Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-08-13 / 669. szám

1977 augusztus 13 * MENORA 9.oldaS Lassanként végére érllnk a nyári holtszezonnak, sőt köze­lednek az Őszi Ünnepek: is. Ez­zel kapcsolatban két dologra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. Az egyik, hogy a híresen rossz torontói posta­­szolgálat következtében ez i­­dén még kevésbé érdemes el­küldeni az újévi jókívánság kártyákat, mint máskor. Néz­zük csak: a kártyákat be kell szerezni, esetleg még saját nevünket is rányomatni. Aztán megcímezni, ami egyrészt fárasztó munkával jár, más­részt azzal a bosszúsággal, hogy valaki bizonyára kimarad a barátok közül. Aztán felbé­lyegezni és vagy megkapják, vagy nem. A munkán kívül egy ilyen üdvözlő lap elküldése legalább 40 centbe van. Tehát 25 barát esetében ez már tíz dollár. Megéri ? Sokkal egyszerűbb ha a Me­­nórába tesszük be az újévi üd­vözletét. Többévi tapasztalat, hogy Ros Hasana két napja a­­latt minden hittestvérünk fi­gyelmesen végignézi a lapot. És miközben a cégek által föl­adott újévi üdvözletek árát je­lentéktelen százalékkal ez év­ben is kénytelenek vagyunk nö­velni, ugyanakkor lehetővé tesszük magánszemélyek, sőt idősebbek részére is az újévi üdvözletét. A legolcsóbb egy­­hasábos újévi üdvözlet ugyan-<TORONTt)I JEemTBK csak 10 dollárba kerül és nin­csen vele se gond, se bosszú­ság, csupán egy telefon a Me­­nóra torontói szerkesztőségé­be, 636-1381. A Beth Hazichoron hitköz­ségben ugyancsak folynak már az előkészületek. Dr. Zagon Zoltán rabbi visszaérkezett nyári szabadságáról. De na­gyon sokan még nem jöttek meg és mivel nagyünnepeink ez évben elég korai időpontra esnek, a templomjegyek kikül­désére csak két héttel az ün­nepek előtt kerül sor. A rabbi ezúton nyugtatja meg híveit hogy senkiről sem feledkezik meg, de akinek mégis közölni­valója van, főleg akik nemrég Montreálból jöttek át és be kí­vánnak kapcsolódni a hitköz­ségi életbe, azok hívják fel telefonon 638-6609 számon. Az ünnepi istentiszteletek szeptember 12-én, Ros Hasa­na előestéjén, szeptember 13- án és 14-én Újév két napján, szeptember 21-én Kol Nidre estén és szeptember 22-én Jóm Kipurkor lesznek. A Hadassa csoportok közül a mindig aktív Chana Szenes­csoport kezdi meg elsőnek évi programját. Még az ünnepek előtt összegyűlnek a hagyomá­nyos teadélutánra augusztus 28-án, vasárnap délután fél 4-kor. A teára a szokott he­lyen, a Habonim termében, a Hollaman streeten kerül sor és Dr. Zágon Zoltán rabbi in­vokációval indítja útjára az új munkaévet. *** Több barátunknak gratulá­lunk szeretettel unokák érke­zése alkalmából. Két hete nem jelentünk meg, még július 20-• ig kell visszamennünk. Ekkor született ugyanis a Mount Si­­nai Hospitalban Dr. JackMan­­del és Ági kislánya, Elizabeth. Ez úton mondunk mazal tovot nemcsak a szülőknek, de a bol­dog nagyszülőknek, Reitman Lászlónak és Klárinak is. *** Nagy öröm érte Mr. és Mrs. Dániel Ödönt és Mrs. Löwy Rózsát, akiket gyermekeik, Eszti és George a második kislány-unokával ajándékoz­tak'meg. Az első leányka, E- rika után július21-én megszü­letett azaranyosbébijÁgi. Goldman Tamásnak és Lin­dának viszont második fiú­gyermekük született meg. Most vasárnap volt abritmila szertartás a szülők lakásán, amit Dr. Grossman és Rabbi Dr. Zágon végeztek. Gratulá­lunk a nagyszülőknek, Gold­man Pálnak és Évának, vala­mint a kváteroknak, Marko­­vits Jóénak és Olgának. Dr. Gulyás Mihályék e hé­ten ünnepelték a legszűkebb családi körben házasságuk32. évfordulóját. Mazal tov. Ezúton kívánunk mielőbbi és teljes felgyógyulást betege­inknek, akik részben még kór­házban vannak, részben már otthonukban lábadoznak. Be­tegeink : Breslauer Sári, Bernkopf László, Brichta Bé­la, Collins Oszkár, Feígel­­stock Izidor, Fischl Erzsébet, Mrs. Friedman, Hort János és Perl Hermán. *** Közösségünk egy közkedvelt tagja, Molnár Árpád hunyt el augusztus 3-án, gyászba dönt­ve feleségét, fiát és annak csa­ládját. A tragikus hír mély részvétet váltott ki a NewHo­­rizons szervezet körében, ahol az elhunytnak mindenki barátja volt. Ezúton küldjük őszinte részvétünket. PANORAMA Különösen káros a dohányzás a fejlődés éveiben a nyálkahár-Husz madármegfigyelő állo­más működik Japánban. A ki­lenc első osztályú megfigyelőál­lomáson a költözőmadarakkal foglalkoznak. A Yamashina Or­nitológiái Intézet munkatársai vizsgálataik során például meg­állapították, hogy a nyílfarkú réce, amely Japánban telel, egé­szen az észak-amerikai konti­nensig repül el, s ezzel meg­dőlt az a korábbi feltételezés, hogy ez a költözőmadár csak Japán és Szibéria között vonul. tyákra, mutatták ki a magde­­burgi orvosi főiskola professzo­rai. Tanulmányukban hangsú­lyozzák, hogy a kisgyerekek és iskolások úgynevezett „passziv együttdohányzása" — azaz do­hányfüstös levegőben való tar­tózkodása — a felső légutak megbetegedéséhez vezethet. * Templomi kincseket raboltak több, mint 200 millió peseta éri tékben a spanyolországi Murcia székesegyházból. _______ ZALAN MAGDA: MAGYAR SZÍNDARAB A KANADAI TELEVÍZIÓBAN — Most fejeztük be a for­gatást — mondja a telefonba egy kellemes angol női hang, bevezetés nélkül; elmaradt az elmaradhatatlan “how-are­­you-I-just-fine”. — Halálfá­radt vagyok, de még nem tu­dok lejárni. Feljöhetek egy kicsiét beszélgetni? Tíz perc múlva már be is állít a telefonáló, Helen Burns, meg sem fordul a fejében, hogy a vizit ideje kissé szo­katlan: éjfél felé járunk. De Helen munka után, mint bárki más, legyen vízvezetékszerelő vagy atomtudós, emberek közé vá­gyik és nem az ő hibája, ha akkor dolgozik, amikor mások aludni szoktak. Én is... Ez­úttal hívása jókor érkezett, vacsoravendégeim vannak, senki sem gondol a hazame­nésre, a gyertyafényes tera­szon élvezzük a páratlanul meleg nyári éjszakát. A színésznő kis termetű, gömbölyű asszony, Dayka Margit lehetne; mondja az egyik vendég súgva, ha a vo­násai nem lennének olyan ki­fogástalanul angol szá szók. Bőre sima, szeme csillogó, hangja mosolygós. Hogy hajnal óta talpon van, az utóbbi he­tekben majdnem minden nap, semmi sem árulja el. Hacsak nem éppen ez a derűs kiegyen­súlyozottság. A jól végzett munka jele. Három heti meg­feszített próbák és felvételi napok után ma este készült el a CBC Catsplay című pro­dukciója, amelynek Helen Burns a főszereplője. A TV-játék egy színdarab­ból íródott, szerzője Örkény István, a darab eredeti címe Macskajáték. Molnár Ferenc óta először történik meg, hogy magyarországi író rést üssön a nyugati színházi élet bás­tyáin és művével bevereked­­je magát a nyugati sikerek közé. A filmes Jancsó Mik­lós után az író Örkény Ist­ván neve gyötri a nemzetközi kritikusokat: ott a CS, itt a NY okoz nyelvgyötrő problé­mát. — Hadd csak — nyugtatom meg Helent, aki kétszer, há­romszor is nekirugaszkodik Örkény nevének, hogy úgy ejt­se, ahogy tőlünk hallotta. — Ha mi Rómeónak ejthetjük azt, akit a ti diftongusokat görge­tő nyelvetek Roumioúnak mond, Örkénynek is jó lesz az Orkeni. — Milyennek láttad a teg­napi felvéreit? — kérdezi a színésznő, akinek előző nap vendége voltam a CBC VlI-es stúdiójában. Éppen egy pesti eszpresz­­szóbeli Jelenetet forgattak. A helyiség emlékeztetett a Vö­rösmarty tériGerbeaudra: kis márványasztalkák, stukkós falak, tonett székek. JÓ szív­vel bizonygathattam Helen Burnsnek is, a rendező Steven Katznak is, hogy a légkör va­lósághű, minden a helyén. A jelmezekre már nem állt vol­na ugyanez: a hatvanas évek­ben játszódó pesti történet szereplői egytől egyig kalapo­legrégimódibb öreghölgy sem visel a fején semmit. Hacsak nem kemény télen, csakhogy akkor meg kendőt. De ezt a megállapítást megtartom ma­gamnak, cseppet sem tapintat­ból, sokkal inkább meggyőző­désből: egy Macskajátékhoz hasonló lélekrajzra alapozott darab sikere nem attól függ, hogy mennyire hűségesen re­produkálják az előadók az író földrajzi környezetét, hanem éppen ellenkezőleg: minél in­kább tudják lehántani róla az egyszerit, a couleur localt, és felmutatni benne a minden­korit, ami Fokföldtől Karé­­liáig általánosan emberi. A Macskajáték hősei sze­retnek, gyűlölnek, boldogok és boldogtalanok — emberek. A történet két ellenpólusa a Helen Burns által megformált Orbánné <^gy pesti társasbér­letben, csomagból küldött ru­hákban, tejért sorban állva élő 85 éves özvegy és nővére, Giza, aki Nyugat-Németor­­szágba disszidált és ott gazdag emberré lett fia házában jó­módban, finom és úri légkör­ben él. Az Örkény darab azt képes a nézővel elhitetni, hogy kettőjük közül mégis Orbánné a boldogabb, mégha néha olyan boldogtalan is, hogy öngyil­kosságra gondol. Gizát megö­lik a kiéletien vágyak és az unalom, Orbánnét életben tartják a szenvedélyek és problémák. Giza finom úri­asszonyhoz méltón elhúnyt férje emlékének él, Orbánné özvegyen maradva egy lány­kori udvarlójába szeret bele. A férfi nem szép, nem fiatal, nem híres, Orbánné sem az, kettőjük szerelme semmiben sem hasonlít a regények, fil­mek, színdarabok szerelmei­re, annál inkább a valódi élet­ben előforduló emberi kapcso­latokra, amelyek éppen mert valódiak, mindig szebbek a kilakkozott meséknél. — Imádom ezt a szerepet — magyarázza vendégeimnek Helen, lelkesedésében hűlni hagyva a paprikáscsirkét, a­­melyért pedig ugyancsak lel­kesedni szokott máskor. — Sok nagy szerepet volt szeren­csém eljátszani Londonban, New Yorkban, az angliai és az ontariói Stratfordban, voltam Ibsen Nórája, Csehov Ninája a Sirályból, alakítottam Shakespeare - hősnőket, d e ilyen sodrású alakot, mintör­­kény Orbánné ja, nemhogy nem játszottam, de nem is olvas­tam soha. A világnagy dráma­írói mind férfiak és igazán gazdag színpadi figurákat fér­­fihöseikben írtak meg. Orbán­ná alakja az első, amelyet oda tudok állítani egy Falstaff, egy Don Quijote mellé! — Steven Katz azt mondta — jegyzem meg, — hogy igen nehéz volt megtalálni a Macs­kajáték kanadai színészeit, éppen a figurák megformálá­sa miatt: ezek a mozgalmas, sokszínű, hangos alakok távol állnak a zárkózottabb angol­szász lélektől. — Hát az igaz — bólint mo­solyogva Helen, — ti magya­rok különleges emberek vagy­tok. Akad néhány magyar ba­rátom Torontóban, London­ban, és bár mindegyik más, egyben azonosak: nem tudják és nem is akarják véka alá rejteni az érzelmeiket. Ha megkérdezel egy angolt, hogy van, százat tehetsz egy ellen, hogy azt feleli: very well, thank you, ha belegebed is a fogfájásba vagy szerelmi bá­natba. Megkérdezem London­ban Paul Táborit, az írót, vagy itt Londonban a CBC dráma osztályának magyar szárma­zású vezetőjét, John Hirschet válaszából valóban megfogok tudni valamit: hogy a kérdezett jókedvű, mert találkozója lesz egy kedves ifjú hölggyel, vagy mérges, mert nem találja a szemüvegét... Én bár Angliá­ban születtem, ott nevelked­tem, ott jártam színiakadémi­ára, ott játszottam legtöbbet színpadon, vagyis itt Észak­­amerikában is angol színész­nőnek tartanak, büszke vagyok rá, hogy eltanultam a magyar barátaimtól az őszinteséget anélkül, hogy udvariatlannak érezném magam. Ez a kijelentés hosszú, jó­ízű ugratást indít meg. Az egyik magyar vendég a CBC rádióproducere, gyors ész­járású, még gyorsabb nyelvű riposztozó, mindent megtesz, hogy szaván fogja a színész­nőt. Egymás után ad fel ál­cázott és beugratós kérdése­ket, amelyre nehéz köntörfa­lazás nélkül válaszolni. Még­is mindössze egyszer hangzik el Helen szájából a tipikus angol “probably” a magyaros “YES” helyett. Kettejük szó­csatája néhol egy Molnár da-. rab kihegyezett párbeszédeire emlékeztet, mi, az alkalmi kö­zönség hálásan üljük körül őket. A szellemi párviadalnak az szakít véget, hogy kikere­sem a könyveim közül Örkény egy novelláskötetét, amelyben a Macskajáték első változata elbeszélés formában megje­lent. — Nem ez az első válto­zat — javítja ki szavaim Helen. — Örkény először filmnek képzelte el, csak nem kellett senkinek. A filmszüzsét dol­gozta át a novelláskötete szá­mára kisregénnyé, majd annak sikere után, színházi drama­turg felesége rábeszélésére színdarabbá. 1971-ben volt a pesti Vígszínházban, Molnár Ferenc régi háziszínházában az ősbemutató, hatalmas si­kerrel. Csak ezután nyúlt utá­na a film: 1974-ben Makk Ká­roly rendező csinálta meg, láttam is a filmjét a CBC egy magánvetítésén. Csak tátjuk a szánk ennyi tájékozottság hallatán. — Minden szerzőről, akinek darabjával összekerülsz, eny­­nyit tudsz? — kérdi egy má­sik vendég. — Ó nem — vallja be Helen, — Örkény nagyon érdekelt, utánanéztem sok mindennek, mielőtt a washingtoni pre­mierre került a sor. Ugyanis mielőtt a CBC te­levíziós játékára szerződtet­ték, Helen Burns eljátszotta Orbánnét a Macskajáték északamerikai Ősbemutató­ján, a washingtoni Aréna S tagé színpadán. Kirobbanó siker­rel. Most, a torontói TV-já­­ték után ősszel harmadszor is visszatér a szerephez, is­mét az Egyesült Államokban, ezúttal Minneapolisban; — Ahol végre személyesen is megismerem majd Ör­kényt! Jelen lesz a bemuta­tón! Az éjszaka hajnalba fordul, ahogy Örkényről állítunk ösz­­sze újabb és újabb adatokat. A társaság egyik tagja elme­séli, hogy gyógyszervegyész­nek tanult gyógyszerész apja erőltetésére, íróvá a munka­szolgálatosság és az orosz hadifogság avatta: ezekből az élményeiből valók első gro­teszk hangvételű novellái. Va­laki más felemlegeti a sztá­lini sematizmus éveiben esz­­kábált szocreal irományait, amelyek ma legalább olyan humorosak, mint egy kabaré­tréfa, habár igazán nem an­nak készültek. Kiderül, Helen azt is tudja, hogy Örkény 56 után évekig nem publikálhatott és csak a 60-as évek fris­sebb, szélesebb lélegzetvételű korszaka juttatta előbb csak szóhoz, majd az “egyperces novelláknak” nevezett miniel­beszéléseivel országos siker­hez. — Amihez immár hozzáír­hatjuk a világsiker szelét — jegyzi meg Helen Burns, és a derűs nyáréjszakából várat­lanul felmorajló dörgés pontot tűnik tenni a kijelentés után. A készülő vihar búcsúzko­dásra serkenti az alaposan megtilt vendégeket. — Viszontlátsra — nyújtja Helen a kezét a rádiópro­ducernek. — íme egy szépenfejlett an­golszász közhely! — csap rá az előző szópárbajbeli ellen­fél. — Hol a csudában látnánk mi egymást viszont, amikor az előbb mondta, hogy felszámol­ja a lakását Torontóban, át­megy Amerikába! — Közhely egy csudát! — vágja rá jó magyaros őszin­teséggel Helen Burns. —Min­denki viszontláthat, aki csak akar, ha bekapcsolja szeptem­berben a televízióját, amikor Örkény István Catsplay című filmjét sugározza a CBC! GYASZJELENTES | Fájdalomtól megtört szívvel közöljük barátainkat e's ismerőseinkkel, mindazokkal, akik szerették őt, hogy megboldogult dro'ga férjem, apóm, nagyapánk MOLNÁR ÁRPÁD augusztus 3-án elhunyt. Folyó hó 5-én temettük a Mount Sinai Memóriái Parkbon. Gyászolják: Felesége IRÉN, Fia György Unokái Michael és Melanie Koszorúmegváltási felajánlásokat kérjük az Israel Emergency Found részére elküldeni. HIRDESSEN A MEN0RÁBAN ranz etterem KONYHÁNK, MINT RÉGEN, MAGYAROSAN KÉSZÍT MINDENT Heti különlegességek: TőltÖttpaprika-Tőltött kacsa Töltött borjú-Töltöttkóposzta Debreceni ludaskdsa Borsostokány-Gombds borjú Vadas marba zsemlyegombóccal ■k-k-k-kirk Húsleves máj galuskával Bableves csülökkel Borsó-gomba-karfiol és zöldbableves Bussines Lunch 12-3-ig. TELJES ITALMÉRÉS A zongoránál R. Freind. Esküvőre 30 személyig különterem Leslie Keller és családja 603 MARK HAM ST.ÍB/oor-Balhursf-né/i MIR VISH VILLAGE Tel: 53 1 6003 Parkolás az üzlet mögött űB&zr&mv cukrászda és délicü-c. Saját készítésű sütemények gesztenyepüré, espressó kávé állandóan kapható. Nyitva: reggel 10-től este 8-ig, hetfó'n zárva. 1394 Eglinton Avenue, West Tel: 782-1598 NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családja ____________Porkoláshoz bejárat o Bedford Roodról ( City Parking) A BUDAPESTI * TV * * RÁDIÓ * k NIGHT CLUB OK CSILLAGA Kedd estető! Szombat estig este 9 és 11 órakor Vasárnap 8 és 10 órakor. FALVAY VERA zongoraművésznő' REGI ES UJ SLÁGEREKKEL ÖRÖKZÖLD DALOKKAL VÁRJÁK KEDVES VENDÉGEINKET. Kedd estétől, szómba estig, este 7 órától 1- Vasárnap 5-től este 1 Business Mans Lunch: déltől-3-ig... $2.25-$2.95 Rántott borjúláb, R an to tt pon ty, Halászit, Borso s ink any I Borjú-vadas, Marhahús zsem le gom bócca 1, li sp rt s so. ír'-w.’

Next

/
Thumbnails
Contents