Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-09-10 / Supplement
ROS HASANA supplement — TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO- TORONTO - TORONTO ^ BOLDOG ÚJÉVET kivAn vendégeinek és barátainak | lián László GOULASH PARTY RESTAURANT tulajdonosa 498 Queen St. W. 863-6124 MOLNÁR FERENC: Történetek első személyben r r BOLDOG ÚJÉVÉT kivan Vevőinek és Barátainak a csecsemőholmik és felszerelések specialistája a Cradle Shop 338Eglinton Ave. W. tulajdonosa Tel: 481-5450 Romlás János f A JÁTÉKOS Egy azóta elhalt jó barátomról szól ez a történet. Ifjúságom sok évét töltöttem, vele. Művész volt: festő, szobrász, építész. Hatalmas tehetség, nagy temperamentum, a zseni felvillanásaival. Azokban az években, mikor legszorosabb volt barátságunk, szenvedélyesen kártyázott. Az újságíróklubban, Osztendében, Monte-Carlóban, mindenütt, ahol csak lehetett. Vakmerő, de szerencsés játékos volt. Sokszor egész éjszakát töltöttem el azzal, hogy némán ültem mellette,! csodáltam merész ötleteit, és néha ördögien jó ösztönét. Mint minden igazi zseniális játékos, ha az első negyedórában egy kis ingadozás után elfogta a szerencsét, aznap többé nem eresztette el. Egy napon azzal jött hozzám, hogy utazzam vele néhány napra Bécsbe. Már régen panaszkodott, hogy valami baja van a gyomrával. — Most sok pénzem van — mondta —, az utóbbi időben nagy szerencsével játszottam. Tehát elmegyek Bécsbe egy tanárhoz, és megvizsgáltatom magamat. Elutaztunk Bécsbe, és elmentünk együtt O. tanárhoz, aki megvizsgálta és kikérdezte. Engem kényszerített, hogy bemenjek vele a professzorhoz, és tanúja legyek a vizsgálatnak. A látogatás eredménye kellemetlen volt. A tanár azt mondta, hogy a gyomrának tulajdonképpen nincs baja, ellenben azonnal menjen el idegorvoshoz, és vizsgáltassa meg magát. Megmondta, melyikhez menjünk, és megígérte, hogy mialatt mi odamegyünk, ő telefonál neki. Barátainknak üzletfeleinknek BOLDOG VJÉVET KI VÄN RUDOLF Travel Agency tulajdonosai 77 Bloor St.W. 964-3553 BARMAINAK ES ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNNAK ÉVA & ANDREW ADLER és családjuk L_ 24 RIDELLE AVE. the travel trade ltd. 2758 Yonge St. ( Glencairn sorok) Tel: 484-084 I # I BOLDOG ÚJÉVÉT ES KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK ÜGYFELEINKNEK. BARÁTAIMNAK ES ISMERŐSEINKNEK Tulajdonos: Weinberger Zsuzsa SHEPPARD TRAVEl AGENCY lel 598 A Sheppard Ave. W. Downsview, Ont. Tel: 630-6424 Barátainknak és ismerőseinknek ÜGYFELEINKNEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK VERA TUSCHAK Mind a ketten voltunk annyira képzett laikusok, hogy rosszat sejtettünk. Gyomorbaj, amelynél az orvos nem annyira a gyomorral, mint a térd- és pupillareflexekre kiváncsi — bizony ez nagyon komoly dolognak látszott. Elmentünk tehát az idegtanárhoz, akinek szobájába szintén követnem kellett a barátomat. Meztelenre kellett vetkőznie, és el kellett végeznie a szokásos ceremóniát : behunyt szemmel járni, jobb keze középujját a bal keze középujjával a levegőben pontosan eltalálni stb. Aztán következett egy vizsgálat, amelyet eddig még nem ismertem. A barátomnak hasra kellett feküdnie egy kanapén. Az orvos kalaptűt vett elő, közönséges, hosszú kalaptűt, aminőt a mai hölgyek már nem is ismernek. Ezzel szokták akkor az idegorvosok a hát idegeinek érzékenységét kipróbálni. A próba abból áll, hogy az orvos hol a tű hegyével, hol a gombjával könnyedén megérinti a beteg hátát, és a hason fekvő betegnek ki kell találnia, hogy a tűnek a hegye vagy a gombja érintette-e meztelen bőrét. Ezt az orvos megmagyarázta, és azzal elkezdődött a vizsgálat. Az orvos először a tű hegyével érintette a barátom hátát. — Hegye!—mondta a barátom. — ügy van — mondta az orvos, és megint a hegyével érintette. — Megint hegye — mondta a barátom. — Bravó — mondta az orvos. — És most? — Ismét hegye. — Bravó. És most? — Megint hegye. — Nagyszerű. Most a gombbal érintette. — Gomb — mondta a páciens. — És most? — Hegye. — Nagyon jó. És igy ment ez tovább. Nyolcszor-tízszer érintette az orvos a kalaptűvel, és ő mindig pontosan megmondta, hegye volt-e vagy gombja. Én fellélegzettem. Elmúlt a rossz érzés, ami az egész utón kínzott. Szinte jókedvűen jöttem le a lépcsőn, és az utcára érve éppen megjegyzést akartam tenni a gyomortanárra, mikor a barátom megszólalt. — Te, én nagyon beteg vagyok. Csodálkozva néztem rá. — Igen, igen — mondta. — Az én esetem nagyon komoly. — Hogyan? — szóltam. — Hiszen a vizsgálat kitünően sikerült! Eleinte én is féltem, de mikor láttam, milyen kitünően megérzed, mikor a kalaptűvel... — Te — mondta szomorú mosollyal —, én esküszöm neked, hogy egyetlenegyszer sem tudtam, hogy a tű hegyével vagy gombjával érinti-e a hátamat. Mikor először érintett, abból indultam ki, hogy ha valaki tűvel vizsgál, annak először a tű hegye jut eszébe, mert a tűnek a hegye a lényege, nem a gombja. És akkor az orvos elkövette azt a hibát, mikor én azt mondtam: „hegye”, akkor ő azt mondta: „úgy van”. Mármost átvillant az agyamon, hogy tulajdonképpen játszom, mégpedig kettős esélyre, mert két lehetősége van a kalaptűnél: hegye és gombja. Éppúgy, mint a rulettnél Monté- Carloban a rouge és a noir. Márpedig ehhez igazán értek, és mostanában már hetek óta nagy szerencsében játszom. Mikor másodszor érintett a tűvel, megint „hegyét” játszottam, és ő megint azt mondta: „Bravó”. Ekkor átfutott rajtam az a jóleső izgalom, amely a játékost elfogja, mikor megérzi, hogy ma szerencsében van. Újra és újra „hegyét” játszottam, és mikor negyedszer is megnyertem, úgy éreztem, hogy a sorozatnak vége, és most már „gomb” fog kijönni. Ismét nyertem. Aztán megjátszottam az ismert törvényt: rouge-sorozat után egyszer kijön a noir, és aztán visszaugrik, ismét a rouge-ra. Ez sikerült, és így: egyszerűen megnyertem egymás után nyolc-tíz tétet, mintha ruletten játszottam volna pirosra és feketére... ami ve, úgy ahogy hamarjában manem is oly nehéz, és nem is oly gukra kapkodták a ruhát. A férfi ritka dolog. Volt rá eset, hogy igazolta kilétét: kőfaragómester néha tizenöt-húsz tétet nyertem Monte-Carloban egymás után... Ha az orvos minden érintés után hallgatott volna, bizony nagy zavarba jöttem volna. Sem a mosolyát, amellyel ezt a magyarázatot kisérte, sem magát a történetet nem könnyű nekem elfelejteni. RAZZIÁN Ha ezt, ami itt következik, az a nő beszélné el, akiről szól, azok közé az úgynevezett titokzatos történetek közé volna sorolható, amelyekre nincs józan magyarázat. Úgy, ahogy én fogom itt elmondani — ahogy tényleg megtörtént — nem egyéb, mint „eset” egy újságíró életéből. Eset, amely tanulság helyett egy bábjáték figuráinak merev és keserű vigyorgásával végződik. Volt nekünk, fiatal újságíróknak, egy törzsasztalunk a kis vendéglőben, ahová ebédelni jártunk. Egy napon ennél a legényasztalnál váratlanul megjelent egy idősebb kolléga a feleségével. Idegesek és rosszkedvűek voltak. Csakhamar megmagyarázták, miért jöttek ide ebédelni. Egyszerű kis háztartási tragédia történt náluk: ma reggel hirtelen, azonnali hatállyal, elbocsátották a szakácsijukat. — Nagyszerűen főzött — mesélte az asszony —, de nem lehetett birni a rossz modorát. Ma reggel összeszólalkoztam vele a konyhában, mire mérgében a szemem láttára földhöz vágott, összetört egy tányért a szép, régi, virágos szervizünkből. A lármára az uram is kírohant, és alig tudtam visszatartani, hogy tettlegességet ne kövessen el rajta. Persze, rögtön szedte a holmiját, kifizettük és elment. Tulajdonképpen sajnálom, mert pompásan főzött. És épp az uram kedvenc ételeit. Soha olyan bablevest füstölt hússal és olyan almásrétest nem ettünk, mint az övét... Sóhajtva rendelték és ették a közepes vendéglői kosztot. Szinte megsajnáltuk ezt a két öregedő embert, akik számára ilyen nagy eset volt a jó szakácsnő drámai távozása. Délután öt órakor a telefonhoz hívtak a szerkesztőségben. Akkoriban sokszor csatlakoztam a rendőrséghez, mikor érdekesebb feladatokat végzett. A detektivfőnök majdnem minden éjjel razziára magával vitt. Alaposan megismerkedtem akkor a város söpredékével, a rendőrség által szemmel tartott és állandóan zaklatott csavargó- és tolvaj világgal. Ezúttal is ilyen razziára hivott meg a telefonozó rendőrtiszt. Találkozás éjjel két órakor egy megjelölt utcasarkon. A mai razzia célja: rossz hírű kis szállodák éjjeli életét ellenőrizni. Megköszöntem a meghívást, és megígértem, hogy pontosan ott leszek. Akkor ezt mondta a rendőrtiszt: — A detektivfőnök úr kéreti, ne mondja el senkinek, hogy önt elszoktak vinni a razziákra. Ha ez kitudódik, száz ujságiró fog megrohanni bennünket, hogy őket is vigyük. Megígértem, hogy hallgatni fogok. — Még valamire kéri a detektivfőnök úr — mondta a tisztviselő. — ön állandóan színházak körül él. Arra kéri a főnök, hogy valami színháznál maszkiroztassa el az arcát, ha velünk jön. Hogy meg ne ismerjék. — Nagyon szívesen — feleltem. Este elmentem a színházba, ahol Góth Sándor alaposan kimaszkirozott. őszbe vegyülő nagy bavolt. A kövér nő zokogva mentegette magát: — Tisztességes nő vagyok! Ez a vőlegényem! A detekiv szigorúan szólt rá: — Igazolja magát. A nő táskát vett elő, és abból kék borítékos cselédkönyvet húzott ki. A detektív belenézett a könyvbe, és jelentette a főnöknek: — Szakácsnő. Szinte mechanikusan nyúltam a könyv után. Odáig lapoztam benne, ahol az utolsó bejegyzés volt. És ott megtaláltam annak a kollégámnak a nevét és bejegyzését, í juszt és ugyanolyan nagy szakái- akj ma délben velünk ebédelt, és | lat kaptam. Fekete szemüveget tét- akj ezt a szakácsnőt ma reggel éltem fel. Éjjel kettőkor, mikor a bocsátotta. A könyvet visszaadtam találkozón megjelentem alig is- g detektivnek. Ez ismét belepilmertek meg a detektívek. Aztán elindultunk a razziára. Két-három lantott a könyvbe, és ezt kérdezte a nőtől: — Ma bocsátották el? — Igen — zokogta a nő. A pillanatnyi csöndben, amely most következett, egy ősz szakállu fekete szemüveges rémalak (az sál dobogtak fel a rosszul világi- ^rká'b“ m6gSZÓlalt & SZ°ba piszkos, nyomorult kis szállodát vizsgáltunk végig, mikor a hetedik kerület egyik leghirhedtebb szállodájához, a Koszorú-hoz érkeztünk. A detektívek rohammal foglalták el a házat, Ijesztő vágtatástott falépcsőn, és elállták a kijáratokat. Következett a szobák Mert földhöz vágott egy táegymás után való felnyitása. Úgy- nyfrl-a ..^rágosAfAervlz^. nevezett szerelmespárok voltak a ; szobákban. A rendőrség főleg a nők iránt érdeklődött, és akiről kitűnt, hogy Üzletszerűen űzi a szerelmet, anélkül hogy ehhez a rendőrség beleegyezését kikérte volna, azt magukkal vitték. Az emeleten, mikor az egyik kamrát nagy dörömbölésre és „a törvény nevében!” kiáltásokra kinyitották, ijedt pár állott előttünk egy szál gyertya világánál. Egy negyvennegyvenöt éves férfi és egy szintén nem fiatal, de elég jóképű, kövér nő, kissé rendetlenül öltöz-A között a néhány felejthetetlen tekintet között, amelyek az Folytatás a következő oldalon BEST WISHES FROM ARCHITECTURAL SCHOOL PRODUCTS LTD. 2200 Bromsegrove Rd., Box 427, MISSISAUGA, ONT. 277-2988 lliévet es Kelle mes ünnepeket kívánunk barátainknak és ismerősein Jenek VÍG BÉLA és EDIT EGESZSEGES BOLDOG ÚJÉVÉT KIVAN ROKONAINAK BARÁTAINAK A BÚIM család Erzsi, Miklós, Anna, Kathy is Tóm Rafael BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES ÜZLETFELEIKNEK, BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK Direct Lumber Co. 3650 St.Clair East. T:266-3I31 B OLDOG ÚJÉVÉT ES SZÉP ÜNNEPEKET KI VAN Barátainak és Ismerőseinek KLEIN PÁL és családja
