Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-30 / 668. szám

1977 július 30. * MENORA 7. oldal. Mialatt Klement szórakoztatta ifjúkorának szép em­lékeivel s alig figyelve bólogatott a történetekhez, ame­lyeknek színtere az Osztrák-Magyar Monarchia városai és szép női voltak, Alizában kialakult az elhatározás, hogy haragot, bántott önérzetét félretéve, ő fog köze­ledni, megpróbál majd eljutni hozzá, talán találkozót kér tőle levélben. Nem csodálkozott másnap délután, amikor Eliseva belépett hozzá. Szombat volt, a lányok ezen a napor mindig kicsinosították magukat. Eliseván frissen illa­tozott a tisztaság. Kifogástalanul fésült barna körhaja természetes bodraival, jól illett kreolos, félbarna arc­bőréhez és csattanóan piros, formás szájához, amelynek két vége csöppnyit lefelé hajlott és ámyékszerűen ol­vadt be a két orca harmatos pírral fedett gömbölyű­­ségébe. Arckifejezése most nem durcás, hanem elkese­redett volt, szeme, amely igyekezett elkerülni Aliza te­kintetét, zavart árult el. — Ülj le, Elisevá — segített neki készségesen, és a lány szótlanul elhelyezkedett Dundika ágyán. Ilyen­kor az olvasóteremben szokott pletykálni az iskolatár­sakkal, most pedig elmenekült onnan, mert miről is beszélhettek volna a többiek, mint Őszi szökéséről? — Én nem vagyok az oka, én nem tudtam — kezd­te. — Igazán nem tudtam... Honnan találhattam vol­na ki, hogy Őszi azért vitt arra a helyre... mert azt akarta ... hogy ... Elakadt a szava és sírni kezdett. Előbb szégyen­kezve, aztán felszabadultan, zsebkendőjébe temetve az arcát. Bizonyára jól eshet neki, vélte Aliza, aligha sír­hatja ki magát ilyen fesztelenül mások előtt, hiszen Elisevának nem volt szívbéli barátnője, őt csak a fér­fiak érdekelték. Legfeljebb éjjel, a párnájába folyat­hatja könnyeit, amikor senki sem látja. Aliza hallga­tott, nem is igyekezett vigasztalni. Lassan-lassan apró sóhajtásokká enyhült a zoko­gás, csuklás-szerű nyögdicsélésekké. —Rettenetesen szégyellem — mondta végre tiszta hangon, fülsértő akusztikai ellentétjeként az iménti pi­­tyergésnek. — Beleestem ebbe a kalandba Oszival, csak azért, mert azt hittem, hogy tőled veszem el. Csak amikor először megtörtént... akkor jöttem rá, hogy ... reszemre ez több, mint kaland. Hogy nekem való ... hoz­zám illő fiú... tudod, a szerelem, olyan ritkán okoz igazi örömet... nekem legalábbis ritkán ... Nem is hit­tem volna, hogy Őszi és én ... Zavartan elhallgatott. Aliza arcát kémlelte, vajon milyen hatást tesz rá ez a vallomás. Élénk érdeklődést olvasott le róla, ami felbátorította. — De azt nem tudtam, hogy Őszi annyira szerel­mes beléd. Anyira, hogy csak játékszer voltam a ke­zében ... Aliza azt hitte, most újra sírás következik. De Eli­sevá visszatartotta magát és könnyek nélkül folytatta. — Bosszút akart állni rajtad. Én pedig beugrottam neki... Addig fektetett le ott, a kiserdőben, amíg egy­szer megláttad. Aliza érdeklődve nézte a pírt, amely a lány arcát el­öntötte. Előbb a nyakán jelentkezett, aztán a másod­perc tizedrésze alatt haladt felfelé, amíg a homlokát is ellepte. Apró verejtékcseppek is jelentkeztek a hom­lokán. — De amikor ... elérte ezt... nem bírta sokáig és megszökött innem Ezért tette. Felismerte, hogy aljas­ságot követett el; Ellenem és ellened. Ezt akarta el­érni és aztán nem mert szembenézni sem velünk, sem ön­magával. Nem bírta el a lelkiismerete. — Ez logikus — szólalt meg most Aliza, kissé re­kedten, ami a belső izgalom jele volt. — Persze, hogy azért szökött el. Megzavarodott. Mert hiszen Őszi alap­jában véve nem aljas fiú. Aljas embernek