Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-03 / 685. szám
12. oldal MENORA * 1977 december 3. Költözködni akar? Hívja bizalommal 223-5248 Olcsó árainkkal ós minden igényt kielégítő szervizünkkel állunk a te* rontoi magyarság szolgálatában Ingyenes árajánlat TELJES BIZTOSÍTÁS * Hétnapos service ZALÁN MAGDA: 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege -üzlete. Ha jó, Ízletes magyar készitésü FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk -• a B A LÉG A család Parkolás az . U t mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk. SUNDIAL HOTEL BEN Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők képei mindenki által elérhető árakon. EGESZ HETEN NYITVA Tulajdonos FRIEDMAN ANDI p4JVWjO/HM ■ delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely*********** *****benj fogyasztásra,**»*******»***«* Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532 Eglinton A.W. |T:488-50Q2 Deutsch házaspár Nem érdemes lemenni a 8loor-ra ha ölesén akar étkezni! MAGYAR TULAJDONBAN VAN A m 4 vn/ RESTAURANT OLCSÓ ÁRAINKKAL VÁRJUK BÉCSI-SZELET BORJÚPÖRKÖL 7 TÖL TÖTTKÁPOSZTA BORSOS TOKÁIM Y PALACSINTA ée min de nap mi*-mé« KEDVES SPECIALITÁSSAL VENDÉGEINKET. Htunk vendégeink rendeikexé vére 3520 BATHURST ST. Nyitva:l 1-11-ig. a Lawrence és a 401 között [789-4655 A TV, én és Freud Zsiga Tegyen az orrára egy kis púdert! Fénylik! — vetette oda egy férfi, amint elszáguldott mellettem. Lehetett a főrendező, de egy díszletmunkás is; a nagy kavarodásban senki sem gondolt rá. hogy bemutatkozzék nekem. Az A B C filmstúdiókban voltam. Londontól tán egy órányira, 1961 körül. Egy dokumentumfilm-félét készítettek az angol nem-állami televízió számára: hogy pontosan miről, nem tudtam, valószínűleg valamimód kapcsolódhatott Lawrence Olivier éppen azokban a hetekben sikert sikerre halmozó Othelló előadásához. Nekem, a Budapestről érkezett vendég-újságírónak az volt a feladatom, hogy magyar Othellókról adjak némi ízelítőt. Az orromra javallott púdernél többet senki nem törődött a szépségemmel. De a lelkemmel sem. Nem mondták meg azt sem, milyen hosszan kellene beszélnem, nem közölték velem a kérdéseket, azt sem. hogy állnom kell-e majd vagy ülnöm, és hol. Teremtő atyám? A stúdiót beszőtték a villanykábelek, a néhány tenyérnyi szabad helyen kamerák álltak rájuk szerelt monitorral, megsokszorosítva a felvétel tárgyat, előttem épp egy játékháznak tűnő makettet. Valamelyik londoni templom kicsinyített mása volt, tetejére támaszkodva egy szakállas férfi csevegett, és bár akkor már zsebemben volt a diploma az Eötvös Lóránd Tudományegyetem angol-magyar szakáról, nem sok sejtelmem volt róla, miről is beszél. Kiverte halántékom a veríték. Hogyan fogom megérteni a szakállast, ha maga mellé int és kérdez?! Aztán magam sem tudom, hogyan, de a szakállas mellett voltam. Senki nem mondta. de nekitámaszkodtam a makett-templomnak, vakargattam a toronygombot és próbáltam elmondani a tőlem telhető legkásásabban ejtve az angol szavakat, hogy kicsoda Bessenyei Ferenc és milyen a Nemzeti Színházi játékstílus. Nem sokra vittem, a szakállas közbeszólt, nem kifejezetten tolakodón, sőt határozottan kedvesen. Valamit mondott, amin elnevettem magam. Utána folytattam a fejtegetésem. A szakállas megint valamivel megakasztott, kiestem az előadó szerepéből, magánvitába keveredtünk, aztán valamit mondtam, amin ő nevetett és a végén, ma már nem is rémlik, hogyan-miként, de azt adtam elő neki nagy jókedvvel, hogy életem első felnőtt darabja, amit láttam, éppen azOthellóvolt. anyámmal ültem a Nemzeti nézőterén, és amikor a végefelé Bessenyei, Arany János szókincs - bő szinonima-zuhatagával. becsmérli a hűtlennek vélt Desdemonát. majd elsüllyedtem a székemen. Nőm azért, mert azok a szavak engem zavartak — tizenévesen a lányok is úgy beszélnek egymás közt. mint egy hajdani jutási őrmester — de anyám miatt. “Legszívesebben felsúgtam volna az Otellót játszó színésznek" — mondtam a szakállas riporternek — "a gyerekkoromban annyit hallott mondatnak a helyzethez formált változatát: Nicht fúr dem szülő!“ A szakállas felröhög, aztán egy másodpercnyi szünet után felemeli a kezét, mint egy futballbíró. A kamera tetején kialszik a kis piros fény. Végeztünk. Egy kézrázás, egy hátbavágás. egy kis csekk a kezembe, és mehetek. Hová? Vissza Budapestre, londoni látogatásom végeztével. Alig vártam, hogy bemehessek a Szabadság téri épületbe. Megkerestem Sz. A-t, az egyik osztály vezetőjét, akivel úgy-ahogy baráti viszonyban voltam, és előadtam neki. a londoni élménytől fellelkesülten, hogyl szeretnék tévézni. — Nafene — mondta Sz. A. Előtte ugyanis többször próbált rábeszélni, hogy rádiózás helyett, vagy legalábbis amellett csináljak interjúkat a kamera előtt is. A londoni felvétel előtt nem volt hozzá semmi kedvem. OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elektromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartását. HÍVÁSRA házhoz jövök azonnal. Tel: 633-5644 Akkoriban Pesten a TV még őskorát élte. A képernyőn követhető interjúk könyökön kifolyós képe egy állandó csendélet volt: asztal csipketerítővei, középen mikrofonnal, balról beijedt képű riportalannyal, jobbról nála csak éppen valamivel kevésbé ideges riporterrel. A kérdéseket jóelőre megbeszélték, a válaszokat ugyancsak, felvétel előtt több próbát tartottak, amelyhez a műsor főszerkesztője, nem ritkán az osztály vezetője és még ég tudja ki mindenki más asszisztált. Rádióriporterként, néhány évi gyakorlattal a hátam mögött, egész* máshogy dolgoztam: kettesben az alannyal, technikusok és ellenőrző főnökök nélkül, előkészítetlenül, jóleső izgalomban, hogy akármit mondjon is az alanyom, mindig tudjak rá riposztozni, s hogy válaszom előbbre is vigye a beszélgetést. Nem volt hát semmi kedvem a televízióhoz. Illetve — London után már tudtam — annak pesti változatához. Izgatottan meséltem Sz. A-nak az ABC stúdiójában tett látogatásom, jelenésem. Hallgatott, bólintott. Kitűnő. Csinálunk a jövő héten egy próbafelvételt, hajói jövök a képernyőn, "fütyül a vonat, indul a bakterház”. mondta. Már maga a próbafelvétel gondolata is bosszantott. Ha "jól jöttem" az angol tévének, miért nem bízik bennem a magyar? Meg hát huszonöt éves voltam, úgy véltem, ilyen korban egy nőre elég szabadszemmel ránézni ahhoz, hogy megállapítható legyen a külleme. Minthogy Sz. A. néhányszor ebédelni hivott a Száz évesbe, végképp nem értettem, milyen újságot vár a próbafelvételtől. De nem szóltam, beleegyeztem. A próbafelvétel napján legalább olyan sürgésforgást találtam a stúdióban, mint a londoni felvételkor. Csak azzal a különbséggel, hogy most mindenki velem, kizárólag velem foglalkozott.Sminkmester operatőr, osztályvezető, párttitkár, beszédtechnika tanárunk, mindenki ott volt a rendezői fülkében, amely a tévé-stúdiókban láthatatlanul, valahol a helyiségen kívül található, a stúdióval csak hangszórókkal van összeköttetésben, amelyeken keresztül úgy jön az emberhez szólók hangja, mint Major Tamás a Tragédiában, amikor az Urat játssza. "Fordítsa a fejét balra!” — utasított valaki, akit a hangjáról ftertí ismertein fel. Fordítottam. "Ne szorítsa le a tokáját!" — kommandírozott egy másik. "Mosolyogni!” Aztán egy férfihang. nem közvetlenül hozzám, de nekem is: "Egész jó bőr." És egy kellemetlen női hang: "Nem bandzsa egy kicsit?" Jött a csendélet: asztal, csipketerítő, középen mikrofon. Alany nem volt. én ültem mellé egyedül, és az egyik Úr hangjának serkentésére elmeséltem londoni kalandomat. Vagy tíz percig szaporítottam a szót egyvégtébe. amíg végre valaki beszólt az űrből: “Köszönjük!" Csak ennyit. Egy szót sem. hogy remekeltem. megbuktam. lesz belőlem pesti televíziós vagy sem. A méregtől puffogva mentem haza és elhatároztam, ha hivnak. sem vállalok TV-riportot. Néhány nap múlva Sz. A. valamelyik munkatársa jelentkezett. A Madách Kamara Színházba kell mennem, ahol egy fiatal író. Kamondy László első darabjának bemutatójára készülnek. Meg kellene interjúvolni a szerzőt. Az ember esendő állat — még be se csukhatta száját a telefonáló, máris mondtam: Rendben van. Elvállalom." Aztán felidézve magam elé az ABC stúdiót, fejben megkomponáltam az interjút. Úgy gondoltam, a színház előcsarnokában kezdek, a darab plakátja előtt, aztán beviszem Kamondyt az öltözőbe. bóklászunk a Kismadách (ahogy a Madách^ Kamarát a szakmában hívják) lépcsőfordulókban tárolt díszletei, szerteszórt kellékei között, ott mondja el mint valami szürrealista háttér előtt a színpad festett világáról, és ezen túl mégis eleven realizmusról vallott nézeteit. Módfelett meg voltam az elképzeléssel elégedve. Jött a felvétel napja. A TV stábja kiszállt a szinházba már jóval az én érkezésem előtt. Mire az adott időben megjelentem, a vonal már élt" azaz egy rettentő drót végén ott csüngött a Botond buzogánya nagyságú mikrofon, az összeköttetés köztünk és a stúdió között megvolt, ha beleszóltunk a buzogányba, bentről visszaszóltak az operatőr fejét körbeabroncsozó fülhallgatóba: "Nyomhatjátok a sódert!" Vagyis mehetünk. Igenám. csakhogy én nem akartam menni. A madzag és végében a mikrofon a nézőtér üres széksorai közé volt vezetve. Az előcsarnokban nem lehet felszerelni. Miért? Mert már a nézőtérre lett szerelve. Hát szereljék le és vigyék oda. ahová kérem. Nem lehet. Miért? Mert a kábelesnek "nincs kanala kétszer cigőlni". Sajnálom, én nem kértem, hogy a nézőtérre szereljenek, én... “Édes Magduska” — tárta szét a karját az egyik operatőr. — “most ezen az ulibuli dolgon fogunk odaállni vitatkozni? Mit számit ez a tenger sima tükréhez képest...?” “De én utána az öltözöfolyosóra is be szeretnék menni Kamondyval!" — mondtam kétségbeesve. "Oda mehet.” — bólintott barátságosan az operatőr. — "felvétel után. akár kéz a kézben is." Az interjút megcsináltam. A nézőtéren. a felkattintott széktámla élén egyensúlyozva. mert úgy "jobban jön ki” a kép. Kamondy valamit előhúzott a zsebéből, felolvasta, (mivelhogy már így beszélték meg valakivel az osztályon, tessék itt a valaki korrekciója is az ő szövegén, mutatta a kézírással bet oldott szavakat), a vagy tíz perces lefetyelésből lett is két és fél perces anyag, valamikor leadták, én nem néztem meg. a Magyar Televízió tájára többet nem mentem, legalábbis nem mint riporter. A televíziós riportműsorokat néha megnéztem, epés megjegyzésekkel kommentáltam a csipketerítős asztal mellett betanult mondókáját jól-rosszul felmondó riportereket, kárörömmel figyeltem nyelvbotlásaikat, alanyiak halántékán az izzadságot de ugyanakkor a gyomrom táján valami szorításfélét éreztem, mint diáklány koromban az utcasarkon, ha randevúm volt és feltűnt a soros Álomlovag. Éppen akkoriban ismerkedtem Freuddal. tudtam hát. miféle érzés kavarog bennem a televízió kapcsán. Hess-Liebe néven írta le az öreg. az ember egyszerre gyűlöl és imád valakit, minden esetben olyan valakit, akit imádni szeretne, de az elutasítja. Ezen aztán nem is változott semmi tizenöt évig. Akkor pediglen történt, hogy egy szép napon, immár torontói lakosként. Kosaras Vilmos (cifrázás nélkül; Pufi) felhivott. hogy hozzam be a televízió stúdiójába azt a három színészt, akit az általa rendezett Faludy estre hívtam meg az Egyesült Államokból: Krencsey Mariannet. Szakáts Miklóst és Ujváry Viktóriát. Akkor tudtam meg. hogy Torontóban nemcsak rég nélkülözött magyar kolbász van. de magyar televízió is. Megdobbant a szívem. A karácsonyt nem vártam úgy kiskoromban, mint a telefonbeszélgetés után a napot, amikor ki kellett mennünk a York Mills táján található stúdióba. Pesti tapasztalataim keserű ízével számban felkészültem arra. hogy ha törik, ha szakad, megvédem a magam műfajról való elképzelését: nem vagyok hajlandó begyakorolni, előkészíteni, felmondani, nem állok sehová, ahová nincs kedvem, nem és nem. Érvek alaposan átgondolt halmazával fejemben vártam az adásrendezó és az operatőrök szövegeit. Bennem rekedt minden. Senki nem kérdezte, miről, hogyan, mit akarunk mondani, olyannyira, hogy éppen a stúdió egyik sarkában nevettünk négyesben valami régi. pesti színiadomán, amikor a televíziós Ür hangja ránk szólt: “Tessék, üljetek be a képbe!" És mi beültünk anélkül, hogy sejtettük volna, mikor, hogyan fogunk felállni. "Emlékszel...?" — kérdeztem a három színész közül az egyiktől: a legkézenfekvőbb kérdés volt. hiszen évek óta nem láttuk egymást, szétvált útjaink egyetlen összekapcsolói a közös emlékek voltak. Emlékezett, mondta is. mire. a többiek is belekapcsolódtak. Már régen elfelejtettük hol ülünk, miért. — beszélgettünk. Csak egy újabb Úr zökkentett ki baráti fecsegésünkből: az egyik kamera piros felvételt jelző lámpácskája fölött megláttam egy integető kezet, öt kitárt újjal, őt perc. Még öt perc időnk van. értettem meg a rádiósok által is jólismert jelet. Az üzenetet azonnal és fennhangon továbítottam is szinészbarátaimnak. Nem kelleitt az óránkra néznünk, körülbelül tudja azt az ember, mennyi idő öt perc: kiki ráncbaszedte. megfésülte utolsó gondolatait. Ujváry Vikiből kikerekedett egy végszónak illő mondat is. Erre tettem rá a magam pontját. Amikor az adásvezetö leszólt, hogy végeztünk, jóleső érzéssel, jókedvűen álltunk fel a lila fotelekből. Ki beszélgettük magunkat. Csak akkor ^fordult meg a fejünkben a néző: és ő? Érdekelheti vagy untatja majd a beszélgetésünk? Ha biztosat nem is mondhattunk, egyet éreztünk: senki előtt nem lesz vitás, hogy őszinték, természetesek, keresetlenek voltunk és tévénézői tapasztalatunk mind a négyünknek azt mondta, hogy ez már fél siker, fél eredmény. Beleszerettem a televízióba. De szemérmesen nem szóltam. így aztán hét hónapot kellett várnom, hogy Kosaras Pufi újra odaengedjen a képernyő elé: ezúttal a newyorki Dukász Annát és a vancouveri Hegedős Györgyit, a Torontói Irodalmi Pódium Ady estjének két vendégművészét mutathattam be a közönségnek. Megint kedvvel, szívvel csináltuk az interjút. Ha lehet, még jobban beleszerettem a televízióba. És immár leküzdve született tartózkodásomat. előálltam a kéréssel, hogy hadd jöhessek egy kicsit gyakrabban a torontói magyar TV stúdiójába. És már soroltam is az ötleteimet, kikkel, mikor, miről szeretnék beszélgetni. Először februárban, amikor Béky-Halász Iván. a program koordinátor egyetlen kézmozdulattal leintett: — Februárban? Hol leszünk mi már februárban? December végén valószínűleg megszűnünk, hacsak a nézőink nem jelzik határozottan a kívánságukat, hogy folytassuk műsorainkat. Vagyis ha nem igazolják írásban és telefonon, hogy igényt tartanak arra. hogy Torontóban magyar adásokat is lehessen látni a képernyőn. Ettől tették függővé helyzetünket a hatóságok. Nos. ezért írtam meg ezt a néhány oldalt. írjanak, telefonáljanak a Magyar Televízió szerkesztőségebe, kedves drága aranyos nézőink! Nézőim. Csak nem vennék a szívükre, hogy megint visszaálljon köztem és a TV között a Freud Zsiga hessliebei viszonya? A cím: levél esetén. United Hungárián TV — Mr. M. Fojtenyi. 25 DUPON Street TORONTO. Ont. Telefonálás esetén: 445-9640 Christ da Costa Mr Veqarine ^ # (Schmaltz) Veqarine Veqarine SIMULATED CHICKEN FLAVOURED VEGETABLE SPREAD "even the chicken can't tell the difference" MADE FROM 100% PURE CORN OIL A legjobb,a Mama csiikezsirja után! Vékonyan kenyerre, vagy zsemlére kenve. Nagyon jo' májpástétomba, krumplipürébe, tojás sütéshez és min denhez, amihez csiikezsirt szoktunk használni. Kapható minden üzletben ahol kóser árut tartanak. Érdeklődni: ( 416 ) 633-4995 Már 2 üzlettel állunk a magyar vásárlók szolgálatában BUDAPEST DEBRECEN Meat Markét & Delicatessen 590 Bloor St. W. Tel; 534-1353 (Szambán a Honast Ed cukrászdával) 5 1 7 Bloor St. W. Tel: 53 1-5202 Parkolás az üzlet mögött Fogyasztott-e már a saját üzemünkben ( készült csabai- gyulai kolbászból, szalámiból, töltótt borjából, felvágottból csemege áruinkból? Figyelmes kiszolgáló szemályzet Jelszavunk: minőség — friss áru! Alacsony arak Árjegyzékünk ellenőrizhető! Bcróti üdvözlettel a BUDAPEST és a DEBRECEN Meat Markét tulajdonosai: Varga Gyula és felesége charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manvílle Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp ÉRTESÍTJÜK kedves Vevőinket, hogy kibővített helyiségünkben megnyílt a családias hangulatú ETTEREM Gesztenye Cukrászda és Delicatessen 1394 Eglinton Ave. W. Cukrászda: keddtől vasárnapig 10-től 10-ig Tel: 782-1598 Nyitvatartás. keddtől péntekig 5-tól 10-ig szombat, vasárnap , , ... . 12-töl 10-ig 1 hétfőn zarva
