Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-08-20 / 670. szám
1977 augusztus 20 * MENORA Igenis, az anyád nevében jöttem, hiába kapálózol ellene, az anyád nevében, és nem engedem, hogy még jobban elmerülj a mocsárban, velem jössz vissza az intézetbe még ma, és nem fog senki röhögni rajtad, ellenkezőleg, a chevre örülni fog, sőt, még Bruria is meg lesz veled elégedve, hiszen tudja, hogy most itt vagyok ... — Bruria... küldött ? — kérdezte álmélkodva, s a hangja elárulta ingadozását. — s a növendékek tanácsa ... is foglalkozott velem ? — A tanács nem, legalábbis azt hiszem. Bizonyára várnak valami konkrét hírt felőled. Bruriának én jelentettem be, hogy megpróbállak visszahozni, és beleegyezett. Szobafogságot mér rád az év végéig, kivéve a szombatokat, akkor elmehetsz a Codik családhoz. Őszi belekortyolt a poharába, a lány érezte, hogy zavarában teszi. Várt. A fiú nem nézett rá, merően szegezte tekintetét a tányérjára. — Mit akarhatok Codikéknál szombaton, ha egész héten nem segítettem a gazdaságban? Fojtott vágyakozást érzett a szavai mögül. — Február elején vagyunk — nyugtatta meg Aliza. — Gondolom, sikerül majd rövidebbre szabni a büntetést, mondjuk pészáchig, az csak két hónap ... Azalatt szépen minden elsimul... Nagyszerű kórust kovácsolunk össze addig, lesz időd akár három-négy próbát tartani hetenként. Ez is van olyan művészi produkció, mint a szaxofonos nyivákolás a szennycsatomában ...-- Mérsékelhetnéd magad — szólalt meg panaszosan. — Ha visszamennék, Szilviát is visszaküldeném a fertőbe ... amint te mondod ... — Nem te taszítottad oda, ott találtad — sietett válaszolni. Érezte, hogy győzött. Szegény, gyenge, kedves Őszi. önkénytelen mozdulattal megsímogatta az arcát. — Gyere vissza, Őszi, igazán hiányzol nekem... — mondta őszintén és hirtelen könnybelábadt a szeme. — Azonos a sorsunk, kisfiú, ránkverték, végig kell csinálni az árvagyerekek életprogramját, árvaház, aztán indulás a nagy életbe, a jószívű társadalom támogatásával ... Amikor Rozália néni azt mondta nekem, hogy ezentúl a zsidó nép lesz az apám és az anyám, mélyen meghatódtam. Nem tudtam, hogy nem egyszerű dolog folyton tartozni, s magunkra erőszakolni a hálaérzetet, amit nem érzünk őszintén. Jogunk van ehhez, mert zsidó mivoltunk tett árvává... de mégis, egyszer vissza kell fizetni... Te a vegytani kutatásokkal, én Chopin és Beethoven lehető legszebb interpretálásával. Hosszú hallgatás következett, de ez nem a régi nehéz csend-pillanatokhoz hasonlított, amelyektől annyira félt. Most nem történhet semmi, legfeljebb Őszi dadogó válasza, az Ígérete, hogy visszajön ... — Nem hagyhatok itt... rhindent... majd határozok magamban. — - Tudom, hogy nem fogsz nekem még egy csalódást okozni... — válaszolta halkan. — Most pedig, ha akarsz, elkísérhetsz ... Őszi vezette a hosszú arab utcán. Csodálkozva nézett körül a keleties környezetben. Fátyolos arab aszszonyok három lépésre elmaradva férjeik mögött. Arab feliratú cégtáblák. Karcsú mecset, amely méltóságteljesen és környezethez illően emelkedett magasba. Két európai zsidó fiatalember az ezeregyéjszaka világában. Mindjárt leereszkedik az utca közepén a varázsszőnyeg Magas kerítés mögött megbújó szép családi ház. Ez bizonyára hárem, egy pocakos arab élhet benne négy aszszonnyal és nagyon sok gyerekkel. — Különös lány vagy — törte meg Őszi a csendet. — Szép nő, aki úgy él közöttünk, mintha nem volna húsból és vérből, holott... majdnem kirobbansz elfojfojtott vágyakozásoktól... Honnan veszed ezt a rettenetes akaraterőt ? ... Aliza meghökkenve állapította meg, hogy a környezete mennyire félreismeri. Nem