Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-02 / 664. szám

1977 július 2 * MENORA 3 oldal VANDORBOTTAL A NAGYVILÁGBAN Menekültek s az állítólag őket "védő" bürokrácia Az alábbi cikksorozat többhónapi kutató búvármunka eredménye. Dr. Losonczy Lász­ló, lapunk munkatársa, aki az ötvenes évek végén a Menekültügyi Főbizottság alkalmazott­ja volt világszerte elismert és megbecsült szakértője a menekült problémáknak. Cikk­sorozatának angol, francia, orosz és spanyol fordítása ugyanúgy elkerült az ENSz főtit­kárához, mint az amerikai elnök és a kanadai miniszterelnök irodájához. “Szakértők állítása szerint; minden ötödik ember a vi­lágon nem saját hazájában [ el. Pesszimizmus vajon i azt állítani, hogy a világ egyötöde — ezek szerint — boldogtalan?’ — Willy Brandt, volt német kancel­lár, Nyugat-Berlin egyko­ri polgármestere. (Folytatás előző számunkból.) Cikksorozatom eme részle­tét az arizonai Phoenix-ből írom. Az oktatási konferencia keretein belül négy volt kol­légámmal és barátommal is , találkoztam, akik húsz évvel ezelőtt velem dolgoztak az UNESCO jóléti, szociális és menekültügyi bizottságánál. Mind a négy amerikai; az UNESCO-tól való “megsza­badulásuk” után vezető oktatá­si beosztást kaptak hazájuk­ban. Kettő közülük, dr. Edwin Blauer és dr. CyrusHayworth, munkatársam volt az 1958-59 körüli palesztin menekülttá­borok ellenőrzésében. Persze, az algériai mene­­kültügy sose kapott olyan nyil­vánosságot mint a magyar vagy a palesztinai menekültek kálváriája. Sikhurov, szovjet UNESCO delegátus, sikeresen “kente eb’ a visszaéléseket, s miután abban az évbenő volt a menekültügyi főbiztosság politikai bizottságának — ro­táción alapuló — elnöke, sike­rült elhitetnie a nagyvilággal, hogy a Tunéziában és Marok­kóban menedéket kereső algé­riaiak “tévedésből” hagyták el hazájukat. A menekültek közé beépített Beauchamp^-fe­­le terroristák, akik — leg­alábbis abban az időben — szo­rosan együttmÚKödtek Boume­­dienne gerilláival, a segély­ként küldött húszmillió dollár legnagyobb részét elsikkasz­tották és Sikhurov “kenegeté­­se” segítségével spanyol fegy­verkereskedőktől vásároltak; modern fegyvereket. A palesztinai menekültek ügyét azonban már Sikhurov­­nak sem sikerült elsmírolni. Noha pontos számszerű adatok — az arabok és a palesztinai gerillák tervszerű és “beüte­mezett” hazudozása miatt — sohasem álltak a menekült­ügyi főbiztosság rendelkezé­sére. 1958 elején mintegy het­venezerre volt tehető az új palesztinai menekültek szá­ma. Az 1956-os háború után az arabok azt állították, hogy a palesztinaiak “százezrével menekülnek az izráeli terror elől”, ennek a hülyeségnek azonban még a főbiztosság baloldali érzelmű beosztottjai sem dőltek be. Miután én ak­kor az egyiptomi Asszuánban állomásoztam, Edwin Blauert utasítottam, hogy vizsgál ja fe­lül a jordániai és libanoni menekülttáborokat. (Nasszer , és az Arab Liga nacionalista többsége azt állította, hogy Egyiptomban, Szíriában és Irakban is vannak táborok. Blauer később okmányszerű­en igazolta, hogy ez az állí­tás szemenszedett hazugság. 1958 februárjában néhány száz palesztin menekült próbált Irakba jutni; a Khortau-dik­­tatúra valamennyit lemészá­rolta. Szíriában pedig — más­fél éven át — nyomát sem lát­ták menekülteknek.) Felbőszülve a nasszeri ha­zugságon, HankFraser, szak­köri menekültügyi főbiztos, táviratban érdeklődött tőlem, hogy mit lehetne tenni a nasz­­szeri nacionalista propa­gandahadjárat elllensúlyozá­­sára. Felutaztam Alexandriá­ba, s onnan hívtam fel tele­fonon Frasert. Azt ajánlottam neki, hogy intézzen egy hiva­talos felhívást — diplomáciai úton — Nasszerhez, s javasol­ja neki, hogy az állítólag “százezrekre” rúgó palesz­tinai menekültek kitűnő elhe­lyezkedési lehetőséget talál­hatnak az asszuáni gátépítés­nél. (Fraser úgy megörült en­nek a javaslatnak, hogy azt mondta: “Ha nem telefonon beszélnénk, meg tudnám csó­kolni magát!”) Az asszuáni gátépítés akko­riban már közröhej tárgya volt. Az amerikaiak és ango­lok visszakozót fújtak, annak ellenére, hogy egy évvel ko­rábban Nasszer “szent hábo­rút” hirdetett a mohamedánok között az istentelen kommu­nizmus ellen. Hruscsov taj­tékzott a dühtől, ha Nasszer nevét említették előtte, s az új szovjet UNESCO delegátus, Mikhajlov, hosszú beszédben bélyegezte meg az arab naci­­.onalizmust. (Csak a rend ked­véért említem meg, hogy hat hónappal később az oroszok és a nasszeristák heves sze­relembe estek egymással és Moszkva vállalta a gátépítés befejező munkálatainak anyagi biztosítását.) Asszuánban való tartózko­dásom alatt a gátépítők szá­ma egy időben csaknem elér­te a félmilliót. Nomád be­duinok, kalandvágyó szíriaiak, félvér szudáni beszivárgók; mindenfajta szedett - vedett népség Asszuánba jött, hogy néhány heti munkával némi pénzre tegyen szert, s aztán persze — továbbáll jón. Fraser felhívása, hogy Nasszer al­kalmazza a hontalan palesz­tinai menekülteket a gátépí­tésnél, hihetetlen pánikot kel­tett Kairóban. A “jóságos” és "emberbarát” Nasszer, aki órákon át nyilatkozott vérző szívvel a szegény palesztinai menekültekről, csaknem schi­­zofréniás rohamot kapott an­nak hallatára, hogy az ő nya­kába akarják sózni a piszkos és tanulatlan palesztin cső­cseléket. Az egész menekült­­ügy csak propaganda célokra volt jó a nacionalista arab világban; amíg Izráelt és a nyugati világot lehetett sza­­pulni a menekültek nyomorú­ságos helyzetéért, addig min­den rendben volt. De amint az ő segítségükre volt szük­ség, az egész menekültügy kényelmetlen teherré vált... Edwin Blauer és Cyrus Hayworth öreg, megrokkant emberek benyomását keltet­ték, amikor másfél évi siker­telen erőfeszítés után lemond­tak menekültügyi alkalmazta­tásukról. A palesztinai mene­kültek Ugye azóta is puskapo­ros hordó és rákfene a kö­zépkeleti térségben. A koreai és Kashmiri me­nekültek botránya — az azo­kat megelőző számtalan bot­rányt kővetően — mar arra sem volt méltó, hogy a la­pokban említést kapjon. Jól­lehet 1959 közepén a Kash­­mirból elmenekültek száma jóval felül volt a másfél mil­lión. Életem egyik legborzal­masabb élménye volt eme me­nekülttáborok megtekintése. Kashmir, amely ugyanolyan rákfenéje volt Ázsiának mint a palesztinai helyzet a Közép- Keletnek, több fejfájást oko­zott az ENSZ-nek, az UNESCO-nak és a menekült­ügyi főbiztosságnak mint a többi menekültek problémája együttvéve. A hadiszerencse állásától függően érkeztek hullámokban a szerencsétlen földönfutók. Ha márciusban egy nagyobb csoport menekült — főleg mohamedánok — az indiaiak előrenyomulása kö­vetkeztében, akkor biztosra volt vehető, hogy áprilisban — a pakisztániak ellentáma­dása után — egy nagy cso­port indiai fog a táborokba érkezni. A vegyes jelleget egyszerűen nem lehetett meg­akadályozni, s a táborokban — ahol indiaiak és mohamedánok együtt nyomorogtak — napi­renden volt a tömeggyilkossá­gok száma. Egyszer az indiai­ak támadtak meg egy moha­medán blokkot és irtották ki lakóit, másszor a mohamedá­nok gyújtották fel az indiaiak valamelyik barakkját. Olyan nagy volt a fejetlenség, hogy a főbiztosság alkalmazottai egyszerűen elkerülték a tábo­rokat, s titokban abban biza­kodtak, hogy a menekültek előbb-utóbb legyilkolják egy­mást... A külföldró'l -főlegAmeri­kából és Angliából — érkezett segélyt, falánk bürokraták sikkasztották el. Egy svájci laptudósító egy ízben cikkso­rozatban bizonyította be, hogy a segélynek fele sohasem ér­kezik el a táborok bejáratá­ig: a vasútállomást megköze­lítő országútról minden máso­dik teherautó a privát feketé­zők és uzsorások karjaiba szalad. Senki sem tulajdoní­tott jelentőséget — vagy éppen érdeklődést — a leleplező cikknek; még az amerikai UNESCO delegátus is csak kézlegyintéssel intézte el az ügyet. Addigra már minden­napos unalommá, sőt, teherré vált a négy földrészen roha­mosan növekedő menekültek problémája. Kashmirban több mint kétszázezer menekült pusztult el éhezés és járvá­nyok következtében. Ma már adatként sem szeretik emle­getni ezt a számot. A menekült problémát azon­ban nem lehet hallgatagsággal vagy homokba dugott fejjel megoldani. Vagy ostoba pro­paganda szónoklatokkal, mint azt az oroszok tették a magyar forradalmat követő időszak­ban. Húsz év alatt nemhogy javult a helyzet, hanem — ha ez egyáltalán lehetséges— to­vább romlott. Jövő heti, be­fejező közleményünkben a me­nekültügy jelenlegi, égető problémáival foglalkozunk. (Folytatása következő szá­munkban.) Losonczy László KIK KZ IZRAELI KORMÁNY TAGJAI? dersheimi szemináriumon a­­vatták rabbivá. Az új kor­mányban ő a belügyminiszter. A Nemzeti Vallásos Pártel­nöke. Menáchem Begin miniszter­­elnök. 63 éves, lengyelországi születésű. Egyetemi éveit Varsóban végezte. Ügyvéd. A Hérut elnöke, az államalapítás előtt mint az Irgun főparancs­noka fegyveresen harcolt az angolok ellen. Nős, 3 gyerme­ke és 8 unokája van. Most mint a legnagyobb pártszövet­ség, a Likud elnöke, szerezte meg a kormányfői tisztséget. Mose Dáján ugyancsak 62 é­­ves. Izráeli születésű. A kor­mány egyetlen pártonkívüli tagja, külügyminiszter. Ko­rábban, mint a Munkapárt tag­ja, vezérkari főnök, majd had­ügyminiszter volt. Az 53 éves Ézer Weizman az új kormány hadügyminisz­tere. A Likud Hérut csoport­jának tagja, de a Munkapárt "családjából" származik, u­­gyanis az állam első elnökének Chaim Weizmannak az unoka­öccse. Mint az izráeli légierő egykori főparancsnoka, a hat­napos háború egyik megnyerő­je volt. Szimcha Erlich. Legyelor­­szági születésű, 62 éves. Gyá­ros. 0 az új kormány pénzügy­minisztere. A Likud második embere, és a Liberális Párt vezére. Jigál Horowitz. A Likud Nép­párt frakciójának első embe­re. Ugyancsak szábre. Mező­gazdász és mezőgazdasági gyárvállalkozó. Kereskedelmi és ipari miniszter. David Levy, 40 éves. Ma­rokkói születésű építőmunkás. Tíz gyermek apja. G is a Li­kud szövetség Hérutcsoport­jához tartozik. Bevándorlási és beilleszkedési miniszter. Dr. Joszéf Burg. 68 éves. Drezdában, Németországban született. A lipcsei egyetemen szerzett doktorátust és a Ml-Zevulun Hammer meg csak 41 éves. A Nemzeti Vallásos Párt új csillaga. Haifán szüle­tett és a Bár-lián egyetemen szerezte társadalomtudomá-A 66 éves Eliezer Shostak ugyancsak a Néppárt frakció embere. Lengyelországban született, de egyetemet már Izráelben végzett. A Nemzeti Munkás Szövetség elnöke az nyi képesítését. 0 az oktatás- egészségügyi miniszteri ügyi miniszter. tisztséget tölti be. Arik Sáron saját listájával került a parlamentbe, de e­­gyesült a Likud Hérut frak­ciójával. 49 éves, izráeli szü­letésű. A tel avivi egyetemen szerzott jogi diplomát, de ka­tonaként vált ismertté, hiszen a jóm kipuri háborúban ő ve­Jicchák Modai a Likud libe­rális frakciójához tartozik. Izráeli születésű, 51 éves. New Yorkban és Oxfordban szerezte közgazdasági és ke­reskedelmi képesítését. Ház- j építési és telepítési minisz­ter. Gideon Patt, a 44 éves ener­giaügyi miniszter a Liberális Párt tagja. A jeruzsálemi e­­gyetemen végezte fizikai ta­nulmányait. Ugyancsak iz­ráeli születésű. NCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA Hl AZ A UKUD? Azt már mindenki tudja, hogy a május 17-i izráeli vá­lasztásokból a Likud került ki győztesen. Egyre nagyobb mértékben kezdek ráébredni azonban arra, hogy Izráelen kí­vül csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy mi is tulajdonképpen a Likud, kit és mit képvisel. Ez az in­formáció-hiány egyaránt érezhető úgy zsidó, mint nemzsi­dó körökben. Azt, hogy mi a Munkapárt, többé «kevésbé tudták az em­berek. Világos volt, hogy az egy szociáldemokrata párt és főképpen az “örök kormánypárt” Izráelben. Persze arra nem mindenki számított, hogy örök kormánypártok demok­ráciában nem léteznek, meg ott sem, ahol egy bizonyos párt hosszú uralma már ezt a látszatot kelti. Ez három helyen is bebizonyosodott egy év alatt. Először Svédor­szágban, azután Indiában és most Izráelben. Ami a legfontosabb; a Likud egyáltalán nem egy politikai párt, hanem egy pártszövetség. Maga a szó “Likud” össze­fogást jelent magyarul. A Likudot ma négy tényező alkotja, akiknek közös célkitűzéseik vannak a jövőt illetően, de nagyon is különböző múltra tekintenek vissza. A Likud legnagyobb alkotó tényezője a Cherut mozga­lom, amelynek elnöke, Menáchem Begin egyben az egész Likud vezetője is. A Cherut ideológiailag a Zsibotinszky alapította revizionista-cionista mozgalomból ered. Mint önálló politikai mozgalom az államalapítás után alakult az “Écel” ellenállási mozgalom tagjaiból. Külföldön ezt általában mint “Irgun”-t ismerték. Ideológiáját illetően nacionál-liberalista. Az utóbbi években alapos változások álltak be nála személyi vonalon. A régi illegális garnitúrából úgyszólván már csak maga Begin maradt meg. A Cheruthoz tartozik a negyven­­három megválasztott Likud képviselőből tizenkilenc. Arik Sáron tábornok pártja azonban, amely önállóan indult a vá­lasztásokon, röviddel azután csatlakozott a Likudhoz és beolvadt a Cherutba, úgyhogy a Likudnak ma negyvenöt man­dátuma van és ebből a Cheruthoz tartozik huszonegy. A második helyet a Likudon belül a Liberális Párt fog­lalja el. Ezt a pártot valaha Általános Cionista Pártnak (Klálcionistáknak) hívták és szellemi őseik közé Chájim Weizman professzort Izráel első államelnökét, valamint a híres amerikai cionista vezért Aba Hillél Silvert sorozzák. A Liberális Pártnak már a neve is kifejezi a lényegét. A Likudon belül valóban a liberális polgárságot képviseli, míg a Cherut sokkal nagyobb mértékben ma is a külvárosok párt­ja, ott van a legnagyobb tömegbázisa. Vezető garnitúrájában sok az elméleti és gyakorlati gazdasági szakember. A jelen­legi Kneszetben tizenöt mandátuma van. Harmadik helyen áll a Néppárt. Ez maga is csak másfél évvel ezelőtt létesült három politikai csoport egyesülésé­ből. Nagy többsége azokból a meggyőződéses Ben-Gurion követőkből kerül ki, akik amikor a Ráfi beolvadt a Munka­pártba, nem követték Pereszt és Dájánt ezen az úton. A hatvankilences választásokon, amikor még önállóan indultak, a listavezetőjük Dávid Ben-Gurion volt. Csaknem minden ve­zetője jelentős munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. Ha nemzetközi fogalmakkal próbálnám meghatározni, akkor talán az olasz saragatistákhoz állnak legközelebb. Ehhez csatla­kozott másfél év előtt két kisebb politikai csoport, amelyek azonban szintén munkásmozgalmi eredetűek. Erős gyökerei vannak a szövetkezeti mozgalomban és az ahhoz tartozó falvakban is. A Kneszetben nyolc képviselője van. Hillél Seidel független liberális párti képviselő néhány hónappal a választások előtt otthagyta pártját és a Likudhoz csatlakozott. Ott önálló csoportot alapított és a jelenlegi Kneszeinek is, mint a Likud jelöltje lett tagja. Csoportját csak ő képviseli a parlamentben. Ennyit érdemes legalábbis tudni a Likudról. Most marad még a másik kérdés, az hogy kiket képvisel a Likud, melyik az a réteg amely uralomra juttatta? Ezt annál is érdekesebb megvizsgálni, mert a Munkapárt ve­zetői ma véres könnyeket sírnak a “munkás hegemónia” elvesztése felett. Az első és kétségbe nem vonható tény az, hogy a Likud kéviseli az izráeli valóban kétkezi munkából élő emberek többségét. A keleti országokból származók nagy része is a Likud híve. A második tény, hogy a Likud a lakosság fiatal rétegeit képviseli. Ahogy egy lakónegyedben magasabb a fiatal háza­sok, új választók aránya, ugyanúgy növekedett a Likud sza­vazat aránya. Ennek persze a fordítottja is igaz. Az idős generáció jelentős részében szabályos atavisztikus félelem van a Likuddal szemben. Nehezen megállapítható ugyan tudományosan, de mégis min­den jel szerint a férfi választók körében a Likud szavazói­nak aránya lényegesei] magasabb mint a nők körében. Végezetül, ami a legfontosabb; a Likud egy olyan izráeli politikai tömörülés, amely ma az izráeli lakosság legna­gyobb és legaktívabb rétegeit képviseli. A világ zsidósá­gával való legszorosabb kapcsolat híve. Élesen és hajtha­­tatlanul antikommunista. Egy feltétlenül demokratikus moz­galom, amely a legdemokratikusabb módon, egyedül a szava­zócédulák segítségével került hatalomra. Annak ellenére, hogy néha nehéz megszokni új arcokat és neveket, az amerikai zsidóságnak semmi oka sincs ar­ra, hogy kevesebb bizalommal viseltessen a Likud-kormánya iránt, mint elődjeivel szemben. Sőt... zette at az izraeli csapatokat a Szuezi csatorna nyugati ol­dalára. Az új kormányban a­­zonban nem katonai pozíciót tölt be, hanem földművelés­ügyi miniszter. Egyetlen olyan miniszter van, akiről nem sikerült fény­képet szerezni. Ez Áháron Ábu-Hácira, a 39 évesramal­­lai polgármester. Marokkói születésű és a Nemzeti Val­lásos Párt tagja. 0 az ország új vallásügyi minisztere. Három miniszteri tárcát nem töltöttek be, mert azokat két hónapig nyitva tartják arra az esetre, ha Jigál Jádin pro­fesszor Demokratikus Meg­újulás Pártja mégis csatla­kozna a koalícióhoz. Ezek: a népjóléti, az igazságügyi és a közlekedés-, és postaügyi tárcák. Ideiglenesen a mi­niszterelnök látja el őket.

Next

/
Thumbnails
Contents