Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-04 / 697. szám
1978 március 4. * MENORA 11 oldal A százéves Kétszáz korona 1901. szeptember 27-én egy francia bohózat fordítójaként szerepelt először a neve a Vígszínház plakátján. Kevesen gondolták, hogy rövid idő múlva saját darabbal jelentkezik majd, sőt nem sokkal később már a színház lesz legfontosabb munkaterülete. Ehhez azonban segítőtársra, szövetségesre volt szüksége Hírlapíró kollégáját, Beöthy Lászlót szemelte ki erre a szerepre, aki akkoriban a Nemzeti Színház igazgatója volt. Beöthytől a megbízással együtt kétszáz korona előleget is kapott (újságírói fizetése havi száz korona volt!), ami ambícióit megsokszorozta. Első színdarabját titokban írta, mire azonban elkészült, Beöthy már nem volt színházigazgató. Egy botrány elsöpörte. A változás nem hozta zavarba Molnárt. Kéziratával Komor Gyulához, a Vígszínház dramaturg-titkárához sietett. (Komor Gyula: „Beállított hozzám egy dús, fekete hajú fiatalember. Fölényes volt, biztos fellépésű; érezte a maga értékét. Amellett sürgős sem volt neki a darab elolvasása, gazdag, jómódú fiú volt hazulról, nem kenyérre kellett neki a pénz.”) „A doktor úr” — Molnár Ferenc első színdarabja néhány óra alatt belopta magát Komor titkár úr III. Színpadi szerző Az Az Estnél töltött évek Molnár Ferenc számára hírlapírói pályájának kiteljesedését jelentették. Nincs olyan újságírói műfaj, amelyet kihagyott volna. Volt különtudósító,. utazó riporter, írt cikkeket. krokikat, novellákat. Az ötletek százai, ezrei indultak el tőle, olyanok is, amelyeket mások „kiviteleztek”, mert mindenre neki sem futotta az idejéből. Üjságírói korszakának izgalmas pillanatai voltak 1914 novemberében, amikor Miklós Andor haditudósítónak küldte az első világháború frontjaira. Az Az Est első oldalon, vastag betűs címekkel „tálalta” Molnár tömör mondatait, később riportjait is, amelyekből a háború után önálló kötet is született. (Egy haditudósító emlékei, 1916.) S miközben éveit az újságírás taposómalmában töltötte, a Lipót (ma Szent István) körúton egy „másik” Molnár Ferenc hívta fel magára a figyelmet: a drámaíró, akit irodalmi körökben színpadi szerzőkért szokás emlegetni. Ez a leértékelő jelző már első sikerei után hozzátapadt és — legalábbis itthon — többé nem tudott megszabadulni tőle. Molnár hallatlanul termékeny volt, ami némelyek szemében önmagában is gyanús, ráadásul sikerei voltak: a közönségnek tetszettek darabjai... „A trükk és a ráaggatott szellemesség tágította ki a tárca terjedelmét három felvonásra” — írta 1918-ban Lukács György. Ezzel szemben Ady Endre, akit egyébként nem a legbarátibb szálak fűzték Molnárhoz, 1910-ben a Nyugatban: „Bolond dolog ez: engem, az avas színházlenézőt, gyalázatosán érdekel a Molnár Ferenc színpada, s kezd érdekelni általában Molnár Ferenc révén és általa a színpad. Ennek a kiválóan ás különösen budapesti intellektusnak, a Moinár Ferencének, valamikor, egykoron, nem is régen majdnem bániész rabja lettem, s e gyöngédségemért ma se pirulok.” Kinek volrt végül is igaza? Nem volt még huszonhárom éves, amikor a főváros legfiatalabb színháza, a Lipót körúti Vígszínház egy francia színdarab fordításával megbízta. Tudták róla, hogy gyorsan és megbízhatóan dolgozik. A hírlapírás mellett szépírói munkássága is egyre előtérbe került. (Két novelláskötet: a „Magdolna” »1898« és a „Csókok éjszakája” »1899«, valamint első, nagy feltűnést keltő társadalmi regénye: „Az éhes város” »1901« már mögötte volt.) .lA^or^ítói^datot könnyedén és sikeresen oldotta tnéjf Színpadi párbeszédei szellemesek, pestiesek voltak. örült, hogy végre a színház közelébe került. Vonzotta őt a kulisszák világa, a színház délelőtti, sejtelmes némasága, és a nagy változás, amikor ez a keret este megtelt élettel, játékkal. A színházban jól érezte magát. Kedvére volt a színészek bohém társasága. Szerzőavatás a Lipót körúton DEDIKÁLT FÉNYKÉPE Bárki irigyelhetné szívébe, de ami ennél is fontosabb volt, Faludi Gábor igazgató szúrós, aggályoskodó, mindenben hibát kutató tekintetét is megenyhítette. Jó darabnak tartották, előadhatón?k. Másnap már próbát tartottak belőle. Ez viszont azt bizonyítja, hogy nemcsak Molnár Ferencnek volt szüksége a Vígszínházra, hanem a színháznak is őrá! így „A doktor úr”, egy fiatal drámaíró első jelentkezésén túl, a Vígszínház és a magyar írók kapcsolatfelvételét is jelentette. Ez volt a kezdet. Addig ugyanis, néhány kivételtől eltekintve, kizárólag külföldi, elsősorban francia bohózatok szerepeltek a Lipót körúti színház műsorán. Molnár Ferenc volt az első, aki ezt a sort megszakította, sikere arra bátorította a Vígszínház vezetőit, hogy itthon keressenek új szerzőket és darabokat, mert egy magyar színház saját drámaírói kar nélkül nem boldogulhat. A 24 éves Molnár Ferenc bemutatkozását érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadták. Ebben a szerző életkorán kívül jelentős szerepet játszott, hogy a megszokott és kissé már megunt francia miliő helyett végre egy pesti polgári lakás színpadképe fogadta a közönséget; amikor pedig a vígjáték hősét, egy pesti ügyvédet — aj darab első pillanataiban — tízéves érettségi találkozóra a Royal Szállóba hívják, hirtelen felmelegedett a nézőtér hangulata: pesti dolgok kerültek terítékre. A fiatal szerző és barátai a premierest lázas hangulata után átvonultak a New York kávéházba, ott várták be a hajnalt, a friss nyomdaszagot árasztó reggeli lapok megjelenését, amelyekben az első kritikákat olvashatták. A Fővárosi Lapok például ezt írta: „Molnár Ferenc darabja, A doktor úr, az előre küldött hírek révén i kisebbfajta irodalmi szenzációvá! nőtte ki magát, s bemutatója elé érdeklődéssel nézett a közönség, j Molnár Ferenc, bár még teljesen fiatal ember, olyan névre tett szert, melyért bárki irigyelhetné ... Mai darabjának erőssége a szellemes dialógus, melyet itt-ott ront el kávéházi asztal mellé való szójátékkal. Ha kiforrja magát, nyugodtabb, rendszeresebb lesz, olyan írót nyerünk benne, kire méltán büszkék lehetünk. Szegény bohózatirodalmunk érdekében kívánjuk, hogy Molnár Ferencet a mai siker el ne kapassa és továbbra is úgy dolgozzék, mintha a közönség rokonszenvét estéről estére újból meg kellene szereznie.” A világsiker küszöbén Két év múlva jelentkezett ismét új színdarabbal a Vígszínházban (Józsi), közben négy újabb fordítását is játszották, majd hároméves szünet következett. Kemény diónak bizonyult számára is a színpad, nehéz volt feltörnie. Érezte, válaszút előtt áll: vagy megtalálja saját hangját és stílusát, vagy folytatja a külföldi darabok másolásának, „pestiesítésének” egyszerűbb, de fantáziátlanabb útját. 1906 tele erre a számára legfontosabb műhelyproblémára is választ adott. Ez volt ,az évtized legkeményebb tele, amely próbára tette a pesti emberek türelmét. Molnár — szokás szerint — kivonult a Margitszigetre, ahol Bródy MEGNYÍLT a METRO MEAT MARKET 188 AUGUSTA AVI BGÉSZ HÉTEN ÁT FRISS ÁRÚVAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK A torontói magyarság kedvence BÉRES GÁBOR az új tulajdonos. Sándor, Fényes László és mások társaságában a háromemeletes kisszállóban néhány gondtalan, vidám napot szándékozott eltölteni. Az időjárás azonban közbeszólt: a hideg és a nagy hó elvágta őket a várostól. Néhány napból néhány hét lett, a vidám mulatozásból pedig téli fogság. „Ott éltünk behavazva és — dolgoznunk kellett — elevenítette föl később Molnár Ferenc —, mert nem volt se kocsi, se lóvasút. A nagy hó, a kegyetlen idő elszakított a várostól. Ekkor írtam »Az ördög«-öt. Gyakran reggel kilencig körmöltem, télikabátban. Amikor elkészültem négy-öt oldallal, átkopogtam a falon és hívtam Fényes Lászlót, ö volt az áldozat, neki olvastam fel részletekben a készülő darabot.” Érezte, hogy valami fontos történik pályáján, életében. A megszokottnál izgatottabb volt. Várta a pillanatot, hogy kiszabaduljon fogságából és új darabjának kéziratát eljuttassa a Vígszínházba. „Március első napjaiban elkészültem a darabommal — mesélte utóbb. — Gyönyörű, kora márciusi idő volt, boldogan siettem a tavaszi köntösben pompázó Margitszigeten át, hónom alatt a darabbal, Faludi Miklóshoz, a Vígszínház dramaturg-igazgatójához. Vasárnap volt. A Vígszínház igazgatósági irodájában éppen borotválták Faludit. Miközben szappanozták, bal kezébe vette a kéziratot és olvasni kezdte. Én egy kanapén ültem és vártam. Faludit már rég megborotválták, még mindig ott ült és olvasta a darabomat. Ott, együltőhelyben végigolvasta. Mikor elkészült vele, kijelentette, hajlandó azonnal előadni. Ez márciusban volt, a szezon végén. A legtöbb szerző ilyenkor tiltakozott volna, hogy darabját előadják. Én szörnyű pénzzavaraimban, egyre tornyosuló adósságaimra való tekintettel beleegyeztem. Április 10-én elő is adták.” „Az ördög”, Molnár Ferenc harmadik színdarabja a szezon végéig 29 előadást ért meg, ami akkoriban szép sikernek számított. Szeptemberben, az új szezon kezdetén néhány alkalommal még műsorra tűzték, aztán csendben lekerült volna a Vígszínház programjáról, ha valami váratlan esemény nem következik. Ermete Zacconi, a világhírű olasz színész Pestre érkezett társulatával Jeles vendégünk egy vasárnap délután beült a Vígszínház nézőterére, kíváncsi volt, hogy játszanak a magyar színészek. Amit látott, felvillanyozta. Hegedűs Gyulát lenyűgözőnek találta „Az ördög” címszere pében. Zacconi jó érzékkel, színészösztönével megérezte: ilyen bravúr mögött egy hálás szerep meg egy kitűnő darab rejtőzik. Előadás után lázas munkával kerítettek egy olaszul tudó férfit, aki késedelem nélkül hozzálátott „Az ördög” fordításához. Huszonnégy órán belül megszületett a Molnár-vígjáték első idegen nyelvű változata, amelyet Zacconi 1908 elején Torinóban be is mutatott. Molnár Ferenc ekkor lépte át a világsiker küszöbét. Ez a változás még nem hozott látványos fordulatot életében. Továbbra is itthon maradt, szorgalmasan dolgozott a szerkesztőségben, de minden más lehetőséget is megragadott, hogy újabb és újabb erőpróbának vesse magát alá. Prológust írt az első pesti kabaré, a Teréz körúti Bonbonniére megnyitójára, sőt egy jelenettel is gazdagította a műsort, amelyet Somlay Artúr játszott. Valamivel később új, elegáns kabarészínház nyílt meg az Andrássy (ma Népköztársaság) úton: a Modern Színpad. Művészeti vezetői Heltai Jenő és Molnár Ferenc voltak. Amikor berobbant a moziszkeccs, amely az élő színház és a némafilm ötvözetét próbálta megteremteni, az első itthon készült darabot Molnár Ferenc írta, sőt ő volt a rendező is. Alig történt tehát valami a színház és a film világában, amihez ne lett volna köze. Divatos volt, így hát nélkülözhetetlen is. Tőle tanulta Osvát Ernő, a Nyugat folyóirat egyik alapítója 1923-ban ünnepelte irodalomszervezői munkásságának negyedszázados jubileumát. Díszelőadást rendeztek tiszteletére a Vígszínházban, amelyen Molnár is fellépett: „Tíz igén rövid tanulság a jubiláns huszonöt munkaévéből” című írása osztatlan sikert aratott. („Tőle tanultam: a jó szerkesztő nem a lapot, hanem az írókat szerkeszti. Tőle tanultam: a jó kritikus olyan, mint a jó kiadó: nemcsak a munkát fizeti meg tisztességesen, de előleget is ad a költő legközelebbi művére. Tőle tanultam: a legmagasabb kritikusi tekintély az, amikor a kritikusnak már nemcsak az igen-jére vagy nem-jére kíváncsi az ember. Tőle tanultam: a művészi munka megítélésében csak az engedékenység felé szabad hibá* csinálni, a szigorúság felé soha. Tőle tanultam: fájdalommal szülni csak férfi tud. Tőle tanultam: Shakespeare lángész volt. mi legyünk tisztességes emberek.”) Az apró tréfák, forgácsok, rögtönzések mellett egymás után születtek az új Molnár-színdarabok is: Liliom (1909), A testőr (1910), Farsang (1916), A hattyú (1920), Égi és földi szerelem (1922), A vörös malom (1923), Az üvegcipő (1924), A farkas (1928), Egy, kettő, három (1929) , Marsall (1929). A jó tündéi (1930) , Harmónia (1932), Valaki (1932), Az ismeretlen lány (1934). Nagy szerelem (1935). Csoda a hegyek között (1936), Delila (1937). ötvenéves sem volt, amikor Európa és Amerika színpadain sorra bemutatták darabjait. Életformáját így meg kellett változtatnia. Szakított a hírlapírással, idejének jelentős részét a külföldi utazások és a hosszabb-rövidebb kinttartózkodások töltötték ki. Így szakadt cl lassan, de biztosan „szülőfalujától”, a közben nagyvárossá cseperedett Budapesttől. (Folytatjuk.) Dr. Kelényi Pál NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elektromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartását. HAVASRA házhoz jövök azonnal. Tel: 633 -5644 Az összes EU ROP Al háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési heh'e. FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO 388 SPADINA AVE.. Telefon: 364 - 6^ Egyik módja annak, hogy segítsünk abban hogy Canada erősebbé váljon az alkalom hogy élhetünk, tanulhatunk és megoszthatjuk hagyományainkat. Ne mulasszuk el ezt az alkalmat! Az alkalom A multikultúrálizmus a kormány állandó jellegű célkitűzése, amely a canadai élet minden megnyilvánulására kihat. Multikultúrális célkitűzéseivel kormányunk a sokféle kulturális származású népeket arra sarkallja, hogy hasznosítsák eszméiket, szakmai ismereteiket és tehetségüket olymódon, hogy üdvére lehessenek önmaguknak, saját közösségüknek és minden canadainak. Ragadjuk meg az alkalmat életünk dúsítására és segítsünk abban, hogy Canada erősebbé válhasson. A multikultúrálizmus valósága A multikultúrális irányvonal több mint segélynyújtás az etno-kultúrális népcsoportoknak. Van ennek az irányvonalnak egy olyan horizontális dimenziója, mely a szövetségi kormány minden tevékenységét befolyásolja és gondoskodik olyan egybehangoltságról a szövetségi államvezetésen belül amely a valóságnak megfelelően tükrözi Canada multikultúrális valóságát és az étno-kultúrális közösség érdekeit. A Multikultúrálizmus — Igazgatósága a hírközlő szerveket arra serkenti, hogy kulturális élet valóságát helyesen ecseteljék. A Multikultúrálizmus Miniszter szerepeinek egyike az, hogy egyenlő feltétéleket biztosítson minden canadai számára tekintet nélkül az illetők kultúrális származására, mert Canadában mindnyájan egyenlők vagyunk. Az Egyetértés új szelleme A nemzeti egység kérdésével minden canadai népcsoportnak foglalkoznia kell. Bármelyik népcsoport elszigetelése Canadát gyengíti. Az egyetértés új szelleme utáni kutatásban nélkülözhetetlen, hogy minden népcsoport tanulmányozza a vita-pontokat és mondja ki a véleményét nyíltan, mert Canada jövőjében mindnyájan osztozunk. A multikultúrálizmus feladata Gyakran nehéz időknek kell bekövetkezniük ahhoz, hogy az emberek ráeszméljenek arra, hogy közös problémákat csak egyetlen módon — együttműködve — lehet megoldani. Fogjunk össze kormányunkkal. Fogjunk össze minden canadaival. Ki-ki tegye meg a magáét ahhoz, hogy Canada a világ példaképe legyen; multikultúrális, kétnyelvű nemzet, melyen belül minden polgár egyetértésben és jólétben élhet. Éljünk, tanuljunk, osszuk meg hagyományainkat és segítsünk abban, hogy Canada erősebbé váljon. Esetleges hozzászólásainkkal, véleményünkkel, kérdésekkel forduljunk az alábbi címhez: Multiculturalism 16th Floor 66 Slater Street Ottawa, Ontario K1A0M5 Multiculturalism unity in diversity Honourable Norman Cafik L’ honorable Norman Cafik Minister of State Ministre d’Etat Multiculturalism Multiculturalisme
