Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-11-19 / 683. szám

1977 november If. • MENÓRA 3. oldal DAN OFRY TORONTÓBAN Újabb rövid látogatásra érkezett az északametikai kontinensre Dán Ofry, a tel-avivi Új Kelet és a nagy példány* számú héber Jediot Achronot] munkatársa, az izráeli rádió külpolitikai hírmagyarázója és több nemzetközi best­seller — köztük az „Izráei győzelmes hat napja” és „A jomldpuri háború” — szerzője. Torontói látogatása során Dán Ofry, aki lapunk régi munkatársa, felkereste szerkesztőségünket. Tudósítónk interjút készített Dán Ofryval, aki mint az izráeli Újságíró­szövetség küldöttségének tagja, múlt hónapban látogatást tett Magyaror­szágon, ahol egy újságíró-világkong­resszuson vett részt. — Hogyan fogadlak önöket, izraelieket Mag\’arorszdgon ? — A kongresszuson 24 állam turisz­tikai kérdésekkel foglalkozó írói és újság­írói vettek részt. Legjobb tudomásom szerint, egyetlen ország résztvevőinek sem voltak nehézségei a beutazással. Vala­mennyien simán megkapták a magyar vízumot. Csak mi, az izraeliek, képeztünk kivételt. Velünk egy kicsit megpróbáltak, packázni. Annak ellenére, hogy már a nyár folyamán továbbították Tel-Avivbó! az Izraeli Újságíró Szövetségtől a FIJET központjába és onnan Budapestre a részt­vevők névjegyzékét, a vizűm egyre csak késett. Szeptemberben amikor már a nagy ünnepek havában voltunk, megjött az értesítés, hogy jóváhagyták számunkra is a vízumot, amelyet azonban csak Bécsben, az ottani magyar nagy­­követségen adnak ki. Kollektive elküldtük Tel-Avivbó] az útleveleket. Teltek a napok és Bécsból nem kaptunk értesítést a vízumok kibocsátásáról. Több mint egy hét után úgy döntött az Újságíró Szövetség Tel-Avivban, hogy nem várunk tovább és kértük az osztrák repülőtársaság megbízottját, hogy hozza vissza útle­vél inket. — Ez mikor történt? — Szeptember végén. Közben sűrű táv­iratváltások és telefonbeszélgetések voltak Svájccal, ahol a FIJET egyik vezetője a kongresszus előkészitésével foglalkozott. Egyre csak azt hangoztatta, hogy a ma­gyar kormányzat nem utasította el az izraeliek vizumkérését, és újabb ígéretet kapott Budapestről, hogy mégis részt­­vehetünk a Nemzetközi Újságíró Kongresszuson. Tudni kell: a FIJET Budapest értésére adta, högy amennyiben megakadályozzák az izráeli újságírók rész­vételét, úgy egyáltalán nem lesz nemzet­közi kongresszus Magyarországon. Ilyen előzmények után indultunk el október első hetében Európába. — Hogyan jutott be végülis Magyaror­szágra? — Frankfurtban tartózkodtunk, amikor közölték velünk, hogy most már nem lesz huzavona és biztosan megkapjuk a vízumot. A Lufthansa egyik légi kisasszo­nyát delegálta Németországból Bécsbe. hogy átvegye vízumainkat. Éppen Mün­chenben voltunk már, amikor közölték velünk, hogy megvannak a vízumok. Említésre méltó egyébként, hogy be­utazási engedélyünk pecsétjét nem útleve­leinkbe nyomták be. hanem egy külön papírra. Nem voltunk meglepődve. Megszoktuk már mi, izraeliek, hogy a világ különböző részein special treatment­­ben. különleges kezelésben és elbírálásban van részünk. Ez már a kétezeréves zsidó sors mai folytatódása. Nem mindenütt persze, de Magyarország részéről aligha várhattunk volna melegebb fogadtatást. Hiszen a hatnapos háború óta Magyaror­szág nem tart fenn diplomáciai viszonyt Izráei lel. Budapest követte Moszkva példáját. Dán Ofry ideális interjú-alany. Mint minden hivatásos újságíró. Szinte nem is szükséges beszéltetni. — Budapestre érve. minden probléma­­mentesen folyt le. A ferihegyi repülőtéren gyors egymásutánban beütötték a belépési pecsétet vizumpapírjainkba és a helyi FIJET kiküldötteinek udvarias, kollegiális segítségével, külön autóbuszon, egyenesen a Hilton Szállodába utaztunk. Tartozom az igazságnak annak leszögezésével. hogy magyarországi tartózkodásunk nyolc napja alatt mind a vendéglátó helyi ma­gyar FIJET tagozat, mind a különböző idegenforgalmi tényezők, amelyekkel a zsúfolt program keretében kapcsolatba kerültünk, korrektek voltak az izra­eliekhez. — Hogyan viszonyultak önhöz, aki nemcsak izráeli, de ráadásul magyar­zsidó újságíró is ? — Megérkezésünk után két-három nappal, a fogadásokon már éreztem, hogy behatóan érdeklődnek irántam a vendég­látók. A kedves, símamodorú és a jelek szerint többirányú kiképzésen átment ma­gyar lányok, akik tolmács és útikalauz szerepét töltötték be. több alkalommal érdeklődtek, miért távoztam 28 évvel ezelőtt. Mint ahogy különféle személyek, írók. újságírók és magukat újságíróként feltűntető, de számomra ismeretlen nevű urak is nem egy próbálkozást tettek, hogy politikai jellegű beszélgetésbe bo­csátkozzanak velem. A genfi konferencia kilátásairól, az arab-izraeli béke lehető­ségeiről és más hasonló témákról szerették volna véleményemet hallani. Minden ilyen eszmecsere-kísérletet igyekeztem el­hárítani. Egyszerűen nem voltam érdekelve vitatkozni Magyarországon. Hogy miért? Nem találtam semmi értelmét a dialógusnak. Hiszen mit mond­hattak volna partnereim? Ismerem a számukra feltehető lemezt. Ezért maradtam meg szigorúan a turisztika mezején. — Milyen érzés volt ismét Magyaror­szágon járni? — Érettségi után alijáztam Izraelbe. Már Jeruzsálemben végeztem az egye­temet. Soha azóta nem jutott eszembe., hogy Magyarországra látogassak. Még akkor sem. amikor diplomáciai kapcsolat volt a két állam között. Annak ellenére, hogy anyanyelvem magyar és ezen a nyelven fejtem ki újságírói tevékeny­ségem jelentős részét.minden ideg­szálammal izraeli vagyok. De most, hogy a FIJET kongresszusát Magyarországon tartották, elhatároztam, hogy résztveszek az ülésen és kíváncsiságból egyúttal meg­nézem azokat a helyeket, ahol gyermek­korom lejátszódott. Mit mondjak? Buda­pesten. ahol születtem, olyan zsúfolt volt a kongresszusi delegátusok programja, hogy arra sem volt időm. hogy elláto­gassak a VII. kerület, a Garai-utca és a Cserhát-utca környékére, ahol mint srác. mértem az utcákat vég nélkül. Örülök, hogy az izraeli küldöttség tagjaival elláto­gattunk péntek este a budapesti Rabbi­szemináriumba. ahol láthattunk lelkes zsidó fiatalokat. Megható majdnem könnyekig megindító volt számomra, amikor fiatalok és öregek izgalommal telve szorongtak körülöttem, szorították a kezemet és a fülembe súgták: ..Olvastam a könyvét... hallottam a legutóbbi rádió­adását Jeruzsálemből.” — Csak Budapesten tartózkodtak? — Elvitték a kongresszus résztvevőit Debrecenbe, a Hortobágyra. Szolnokra. Esztergomba is. Számomra külön élmény volt Debrecen. Ott jártam a Simonfy utcai zsidó elemi iskolába és ott tanultam a chederben is. Az iskola melletti temp­lomban pedig péntek esténként a kórusban énekeltem. Egyetlen éjszakát töltöttünk a városban, és reggeli után. amikor volt egy órai szabad időnk, egyik kollégámmal elsétáltam az Aranybika hoteltól a közelben lévő egykori iskolához és templomhoz. Minden ugyanúgy a he­lyén volt. mint több mint 30 évvel ezelőtt. A templom elhagyatott, üres. árva épít­mény sziluettjét adta. Néztem az üres padsorokat, a frigyszekrényt, próbáltam felidézni magamban, amikor pici gyer­mekként ott álltam az ünnepi fények babonázó csillogása előtt. Aztán kimentünk az utcára és néztük, egyre csak néztük az egykori zsidó iskolát, amely ma persze már nem zsidó iskola, hiszen Debrecenben — mint Magyarország legtöbb részén — nem maradtak zsidók, és az a kevés, aki maradt, még kevesebbet kér a zsidóságból. Szolnokon egy képkiállításra vittek bennünket; ott derült ki meglepetésünkre, megdöbbenésünkre, hogy a diszes galéria tulajdonképpen nem más. mint egy volt zsidó templom, az egykori gyönyörű szolnoki zsinagóga, amelyben ma tárlatot rendeznek, mert a szolnoki zsidóki Auschwitzban maradtak. . M — Jartali^a^ufápehTt^fTNRán^ - utcát templomban is? — Szombat délelőtt elmentünkaz istentiszteletre. Küldöttségileg vonultunk ki. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felhívtak a Tórához. Futótűzként terjedt a hir a gyülekezetben, hogy az ájtatatoskodók körében ott va­gyunk mi. izráeliek is. — Kikkel találkoztak a Dohány-utcai templomban? — Mentsen fel a válasz alól. Amit még szeretnék megjegyezni, hogy elutazásunk során az útlevélvizsgáló magyar tiszt bele­kötött útlevelem minőségébe és azt a nevetséges kifogást emelte durva, nyers stílusban, hogy a képemet utólag ragasz­tották az útlevelembe. Néhány perccel később pedig egy másik úságíró kollégámba kötött bele és annak a passz­­portjáról is kimondta a szakvéleményét; ez sem útlevél... — Hogyan végződött az ügy? — Az izráeli csoport egy másik tagja, aki szintén beszél magyarul, szépszóval igyekezett a tisztet jobb belátásra bírni; végülis megpuhult és benyomta a pecsétet mindkettőnk útlevelébe. Feszült percek voltak ezek. Nem féltem, hiszen az izráeli delegáció nem hagyta volna el Magyaror­szágot. ha hátra kellett volna hagyniok kollégámat vagy engem, vagy a küldöttség bármely tagját, de mégis rossz, nagyon rossz érzés volt ott. a budapesti repülőtéren, az elutazás előtt, a magyar útlevél-tiszttel vitatkozni. Annál is inkább, mert egy olyan kongresszuson vettünk részt, amelyen a Kelet és a Nyugat or­szágaiból érkezett újságirók kivétel nélkül a népek megértésének és szolidaritásának fontos eszközeként, a béke egyik leghaté­konyabb előmozdítójaként méltatták a turisztika, az idegenforgalom, a modern népvándorlás jelenségét. — Véleménye szerint, a kötekedő vizs­gáló-tiszt felsőbb utasításra, vagy saját kezdeményezésére cselekedett? — Nehéz teljes bizonyossággal véle­ményt formálni erről a kérdésről. De hajlok annak a feltételezésére, hogy a tiszt nem a saját szakállára talált kivetnivalót útleveleinkben. Benyomásom szerint ugyanis. Magyarországon sokminden történhet —* a véletlent leszámítva. Ez nem illik be a rendszer jellegébe. Tehát úgy vélem, hogy az illető tiszt még érkezésünk előtt megkapta az utasítást, hogy mégsem lenne helyes a kong­resszusra érkező delegáltakat bárgyú ürügyek alapján visszátartani. hiszen Magyarországnak még most is fontosak a nyugati látogatók s a velük járó deviza­­bevétel. Ezért voltam annyira biztos, hogy az útlevél-incidens ellenére is. hamarosan a repülőgépen leszek. De ez az ügy nem erősítette meg vágyamat, hogy a közel­jövőben újabb vizumkéréssel forduljak a magyar hatóságokhoz. Világos; a buda­pesti kormányzat számára mi. izraeliek, még egyelőre nem vagyunk kívánatos személyek. Az igazat megvallva, és anélkül, hogy udvariatlan lennék a nagy igyekezetei kifejtő magyar vendéglátókkal szemben; a magyar útlevélvizsgálatot hosszabb időre nélkülözni fogom. George Zelma ügyvédi irodája 30 Fifth Ave. New York Telefon: (212) 260-8330 Magyar ügyfeleknek engedmény. Bar member: New York, California, Arizona, Washington, D.C. KULACS ÚJ MAGYAR VENDÉGLŐ AZ EAST SIDON f ■ '«NfcSá NEW YORKBAN 1564 SF.COM) AVE ( 81-82 utcák között ) IGAZI MAGYAROS HÁZIKOSZT. A tulajdonos maga főz. JUTÁNYOS POLGÁRI ARAK. Nyitva d.u. S—töl este 11-ig- Kedden zárva-Rezerválás. (212) 650-9304 Y i | MAGYAR ASSZONYOK KEDVENC HELYE A ROTH és FIA IMPORT- ' ' HÁZ, MERT BÁRMIRE SZÜKSÉGE VAN, ITT MINDENT-MINDENT J 1 kitlflTAI Ál ( IKKA - TUZEX - FORINT | \ Importált paprika, | \ FRISSEN DARÁLT MÁK, Diót * M | Konyhafelszerelési cikkeks hatalmas választékban l Gramafon lemezek, Tapek, könyvek H aOTH a SON EKVM-IY-m-UKQ., INC. Mnno non * cm • utcmnwjuu 1577 FIRST AVENUE ot 82nd STREET NEW YORK, N. Y. 10028 Tal.; RE 4-1110 — LE 5-2322 300 nő 300 FÉRFI és SEARCHLIGHT MAGAZIN fényképes kiadásban. A MAGIZIN 1 dollár KAPHATÓ: Corvin könyviizlet, 1590 Second Ave. N.Y. 10028, vagy Searchlight. GPO Box 2775, New York N.Y. 10001 \ iszom-el adókat keresünk, küldjön SL- ** Magazint és teljes felvilágo­sítást kap. ** Repnlöpostával kívánt rendeléséhez háláján it,­IBROBRRI MAGYAR SÍRKŐRAKTÁR Weinreb Bros & Bross, Inc. MANHATTANBAN 287 EAST HUSTON St. - NEW YORK N.Y. 10002 Telefon: AL4-2360 Előnyös dron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET Liíhtman Home Made Pastries & Strudels Hazai módra készült finom KÉTESEK. TORTÁK, MIGNONOK. POZSONYI RUDAK. GESZTENYEPÜRÉ a legfinomabb anyagokból VAJAS KÁVÉ SÜTEMÉNYEK * DANISH * KUGLÓF. TELEFONRENDELÉSEIT még vidékre is a legpontosabban és azonnal szállítjuk. | 532 AMSTERDAM AVE., W. (86 St. uwkqp) Naw York. Tál.: 873-2373 HIRDESSEN A MENÓRÁBAN ssssöocssscsjcsscxxxsjokjcsisscsjssc New York kózpontj cbon, o világ üzleti eletenek cent­­rumobon, pont o Brodwoy közepén von ^ ABBEY VICT0RIA HOTEL 7tk AVE ot 51 st ST TELEFON : Cl 6 -9400 Szállodánkat a magyar szí­vélyesség és az előzékeny­ség jellemzi. A világ minden részéről Amerikába érkező magyarok központi találkozó­helye. Mi l< ha leszakad az ég? Timur-Lenk a mongolok nagy khánja, valamikor a tizenötödik században döntő jelentőségű csatára készült seregével. Előző este a khán sátrában haditanácsra ült össze alvezéreivel. Timur-Lenk részletesen ismertette haditervét, majd a jelen­lévők különböző kérdéseket vetettek fel. Kgv fontoskodó alvezér drámai hangon Timur-Lenk felé fordult és a következő kérdést tette fel: “Nagy khán, mi a teendő, ha leszakad az ég?“ “Az ég nem fog leszakadni” állapította meg Timur-Lenk rövi­den és velősen, és részéről az ügy ezzel be is volt fejezve. Azóta eltelt vagy ötszáz esztendő, és most itt nálunk Izráelben szintén csaknem mindenki meg van győződve, hogy az ég nem fog leszakadni, tehát erre a hipotétikus kérdésre egyáltalán nem érde­mes feleletet adni. Ezek után érdemes azt is tudni, hogy mi volna egyértelmű szá­munkra az ég leszakadásával. Az,ha teljes és tökéletes szakadás­ra, sőt összeütközésre kerülne sor az Egyesült Államok és Izráei között. A félreértések elkerülése végett; még ez esetben sem gondo­lok arra, hogy az amerikaiak csapatokat küldenek Izrael megtöré­sére és az arabok támogatására, hanem arra, hogy az amerikai kormány célkitűzései érdekében teljesen beszünteti a gazdasági és katonai segélyt Izráei számára. Megakadályozza a gyűjtőakció adományainak átalakulását, és ugyanakkor az összes nemzet­közi fórumokon, az UNO-han, a Biztonsági Tanácsban, és így tovább, Izráei ellen foglal állást. Azt, hogy a közelkeleti kérdésben Amerika és Izráei között sú­lyos nézeteltérések vannak mindnyájan tudjuk. Töhbé-kevésbé azzal is tisztában vagyunk, hogy ennek következtében jó néhány távolról sem barátságos lépésre számíthatunk az amerikai kor­mányzat részéről. Nyilvánvaló előttünk, hogy Izráelnek döntő és létfontosságú érdekei megvédésére nehéz amerikai nyomással kell megküzdenie. De az, hogy az amerikai nyomás a teljes, brutális és drasztikus szakítás formájában történjen meg, olyan való­­szinütlen a számunkra, mint az,hogy az ég leszakadjon. Nem csak optimizmusból bízunk ebben, hanem azért is, mert legtöbben meg vagyunk győződve, hogy az amerikai elnök és a kormányzat egyáltalán nem kíván összeütközést. De ha mégis el­határozná magát erre, aligha volna módjában megvalósítani. Tény, hogy Carter és kormányzata mindeddig ünnepélyesen hangoztatja, hogy nem kényszerít Izráelre megol­dást, és a katonai és gazdasági segélyt nem fogja az Izráelre való nyomás eszközeként felhasználni. Blumenthal amerikai pénzügy­­miniszter napokkal ezelőtt erősítette meg újból, hogy Ameriká­nak korlátlan időre kötelezettsége van Izráei gazdasági támogatá­sára. Igaz, láttunk már olyat, hogy valamely kormányzat nem tar­totta be Ígéretét; előfordult ez már az amerikaiakkal is. Egy de­mokratikus országban azonban kevés eshetősége van, hogy az el­nök nyíltan és brutálisan felrúgja minden kötelezettségét. Ehhez úgy^Kongresszus mint a Szenátus nagy többségének támogatá­sát kellene megkapnia és ugyanakkor maga mögött tudnia csak­nem a teljes amerikai közvéleményt is. Ennek elérésére az ameri­kai zsidóságot is Izráei ellen kellene fordítania. Reális érzékkel rendelkező ember nehezen tudja elképzelni, hogy mindez elérhető legyen. Izráelnek tehát fel kell készülnie nehéz napokra, azonban remélheti, hogy az amerikai nyomás olyan lesz, amelyben ne­hezen bár és súlyos gazdasági nehézségek árán, de helyt tud állni. Ennek ellenére, azt akarom megvizsgálni, hogy mi történne,ha mégis “leszakadna az ég”, és egycsapásra befagyna minden amerikai katonai és gazdasági segély Izráei számára? Vajon ez esetben az amerikai kormányzat elérné-e célját, vagy pontosan azokat a veszélyeket idézné fel, amelyeket el akar kerülni? Mose Ahrens professzor, a Kneszet külügyi és hadügyi bizott­ságának elnöke, egy nyilvános beszédében erre a lehetőségre is fe­leletet adott. Világos, hogy az amerikai segítség teljes megszűnése döntően megváltoztatná az erőegyensúlyt Izráei és az arab államok között. Az erőegyensúly megváltozása azonban nem egyik napról a másikra történne. Izráelnek, matematikai biztonsággal mód­jában lenne kiszámítani, hogy mikor fordul végkép ellene a mér­leg nyelve. A józan ész és a puszta életbenmaradás akaratának szabályai szerint ez esetben Izráelnek nem lenne más választása, mint még az időpont bekövetkezése előtt megtörni az arabok erejét. Egy­szerűbben kifejezve, az amerikai segély beszüntetése Izráei szá­mára csaknem teljes biztonsággal a lehető legrövidebb időn belül véres háborúhoz vezetne. Ezt nyilván Washingtonban is tudják, talán még sokkal jobban mint itt nálunk, és Így remélhető, hogy minden lépés előtt amit tesznek, alaposan számításba veszik ezt a lehetőséget. A Broadway Színházak és mozik utcájában a BROADWAYNÁL VAN A ASHLEY HOTEL a legjobb polgári szálloda (Magyar vezetés) KITŰNŐ KISZOLGÁLÁS - OLCSÓ ÁRAK TELEVÍZIÓ - INGYEN PARKOLa's 157 West, 47. Street - New York - Tel: 245-6090 w fi KELL MANHATTANBA MENNIE J0 SÜTEMÉNYÉRT \ megnyílt a Törést HiHsben N.Y.-bán az c7/j ^Hungárián 1 sStrudle & <=Pa.ótricó í ahol a legkiválóbb minőségű, naponta friss J l Rétesek, magyar és Continental is sütemények nagy választékban kaphatók t J FIGYELMES KISZOLGÁLÁS, keresse fei és kérjen kóstolót az ízletes süteményekből a I Címünk: 100-28 OUEENS Blvd. NEW YORK a 67-es subway állomásnál Tel: (212)) 830-0266 ^ Lázár's húsúz/et szomszédságában 5 a MC.

Next

/
Thumbnails
Contents