akaraterő, hanem Vitek árnyéka. Nem elfojtott vágyakozás, hanem az anya gyásza, aki gyermeke halálát siratja. Nem a szerelem előli megfutamodás, hanem félelem Vitektől. Most lesz egy éve, hogy Vladek meghalt, azóta mintha évszázad telt volna el. — Víz, víz, víz... — próbált tréfálkozni. — Mindennek az oka nem az akaraterő, hanem bizalom a tehetségemben s a jövőmben. Mint zongoraművésznő meg fogom hódítani a világot, ezt még nem tudtad ? Ilyen célért minden egyebet fel kell áldozni. S ha valaki alig, hogy betöltötte a tizenhatot, még nem kell tudnia, hogy húsBARZILAY ISTVÁN [STOP TEL: 635-1102 este 661-0364 WE ISSÜK 11 Ili' R TIBII 6 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk SZAKADÉK ból-vérből van-e, vagy pedig csak langyos víz folydogál az ereiben. Ráérek ... ha majd eljön az igazi... — Vajon van a világon egy ilyen „igazi”? A tökéletes Übermensch? — Nem az, csak egy normális férfi. Magassága legalább száznyolcvan és múltja tiszta, mint a szábre fiúké. Nem riad fel verejtékes álomból, mert sosem korbácsolta SS, nem kellett bujkálnia, sosem érezte, mi a megaláztatás tehetetlen eltűrése, nem tudja, mi az éhség és halálfélelem. Aki majd úgy hallgatja az én rémtörténeteimet, mint a földreszállt marslakó elbeszélését az ismeretlen bolygóról. — Reménytelen eset — sóhajtotta Őszi, és Smuél Tennenbaum figurája állott hirtelen előtte, az a férfitipus, amelyre ráismert Aliza odavetett szavaiból. — Talán sosem fogsz egy ilyen férfivel összebarátkozni. Az itteniek bizalmatlanok, nem fogadnak be bennünket százszázalékosan. Többnyire csak a hálaérzetünkre kíváncsiak. — Akkor megmaradok az ábrándjaimnál — nevetett Aliza kissé keserűen. — Egyelőre olyan férfibe vagyok szerelmes, aki valahol messze bolyong a földkerekségen. Igaz, lehet az is, hogy itt van egy közeli kibucban, vagy talán pontosan Haifán. — Nekem meg az a sorsom, hogy akit igazán szeretek, nem szeret engem. — Ostobaság, Oszikám. Az embernek tudnia keJl, kibe szabad beleszeretnie és akkor minden zavartalan. Az első reménytelen szerelem amellett örökkévaló és szép. Csak másodszor ne forduljon elő. „Ki életében először szeret, ha boldogtalanul is, Isten az, de ki másodszor is boldogtalan: csacsi, örök kamasz” (G. J. ford.) — ezt a bölcsességet Heine írta. — Ki csodálkozik azon, hogy te kívülről tudod Heinét ... — mondta elismerően és irigyen. — Ha te találsz Heine-verseskötetet a bunkerben, te is bemagoltad volna valamennyit. Nemcsak unalomból. Inkább vigasztalásként. Megérkeztek Dani Novak apósának házához, a Hádár egyik alsó utcájába; világosbarnára festett, kétemeletes épület, amely a délutáni nap elől lehúzott redőnyeivel és tágas erkélyeivel a polgári jólétet és begyökerezettséget jelentette a szemükben. — Őszi, várlak Meonotban — pillantott rá szuggeráló szemmel. — Hálás vagyok, hogy eljöttél — tért ki a fiú. — Mit ígérsz, öreg nagydobos ? Mikor látlak ? — Meggyőztél — mondta komolyan. — Majd találkozunk ... — All right, Őszi, a viszontlátásra. Odatartotta az arcát, Őszi testvéri csókot nyomott rá. Aztán ott állt a kapuban és nézte, amíg Aliza kecses alakja eltűnik a lépcsőház fordulójában. Hétfőn este, féltizenegy volt már, Aliza ágyára még rávilágított a kis olvasó villanykörte; Dundika nagyokat szusszantva aludt a szomszéd ágyban. Az iskolai feladatokat nézte át még egyszer elalvás előtt. S ekkor meghallotta Őszi füttyjelét. Izgatottan ugrott ki az ágyból és kapta magára meleg pongyoláját, amivel nemrég örvendeztette meg magát, Vitek apanázsából. Sietve szaladt le a lépcsőn. A feljáratnál állt Őszi, alig esett zavart arcára valami fény a lépcsőházból. — Rendes fiú vagy, Őszi — mondta köszönés helyett és két kezét nyújtotta. — Talán az vagyok... — mormolta a fiú. Zavara átütött ujjai melegén, amint a lány kezét átfogták. Álltak egymással szemben, és nem volt mit mondaniok. Aliza maga után húzta, leültette a hideg kőpadra, melynek vonala élesen vált el a bejárat mellett a faltól. — Visszaköltöztem a szobámba. A fiúk úgy tettek, mintha nagyon örülnének. — Mindenki örül neked. Bruria is nagyon meg lesz elégedve. Őszi megint váratlanul kezdett beszélni, minden öszszefüggés nélkül az elhangzottakhoz. — Nyolc órára adtam Szilviának találkát a lokálban. S míg ő várt, felmentem a szobába, becsomagoltam a bőröndömet, az akkordeont és a bendzsót is; hagytam neki pár sort, hogy elhagyom és visszamegyek az intézetbe. Tanáccsal láttam el, hogy ne térjen vissza... a régi mesterségéhez. Egészen jól belejött a zongorázásba és akkordeonon is tűrhetően játszik, igyekezzék valami zenekarba bejutni... Ez az egész... Két doboz Craven cigaretta hullt Aliza ölébe. Kibontott egyet, megkínálta, szótlanul füstöltek. — Bele kell feküdnöm a tanulásba, ha be akarom hozni ezt az öt hetet — mondta a fiú. — Nekem más gondjaim vannak. Bruria megintett, hogy elzárkózom a növendékek elől. Azt ajánlotta, érezzék jobban együtt a környezetemmel, ilyesmit mondott. — Más is mondja — bólintott Őszi. — Körülöttünk minden forrong, a lányok, a fiúk másról sem beszélnek, mint az ellenállási mozgalomról, Éli, Vörös Kuba, Témoni Árje, Ruchámá, Frida, mindenki beszervezve, még én is jártam őrségre, pedig engem amolyan használhatatlan városi elemnek tartanak... Te pedig ülsz a zongorád mellett, esténként pedig magolsz... — Ez igaz, de azért én mindent tudok. Lelkesedem és együttérzek. De egyszerűen képtelen vagyok... tevékenykedni ... Szive szerint azt mondta volna, hogy nem méltó ehhez a környezethez. Azt, hogy a tömeggyilkos kápó volt szeretőjének, aki hallgatási pénzt is elfogad „tartásdíj” elnevezés alatt, nincs joga belekeveredni ebbe a tiszta népmozgalomba. Cinkosa, akinek nevét sem ejtheti ki, Tel-Avivban bújik meg szakálla mögött és ládákat hord a vállán. Juda, a hordár. Nem, nem szabad beszennyeznie ezt a környezetet, száműznie kell magát belőle. Holott forrón vágyott a titkos gyűlések után, amelyeket a Pálmáchban megszervezett növendékek rendeznek a csűrben, vagy a raktárban. Amióta Máti és Cvika visszajöttek az átüti kalandból, minden nap elolvasta a Dávárt és igyekezett kiszedni az igazságot a cenzúra által megcsonkított közleményekből. Lord Górd kormányzó lemondott s az iskolában úgy beszélték, hogy az átliti szökés miatt, holott később kiderült, hogy rákja van. „Nemcsak rajtunk múlik, hogy a terror megszűnjék” — ez volt a Szochnut és a Váád Leumi hivatalos álláspontja, ami által tudtul adták, hogy amíg az angolok megfojtják a bevándorlást és a földvásárlást, ha nem teljesítik az Egyesült Államok követelését, hogy engedjenek be százezer zsidót Palesztinába a németországi táborokból, a Hágáná nem akadályozza meg az Écelt és a Lechit a terrortámadásokban, ellenkezőleg, a Hágáná és a Pálmách ,s tevékeny, mégpedig országos méretekben, nagyarányú hadműveletek végrehajtásával. S érkeztek az „illegális” hajók, amelyek százával hozták a menekülteket, a kibucok tele voltak velük, és egyszer az intézetben is elkészítettek három szobát, de végül nem hozták ide őket, mert az angolok lezárták az utakat. Az ország gyakran szenvedett kijárási tilalmaktól; ezt ugyan a növendékek nem érezték, mert a kerületi kormányzó elfogadta azt az okoskodást, hogy az intézet Meonot faluhoz tartozik, tehát a közlekedési tilalmak idején is bejárhattak a családokhoz, ő pedig zongorázhatott kedvére Grinspannéknál. Sokszor tárgyalták az ebédnél az előző napi eseményeket, amelyeket a lapok hoztak, a gyászkeretes hirdetések, amelyek fiatal harcosok halálát jelentették, mindig izgalmakat váltottak ki; azok a növendékek, akik a földalatti szervezetekhez tartoztak, ismerősöket kerestek és nem egyszer találtak is közöttük. Folyt a vita arról, nem kellene-e mégis meggátolni a terrorakciókat, amelyeket nem a Hágáná parancsára hajtottak végre és poütikai szempontból is ártanak. Vörös Kuba állandóan izgatottan tüzelt az Écel és a Lechi ellen, Éli csendesen, a maga megfontolt érveivel küzdött ellenük, fölösleges vérontásnak minősítve az angolok és arabok elleni bombatámadásokat. Ha a Hágáná az ország 157 különböző pontján merényletet követett el a vasútvonalak és hidak ellen, az vértelen politikai demonstráció volt, ha pedig egy angolra hátulról rálőnek, vagy bombát dobnak egy katonai autóra, ez nem egyéb orvtámadásnál, amely nem minősíthető az általános nemzeti ellenállás megnyilatkozásának. Másként vélekedett Témoni Árje, az intézet egyetlen keleti-zsidó növendéke, aki ugyan szintén a Pálmáchhoz tartozott, de nem tett különbséget harc és harc között; még Ámikám, a falubeli Mayer család elsőszülöttje s egyben Meonot legidősebb fia, aki Aliza osztálytársa volt, sem kifogásolta a terrorakciókat, sőt, azt mondotta, hogy azok is használnak és a Szochnut vezetői elég okosak ahhoz, hogy az egész ellenállási mozgalom keretébe illesszék, mint az angol elnyomás elleni természetes tiltakozást s majd a politikai hasznot is lefölözik róla, amikor eljön az deje. Aliza nemcsak hallgatta a vitákat, hozzá is szólt, amikor az étteremben folyt a terefere. Imponált neki Éli, aki olykor három-négy napra eltűnt az intézetből, s mindenki tudta, hogy akkor gyakorlaton, vagy talán akción van, mert ez az afulaí szábrefiú már letette az altiszti vizsgát, parancsnoka egy émeki Pálmách-őrsnek. — Tevékenykedés nélkül is lehet valami szervezethez tartozni, figyelembe vennék, hogy nincs időd a zongora miatt — jegyezte meg Őszi. — Akármelyik ifjúsági csoport befogadna. Aliza összeszorította a száját. Ugyanezt ajánlotta Smulik is. Belépni egy szervezetbe. Minek belépni valahová? Most érezte igazán, hogy átkosan individualista, a közösségtől való függés tudata egyfajta passzív lelkiállapot nála, ami nem lépi túl a valahová tartozás érzését, a juh nem élhet a nyájon kívül, idenőtt az országhoz és a környezethez, de ez valami általánosan fenséges érzelem, amelyhez nem adna hozzá semmi belső értéket, ha a Somér Hácáir, vagy a Noár Hácioni tagsági könyvét hordaná a zsebében. — Nem akarok semmiféle szervezetbe belépni... — mondta végül morcosán. — Majd ha lesz szavazati jogom, ki fogok magamnak választani egy pártot, amelyre leadom a voksomat, hogy képviseljen a cionista kongresszuson, vagy a Kneszet Jiszráélben. — Magad mondtad, hogy magányos nőstényfarkas vagy — felelte a fiú vállát vonva. — Késő van, le kellene feküdni. Elszoktam a hajnali felkeléstől... Hogy van Elisevá ? Mit csinál ? ... Alizát megörvendezte a zavart kérdés, s örült, hogy Őszi bátorságot vett magának ehhez. — Semmit — mondta. — Visszavonultan él és nagyon tisztességesen. Tudtommal azóta nem volt senkije. — Engem hiába vár... — dünnyögte Őszi. — Gyógyszernek használtam és nem segített. — Nagy szamár vagy... — kezdte, de Őszi már nem volt mellette. — Viszontlátásra, a nagyszünetben jelentkezem — intett feléje, miközben átszelte az udvart, amelynek túlsó oldalán volt a fiúk intemátusa. ★ Amióta Mici az intézetben járt és hosszasan elbeszélgetett Bruriával, nőtt Aliza tekintélye a növendékek körében. Látták a filigrán, elegáns asszonyt, amint az igazgatónő a lépcsőig kísérte és az internátusbán is, amint Aliza szobáját inspiciálta. Megismerkedett Dundikával, Elisevával, Ruchámával, sőt, Aliza még olyan lányoknak is bemutatta, akikkel csak felületes beszélgetési kapcsolatot tartott. Látták, amint együtt gyalogolnak be a faluba, hogy megismerje a Grinspann családot. Alizának van valakije, tehát valaki, ez volt az árvagyerekek okoskodása. S amikor Őszi visszatért, ami Aliza személyi sikerének számított, egyszerre népszerű is lett, érezte a feléje röppenő mosolyokból reggel, amikor mindig kissé késve berontott az étkezőbe; most már kérdezgették, hogyan halad a zongorázással, és mikor lesz a haifai koncertje. Apró toalett-dolgokban tanácsokért is fordultak hozzá és a szünetekben még arra is megkérték, hogy magyarázzon valamit a feladatokból, amit nem mindenki értett meg. Mindezt elégtétellel vette tudomásul és igyekezett szeretetre méltónak mutatkozni. Főleg Elisevá szorult rá, akit Őszi jelenléte valósággal vágyakozó nősténnyé változtatott. A fiú nem közeledett hozzá, bármennyire is küldte felé bánatos mosolyait. Vagy búskomor volt, vagy hisztérikus és Alizának sok nehéz percet okozott könnyeivel; türelemre ingom, ki fogok magamnak választani egy pártot, amelyre leadom a voksomat, hogy képviseljen a cionista kong-' resszuson, vagy a Kneszet Jiszráélben. OET-SETW DRIVING SCHOOL V Exkluzív magyar étterem a St.Clair—Yonge—nál! HUNGARIAN CAVE Esküvőkre, Shower-okra, összejövetelekre külön party-terem 100 személyig Csütörtöktől - Szombatig ERDÉLYI BARNA hegedül és PATAKI LÁSZLÓ zongorázik Kellemes vacsora, zenével 76 St.Clair W.*Te 1:967-9460 * Tulajdonos:Rózsa Magda ÓRA 04 mi Ha a világ bármely tájéról Európába, Münchenbe érkezik igen kedvezően vásárolhat, vagy bérelhet AUTÓT 6ENKÓNÉL Tulajdonos: Dr.Benkő Zoltán. * Minden európai kocsi kapható*! Rendelésre: MERCEDES és egyéb európai kocsikat is azonnal szállítunk Kanadába. Kivándorlás esetén a kocsi va'mmentes Kanadában! Autóbérlésnél sem kilométerpe'nzt, sem napidfjat nem számolunk.Magyarországi rokonoknak, vagy ismerősöknek ajándék-kocsikat kedvezményesen szállítunk. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Elhozzuk a repülőtérről, szállodáról gondoskodunk. * LEVÉLCÍM: Dr.Benkó’ Zoltán * München 1, POBox.144. W.Germany.Telefon: (089) 28 88 94 (lakás és üzlet) utazások központi irodája VÁLASSZA MEG ÖN UTAZÁSA IDŐPONTJÁT! OLCSÓN UTAZHAT, HA 45 NAPPAL ELŐBB VÁSÁROLJA MEG REPÜLŐJEGYÉT. BUDAPESTRE $ 554.00 Szept. 1 után $ 450.00 BECSBE $ 542.00 Szept. 1 után $ 435.00 Budapest—Toronto—Budapest 4 héttől — 20 hétig Augusztus 5, — Szeptember 9 $ 479.00 KÉRJEN RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST! B cycle A sports EGÉSZ ONT ARIOBAN O A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK 2 sportfelszerelést* lFRÉIPÁROI 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 AMSTERDAM, PÁRIZS, FRANKFURT, LONDON, ZÁGRÁB, BELGRAD — Kedvezményes ABC charter utazások — ■ UJ VEZETESALATTA Sport ^Qeót&urcint Új tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel vcrja régi es új vendégeit .372 BLOOR St.W. Tel :922-1595 Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, Eurailpass IKKA - TUZEX - COMTURIST IBUSZ - CEDOK főképviselet Pénz és Gyógyszerküldés Köziegyzóség, fordítások, válóperek, végrendeletek, hitelesítések, stb A legnagyobb hivatalos magyar utazási iroda INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE Oivision ol Intregeerv Ltd. 519 Bloor Street Weel, Toronto M5S 1Y4, Onterio Telefon: 537-3131
