Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-08-27 / 671. szám

1977 augusztus 27. * MENORA 7. oldal BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK Alig telt el két hét, Elisevá félrehívta szUnet közben. — Bajban vagyok — mondta. — Teherbe estem. — Micsoda hülyeség, a levegőből jött? — Nem a levegőből. Együtt voltam a múltkor Reu­­vennel. Reuven, „a hosszú”, egy közeli kibucban élt és néha elvetődött az intézetbe. Ugyanez az a fiú volt, aki Dun­­diKa elbeszélése szerint egy kiránduláson a fák között csókolózott Elisevával és aztán hosszú időre eltűnt vele. — Szégyellheted magad — volt az első szava. — Azt Ígérted, hogy... — ígértem, de nem tartottam be. Ha Őszi jött vol­na... de én nem tudok hónapokig... Ti szűzlányok, ezt nem értitek ... Aliza felsóhajtott. Milyen könnyű Elisevának, s mi­lyen nehéz neki. őszintén irigyelte a csapodárságát. Hiá­ba vár, számára nem jön senki. Sem tartós szerelemre, sem múló kalandra. — De ha csak a múltkor történt... — Két héttel ezelőtt történt, szombat délután a kis­erdőben. Stramm fiú az a Reuven. Akarsz további rész­leteket? Mindenféle figurákat tud, egy férjes asszony tanította Haifán. — Az Istenért, fogdd már be az ocsmány szádat — rivallt rá elvörösödve. — Elegem van az ügyeidből. Elisevá lefelé ívelő, dühtől pirosra rágott ajka meg­merevedett valahogy, éles háromszögek képződtek a végződéseinél. — Akkor jó, majd megszülöm a fattyúmat — szi­szegte, mintegy bosszúállóan. — Harmadik napja nem jön ... a legbiztosabb jel, a hányás már jelentkezett. — Mégis lehet vaklárma — erősködött. — Ilyen ko­rán amúgysem állapítja meg egy orvos sem... ha a magzat alig két-három napos. Egy hónapot mindenkép­pen ki kell várni, és akkor majd kitalálunk valamit. — Én már kitaláltam. Felakasztom magam. Ezért igazán kár volt hazacsábítanod Őszit. — Majd én húzom ki a lábod alól a sámlit, te őrült. S elhozom Őszit is, hogy gyönyörködjön a haláltusád­ban, te ostoba falusi liba. Elisevá hisztérikusan nekiugrott, átölelte és hevesen össze-vissza csókolta — Aliza, nem is sejted, mennyire szeretlek. Ugye, segítsz rajtam? Elisevá zokogott s Aliza vigasztaló szó nélkül hagy­ta, hogy kisírja magát. „Ha tudná, hogy én jobban irigy­lem őt. Érzi, hogy állapotos. Hallod, Vitek, máris érzi, nem úgy, mint én, aki csak a nagy hasamról vettem észre...” — Csak ne lennél olyan szamár, vissza tudnád hó­dítani Őszit... — mondta, amikor megszűnt Elisevá csukló sírása. — Fütyül rám, visszatért az afulai új ólé ringyóhoz. Idejár, de te ezt sem tudod, mert a zongorád süketté és vakká tesz. Persze, hogy idejár, hiszen Oszira harapnak a nők, mert rendelkezik bizonyos vonzó képességekkel... mit is magyarázok annyit neked, egyszer majd te is megtudod. De naiv vagy, ha azt hiszed, hogy Őszit szo­lid életmóddal és szende mosolyommal tudom vissza­szerezni. Csak akkor jönne vissza, ha tudná, nem fogad­tam miatta örök szüzességet... * Olykor esett, olykor csodálatosan szép téli nap sü­tött és Aliza könnyezve aludt el minden este; amikor letette a könyvet a kezéből, megrohanta a kis Vladek emléke; most egy éve, hogy magas lázt kapott. Most lesz a halál egyéves évfordulója, amikor az elhunytak után ... megszűnik a Káddis-mondás... A kis Vladek után nem mondott senki Káddist. Meg kellett volna kérni valakit J. városban ... Hogy is hivják azt a zsidóem­bert, aki a temetésen imádkozott? S mi az orvos neve? Milyen emberséges volt... Dundika szuszogására lesve, lecsúszott az ágyról és kikereste fiókja legaljáról a kis dobozt, amelyben Vladek sírjának fényképe volt. Hé­berül az van rávésve, Jechiel ben Ávrahám, pedig az apja nem is Ávrahám, hanem Juda, ki tudta akkor Vi­tek zsidó nevét. Kétség esetén halottak apjaként Ábra­hám ősapánk nevét adjuk azt magyarázta akkor Rozá­lia néni. Betömte zsebkendőjét a szájába, hogy felcsukló zo­kogásával ne riassza fel Dundikát. Mécsest fogok gyúj­tani, ami 24 óráig ég, még ezek az egészen vallástalan gazdák is veszik, ha Jahrzeitjuk van, látja a corchániá­­ban, ahová ő is bejár cigarettát és édességet vásárolni, mert amióta tartásdijat küld neki Vitek, minden elsején ajánlott levélben tíz fontot, azóta van bőven zsebpénze és huszonhét fontja eldugva, pedig már vásárolgatott egyet-mást. Ruchamán kívül, aki befogadott gyerek s pár növendéken kívül, akik dollárt szoktak kapni az amerikai rokonoktól, ő most a „leggazdagabb” az inté­zetben. Gazdag zsebpénzben és gazdag kegyetlen szen­vedésben. Vitek nem a saját nevét írja feladóként, ha­nem Cádok Mesiách címét, nem szabad, hogy leírja a nevét, mert hátha a postatisztviselő, aki regisztrálja a levelet, éppen Majdanekből került el, az ezres csopor­tokban és emlékszik Vitekre, a kápóra és bikacsökjé­­nek ütéseire. Vagy az afulai postán, ahol az intézetnek postafiókja van, éppen egy olyan tisztviselő kezeli a leveleket, aki együtt dolgozott... nem azok, akikkel együtt dolgozott a munkatáborban, azok mind meghaltak, Rozália néni kinyomozta... S eljött a nap, amikor Aliza bement a corchániába mécsesért, ott találta Ruchamát nagy kosárral a kar­ján, s rakta bele a portékát, amit „hazavisz” Klemen­­tékhez. Mosollyal fogadja Ruchámá, most ő is kedve­sebb hozzá, mint azelőtt, beszélgetnek intézeti dolgok­ról, látszólag minden feszélyezettség nélkül, de azért érzi, hogy ez a furcsa, szép lány távol marad tőle, min­denkitől távol van kissé, hozzá hasonlóan. Vajon Ruchá­­mának is van titka? S akkor mifajta titok? Nem kér­dezi, miért veszi a mécsest, azt senki sem kérdezi, Jahrzeit, minden árva gyereknek van Jahrzetja, csak­hogy neki eggyel több van, mint más lányoknak, ő a gyermekét is gyászolja. A növendékek, főleg a lányok, kiválogattak maguknak egy napot, amikor ismeretlen helyen és időben elhalt szüleik és testvéreik emlékére mécsest gyújtanak. Ruchámá is tudomásul veszi, amint a többiek sem szóltak egy szót sem a vegytan óra alatt, amikor látták, hogy csurognak a szeméből a könnyek, mialatt rettenetesen igyekezett Joszéf tanár magyará­zatára figyelni az alkoholgyártás kémiájáról, azaz, hogy miként változik át a cukor alkohollá. Ezt a fontos dol­got meg akarta magának jegyezni, hogy ne kelljen so­kat magolni azután a könyvből, de a füzet lapjaira ki­rajzolódott a kis Vladek-Jechiel halálbameredt szeme és elkékült kis arca, ezért eleredtek a könnyei. Joszéf meg­kérdezte: „Valami nincs rendben, Aliza? Felmehetsz a szobádba, ha akarod ...” Köszönöm tanár úr, inkább maradok — válaszolta és letörölte az arcát, ezentúl visz­­sza is szorította a könnyeit. A szünetben ott állt, ma­gasan kiemelkedve a többi lány közül, mereven és beha­rapott szájjal elutasítóan, nehogy valaki is közeledjék hozzá és kérdéseket tegyen fel. Este meggyujtotta a mécsest a két ágy közötti éjjeli­­szekrényen, Dundika kérdő tekintetet vetett rá. „Anyust körülbelül február végén vitték el a gettóból” — mond­ja. Nagyon jó magyarázat. — „Ezen a napon gyászolom az egész családomat” — tette hozzá. Dundika hallgat. Szó nélkül vetkőznek, bújnak ágyba. Dundika mind­járt horkol. Vitek, hol bujkálsz ilyenkort Most már saj­nálja, miért nem mondta el Viteknek, hogy gyermekük született, aki meghalt, mert a front mögött nem volt kapható szulfa, sem az orvosnál, sem a patikában, sem az oroszoknál. Vitek, olyan szép kisfiút szültem neked, ha nem hagysz el, bizonyára élne. Vajon mi történt vol­na, ha Vladek-Jechiel élve marad és ő felkutatja a há­ború után Viteket, legyenek együtt, apa, anya és a gyermeke? Most egy bujdosó gyilkosnak volnék a fele­sége — ébred rá kétségbeesetten. Vitek sosem jött vol­na el Palesztinába, ha nem őt keresi. Valahol együtt él­nének német földön, vagy talán Amerikában? Mennyi­vel szebb volna itt neked, kis Jechiel... Úristen, Jechielnek meg kellett halnia, hogy anyja ne éljen gyalázatban. Ez a szörnyű felismerés most úgy fáj, hogy sikoltani szeretne kínjában. Arcán könnypatak csorog végig, valami rettenetesen szorítja a torkát, lé­legezni, lélegezni... Dundika riadtan ébred, mellette Aliza hánykolódik az ágyban, torkából rekedt sikolyok törnek ki, tépi le magáról a pizsamáját s a mellét marcangolja az ujjaival. — Aliza, Aliza — kiált rá és igyekszik megfogni a rángatózó vállakat, de Alizát emberfeletti erő kínoz­hatja, mert megmerevedett testtel dobálja magát, jobb­ra, balra, fel, le, miközben sikoltoz és a könnye csurog... Dundika egyenesen Elisevához szalad, felrázza. — Gyere. Aliza. Történik. Szörnyű. Valami. Sír. A melle. Közben alszik. Sikoltoz — hebegte és Elisevá szótlanul kapja magára a pongyoláját. Ketten is hiába szólitgatják. — Megyek, felköltöm az igazgatónőt. Az egész intemátust felverte a lárma, a lányok az ajtó előtt csoportosulnak. Jön az igazgatónő, szótlanul nyitnak utat neki, áll az ágy mellett és nézi a vergődő Alizát A mécsest is nézi, Aliza most már hangosan si­koltozik, feje lelóg az ágyról, Bruria visszahelyezi a párnára; mintha egy pillanatra megnyugodna a test, de aztán kezdődik a szörnyű hánykolódás, Aliza két kezé­vel tartja a torkát, amelyből hörgés tör ki és habzó nyál jelentkezik a száján, Dundika bőgve töröli le nedves törölközővel. — Orvost, orvost... — kiabál Elisevá. — Csend legyen — szól rájuk Bruria. — Már tele­fonáltam Afulára. Betegszállító kocsi dudál vészesen és fordul be az intézet kapuján. „Hol van a beteg?” — kérdi egy hang. Lenn is csoportosulnak, a fiúk jöttek elő arra a hírre, hogy Aliza hisztérikus sírógörcsöt kapott. — Mindenki menjen ki a szobából — mondja az or­vos. Orvosságszaggal tölti meg a szobát. Bruria marad, mindenkit kiküld, de Dundikát az ajtóból visszaszólítja. — Talán segíthetsz a doktornak, Cháná — mondja neki. Az orvos nézi a beteget, most már egészen meztelen, hideg veríték lepi a testet, Aliza rekedten kiáltoz, nem tudja mi történik a környezetében. Az orvos injekcióstűt vesz elő a táskájából. Megtölti színtelen folyadékkal és erőteljesen beleszurja a tűt Ali­za combjába, oldalt, éppen ahogyan fordult a hányko­lódó test. A folyadék eltűnik a testben. — Nem tehetek egyebet, mint hogy elaltatom. A sí­rógörcs fogja a torkát. Most már másodperceken belül elmúlik — magyarázta oroszul. Dundika ukrán vidékről származik, érti a nyelvet. Az orvos a mécsesre pillant. — Árva? Bruria bólint. — Ez elég magyarázat. Aliza hörgése lassan múlik, mereven nyitott szemei lecsukódnak, önkénytelenül alvásra helyezkedik, kezével keres valamit, a takarót, amelyet ledobott magáról. S aztán lassú, hosszú lélegzetvételekké szépül a hörgése. Az orvos az ágy szélére ül és tisztítja a mély karco­lásokat, amelyeket a mellén ejtett. Aliza teste megremeg a fájdalomtól, de alszik tovább. — Nagy adagot kapott — magyarázza az orvos. — Tizenkét-tizennégy órát fog aludni. Nem hiszem, hogy lesznek további komplikációk. ¥ Fények kúsztak a szempillái alá. Valami azért még visszahúzta a sötétségbe. Érezte, ha feltárja szemét a világosságnak, minden forogni fog körülötte. Féléberen, hunyt szemmel fekve nyugodtabbnak érezte a világot, de mindjárt keringeni kezdene, mihelyt bevallaná ma­gának, hogy felébredt ebből a hosszú álomból, amelyről nem tudta, hol volt a kezdete. Kegyetlen fájdalomra em­lékezett, ami a torkát marta és tudta, hogy valami szörnyűség történt vele, rohamféle, amiből érthetetlenül rázúduló álom mentette ki. Erre az emlékezésre fájdalmas sóhaj tört ki belőle, Istenem, csak ne jöjjön vissza. — Aliza, fáj valami ? — hallotta Dundika hangját. A fájdalom emléke váratlanul meleg szeretetté válto­zott át barátnője iránt. Még mindig csukott szemmel, a hang felé fordította az arcát. — Úgy teszel, mintha aludnál, pedig mosolyogsz... — szállt feléje az esengö hang. — Álomban is lehet mosolyogni, kisgyerekek szokták — válaszolta végre és kinyitotta a szemét. Nem is olyan borzasztó a világ. Alig hogy egy keveset szédül. — Sok bajt csináltam? — kérdezte aggódva s nagy erőlködéssel igyekezett feltörni a vasfüggönyt, amely emlékezete elé ereszkedett. — Csak azt tudom, hogy sírtam és nem hagytam abba. Itt volt a sírás a torkom­ban és fájt... — Orvos, injekció. Mondta, tizenkét óránál többet. Ha még többet fogsz aludni, újra hivni kell orvost. De felébredtél, hála Istennek. Aliza agyában különböző árnyalakok keringtek. — Itt volt Bruria — mondta feleszmélve. — ő telefonált Afulára orvosért. — Az orvosnak nem volt szakálla? — Nem — nevetett Dundika — őszülő hajú, fekete ember. — Nem igaz, mert szakálla volt és óriási injekciós­tűt tartott a kezében. — Vitatkozott, pedig már felis­merte, hogy képzelet játszik vele, amelynek az értelmét nem is olyan nehéz kitalálni. Dundika ijedten szólt: — De nem ilyen volt. Bizony Isten nem ... — Úgy látszik, csak álmodtam ezt — engedett. — De Őszi és Elisevá. — Itt voltak, sokáig ültek az ágyad szélén és még csókolóztak is — kotyogta ki Dundika felháborodott hangon. — Nem szégyellték magukat előttem ... — De hiszen ez nagyszerű — kiáltott fel Aliza lel­kesen. — Ha csókolóztak, akkor minden rendben van. örömében kiugrott az ágyból. Az ő betegágya mel­lett, s az érette érzett közös aggodalom varázsára ... Még filmrendező sem állíthatta volna be tökéleteseb­ben ... Vajon hová csalta el aztán Elisevá a visszaka­pott Osziját? A raktárfelelős már régen a vörös Jákov, lehet, hogy elkunyerálták tőle a kulcsot? Vagy talán az olvasószobába osontak be s a nagy asztalt használ­ták nászágyul ? PATACSI CIPŐ SÁLON MagyaF—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktáron &—10 számig. $ 10.99$ 11.99-et Postán is bárhova Kanadaban portokoltseggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import nemet gyógybetétes női- és férficipok extra széles lábakra is' 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROWU PATISSERIE &BAKERY Tel.: 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVÁGÁSI? BILL S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETf volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznö is biztosítja a gyors kiszolgálást. Sül HAJVÁGÁSOK * AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telef.: 653 - 3779 Asztalfoglalás <• 597-0801 számon „Toronto legjobb magvar házikoszljá -írja a Daily Star és a Globe and Mail II V IÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . stauranl COKII»»* *K [J PÉNTEKEN: halászlé, tiiróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSE5ZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELI. MENNI IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hivja: A.S. Tatár biztositót 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ CÍMTÁBLÁK 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp Az összes EURÓPAI ház­tartási és konyhafelszere­lési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO 388 SPADINA AVE . Telefon: 364 -TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hivja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz men ,J. JERICSKA I i cenced .asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINY1 Mrs ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI -6318. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lek ^Patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, Az ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGALAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN <• HARTMAN élelmiszerárűháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwtnnal szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. , Telefon: EM 3-8974 BUDAPEST MEAT MARKET TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KIS/.OI.GÁI.ÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — EREEZER-OROEK 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 "6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete.Ha jó, Ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSENVÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk1 a BALEGA család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére ( .0.1). szállítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents