Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-24 / 688. szám
1977 december 24. * MENORA 9. oldal ERTESITES MenczelesZ. András B.Sc., D.C. ezúton közli, hogy chiropraktor rendelőjét, a Yonge - Eglinton Chiropractic Clinic épületében ( 46 Eglinton Ave. E. ) alatt megnyitotta. Fogadás, előzetes telefonmegbeszélésre. Telefon: 483 - 6859 Étterem * cukrászda * delicatessen 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 Nyitvatartás: Cukrászda: keddtől vasárnapig 10-töl 10-ig hétfőn zárva Étterem: keddtől péntekig 5-töl 10-ig szombat, vasárnap 12-töl 10-ig charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp STOP GET'SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1 102 este 661-0364 WGISSBE Rliü R TIBII R 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk Költözködni akar? Hívja bizalommal 223-5248 Olcsó árainkkal ós minden igónyt kielégítő szervizünkkel állunk a torontói magyarság szolgálatában Ingyenes árajánlat TELJES BIZTOSÍTÁS * Hétnapos service 410BloorSt.W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk: a B A LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk. World Delicatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros ízű raktárunk változatlan. Magyar hentesáruk, sütemények, Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék. Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 40 éve halt meg ATTILA „Ott, ahol a Ferencváros / hinti báját szerteszét..." - énekelte a századforduló bohém lantosa, Heltai Jenő. De az a Ferencváros, amelybe József Attila beleszületett, minden egyéb volt, mint a pesti rész gondtalan Grinzingje, masamód-idillek operettvilága, kiskocsmás bájvidék. Aki a Gát utcában látott napvilágot, méghozzá Pöcze Borbála hatodik gyermekeként, az elé, akárhogyan csürte-csavarta, akármerre is fordult, mindig gátak emelkedtek, sötét, gonosz falakká növekvő torlaszok. Itt a lángész nem adott szárnyakat a kirepülésre, csak a tragikus dimenziókat nagyította meg. Nem volt baj, amely közönyösen haladt el mellette, nem volt fájdalom, amely meg ne tépte volna, minden külvárosi szenvedés végigszántott testén-lelkén. Kutyák és ügyészek kergették, szerkesztőségi szolgák néztek el felette, jóllakott polgárok kegye játszott vele. Nem a szegénység méla rokona, a nélkülözés kísérte napjait, hanem a fúriaként kínzó, csikorgó éhség, a külsőbelső hidegtől gyötrődő didergés. A kölyöknyi ember első rímes próbálkozása Kugler-süteményt álmodott csupasz asztalukra, a felnőtt férfi pedig valami nagynagy tüzet akart rakni, ahol melegedhetne minden vacogó. Osztályhelyzete törvényszerűen a szocializmushoz vitte, egyre jobban elhatalmasodó lelki bajai a freudizmushoz fűzték, hogy végül az elveszettség csúcsairól az utolsó szakadékba, a szárszói vonat kerekei alá vesse magát, negyven évvel ezelőtt, reméljük, higgyük, a minden gondokat oldó Mamához. Nagyon nehéz útja volt az érvényesülésig, s beérkezni valójában mind a mai napig sem tudott. A régi Magyarországon a haladó értelmiség szűk körein túl inkább csak a szocialista ifjúság értékelte verseit, • a nagyobb munkástömegeket a Szalmás-kórus próbálta megnyerni költészetének. A polgári líra kedvelői Vidám és jó volt s tán konok, ha bántották vélt igazában. Szeretett enni s egyben másban istenhez is hasonlított. Egy zsidó orvostól kapott kabátot és a rokonok úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam A görögkeleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot - országos volt a pusztulásban, no de hát ne búsuljatok. hidegnek találták művészetét, tüze nem fogta meg szivüket, ihletettségét mesterkéltnek, idegennek érezték. Hasonlatait, nem egyszer a gyárak világából merítette, egy-egy fogalma a marxista közgazdaságtanból került át soraiba és szívesen keverte nyelvébe a perifériák érdes szavait. Ehhez szokni kellett a fülnek, nőni az értelemnek, érni az időnek. A háború utáni helyzet klasszikussá tette ugyan József Attilát, de a közkedveltséget nem hozta meg