nincsenek lelkiismeretfurdalásai. — Akkor segíteni kell rajta — tört ki szenvedélye­sen. — Ha nem aljas, amint mondod, akkor nem tűr­hetjük tétlenül, hogy itthagyja az intézetet és kockáz­tassa a jövőjét. — Az volt a tervem, hogy visszahozom — mosoly­gott rá Aliza. — Függetlenül attól, hogy mi lesz a ket­tőtök közötti kapcsolat. Mert te persze nem csak az Őszi jövőjére gondolsz, hanem önmagadra is. Meg kell mondanom, hogy a dolognak ez a része legkevésbé sem érdekel. — Miért? Annyira megvetsz engem? — csattant fel a hang Dundika ágyáról. Odapillantott és érezte, mint árad feléje Elisevá egész lényéből a gyűlölet. — Talán BARZILAY ISTVÁN : [STOP TEL: 635-1 102 este 661-0364 n ISSÜK m R TIBOR 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk SZAKADÉK azért, mert... mert roszakat mondanak rólam ? Vagy talán azért, mert igaz, hogy jóbavoltál Oszival és való­ban elvettem tőled? — Talán igaz? — kérdezte vissza élesen. — Ki be­szélt be neked ilyesmit? Bizonyára gyenge jellemű kö­zös ismerősünk, Őszi hazudta ezt... — A fiúk sokat locsognak — válaszolta hirtelen visszakozva. — Őszi ugyan sohasem mondta, de... úgy viselkedett, mintha nagyon büszkévé tenné, hogy neki sikerült tűzbe hozni a hideg „művésznőt a pusztá­ban” ... Csak annyit mondott, hogy te egy-két lovagló­éra kedvéért feláldoztál egy ritka jó barátságot... már tudniillik a kettőtökét... Aliza elsápadt a felháborodástól. Őszi a megcsalt hős-szerelmes szerepét akarta megjátszani Elisevának és ezért attól sem riadt vissza, hogy ocsmány megjegy­zést tegyen Smulikkal való barátságára. S ez a hülye liba mindezt el is hitte; önmagából indult ki. A köny­­nyen kapható nők okoskodásával természetesnek talál­ta, hogy Oszinak viszonya volt vele, és hogy elhagyta a fiút... mégpedig Smulik Tennenbaum miatt. Hangja élesen csapott fel. — Azt mondta, hogy viszonyom volt vele és... Ten­­nenbaum miatt szakítottam? A felelősségrevonás olyan szigorúan hangzott és Eli­sevá lelkiállapota annyira bizonytalan volt, hogy dadog­va, megzavarodva keresett kiutat. — Nem éppen ... azaz ... Azt a helyet, ahová el­vitt engem, ... ahol... hiszen azt a helyet te mutat­tad meg neki... Elhallgatott. Idegesítő csend támadt, amitől Aliza mindig szeretett menekülni. — Sokkal jobban kedvelem Őszit, semhogy komo­lyan venném ezeket az ostobaságokat — mondta hal­kan. — Neked inkább van szégyellnivalód, hogy ... ilyen ócska duma elegendő ahhoz, hogy... Ha tudtad, hogy azt a helyet én mutattam meg Oszinak, úgy ma­gad is azt akartad, hogy megtaláljalak benneteket ott, félremagyarázhatatlan helyzetben. Nemcsak Őszi akart nekem azzal hencegni, hogy kap ő magának szép barát­nőt, hanem te is, hogy ezt a nagy kincset, a híres Őszit meghódítottad. Olcsó és undorító viselkedés volt. De ez a ti dolgotok, az arcbőr vastagságának kérdése, hogy szégyellitek-e magatokat érte; ez nem érdekel, nem va­gyok senkinek a bírája. De a Tennenbaummal való pisz­­kolódás az undorító, felháborító, utolsó rágalom. Elisevá szája megint sírásra görbült. — Segítségért jöttem hozzád... hogy hozdd vissza Őszit... nem akartam pletykát... hiszen Őszi nem mondta, hogy... Nem veszekedni jöttem és nem is pletykálni... és tudom, hogy a fiúk hazudósak ... Ha annyi szeretőm lett volna, ahány fiú ezzel dicsekszik ... én volnék a legnagyobb ringyó Erec Jiszráélben... én azért jöttem, hogy megkérjelek, hozdd nekem vissza Őszit és ez lett belőle ... Alizát nem hatotta meg a sírás. , ,, — így valóban nem megy fakadt ki. — Aki Ms?' akarja szennyezni a barátságot köztem és Smulik Ten­nenbaum között, az veszedelmes ellenséget szerez ma­gának bennem, ezt vedd tudomásul. — Nem szennyezem, nem szennyezem, bocsáss meg — sírt fel újra Eliseva. — És ne légy az ellenségem, mert amúgy sem vagyok méltó rá. Engem mindenki megvet és minden fiú otthagy; hiába vagyok szép nő, hiába vannak pillanatnyi sikereim ... Előbb-utóbb én is megúnom őket és ők engem ... Az első után ... akit igazán szerettem... Kibuci fiú volt és akkor még Jan­­kelevicsékhez jártam, a fogadott lányuk voltam, ott is­mertem meg náluk... De aztán bevonult katonának és elfelejtett engem ... azóta csupa átmeneti kaland . .. mindegyikről azt hittem, hogy az igazi. . s most az­tán Őszi... Te azt nem tudod, mit jelent... nem tud­hatod ... Aliza megenyhült a kétségbeesett szavakra. Való­ban, ilyen élményei nem voltak; de a szomjas vágya­kozás élt benne beteljesült szerelem után, amelyben ré­sze volt. Hirtelen és viharosan támadt fel benne az asz­­szonyi szolidaritás a szerelmeséért küzdő nő iránt. — Ha így vágyói utána, miért nem próbálod te ma­gad visszahozni ide? — kérdezte minden élesség nélkül. — Kidobna — tört ki. — Még a szemembe is mon­daná, hogy csak téged akart felhúzni... hogy nem ér­deklem őt egyáltalában ... Keserves tapasztalatai lehetnek — gondolta — s el­képzelte ezt a szép nőt, amint férfiaknak könyörög bol­dogító szerelemért. Igazságtalannak vélte a sorsot, mely ilyen helyzetbe hozhatja a föld koronázatlan királynő­jét, a nőt. Térdre kényszeríti, hogy a test szenvedélye kielégülést kapjon. „Én is magamhoz húztam Viteket, mert mindig kívántam. Csakhogy ő jött hozzám boldo­gan ...” — Szomorú, hogy ennyire hiányzik belőled az ön­bizalom -— állapította meg. — Remélem, nekem sike­rülni fog. Felkeresem Őszit, és ha igaz, hogy szerelmes belém, ahogyan te hiszed, akkor talán tudok is rá hat­ni Ha pedig már itt lesz, a te dolgod, hogyan csaloga­tod vissza. — Sehogy — sóhajtotta elveszetten. — Le sem fog köpni. Hacsak ... nem segítsz nekem — tette hozzá fel­csillanó reménnyel a hangjában. — Ha érezné, hogy te nem tartasz engem ... utolsónak ... ha megtisztelnél engem azzal, hogy barátnőnek fogadsz... ez jobban hatna Oszira, mint az én könyörgésem, vagy a csáb­­mosolyom. A részvéttől nincs messze a barátság. Aliza sajnálta Elisevát, tehát szerette is, ha nem is vált még tudatossá benne. — A barátság inkább tőled függ — mosolygott rá. — Eddig távoltartottad magad tőlem, mintha valaha is bántottalak volna. — Irigységből, féltékenységből, ostobaságból tettem — válaszolta, a vádakat beismerve. —- Irigy és félté­keny vagyok rád most is, mert úgy viselkedel, hogy mindenki tisztel, titokban még azok is, akik nyelvelnek rád, mert olyan hűvös és előkelő tudsz lenni. Az ilyes­mi imponál a férfiaknak is ... — Nem dicsekedhetem nagy hódításokkal — neve­tett jólesően Aliza. — Legfeljebb olyan hódolókkal, akik sajnos, nem érdekelnek. Azért tartanak engem hidegnek. Remélem nem sokáig. Bár olyan könnyen tudnék ka­landokba bocsátkozni, mint te... Ezt nekem kellene megtanulnom tőled ... Barátnőkként váltak el. S Aliza hozzálátott Ígére­tének teljesítéséhez. ★ — Oh, Aliza Krakkauer, hívás nélkül — így fogadta Bruria igazgatónő másnap, amikor a nagyszünetben ki­hallgatáson jelentkezett nála. — Minek köszönhetem? Aliza vizsgálgatta az igazgatónő ráncait, vajon mo­soly bujkál-e mögöttük. Nagyon ritkán látta, s az első bemutatkozó beszélgetésük óta nem is volt alkalma ta­lálkozni vele. Azért mégis érezte, hogy Bruria jóindu­lattal van iránta, sőt, talán szereti is. A folyosókon, vágy az udvaron, nagyritkán a munkahelyein, ha az igazgatónő ellenőrző útjait járta, hangos köszönésére mindig fejbólintással válaszolt, amelyből egyfajta biz­tatás szivárgott feléje a rejtélyes megérzés láthatatlan útjain. Most is ott látta ezt a biztatást, holott semmi­féle külső jele nem mutatkozott. — Oswald Bienenstock utolsóéves növendék elhagy­ta az intézetet és szeretném lehetővé tenni, hogy vissza­jöjjön— mondta, nagy igyekezettel esztergályozva ki­fogástalanra a mondatait. — S az igazgatónő nagylelkű­ségére akarok appellálni. — Megbízást teljesítesz? A diáktanácsnak van ilyen határozata? — kérdezte Bruria, világosan tudtul adva, hogy a beszélgetést szigorúan hivatalosnak tekinti. — Nem tudok róla, hogy a tanács foglalkozott vol­na a dologgal. Azt hiszem, hogy ez csak akkor történ­het meg, ha Őszi, vagy az ő nevében valaki más erre felkéri a tanácsot. És én nem is vagyok tagja a tanács­nak. Saját kezdeményezésem ez, Őszi jóbarátom és sze­retnék segíteni rajta. — Hallottam a barátságotokról, örültem neki. Ar­ról is beszámoltak nekem, hogy átfutott közöttetek a fekete macska. Fontosnak tartom, hogy lehetőleg min­dent tudjak rólatok. Őszi átpártolt Elisevához és nem sokkal azután, hogy sokan látták őket együtt, elszökött az intézetből. Te bizonyára azt is tudod, hogy miért szökött meg... — szegezte neki a kérdést, és Aliza ijed­ten megállapította, hogy nem is vállalt magára köny­­nyű feladatot. — A konkrét okait nem ismerem, legfeljebb talál­gatom. Bizonyára meghasonlott a környezetével. Remé­lem, nem én idéztem elő a meghasonlását. Őszi épp úgy nem kiegyensúlyozott ember, mint az árva növendékek legtöbbje. Ha a mamája ölében kisírhatta volna magát, bizonyára nem távozik el így, az otthonból a semmibe. Az ilyesmit nehéz logikusan megmagyarázni, és engem sem a logika hozott az igazgatónőhöz, egyszerűen csak segíteni szeretnék Oszin, mert félek, hogy új környeze­tében elzüllik. Ha visszahoznánk, ha elvégezné a nyol­cadikat és letenné a különbözetit, még néhány évet kel­lene nehezen élnie, aztán diplomát szerezne, családot alapítana... De mindezekből én kimaradok, nem szán­­dékszom hozzákötni a jövőmet, nem vagyok érdekelt fél benne. Bruria arcán mosoly futott át. Aliza ezt örömmel látta és fesztelenül visszamosolygott rá. — Nem kell ilyen vigyázva védekezned — nézett rá barátságosan. — Ha azt mondtad volna nekem, hogy nyakig szerelmes vagy Osziba és azért akarod vissza­hozni, épp úgy kezelném az ügyet, mint most, annak tudatával, hogy csak bajtársi kötelezettséget akarsz teljesíteni. A szerelem az ifjúság nagy kincse. Aki ezt nem érzi és nem érti meg, az ne menjen pedagógusi pályára. Én akkor Volnék a legboldogabb, ha a nyolca­dikat minden árva növendék házassággal fejezné be. Közös, nagy chupát állítanánk fel az udvarban és heted­hét országra szóló lakodalmat csapnánk. A mi nemzedé­künkben a zsidó nevelőnek az is feladata, hogy az el­veszett otthon helyett újat adjon a nép árváinak. A sze­relem pedig az otthon felé vezet. Még ha vannak tra­gikus kitérői is ennek az útnak, érdemes megkockáz­tatni. De mindezt csak a jobb megértés kedvéért mon­dom, nem tartozik a szigorúan vett tárgyra. Őszi Bie­nenstock akkor jön vissza, amikor akar, de természe­tesen felelnie kell cselekedetéért. Senki sem hagyhatja el büntetlenül az intézetet. S Bienenstock tudtommal már ötödik hete hiányzik. — Megtudhatnám, hogy milyen büntetés vár rá? — kérdezte Aliza meglepetten Bruria rövid és lelkében egyfajta ujjongást keltő magyarázatától. — Tessék megengedni, hogy ... bámulatomat fejezzem ki... egé­szen el vagyok ragadtatva attól, amit az igazgatónő mondott... nem is tudok kellő szavakat találni rá, mennyire megtisztelt... Bruria röviden felnevetett. — Te felnőttebb vagy, mint a többi növendékek. Ma­gyarázatnak ez egyelőre elég. örömmel hallom, hogy ha nem is vagy hivatalosan tagja a növendékek taná­csának, a kultúrprogram dolgában kikérik a vélemé­nyedet. Szeretném, ha többet tartózkodnál a diákok kö­zött, mert ez kölcsönösen jó hatással volna rátok. Tö­rődj kissé a körülötted folyó dolgokkal is. Őszi Bienen­stock büntetését majd kiszabom, ha visszajön ... — Félek, hogy ha nem nyugtathatom meg... — szólalt meg a meglepetésből nehezen felocsúdva. Min­dent tud róla ez az ezerszemű öreg nő. S mindezt olyan természetesen adja tudtára a rapszódikus beszédmodo­rával, mintha magától értetődő volna. — Nem kell megnyugtatni, ellenkezőleg, meg kell neki magyaráznod, hogy viselnie kell tettéért a felelős­séget. Bienenstock nem kisgyerek. Most, hogy öt hétig kint csavargóit a kikötő világában, legalább annyi jár neki, hogy az év végéig nem kaphat kimenőt... Aliza akaratlanul is megkönnyebbülten felsóhajtott. — De tetszik tudni, ... hogy Őszi bejár Codikékhoz a faluba ... — El sem. búcsúzott tőlük. Codikné sírva jött hoz­zám panaszra. — Oszinak fáj a legjobban, hogy hálátlanul viselke­dett velük szemben. CEI-SETW DRIVING SCHOOI V Exkluzív magyar étterem a St.Clair-Yonge-nál HUNGARIAN , xTU—L CAVE Esküvőkre, Shower-okra, összejövetelekre külön party-terem 100 személyig Csütörtöktől - Szombatig ERDÉLYI BARNA hegedül és PATAKI LÁSZLÓ zongorázik Kellemes vacsora, zenével 76 St.Clair W.*Te 1:967-9460 * Túlajdonos:Rózsa Magda I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I k utazások központi irodája ‘14P4« u R ÓRA RAlUf Ha a világ bármely tájáról Európába, Münchenbe érkezik igen kedvezően vásárolhat, vagy bérelhet AUTÓT BENKÓNEl Tulajdonos: Dr.Benkő Zoltán. * Minden európai kocsi kapható! Rendelésre: MERCEDES és egyéb európai kocsikat is azonnal szállítunk Kanadába. Kivándorlás esetén a kocsi vámmentes Ka­nadában! Autóbérlésnél sem kilométerpénzt, sem napidfjat nem számolunk.Magyarországi rokonoknak, vagy ismerősöknek aján­dék-kocsikat kedvezményesen szállítunk. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Elhozzuk a repülőtérről, szállodáról gondoskodunk. * LEVÉLCÍM: Dr.Renkó’ Zoltán * München 1, POBox. 144. W.Germany.Telefon: (089) 28 88 94 (lakás és üzlet) B cycle & sports EGÉSZ ONTARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelések KERÉKPÁROK VÁLASSZA MEG ÖN UTAZÁSA IDŐPONTJÁT! OLCSÓN UTAZHAT, HA 45 NAPPAL ELŐBB VÁSÁROLJA MEG REPÜLŐJEGYÉT. BUDAPESTRE $ 554.00 Szept. 1 után $ 450.00 BÉCSBE $ 542.00 Szept. 1 után $ 435.00 Budapest—Toronto—Budapest 4 héttől — 20 hétig Augusztus 5, — Szeptember 9 $ 479.00 KÉRJEN RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST! 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 AMSTERDAM, PÁRIZS, FRANKFURT, LONDON, ZÁGRÁB, BELGRÁD — Kedvezményes ABC charter utazások — UJ VEZETES ALATTA Sport ^Qeótaurant Uj tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel várja régi es új vendégeit 372 BLOOR St.W. Tel:922-1595 Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, Eurailpass IKKA - TUZEX - COMTURIST IBUSZ - CEDOK főképviselet Pénz és Gyógyszerküldés Közjegyzöség, fordítások, válóperek, végrendeletek, hitelesítések, stb A legnagyobb hivatalos magyar utazási iroda INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE Oiviston ot Intragserv Ltd. 51» Btoor Street West. Toronto M5S 1V4, Ontario Tataion: 537-3131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents