Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-09-10 / Supplement

ROS HASANA supplement — TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO- TORONTO - TORONTO HUTTER Lithographers & Printers Limited 2285 Midland Avev SCARBORO Tel »fon: 2*2-1179 •áron raiű ruttn Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek HÜTTlIt LÁSZLÓ ('&X^%XSXSX3SS9eXSS$SXXS3SXSSeS3aS9SS3SXXXSXSattSS3SXXX3SX nnsn na« niw? Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván HERMES BAKERY Mr. MAYEROVITS J«ssjss**3s*s****jasjs***js**********3as*x*j^^ «run na« na®? ROKONAINAK, BARÁTAINAK, JÓISMERŐSEINEfc BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN Mts.PAUL SPEAR KeJves Vevőinek, Barátainak, Ismerőseinek (Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván Tüske Meat & Delicatessen 5«« BLOOR STREET W. 333-3433 «nan mis natsfl Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek ELIZE FURNITURE Mr.&Mrs.E. KORÁNYI 3091 BATHURST St. Vevőinek és Barátainak Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kívánnak BUDAPEST MEAT MARKÉT 517 Bloor St.W. 531-5202 tulajdonosai és dolgozói Az ufolió ro§-liafono apámmal írta: MARKOVITS RODION A FÁM akkor már nagyon el­­“ erőtleneden. Nyolcvannégy esztendőt volt <■ már négy ess­­tendö éta nőm fttate reggeli Imá­jába a koaun életért valé foké­­eiát. Eit 8 maga mondotta ne­kem, mikor nyolcvan esatendőe lett. Úgy volt aa nálunk, hogy reggelente, Kati aiakácanénk, há­­romaior-négyaser la jelentkeaett zsörtölődve: — Mikor Imádkoalk már aa nr? Végre apám belátta, hogy a nap nem várja meg, amíg min­den dolgát ellntéal, hanem roha­­moaen átáll fel aa égboltozaton, bement tehát aa ebédlőbe, és le­emelte a táleazbájtllt a kasszá­ról. Két kedvenc kutyája min­dig ott lebzselt az ebédlőben, de amikor látták, hogy apám leemeli a kasszáról a táleazbájtllt: egy­másra nézett a két kutya éa fe­jüket lehajtva, kimentek a szo­bából. Nem la jöttek vissza, amíg apám táleszben és tfilemben el nem végezte a reggeli imádságát. Zsidó háznál, nálunk nevelked­tek esek a kutyák, annyit ők la tnltak, hogy nem szabad jelenlé­tükben imádkozni. Abban az Időben zsidó háznál a kutyáknak la Illett egy kis zsidóságot tudni. Az Ima vége felé, — azt hi­szem valahol már a tizenhárom hitágazat vagy az ulénl körül, — de minden esetre a slmeneszre után kellett lenni annak a fohász­nak, mely a hosszú életet kéri az Egek Urától. Én nem értettem a szent nyelven Írott Imákat — és ezért apám sokszor megmagya­rázott egyet-mást. így egy régi napon — emlékszem — behívott Ima közben és azt mondta: — Ma lettem fiam nyolcvan ’ éves,... Eddig mindennap kér­tem, aa örökkévalót, hogy adjon nyolcvan esztendőt. Adott... Most már nem leszek telhetetlen és a szavamat sem változtatom meg... Megadta, amit kértem, di­csé rtessék szent Neve... Most ha még kapok valamit, az már ráadás... Itt aztán mindketten könnyez­tünk, megöleltük egymást és Apám, mikor néha figyelmeztet­tem, hogy vigyázzon magára: mo­solygott, az ujját a szája elé tette, mintha valami közös tit­kunk volna éi‘ halkan mondta: — Eáadás... Még néhálny Bos-Hasonot töl­töttünk együtt ezután. Mert uj esztendőre mindig haza mentem. Akárhol voltam, erev Bos-Hasono­­kor hazaérkeztem. De nem hiába édesítettem az uj esztendőt mézes kaláccsal a szent napokon, Igazán szép és édes napjaim voltak akkoriban És ha el is múltak: a Bos-Haso­­no-1 mézbe mártott kalács édes­ségét most is ez Ínyemen érzem vigasznak és soha el-nem-muló boldogságnak, ha emlékezem. ÉS érzem akárhányszor az erev ros­­hasonol áldást Is: fehér halotti Ingébe öltörffctten fejemre tette két kezét és megáldott az' ös atya nevében. Az Utolsó Bos-Hasonot azonban már ágyban töltötte. Felöltöztet­ték, felvette halotti köntösét 1b, forgatta a machzor lapjait és állandóan érdeklődött: hol tarta­nak, hogy imádkozik a báltflle, kit hívtak fel a Tórához, mennyit snóderoltak az emberek? Ott volt a templom akkor még az ud­varunkon, a mi házunkban, de Apám már nem mehetett be imádkozni. Azt szómban nem en­gedte el, hogy a kiddust az ö ágya körül tartsák. (Érdekes, hogy nálunk a kiddnst „Uberbáj­­szolás“-nak Is hívták, mert ez volt az első falat, amit aznap az Ima után magukhoz vettek az emberek, ima előtt nem volt sza­bad enni.) Az ebéd is megvolt és ebéd után, mikor elcsendesedett a ház, leültem az apám mellé az ágy­hoz. Csak a lába volt erőtlen, meg a kese, meg a gyomra, de a szép, okos, drága feje az nagyon erős volt. Csak akkor láttam, hogy mi­lyen erős az ö szép, drága, okos feje, mikor elkezdett velem be­szélni, fehér fejével a fehér pár­nán: — Hozzá kell szokni fiam, hogy elmegyek... Én már hozzá­szoktam... És ha jön a pa­rancs, hogy pihenni kell, akkor én engedelmeskedni fogok , a pa­rancsnak... Nem tudom, mikor kezdenek a gondolataim engedet­­lenkedni, de most még fegyelme­zettek ... Most még parancsolok a gondolataimnak és azok még engedelmeskednek nekem. . . Le­het; holnap már nem bírok velük és összeszagabalyodnak, felbom­lanak a sorok. .. Azért nem vá­rok addig, hanem még most, Helnrich Heine letette a pennát, egy másik zsidó felvette és ugyanannál a lapnál, ugyanazok­ban a lapokon tovább folytatta a szellem munkáját. . . Evvel a csillaggal megyek én el büsz­kén ... Akkor kopogtattak az ajtón. A görög katolikus esperes jött át, meglátogatni nagybeteg édes Apámat, akivel annyi hosszú esz­tendőn át együtt élt a faluban. 6 is öreg ember volt már, le­het, búcsúzni jött. De persze lepr lezte meghatottságát és vigan mondta: — Boldog qj esztendőt jöttem kívánni... Apám megtörölte nedves sze­mét és aztán válaszolt: — Köszönöm szépen, de én még nem köszöntőm esperes urat, ha élünk, hát majd a télen kí­vánok uj évet... — Élünk, persze hogy élünk... Meglátja, együtt szüretelünk jö­vőre. .. — Nem biztos, esneres ur... és ha meg is halunk? Feltáma­dunk . .. Dobossy esperes ur elkomoro­­dott. — Hát persze. Feltámadunk... De mikor? Vájjon mikor? most amikor Irányíthatom őket, most mondom el néked fiam, amit még akarok... Öregségemre szép ajándékot adtál nekem. Itt simo­gattam a könyved angol, német, magyar, francia, meg a többi ki­adását. .. — Ez nagyon szép volt tőled, hogy apádnak ezt a nagy örö­met szerezted, — hogy fog örven­deni szegény mama, milyen bol­dog lesz, ha én ezt neki elmon­dom ... mert most már rövidesen találkozunk és beszámolok neki mindenről, ami itt a földön ai gyermekeivel történt, amióta el­ment... és ha tudja már, akkor sokat fogunk erről beszélgetni. . . de most ebben az ágyban, melyben nagyanyád megszült és amelyben első lélekzetemet vettem és amely­ben kiadom majd utolsó lélekze­­tem, — nem a holland meg a finn, meg a lengyel kiadás miatt vagyok a legboldogabb... azért vagyok boldog fiam, mert meg­jelentél a Vosslsche Zeitungban... Ha nem tudnád: ebbe a lapba irt Heinrich Heine... A legna­gyobb zsidók közül volt ö... És roppant büszke és talán fennhéjá­zó vagyok, de én mégis utolsó pillanatban megengedem magam­nak azt, hogy Így kérkedjek: — Esperes ur nem tudja?... Ezt Apám olyan finom mo­sollyal, olyan fölénnyel mondta, hogy Dobossy esperes ur egészen megrendülve, kérdezte: — Hogyan? Markovits nr ta­lán tndja?... Apám szemében felvillant a ré­gi, örökkön éber szellem tüze és kicsit felemelte fejét a párnán, aztán határozottan mondta: — Pontosan tudom eperes ur... Vlsszaha nyátlőtt feje a párnára és mig mindnyájan feszülten les­tük szavalt, már majdnem a végtelenségbe kapcsolódva, látnoki erővel szólott: — Pontosan tudom esperes ur... annyit kell várnunk a fel­támadásra, mint amennyit a meg­születésünkre vártunk... * Aztán elmúlt a nagy ünnep és a még-nagyobb is, meglaktuk a sivatagi vándorlás emlékére emelt sátrakat és és már hóíel­­hök keringtek udvarunk fe­lett és már közeledett a Jeruzsálem hős védőinek ünne­pe, mikor egy zimankói hajnalon elindult édes Apám a végtelenség országutján, melyet bizonyára megszületésünk előtt is jár­tunk ... Itt hagyta azonban kezének érintését fejemen, szavainak böl­­cseségét és mélységét... Bosha­­sono ünnepén most is eljön min­dig és látom a fejére borított tá­­leszt, látom villanni hófehér ha­lotti köntösét és hallom a só­iért, melyet amig csak birta erő­vel, mindig ö fújt a régi falunk­­beli ünnepi gyülekezetben... 6, Chaszam Szófernek és Hei­nének és Spinózának egyként tanítványa és rajongója, egykori pozsonyi jesiva bőcher... És nagy ünnepeken, nehéz pil­lanatokban, keserű napokon min­dig eljön. Eljön és elhozza a nagy ün­nepek áhítatát, elhozza nehéz pil­lanatokban a szív megkönnyeb­bülését, elhozza a keserű napo­kon a régi Boshasanók sötétsár­ga mézének el-nem-muló édessé­gét. .. és itt harsonás fülemben a sófár harsány bíztatása, hirdet­ve a reményt és a lélek erejét a szép és bensőséges őszi ünne­pekre ... Kellemes Ünnepeket Kivan Barátainak és Ügyfeleinek GEORGE KALMÁR és családja Sun Life representative ROKONAIKNAK, BARÁTAIKNAK, ISMERŐSEIKNEK BOLDOG ÚJÉVET ÉS JÓ ÜNNEPEKET KIVAN Mrs. ERZSI KLEIN 252 Haddington Ave Boldog Újévet és Szép Nagyünnepeket kivan kedves Ügyfeleinek, Barátainak és Ismerőseinek Izsák J. Elemér QUEEN'S COUNSEL ÜGYVÉD ÉS KÖZJEGYZŐ Iroda: TOO Adelaide St.,W. i Suite: 606 Te/efon: EM 4-1920 KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK TÜSKE PÁL Europe Record HANGLEMEZEK - KÖNYVEK -AJÁNDÉKTÁRGYAK 408 BLOOR STREET WEST ! TELEFON: 922-8739 ' laron naia ruty? Boldog Újévet és Jó Ünnepeket kíván FERENCI JÓZSEF és ÉVA MARGARET SÜTŐ Rokonainak és Barátainak Kellemes Ünnepeket / * BOLDOG ÚJÉVÉT KIVANNAK / / VAGO GYÖRG ARI és ÉYA Rokonainak és Barátainak Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kivan SZIRTES SÁNDOR és családja •űnsn nans Boldog Újévet és Jó Ünnepeket kíván GEORGE BRODMAN « családja 73 Dewlane Dr. ROKONAINAK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚTÉVET, SZÉP NAGYÜNNEPEKET KIVAN WOLBURGH William Barátainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván 1311311 ns« nj®? Herczeg György és családja isnsn H31D ni®? Barátainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET BEN STAR és Családja ÉS CSALÁDJA 138311 Í131D ÜJff?-Kedves Vevőinek. Barátainak és ismerőseinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Kíván GERTEX GARTNER ÁRPÁD & LILI

Next

/
Thumbnails
Contents