Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-08-13 / 669. szám

12. oldal. MINORA 1977 augusztus |:{. Az éjszakai órák mélyében olykor mosolyra szalad a szám, ha agyamban felvillan egy-egy derűs kép. Megjele­nik ilyenkor emlékezetemben a régi papház, a nagy árnyas kert, a tömzsi templom, az egymásba nyíló szobák, a vad­­szőlővel befuttatott lugas, a tágas ebédlő. A nagy asztal­hoz mindig akadt vendég, aki éppen csak jött, aztán maradt. Nálunk örültek a vendégnek, a helymarasztó nyájasságnak nem tudott ellenállni senki. A zabolai papház híres volt a jó konyhájáról és vendég­szeretetéről. Anyám pesti barátnői lejár­tak hozzánk nyaralni. Volt olyan is köztük, aki hónapok­ra ott maradt, nem tudott elbúcsúzni a nagyságos erdő­től és a szépséges kicsi fa­lusi házaktól. A marcona ki­nézésű, de mégis csupa szív emberektől, a favágóktól, a szénégetőktől, a hegyi pász­toroktól, az ezüstös halakat szigonnyal fogdosó halászok­tól. Ebben a sejtelmesen szép festői világban nevelkedtem és mindig úgy szerettem vol­na élni, ahogy azok éltek, a méltóságos hegyek között, fent, a kalyibákban. Székely Molndr Imre 0 Székely *( molnár Ferenc sza/mafra/apJa Odahaza a vendégek ki nem fogytak az apró történetekből, amit a pesti színházak, kávé­házak világából hoztak el ma­gukkal. Különösen Panyi néni tudott élvezetesen előadni. Valaha páholynyitogató asz­­szony volt, aztán férhez ment egy igazgatóhoz. Nagyságos asszony lett belőle, irigyelték is érte a pályatársai. Az a­­nyámhoz régi barátság fűzte: egy házban laktak és előadás után együtt mentek haza a színházból. Anyám akkoriban szürke kis színésznője volt a régi Népszínháznak, akit szívesen felléptettek nyúl­farknyi ugrifüles szerepek­ben, fiatal volt és ugyan me­lyik fiatal lány nem néz ki jól a színpadon? Mindegyik! Mert övék a játék, a meg­szépült élet, amelynek csillo­gásában valóság lesz az álom­ból. Panyi néni annyira kövér volt, hogy legszívesebben két székre telepedett volna, hogy kényelmesen üljön. Testének minden mozdulatára ringott a háj, több volt száz kilónál és minthogy termetre ala­csony volt, alig lehetett meg­különböztetni szélességét a hosszúságától. Elég volt rá­nézni és már a puszta látá­sától jobb kedvre hangolód­tunk. Páholynyitogató foglal­kozása közben eltanulta a szí­nészek mozdulatait, kitűnően utánozta a hanghordozásukat és ezért előadásában valóság­gal színházat játszott, min­denkit ismert a színházak tá­járól, írókat, művészeket, er­kölcsös hölgyeket és könnyű­­vérűeket, egyszóval azokat, akik mind ott tolongtak az éjszakai élet hajójának a fe­délzetén. Az elém kerülő képen ép­pen Molnár Ferencről beszélt el egy érdekes történetet. Molnár, aki nagy szoknyava­dász volt, nagyon meg szere­tett volna ismerkedni egy kis színésznővel. Éppen nyár volt, és a körúti mozi előtt Mol­nár megpillantotta a fiatal szí­nésznőt, aki Panyi néni felü­gyelete alatt éppen befelé in­dult a nézőtérre. Az egyik erkély - páholyban foglaltak helyet. Molnár egy pillanat a­latt felmérte a helyzetet, ki­sietett a pénztárhoz, ugyan­abba a páholyba váltott jegyet és letelepedett mögéjük. Vetí­tés közben, míg a kép per­gett, a sötétben elkezdte ost­romolni a színésznőt: — Drá­ga, gyönyörű baba — suttogta — nem parancsol egy kis édes­séget, egy kis hűsítő italt eb­ben a nagy melegben? Mond­ja csak, mit akar és én ho­zok magának... Panyi néni dühösen vissza­mordult: — Semmit. Jobb lesz, ha eltakarodik innen. Szava komoly volt és visszautasító. Molnár tréfásan válaszolt. — Ne legyen már olyan kegyet­len kérem, hiszen nem va­gyok én aszfaltbetyár! — vé­dekezett a Liliom írója, — színházi ember vagyok én! Szívesen meghívom magukat ma este vacsorára. Töltsük el kellemesen az időt. Panyi néni halkan a szí­nésznő fülébe súgta: — Ez az ember a hátunk mögött Molnár Ferenc, az író. Jól ismerem én őt, hogy kicsoda, elveszem én a kedvét a szem­telen molesztálástól. Panyi néni erénycsősz volt, neki nem imponált Molnár Fe­renc, az író. Az előadás szü­netében kimentek az előcsar­nokba. Molnár ott sem tágí­tott a közelükből. Hűsítőket vett, előzékenyen kínálgatta, kitérni nem lehetett előle, úgy loholt utánuk, mint a pincsi­kutya. Molnár, az akkoriban diva­tos Girardi szalmakalapját a páholyban hagyta, a széken. Ezt a Giradi kalapot vette célba Panyi néni. Mikor a szünet végével visszamentek, Panyi néni ledobta magát ar­ra a székre, amelyen ott virí­tott a vadonatúj szalmakalap. Egy nagy reccsenés és Panyi néni hájtőmege alatt palacsin­tává lapult a szép Girardi. — Pardon kérem, igazán nem akartam — és kárörven­­dően rámosolygott az íróra. Majd még neki állt feljebb. — Máshol van a kalapnak a helye, nem a széken, miért Európa és Amerika között kitört az atomháború, ha nem is úgy, ahogy a szó eredeti értelme jelentené. Arról van szó, hogy Németország (a Schmidt kancelláré) és Fran­ciaország egyre elszántabban száll szembe az Egyesült Ál­lamokkal az atomreaktorok körüli kérdésben. Schmidt el­lentmondást nem tűrően vé­delmezni akarja a német gaz­dasági függetlenséget, s a francia elnökkel, Giscard-ral együtt azzal vádolja Cár tért, hogy szépen hangzó etikai el­veinek, többek között a szeny­­nyeződés elleni hadjáratának köpönyege alatt önös anyagi érdekek feszülnek. Magyarán Carter nem azért tiltakozik a plutónium termelésének fel­lendítése ellen, mert az atom­reaktorok esetleges kémiai szennyezésétől félti a plutó­niumot előállító Braziliát, ha­nem mert nem akarja, hogy a németek és franciák plutó­niumot importálhassanak és annak birtokában esetleg nemcsak a könnyűiparukat fej­lesszék, hanem a hadiiparu­kat is... Schmidt és Giscard ezúttal félretették a történel­mi múltra visszatekintő né­met-francia ellenszenvet és minden erőt bevetettek a kö­zös energetikai terv megvaló­sításába, amely a két ország eddigi energiatermelését meghatvanszorozná (60!). A terv neve Super-Phénix, és lényegében egy olyan reaktor­ról van szó, amely nem az eddig használatos könnyű víz­zel dolgozna, (aminek az elő­állításához uránérc kell, az pedig, ha olyan ritmusban használják, mint eddig, a szá­zad végére kifogy az európai lelőhelyekről), hanem plutó­niummal. A baj csak az, hogy reális számítások szerint Franciaország és Németor­szág az elkövetkező húsz év­ben nem lesz még képes any­­nyi plutóniumot előállítani, a­­mennyi a Super-Phénix mű­ködtetéséhez lenne szükséges. Észak Korea elnöke, Kim II Sung a közelmúltban ün­nepelte 65. születésnapját. Az-CAR ünneplésnek a világba kiszű­rődő hangjai megmosolyogtat­ták a nyugati országok újság­olvasóit, de libabőrössé tet­ték a “béketábor” egykori, ma nyugaton élő lakóit. A nem­zetközi hírügynökségek koreai irodáin keresztül ilyen mon­datok kerültek a szemünk elé: “Kim II Sung a páratlan hős”, “az emberiség napsugara”, a­­kit “a nép végtelen szeretet­tel szeret”, s hogy az általa vezetett kommunista Korea — szó szerint idézzük a hiva­talos koreai sajtókommüni­két! — “földi paradicsom, a­­hol mindenki boldogan él ki­tűnő körülmények között, a­­melyek a jövőben még ragyo­góbbak lesznek”. Satöbbi. Aki élt Sztálin, Rákosi esetleg Mao alatt, minden nehézség nélkül tudja folytatni a sort. kodott volna ahhoz, hogy az ál­tala angolra ültetett forgató­­könyv nem puszta fordítás ha­nem önálló munkaként szere­peljen. Fellini ezt nem akarta és a munkával az ugyancsak híres és sikeres angol írót, Anthony Burgesst ( aClock­­work Orange íróját) bízta meg. Ezek után V idal egy fél­órás tévé-műsorban megma­gyarázta az amerikaiaknak, miért bukott film a Casanova. A kritikusok, akik a legna­gyobb lapok hasábjain egyet­értettek vele, valamennyien Vidal barátjai. Aki nem hiszi, járjon utána. Egy olasz újság megkérdez­te Fellinit, mit szól legutolsó filmjének, a Casanovának a­­merikai bukásához. A mester, miközben joviálisán kijelen­tette, hogy nem szól hozzá semmit, a rendező dolga hogy filmet csináljon, a kritikusoké hogy kritizáljanak, ügyesen mégis elejtett néhány szót, a­­melybŐl a járatosabbak le­szűrhették, hogy Fellini sze­rint a Casanova rossz fogad­tatása mögött egy személyes bosszú áll. Az újságírók ki­nyomozták, mire célzott Fel­lini: állítólag a Casanova for­gatókönyvének angol fordítá­sával a híres és sikeres ame­rikai írót, Gore Vidalt bízta meg a rendező. Vidal ragasz­névtelen Beverly Hills-i há­ziasszony, Rubey Beattie. Il­letve nem is annyira névte­len, mert amióta egy filmen felfedezte az elnöknével való hasonlóságot, tévé- és film­ajánlatot kapott. A műsor megvalósulását feltételhez kötötték: kell találni egy urat is, aki Jimmy Carterhez ha­sonlít. Rubey e cél érdekében ügynököt fogadott, addig is már nyilatkozatokat kezd adni a sajtónak. Az egyikben kije­lentette, hogy közte és a First Lady között csak egyetlen kü­lönöség van, az, hogy Rubey republikánus. Aki ismeri az amerikai politikai életet, jól tudja, hogy ettől még sziá­mi ikrek is lehetnek . . . Hány magyar van aki tudja, hogy a kölni víz eredetileg egy Kölnben gyártott illatosító ne­ve volt és nem minden illa— tosítóé. Akad jónéhány. De va­»- jn tudtuk meg az érdekes magya­rázatot: amikor aXVIII. szá­zad végén a francia hadak le­rohanták Kölnt, a megszálló csapatok fővezére megparan­Aki egy "szocialista" or­szágból érkezett Észak-Ame­­rikába, nem állhatta meg mo­solygás nélkül Martin Luther King börtönből megszökött gyilkosának kézrekerítéséről szóló sajtóbeszámolókat. A TIME magazinból idézzük az elfogatás legdrámaibb pilla­natának leírását: "Ray futott amennyira csak az ereje bírta, de már hallotta a háta mögött az üldözőket és kutyáikat. Végső kétségbeesésében a száraz levelek aía feküdt. A Sandy nevű rendőrkopó azon­ban megszimatolta és kihúzta rejtekhelyéről. "JÓI vagy James? "— kérdezte a kutya gazdája, Sammy Joe börtön­őr. Kis szünet után kapott csak választ. "Jól vagyok" — felelte James Earl Ray. Csep­pet sem csodálkozunk, ha eb­ben az országban találták fel a filmbeli happy endet. lószfnflleg alig vannak akik tudták volna, hogy miért hívják az eredeti kölni( Kölnben ké­szült) vizet 4711-nek. Egy né­met lapban látott reklámból A képen látható hölgy nem Rosalynn Carter, hanem egy Akik látták annak idején Visconti nagyszerű filmjét, A párducot (Búrt Lancasterrel és Claudia Cardinaleval), tán kiváncsiak rá, hogyan élnek ma Palermóban a mai “pár­ducok”, az elszegényedett szi­cíliai arisztokraták. Quintino Di Resuttano herceg leégett kastélyának hajdani kápolná­jában él, amely szobája, kony­hája és — műterme. A her­ceg szicíliai régiségek res­taurálásában specializálta magát és a többi nemes i­­rigysége közepette “kitűnően” megél belőle. Papé di Valdina márki ki­tanulta a vargaságot: szandá­lokat készít a baráti körében található 42-es lábúak számá­ra. Más kaptafája nincs, az üzletbe befektethető tőkéje úgyszintén. Francesco Cupane bárónak még maradt némi pénze a régi vagyonból. Hajdan sze­rette a társasági életet, az éj­szakázásokat, teljesen ma sem adta fel régi életmódját: nappalait átalussza bombasúj­totta kastélya egyetlen épen maradt szobájában, éjszaka meg Palermo utcáin csatan­gol. Minden hajnalban, mie­lőtt visszatérne ágyába, be­megy a főpostára és felad sa­ját címére egy táviratot. A postás dél tájban kézbesíti. nem tette az úr a kalapot a ruhatárba? Molnár idegesen forgatta kalapját a kezében és ügyet­lenül motyogta: — Na de ilyent! Kérem, mégsem kel­lett volna ilyent csinálni. — Majd arca hirtelen megvidá­modott és a folytatás már molnárferenci volt: — Meg ha a barátnője ült volna rá! Akkor... akkor cl is tenném emlékbe. — Aztán leforrázottan kimenta páholy­ból. Nem volt kedve végig­nézni az előadást. Ezt az izgalmas közjátékot Panyi néni írta és rendezte és Molnár Ferenc Girardika­­lapja volt benne a főszereplő... Teljes KÖNYVELÉS, bérelszámolás, adóívek kitöltése, összes AOMINIS2TRÁCIÓS ügyek intézése. MÉRSÉKEL T DÍJAZÁS. GÁL BOOKKEEPINGSBRVICE Telelőt 342-9323 csolta a varos házainak meg­­számozását. Ferdinand Mül­­hens illatszer készítő házára jutott a 4 711-es sorszám . . . Ez az ébresztő, minthogy a báró nem állhatja az ébresz­tőóra ketyegését. A legkülönösebb a sok kü­lönös szerzet közül mégis Alberto Monroi di Pandolfina hercege. Valamilyen vallási fogadalom kötötte, hogy gyalo­gosan el kellett volna mennie Jeruzsálembe. De minthogy a költségek meghaladták a /herceg lehetőségeit, lelkiaty­jával abban állapodtak meg, hogy a vezeklő addig kutyagol körbe a saját háza körül, amíg a megtett út eléri a Palermo- Jeruzsálem - Palermo távol­ságot. Útján, mint ez egy a­­risztokratához illik, aki ad magára, elkísérte szolgája is. De csak Jeruzsálemig, a visz­­szaútra már nem volt hajlan­dó. Azóta is hűen szolgálja hercegi gazdáját, csak némán. Hogyan beszélhetnének, ha ő Jeruzsálemben maradt?! K0ML0S TIBOR SZUCSMESTER *1 BUNDÁK MERET UTÁN ES RAKTÁRON ú A ALAKITAS * JAV/TAS * MEGÓVÁS ■g BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST. ALEXANDER St.Room 200 Több mini 2ö ni' a szakmában KOSHER QUAUTY.ágansi BAKERY' -Mindenjaj In kenyér, sütemény, delicnlessen frissen naponta Kitűnő minőség 731-3883 Corner Bourett & Victoria Ave. S2SÍSZSHSHSZS2S2SE5252SZSHSHS25ÍSZSE525H5252H Az elhunyt Dr.l.HAJIH FOGORVOSI gyakorlatát ( praxisát) átvettem Betegeit tiszteletid \árom Dr.REUBEN D. HUBAR FOGOK \ (ÍS-SZ VISKBKSZ Diákoknak és nyugdíjasoknak speciális d íjkedvezmény! 5757 DECELLES AVE. Suite 102 Montreál Tel: 731-0921 vagy 731-1448 J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK. BERAKÓS KÖNYVEK, KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: *629 PARK AVE Új tel.: 843-7213 Franciaországban évrŐl­­évre megrendezik Nancy vá­roskájában az Avantguard színház nemzetközi fesztivál­ját. Az idei fesztivál sorrend­ben a 12. volt. A bemutatók leg­érdekesebbjének a lengyel Grotowski társulatát és az a­­merikai Bread and Puppet Theatre-t tartották az újság­írók. p“F0GS0RJAVIT0 KLINIKATM1! :: Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja § H « :: Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—töl este 8-ig. g £5 Nyugdíjasok és Welfaren lévök részére ^ Ö mérsékelt árak > B I 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) £ I _E Kiitiiumi 733—701 1 — 733-4142 “““TM2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents