak, ahol folyamatos, szüntelen volt az élet. Nappalok és éjszakák egy­másba folytak. A kártya mellett az üzletkötések, a fellendülő szó­rakoztatás iparágai (mozi, színház) és megannyi más vállalkozás in­dultak innen eL Az emberek haj­szolták a pénzt, az élvezeteket. Ennek a világvárosiasodó főváros­nak valósághű „lenyomatát” örö­kítették meg a fiatal újságírók, köztük Molnár Ferenc is. Az ő életformája is változatos volt. Testvére, Molnár Erzsébet hitelesen tudósít ezekről a pálya­kezdő első évekről, amikor a hír­lapírás mellett annyi minden más­sal is próbálkozott. Eleinte későn este, éjfél után járt haza és más­nap délben távozott. („Sexpir úr” — szólt utána gúnyosan édesapja; „Jó reggel, író úr, Herczeg Ferenc is reggel jár haza?” — zsörtölő­dött vele a család.) Később már hiába várták. Hol töltötte nappa­lait és éjszakáit? Többnyire a szerkesztőségben és a kávéházak­ban (New York, Central), vagy az Otthon Körben, ahol ruhástul aludt néhány órát, de gyakran vette igénybe újságírói szabadje­gyét, s ilyenkor a budapest—bécsi gyorsvonat hálókocsijában pihente ki fáradalmait Pozsonyig, aztán reggel onnan jött vissza. Az is megesett, hogy a Vígszínház sötét színpadán keresett egy-két órára menedéket, oda, mint fordító járt be már 1901-ben, s ilyenkor ab­ban a jókora rézágyban szundi­kált, amely azokban az években minden valamirevaló francia bo­hózatban szerepelt, s az esti „fel­lépést” egy raktárban várta. Négykezest orgonáit Molnárnak elég volt két-három órai alvás, előtte és utána is való­sággal ontotta a cikkeket. A Bu­dapesti Naplón kívül már az első évektől rendszeresen írt A Hét­ben, Kiss József szépirodalmi lap­jában, az Űj Idők-ben, amelyet Herczeg Ferenc szerkesztett, és ri­portere volt a Pesti Naplónak is Ki sem látszott a munkából, még­is voltak hetek és napok életé­ben, amikor máshoz akart fogni. A FIATAL HÍRLAPÍRÓ ' Űj pályára vágyott, vagy csak is­mereteit akarta bővíteni? Egyszer finnül kezdett tanulni, a következő héten valami feltalá­láson törte a fejét, aztán leutazott Kecskemétre, ahol Kacsóh Pong­rác, a „János vitéz” zeneszerzője főreáliskolai igazgató volt,' hogy összhangzattant tanuljon tőle, s közben a kecskeméti templomban négykezest orgonáit a muzsikus­sal. Ezeknek az éveknek türelmet­lenkedéseiről jegyezte fel: „Éppen olyan kapkodó és bolond vagyok, mint ez a drága Pest, amely en­gem és a hozzám hasonlókat ki­izzadt magából. Az a bajunk, hogy együtt forrunk ezzel a musttal.” Észre sem vette s már az iro­dalmi élet sodrásában találta ma­gát. Atyai jó barátja, első évei­nek ösztönzője és mentora Bródy Sándor, a jeles író, akit azért sze­retett, mert tetszett neki Bródy kötetlen, a polgári előítéletektől és * szemforgatástól mentes életmódja. Számára Bródy Sándor jelentette azt a világfit és azt az írót, akit eleinte csodált, tisztelt és utánoz­ni is akart, később mégis szakí­tott vele. Akkor már határozott véleménye volt a dolgokról, úgy érezte, nincs senkire szüksége. Nem kell példakép. Feltűnő volt például távolmaradása és távol­ságtartása a kor akkoriban szer­veződő írói csoportosulásaitól. Fenyő Miksa, a Nyugat egyik alapítója írja visszaemlékezései­ben: „Molnár Ferenc egyáltalán nem ambicionálta, hogy Nyugat­írónak számíttassák.” Kívülrekedt az irodalmi frontokon, magányos farkas lett. „Nagyfiút” csinált belőle a sajtó, amely lassan Magyarországon is nagyhatalom lett. A huszonöt éves Molnár Ferenc szinte már élet­művet tudhatott maga mögött. (Folytatjuk.) MAGYAR NYELV Több, mint száz évvel ez­előtt, Sir John Bowring (1792—1872) angol államférfi, nyelvkutató, sok nyelven be­szélt, európai és keleti nyel­vekből fordított költeményeket, a magyar nyelvet is meg­tanulta, magyar költeményeket fordított angol nyelvre. Anya­nyelvűnkről a következőket je­gyezte fel: „A magyar nyelv eredete na­gyon messzire nyúlik. Rend­kívül különleges módon fejlődött és szerkezete vissza­származtatható arra az időre, amikor még a jelenleg Euró­pában beszélt nyelvek nem is léteztek. Egy olyan nyelv, amely szilárdan és határozottan fejlesztette saját magát, matematikai logikával, harmó­­nikus össze-illeszkedéssel, ruga­nyos és erős hangzattal. Az angol ember büszke lehet anya­nyelvére, mely az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredetén meglátszik az a különböző nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult. Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, me­lyen a viharok a legcsekélyebb karcolást, vagy egyéb nyomot sem hagytak. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, nem von vissza, nem ad és nem; vesz el senkitől. Ez a nyelv a leg­régibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy olyan nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek, mely mindig a maga-építette utakon járt. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, — elhanyagolják, úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyptomi temp­lomok mennyezete — mely egyetlen szikladarabból készült, — megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja, honnan származik, melyik helyiségből hozták ezt a bámulatos, különös masszát. Hogyan szállí­tották és emelték fel a templom tetejére? A magyar nyelv eredete még ennél is sokkal cso­dálatosabb tünemény. Aki megoldja, isteni titkot fog bon­colni, és a titok első tézise ez: Kezdetben vala a szó, és a szó Istennél volt és a szó lett az - Isten.“ S ezzel, - a többi nyelvek között is - kivételesen drága kincsünkkel, zengzetes, csodá­latos anyanyelvűnkkel nem tudunk kellő tisztelettel bánni. Igaz, szépen, jól, helyesen beszélni nem könnyű. Hogyan használjuk azt a legtökélete­sebb hangszert, ami a torkunk­ban van, amivel a Teremtő megáldott bennünket, az egyetlen élőlényt a földön, aki értelmes beszéddel ki tudja fejezni gondolatait, érzéseit? Beszélni nehéz. De milyen nehéz? Milyen kevesen beszé­lünk szépen, jólérthetóen. Nem lehet jól beszélni, ha pl. gyor­san beszélünk, ha egyszerre akarunk elmondani mindent. Csak a fegyelmezett, nyugodt, egyforma, egyenletes hangsúly, hanghordozás biztosíthatja a kifogástalan beszédet, amikor a mondanivaló felerésze nem marad a beszélő torkában. Persze, az emóció, izgalom, felháborodás, érzékenység, a megbántott önérzet, emberi méltóság, az elszenvedett igaz­ságtalanság érzete és mennyi sok minden más teszi lehe­tetlenné a helyes, jól érthető artikulált beszédet. Alig lehet elképzelni, hogy valaki olyan fegyelmezett legyen, annyira tudjon uralkodni a fent felso­rolt buktatókon, hogy beszéde mindig higgadt, jólérthetó, emberi beszéd legyen és • maradjon. Pécsi Blanka színművésznő könyvet írt a szép, helyes, magyar beszédről. „Beszélni nehéz" című könyvében fog­lalkozik a beszéd művészetével. Ő alapította odahaza a „Kazinczy Díjat" a szép magyar beszéd ápolására. Eddig mindössze nyolc ilyen díj került kiosztásra. Diákok, színészek, pedagógusjelöltek, rádióbemondók, tanárok kapták, végül egy operaénekes, Melis György is részesült benne. Melis György az az operaénekes, aki „ének— kultúráját példamutatóan szép és jólérthető szövegkiejtéssel ötvözi." Nagyon kevés énekes, operaénekes énekel úgy, hogy nemcsak a muzsika hallható, hanem az ária szövege is ért­hető. A szöveg el van kenve és a szavak bennemaradnak az énekes torkában. Talán nem is fektet súlyt a szöveg érthető kiejtésére, talán a tanár hibája, hogy az énekes nem tud egy­szerre két különböző dologra koncentrálni. Az ária vagy dal melódiája duplán élvezhető, ha a közönség megérti a szöveget is. A színészek először beszélni tanulnak. Persze, ez a beszéd más kategóriába tartozik. A színpadon nem lehet hadarni— csépelni, ott egyetlen szó, hang sem veszhet el a szerepéből, egy betűt sem lehet lenyelni. Csak ha ezt megtanulta a színész, kerülhet sor a helyes hangsúlyra, a beszéd muzsiká­jának fontosságára, arra, hogy a torkunkban lévő „legtö­kéletesebb hangszerrel" bánni tudjunk. A helyes magyar beszédnek van a táblán Is fel­rajzolható görbéje: mikor kell a hangot emelni, ejteni. Azt is kell tudni, hogyan adagoljuk a hang színezését. A hangot úgy is el lehet képzelni, mint egy kezünkben lévő ecsetet. A mély, döbbenetes, .drámai hang - fekete szint asszociál, a magasabb hangok viszont a szivárvány minden színében csilloghatnak. A szinész hivatása a helyes, szép, Jól artikulált beszédmúvészet. Tökéletesen akarja használni azt a hangszert, amit mind­annyian magunkkal hoztunk és olyan kevesen tudunk bánni vele... Hogyan beszéljen Jól-­­érthetően, higgadt nyugalom­mal a mindennapi ember? Nemcsak fegyelem, jellem kérdése Is ez. A telefon érzékeny membráqja, ha a vonal végén a beszélő megszó­lal, minden elmond róla. Egy­két olyan állandóan telefonáló barátom van, aki mindig egy­forma hangsúllyal, hang­lejtéssel, hangnemben beszél. Soha fel nem emeli, le nem ejti a hangját, sohasem gyorsabb vagy hangosabb a beszéde. Sokáig gondolkoztam ezen a számomra oly ritka és különösen becses tüneményen. Önzés, döntöttem el végül. Nem lehet egyéb, csak önzés. Nem engedi, hogy bármiféle i emóció: együttérzés, részvét, akárcsak az érdeklődés izgató hullámai megzavarják, nem befolyásolják, így persze könnyű jól, értelmesen, artikuláltan beszélni. És - csak ó beszél. Ha a másik is megpó­­bálja, pillanatok alatt elvágja, befejezi a telefonálást. A nyugodt, védett, biztonságos körülmények között élő emberek is aránylag jól beszél­nek; gondolataikat nem ködö­sítik el a mindennapi, reánk nehezedő gondok és problémák. Pécsi Blanka több mint hasznos, fontos könyvéből mit tanulhat a mindennapi ember? •Elsősorban fegyelmet. Ha „ jégre" tudja tenni mindazt, ami zavarja a helyes beszédet, már jelesen vizsgázott. Hát van szebb, üditóbb, lélekemelő, örömöt adó pillanat, amikor néhány ember összejön és minden zavart keltő emóciót otthon felejtett és egy higgadt, fegyelmezett, civilizált­­kultúrált eszmecserét folytat bármilyen előforduló, felmerült kérdésről, mindenkit érdeklő problémáról? Nincs. Csak Így tudjuk adni önmagunkat, adni azt, ami a miénk - társalgás formájában. Beszélni nehéz? írni sem könnyű. Legyen szabad Kodolányi Jánost idéznem: „Az iró legnagyobb törvénye, az Írás legfőbb követelménye: úgy kell Írni, hogy ne irás legyen belőle, s ne stílus, hanem • maga az ÉLET. A stílusnak olyannak kell lenni, hogy - ne legyen stílus. Kandalló előtti, meghitt, őszinte, egyszerű - beszéd.“ Beszélni nehéz? A legnehezebb. Még Írni is úgy kell, mintha egyszerűen szépen és jól - beszélnénk. Gerle Gizella LÓRÁNT L. MEGYERI Management and tax consultant Accounting services Vállalati könyvelés és adóügyek INCOME TAX NAPPAL 1867 Yonge st. Suite 600 Toronto, Tel.: 484-8172 ESTE 14S Vlarlee Ave. 1018 Toronto, Tel.: 783-0577 Akar ön is egyjó haj vágást^ Keresse fel Ligeti volt buaa­­pesti Vád utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air —Bilik BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 St.Clair W. Tel:653-3779

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents