Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-25 / 700. szám
1978 március 25. * MENORA 13 oldal Évről évre professzorok, írók. újságok hevesen tiltakoznak az ellen, amit az egyetemi diákság "keresztelőnek ” nevez. A hagyomány szerint csak az méltó egyetemi tanulmányok elvégzésére, aki átesett a "felavató" ceremónián. Az áldozatok természetesen az újonnan beiratkozottak, akiket Hollandiában ''groenen"'-nek. (ejtsd: grünen), tehát: "zöldek"nek neveznek. (A francia és belga egyetemeken az újdonsült főiskolásokat "bleus"-nek. "kékek"-nek becézik.) Az iskolaévek elején rendszeresen elhangzó protestáció ellenére a "keresztelők" barbár tradíciója tovább tart és ha csak valami csoda nem történik, tartja is majd magát az idők végtelenségéig. 1 .egtöbbször a szerencsétlen áldozatok nem is mernek panaszkodni: félnek idősebb diáktársaik bosszújától. Azonban az egyik amszterdami diákszövetség hihetőleg túlment a megengedhető határain és az egész sajtó, pártkúlönbség nélkül, a legsúlyosabb szavakkal ítélte el két diák embertelen, bestiális, szadista "diákcsínyét". • • Az említett két főiskolás ugyanis, a diákszövetség beleegyezésével a "keresztelő" egy új változatát találta ki és vitte véghez két tucat "zöld" hallgatótársán. A “felavató” ünnepséget a diákszövetség kitűnő humorérzékkel és tapintattal "Dachaujátékoknak" nevezte el. A játék abból állott, hogy a fiatal diákokat egy szűk pincehelyiségbe kényszerítették, ott levetkőztették és botokkal verték őket.A művelet alatt üvől - töztek. Ezt: "Dreckjude!” "Saujude!" "“Juda Verecke!” “Schweinjude!” Es hasonlókat. Több fiú a verések nyomán elájult, de a "felavató", szellemi elithez tartozó diákok rá sem hederítettek a földön heverő társaikra, hanem folytatták kisded játékaikat. Az sem józanította ki a derék fiatalembereket, hogy a "zöldek" között köztudomás szerint több zsidó is volt. akik szülei vagy más családtagjai a hitleri koncentrációs táborokban pusztultak el. haltak mártirhalált. A kínos úgy a parlamentet is foglalkoztatja. Egy interpelláció nyomán a közoktatás, tudományok és művészetek minisztere kijelentette, hogy az őt meginterpelláló képviselő által elmondott lények "rendkívül nyugtalanítóak". Aggasztó továbbá az is, hogy a "diákkeresztelők“ évről évre durvábbak és kegyetlenebbek lesznek és hogy hasonló tüneteket nemcsak Amszterdamból, de más egyetemi városokból is jelentettek neki. Miután az amszterdami "Daehau-jáiék" ugye kipattant és abból országos botrány keletkezett. az egyetemi diákok egész sor más esetet is a sajtó tudomásara hoztak. Mondanom sem keil talán, hogy a szerkesztőségeknek írt levelek kivétel nélkül anonimak voltak. írójuk egyetlen cselben sem mert nyílt sisakkal szembeszállni a diákszövetségekkel. a levél alá odaírni a teljes nevét. Az egyik levélíró a nagy nyilvánosság tudomására hozta. Diókcsiny hogy az őt felavató ceremónián barátjának fejét hockey-labdának nevezték ki. s a hockey ütővel olyan csapást mértek rá. hogy eszmélétlenúl rogyott össze és kórházba kellett szállítani. aholaz orvosok súlyos agyrázkódást állapítottak meg. A másik levélíró a következő épületes "diákcsinyről" számolt be: Egy utcára néző ablak párkányát a felavatok puha szappannal kenték be és kényszerítettek egy fiút arra. hogy kilógassa a lábát az ablakon. A diák természetesen az utcára esett és vállát törte. Az orvosok megállapítása szerint igen valószinűtlen. hogy a fiatalember valaha is normális módon használhatja félkarját. — Kétségtelen, — mondja a miniszter parlamenti beszéde befejezéseként, hogy az ilyen esetek sokakkal végképp megutáltatják az egyetemi tanulmányokat, illetve az egyetemi életet. • • Rembrandt városából elutazásomkor közölték a lapok, hogy a holland egyetemek rektorai a napokban konferenciára ülnek össze, amelyen arról tanácskoznak majd: mint lehetne a "keresztelőket" emberségesebbé, civilizáltabbá tenni? Arra persze senkisem mer gondolni, hogy ezeket az idétlen ostoba felavató ceremóniákat törvényileg, vagy rendőrségi tilalommal egyszer és mindenkorra beszüntesse. Olyan begyökerezett tradícióról van itt szó. mint volt Magyarországon a párbaj. Ami persze nem azt jelenti, hogy a* párbajt, bármennyire is barbár dolognak tartjuk, a "keresztem lökkel" összehasonlítsuk. A párviadalok során. — akarva vagy akaratlan. — mindkét fél azonos fegyverekkel (ha nem is azonos győzelmikilátásokkal!) állt szemben egymással, míg a "keresztelőkön" a fiatal fiúk kiszolgáltatják magukat szadista társaik kénye kedvének. Szóval: nem hasonlatként említjük a két tradíciót, hanem csak annak hangsúlyozására, hogy a csökönyös középkori hagyományok eltörlésére a holland hatóságok nem is gondolnak. Mint ahogy nem gondoltak komolyan a magyar uralkodó rendszerek sem. a második világháború befejezéséig. A rektorok fentebb említett konferenciája valóban összeült, s ugyanakkor tanácskozásra gyűlt egybe az amszterdami diákszövetségek bizottsága is. Még mielőtt a rektorok nyilvánosságra hozhatták volna bölcs kogitációik eredményeit, a diákszövetségek hivatalos kommünikében közölték a nagy nyilvánossággal, hogy egyszer és mindenkorra véget kívánnak vetni a "Dachau játékoknak". Az utóbbiak egyébként nem egészen úgy játszódtak le, mint azt a sajtó közölte, állítja a közlemény. A "zöldeket " nem verték. hanem olyan szűk pincehelyiségbe gyömöszölték, hogy azok előbb vagy utóbb levegő hi-' ján eszméletlenül estek össze. Az ájultakat azután "vizesvödrökkel megdolgozták". Az áldó-Volt már Ón LEGYEN A VENDEGÜNK Asztalfoglalás a 597-0X01 számon zatokat anyaszült meztelenre vetkőztették a "ceremónia ” előtt, ez igaz állapítja meg a közlemény. A kommüniké a továbbiakban előírja, hogy a "keresztelők" során "tartózkodni kell a felavatandók ruházatának megrongálásától" és az új diáktársaknak két ceremónia között tíz órányi pihenőt kell engedélyezni. Meg kell azonkívül engedni, hogy a “zöldek”, a felavatások alatt zavartalanul fogyaszthassák el az ételeket, amelyeket az előírások értelmében magukkal hoztak. (A határozat eme részének megértéséhez tudni kell,, hogy eddig nem hagyták az áldozatokat nyugodtan enni — ez a tortúrához tartozott. Gyakran testületileg beleköptek az ételekbe, vagy azokat földhözcsapták. bepiszkították. esetleg rájuk léptek. Egyetemi tanulmányok folytatására, a diákszövetség soraiba való felvételre. teljes értékű hallgató rangjára méltatlannak tekintették azt a fiatalembert, aki a szellemes kezelés után nem volt hajlandó lenyelni az ételeket. Az effajta finnyáskodó alakokra az egyetemeken nem volt szükség. vélték a felavatok...) A diákszövetség ezek után leszögezi. hogy a diákok fejének egyoldali leborotválásától nem hajlandó elállni. Mivelhógy ez a művelet "serkenti a gondolkozást” és ráébreszti a diákot saját lényének jelentéktelenségére. A fej féloldali leborotválása. folytatják a diákvezérek, nagyban hozzájárul egy "bizonyos ujjászllletéshez és a szolida - ritás érzésének megerősíti - séhez . Mindezekből látható, állapítja meg az amszterdami diákszövetségek bizottsága, hogy a keresztelők során a jövőben nem a testieken, hanem a "szellemieken" lesz a hangsúly. Aminek bizonyítására az elkövetkezendő esztendőkben megengedhető, hogy a tanári kar képviselői megfigyelőkként jelen lehessenek a tradicionális ünnepségeken. • • Persze tévedés volna azt hinni. hogy az efféle diákfelavatókat a németalföldi diákság találta volna ki. A középkori német egyetemeken születtek, a "Studentische Verbindungen", a Studentische Korporationen" kereteiben, tőlük vették át nem csak a germán népcsaládhoz tartozó nemzetek is. E sorok írója a legnagyobb megrökönyödéssel látta a világhírű és szabadgondolkodó. — tehát minden nacionalista őrülettől. fajielőítélettől mentes — brüsszeli egyetemen az u.n. keresztelőket". Az általános népszerűségnek örvendő "baptéme"-ek során a főcél az újoncokkal való alapos kibabrálás. a fiatalok megalázása. nevetségessé tétele. Számos példát sorolhatnék fel. de csak néhányat idézek. 1962-ben az volt a “vicc", hogy a "kékeket" hideg, esős időben hosszú, fehér hálóingbe öltöztették. — ez volt egyébként egyetlen öltözékük a női magassarkú cipőn kívül, amelyet hordaniuk kellett. Ebben az öltözékben felvonultatták őket a város legforgalmasabb pontjain, ahol. vezényszóra. az. úttestre kellett feküdniük és libatollal seperni az aszfaltot. Másokat derékig szurokkal bekentek, majd pehellyel vontak be. így kellett, vidám diákdalokat énekelve, felvonulniuk a körutakon. Sohasem értettem, mi mindebben a tréfa, a szellem, a kellemes? Talán annak volt igaza, aki azt állította, hogy minden emberben. akármilyen civilizált, vagy müveit is legyen. Il a disznó. Csak alkalmat kell adni neki. hogy a disznó megnyilatkozzék. Ez talán sok mindent megmagyaráz. A "Dachau-játékot" bizonyára. 9 Es talán Dachaut is. HIRDESSEN A MENORA- EGYENLŐSÉG HASÁBJAIN Chris egyike annak a több mint 00,000 fiatalnak, akik Önökért fognak dolgozni ezen a nyáron Chris a Ministry of the Environment (környezetvédelmi) laboratóriumában fog munkálkodni. Munkakörét a nyolc program egyike biztosítja, melyeket azért dolgoztak ki, hogy munkatapasztalatot nyújtsanak középiskolás és középiskolát végzett diákoknak, valamint olyan fiataloknak, akik befejezték tanulmányaikat. íme, hogyan működik a program: Ontario Youth Employment Program — óránként $1.25 államsegélyt nyújt, Ontario Youth Employment Program — óránként $1.25 államsegélyt nyújt, hogy a fiatalok járulékos nyári alkalmaztatását bátorítsa az üzleti és mezőgazdasági közösségekben. Ezt a programot a Ministry of the Treasury, Subsidies Branch igazgatja. Ontario Career Action Program egy egész év folyamán működő program, mely tréninget és gyakorlati munkatapasztalatot nyújt bizonyos hivatásbeli életpályákon, munkanélküli fiataloknak; terjedelme 26 hétig tarthat. A résztvevőket betanítandó minőségben a magán-szektorban, vagy különböző Ontario kormányminisztériumokban helyezik el. Ezt a programot a Ministry of Coleges and Universities igazgatja. Experience 78 — fiatalokat alkalmaz nyári munkákra különböző Ontario minisztériumokban. A munkaköröket úgy tervezték, hogy kiegészítsék a diákok akadémikus és életpálya hivatási céljait. Ezt a programot az Ontario Youth Secreteriat koordinálja. 1978 Ontario-Quehec Summer Student Job Exchange Program — Ontario-beli diákokat helyez el különböző québeci kormányminisztériumi és ügynökségi munkakörökbe, míg a québeci diákokat Ontario kormány-minisztériumok és ügynökségek munkaköreibe helyezi. A program lehetőséget nyújt a diákoknak arra, hogy egy második nyelv ismeretét bővítsék és a vendéglátó tartományban kulturális tapasztalatokat nyerjenek. A programot a Civil Service Commission igazgatja. Junior Forest Ranger Program — a 17 éves Ontario diákoknak lehetőséget nyújt gyakorlati tapasztalat nyerésére a természeti kincsekkel való gazdálkodás terén. A programot a Ministry of National Resources igazgatja. Ontario Youth Secretariat Margaret Birch, Minister Terry D. Jones, M.P.P. Parliamentary Assistant Junior Conservationist A ward Program — természetvédelmi szervezetek által jelölt diákokat alkalmaznak, akik a természeti kincs'ekkel való gazdálkodási területen dolgoznak majd. A tervet a Ministry of Natural Resources, Conservation Authorities Branch igazgatja. Junior Agriculturalist Farm Program — városban lakó diákokat alkalmaz farmokon való lakás és munka céljaira a nyár folyamán. A tervet a Ministry of Agriculture and Food igazgatja. Youth Care for Senior Citizens — a városi testületeknek lehetőséget nyújt olyan fiatalok alkalmazására, akik házi teendőket látnak majd el idős és rokkant felnőttek számára. Ezt a programot a Ministry of Community and Social Services koordinálja. Azok a fiatalok, akik a fenti programok keretében fognak dolgozni és azok, akik nyári helyettesítésként rendes miniszteri személyzetként látják el a munkakört, ezáltal előnyös munkatapasztalatokra tesznek majd szert. Ontarioban mindannyian részesülünk az általuk végzendő munka előnyeiből.' Government of Ontario William G. Davis, Premier Mindannyiunk közreműködésével munkához segítjük Ontario fiataljait.