számára. Ha legnagyobb politikai verseit, a jövőről szőtt álmait összevetjük a mai magyar valósággal, akkor a költő a szocializmus közvádlójaként áll előttünk. Merre a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezete" és hol a haza, amely ne lenne már idegen gyarmat? Ami megmaradt, az az, hogy „fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény". A magyar szegénységnek legnagyobb költője volt. Bálint György találóan állapítja meg, hogy harminckét éves élete egyetlen egységes fájdalomnak fejlődése csupán. Élete végén ez a fájdalom visszatért kiinduló pontjához: az utolsó költeniényekben a kisemmizett, gyámolitást kereső, szereidért esdeklő kisgyerek áll előttünk: ,Jaj, szeressetek szilajon / hessentsétek el nagy bajom! (Eszméim közt, mint a majom) a rácsok közt le és föl, I vicsorgók és ugrándozom, / mért semmit sem hiszek s nagyon / félek a büntetéstől.” Akik kortársai voltunk, belsőnkben mi is félhetünk a büntetéstől, mert olybn keveset adtunk neki abból, ami olyan nagyon kellétt: nagyobb odafigyelésünkből és hálás szeretetünkből mindazért, amivel olyan tékozló bőséggel megajándékozott, felvértezett, harcba indított. fsj rMMMMMMM t MMMMMMMMMMMM-MM»»M-MMMMM»(. ISTEN Láttam Uram, a hegyeidet S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet, De apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában Elvész ő gyönge dadogása Mért nem tudom hát sokkal szebben? Mint a hegyek és mint a füvek S ágyam alatt hál meg a bánat: Szívükben szép zöld tüzek égnek ^őn .* ~ v ' Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott állsz az útjuk végén — Meg nem zavarlak, én Uram Elnézel kis virágaink fölött. Szexed, 1924. MTI 1937. dec. 4. *12 óra 45 perc Kaposvár, december 4. József Attila 32 éves író és esztétikus, a Szép Szó szerkesztője, ma délelőtt Balatonszárszó állomáson öngyilkossági szándékból egy tehervonat elé vetette magát. A mozdony kerekei darabokra tépték. MAMA M ár egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Fejfája a balatonszarszói temetőben Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő szürke haja lebben az égen; kékítőt old az ég vizében. 1*MMM**********MMMMMMMMMMMM*MMMMM»*; > ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED M [KOK főikéi a nap, a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves. Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban, és győzvén o:t, égnek hajítja hatmillió vasas az ő csengő szivü kalapácsát. Szerszámok égi viharába csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves. Észre sem veszed, hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok, ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után • térek vissza hozzád, vagy majd a pékek összekötik a kenyérvető, jó lapátjaikat, végig fektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel elhoznak lassan az ágyadig. Ért .1 haragszom én, nem ellened, nos. a szorúsd meg a kezem, mellyel magosra „ taraiak álmaimban, erő' sen az én haragom, dehogy is bántson, ..ed vés. 'MM^MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM»** ESTI ÚJSÁG NÉPSZAVA ŰJSAG 1937. december 8. ZSOLT BÉLA: (...) Kit érdekei ezek után, hogy kinek adják az idén a Baumgartendijat, amely alól József Attila halála végképp kihúzta az erkölcsi alapot. (...) A Baumgarten-alapítvány József Attila halála után privát hagyatéki ügy lett, amelyet majd csak az utókor fog perbe fogni a halott József Attila nevében. (...) De a Baumgarten-díj kuratóriumát, amelynek tudnia kellett, hogy ki volt és mit jelentett az epigonizmus korában József Attila, nem menti a felelősség alól, hogy éveken keresztül közönyösen tűrte, ahogyan ez a fiatal költő a vegetatív életért viaskodott, s rettenetes szegénysége hogyan pusztította el testét, -lelkét, amelyben zsenialitása mindennek ellenére az utolsó pillanatig épségben maradt. Nem lehet felmenteni azokat, akik féltékenyen, hiúan vagy opportunusan nem adták meg neki a jussát, ami elsősorban neki járt és akik az egymás között felosztott babért is megtagadták tőle, hogy végül sorsa eszeveszetten a szörnyű tehervonat mozdonyának vasöklével, fo-. nasson véres koszorút fiúsán tiszta, hősiesen felszegett homlokára. PESTI NAPLÓ 1937. december 5. PALÓCZI HORVÁTH GYÖRGY: (...) Betegágya körül néhány könyv s néhány barát volt, a nemzet aggodalma nem jelentkezett, utolsó hónapjának vívódását ugyanolyan süket csönd vette körül, mint életét, mint azt a tíz esztendőt, amely alatt az értök meglátták benne a zsenit és sajnos, azt is érezték, hogy az, aki szemük előtt pusztul, a magyar költészet egyik legnagyobbja lesz. Lehetne. De József Attila több volt ígéretnél, három kötete és szészórtan megjelent versei a magyar irodalom igaz értékei közé tartozik. (...) Most csak nekrológot lehet róla írni, ezt a szomorú műfajt, amely az ő esetében diabolikus tréfaként hat. Neve, öklömnyi betűkkel az asztalon heverő újság első oldalán, keserűséget és önvádat ébreszt. Miért kellett ennek megtörténni, hogy itt legyen ez a név, miért nem küzdte ki József Attila elismerését mindenki ebben a süket korban, aki ismerte s látta, hogy kicsoda? Néhány évvel ezelőtt sokan tudtuk: sorvad, keseredik, magára marad, önmarcangolóan befelé fordul a költő, mert nincs visszhangja, mert hiányzik az a csipetnyi erkölcsi és anyagi elismerés, ami lelket önt belé. (...) 1937. december 7. Vasárnap délután a balatonszárszói temetőben nehéz szívű, könnyes szemű emberek álltak körül egy frissen ásott sírt. József Attilát, a fiatal, tragikus végű nagy magyar költőt temették. Néhány barátja és tisztelője volt ott, azok, akik Pestről leutazhattak. De gondolatban ott volt a sír körül az újat, szépet, jobbat akaró Magyarországnak minden olyan intellektuálisa, gondolkodója és dolgozója, aki valaha is olvasott József Attilától verset és megérezte ennek a fiatal, nagyszerű költőnek a zserűjét. Gondolatban ott volt Magyarország szegény és dolgozó népe, amely egyik legszebb szavú költőjét veszítette el benne. A szociáldemokrata párt és a Népszava képviseletében Mónus Illés elvtárs, a Népszava főszerkesztője állt a sírnál a Népszava szerkesztőségének piros szalagos koszorúja mellett; a kis számú lesújtott rokonságon kívül Cserépfalvi Imre és Dormándi László, a kiadói, továbbá báró Hatvány Lajosné, báró Hatvány Bertalan, Fenyő Györgyök, Bállá Frigyesék, dr. Bak Róbert és a Szép Szó írógárdája: Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Remenyik Zsigtnond, Gáspár Zoltán. Horváth Béla, Faludy György és Németh Andor. És ott voltak a fekete fej Kendős parasztasszonyok és a kérges tenyerű földmunkások. Megható költőtemetés volt. Fülöp református lelkész gyászbeszéde után Ignotus Pál a Szép Szó írói köre nevében. Mónus Illés a szociáldemokrata párt és a Népszava nevében mondott rfieleghangú búcsúztatót.. Horváth Béla emlékversét szavalta el. 1937. december 5. József Attila az elismert és kétségtelenül tehetséges költők sorába tartozott. azonban erősen radikális irányzata és baloldali világnézeti beállítottsága miatt csak szűkebb körben olvasták verseit. (...) 8 ÓRAI ÚJSÁG 1937. december 5. (...) József Attila a fiatal költőnemzedék egyik legnagyobb tehetsége, talán legnagyobb reménysége volt. Csodálatosan nemes csengésű, légiesen finom, elragadóan szeszélyes versei a magyar irodalom maradandó értékei. Élete gondok közt, nélkülözésekben és a művészet megszállott szolgálatában telt el. Az utóbbi esztendőben a Szép Szó című folyóirat egyik szerkesztője volt. Legfon tosabb verseskönyve: Nagyon fáj. Egyik legszebb verse: Levegőt! a 3 Órai Újság harmadik oldalán jelent meg. FÜGGETLENSÉG 1937. december 5. (...) A tragikus véget ért Józsel Attila a háború utáni költészet és irodalom igen tehetséges, de nyugtalan, zaklatott életű tagja volt. Lázas tehetséggel kutatott, de nem találta meg önmagát sem a költészetben, sem az életben. Izgatott iránykeresése közben nemegyszer összeüt önzésbe került az ügyészséggel és a bíróságokkal is. (...)
