Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-12-10 / 686. szám

é. oMal MENORA * 1977 december 10. — Nemcsak egy volt. Az, akire gondolsz, egyike volt a néhánynak. Jani kifülelt, de zajok nem jöttek. — Mindenesetre az egyetlen volt, akivel együtt akar­tam maradni. Azzal hálálta meg, hogy megszabadított önmagától. Nem akart a terhemre lenni. Gonoszságból tette, azt hiszem. Hogy fájjon nekem az ő boldogtalan élete, amelyet eldobott magától. Okos volt, szép arcú és szép testű, csakhogy csípőcsont töréssel úszta meg a háborút. Mankóval járt, örök életére nyomorék. Senki­nek nem kellett így, mert a hímek éppen olyan kegyet­lenek az emberi állatvilágban, mint a nőstények. Én megszántam, a szánalomból szeretet lett s a szerétéi­ből viszony, a viszonyból szerelem. Ez volt a pontos sor­rend. S egy napon szétroncsolt testtel találták az utcán, leugrott a tetőről. Bizonyára gyűlölt engem, mert érez­te, hogy a szerelem szánalommal kezdődött. Pokol volt az életünk, mert mindig kergetett maga mellől. Mit akarsz egy szerencsétlen nyomoréktól ? — kérdezte foly­ton. Vonogattam a vállamat. Mit mondtam volna? Tud­nia kellett, hogy sosem csaltam meg, ezt a nő érzi az ölelések számából, amit a partnerétől kap. Nem akaría elhinni. S akkor dobta el magától ilyen ostobán az éle­tét, amikor felajánlottam neki, hogy esküdjünk meg. Gyereke is lehetett volna. Hat évvel idősebb volt, mint én, nem érdekelt. Azt mondta, hogy abnormális vagyok, olyan nyomorékkal, mint ő, csak nemi aberrációban szenvedő férfi feküdhet le; egyszerűen nem érezte meg, hogy hozzátartozom, hogy nem aberráció, hanem rá­utaltság, szükségem volt rá, mint a levegőre. Hozzátar­tozik a lényemhez, hogy a szerelemben többet adjak, mint amennyit kapok. Ilyen csodabogarak is vannak. Nem kellett neki olyan férfi, akinek kevesebbet nyújt, mint amennyit kap, nem akart elfogadni engem, arról pedig eleve lemondott, hogy más férfit hódítson meg. Ennyi volt az egész. Hallgattak. Valami morajlott odakint, de Alizában most Jani vallomása zúgott, a belső hang elnyomta a külső zajt. Nézte a férfit, akinek barna szemében szo­morúság húzódott meg az értelem csillogása mögött. Csúnya férfi volt Jani, rendezetlen arcú. Túlságosan nagy szája alatt befelé haladó kis áll rejtőzött, mintha befejezetlen maradt volna. A hajlott orrára nem vetett árnyékot magas intellektüel homlok, hanem keskeny sáv futott a sok haja alatt és ezen is két-három gumó ék­telenkedett. A háta is hajlott volt; gáluti típus, mint Zigi és a többiek, a galíciai unokatestvérek. A nyomo­rék asszonynak nem kellett, de más férfit sem kapha­tott. Aliza rajtakapta magát azon, hogy megérti és saj­nálja a nyomorék asszonyt. Szegény Jani. — Sajnálom, hogy így kifaggattalak — mondta. Jani nem figyelt oda. A növekvő morajt leste, az ütemes kiáltásokat; a beszivárgó zsivajt. Álijjáchofsit, álijjá chofsit... — Hol a parancsnok? — riadt fel Aliza. — Itt ülök és ki tudja ... — Ott van, ahol lennie kell — mormogta a férfi és a kijárat felé közeledett. A hátsó zsebéből kifeszült a revolvere. Kissé kinyitotta az ajtót, a moraj erősödött. Most már világosan hangzott a zaj, a kiáltozás ... Haifa zsidó ifjúsága kivonult az utcára, megszegte a kijárási tilalmat. — Nem maradok itt egy percet sem, vigyél a pa­rancsnokhoz, azonnal... Jani zsákot húzott elő az asztal alól. Arab női ruha került ki belőle, burnuszszerűség és fátyol. Aliza sietve magára vette; Jani kefiába bújt. Kár, hogy nincsen eb­ben a szobában nagy tűkör, hogy megszemlélje önmagát arab asszonyként. Jani olyan, mint egy öregedő beduin­pásztor, még durván faragott botot is vesz a kezébe, a vállára dobja Aliza hátizsákját, még ez sem ront a benyomásból, nincs olyan angol rendőr, akinek gyanús lehetne. — Vedd sűrűre a fátyolt — nevetett rá —, mert ha meglátja valami angol a bájos arcodat, még bajod lehet belőle. Aliza engedelmesen sűrítette a fátyolt, volt bőven belőle, a fele hátul ereszkedett a nyakára és melegítette. Alig látott a dupla fátyol mögül; figyelte Janit, hogy milyen lassú, komótos léptekkel halad át az udvaron. Az arabok nem sietnek, csak ha kergetik őket, ez a las­sú járás a végtelen sivatag ernyedtségéből nőtt ki és Jani pompásan játssza a szerepét. — Maradj három lépéssel mögöttem — szólt rá, most úgy beszél, mintha a parancsnoka volna, s Aliza enge­delmeskedik, s emlékszik egy menekülésre, amikor ro­hannia kellett havas, göröngyös földeken, maga mögött hagyva a lángoló német szerelőtábort a lengyel síkság BARZILAY ISTVÁN SZAKADÉK szivében. Belépnek a szomszéd ház udvarára, egyszerű módon, a Hágáná rést vágott a kerítésen. Az udvaron majdnem felkiált, itt van a Voxi, fényes kéken áll két satnya fa között, még csak nem is elrejtve. Megsimo­gatja és halad tovább előre, bejutnak a lépcsőházba és már látja az utcát, amelynek külső házsora meredek szélén áll, alattuk az arab bazár, kihaltan, csak angol katonákat látni itt-ott. — Nem mozdulni... — suttogja hátrafelé Jani, ro mos kerítés kövei mögül leselkedve előre; nem látni csak a kikötőnek idenyúló külső vizét, raktárépületeket és néma utcát. S egyszerre sortüzet hall, egy, kettő, hA rom sorozat... A kiáltozásokat is hallja és vészes szi rénazúgást, mentőkocsi, vagy tűzoltók? Hol a parancs nők? Jani lopakodva halad a kerítés védelmében balra arrafelé, ahonnan a lövéseket hallották. Alizában fúr csa érzés kavarog, nem félelem miatt reszketnek a tér­dei, hanem aggodalomból, vajon kit érhettek a golyók? — A levegőbe lőttek, ne aggódj — szólt hátra Jani — így oszlatják szét a tüntető tömeget. Megállnak, mert a kerítésnek vége és arab utcába kellene befordulniok; Jani arab ülésben elhelyezkedik a földön, Aliza három lépésre mögötte ugyanezt cse­­lekszi. — A városba tévedt beduinok vagyunk, véletlenül keveredtünk a történelem viharába — vigyorog Jani. — Mindjárt vége lesz mindennek és lemehetünk a város­ba, nagy szitát vásárolunk a búza tisztításához és talán vetőmagot, lucernát akarunk termelni. Hacsak közben nem zavar meg Jóéi Kárai őrnagy, akinek ezen az ut­cán kell ideérkeznie, itt van vele randevúnk. Alig ezer méterre lehetnek a kikötőtől, rohanó lá­bak dobogásának zaját hallja, kiáltozásokat és tankok dübörgését, autók tülkölését. Nehezen telnek a percek, Jani fülel és nem beszél, de olykor lepiliant egy darab papírra, amit a kezében tart, ha angolok jönnének, biz­tosan bevenné a szájába és lenyelné. — Térkép — szólal meg végre. — Miniatűrben az alsóváros rajza. Azt hiszem, minden tervszerűen megy. Az újságírók mindjárt küldik távirataikat külföldre, \ tüntetők hazamennek, hármat-négyet elvisznek Latiam­ba, vagy Ráfiáchba, alighanem vannak sebesültek, és a máápilokat elviszik Ciprusba. Remélem, néhány angol i3 fűbe harap. Az egész tehát nem egyéb, mint demonstráció, mert persze, nem lehet az angolokat megakadályozni abban, hogy elkergessék a zsidókat, akik illegálisan akarna* bejutni a Zsidó Nemzeti Otthonba. A fontos, hogy el­terjedjen a nagyvilágban a zsidó ellenállás híre. Erre megy az egész. És, ha nemcsak sebesültek lesznek, ha­nem halottak is? Egy-két zsidó áldozattal több, vagy kevesebb, igazán nem nagy dolog. órájára néz, fél nyolc, legalább háromnegyed órája csellengenek itt, Jani már kétszer felállt, hogy kinyúj­tóztassa meggémberedett lábait, ő is követte a példát, és aztán engedelmesen visszahelyezkedett arab ülésbe. Eszébe ötlik, hogy Európában ezt törökülésnek nevezik. A nap már a Kármel tetején trónol és érzi a mele­gét, dupla toalett van rajta és lassan-lassan átnedvesíti a veríték, a fátyol alá nyúl a zsebkendővel, hogy letö­rülje izzadó arcát. A lábak dübörgése egyre messzebb­ről hallatszik, a kikötőben hajó dudál. Vajon mi törté­nik ott? Jó volna felmenni egy háztetőre. — Vége — szól Jani, és felemelkedik. — Ha nem jön hamarosan a parancsnok, vissza kell bújnunk abba a kis lyukba, ahonnan elindultunk. Mindjárt nyolc óra. Jani nem vett részt a nagy táncban, mert a parancs­nok azt akarja, hogy vigyázzon rá, vajon sajnálja? S vajon van-e joga a parancsnoknak kivonni a harcból egyik katonáját, hogy a szeretője mellett maradjon ? Fe­lesleges vagyok itt, felesleges, megyek vissza Gváotba, vagy az intézetbe, vagy Micihez. — Van egy orosz író, azt hiszem Aldanov a neve, nem? — kérdezte Janit súgva. — Megvolt otthon a szü­leim könyvtárában. S egyszer beszéltek róla, egy furcsa alakról van benne szó, aki történelmi időket ér meg, a francia forradalom korszakában, ide-oda utazik, és min­dig kimarad a legérdekesebb eseményekből. — Termidor 9 a könyv címe — lehelte hátra Jani. — A szerző még él és rossz életrajzokat ír Amerikában. — Én vagyok most a Termidor 9 hősnője. Odalent gomolyog a történelem, és én itt kuksolok arab ülésben, várva a parancsnokot, hogy elvonuljak vele a fészekbe. — Az ilyen elvonulás történelmi időkben sem kelle­metlen — vigyorgott Jani. — De nem maradtál ki a történelemből, végigcsináltad Majdaneket, Gváotot, és most kibicelsz Haifa hős népének. Igaz, nem maradt ki belőle; s váratlanul megtelt lel­kesedéssel. Hiszen benne van a harcban, Jóéi Kárai ol­dalán. A másik harcot Vitekkel élte végig. Mindkét eset­ben szerelmet kapott. „Alapjában véve szerencsés nő va­gyok”. Újra zsebkendőjével a kézben nyúlt a fátyol alá. A pillanatnyi lelkesedés gyászba zuhant. A történelem viharában meghalt a kis Vladek. Milyen szerencse, hogy meghalt, mondta Rozália néni. Jani hátraugrott, megfogta a kezét, felrántotta és magával húzta a szemközti ház kapujához. Autómotor zúgása hallatszott. Angol jeep közeledett, benne két pirossapkás. Kálániot, kálániot, ötlött fel benne a csú­folódó dal, amelyet az angol ejtőernyős gyalogságról énekeltek a gyerekek és a brit katonák dührohamot kap­tak, ha meghallották. A jeep megállt. Hegyesorrú bajta ült a volánnál és magas őrnagy mellette. —- Jani, vissza a rejtekhelyre — szólt az őrnagy, aki Jóéi Káraival volt azonos. — Vidd Aliza álruháját is. Vagy dobd el, hagyd itt az utcán. — Sálom, parancsnok — köszönt udvariasan Aliza. A jeep állt, Jóéi Kárainak nem volt ideje köszöngeté­­sekkel vesztegetni az idejét. Alizáról lehullt a fátyol, kibújt az arab asszony ruhájából; elvette Janitól a háti­zsákját és felugrott a jeepre. Jóéi átült hozzá a hátsó ülésre és előhúzta revolverét, rátartotta. — A foglyom vagy, vágj rémült arcot, Joszi, neki, százassal. A jeep veszett gyorsasággal kanyarodott fel a szer­pentinen. — The yellow window, a sárga ablak — szólt oda Kárai őrnagy egy angol őrjáratnak, amely a Herzl— Arlozorov utca sarkán fel akarta tartóztatni. Ez tehát a jelszó, a sárga ablak. A jeep őrült gyorsasággal ka­nyarodott, vágtatott az angol katonák mellett a zárt házak előtt, a katonák tudomásul vették, hogy egy őr­nagy most a Kármel-hegyi parancsnokságra siet egy zsidó terrorista-nővel, the yellow window, s erre a szóra egy sorompó is megnyílik, amely a Panoráma utcán állt keresztben, nem messze Wolffék lakásától, és már for­dulnak is balra, az Achuza felé, ahol csendesebb a táj, zsidók ki-kinézegetnek az ablakokon, a teraszokon is látni embereket, így csempészi át őt az ostromgyűrűn a parancsnok a fészkükbe. — Én itt kiugróm — szólt Joszi —, a házak mögött hazajutok. — Jóéi a hajsza közben ugrik át a sofőr­ülésre, s hátrafelé tartja a revolvert, s a jeep rohan to­vább, míg egyszerre berohan egy kis erdőbe, mély sza­kadék szélén járnak, felsikolt, ami a parancsnokot nem bántja, talán még illik is a drámai jelenethez; egyszer­­csak megáll a jeep, kiugranak belőle, egészen a szaka­dék szélén, hasonlít ahhoz, amelyben Viteket szokta látni, amint kétségebeesetten felfelé kapaszkodik. A pa­rancsnok matat valamit a járművön, a katonai számát veszi le, s aztán rohannak be a kis erdőbe, amíg egy ház kerítéséhez érnek. — Ugorj — szól rá Jóéi és Aliza engedelmeskedik, a kerítés alig egy méter, könnyű átmászni rajta és ak­kor látja, hogy a „fészek” udvarára jutottak, a pan­zióba, ahol péntek éjjel szoktak meghúzódni szerelmes­kedésre. Kúszni kell a földön, amíg elérkeznek a kony­ha hátsó bejáratához. — Jézus, Mária! — kiált fel Gleichgewichtné, a jeke panziós kövérkés felesége. — Hiszen ez Kárai mérnök úr. Egyszerre emelik az ajkukra az ujjúkat, hogy csend­re intsék. Jön Herr Gleichgewicht is, furcsán lötyög rajta a chaki rövidnadrág és nem kifogástalanul tiszta a gufiája. A konyhában lekerül a parancsnok fejéről a piros bereit, a blúz hajtókájáról az angol sarzsi, sőt, a katona-blúz is, hideg vizet iszik a frizsiderből, s átüt a gufiáján a veríték. Aliza azt sem tudja, hogyan jut­nak el a fürdőszobához, ahol szinte tehetetlenül bújik a kádba, míg a parancsnok a hideg tus alatt mossa le magáról a verítéket. MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISS & BAKÉRV Él. Ttl.f 651-7689 732 St.Clair Av#., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ Aka $7 is eyjó hajvág Keresse fel Ligeti volt buda­pesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bilis BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 St.Clair W. TeI:653-3779 TV - STERE0 SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 Dr.CRISTA FABINYI Mrs ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon; LEI - 6318. George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. 984 O’ •Vt 1 ^1 Tel: — Szörnyű kockázat volt — nyögte ki végül, amikor elhallgatott a víz csobogása. — Nem volt benne semmi kockázat — nevetett a pa­rancsnok. — Pirossapkás angol őrnagy szállított fel egy terrorista nőt, mi volt ebben a veszélyes? — S ha valaki felismer? — Amikor egy jeep százhússzal rohan, nem lehet felismerni az utast. Egyébként senki sem ismer ebből a bandából, én az utászoknál szolgáltam. Megmossam a hátadat? Nincs még egy olyan férfi a földkerekségen, mint Jóéi Kárai, annyi bizonyos. Gleichgewichték panziójá­ban az egyetlen igaz kényelem a frottir-fürdőköpeny, amibe jól be lehet burkolózni. A szobákban nincs még tusoló sem. Csak vadregényes környezet van és bősé­ges reggeli. — Ha még egyszer ilyen későn jönnek le reggelizni, nem kapnak enni — zsörtölődött Gleichgewicht úr, aki közben tiszta gufiát húzott. A többi vendégek már rég lementek a tengerpartra. Egyetlen vendég sem volt a panzióban rajtuk kívül, a zavargások tönkretették a fürdőszezont. Ki megy el hazulról ilyenkor, ha nem biztos benne, hogy látja-e va­laha a családját? A panziós cinkos humorral szolgálja őket, hering van és tejfel, túró, sajt, két tojás, rengeteg kávé és sok pirítóskenyér, mert a kijárási tilalom miatt nem vettek kiflit a reggelihez és kiéhezve nyelik a ren­geteg ételt. Másnapra felfüggesztették a kijárási tilalmat. A tüntetésnek három halottja volt, köztük egy tizennégy éves kislány és a máápilok közül is megöltek egyet az angolok, mert persze minden hiábavaló volt, átszállítot­ták őket a hadihajókra és már el is indultak velük Cip­rusra. S miközben a Hágáná titkos rádióját hallgatják és a Palestine Postot, a Háárecet és a Dávárt olvassák az ágyban — mert a parancsnok jónak látta, hogy hu­szonnégy óráig ne mozduljanak ki innen — bőven óit csókra és szerelemre idő, s elbeszélgetni Vitekkel is, mert szükséges megmagyarázni neki, hogy van különb­ség olyan szerelem között, amelyben csak a test játszik szerepet és az olyan között, amelybe a nő lelkét is be­leviszi; mert persze, hogy Vitek ide is eljön, megtalálja a legeldugottabb rejtekhelyüket is. Jani igazat mondott, a szerelem történelmi időkben is kellemes időtöltés. Harmadnapra ismerős tülkölést hallottak, megérke­zett Jani a Voxival. S üzenettel, hogy a parancsnok je­lentkezzen még aznap Tel Avivban, pedig csak a követ­kező napon kellett volna mennie, hogy megtartsa a rob­bantási kurzust. Aliza most érezte először, hogy a pa­rancsnok nehezen válik meg tőle. Persze nem mondta, csak a szempillantásából olvasta ki. Hallgatva nézte, amint borotválkozik és civilbe öltözik, nadrágja a ko­csiban volt szépen kivasalva és a sárga cipője is, Jani hozta be neki — Elviszel Micihez, jó? Ott maradok, holnapután várai akarom őket a kikötőben.- Pénteken átjövök — így búcsúzott aztán tőle. amikor kiszállt a kocsiból a Wolffék lakása előtt. — Most már csak azt akarom elmondani önnek, hogy mikor és hogyan szántam rá maeam, hogy férjhez menjek Joel Káraihoz. Hiszen tudtam én már régen, hogy nem tudnék élni nélküle. Vitekhez nem akartam közelkerülni, ez volt a belső ellenállásom oka. Altbauer a papírkosárba ürítette a hamutartót. Az elbeszélés két órája tartott már, de a rendőrtiszt nem türelmetlenkedett. A történet lenyűgözte. — Miéi eladta a Rajna-menti kis gazdaságot egy amerikai századosnak, aki a megszálló csapatokkal jött Németországba. Tizezer dollárt kért és nyolcat kapott; nem volt tehát gond sem a lakás kifizetésével, sem a berendezésével. Szeptember végére lett kész a lakás, akkorra én is levizsgáztam az intézetben a harmadik évből és elbúcsúztam mindenkitől, aki még ottmaradt a számomra kedves lánvok és fiúk közül. Beköltöztem a leány szobámba Micihez. az enyém lett a nagy zongora, Wolff hozott magának egy újat Európából. Nyolc kezdő tanítványt adott át nekem a mesterem, azokkal bíbe­lődtem. de hetenként egyszer még átutaztam Meonotba, mert Nicát nem akartam elhagyni. A parancsnok heten­ként kétszer-háromszor jött, s egyre gondterheltebb volt az arca. Aztán előhozakodott a nagy problémával. Külföldre akarják küldeni, legalább hat hónapra. Az il­legális alijját kell szervezni és fegyvereket kell vásá­rolni a Hágánának. székhelye Párizs lesz. vagy Róma, talán mind a kettő felváltva. S bár megígérte, hogy a tizenhetedik születésnapomig nem kérdezi, most mégis úgy gondolja, dönthetnék hamarább pár héttel, neki talán már október közepén utaznia kell és magával akar vinni. MAGVMt GYÓGYSZERT ÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 € lek ^Patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, AZ ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGALAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. Connor Drive \ Tel: (416) 751-9277 Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY M Volt mar On a LEGYEN A VENDEGÜNK A sztnlt'cn’Liliis ci 597-0801 számon PATACSI CIPŐ SÁLON -Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktáron' 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokóltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import nímet gydgybetétes női- és ferficipok extra széles lábakra is! 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 sports EGÉSZ ONT ARlÓBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelést* KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents