Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-01-28 / 692. szám

12. oldal MENORA * 1978 január 28. Robin Moore és felesége A süllyedő hajóról mindenki menekül. Eddig legalábbis így, tudtuk. Most meglepődve olvas­hattuk, hogy Rhodesia, az afrikai fehérek volt paradicsoma, amelynek napjai ugyancsak meg vannak szám­lálva, naponta találja szemközt magát fehér bevándorlókkal! A közelmúltban telepedett meg Salisburvben pl Robin Moore, a "Green Berets" és a "French Connection" írója. Moore azt nyilatkozta a meglepődött újságíróknak, hogy bízik a rhodesiai fehérekben, hogy “megmentik” az országot, és ő személy szerint egyike szeretne lenni a mentőknek. E óéiból kinevezte saját magát az Egyesült Államok nemhivatalos rhodesiai nagykövetének. Ha akad más, Moore hoz hasonló politikai analfabéta, annak szívből javasoljuk, kövesse az írót Afrikába, márcsak azért is. mert a többi, a helyzetet más­ként látó fehér menekülésszerú távozásával rendkívül jutányos árban vásárolható Salisbury táján az ingatlan. Egy európai most vett egy hat hálószobás, fürdőmedencés, teniszpályás, szaunás, ősparkos villát 42.000 dollárért. .—. 1930 óta évről évre meg­jelenik egy könyv Washingtonban, amely nélkül nem igazán úri egy úriház. A könyv tartalma évről évre módosul, de nem teljesen vál­tozik, címe mindig azonos, fedőlapja mindig más. Ára ez évben 30 dollár, és bár az 1978- as évre szól (a kiadói meg­jegyzés szerint) máris alig található belőle néhány pél­dány. , Nos ez a furcsa könyv nem más, ,mint a washingtoni hígh society névsora.- kb. 6000 név és cím, köztük idén mintegy 600 olyan, amelyik az előző évek listáiról hiányzott. A "Social List of Washington D.C.” első kompilálója Helen Ray Hagner és Carolyn Hagner Shaw, anya és lánya voltak. Az 1978-as kiadásé az unoka, Jean Shaw Murray, 50 éves társasági hölgy, aki mindenben szigorúan szeretné követni a nagymama és a mama útmutatásait, de egyre több nehézsége adódik. Például Mrs. Hagner, a nagymama úgy döntött, hogy a lista komoly valami, becenevek nem szerepelhetnek rajta. Mrs. Murray tehát James E. Carter Jr-nak kívánta írni az Egyesült Államok elnökét de a Fehér Ház sajtóirodája ragaszkodott hozzá, hogy az teketória men­tesen úgy szerepeljen a név­sorban, ahogy a beiktatási okmányon is áll. Másik gond: a 48 éves kiadvány férjes asszonyokat a féljük nevével tüntet fel, pozíciójukként pedig egyedül azt, hogy ennek vagy annak az úrnak a hitvesei. így lett, Mary King, az ACTION deputy directora, Mrs. Murray családi örökségú elvei szerint Mrs. Peter Boúrne, az elnök első asszisztensének felesége. Végül a legnagyobb gond a válófélben lévő személyek kérdése: a jó erkölcsre kényes nagymama és anyuka ezeket mindaddig nem jegyezte, amíg családi ügyüket egyértélműen nem rendezték. Ezidén ezen a szabályon csorba esett. Michael Blumental, (Secretary of the Treasury) semmiképp semj maradhatott le a listáról, holott válási végzését még nem kapta; kézhez... Micsoda idők! Hogy egy újságíró pincérnek, betörőnek, tenyérjósnak adta ki ismertebb személyiségeit (vagyis kellő váltságdíj ellenében el­tekintenek egy-egy cikk közlésé­től), stb. Mint várható volt, a pellengérre tűzött napilap náci­barát kiadója, Alex Springer rá­­galmazási pert indított a bátor újságíró ellen. Vége a fogyókúrának! Anne Scott Beller antropológus új könyve (Fat and Thin — A Natural History • of Obesity) kimondja, hogy a kövér nők jobb nők a soványaknál; egyál­talán nem szubjektív értékítélet alapján, hanem de facto. magát, csakhogy közelébe férkőzhessen az élet egy-egy különösebb oldalának és tapasz­talatairól abszolút hitelességgel beszámolhasson — sokszor hallottuk. De a legutóbbi zsur­nalisztikái travesztia ezeknél sokkal meglepőbb: Günther Wallraff író újságírónak maszkírozta magát, hogy lelep­lezhesse a sajtó-manipulációkat! Négy hónapig állást vállalt a nyugatnémet Bild Zeitungnál, amelynek napi' példányszámá­nál (4.8 millió) csak közismert hitványsága nagyobb. Alkal­maztatása ideje alatt barátságot színlelt olyan kollégákkal, akiktől a háta borsózott és el­vállalt olyan megbízatásokat, amelyekért pirult önmaga előtt. De az eredmény őt igazolta: A “Dér Aufmacher” című könyve, amely most került piacra Németországban, pontos adatokkal bizonyítja, amit az éberebb olvasók közül sokan sejtettek, hogy a Bild Zeitung­hoz hasonló szennylapok szer­kesztői szándékosan elhallgat­nak, megmásítanak híreket,, másokat meg éppen felfújnak, hogy fotóanyagaik nem egyszer hazugok, hogy botrányt kavaró cikkeikkel zsarolják az ország Ugyanis kísérletek igazolják, hogy a kövér nők erogén zónái­nak ingerelhetősége a sová­nyakénak majdnem kétszerese. Vagyis a kövér nők tűzrőlpat­­tantabb menyecskék a soványaknál. Aki nem hiszi, jáijon utána. emelkedik az száma. Aki tartja a most magába kézzelfogható Marina Priscilla Johnson McMillan a szerzője annak a könyvnek, amely Kennedy elnök gyilkos­ságának portréját festett^ meg — immár ki tudja hányadszor. Az új regényes életrajz annyi­ban különbözik a régebben pub­likáltaktól, hogy elsősorban Oswald magánéletével foglal­kozik. Már a könyv címe is jellemző: Marina and Lee. Marina Oswald Porter, az egyik címszereplő, a meggyilkolt gyilkos özvegye ma 36 éves és egy dallasi varrógép-ügynök felesége. Személyesen részt vesz a kötet reklámhadjáratában, valamint a szerzői jogdíjak egy részét is el fogja venni. Ronda egy télnek nézünk elébe, ha igazat mondanak' a meteorológusok. Néhány ki­emelés az 1977-78-as tél leírásá­ból: hideg, borús, (még Floridába is leér majd a fagy!) és rendkívül havas. Aki azzal akarná vigasztalni magát, hogy a meteorológusok nem igen szokták eltalálni a várható időt azokat emlékeztetni szeretnénk arra, hogy tavalyra kemény telet jósoltak és hiánytalanul megkaptuk. Mindenki hallja, hogy az északamerikai kontinensen napról napra állásnélküliek humbugnak statisztikákat, szállhat, mert bizonyságát kapta a jelen­ségnek. Egy kétszeres özvegy­asszony a múlt héten kénytelen volt felmondani a munkaadójá­nak. anélkül, hogy a leghal­ványabb reménye is lehetne arra, hogy ismét talál valakit, aki alkalmazza. Az asszonynak két gyermeke van. Előző munkahelyén, egy könyv­kiadónál két évig dolgozott. Neve Jacqueline Bouvier, vagy akinek jobban tetszik Kennedy, Illetve Onassis. Miért hagyta ott a világhírű özvegy a kiadói irodáját? Mert a cég megjelen­tetett egy Róbert Kennedy gyil­kosságáról szóló könyvet, amihez neki ugyan szakmailag semmi köze nem volt, de aminek ízléstelenségeiért a New York Times könyvkritikusa ót tette felelőssé. Rosztopovi cs Bemutatkozott a washingtoni National Symphony Orchestra új karmestere, a szovjet útle­véllel az Egyesült Államokban élő Mstislav (ejtsd Misztiszlav) Rosztopovics. Az 50 éves művészt a világ zenerajongói eddig mint csellistát ismerték, a többiek meg mint azt a bátor embert, aki fedelet merészelt nyújtani Szolzsenyicinnek akkor, amikor a KGB üldözte. A hatalmas sikerű bemutatkozó koncert darabja Leonard Bern­stein 1600 Pennsylvania Avenue című musicaljából készült szvit volt. A hangver­seny egyik lelkes kritikús9. többek között azt írta Rosztopo­­vicsról, hogy “...he is Washingtont newest and greatest monument”. A szovjet állampolgárságától meg nem fosztott, de a hazájába vissza­térni nem kívánó zenész washingtoni évi fizetése kb. 100 ezer dollár, amihez még hozzá­jönnek azok a 15 ezer dollárok, amit egy-egy csellókoncertjén kap — ha kéri. Mondják, igen gyakran nem kér honoráriu­mot, hanem felajánlja vala­milyen jótékonysági célra. S'­%0(tt l^crdtyujTrtcLt IxUytÁJL \ CSILLAGOK HÁBORÚJA lakosságának 22 %-a "némely olvasási problémával" küzd. JDurópából való elutazá­som előtti napon, mint általában nagyobb út előtt, rengeteg volt a szaladgálni valóm. Amikor estefelé fáradtan hazaérkeztem, morogva vettem kézbe a postás által hagyott értesítést: ajánlott küldemény vár a postán. Legyőztem ernyedtségemet és elmentem a küldeményért városkám, Uccle, központi postahivatalába. Néhány perc választott el az ötórás zárástól, azonnal sorra kerültem. A csinos, szőke postáskisasz­­szony láthatóan először ült őrhelyén: kissé ügyetlenkedve kereste a nevemet a nagykönyv­­ben, amelybe az ajánlott küldeményeket be szokták jegyezni. Forgatta a lapokat, sehogysem bukkant rá számára furcsán írt nevemre. Segítettem neki. Mármint úgy, az ellenkező irányból: nekem fordítva kellett olvasnom a sűrű szöveget, ami nem volt könnyű feladat. Végülis én bukkantam rá az elrejtett sorra. Megtaláltam nevemet és azt is, hogy Budapestről küldtek nekem fontos valamit. Rögtön kap­­sokarr.. Illés Endre küldte el ú| leh ncselő művét: "A só íze” címűt En kértem tőle nemrégen. — Mademoiselle, gondolom könyvről van szó. Tehát ne is keresse a küldeményt a levelek között, hanem a kis csomagok ládájában... ■ A Mademoiselle kedves mosollyal köszönte meg segítségemet, bizonyára már a fiújára gondolt, aki kis kocsijában várja a hátsó kijáratnál. Valóban: azonnal megtalálta és hozta. Leült és elkérte Személyazonossági Bizonyítványomat, mivel annak számát be kell írnia a nagykönyvbe. Amelyet most megfordított és elémbe tett, azzal a felszólítással, hogy az üres rovatba írjam alá a nevemet. — Nem tudok írni, Mademoiselle, — mondtam. — Odurajzolhatok-e három csillagot? Az édes leányzó elsápadt, hebegve tiltakozott, fejét rázta miközben háromszor is elismételte: nem. Kérlelve néztem rá, két ujjamat kettőnk közé emeltem. — Két csillagot...jó? — De nem! — tiltakozott a postáskisasszony. — Aláírni tessék! így, — most a Személyazonossági Bizonyít­vány fedőlapján lévő, nyomta­tott aláírásra mutatott, amely eredetileg a város polgármes­teréé, — így... a-lá-ír-ni... — Egy csillagot, jó?! — kérleltem. A lány nem tudta, mitévő legyen. Rám nézett. Camus, a Nobel díjas Camus, azt mondta, hogy negyven éves korában mindenki felelős az arcáért. Vajon olyan arcot látott-e a lány maga előtt, amely mögött egy aláírásnyi értelem sem rejtőzik? Azt nem hihette, hogy holmi nemrég érkezett vendégmunkás vagyok, hiszen eléggé nívós francia nyelven folyt a vita köztünk. A hölgy annyira megzavaro­dott, hogy elfelejtette megnézni a kezében levő Bizonyítvány második oldalát, ahol, fényképem mellett ott található az aláírásom. Amely nélkül az okmány, különben is, érvény nélküli. Kétségbeesetten felállt és indulni készült. — Hova megy, Mademoisel­le? — kérdeztem. — A postamester úrhoz. Döntse ő el a dolgot. Én nem vállalom a felelősséget... Jót nevetett, amikor megtudta, hogy tréfáltam. Elhitettem vele, hogy bár messzi országból könyvet küldenek nekem, írástudatlan vagyok. Aztán észrevehette volna a IKKA utján bútort és építőanyagot küldhet utján életjáradékot biztosíthat utján folyószámlával gondoskodhat hozzátartozóiról felvilágosítást szívesen adunk TUZEX és LEI küldését is naponta továbbítjuk. UTAZÁSOK hivatalos áron, télen és nyáron bárhova credit kártyára is. Québeci jogosítványunk van. ____________ francia napilapot a kezemben. És gondolhatott volna arra, hogyha annyira hadilábon állok az alfabéta mesterségével, talán nem én találtam volna meg, fordított pozícióban levő, kézzel írt nevemet a nagy könyvben... & íéhány nappal később az egyik bankban, New Yorkban, amikor az ablak mögött ülő harminckörüli tisztviselőnőnek azt mondtam, hogy sajnálom, nem tudok felszólításának eleget tenni, nem tudom alaimi a nyugtát, amely igazolja, hogy a nevemre küldött összeg megjött Európából, nem- volt sem elsápadás, sem elpirulás, sem zavar. — Oh kérem, nem tesz semmit... nyugtatott meg a hölgy. — Ez nem először fordul elő nálunk... — Megkapom a pénzt, aláírás nélkül? — csodálkoztam, mivel tudtam, hogy a pénzzel ebben a honban nem tréfálnak. Az egyik hollywoodi bolt bejáratánál, rézbevésve láttam: "Ubi Pecunia Regnál." Azért írták Titus Livius nyelvén, hogy a pénz uralkodik, mert az így elegánsabb. — Hogyne kérem! Ha két tanút szerez... — Lady, én most érkezem a öreg kontinensről, honnan a csudából szerezzek két tanút? A hölgy szélesen mosolygott. f mintha televízió-reklám filmet forgatnék vele. •* — Bankunkhoz tartozó személy nem lehet, tehát megkérünk valakit, aki maga mögött áll a sorban ...Elég lesz kérem ha csak egy vonalat húz... A minap az egyik kórházban csak egy packát tudott papírra vetni egy nagy beteg old gentleman, mégis törvényes aláírásként számit a folt, mivel két tanú jelenlétében ejtette az okmányra... Olvasóim megnyugtatására közlöm, hogy nem volt szükség a, két • tanú. segítségére, mivel ha többet nem is tudok, a nevem aláírása nem okoz különösebb problémát. z élet az én kísérleti nyulam. Ez a két kísérlet azokhoz tartozik, amelyek során azt próbálom: mi mindent lehet az emberekkel elhitetni? Azt, hogy analfabéta vagyok, sikerült két földrészen elfogadtatni. Belgiumban zavart okozott, mert voltaképen alig van épeszű ember, aki ne tudná a “nevét alákanyarítani. Amerikában, így( kell hinnem, ez gyakoribb eset. A mai Los Angeles Timesban olvasom, hogy a haditengeré­szetben és általában a hadseregben komoly problémát okoz az írástudatlanok rendkívül nagy száma. Kö­zépiskolát végzett fiatalem­berek alig tudnak egy, az anyanyelvükön írt szöveget elolvasni. Ami döbbenetes. Ennél csak az döbbenetesebb, hogy hivatalos kimutatás szerint, — az U.S. Office of Education tanulmányáról van szó, — az ország felnőtt >z a társadalmi rend, amely a legnagyobb anyagi jólétet tudta a földkerekségen teremteni, s amely bebizonyítot­ta, hogy az eddig gyakorolt gazdasági rendszerek közül a legjobbak egyikével rendelkezik, talán gondolhatna arra is, hogy az ember nem csak szalonnás­­tojással, gépkocsival, hűtőszek­rénnyel él. Valamelyik este végeláthatat­lan sor állt az egyik mozi előtt, amelyben egy újabb rémfilmet adnak. "A csillagok háborúja" a címe. Arról van benne szó, hogy az egyik bolygó mjnt támadja meg a másik égitestet. Az első pillanatban azt kérdeztem magamtól, hogy ki a csudának csinálnak ilyen agyrémeket? Aztán rájöttem: ama 22 % számára, amely nem tud olvasni. Az objektivitás kedvéért meg kell állapítani, hogy az ilyen hollywoodi, sok millió dollárért előállított szörnyűségeknek Európában és Japánban is óriási a sikerük. A sok pénzzel rendelkező japán utánozzák is. filmesek ! ők is tudják, hogy az emberi butaságra építeni a legjobb üzlet. FELHÍVÁS Tévét hónapban 12 elhunyt hittestvérünk emlékére gyúj­tott mécsest a Montreali Már­tír Templom Chevra tagozata. Kérjük az elhunytak hozzá­tartozóit, hogy szombati is­tentiszteleteinket látogassák. S. Porgesz Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. * Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. * Magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 27S Terminál „A” Toronto

Next

/
Thumbnails
Contents