Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-08-27 / 671. szám
1977 augusztus 27. * MENORA 7. oldal BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK Alig telt el két hét, Elisevá félrehívta szUnet közben. — Bajban vagyok — mondta. — Teherbe estem. — Micsoda hülyeség, a levegőből jött? — Nem a levegőből. Együtt voltam a múltkor Reuvennel. Reuven, „a hosszú”, egy közeli kibucban élt és néha elvetődött az intézetbe. Ugyanez az a fiú volt, aki DundiKa elbeszélése szerint egy kiránduláson a fák között csókolózott Elisevával és aztán hosszú időre eltűnt vele. — Szégyellheted magad — volt az első szava. — Azt Ígérted, hogy... — ígértem, de nem tartottam be. Ha Őszi jött volna... de én nem tudok hónapokig... Ti szűzlányok, ezt nem értitek ... Aliza felsóhajtott. Milyen könnyű Elisevának, s milyen nehéz neki. őszintén irigyelte a csapodárságát. Hiába vár, számára nem jön senki. Sem tartós szerelemre, sem múló kalandra. — De ha csak a múltkor történt... — Két héttel ezelőtt történt, szombat délután a kiserdőben. Stramm fiú az a Reuven. Akarsz további részleteket? Mindenféle figurákat tud, egy férjes asszony tanította Haifán. — Az Istenért, fogdd már be az ocsmány szádat — rivallt rá elvörösödve. — Elegem van az ügyeidből. Elisevá lefelé ívelő, dühtől pirosra rágott ajka megmerevedett valahogy, éles háromszögek képződtek a végződéseinél. — Akkor jó, majd megszülöm a fattyúmat — sziszegte, mintegy bosszúállóan. — Harmadik napja nem jön ... a legbiztosabb jel, a hányás már jelentkezett. — Mégis lehet vaklárma — erősködött. — Ilyen korán amúgysem állapítja meg egy orvos sem... ha a magzat alig két-három napos. Egy hónapot mindenképpen ki kell várni, és akkor majd kitalálunk valamit. — Én már kitaláltam. Felakasztom magam. Ezért igazán kár volt hazacsábítanod Őszit. — Majd én húzom ki a lábod alól a sámlit, te őrült. S elhozom Őszit is, hogy gyönyörködjön a haláltusádban, te ostoba falusi liba. Elisevá hisztérikusan nekiugrott, átölelte és hevesen össze-vissza csókolta — Aliza, nem is sejted, mennyire szeretlek. Ugye, segítsz rajtam? Elisevá zokogott s Aliza vigasztaló szó nélkül hagyta, hogy kisírja magát. „Ha tudná, hogy én jobban irigylem őt. Érzi, hogy állapotos. Hallod, Vitek, máris érzi, nem úgy, mint én, aki csak a nagy hasamról vettem észre...” — Csak ne lennél olyan szamár, vissza tudnád hódítani Őszit... — mondta, amikor megszűnt Elisevá csukló sírása. — Fütyül rám, visszatért az afulai új ólé ringyóhoz. Idejár, de te ezt sem tudod, mert a zongorád süketté és vakká tesz. Persze, hogy idejár, hiszen Oszira harapnak a nők, mert rendelkezik bizonyos vonzó képességekkel... mit is magyarázok annyit neked, egyszer majd te is megtudod. De naiv vagy, ha azt hiszed, hogy Őszit szolid életmóddal és szende mosolyommal tudom visszaszerezni. Csak akkor jönne vissza, ha tudná, nem fogadtam miatta örök szüzességet... * Olykor esett, olykor csodálatosan szép téli nap sütött és Aliza könnyezve aludt el minden este; amikor letette a könyvet a kezéből, megrohanta a kis Vladek emléke; most egy éve, hogy magas lázt kapott. Most lesz a halál egyéves évfordulója, amikor az elhunytak után ... megszűnik a Káddis-mondás... A kis Vladek után nem mondott senki Káddist. Meg kellett volna kérni valakit J. városban ... Hogy is hivják azt a zsidóembert, aki a temetésen imádkozott? S mi az orvos neve? Milyen emberséges volt... Dundika szuszogására lesve, lecsúszott az ágyról és kikereste fiókja legaljáról a kis dobozt, amelyben Vladek sírjának fényképe volt. Héberül az van rávésve, Jechiel ben Ávrahám, pedig az apja nem is Ávrahám, hanem Juda, ki tudta akkor Vitek zsidó nevét. Kétség esetén halottak apjaként Ábrahám ősapánk nevét adjuk azt magyarázta akkor Rozália néni. Betömte zsebkendőjét a szájába, hogy felcsukló zokogásával ne riassza fel Dundikát. Mécsest fogok gyújtani, ami 24 óráig ég, még ezek az egészen vallástalan gazdák is veszik, ha Jahrzeitjuk van, látja a corchániában, ahová ő is bejár cigarettát és édességet vásárolni, mert amióta tartásdijat küld neki Vitek, minden elsején ajánlott levélben tíz fontot, azóta van bőven zsebpénze és huszonhét fontja eldugva, pedig már vásárolgatott egyet-mást. Ruchamán kívül, aki befogadott gyerek s pár növendéken kívül, akik dollárt szoktak kapni az amerikai rokonoktól, ő most a „leggazdagabb” az intézetben. Gazdag zsebpénzben és gazdag kegyetlen szenvedésben. Vitek nem a saját nevét írja feladóként, hanem Cádok Mesiách címét, nem szabad, hogy leírja a nevét, mert hátha a postatisztviselő, aki regisztrálja a levelet, éppen Majdanekből került el, az ezres csoportokban és emlékszik Vitekre, a kápóra és bikacsökjének ütéseire. Vagy az afulai postán, ahol az intézetnek postafiókja van, éppen egy olyan tisztviselő kezeli a leveleket, aki együtt dolgozott... nem azok, akikkel együtt dolgozott a munkatáborban, azok mind meghaltak, Rozália néni kinyomozta... S eljött a nap, amikor Aliza bement a corchániába mécsesért, ott találta Ruchamát nagy kosárral a karján, s rakta bele a portékát, amit „hazavisz” Klementékhez. Mosollyal fogadja Ruchámá, most ő is kedvesebb hozzá, mint azelőtt, beszélgetnek intézeti dolgokról, látszólag minden feszélyezettség nélkül, de azért érzi, hogy ez a furcsa, szép lány távol marad tőle, mindenkitől távol van kissé, hozzá hasonlóan. Vajon Ruchámának is van titka? S akkor mifajta titok? Nem kérdezi, miért veszi a mécsest, azt senki sem kérdezi, Jahrzeit, minden árva gyereknek van Jahrzetja, csakhogy neki eggyel több van, mint más lányoknak, ő a gyermekét is gyászolja. A növendékek, főleg a lányok, kiválogattak maguknak egy napot, amikor ismeretlen helyen és időben elhalt szüleik és testvéreik emlékére mécsest gyújtanak. Ruchámá is tudomásul veszi, amint a többiek sem szóltak egy szót sem a vegytan óra alatt, amikor látták, hogy csurognak a szeméből a könnyek, mialatt rettenetesen igyekezett Joszéf tanár magyarázatára figyelni az alkoholgyártás kémiájáról, azaz, hogy miként változik át a cukor alkohollá. Ezt a fontos dolgot meg akarta magának jegyezni, hogy ne kelljen sokat magolni azután a könyvből, de a füzet lapjaira kirajzolódott a kis Vladek-Jechiel halálbameredt szeme és elkékült kis arca, ezért eleredtek a könnyei. Joszéf megkérdezte: „Valami nincs rendben, Aliza? Felmehetsz a szobádba, ha akarod ...” Köszönöm tanár úr, inkább maradok — válaszolta és letörölte az arcát, ezentúl viszsza is szorította a könnyeit. A szünetben ott állt, magasan kiemelkedve a többi lány közül, mereven és beharapott szájjal elutasítóan, nehogy valaki is közeledjék hozzá és kérdéseket tegyen fel. Este meggyujtotta a mécsest a két ágy közötti éjjeliszekrényen, Dundika kérdő tekintetet vetett rá. „Anyust körülbelül február végén vitték el a gettóból” — mondja. Nagyon jó magyarázat. — „Ezen a napon gyászolom az egész családomat” — tette hozzá. Dundika hallgat. Szó nélkül vetkőznek, bújnak ágyba. Dundika mindjárt horkol. Vitek, hol bujkálsz ilyenkort Most már sajnálja, miért nem mondta el Viteknek, hogy gyermekük született, aki meghalt, mert a front mögött nem volt kapható szulfa, sem az orvosnál, sem a patikában, sem az oroszoknál. Vitek, olyan szép kisfiút szültem neked, ha nem hagysz el, bizonyára élne. Vajon mi történt volna, ha Vladek-Jechiel élve marad és ő felkutatja a háború után Viteket, legyenek együtt, apa, anya és a gyermeke? Most egy bujdosó gyilkosnak volnék a felesége — ébred rá kétségbeesetten. Vitek sosem jött volna el Palesztinába, ha nem őt keresi. Valahol együtt élnének német földön, vagy talán Amerikában? Mennyivel szebb volna itt neked, kis Jechiel... Úristen, Jechielnek meg kellett halnia, hogy anyja ne éljen gyalázatban. Ez a szörnyű felismerés most úgy fáj, hogy sikoltani szeretne kínjában. Arcán könnypatak csorog végig, valami rettenetesen szorítja a torkát, lélegezni, lélegezni... Dundika riadtan ébred, mellette Aliza hánykolódik az ágyban, torkából rekedt sikolyok törnek ki, tépi le magáról a pizsamáját s a mellét marcangolja az ujjaival. — Aliza, Aliza — kiált rá és igyekszik megfogni a rángatózó vállakat, de Alizát emberfeletti erő kínozhatja, mert megmerevedett testtel dobálja magát, jobbra, balra, fel, le, miközben sikoltoz és a könnye csurog... Dundika egyenesen Elisevához szalad, felrázza. — Gyere. Aliza. Történik. Szörnyű. Valami. Sír. A melle. Közben alszik. Sikoltoz — hebegte és Elisevá szótlanul kapja magára a pongyoláját. Ketten is hiába szólitgatják. — Megyek, felköltöm az igazgatónőt. Az egész intemátust felverte a lárma, a lányok az ajtó előtt csoportosulnak. Jön az igazgatónő, szótlanul nyitnak utat neki, áll az ágy mellett és nézi a vergődő Alizát A mécsest is nézi, Aliza most már hangosan sikoltozik, feje lelóg az ágyról, Bruria visszahelyezi a párnára; mintha egy pillanatra megnyugodna a test, de aztán kezdődik a szörnyű hánykolódás, Aliza két kezével tartja a torkát, amelyből hörgés tör ki és habzó nyál jelentkezik a száján, Dundika bőgve töröli le nedves törölközővel. — Orvost, orvost... — kiabál Elisevá. — Csend legyen — szól rájuk Bruria. — Már telefonáltam Afulára. Betegszállító kocsi dudál vészesen és fordul be az intézet kapuján. „Hol van a beteg?” — kérdi egy hang. Lenn is csoportosulnak, a fiúk jöttek elő arra a hírre, hogy Aliza hisztérikus sírógörcsöt kapott. — Mindenki menjen ki a szobából — mondja az orvos. Orvosságszaggal tölti meg a szobát. Bruria marad, mindenkit kiküld, de Dundikát az ajtóból visszaszólítja. — Talán segíthetsz a doktornak, Cháná — mondja neki. Az orvos nézi a beteget, most már egészen meztelen, hideg veríték lepi a testet, Aliza rekedten kiáltoz, nem tudja mi történik a környezetében. Az orvos injekcióstűt vesz elő a táskájából. Megtölti színtelen folyadékkal és erőteljesen beleszurja a tűt Aliza combjába, oldalt, éppen ahogyan fordult a hánykolódó test. A folyadék eltűnik a testben. — Nem tehetek egyebet, mint hogy elaltatom. A sírógörcs fogja a torkát. Most már másodperceken belül elmúlik — magyarázta oroszul. Dundika ukrán vidékről származik, érti a nyelvet. Az orvos a mécsesre pillant. — Árva? Bruria bólint. — Ez elég magyarázat. Aliza hörgése lassan múlik, mereven nyitott szemei lecsukódnak, önkénytelenül alvásra helyezkedik, kezével keres valamit, a takarót, amelyet ledobott magáról. S aztán lassú, hosszú lélegzetvételekké szépül a hörgése. Az orvos az ágy szélére ül és tisztítja a mély karcolásokat, amelyeket a mellén ejtett. Aliza teste megremeg a fájdalomtól, de alszik tovább. — Nagy adagot kapott — magyarázza az orvos. — Tizenkét-tizennégy órát fog aludni. Nem hiszem, hogy lesznek további komplikációk. ¥ Fények kúsztak a szempillái alá. Valami azért még visszahúzta a sötétségbe. Érezte, ha feltárja szemét a világosságnak, minden forogni fog körülötte. Féléberen, hunyt szemmel fekve nyugodtabbnak érezte a világot, de mindjárt keringeni kezdene, mihelyt bevallaná magának, hogy felébredt ebből a hosszú álomból, amelyről nem tudta, hol volt a kezdete. Kegyetlen fájdalomra emlékezett, ami a torkát marta és tudta, hogy valami szörnyűség történt vele, rohamféle, amiből érthetetlenül rázúduló álom mentette ki. Erre az emlékezésre fájdalmas sóhaj tört ki belőle, Istenem, csak ne jöjjön vissza. — Aliza, fáj valami ? — hallotta Dundika hangját. A fájdalom emléke váratlanul meleg szeretetté változott át barátnője iránt. Még mindig csukott szemmel, a hang felé fordította az arcát. — Úgy teszel, mintha aludnál, pedig mosolyogsz... — szállt feléje az esengö hang. — Álomban is lehet mosolyogni, kisgyerekek szokták — válaszolta végre és kinyitotta a szemét. Nem is olyan borzasztó a világ. Alig hogy egy keveset szédül. — Sok bajt csináltam? — kérdezte aggódva s nagy erőlködéssel igyekezett feltörni a vasfüggönyt, amely emlékezete elé ereszkedett. — Csak azt tudom, hogy sírtam és nem hagytam abba. Itt volt a sírás a torkomban és fájt... — Orvos, injekció. Mondta, tizenkét óránál többet. Ha még többet fogsz aludni, újra hivni kell orvost. De felébredtél, hála Istennek. Aliza agyában különböző árnyalakok keringtek. — Itt volt Bruria — mondta feleszmélve. — ő telefonált Afulára orvosért. — Az orvosnak nem volt szakálla? — Nem — nevetett Dundika — őszülő hajú, fekete ember. — Nem igaz, mert szakálla volt és óriási injekcióstűt tartott a kezében. — Vitatkozott, pedig már felismerte, hogy képzelet játszik vele, amelynek az értelmét nem is olyan nehéz kitalálni. Dundika ijedten szólt: — De nem ilyen volt. Bizony Isten nem ... — Úgy látszik, csak álmodtam ezt — engedett. — De Őszi és Elisevá. — Itt voltak, sokáig ültek az ágyad szélén és még csókolóztak is — kotyogta ki Dundika felháborodott hangon. — Nem szégyellték magukat előttem ... — De hiszen ez nagyszerű — kiáltott fel Aliza lelkesen. — Ha csókolóztak, akkor minden rendben van. örömében kiugrott az ágyból. Az ő betegágya mellett, s az érette érzett közös aggodalom varázsára ... Még filmrendező sem állíthatta volna be tökéletesebben ... Vajon hová csalta el aztán Elisevá a visszakapott Osziját? A raktárfelelős már régen a vörös Jákov, lehet, hogy elkunyerálták tőle a kulcsot? Vagy talán az olvasószobába osontak be s a nagy asztalt használták nászágyul ? PATACSI CIPŐ SÁLON MagyaF—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktáron &—10 számig. $ 10.99$ 11.99-et Postán is bárhova Kanadaban portokoltseggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import nemet gyógybetétes női- és férficipok extra széles lábakra is' 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROWU PATISSERIE &BAKERY Tel.: 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVÁGÁSI? BILL S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETf volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznö is biztosítja a gyors kiszolgálást. Sül HAJVÁGÁSOK * AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telef.: 653 - 3779 Asztalfoglalás <• 597-0801 számon „Toronto legjobb magvar házikoszljá -írja a Daily Star és a Globe and Mail II V IÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . stauranl COKII»»* *K [J PÉNTEKEN: halászlé, tiiróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSE5ZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELI. MENNI IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hivja: A.S. Tatár biztositót 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ CÍMTÁBLÁK 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO 388 SPADINA AVE . Telefon: 364 -TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hivja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz men ,J. JERICSKA I i cenced .asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINY1 Mrs ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI -6318. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lek ^Patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, Az ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGALAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN <• HARTMAN élelmiszerárűháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwtnnal szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. , Telefon: EM 3-8974 BUDAPEST MEAT MARKET TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KIS/.OI.GÁI.ÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — EREEZER-OROEK 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 "6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete.Ha jó, Ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSENVÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk1 a BALEGA család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére ( .0.1). szállítunk.
