Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-10 / 686. szám
1977 december 10. * MEN ORA 7. oldal TITÁNOK ÉS ZSENIK Ünnepélyesen és a nyilvánosság előti kell bocsánatot kémem Kékkő Gábortól. Az történt ugyanis, hogy vagy két hónappal ezelőtt csengett a telefon a szerkesztőségben, s egy szimpatikus hangú úr jelentkezett, aki elmondta, hogy mot költözött át Kanadába Svájcból és egy Árt Galleryt. képkereskedést nyitott a Hazelton Avenuen. Szeretné, ha meglátogatnám. Bocsánatkérésem oka. hogy nem rohantam azonnal. Nem éreztem meg a szenzációt. Végeredményben annyi képkereskedés nyílik manapság Torontóban, hogy egy vagy több igazán nem számit. Legalábbis így gondoltam. Áz u.n. art gallerykban ugyanis a legtöbb esetben szép nyomdatechnikával készített nyomatokat árulnak, no meg harmadrendű festők által készített sorozatképeket. Még az a jobbik eset. ha mai jelentős mesterek metszeteit hozzák forgalomba, amelyekből — megállapodás szerint — 25—100—200 egyforma litográfia készül, amiket aztán a festő szignál és ez adja meg az értékét. Ezekért a képekért is sok ezer dollárokat kérnek el. de az én véleményem szerint ez csak művészeti tárgy, de nem művészet. így tehát húztam az időt; — majd egyszer, ha lesz időm. megnézem, — gondoltam. képet. Én a problémához másként közelítek. Megnézem az alkotást, s azt kérdem magamtól: képes lennék-e ezt én hasonlóan vagy legalábbis megközelítően megcsinálni? S ha úgy érzem, hogy ezt megrajzolni, megfesteni még megközelítően is képtelen volnék, akkor tudom, hogy valami jelentős mesterrel van dolgom. így kezdtem el a gyűjtést, hozzájutva néhány jó XVI.—XVII. századi vázlathoz, rajzhoz. Azután már könnyebb volt a dolog: a nemzetközi gyűjtőpiacon egyre inkább számontartottak. ajánlatokkal fordultak hozzám; elkezdtem a komolyabb vásárlást, csereberét, és húsz év alatt eljutottam oda. hogy a világ egyik legkomolyabb magángyűjteményével rendelkezem. Kékkő Gábor nem túloz. Á földszinti nagyteremben zsenik képei vannak kiállítva. bár — mint mondja. — a legjobb képek nincsenek itt. hanem Luzernben vannak, a bank széfjében. Ott őriz egy Franz Hals-ot. egy Tintorettót. és néhány hasonló értékű képet. Mindez azonban eltörpül amellett, amit az emeleti teremben láthatunk. Itt nem festmények vannak. hanem rajzok, vázlatok, és legtöbbje nem zsenitől, hanem titántól származik. Nem tudom, olvasóimnak el kell-e magyaráznom, mit Aztán mégis sor került látogatásomra. Ahogy beléptem a hazeltoni házba, amely ízlésesen, képtárnak van átalakítva, az ajtóban földbegyökerezett a lábam. Jó 15 méterre voltam az első képtől, s mégis, rögtön tudtam, milyen mester művével állok szemközt. Az elém siető Kékkő Gábort dadogva kérdeztem meg: — Hogy kerül ide egy Vermeyer? Nem szeretnék olvasóim előtt nagyzási hóbortba esni. Nem vagyok képzőművészeti szakember, nem ismerem meg kapásból az összes XVI. századbeli nagy mester képét. Vermeyer neve és munkája fiatalkori tanulmányaim közben azért ragadt meg bennem, mert ő volt az első olyan festő, akinek születési idejét könnyű volt megjegyeznem. A festészet nagy századának derekán, pontosan a századfordulón. 1500-ban született, s mint V. Károly császár udvari festője, azt hiszem, első volt azok közül, aki akik a renaissance művészetet a Németalföldre ültették át. Tulajdonképpen nem is a festészet, hanem a metszetkészítés volt a főfoglalkozása, de amikor festett, olyan színeket használt, amiket kortársán. Tizianon kívül senki; s ezek a színek még 450 évvel később is árulkodnak. így ismertem rá. Kékkő Gábor mosolyogva válaszolt; kussal találkozik aki megközelítőleg tudja, mi lóg a falon. — Láthat itt mást is. — mondta. — Ákad itt még Rubens. Rembrandt. Tiepolo, meg néhány más olyan művész, akiket tulajdonképpen nem is szabad elsőrendűnek nevezni, hiszen messze fölötte állnak a besorolási lehetőségen. Beszélgetésünkből hamarosan kiderült, hogy itt nem egy új galéria nyílt, hanem valami olyasmi, ami Torontóban eddig még nem volt. Igyekszem felelősségteljesen fogalmazni. Kékkő Gábornak olyan képei vannak, hogy a torontói Art Gallery — az egyre jobb hírnévnek örvendő múzeumunk — bizony elirígvelhetne tőle. Hogy hogyan kerültek hozza ezek a képek? — 1956-ban hagytam el Magyarországot. — mondja. — Foglalkozásom festőművész volt. ! de elhagytam az aktív festészetet, s elhatároztam. hogy kollektor, műgyűjtő leszek, l'gy éreztem, valamelyes előnyöm van azokkal szemben, akik ezt kizárólag csak kereskedelmi alapon űzik. Á legtöbb képkereskedő ugyanis ..stiliszta" aki az elé kerülő kép stílusából, korából győződik meg arról. hogy nem hamisítvánnyal van dolga, s ezután kezdi keresni a művész szignóját; vagy ha ez nincs, valami útbaigazító idei arról, hogy ki festhette a értek e megkülönböztetésen. Á XV.. XVI.. XVII. században minden festő. — akinek munkája egyáltalán fennmaradt. — zseninek minősíthető. Á titán — az más. Titán Lionardo. Michelangelo. Tizian. Rembrandt, s kb. még 20—30 másik festő, az elmúlt öt évszázadban. Eddig számomra egyszerűen elképzelhetetlen volt. hogy ilyen titánok munkái magánember kezébe kerüljenek. Kissé csodálkozva kérdeztem is Kékkő Gábort: — Tintoretto? Hol lehet manapság Tintoretto képet vásárolni? Hogy került önhöz? — A newyorki Metropolitan Múzeumtól vásároltam. — Miért adna el a Metropolitan Tintoretto képet? — Mert Tintorettója van elég. s meghallotta, hogy én két olyan nagy mester képével rendelkezem, amiből nekik kevés az anyaguk. Tulajdonképpen csereüzlet jött létre. Én hajlandó voltam eladni az én képemet, ők eladták nekem a Tintorettót. Mégpedig a legjobbak egyikét. Áz emeleti rajzok között még fokozódott az izgalmam. Az egyik sarokban fölfedeztem egy képet, amiről ismét messziről rítt le — számomra — az alkotó. Valamikor, amikor még a budapesti Szépművészeti Múzeumot látogattam rendszeresen, minden alkalommal hosszasan álldogáltam Tiepolo. az 1700-as évek közepén élt velencei mester ..Keresztvivő Krisztusa" előtt. Zarándoklatnak tekintettem, annyira szerettem ezt a képet. De Tiepolóró! mégsem sokat tudtam mindaddig, mígnem első velencei utam alkalmával, el nem jutottam a Casa Rezzonicóba. Tiepolo házába, ahol rengeteg műve látható, köztük az általam nagyon szeretett Pulcinella-sorozat. A korabeli házakat ábrázoló képeken élvezettel figyeltem meg a v lencei stílustörést. a bizánci építkezésekben váratlanul megjelenő sima dór oszlopíveket. Egy ilyen dór oszlopivet láttam, s tudtam, hogy ezúttal ismét találkozóm van Tiepolóval. mégpedig nem Velencében, hanem Torontóban, a Hazelton Avenuen. így is volt. Tiepolo egyik legjobb munkája, a ..Borkóstoló" lógott a falon. És mellette. — mintha csak múzeumban lennék. — Brueghel. Campagnola. Bachusyen. sőt Rubensnak egy müve. a ..Keresztről való levétel", amely ugyan nem egészen eredeti, mert P. P. Rubens ezt tulajdonképpen Tizian egyik képéről másolta. Hogy mi mindent láttam még. nem tudom pontosan felsorolni Van egy pillanat, amikor az ember befogadóképessége felmondja a szolgálatot így HARCA jártam például Firenzében, a Pitti palotában, ahol annyi volt a nemes kép. hogy máig sem tudom pontosan, mi mindent láttam ott. vagy mi az. ami utólag raktározódott el az agyamban Pittikincsként. így benyomásaimról csak töredékeket tudok adni. Mély hatással volt például rám egy kevésbé ismert mester. Luca Cambiaso ..Sebesült Kentaur”-ja. Egy barna tintájú tollrajz. ami ugyan bizonyos szempontból utánérzés, mert a tökéletes anatómiai ismerettel kidolgozott, erőteljes lócombok és emberi karok elárulják, hogy ez a Cambiaso alighanem festői mintaképét utánozta — igazán egyetlen mentség számára, hogy ez a mintakép nem más. mint Michelangelo Buonarroti. Ilyen kidolgozású emberi testeket csak a Sistina mennyezetfreskóin láthatunk. A legelképesztóbb. hogy ezek a képek mind eladók. Hogy mennyiért? Áki lila szalóngarnitúrájához illő festményt kiván vásárolni, semmiképpen se forduljon Kékkő Gáborhoz. Nem fog találni egyetlen félmeztelen cigány lányt (kivétel persze Franz Hals csodálatos mesterműve erről a témáról), se képnek maszkírozott olcsó giccset. Áki viszont valóban ért a művészethez, aki képes arra. hogy komoly pénzeket ritka műkincsekbe invesztáljon, annak nagyon ajánlok egy látogatást Kékkő Gábor galériájába. Hiszen manapság a mesterművek évente átlagosan 10—15 százalékkal emelkednek értékben, még akkor is. ha nem kalkuláljuk bele a különböző országokban fennálló inflációt. Ehhez képest a képek olcsók, hiszen egy kisebb tollrajzot (nem zsenitől, hanem titántól) már 5—6.000 dollárért lehet vásárolni. XVII—XVIII. századi eredeti tollrajzok ára pedig $800-1000 körül kezdődik. Manapság $5000-be kerül egy Salvador Dali vagy egy Miro litográfia is. a mester sajátkezű aláírásával. Itt pedig valódi, eredeti művekről van szó. amelyek csupán egyetlen példányban léteznek. Ez az ..egyetlen példány" meghatározás nem egészen pontos. Á terem hátsó részében Kékkő Gábor egy Rembrandtképet őriz. amelynek van egy másik példánya is. ami tulajdonképpen vázlat. Ezt a vázlatot az amszterdami Rijk Múzeumban őrzik. — nem adnák el a világ semmi kincséért. Kékkő Gábor tehát kénytelen volt az eredetit megszerezni. De nem adja el ő sepi. mert a képkereskedésen kívül van egy specializált magánkollekciója. melynek egyetlen példányától sem hajlandó megválni. Á Rembrandt-iskola müveiről van szó. Itt ismét nagyon kell vigyázni a meghatározással, mert az ..iskola" szón a képzőművészetben gyakran azt értjük, hogy valaki, néhány évtizeddel a nagy mester megjelenése után. az ő stílusában fest képeket. Kékkő gyűjteményével nem ez a helyzet. Ó valóban a mester közvetlen tanítványainak munkáit gyűjti, mégpedig a legkitűnőbbekét. Árendt de Geldert. Nicolaas Maest. sőt egy Ferdinand Boll képen megtalálhatjuk a ..tanár úr" javítását is. félreérthetetlen vonalakkal igazítva ki a fej helyzetét. — mint ahogy a középiskolai rajztanár firkál bele a tehetséges. de még ügyetlenkedő fiatal diák rajzkísérletébe. Ázt már igazán csak mellékesen jegyzem meg. hogy mialatt a Rembrandttanítványok képeit, néztem a falon, hirtelen egy. az íróasztalnak támasztott vázlaton akadt meg a szemem, melynek stílusát megint igen ismerősnek találtam. Ezt a jellegzetes communárd öltözéket egy általam nem nagyon szeretett alkotó. — de kétségkívül titán — Napóleon házifestőjének. Dávidnak képein láttam. Csak míg David képeiből sugárzik, sőt csöpög az elégedett gazdagság, addig ez a vázlat ösztövér. mérsékletes. igazi mestermű. — Igen. — mondja Kékkő. — valóban eltalálta. Ez Dávidnak egy önarcképvázlata. mégpedig korai időszakából, amikor még nem Napóleon festője volt. hanem ..nadrágtalan" — ..sansculotte", nem sokkal Párisba való kerülése után. Egyébként ez a kép sem eladó, mert ezt választottam galériám márkajelzéséül, szimbólumául. A jelkép érthető. Kékkő Gábor 1956- ban. a forradalom után. húszéves fiatalemberként ..nadrágtalanul". vagy legjobb esetben egy szál nadrágban érkezett Magyarországról Svájcba, s ezt a csodát, ami másoknál — főnemesi családoknál — sok generáció munkája, ő húsz év alatt, egyedül csinálta. Nemcsak azért volt érdemes ellátogatni a Hazelton Avenue-ra. mert olyan képeket találtam, amilyeneket magánkézben sehol a világon nem láthatnék, hanem azért is. mert olyan valakit ismertem meg. aki. mint ember is. egyedülálló. Ne csak az menjen el a Kékkő Galériába, aki megengedheti magának, hogy vásároljon. Mindenki, aki a művészetet igazán szereti, zarándokoljon oda. Kékkő Gábor ugyanis boldog, ha magyarázhat. Á képeladás valahogy másodrendű fontosságúvá vált számára az idők folyamán. íme egy galéria, amely — ahogy a cikkből láthatják. — ..nénrmeg” különbözik az Ámerikában megszokott képkereskedésektól. E.Gy. Jan Miéi (1599-1663.) Olasz tájkép parasztokkal és juhászokkal Olajfestmény. 38 x50 cm. Jan Brueghel (1568-1625.) Faluszéli tájkép. Barna tollrajz. a mester által szignálva 19x32 cm. Charles Echard (1748-1810.) Halászok a tengerparton. Olajfestmény. 71x95 cm Abraham Rademaker (1675-1735.) Amsterdami folyópart. Aquarel. a mester által szignálva. 21x32 cm. gallery kekko ira old master paintings and drawings 43 hazelton ave. • toronto, Ontario • M5I
