Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-23 / 667. szám

1977 július 23 * ME NORA 7. oldal BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK Vastag perzsák a padlón és pom­pás képek a falakon. És süllyesztett fürdőkád, amelybe hét lépcsőn kell leereszkedni. Baldachinos ágyamban mennyei élvezetet akarok nyújtani neked. Tudod, gyen­ge jellem vagyok, csábított a sok ígéret és annak a le­hetősége, hogy a mesebeli herceg egy zacskó arannyal fog hazabocsátani. Elmentem vele tehát a csodálatos lakosztályba és minden jó volt, csak a szerelem nem, mert a hercegről kiderült, hogy már nem férfi... Őszi nem nevetett. Aliza ijedten látta, hogy remeg a felindulástól. — Aggódtam miattad és te .. — Ostoba vagy Őszi. Kitalálhattad volna, hogy Mici a koncert után nem akart hazaengedni, nála aludtam. — Egyedül csatangoltam este és mindenki röhögött rajtam — fakadt ki a fiú. S aztán váratlanul mellette termett, a pokróc mesz­­szire repült róla és Őszi rajta volt, a mellét, a vállát, marta csókjaival és a nadrágját akarta letépni. A tusa rövid ideig tartott, mert Alizának fantasztikus erőt adott a kényszer elleni védekezés akarata; olyan len­dülettel lökött egyet a fiún, hogy leperdült az ágyról, ő pedig csupaszon menekült a szekrény ajtaja mögé. Melltartója Őszi kezében maradt, nadrágja a bokájáig szaladt le. Szúrós munkapollóverét húzta meztelen felső­testére, szoknyájába bújni már nem tudott, Őszi már ott volt mellette lihegő vadsággal. Aliza minden erejé­ből arcul ütötte, Őszi visszalendült, mire balkézzel, min­dent beleadva az ütésbe, még egy nagy pofont adott, ezúttal a másik arcára. Nagyot fújt és reszkető kézzé' felvette a szoknyát, azután húzta és igazította magára a nadrágot. — Vadállat, szégyelld magad — szólt rá minden ízé­ben remegve. — Most már kijózanodhatsz. Őszi jobbarcán világosan látszottak balkezének újj­­lenyomatai. Túl erős a balkéz, nevetett befelé, de köz­ben őszintén sajnálta. Őszi szeme nedvesedni kezdett, a visszatartott sírás csaknem kitört belőle. Az ütés fájt, vagy a csalódás? Vagy mind a kettő? — Te kényszerítettél, hogy megüsselek — mondta mentegetőzve. Őszi szörnyen hallgatott; elviselhetetlen volt a hallgatása. — Ne légy hülye, Oszikám, hiszen te vagy az oka... Őszi megfordult és az ajtó vadul becsapódott mö­götte. Nagy darab semmi maradt utána. Aliza elszomo­rodva ült vissza az ágyra. Nehéz lesz egyedül, ha Őszi elhagyja. Magányos nőstényfarkas az emberi érzelmek dzsungeljében. Harapós, keserű és vígasztalhatatlan. Újra levetkőzött és most már pizsamában, lefeküdt éj­szakára. Majd megkéri Dundikát, hogy hozza fel a va­csorát; teát is főz majd a kiskonyhában. Vitek miért nem engeded, hogy szeressem ezt a derék fiútf Őszi elmaradt tőle; már csak az énekkari próbákon találkoztak. Aliza engedelmesen verte a billentyűket és szakította meg a játékot, ha Őszi úgy kívánta. „Kérem, a harmadik taktustól” — szólt udvariasan Őszi és ilyen­kor Aliza fojtott dühvei ismételt. Leginkább az bán­totta, hogy az együttlétnek ez a hivatalos formája fel­tűnő volt a növendékek szemében, akik már egy pár­nak tekintették őket. Őszi nem követte többé a zongo­rához, ha vacsora után játszani kezdett, s ezért pár nap után abba is hagyta. Odáig ment az Őszi utáni vágya­kozásában, hogy olykor megkockáztatott egy-egy ba­rátságos mosolyt, amikor találkoztak, vagy énekkari próba közben. A fiú azonban imponálóan hideg maradt, bosszantóan férfiasán viselkedett. Hamarosan feltűnt neki, hogy a növendékek maga­tartása is megváltozott vele szemben. Jaffa, akivel egy padban ült, kíváncsi tekinteteket vetett rá. Az étkező­teremben is találkozott a kiváncsi, sőt gúnyos és kár­örvendő szempillantásokkal. — A lányok nagyon meresztgetik rám a szemüket — mondta egy este Dundikának. — Mi s szokatlan érdek­lődésük oka? — Biztosan Őszi miatt van. Mert most Elisevához jár — mondta Dundika. — Elisevához? — lepődött meg. — Eddig nem na­gyon szerette. — Most minden nap ott van nála. Vagy Elisevá megy át hozzá. Együtt mennek sétálni és levitte Afu­­lára, moziba, ő vette a jegyeket... Szórakoztatta a gondolat, hogy Őszi ráfanyalodott Elisevára, akiről mindig megvetéssel beszélt, neki kel­lett megvédelmeznie. Azért még ez is imponált, Őszi he­lyesen viselkedik; úgy tesz, mintha már el is felejtette volna, az ilyen magatartás valóban sérti a nők hiúsá­gát. Aliza most őszintén együttérzett Oszival; ha nem sajátmagáról, hanem egy harmadik lányról volna szó, őszintén kívánná, hogy ez a taktikája sikerrel járjon. Kedvesen csinálta, felnőtt férfi módjára. Néhány napja sütött a nap, január elejei verőfényes délután volt, nem ment fel a szobájába ebéd után, ha­nem könyvvel a kezében a kiserdőbe igyekezett. Ilyen­kor nincs ott senki, a búvóhelye várja, ahol egy órát tanulhat, amíg elmegy Grinnspannékhoz gyakorolni. A könyvbe merülve, ösztönösen lépegetett a kis természe­tes lugas felé. S ekkor mintha fojtott sóhajt hallott volna a rejtekhelye felől. Óvatosan széthúzta az ága­kat. Elisevá riadt szemével találkozott a tekintete, arca hirtelen kisimult a mámor-okozta torzulásból; pokró­con feküdt, s csak meztelen felsőtestét látta, gömbölyű vállán Őszi feje nyugodott. Rémülten, undorodva'rohant el. Még hallotta, amint Elisevá ijedten figyelmezteti Őszit. Jó messzire került, a falu határáig. Egy fiatal fa törzsének vetve hátát, megpihent,. Őszi elhozta Elise­­vát a rejtekhelyére. Valószínűleg napok óta ezt teszi, mert napok óta azt akarta, hogy rajtakapja őket. Ez az elutasított szerelmes durva bosszúja. Kockáztatta, hogy ilyen helyzetben meglepje Elisevával, nem bánta azt sem, ha mások lesik meg a nyilvános szerelmeskedést, nem törődött Elisevával, — csak azért, hogy megmu­tassa, van aki elfogadja a szerelmét. Idegesen tapogatta zsebeit, amíg cigarettát talált. A mélyen a tüdejére szívott füst kissé lecsillapította. Vol­taképpen nem történt semmi. Tudta, hogy a fiú Elise­­vánál eredményesebben fog járni. Szép lányt kapott, ami édesebbé teszi a bosszút. Kár, hogy ennek a provo­kációnak sincs rá nagyobb hatása. — A jellemtelenséged fáj egy kissé, öreg nagydobos — morfondírozott. — Másként is tudtomra adhattad vol­na, hogy fütyülsz rám, van már jóképű szeretőd. Ha ízlik, áldásom rátok. Ettől a viszonytól még nyugod­tan zenélhetnénk, engem igazán nem zavarna. Úgy lát­szik, te érzed magad kényelmetlenül, ostoba kisfiú. .. Mosolyogva gondolt Oszira és irigyelte Elisevát. Akárhogyan is csinálja, ha rossz hire is lett miatta, fel­nőtt módjára gondoskodik a szerelmi életéről, fütyül a világra és intézeti erkölcsökre. Hosszú léptekkel sietett Grinnspannékhoz, elkerülte a konyhát, egyenesen Nicá szobájába nyitott be és rá­csapott a zongorára. „Ez jó” — sóhajtotta. Nem érde­kelték az ujjgyakorlatok, hanem muzsikát akart, Schu­bert, Liszt, Mendelssohn, Verdi melódiák kerültek elő a kezei alól, a Traviata, amelyre még azóta emlékezett, amikor Mamus tilalma ellenére játszotta. „0, ó Alfre-e­­do” — dúdolta elmerülve a Verdi muzsika mennyei ér­­zelmességében és egész lényét átjárta annak tiszta su­gárzása. — Vitek, hallod, milyen jól megy? Az ajtóra nézett, hátha belép rajta Vitek és megdi­cséri játékát. Az ajtó csakugyan kinyílt, de Nicá jött be rajta. Teát és nagy halmaz szendvicset hozott. Aliza az órájára nézett. Már elmúlt hat óra, közel három órája zongorázott. — Nagymama haragszik, mert nem szóltál be hozzá — figyelmeztette. — Látom — mosolygott Aliza. Mohón falt be három szendvicset. — Mindjárt kimegyek megcsókolni. Hol van Slajmele? — Nem szabad idejönnie, csak ha már megtanulta a leckéjét — mondta Nicá komolykodva. — Tegnap elma­gyaráztam neki a T’nách feladatot és nyelvtant, ha pe­dig még eljön ma, kihallgatom. Meglátod, jól fog fe­lelni ezentúl. — Szereted? — szegezte neki egyenesen a kérdést. Nicá elpirult, de azért nyíltan a szemébe nézett. — Jópajtásnak persze, hogy szeretem. Kedves és szórakoztató fiú. Biztosan be fog kerülni Tel-Avivba, valamelyik színházhoz kómikus színésznek. Nekem nem ilyen fiú kell. Jön majd egy magamfajta szábre és a mienk lesz a gazdaság, ez már hagyomány nálunk. — Kivétel nincs? — Lehet, hogy van, de én nem hallottam ilyen eset­ről. Az első generáció lányai mind így házasodtak. Per­sze nem szábrekkal, mert akkor még nem volt annyi zsidó itt. Hanem chalucokkal, mint az apám. A mi nem­zedékünk is a saját fajtáját szereti. — Szábre csak szábreval házasodna? Eliseváról azt hallottam, hogy szábre vőlegénye van ... vagy volt.. . Nicá nevetett. — A vőlegény, Jehosua, feléje sem néz, pedig már leszerelt, hónapok óta itthon van a kibucban. Elisevá­­nak azóta sok fiúja volt. Szábre falusi fiúk nem szeretik az ilyen kikapós lányokat. — Akadhat szábre lány is, aki így él. Ez nem szüle­tési hely kérdése — magyarázta Aliza. — Persze, hogy nem — sietett helyeselni Nicá. — Csak azért mondtam, mert éppen Elisevát említetted. De szábre fiú számára azt hiszem az a fontos, hogy a lány nyugodtabb, nyíltabb és természetesebb legyen. A nagybátyám, aki Kfár Warburgban lakik, elhozott egy­szer egy odavalósi fiút, tizenhat éves, az országban szü­letett. Mennyire más, min^t Slajmele ... Szőke, széles­­vállu, mindig kedvesen mosolyog és egy kézzel fel tudja emelni a boronát. — Ez lesz a férjed ? Kislány vagy még... — ö, hát ki beszél még házasságról? — Nicá neve­tésének olyan volt a zenéje, mint a csengők a falu bá­rányainak nyakában. — Három-négy évem van még. De azért megnézheted majd a fiút, talán eljön a pészáchi vakációban. Meglátod milyen jóképű. Hogy jön a Slaj­­melehez, aki kicsi, a szemei aprók és karikalába van ... Aliza a forró teát szürcsölte és közben keserű emlé­kezés lepte meg. Marisa így beszélt Zigmundról. A zon­gorától íb elment a kedve. Jó volna valahová menni. Mi­éihez, Haifára. — Átnézek Tennenbaumékhoz, már régen nem lát­tam a gyereket — mondta hirtelen támadt ötletének ör­vendezve. — Dundika is ott van bizonyára, vele sem ta­lálkoztam reggel óta. — Még el akarok valamit mondani — marasztalta Nicá. — Mert Eliseváról beszéltél. Az egéBZ falu tudja, hogy kosarat adtál Oszinak s ezért most vele jár. — Honnan tudnak ilyesmit? Én sosem beszéltem róla... — Az emberek mindig mindent tudnak — bölcsel­­kedett Nicá. — Rólad pedig tisztelettel beszélnek és nem kevernek piszkos pletykába. Éppen imá mondta tegnap este, hogy Őszi hülye, mert ha veled akár egy félórát tölthetne, jobban járna, mintha egész nap együtt van azzal a senkiházi, üreslelkü Elisevával. — Imának nincs igaza — védte meg Elisevát. — Nem üreslelkü, csak éppen szerencsétlen lány. Amellett már elmúlt tizennyolc éves és Őszi is betöltötte már a tizenkilencet. Két felnőtt, mi pedig még gyermekek va­gyunk. — Te nem vagy gyerek, csak én — ellenkezett Nicá csodálattal. — A fekete szoknyában és a csipkebluzban olyan voltál, mint Ingrid Bergmann abban a szép film­ben, ahol zongorázott. — Intermezzo — bólintott Aliza. — Mások is mond­ják, hogy hasonlítok Ingrid Bergmannra, de ez persze túlzás. Nem jössz velem Smulikhoz? — Nem lehet, mert nemsokára fejni kell és még van tanulnivalóm... A következő hétfőn elterjedt a híre, hogy Oswald Bienenstock negyedikéves növendék nincs az intézetben. Pénteken ment el, családi ügyekkel magyarázta, amikor távozási engedélyt kért. Szombaton este kellett volna visszajönnie és Elisevá alkonyat óta hiába várta a be­kötő úton. Elmúlt a vasárnap, Őszi nem adott magáról életjelt. Hétfőn reggel az internátusból jelentették az irodának, hogy Őszi magával vitte akkordeonját és két öltönye, amit Amerikából küldött a nagybácsija, nincs a szekrényében. Az intézet és a falu ifjúsága egyébről sem beszélt, mint Őszi szökéséről. Vajon hol lehet, miért, ki miatt távozott? Aliza úgy érezte, hogy kérdő tekintetek me­­" rednek feléje. Elisevá sápadtan, álmatlanul töltött éj­szakáktól karikás szemmel és lomposan járt-kelt, hisz­térikusan utasított vissza minden érdeklődést. Az ének­kari próbák abbamaradtak, Éli, a diákbizottság elnöke felkérte Alizát, hogy vegye át a kórust, de elutasította, nem akar a világ első női karvezetője lenni — mondotta. Aliza pénteken beutazott Haifára, izgatottan mesélte el a történteket Micinek; most először vallotta be neki, hogy Őszi miként közeledett hozzá és milyen aljas mó­don és milyen célra sajátitotta ki búvóhelyét a kiserdő­ben. Mici elszömyülködve hallgatta a történetet. — Nem vagyok prűd — magyarázta meggyőzően — de ez a szemérmetlenség felháborító ... Remélem nem nézel rá többé, nem állsz vele szóba, ha vissza is jön az intézetbe. Aliza hevesen ellentmondott. Igyekezett megmagya­rázni, hogy Őszi valójában nem rossz fiú és meg kell értenie a lelkiállapotát. Általában senki sem tudja fel­fogni, mi játszódhat le egy elárvult és magányos fiú lelkében; lehet, hogy Őszi nem a legszilárdabb jellem, de nem züllött. Ha partnert kapott egy ilyen szégyenle­tes kalandra, inkább a lányt lehetne elitélni, de hiszen Elisevá is... Még ő maga sem tudhatja, hogy mi zajlik benne. — Ha normális családi körben élhetnének, bizonyára nem így alakulna a sorsuk — érvelt szenvedélyesen. =-­­Nem jó Bruria igazgatónő rendszere, a befogadó csalá­dok nem pótolják az elveszett szülőket és testvéreket, az ellenkezője az igaz, inkább lázadást ébresztenek a gyermekekben a környezetük iránt, Elisevánál bizo­nyára ez a magyarázata a szertelen életmódjának. Mici hallgatta, Aliza nem tudta abbahagyni; Osziról beszélt, aki értelmes fiú és jó tanuló; hat hónap múlva megkapná a bizonyítványt és aztán érettségire akart készülni, hogy a vegyészeire iratkozzon, lehetőleg Je­ruzsálemben. Nyugtalan volt, nehezen követte Wolff instrukcióit az órán és nem ment el próbálni Danihoz, még alkonyat előtt visszasíetett az intézetbe. Az autóbuszba Klement­­tel együtt szállt be, Ruchama „mostohaapjával”, akit a „környék bikája" jelzővel illettek és sok nője volt. Nézte kopaszodó, jólformált koponyáját, sasorrát, kiélt, fia­talon ráncosodó arcát. Magas, jó kiállású férfi volt, jog­gal kedvelhették az Elsevához hasonló nők, akik nem akarnak egyebet, mint futó kalandot egy olyan férfivel, aki ki tudja őket elégíteni. Klement ilyennek látszott és a tekintet, amelyet rá vetett, tanúsította, hogy őt sem zárja ki a nők közül, akiket hajlandó szerencséltetni. — Tudod kivel találkoztam ? A szökevényt, Őszit lát­tam Haifán. Egy kikötői bárban muzsikál. Klement dörgő baritonja elhalkult, amikor folytatta az elbeszélést Imperiálnak hívják a bárt, a legutolsórangu a kikö­tői lokálok közül. Nem is kikötői, az arab alsóvárosban van, a bazár mögött; de főleg tengerészek járnak oda részegeskedni és olcsó prostituáltakat fogni. Klement véletlenül került oda, mert keresett egy tengerészt, aki valamit hozott neki Olaszországból. Ott látta Őszit, vagy az akkordeonját nyúzza, vagy a szaxofont; a zon­goránál egy olcsó kis nő ül... Érdekes, Őszi megpróbálta, hogy tud-e szaxofonozni és nyílván sikerült neki. Aliza megnyugodva vette tu­domásul, hogy a fiú megkerült. Ennél még rosszabbra számított. Végeredményben abból él, amihez ért vala­mit. Igaz, Aliza tudta, hogy a fiú még kávéházi zenész­nek sem elég képzett, ahhoz is sokat kellene tanulnia, hogy ezt a mesterséget tökéletesen elsajátítsa. Legfel­jebb tengerész-lebujokban keresheti meg a kenyerét. S amilyen gyenge jellem, ilyen környezetben lejtőre kerülhet, elzüllik. Őszi kispolgári természetű volt, nem igazi művész és nem is bohém, aki, legalábbis úgy kép­zelte, még szennyes környezetben is meg tudja őrizni lelki és szellemi tisztaságát. Egy ilyen lokálban italt fizetnek neki a vendégek, rászokhat az alkoholra. Ki kell onnan menteni. Vissza kell csábítani az intézetbe. [STOP OEI-SETW DRIVING SCHOOL ^ TEL: 635-1 102 este 661-0364 WEISSIIEMER TIBOR 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk Exkluzív magyar étterem a St.Clair-Yonge—nál! HUNGARIAN CAVE Esküvőkre, Shower-okra, összejövetelekre külön party-terem 100 személyig Csütőrtöktő'l - Szombatig ERDÉLYI BARNA hegedül és PATAKI LÁSZLÓ zongorázik Kellemes vacsora, zenével 7» ».Clair W.*Tmt:X7-94R0 * Tulajdonos:Rózsa Magda u R ÓRÁ 04 Mi Ha a világ bármely tájáról Európába, Münchenbe érkezik igen kedvezően vásárolhat, vagy bérelhet AUTÓT BENKÓNÉl Tulajdonos: Dr.Benkő Zoltán. * Minden európai kocsi kaphatói Rendelésre: MERCEDES és egyéb európai kocsikat is azonnal száll Ttunk Kanadába. Kivándorlás esetén a kocsi vámmentes Ka­nadában! Autóbérlésnél sem kilométerpenzt, sem napidfjat nem számolunk.Magyarországi rokonoknak, vagy ismerősöknek aján­dék-kocsikat kedvezményesen szállítunk. Minden üzletkötés előtt levelezés ajánlatos. Elhozzuk a repülőtérről, szállodáról gondoskodunk. * LEVÉLCÍM: Dr.Benkó’ Zoltán * München 1, POBox. 144. W.Germany.Telefon: (089) 28 88 94 (lakás és üzlet) utazások központi irodája cycle & sports EGÉSZ ONT ARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelést* KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., w. LE 6-9718 UJ VíZETíS ALATTA sSport ^Qeótaurcint Új tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel várja régi es új vendégeit 372 BLOOR St.W. Tel :922-1595 VÁLASSZA MEG ÖN UTAZÁSA IDŐPONTJÁT! OLCSÓN UTAZHAT, HA 45 NAPPAL ELŐBB VÁSÁROLJA MEG REPÜLŐJEGYÉT. BUDAPESTRE $ 554.00 Szept. 1 után $ 450.00 BÉCSBE $ 542.00 Szept. 1 után $ 435.00 Budapest—Toronto—Budapest 4 héttől — 20 hétig Augusztus 5, — Szeptember 9 $ 479.00 KÉRJEN RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁST! AMSTERDAM, PÁRIZS, FRANKFURT, LONDON, ZÁGRÁB, BELGRÁD — Kedvezményes ABC charter utazások — Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, Eurailpass IKKA - TUZEX - COMTURIST IBUSZ - CEDOK főképviselet Pénz é* Gyógyszerküldés Köziegyzöség. fordítások, válóperek, végrendeletek, hitelesítések, stb A legnagyobb hivatalos magyar utazási iroda INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE Division ot Intrsgserv Ltd. 519 Blow Strest West, Toronto M5S 1V4, Ontario Tsteton: 537-3131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents