Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-08-13 / 669. szám

1977 augusztus 13 * MENORA oldal. Aliza szünetet tartott. Vajon merjen bírálatot mon­dani Bruria rendszere felett? Megmondani, hogy nem­csak Őszi esetében, más elárvult gyermekeknél is cső­döt mondott a nemes kísérlet, hogy az elveszett otthon helyett befogadó családokat kínálnak fel nekik, mert az új családi környezetet nehéz megszokni és a serdülő gyermekben nem mindig a szeretet és a ragaszkodás érzése ébred az új család iránt, hanem régi emlékeket kelt életre, az igazi otthon élményeit hozza vissza, de az összehasonlítás mindig fájdalmasan az igazi anya, az igazi apa, az igazi testvér javára dől el. — Nem hiszem, hogy Őszi valaha is igazi otthoná­nak tekintette a Codik-házat — mondotta óvatosan. — Senki sem mondta ott neki, hogy próbáljon zenét ta­nulni ... ott folytatni, ahol az igazi családja felbom­lásánál abbahagyta. Befogadták és úgy vették tudomá­sul, ahogyan van. Codikné el van foglalva a maga há­rom gyermekének a nevelésével. Oszira nem jutott ideje, s ő legfeljebb nézhette, hogyan szereti egy anya a gyer­mekeit ... Codik pedig szorgalmas, agyondolgozott gaz­da, aki talán a trágyázás olcsóbb módjáról, vagy az európai gyümölcsök meghonosításáról beszélget vele. Őszi segít neki olykor, ezért zsebpénzt kap, s mindez nagyon messze van attól, ami egy árvagyerek emléke­zetében saját családjáról fennmaradt. Bruria elgondolkozottan nézte. Idő telt el, amíg meg­szólalt. — Azt hiszed, így van ez minden árva gyermekkel? — Talán nem — sietett a válasszal. — Látom, Sloj­­mele valóban otthon érzi magát Grinspannéknál. Mert ott nagymama is van és Nicá... én is... jól érzem ma­gam ott... de persze, soha fel sem merült bennem ott a gyermekkori otthonom képe, vagy hangulata ... Sze­retem őket, mert nagyon rendes emberek. De itt van például, Elisevá, aki komplikált, problémákkal teli lány ... s olyan intellektüelnek nevezett család, mint a Ján­­kelevics... azt hiszem közel sem jutottak ahhoz, hogy megértsék... — Ezzel szemben Ruchámá igazi otthont kapott a Klement családnál. Mások is vannak. Bruria szavai majdnem ridegek voltak. Aliza tanul­mányozó, semleges tekintetet érzett magán és már saj­nálta, hogy eltért eredeti mondanivalójától, Őszi sor­sától. De Bruria azonnal eloszlatta aggályát. Barátsá­gossá vált a hangja. — Kötetre való tanulmányt írtam erről a problé­máról, sajnos a konkrét esetek elhallgatásával. Sem a gyermekeket, sem a befogadó családokat nem sérthet­tem meg. Majd később talán én, talán valaki más ke­vésbé tudományos formában feldolgozhatja ezt a kér­dést ... Néhány érdekes irodalmi mű származhatna az adataimból. Természetesen fennállnak ezek a problé­mák, ennek feltételezése mellett kezdtem hozzá. Még messze vagyok attól, hogy a gyakorlati eredményekből az összes következtetéseket levonjam. Az is lehat, hogy az egész elmélet csődöt mond. Majd öt-tíz év múlva, amikor már ti, a kísérleti nyulaim valamennyien csalá­dot alapítottatok. Akkor fog talán kiderülni, mennyire siettette, vagy késleltette beilleszkedéseteket nemcsak az új országban, hanem egy új lelkiéletben is, amit az ott­hon elvesztése okozott. Neked is, társaidnak a lelkében is még elég friss a gyász érzése... Később ez átválto­zik a jóvátehetetlen veszteség elfogadásába, egyfajta beletörődésébe. Azt akartam, hogy Elisevában az ott­honalapítás sürgető kívánsága ébredjen fel Jánkele­­vicsék családi élete láttán; azt akarom, hogy Őszi mi­előbb nősüljön meg. Azt akarom, hogy mindegyiknek gyereke legyen még húszéves kora előtt. Mert csak ez pótolja az elvesztett családot valamennyire. S ha az én kísérletem csak kis részben segítette, vagy siettette ezt a folyamatot, akkor nem bukott meg. Megértettél? Aliza komolyan bólintott. — Nagyon is, igazgatónő. Ne tessék haragudni, hogy egy percre is ... eszem ágában sem volt bírálni a rend­szerét ... — Mindnyájan bíráltok és szidtok — mosolygott Bruria. — Nem is tehettek egyebet. Bíráltok, szidtok, s amellett szeretitek az öreg Bruriát. A rendszeremet pedig gúnyoljátok apró kellemetlenségek miatt. Például Chedva miatt, aki befogadta a te kis butus barátnődet. Nem gyermeknek kell neki, hanem pesztrának. Persze, hogy tudom ezt. De ha Cháná Perl megszereti az ereci te­lepes-életet, gyökeret ver benne, közben kedvet kap rá, hogy gyereke legyen, férjhez megy akár most, tizenhat éves korában, s olyan otthont teremt magának amilyen­BARZILAY ISTVÁN [STOP TEL: 635-1 102 este 661-0364 WEISSBK RUE a TIBO n 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk SZAKADÉK re vágyakozik, amikor a szüleire gondol... Nos, akkor nem bukott meg a rendszer, ellenkezőleg, sikerült... Felhangzott a csengő. Be kell menni az órára. Aliza örült, hogy végétért a beszélgetés, amelynek utolsó for­dulatait ő maga provokálta ki és elégedetlen volt ma­gával miatta. Bruria rekedtes hangja is elhallgatott. — Menned kell — intett a fejével. — Levelet kap­tam Femand Wolff feleségétől, találkozót kért tőlem. Szerdán délután itt lesz. Bizonyára rólad akar beszélni velem. Ami pedig Őszit illeti, járj szerencsével... — Hálásan köszönöm, igazgatónő — mondta bókol­­va, és sietve szaladt ki a szobából. Joszéf órája követ­kezett, aki a csengetéskor pontosan elindult a tanári szobából az osztályba. Mici jön, milyen meglepetés... Talán nem akar örökbefogadni, mint Klementné Ru­­chamát ?... Ez már a Kingsway vége, ideér az arab bazár keleti zűrzavarának lármája és rothadt zöldségeinek, olajban sütött falafeljeinek, rostonsült kecskeeledeleinek émely­gős szagkeveréke. Kefiás arabok, akik lassan járnak, európai módra öltözött zsidók, akik mindig sietnek, ké­zi tolókocsik és dübörgő lármájú teherautók összevisz­­szasága ijesztette meg, veszélyektől tartott, amelyek a Kármel lejtőjén emelkedő házakról leskelődnek rá. Itt van az Imperial Bar, ezen a sötét helyen keresi Őszit. Határozottan lépked, olyan emberek módjára, akik szorongásukat akarják könnyed járással feledtet­ni. Merev az arca, amikor belép a helyiségbe. A bárnál kerekarcú, zsírosbőrű bajúszos férfit lát, lehet arab, vagy keleti zsidó. A helyiség meglepően tisztántartott, lehet, hogy csak nemrégen nyitották és frissen seper­ték. Csak két asztalnál ülnek vendégek, az egyiknél ürü­lő borosüvegek és ételmaradékok mellett olasz tengeré­szek beszélgettek dallamos nyelvükön. Ennek a beszéd­nek hangjegyei is vannak, amelyeket Aliza ott látott csillámlani a féligtelt poharakon megtörő napsugarak­ban. A másik asztalt is látta már az első percben, azo­kat is, akik mellette ültek, de nem közeledett, mert Őszi volt ott és vele egy erősen festett, fiatal nő, akiről fel­ismerhető volt a foglalkozása. Őszi egy darabig nézte Alizát, amint az ajtóban áll, majd vörösen felugrott. — Aliza... Aliza gondolkodás nélkül az asztalhoz sietett. — Beszélhetek veled? — Természetesen, foglalj helyet — mondta a fiú, s a pír lassan mosollyá szépült az arcán. Aliza várakozóan állt és a kifestett arcú nőre tekin­tett. Magasan állt felette. Rajta rúzsnak, vagy púder­nek nyoma sem volt, s letekintett a maszkszerűen ki­festett arcra, amelyen a vastagon felrakott púder alól koravén, de nem csúnya arc nézett rá vissza, tágult, meglepetést tükröző, barna szemekkel. Az orrtól két­oldalt mély ránc húzódott lefelé, a felgöndörített barna hajból olcsó illatszer szaga ért el hozzá. A lány kis melle hullámzott az izgalomtól és keze zavart mozdulattal a két kisfésűt igazgatta frizurája kétoldalán. — Szilvia — mutatta be Őszi — a zongorapartne­rem ... Ez a lány pedig Aliza, az intézetből, aki zon­gorázni jobban tud, mint mi ketten és még néhány pac­­cer együttvéve. Őszi jiddisül beszélt. — Szilvia nem tud lengyelül, héberül is csak keve­set, de jól beszél franciául, romániai lány. — Enchantée — mondta Aliza ridegen és mosoly nélkül fogta meg a feléje nyújtott kézen az ujjak he­gyét. Az asztalon arabos ebédet látott, Szilvia és Őszi most jártak a kabab- és sislik-adagjuk közepetáján. — Meghívhatlak? Az intézeti ebéd után nem kerül­het nagy erőfeszítésedbe. Aliza végre leült és szeme vidám örömmel nyugodott Őszi izgatott arcán. — Megrendelheted, köszönöm — mondotta, szándé­kosan lengyelre fordítva a beszédet. — Itt muzsikálunk, Szilvia és és én, megélünk be­lőle és naponta egyszer a tulaj ad kosztot a fizetésen kívül, este a vacsoránk árát hozzáadja a legrészegebb vendég számlájához ... A zsírosarcú már odarakta az asztalra a humuszt. — Szeretnék négyszemközt beszélni veled — vágta el a beszédet — nincs sok időm, mert Dani vár, utána Wolffnál van órám. — Miért jöttél? — kérdezte rekedten Őszi. — Bár azt mondhatnám, hogy két pofonért. Amit szívesen lekennék neked, züllés útjára került pajtásom. Sajnos, jobban kedvellek, semmint kellemetlen helyzetbe hozzalak a leányzó előtt. A fölényes hang most nem bőszítette Őszit, ellen­kezőleg, fiús, ideges arcán baráti mosoly jelezte, hogy a kötekedés jólesik neki, helyreáll közöttük az otthonos, sorstársi hangulat. — Szilvia, nekem egyedül kell maradnom Alizával - - mondta a partnerének bocsánatkérő hangon. — Felmegyek a szállodába — sietett válaszolni, majd gyorsan felállt, fejbólintással köszönt. — Ha akarsz, gyere aztán utánam ... Aliza jóízűen megette a lepényt, amellyel a humuszt mártotta ki a tányérjából. — Miért szöktél meg, Őszi ? A fiú elkomolyodott. Idegesen a bárhoz lépett és egy üveg bort emelt le. A gazda bólintott és a számlához írta a bor árát. Őszi lassan bontotta ki az üveget és félig töltötte a poharakat. — Proszit, Aliza. Szeretném, ha megmondanád, hogy miért jöttél? — Egy ostoba férfi bizonyára azt hinné, a közöt­tünk történtek után, hogy iderohantam s most mindjárt térdre fogok esni könyörögve, tégy magadévá, büszke lovagom. De te okos fiú vagy és nem hiszel ilyeneket. Vissza akarlak vinni az intézetbe, elég volt ebből a po­csolyából. Őszi erősen fogta a poharat. Aliza félt, az üveg el­pattan a rászoruló ujjak feszítésétől. — Miért akarsz visszavinni? — Mert megjelent álmomban az anyád és azt mon­dotta, Aliza, ha nem tudod szeretni a fiamat, legalább azt akadályozd meg, hogy letérjen a tisztességes útról. Vitatkoztam anyáddal, azt mondtam neki, hogy kávé­házi zenésznek lenni nem tisztességtelen dolog, szóra­kozni vágyó embereknek dolgozik, s nem minden részeg ember gonosz, ellenkezőleg, talán bánatában itta le ma­gát. Te tudod a legjobban, válaszolta anyád, hogy Őszi nem elég képzett zenész, szegényt elragadták a szülei­től, akik taníttathatták volna, s úgy látszik, nem voit elég tehetsége ahhoz, hogy tüzön-vizen keresztül képez­­tesse magát. Nem viheti sokra ezen a pályán. Csak sö­tét kikötői lebujokban muzsikálhat egy életen keresz­tül... Őszi sápadtan hallgatta a kegyetlen igazságot. — Kíméletlen vagy, hogy az anyám emlékét hozod fei nekem. — Bennem van az anyád, hidd el Őszi, úgy érzem őt, mint a magamét, a szeretetét, és aggódását, ez minden anyánál egyforma, örökkévaló. Úgy érzem a sorsodat, mint ő maga. Nincs talán igaza? Olyan nagy karrier vár rád ezen a pályán ? Őszi hirtelen beszélni kezdett. — Itt csavarogtam az alsóvárosban, munkát keres­ni. Benéztem ebbe a kocsmába. Itt állt a zongora hasz­nálatlanul, leültem mellé, búsan zongoráztam rajta. Matrózok, munkások, arab zöldségesek jöttek-mentek, egyszercsak vidám lett a hangulat, én csak vertem a billentyűket, közben a matrózok, a kerítők, a hasis­csempészek és a tyúkok ittak, aztán angol katonák és rendőrök is betévedtek, ellenőrizni, vagy nőt fogni, egy­szercsak borravalók hulltak a székre, a zongora mellé és több, mint három font gyűlt össze. — Álmáliách, a góré, szefárd zsidó, a sorsát átkoz­ta, miért kellett neki idevenni ezt a zongorát szívességi bizományba. Egy rokona elköltözött, új lakásában nem volt hely a zongorának, azért tette le itt, hogy majd ha hirdetni fogja a lapokban, a vevők idejöjjenek meg­nézni. Mert a górénak egyszeriben kedve volt megvenni a zongorát, látva, hogy csodálatos produkcióm mennyi­re fokozza a fogyasztást. Közben egy este látom itt ezt a Szilviát. Egy matrózt fogott és elvitte, aztán vissza­jött, ögyelgett; egy arab palival alkudozott, de az nem akart neki többet adni, mint másfelet, annyiért nem ment el, egyszerre, mialatt én a harmónikámmal szó­rakoztattam az asztaltársaságot, leült a zongora mellé, egészen rendesen kísért, én énekeltem, mit mondjak, remek volt... — S így ment egy-két este, kiderült, hogy Szilvia így is megkeres anyit, mintha három matrózzal hálna egy este és mellettem maradt, még ágyát is felájánlotta, miért ne fogadtam volna el, együtt lakunk azóta a Kö­­zelkelet legkoszosabb szállodájában. Egy este beállított egy részeg angol banda, volt közöttük egy értelmesebb fiú, aki bendzsót hozott magával, együtt muzsikált ve­lünk. A pasasnak megtetszett a dalod, a te válladnak a rózsaszínje, Szilvia szabadon lefordította neki a szö­veget, ez meg menten rímbe szedte, meg is van, el fog­juk neked énekelni, ha akarod. A részeg társaság egész éjjel az én tangómat bőgte, s mikor teljesen eláztak, elmentek. Egyszercsak visszajött az angol, kezembe nyomta a bendzsót, gift, mondta, ami, mint tudod, an­golul nem mérget, hanem ajándékot jelent. Azóta van bendzsóm is, de ambicionáltam a művészi tökélyt, erre a Hádáron kinéztem magamnak egy szakszoíont, am;i egyelőre kölcsönadtak és megpróbáltam játszani rajta, Szilvia már jól kezeli a tangóharmónikát, azaz ketten öt hangszeren játszunk, változatos programmal... — Az az átkozott a dologban, hogy minket magun­kat is szórakoztat a muzsika és ízlik a siker, még ha ilyen legalsóbbrendű közönség részéről is .. Szilviának jó kis hangja is van, odahaza a szülei évekig taníttatták zenére, úgynevezett jó házból való úrilány, s amikor rá­zendítettünk a slágerekre, mint például, „He was a ser­­geant of the Palestine Police”, összegyűl az egész utca 3 most már nemcsak részeg alakok ülnek le itt, hanem a környékről is beülnek arabok, meg zsidók, sok vacsora fogy és a góré kiegészítette a konyhaszemélyzetet. — Persze, nem estünk a fejünk lágyára, látva a nagy konjunktúrát, megállapodtunk napi egyszeri ét­kezésben, egy-egy drinkben és heti három font fizetés­ben, a tippel együtt, ami hull, tizenötre is feljutunk. Szilvia már arról beszél, hogy szerződtessünk egy do­bost, én még húzódozom, mert nincs annak vége, aztán fán kelleni fog hegedűs is, mert a zenekar csak így lenne teljes; szóval, így vagyunk, öt hete jöttem el az intézetből és van vagy ötven fontom ... — Csak öt hete — gondolta Aliza. Öt hét is ele­gendő volt ahhoz, hogy Őszi átalakuljon bármuzsikus­sá. Milyen gyenge ember, egy-két hét csak, és Szilvia elviszi a rabbinátushoz, házasságot kötni. — Meghallgatnám a produkciódat, bizonyára szóra­koztatna ... de majd otthon, az intézetben ... — Nem megyek vissza az intézetbe — válaszolta a fiú hevesen. — Mindenki röhögne rajtam és amellett ott vagy ... ott van ... Eliseva, aki... — Akivel aljas voltál, mint egy szemét ember — szólt rá ingerülten. — Kihasználtad szerencsétlenségét, szerelmet vallottál és amikor megkaptad, odavitted ... Csak azért, hogy nekem bizonyítsd férfi-mivoltodat... amire nem volt szükség, mert én abban sosem kételked­tem, de sajnos, nem érdekelt... ma sem ... ne hara­gudj, hogy így kimondom. De ahelyett, hogy egyenes ember módjára vontad volna le a konzekvenciákat... vagy szakítással, vagy az ellenkezőjével, azzal, hogy szorosabbra fűzöd, véglegesíted vele a barátságot, meg­szöktél, mint egy gyáva kutya ... — Ne beszélj így velem — mondta Őszi majdnem kiáltva. — Úgy beszélek, ahogy jól esik — replikázott Aliza. — Eliseva elől, meg énelőlem szöktél, de eldobtad ma­gadtól a becsületes jövődet, legalábbis azon az úton vagy. Mi lesz az iskola befejezésével, mi lesz a külön­bözetivel, mi lesz a vegytani kutatómunkákkal? Azt hiszed, nem fogsz szemrehányást tenni magadnak ez­ért? Befekszel egy prostituált ágyába, ahol izzadt es büdös részegek kéjelegtek azelőtt, s ezt úgy veszed, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mi lesz belőled, Oszi­­kám? GETSETW DRIVING SCHOOL 'T Exkluzív magyar étterem a St.Clair—Yonge—nál! HUNGARIAN , ,... _CAVE Esküvőkre, Shower-okra, összejövetelekre külön party-terem 100 személyig Csütörtöktől - Szombatig ERDÉLYI BARNA hegedül és PATAKI LÁSZLÓ zongorázik Kellemes vacsora, zenével 76 St.Clair W.*Teh967-9460 * TülajdonosiRózsa Magda EI4P4« u R ORA RA Hí/ Ha a világ bármely tájéról Európába, Münchenbe érkezik igen kedvezően vásárolhat, vagy bérelhet AUTÓT 8ENKÓNEI Tulajdonos: Dr.Benkő Zoltán. * Minden európai kocsi kapható! Rendelésre: MERCEDES és egyéb európai kocsikat is azonnal szállítunk Kanadába. Kivándorlás esetén a kocsi va'mmentes Ka­nadában! Autóbérlésnél sem kilométerpénzt, sem napidfjat nem számolunk.Magyarországi rokonoknak, vagy ismerősöknek aja'n­­dék-kocsikat kedvezményesen szállítunk. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Elhozzuk a repülőtérről, szállodáról gondoskodunk. * LEVÉLCÍM: Dr.Benkő' Zoltán * München 1, POBox. 144. W.Germany.Telefon: (089) 28 88 94 (lakás és üzlet) B cycle & sports EGÉSZ ONTARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelések KERÉKPÁROK utazások központi irodája 1169 BLOOR $t„ W. LE 6-9718 VÁLASSZA MEG ÖN UTAZÁSA IDŐPONTJÁT! OLCSÓN UTAZHAT, HA 45 NAPPAL ELŐBB VÁSÁROLJA MEG REPÜLŐJEGYÉT. BUDAPESTRE $ 554.00 Szept. 1 után $ 450.00 BÉCSBE $ 542.00 Szept. 1 után $ 435.00 Budapest—Toronto—Budapest 4 héttől — 20 hétig Augusztus 5, — Szeptember 9 $ 479.00 KÉRJEN RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST! AMSTERDAM, PÁRIZS, FRANKFURT, LONDON, ZÁGRÁB, BELGRAD — Kedvezményes ABC charter utazások — UJVEZETÍS ALATTA Sport ^Qeót Új tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel várja régi es új vendégeit 372 BLOOR St.W. Tel:922-1595 Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, Eurailpass IKKA - TUZEX - COMTURIST IBUSZ - CEDOK főképviselet Pénz ét Gyógyszerküldés Közjegyzőség, fordítások, válóperek, végrendeletek, hitelesítések, stb A legnagyobb hivatalos magyar utazási iroda INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE Otvision of Intragserv Ltd. Síé Bloor Street West. Toronto M5S 1Y4, Ontario Tstefon: $37-3131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents