Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-04-29 / 704. szám

Benedek Pál: IICCHÁK NÁVON, IZRAEL ÚJ ELNÖKE Izráel és a zsidó nép az ország függetlenségének harmincadik évfordulójára készül, s az ünnepségek sorozata egybeesik egy közjogi, mégis általános érvényű ünneppel, az új állam­elnök megválasztásával. Jicchák Návon Kneszet-kép­­viseló, a Munkapárt egyik vezető politikusa kerül a magas tisztségbe és megválasztása egy­szersmind az izráeli demokrácia pirosbetűs ünnepe is. ifibb mint reprezentatív személyiség. Az izráeli elnök funkciója nélkülözi annak lehetőségét, hogy aki betölti azt, a politikai életben is tényező lehessen. Pusztán reprezentatív személy­­lyiség, de éppen az ország1 jellege — tehát törzsi sokszínű­sége — és a szétszóratásban éló zsidó szórványoknak az ország iránti kapcsolata, annak meg­nyilatkozási formái mégis jelentős tartalommal töltik meg az elnöki méltóságnak a törvény által meghatározott kereteit. Az elnök végső fokon a zsidó nemzet I. számú embere, s ezért fontos, hogy a megválasz­tásakor minél egységesebb véle­mény nyilatkozzék meg a szava­zásban. Návon méltó a megtisztelte­tésre és ez kifejezésre jut abban í is, hogy ezúttal ellenjelölt nem lesz a Kneszet-szavazáson, noha Izráel leendő elnöke az ellenzék padsoraiban foglal helyet, a Munkapárt egyik vezető korifeusának számit. Jelenlegi parlamenti tisztségét is termé­szetesen pártja bizalmából tölti be. Ő a parlament legfontosabb bizottsága, a hadügyi és külügyi, bizottság helyettes elnöke. A korábbi rezsimben — amely a tavaly május 17.-én rendezett választások eredménye által dőlt meg, — e bizottság elnöke volt. Öt évvel ezelőtt — tehát amikor még a Munkapárt tar­totta kezében a kormányrudat, | — komoly formában vetődött fel, hogy ót jelölik erre a tiszt­ségre, de nem lett semmi a dologból, mert Golda Méir dühös volt Návonra. Egy korábbi „bűne” miatt. Akik ismerik Izráel újabbkori történetét, emlékeznek Ben Gurion és pártja, az akkori nevén Mápáj közti mély ellen­tétekre, s a „skizmára” vagyis a pártszakadásra is. A vezér hátat fordított nyájának és külön uta­kon — pontosabban a politikai élet úttalan utain — indult el. Megalapította saját kis pártját, a Ráfit, s csak a leghívebb em­berei tartottak vele. Köztük volt Návon is. Később e szűk ben-gurionista kör megszűkült, mert a legtöb­ben — még az „öreg” életében — visszakanyarodtak a politikai élet ösvényéről a főútra, vagyis a Mápájba, a mai Munkapárt­ba, — köztük Jicchák Návon is; együtt sok mással, pl. Dáján­­nal. De Dájánnak megbocsátott Golda Méir, Návonnal szemben engesztelhetetlen volt. Efrájim Kácir professzort, a kiváló tudóst állították vele szemben, aki korábban nem szerepelt a közéletben és elnök lett belőle. A jóslat bevált Ben Gurion akkor levelet írt Návonnak. „Nagyon sajnálom, hogy így történt, de megjó­solom neked, hogy belőled még Izrael elnöke lesz...” — írta a volt miniszterelnök kedves emberének, aki hosszú időn át politikai titkára és bizalmas em­bere volt. Akinek személyiségét és politikai tudatvilágát kicsit a magáéhoz hasonlóra formálta. Ben Gurion próféciája most megvalósul. Annak ellenére, hogy már nincs hatalmon a Munkapárt. Hogy miként történik, ez önmagában fényes bizonyítéka az izráeli demokráciának. Begin miniszterelnök, aki nem szereti, ha ellentmondanak neki és a kudarcokért sem rajong, ezúttal melléfogott. Az elnökválasztás előkészítését kez­dettől balkezesen intézte. Az or­szág közvéleménye nem értett egyett a ténykedéseivel. Először Niszim Gáont, egy Svájcban élő, szefárd szárma­zású filantrópot akart megtisz­telni az elnöki méltósággal, de szándékát nem beszélte meg másokkal. Egyszerűen bejelen­tette, hogy már felajánlotta neki az elnöki széket. A közvélemény felhorkant. Hogyan? Hát így is lehet? Másnak nincs ebben az ügyben szava? Gáon okosan viselkedett. Ki-JICCHAK NAVON jelentette, hogy esze ágában sincs jelöltetni magát. Azért mondta ezt, mert őt magát is meglepte, milyen egyszóla­­múság hangzik ki az izráeli sajtó, illetve a közvélemény hangjából a megválasztása ellen. Ezután következett Begin második balul sikerült lépése. Kormánya egyik tagja, Landau tárca nélküli miniszter azt java­solta, hogy legyen Sávé pro­fesszor, a Weizmann intézet egyik kutatója az elnök. Nagy­hírű tudós, ráadásul szefárd is. Begin ráállt, mert valóban azt akarta, hogy ezúttal szefárd jelölt legyen az elnök. Itt álljunk meg egy pillanatra. Miért van fontossága a törzsi múltnak? Az dstf szefárd elndk Szögezzük le, hogy van fon­tossága. Izrael egyik társadalmi célkitűzése a törzsi egység megteremtése, de ez nemzedé­kekre szóló feladat, amelynek ma még az elején vagyunk csupán. Nos, a keleti — szefárd — törzsek a statisztika szerint Izráel zsidó lakosságának mint­egy a felét alkotják, mégis az a helyzet, hogy — bizonyos ob­jektív okok, nem holmi meg­különböztetés miatt, — a köz­életben még nem foglalták el a számarányukkal arányos pozí­ciókat. Hogy a konkrét példánál ma­radjunk, — az eddigi állam­elnökök, Weizmann professzor, aztán Jicchák Ben Cvi, Sázár és Efrájim Kacir — valamennyien az askenáz törzs kiváló fiai voltak, illetve Kacir elnök méltó a jelzőre ma is, hiszen jó1 erőben-egészségben adja át azj elnöki tisztet és megy vissza rechovoti kutatóintézetbe, ahol katedrája, laboratóriuma van. 1 Jicchák Návon az első sze­fárd származású elnök. Családja sok-sok nemzedéken át Jeruzsálemben élt. Számos rabbi, a zsidóságtudomány el­ismert művelői, a keleti törzs el­ismert tekintélyes vezetői kerültek ki a családjából, ő maga büszke a származására, és közleti pályája magasba íve­lését, pontosabban az indu­láshoz való hatalmas kezdő­­sebességet is ennek köszönheti. Tudnivaló, hogy a szefárd zsidók, a középkorban a Spa­nyolországból kiűzött test­véreink leszármazottai, ma is spanyolul beszélnek. A spanyol nyelvből egyféle zsargont alkot­tak maguknak — az úgy­nevezett ladino nyelvet. Ez a nyelv Návon anyanyelve. Az egyetemen héber és kö­zépkori spanyol irodalmat tanult, tanári oklevelet nyert. Hivatalos papírjain ma is „tanár” szerepel a foglalkozás­rovatban. Nos, Ben Gurion, KISVUADI VILACTALUK020 IZRAELBAN Október 17-től 22-ig a szétszóródott Kisvárdaiak találkozni fognak Izraelben. Természetesen mindenkit és mindenhonnan szívesen várunk, sőt elvárunk. A megfelelő tervezés és szervezés úgy kívánja, hogy legkésőbb május 15-ig tud­nunk kell a jelentkezők számát és ennek megfelelően próbálunk repülőt és —aki arra igényt tart — szállodát biztosítani. • Azok jelentkezését óhajtjuk akik egyénileg Azok jelentkezését is óhajtjuk, akik egyénileg fognak utazni, de a fenti időpontban jelen lesznek az izráeli találkozón. Jelenkezéseket kérjük Joseph Reisman — 70-25 Yellowstone Blvd. Fores thills» N.Y. 11375 USA. címre küldeni. akinek szellemi érdeklődése szinte határtalan volt, egyszer — jó 30 évvel ezelőtt — elha­tározta, hogy eredetiben fogja ) olvasni Cervantest. Ezért meg­felelő színvonalú spanyol tanárt keresett. Valaki Návont ajánlotta. Mondván, hogy bátor harcosa volt a Haganának, tehát részt vett Izráel szabadságharcában (ez alapfeltétel volt Ben Gu­­rionnál!) — és spanyolul ki- K tűnőén tud. A tanár-tanítvány kapcsolat rövid idő alatt fel­melegedett és Návon a minisz­terelnök intimusa lett. Azóta is őt tekintik az izráeli szefárdok legtekintélyesebb vezető emberének. Néhány, év előtt „Spanyol liget" címmel írt egy folklorisztikus értékű szín­darabot, amelyet hatalmas sikerrel adtak elő az egyik szín­házban, nem kevesebb, mint öt­­százszor. Közel két teljes szezo­non át játszották. — Átnyergelsz az írói pá­lyára? kérdezték tőle akkoriban. — Eszemben sincs, van nekem mesterségem. Csak en­nyi mondanivalóm volt, egy darabra futotta belőle — felelt Návon mosolyogva. Elnökké választása különös öröm az Izraelben élő szefárd zsidóknak. Úgy érzik, nagy megtiszteltetés ez személy szerint valamennyieknek. De túl ezen — meg kell álla­pítanunk, hogy Návon minden törzsi szemponttól függetlenül is méltó a tisztségre. Az égisz nép elnöke Személyében olyan ősök le­származottja kerül az elnöki székbe, akik már századokkal ezelőtt hátat fordítottak a szét­­szóratásnak, a gálut húsosfaze­kának és a szent országba tele­pültek, ahol Jeruzsálem újraépi­­tésének folyamatát készítették elő. ő maga meg kora ifjú­ságától harcosa a zsidó nemzeti újjászületés mozgalmának. Felfogását tekintve, szociál­demokrata. Annak a pártnak tagja, amely hosszú évtizedeken át Izráel közéletének vezető ereje, az országépító erők össze­fogó tényezője volt. Most, hogy fordulat történt, természetesen kitart a világ­nézete s a mozgalom mellett, noha többször is hangsúlyozta, hogy nem egy párt, de az egész nép elnökeként foglalja el új tisztségét. Szinte hihetetlen, hogy erre sor kerül. Ha az olvasó néhány további részletet is megismer az ügyből, bizonyára osztozni fog e sorok írójának véleményében, hogy a demokrácia valóságos győzelmi fesztiválja Jicchák Návon megválasztása. Miért? Odáig már sorra vettük, hogy Niszim Gáon után Begin az ismeretlen — egyébként szak­körökben tekintélyes — Sávé professzort akarta az elnöki székben látni. A közvélemény­nek Sávé nem tetszett. Ekkor a Liberális Párt — Begin első számú szövetségese — Sávé ellen döntött és elhatározta, hogy saját jelöltet állít dr. Eli­­melech Rimáit, volt pártvezére személyében. Rimáit miniszter is volt, kiváló megjelenésű, nyelveket beszélő ember, Galí­ciában született, Bécsben rabbi-Folytatás a 2. oldalon A “Vészkorszak” című film sikoltó figyelmeztetés Irta :Farkas Imre Az NBC által négy estén át bemutatott "Holocaust” (Vészkorszak) című film kísérlet a közelmúlt drámai eseményeinek rekonstru­álására a tévé-nyújtotta lehetőségek maximális igénybevételével. Nem csalódtunk a filmben, mely a dokumentum-dráma eszközeit is igénybe veszi, hogy a nácik párját ritkító lelki el­­ferdüléséről és bestialitásáról, szisztematikus emberirtásáról hiteles és reális körképet adjon. Fordulópont az NBC programjába való beiktatása azért is, mert igazolja, hogy a tévé nem csak a szórakozás, hanem a nevelés esz­köze is. Azzal, hogy a közelmúlt drámáját autentikusan felidézi, tetemre hív és leleplez. Lerántja az álarcot a nácikról, akik a tömeggyil­kosságot előkészitették és végrehajtották. Egyesek egybevetik a filmet a "Roots" (Gyökerek) című, a négerek szabadságharcát áb­rázoló tévé-drámával. Az összehasonlítás csak részben helytálló, mert a néger rabszolgák küz­delmét siker koronázta és véget vetett a rabszol­gaság intézményének. Hat millió zsidó brutális meggyilkolása viszont a nácik ördögi tervének a sikerét tanúsítja. A zsidóság fizikai megsem­misítésével egyidejűleg a vészkorszak azoknak az etikai értékeknek a szabotálását és feladását jelenti, melyekre a keresztény civilizáció épül. Érthető, hogy zsidó és keresztény egyaránt in­volvált ebben a filmben és a bírálatok szél­sőségesek, elfogultak. A dráma résztvevői két táborra oszlanak: azokra, akik védteleneket lel­kifurdalás nélkül lebunkóztak és azokra, akik passzívan szemlélték a példátlan arányú vér­orgiát. Már az első rész bemutatása után az NBC-t a tiltakozó levelek százaival árasztották el. Nem lehet megállapítani azoknak a számát, akik retusálni szeretnék a tegnap gyalázatát. Számuk­ra a nácizmus iszonyata 1945-ben végétért és a gazság ténye rég elévült. Gerald Green, a "Vészkorszak" szerzője, évekkel ezelőtt tervbe vette a példátlan népirtás drámai feldolgozását. A theresienstadti un. "paradicsom-gettó" művészeinek életéről készült forgatókönyvet Írni. A témát felajánlotta a tévének, de azt nem találták időszerűnek, illetve "szórakoztatónak”. A forgatókönyv meg­írására nem került sor. Ezt a részt Green művé­szien beépítette a nagysikerű filmbe. Az NBC a filmet "Két család” címmel szándékozott tévére alkalmazni. A darab rendezője, Marvin Chom­sky; a "Gyökerek' nagyrészt szintén az ő szel­lemi terméke. A négerek küzdelméről szóló film plasztikusan érzékeltette napjaink elmaradhatat­lan kellékeit: a sex-et és erőszakot. A "Vészkor­szak" nem szenzáció haj hászó. Nem külső esz­közökkel szimbolizálja az új barbárok ember­telenségét, ehelyett a rettenet atmoszférájának a visszaadására törekszik. A film minden kockája szorongást vált ki a nézőből. Rekonstruál és leleplez. Lerántja a leplet tizenkét esztendő gyöt­rő rémuralmáról, melyből szerencsére nem lett ezer év. A Weiss család története a szokásos reklámok nélkül 7 és fél órát tart. Ezért mutat­ták be négy egymást követő estén. A darab négy részből áll: 1.) A gyülekező sötétség, 2.) A Babi Yar felé vezető út, 3.) A végső megoldás és 4.) A megmenekült maradék. Green kitűnő mese­szövő. A lengyel származású Weiss doktor Ber­linben az asszimilált zsidók életét éli. Praktizáló orvos. A nácik hatalomra jutása szétzúzza idil­likus családi életét. A "Kristály-éjszakát" követő események után az orvost Lengyelországba deportálják. A varsói gettóba kerül, ahova később felesége követi. Egyetlen lányát német SS-ek megerőszakolják és a tbúskomor lányt az árja orvos szemrebbenés nélkül beutalja egy "ideggyógyintézetbe”, ahol több beteggel együtt elgázosítják. Festőművész fia. Kari keresztény nőt vett feleségül. Előbb Buchenwaldba, majd a teresini "kirakat-lágerbe” kerül. A verések és kínzások következtében keze megnyomorodik. Felesége csatlakozik hozzá Theresinben, ahová könnyű volt bejutni, de ahonnan nem volt kiút. A nyomorék művész végső stációja Auschwitz. Rajzolás közben, a felszabadulás napján hal meg. öccse, Rudi a menekülést választja. Prágai szerelmével megszökik a babiyari halálraítéltek transzportjából és csatlakozik az Ukrajnában harcoló zsidó partizánokhoz. Itt chupa alá vezeti szerelmét, aki egy támadás során elpusztul. Hibái ellenére Green melodrámája művészi alkotás. Az SS-eket megszemélyesítő színészek hús-vér figurák és nem a tévén gyakran látott groteszk karikatúrák. Különösen kiemelkedő Michael Moriarty játéka. Egy gátlás nélküli, tör­tető SS-tisztet (Erik Dorf) alakít. Ez a homo amoralis — Heidrich kegyeltje — prototípusa az elvtelen, karrierista náci bürokratának. Felet­tesei utasításait szemrebbenés nélkül végrehajtja és az emberírtó programot jogi szabályokba fog­lalja. Nehéz azonban elhinni azt, hogy ez a gát­lástalan agresszív tiszt a fő mozgatója a szerte­ágazó náci apparátusnak. A film kitűnő kereszt­­metszete az általános paranoiának, a náci söp­redék brutalitásának és megcáfolja azt a hazug­ságot, hogy a német népnek a történtekről nem volt tudomása. A film forgatása nem volt zökkenőmentes. Németországban és Ausztriában számos in­cidensre került sor. Berlinben egy felháborodott német sörösüveggel dobálta meg a film for­gatóit. Egy kis német városkában egy höbörödött náci így fenyegetőzött: "Egyszer öltem már zsidókat, újra megöllek benneteket!” Nem maradt el a szokásos horogkereszt mázolás sem. Az első két nap munkája kárbaveszett, mert a film előhívásával megbízott laboratórium "véletlenül" tönkretette a filmet. Számos német és osztrák technikus nem volt hajlandó a film­­vállalatnak dolgozni. A vasfüggöny mögötti or­szágok — köztük Magyarország és Jugoszlávia is — a forgatókönyv cenzúrázása után megta­gadták a helyszíni felvételek engedélyezését.In­dok: a forgatókönyvnek "cionista íze" van. Nemcsak Európában szabotálták a filmet. Az amerikai náci párt és más jobboldali szervezetek fenyegető levelekkel árasztották el az NBC-t és mellékállomásait. Kanadában a németek plakátokkal tüntettek a Green könyvét árusító könyvkereskedés és a filmet közvetitó tévé-ál­lomás előtt. A Keresztény Védelmi Liga (KVL) "cionista propagandának" minősítette a filmet, melynek célja "bűntudatot kelteni az amerikai keresztények körében szegény zsidók iránt, akiket állítólag a nácik üldöztek”. Több tévé­állomás egyes jelenetek kihagyását javasolta. Kifogásolták azt, hogy a nőknek, mielőtt a gáz­kamrába tuszkolták őket, le kellett vetkőzniük. A gázkamra ténye ellen nem tiltakoztak. Érdekesek a KVL érvei: "Több, mint 300.000 amerikai keresztény hősi halált halt a zsidók jogainak védelmében. Az amerikaiak a II. világ­háborúban a zsidók mellett álltak, tehát nem tekinthetők a zsidóság ellenségeinek.” Arról nem szól a krónika, hogy a náci aggresszió ellen küzdő amerikaiak között szép számmal voltak zsidók. Egyes tévé-állomások egy négy másod­perces jelenet törlését követelték. A halálba in­duló meztelen nők szőrzete zavarta szépér­zéküket. Geraldine Chaplin egy filmjében anya­szült meztelen. így áll a nézők elé premier­­planban. A "jó keresztények" sem ellene, sem más tévé pornográfia ellen nem tiltakoztak. Marc Tannenbaum rabbi, a film konzultánsa, hasztalan magyarázta, hogy a zsidó nők tradicionális szégyenérzete közismert és a lemeztelenítéssel a nácik célja a megalázás és le­­alacsonyítás volt. A jóízlésre hivatkozó KVL vezető, bizonyos James K. Warner, közismert antiszemita, aki szoros kapcsolatban áll a Ku Klux Klánnal. A "Vészkorszak" a nácik rémtetteire, a tör­­vénytipró terrorra emlékezteti a világot. Sokan azt hiszik, hogy öngyilkosságával Hitler bűntár­sait feloldozta a náci bűnök alól, melyek több. mint három évtized után amúgy is elévültek. Az emlékezés szabotálása ellen küzd a film. Ál­szent, gyorsan felejtő világunkban szükség van ilyen emlékeztetőre. Tannenbaum rabbi szerint a film érdeme, hogy minden eddigi könyvnél és tanulmánynál élesebben fedi fel a vészkorszak ördögi nechanizmusát és hatásosan befolyásolja a tömegek állásfoglalását. Arra ösztökél ben­nünket, hogy ébren tartsuk az elpusztítottak em­lékét, hogy soha hasonló hidegvérű tömeggyil­kosságra ne kerüljön sor. A filmet — Kanadát nem számítva — több, mint 65 millió ember nézte végig. A film másik nagy tanulsága: a rasszizmus a civilizált népeket is korrumpálja, ha lemondanak a humanista tradícióról. Him­mler. Heidrich, Eichmann és társaik a nácizmus lobogója alatt az emberiség legförtelmesebb bűneit követték el. A cinikus Heidrich "objek­tiven” felmérte a helyzetet. Tudta, hogy a zsidóság védelmében még a kisujjukat sem moz­gatják meg az emberek. Thomas Mann így ír a nácikról: "Rettenetes kor volt ez. mikor a nem­zeti szocializmus pléhpofáva! állíthatta magáról, hogy ó a történelem és a világszellem felszentelt folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents