Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-16 / 666. szám

EGY HÉTTEL BEGIN ÉRKEZÉSE ELŐTT

Az csak természetes, hogy nem egészen egy héttel Menachem Begin, az új izráeli miniszterelnök látogatása előtt a közérdeklődés ismét a Közelkelet problémája felé fordul. Bár a hangulat korántsem olyan bizakodó egy gyors közelkeleti megegyezést illetőleg mint az az izráeli választások előtt volt, mégis meg lehet állapítani, hogy a keményebb vonalat vivőizráelikormány beiktatása közel sem rontotta le az esélyeket anynyira, mint ahogy azt eleinte hitték.

Kétségtelenül igaz: a Cártér adminisztráció nem olyan Izráel-barát, mint ahogy azt a választások előttCarter apparátusa elhitetni igyekezett a zsidó szavazókkal. A politika azonban a lehetőségek művészete és ezt nemcsak az arab országoknak és Izráelnek kell tudomásul venni, hanem azE- gyeslilt Államoknak is. Carter valóban szeretne valamilyen gyors eredményt felmutatni és ennek érdekében előszörIzráelre igyekezett nagy nyomást gyakorolni és nyilván fog a jövőben is. De a húrt túlfeszíteni nemcsak hogy nem tudja, de nem is akarja ő sem. Washingtonban nemcsak az keltett jó hatást, hogy az Amerikában nagy összeköttetésekkel rendelkező és jól ismert Dáján lett a külügyminiszter, de az egyelőre megerősítetlen szállongó hír is, hogy Aba Evén, a "galamb felfogású" volt külügyminiszter is hajlandó bizonyos diplomáciai szerepet vállalni a Begin kormány mellett és rövidesen Ő is Amerikába érkezik, hogy amerikai politikusok körében propaganda-hadjáratot kezdjen Izráel céljai és elképzelései érdekében. Aba Evén Izraelben úgy nyilatkozott, hogy ő ugyan nem változtatta meg politikai véleményét, de minden összeköttetésekkel és lehetőségekkel rendelkező izraeli polgárnak kötelessége, hogy Izráel biztonsága érdekében megtegye a maximumot) függetlenül attól, milyen a j pártállása jelenlegi izráeli kormánynak.

Mindenesetre most a küszöbön álló Beginlátogatás ad bőséges lehetőséget a találgatá-* sokra, s az utóbbi napokban mintha kedvezően alakultak volna az események Izráel szempontjából.

Az első jelentős megnyilatkozása ennek az volt, hogy Carter elnök kénytelen volt átfogalmazni többször is azt az okmányt, amihez a demokrata párti törvényhozók aláírását kérte. Ennek a célja

az volt, hogy a demokrata pártot egységesnek tüntesse fel, mint amelyik támogatja a közelkeleti elképzeléseit. Ezt a törvényhozók nagy része egyáltalán nem volt hajlandó aláírni. A többszöri átfogalmazás után kimaradtak belőle mindazok a részek, amikből bármiféle Izráel-ellenes

presszióra lehetne következtetni, valamint azok is, amelyek átértékelni kívánják az Egyesült Nemzetek két közelkeleti határozatát. Az átfogalmazott emlékiratra végülis sikerült megszerezni Hubert Humphrey szenátor és néhány másik szenátor aláírását, de például Henry Jackson és Frank Church demokrata párti szenátorok még ezt is megtagadták. Nem is beszélve arról, hogy a republikánus törvényhozók többsége változatlanul kitart az Izráelt támogató állásfoglalás mellett, azt hangoztatva, hogy Ford elnök adminisztrációja foglalta el a helyes utat a közelkeleti béke érdekében.

Carter elnök múlt héten sajtóértekezletet tartott és ennek leglényegesebb pontja nem az volt ahol az amerikai álláspontot ismertette, hanem az, amit az arab országok üzeneteként hozott nyilvánosságra. Ez két pontba hozott újat. Az egyik az, hogy Szádátegyiptomi elnök örömmel fogadta el Begin javaslatát a genfi értekezlet október 10—i megnyitására. Ez azt bizonyítja, hogy az arabokat nem riasztja el a tárgyalásoktól az a kezdeti Begin álláspont, miszerint a Jordán nyugat-parti területek Jövőjéről nem lehet vita, mert azok Izráelhez tartoznak. Ez korántsem jelenti azt, hogy az arab államok ebbe a fogalmazásba belenyugszanak, csak azt, hogy még egy ilyen fogalmazás mellett is hajlandók a tárgyalásra. A másik még ennél is lényegesebb bejelentés az arab országok béketerveinek megmásftásával foglalkozott. Carter szerint ugyanis az Jelentőségűvé az a múlt héten arab országok egy teljes izrá- fölröppent amerikai terv, hogy éli visszavonulás ellenében az Egyesült Államok —a béke hajlandók elismerni Izráelt, biztosítása érdekében — flot- és a béke aláírásával egyidŐ- ta bázist építene ki Haifán,

ben fölvenni vele a diplomáciai Nem valószínű ugyan, hogy gazdasági és kulturális kap- Izráelnek vágyálma legyen egy csőlátókat. amerikai tengerészeti ta-Mivel a múltban az arab bé- maszpont az ország területén, ke - kívánságok tengelyé- de a kérdéssel mégis érdemes ben csak az "izráeliveszem" foglalkozni, oldal állt és "adom-ra nem Egy közelkeleti háborút uvoltak hajlandók, ez a múlthoz gyanis azért akartak eddig is képest jelentős változást je- minden áron elkerülni a nagylent. Ha ma az arab országok hatalmak, mert ez potencia! iott tartanak, hogy megfelelő ellenszolgáltatás esetében hajlandók tényleges békére — vagyis lemondanak Izráel elpusztításának szándékáról —, úgy a tárgyalások nem is reménytelenek. Mert el ne higyje valaki, hogy Begin gőzölgŐ- agyd álmodozó, akinek a területek fontosabbak a békénél. Erről szó sincs. Begin drágábban méri magát mint a korábbi izráeli kormány, de azért Ő is ugyanúgy eladó mint a világ minden más politikusa,

minden más kormánya. Most már csak az a kérdés, mennyit lehet az arabokból, illetőleg Amerikából kicsikarni.

Helyes, mondhat juk, az arabok lemondanak Izráel elpusztításának ábrándjáról és békében akarnak élni az országgal. Mi erre a biztosíték ? A válasz kettős. Az egyikFahd herceg, Szaudi Arábia trónörököse és tényleges vezetője nyilatkozata, amely óva inti a szélsőséges arab vezetőket attól, hogy háborút kezdeményezzenek Izráellel. E háborúban — úgymond Fahd éselhihetjük neki — az araboknak semmi győzelmi esélyük nincs. Az atomerővel rendelkező izráeli hadsereget legyőzni nem lehet. Szaudi Arábiának, Egyiptomnak, Jordániának és ma már Szíriának is csak egyetlen reményük van s ez Carter elnök.

Carter pedig, bár érdeke a megegyezés, nem fogja feláldozni Izráelt, Ezért vált nagysan egy világháború veszélyét hordozza magában.

Az erősebb Izráelt az arabok totális legyőzésétől ugyanis csak a Szovjetunió közvetlen beavatkozásának veszélye tartja vissza. Ha azonban Haifán amerikai flottabázis van, akkor a szovjet beavatkozásnak még a gondolata sem merülhet fel, az amerikaiak nyilván nagyon nem vennék jónéven, ha a szovjet erők bevonulnának valahol egy flottabázisukra. Tehát gyakorlatilag a szovjet beavatkozás lehetősége kiküszöbölődne, az amerikai beavatkozásé növekedne. De azért gondoljuk meg, a kettő mégsem ugyanaz.

A Közeidet politikai ingája azért nem áll meg egy pillanatra sem, mert állandóan újabb és újabb súlyokat dobálnak a különböző serpenyőkbe. Még ha a mostani erőhelyzetet nem is tekintjük véglegesnek, az biztos, hogy egy ilyen amerikai flottabázisnak komoly húzása van.

Néhány napon belül, amikor elkezdődnek a tanácskozások Carter elnök és Begin miniszterelnök között, valamivel okosabbak leszünk. Néma hivatalos jelentés alapján, mert ilyet esetleg egyáltalán nem adnak ki, vagy ha kiadnak az annyira semmitmondó és el mosott, hogy mindenki kedve szerint értelmezhetijnkább a tárgyalások közben kialakult hangulati jelentések alapján leszünk okosabbak. Valószínű, hogy ez az eredmény pozitív lesz. A most találkozó két fél hat héttel ezelőtt még olyan távolságban állt egymástól, hogy abból az út csak egymás felé vezethet. Legyünk meggyőződve, hogy Carter elnök sem lesz olyan rigorózus mint korábban volt, Begin pedig még pontosabban tudja azt, amit amúgy is tud mindenki, hogy kompromisszumok nékül békét elérni nem lehet. A JövŐ- heti washingtoni találkozó mindenképpen mérföldkövet Jelent a közelkeleti tárgyalások sorozatában.

A mandátum marad

Dáját a füle botját se mozgatta,. Nem is reagált a közbeszólásokra, nyugodtan folytatta beszédét.

Lássuk ezek után mi a törvényes, pontosabban az alkotmányos helyzet. A választási listákat a pártok állítják össze Izráelben, de a mandátum személy szerint a képviselő tulajdona. Annyira, hogy még csak meg sincs említve a mandátumban, hogy annak a birtokosát melyik listán választották be a törvényhozók testületébe. Ebből az következik, hogy aki megválasztása után otthagyja a pártját, az visszaadhatja a mandátumát, de viheti is magával az új pártjába, vagy önálló Kneszet-frakciót is alakíthat. Ki-ki legjobb meggyőződése, illetve közéleti Ízlése szerint.

Amikor Dáján elfogadta Begin ajánlatát — tehát vállalta a külügyminiszterséget —, a

Kneszet tagja volt. A Munkapárt, illetve a Máárách listájának vezető helyén, az első tíz jelölt között — hogy egészen pontosak legyünk, a hetedik helyen került be a törvényhozásba. Akkor megkérdezték tőle, hogy lemond-e a mandátumáról. Nem válaszolt egyértelműen. Azt felelte, hogy majd meglátja.

Itt is közbe kell szúrnunk

egy törvényismertető bekezdést. Az izráeli kormánynak lehetnek olyan tagjai is, akik nem Kneszet-képviselők. A vonatkozó jogszabály csak azt írja elő, hogy a miniszterelnöknek és az alminisztereknek kell a Kneszet tagjai sorából kikerülni.

Vagyis külügyminiszter ak>kor is lehetett volna Dáján, ha visszaadja a mandátumát az anyapártjának. 0 azonban nem adta vissza. Hogy miért nem? jFolytatÓM a 7. oldalon

Nincs többé szörnyszülött

Világirodalmunk legnagyobb klasszikus drámáit, tragédiáit — amiket azóta is rendszeresen játszanak — több mint két évezreddel ezelőtt írták. Irodalomtörténészek véleménye szerint ugyanis igazi dráma csakafőszereplő vagy a főszereplők belső meghasonlása alapján képzelhető el, olymódon, hogy a hős egyszerűen nem tud különbséget tenni: a többféle erkölcsi igazság közül melyiknek tegyen eleget.

Azóta persze erkölcsi ítéletünk sokat változott, a jó és a rossz határvonala a régi görögökéhez viszonyítva elmosódott. Ennek ellenére azt hiszem a világ egyik legnagyobb drámáját írhatná meg egy elhivatott író abból a kis napi hírből, amit a Reiter-iroda bocsátott útjára múlt héten Washingtonból.

A hír így szól: az itteni gyermekkórházban egyedülálló műtétet hajtottak végre, melynek kimenetele azonban még kétséges. Olaszországból szállítottak ide egy összenőtt ikerpárt, s ilyenfajta összenövésre a múltban még nem volt példa. A gyermeknek! vagy gyermekeknek) egy alsóteste van derékig, derék fölött azonban két tüdővel, két szívvel, négy kézzel, két fejjel rendelkezik. Tizenkét tagból álló orvoscsoport 8 órás műtétet hajtott végre melynek során megcsinálták az elválasztást, s most van két féllábú csecsemő, az alsótesten egy rettenetes nagy sebbel, ahová részben már behelyeztek pót-testrészeket, míg továbbiaknak behelyezésére, ha megmaradnak, későbbi időpontban kerülhet sor. Az operációt vezető orvos véleménye szerint(és ez tipikus angol understatement) a műtétet megelőzően erkölcsi problémák merültek fel.

Nem csodálom, sőt saját erkölcsi problémáim ezzel kapcsolatban valószínűleg még mélyebbek mint az orvosoké, akiknek a gyógyászati és technikai problémák megoldása némileg megkönnyítette az erkölcsi kérdéseken való átlépést.

Mi a teendő egy ilyen torzszülöttel, aki az orvosi vélemény szerint születési formájában életképes volt. Mit tegyenek vele? Három lehetőség van. Az egyik: hagyják felnőni abban a formájában ahogy van, a másik, hogy elhatározzák: egy jótékony injekció ilyen esetben a " mercy killing"-nek, a könyörületből való gyilkosságnak példás esete, a harmadik, hogy végrehajtják az operációt és megpróbálják megmenteni mind a kettő, vagy esetleg az egyiknek az életét.

A könyörületből való gyilkosság lehetőségét a mai erkölcsi kódex, sőt a mai törvények helyzete alapján eleve el kell vetni. A mercy killinget olyan esetekben alkalmazzák, amikor az életbentartás súlyos fizikai kínokkal jár együtt, sőt rendszerint azt is megkövetelik, hogy az agyfunkciók már szüneteljenek. Erről adott esetben szó nem volt, korához képest ez a csecsemő "normális" volt. Fájdalomérzés pedig egyáltalán nem jelentkezett. A lelki fájdalom, amely ha ez a torzszülött felnő, szükségképpen jelentkezik, egyelőre nem szerepel a könyörületből való gyilkosság Indokai között, ami azt bizonyítja, hogy morális kódexünk haladása alaposan elmarad a természettudomány, s köztük az orvostudomány fejlődése mögött. Hiszen legjobb esetben is mi várhat egy ilyen szörnyszülött emberre. Egy életen keresztüli teljes egyedüllét, a társadalomból való kizártság. Keresetét valószínűleg meg tudja szerezni, sőt gazdag ember lesz mint egyedülálló cirkuszi produkció. De úgy kell végigélnie egyéletet, hogy mindenkinek a szeméből az iszonyat és ami még ennél is rosszabb, az iszonyat szülte kivetettség árad felé. Van-e egy ilyen életnek értelme ?

A kérdéssel kizárólag orvosi szempontból foglalkozó tudós szerint egy ilyen lény, még ha túl is éli csecsemőéveit, valószínűtlen, hogy elérje azt a kort, amikor a tragédiát tudatosítani tudná. Az élet meghosszabbítása tehát legfeljebb 8-10 évvel érhető el, tehát az élet nem is olyan értékes. Ez azonban egy újabb erkölcsi problémát vet fel az orvos részéről, aki az életért folyó küzdelem mindennapos harcát vívja a távlatoktól függetlenül. Hiszen ha az orvos arra való hivatkozással hagy meghalni valakit, hogy az amúgy sem élhet tovább 8-10 évnél, hol lehet meghúzni a határvonalat.? Vajon 15 év, 30 év, 50 év vagy 80 év élettartama az, ami az élet értékét kiteljesfti, s ugyan ki hivatott dönteni abban, melyik életnek van még szellemi értéke, melyiknek nincs. Az orvost, aki ilyen esetben ölésre szánja el magát, egyfajta jogi bornirtság szükségképpen bíróság elé állítja, sőt el is ítéli. Az orvosi eskü nem beszél erkölcsi ítéletekről, neki betegét a végsőkig szolgálni kell, bármilyen érdekek is ütköznek össze. Itt áll tehát a döntésre hivatott orvos s pontosan tudja, hógy az a morfium injekció amit esetleg ő leghumánusabb megoldásnak tartana, börtönbe juttatja Őt is, s ugyanakkor olyan erjedést indít el a társadalmi morálban, amely évtizedekre megosztja az egész emberiség véleményét. Vajon nehezményezhetnénk-e egy orvostól ha nem hajlandó egész életét örökös társadalmi feszültségben és viták között élni végig egyetlen furcsa esete miatt ?

És életbenhagyni így ahogy van ? A mai morál mellett ez látszik a könnyebb megoldásnak. Legalábbis a kívülállók részére. A valláserkölcsi szabályok mindenképpen ezt írják elő, hiszen korunk egyik jellemzője éppen a hagyományos szigorú törvényű vallások fellazulása. Nem hiszek ugyanis abban, hogy a vallások eltűnőben lennének, inkább abban, hogy az Isten-hiten alapuló vallási szervezetek keretén belül egyre több ember alakítja ki a saját egyedülálló, csak önmagára szabott vallást, s tisztességes hívő és erkölcsös ember az, aki a saját maga kialakította valláshoz szigorúan ragaszkodik. A problémának ezt a részét körülbelül így kellene felvetnünk: a

szigorúan vallásos ember semmiképpen nem öl, aki azonban ateistának mondja magát, az ezzel feljogosítja magát, hogy ő döntsön nehéz erkölcsi helyzetekben.

Minden alkalommal felbosszantanak azok az emberek, akik harcos ateistáknak vallják magukat. Nem azért mert bennem mélyen élne a hagyományos vallásosság. Hanem ezért, mert ezek a "harcos ateisták" nemcsak önmagukban, de másokban is el akarják dönteni a nagy kérdést: van-e fölöttünk álló természeti alkotó erő, vagy sem. De milyen Jogon? Milyen jogon állítja valaki, hogy nincs az az Isten akiben egy másik ember hisz, vagy hogy van az az Isten, melyben egy más ember nem hisz. Az alapvető kérdésbe való beleszólás rosszabb a fizikai gyilkosságnál, mindenképpen lélekgyilkosság. Egy orvos, aki egy ilyen szörnyszülöttet életre ítél, egyaránt vállalja azt a feltételezést is, hogy a megmentett később áldani fogja, azt is, hogy átkozni fogja. Ismét az orvos szempontjából nézve: vajon

nem egyszerűbb-e egy morfium injekció ? Még az azzal járó társadalmi meghurcolás is nem könnyebben elviselhető-e, mint egy életen át önmagában hordozni a borzalmat ?

Az orvoscsoport, aki elvállalta a műtétet, rendkívüli emberekből áll. Nem tudom, hogy kezet csókoljak-e nekik erkölcsi bátorságukért, vagy iszonyodva nézzem őket. S itt vetődik fel a harmadik lehetőség következménye. A műtét sikerül, s íme itt van a két csecsemő, amelyik önállóan lélegzik, szivattyúzza a vért, végzi a gondolkodási funkciókat, de amelyiknek csak fél alsóteste van. S gondoljunk arra, nem csak az egyik láb hiányzik. Egy fél | alsótest hiányzik, hiányzik egy nemi szerv, hiányzik az emésztő szerv, a végbélnyílás, a belek egy Jelentős része. Fél vesével kezdi az életet, sőt az orvosi jelentésből kitűnik, hogy a csecsemőnek csupán egy mája volt. Hát mi lesz ezekből a csecsemőkből ha sikerül megmenteni Őket ?

Nem Is beszélve arról, hogy a jelentés szerint ez a sziámi ikerpár természetesen egysejtű iker, akiknek minden életmegnyüvánulása, gondolkodásmódja, belső kapcsolásai teljesen azonosak. Különbséget csupán aszerint lehet tenni, hogy az egyiknek bal alsóteste, másiknak jobb alsóteste készül műanyagból, de a két iker azonos mechanikájú lévén azonosan reagál, így tehát még abban is majdnem biztosak lehetünk, hogy egymással szemben egy életen át rivalizálást és gyűlölködést éreznek. Az operáló orvosoknak azonban ez sem szerepelhet számításaikban, ök nem a túlélők lelkivilágával foglalkoznak, hanem pinzettákkal, operáló késekkel, altatógáz adagolással, művese behelyezéssel, tehát azzal, hogy e borzalmas kísérlettel meny: nyiben segítik i elő az orvostudományt más emberek részére.

Hát ezért mondta Üyen finom fogalmazás! sál az orvos, hogy erkölcsi problémáik voltak. Magam részéről azéletet —feltéve,hogy az valódi élet — nagyra becsülöm. Sosem kívántam más ember halálát, legkevésbé egy csecsemőét. Most mégis epedve várom a megváltó hírt: hogy az orvostudomány minden diadala ellenére a két olasz csecsemő, akik nekem nem ártottak, létezésükről nem is tudtam eddig — meghalt.