Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-07-02 / 664. szám
1977 július 2 * MENORA 3 oldal VANDORBOTTAL A NAGYVILÁGBAN Menekültek s az állítólag őket "védő" bürokrácia Az alábbi cikksorozat többhónapi kutató búvármunka eredménye. Dr. Losonczy László, lapunk munkatársa, aki az ötvenes évek végén a Menekültügyi Főbizottság alkalmazottja volt világszerte elismert és megbecsült szakértője a menekült problémáknak. Cikksorozatának angol, francia, orosz és spanyol fordítása ugyanúgy elkerült az ENSz főtitkárához, mint az amerikai elnök és a kanadai miniszterelnök irodájához. “Szakértők állítása szerint; minden ötödik ember a világon nem saját hazájában [ el. Pesszimizmus vajon i azt állítani, hogy a világ egyötöde — ezek szerint — boldogtalan?’ — Willy Brandt, volt német kancellár, Nyugat-Berlin egykori polgármestere. (Folytatás előző számunkból.) Cikksorozatom eme részletét az arizonai Phoenix-ből írom. Az oktatási konferencia keretein belül négy volt kollégámmal és barátommal is , találkoztam, akik húsz évvel ezelőtt velem dolgoztak az UNESCO jóléti, szociális és menekültügyi bizottságánál. Mind a négy amerikai; az UNESCO-tól való “megszabadulásuk” után vezető oktatási beosztást kaptak hazájukban. Kettő közülük, dr. Edwin Blauer és dr. CyrusHayworth, munkatársam volt az 1958-59 körüli palesztin menekülttáborok ellenőrzésében. Persze, az algériai menekültügy sose kapott olyan nyilvánosságot mint a magyar vagy a palesztinai menekültek kálváriája. Sikhurov, szovjet UNESCO delegátus, sikeresen “kente eb’ a visszaéléseket, s miután abban az évbenő volt a menekültügyi főbiztosság politikai bizottságának — rotáción alapuló — elnöke, sikerült elhitetnie a nagyvilággal, hogy a Tunéziában és Marokkóban menedéket kereső algériaiak “tévedésből” hagyták el hazájukat. A menekültek közé beépített Beauchamp^-fele terroristák, akik — legalábbis abban az időben — szorosan együttmÚKödtek Boumedienne gerilláival, a segélyként küldött húszmillió dollár legnagyobb részét elsikkasztották és Sikhurov “kenegetése” segítségével spanyol fegyverkereskedőktől vásároltak; modern fegyvereket. A palesztinai menekültek ügyét azonban már Sikhurovnak sem sikerült elsmírolni. Noha pontos számszerű adatok — az arabok és a palesztinai gerillák tervszerű és “beütemezett” hazudozása miatt — sohasem álltak a menekültügyi főbiztosság rendelkezésére. 1958 elején mintegy hetvenezerre volt tehető az új palesztinai menekültek száma. Az 1956-os háború után az arabok azt állították, hogy a palesztinaiak “százezrével menekülnek az izráeli terror elől”, ennek a hülyeségnek azonban még a főbiztosság baloldali érzelmű beosztottjai sem dőltek be. Miután én akkor az egyiptomi Asszuánban állomásoztam, Edwin Blauert utasítottam, hogy vizsgál ja felül a jordániai és libanoni menekülttáborokat. (Nasszer , és az Arab Liga nacionalista többsége azt állította, hogy Egyiptomban, Szíriában és Irakban is vannak táborok. Blauer később okmányszerűen igazolta, hogy ez az állítás szemenszedett hazugság. 1958 februárjában néhány száz palesztin menekült próbált Irakba jutni; a Khortau-diktatúra valamennyit lemészárolta. Szíriában pedig — másfél éven át — nyomát sem látták menekülteknek.) Felbőszülve a nasszeri hazugságon, HankFraser, szakköri menekültügyi főbiztos, táviratban érdeklődött tőlem, hogy mit lehetne tenni a naszszeri nacionalista propagandahadjárat elllensúlyozására. Felutaztam Alexandriába, s onnan hívtam fel telefonon Frasert. Azt ajánlottam neki, hogy intézzen egy hivatalos felhívást — diplomáciai úton — Nasszerhez, s javasolja neki, hogy az állítólag “százezrekre” rúgó palesztinai menekültek kitűnő elhelyezkedési lehetőséget találhatnak az asszuáni gátépítésnél. (Fraser úgy megörült ennek a javaslatnak, hogy azt mondta: “Ha nem telefonon beszélnénk, meg tudnám csókolni magát!”) Az asszuáni gátépítés akkoriban már közröhej tárgya volt. Az amerikaiak és angolok visszakozót fújtak, annak ellenére, hogy egy évvel korábban Nasszer “szent háborút” hirdetett a mohamedánok között az istentelen kommunizmus ellen. Hruscsov tajtékzott a dühtől, ha Nasszer nevét említették előtte, s az új szovjet UNESCO delegátus, Mikhajlov, hosszú beszédben bélyegezte meg az arab naci.onalizmust. (Csak a rend kedvéért említem meg, hogy hat hónappal később az oroszok és a nasszeristák heves szerelembe estek egymással és Moszkva vállalta a gátépítés befejező munkálatainak anyagi biztosítását.) Asszuánban való tartózkodásom alatt a gátépítők száma egy időben csaknem elérte a félmilliót. Nomád beduinok, kalandvágyó szíriaiak, félvér szudáni beszivárgók; mindenfajta szedett - vedett népség Asszuánba jött, hogy néhány heti munkával némi pénzre tegyen szert, s aztán persze — továbbáll jón. Fraser felhívása, hogy Nasszer alkalmazza a hontalan palesztinai menekülteket a gátépítésnél, hihetetlen pánikot keltett Kairóban. A “jóságos” és "emberbarát” Nasszer, aki órákon át nyilatkozott vérző szívvel a szegény palesztinai menekültekről, csaknem schizofréniás rohamot kapott annak hallatára, hogy az ő nyakába akarják sózni a piszkos és tanulatlan palesztin csőcseléket. Az egész menekültügy csak propaganda célokra volt jó a nacionalista arab világban; amíg Izráelt és a nyugati világot lehetett szapulni a menekültek nyomorúságos helyzetéért, addig minden rendben volt. De amint az ő segítségükre volt szükség, az egész menekültügy kényelmetlen teherré vált... Edwin Blauer és Cyrus Hayworth öreg, megrokkant emberek benyomását keltették, amikor másfél évi sikertelen erőfeszítés után lemondtak menekültügyi alkalmaztatásukról. A palesztinai menekültek Ugye azóta is puskaporos hordó és rákfene a középkeleti térségben. A koreai és Kashmiri menekültek botránya — az azokat megelőző számtalan botrányt kővetően — mar arra sem volt méltó, hogy a lapokban említést kapjon. Jóllehet 1959 közepén a Kashmirból elmenekültek száma jóval felül volt a másfél millión. Életem egyik legborzalmasabb élménye volt eme menekülttáborok megtekintése. Kashmir, amely ugyanolyan rákfenéje volt Ázsiának mint a palesztinai helyzet a Közép- Keletnek, több fejfájást okozott az ENSZ-nek, az UNESCO-nak és a menekültügyi főbiztosságnak mint a többi menekültek problémája együttvéve. A hadiszerencse állásától függően érkeztek hullámokban a szerencsétlen földönfutók. Ha márciusban egy nagyobb csoport menekült — főleg mohamedánok — az indiaiak előrenyomulása következtében, akkor biztosra volt vehető, hogy áprilisban — a pakisztániak ellentámadása után — egy nagy csoport indiai fog a táborokba érkezni. A vegyes jelleget egyszerűen nem lehetett megakadályozni, s a táborokban — ahol indiaiak és mohamedánok együtt nyomorogtak — napirenden volt a tömeggyilkosságok száma. Egyszer az indiaiak támadtak meg egy mohamedán blokkot és irtották ki lakóit, másszor a mohamedánok gyújtották fel az indiaiak valamelyik barakkját. Olyan nagy volt a fejetlenség, hogy a főbiztosság alkalmazottai egyszerűen elkerülték a táborokat, s titokban abban bizakodtak, hogy a menekültek előbb-utóbb legyilkolják egymást... A külföldró'l -főlegAmerikából és Angliából — érkezett segélyt, falánk bürokraták sikkasztották el. Egy svájci laptudósító egy ízben cikksorozatban bizonyította be, hogy a segélynek fele sohasem érkezik el a táborok bejáratáig: a vasútállomást megközelítő országútról minden második teherautó a privát feketézők és uzsorások karjaiba szalad. Senki sem tulajdonított jelentőséget — vagy éppen érdeklődést — a leleplező cikknek; még az amerikai UNESCO delegátus is csak kézlegyintéssel intézte el az ügyet. Addigra már mindennapos unalommá, sőt, teherré vált a négy földrészen rohamosan növekedő menekültek problémája. Kashmirban több mint kétszázezer menekült pusztult el éhezés és járványok következtében. Ma már adatként sem szeretik emlegetni ezt a számot. A menekült problémát azonban nem lehet hallgatagsággal vagy homokba dugott fejjel megoldani. Vagy ostoba propaganda szónoklatokkal, mint azt az oroszok tették a magyar forradalmat követő időszakban. Húsz év alatt nemhogy javult a helyzet, hanem — ha ez egyáltalán lehetséges— tovább romlott. Jövő heti, befejező közleményünkben a menekültügy jelenlegi, égető problémáival foglalkozunk. (Folytatása következő számunkban.) Losonczy László KIK KZ IZRAELI KORMÁNY TAGJAI? dersheimi szemináriumon avatták rabbivá. Az új kormányban ő a belügyminiszter. A Nemzeti Vallásos Pártelnöke. Menáchem Begin miniszterelnök. 63 éves, lengyelországi születésű. Egyetemi éveit Varsóban végezte. Ügyvéd. A Hérut elnöke, az államalapítás előtt mint az Irgun főparancsnoka fegyveresen harcolt az angolok ellen. Nős, 3 gyermeke és 8 unokája van. Most mint a legnagyobb pártszövetség, a Likud elnöke, szerezte meg a kormányfői tisztséget. Mose Dáján ugyancsak 62 éves. Izráeli születésű. A kormány egyetlen pártonkívüli tagja, külügyminiszter. Korábban, mint a Munkapárt tagja, vezérkari főnök, majd hadügyminiszter volt. Az 53 éves Ézer Weizman az új kormány hadügyminisztere. A Likud Hérut csoportjának tagja, de a Munkapárt "családjából" származik, ugyanis az állam első elnökének Chaim Weizmannak az unokaöccse. Mint az izráeli légierő egykori főparancsnoka, a hatnapos háború egyik megnyerője volt. Szimcha Erlich. Legyelországi születésű, 62 éves. Gyáros. 0 az új kormány pénzügyminisztere. A Likud második embere, és a Liberális Párt vezére. Jigál Horowitz. A Likud Néppárt frakciójának első embere. Ugyancsak szábre. Mezőgazdász és mezőgazdasági gyárvállalkozó. Kereskedelmi és ipari miniszter. David Levy, 40 éves. Marokkói születésű építőmunkás. Tíz gyermek apja. G is a Likud szövetség Hérutcsoportjához tartozik. Bevándorlási és beilleszkedési miniszter. Dr. Joszéf Burg. 68 éves. Drezdában, Németországban született. A lipcsei egyetemen szerzett doktorátust és a Ml-Zevulun Hammer meg csak 41 éves. A Nemzeti Vallásos Párt új csillaga. Haifán született és a Bár-lián egyetemen szerezte társadalomtudomá-A 66 éves Eliezer Shostak ugyancsak a Néppárt frakció embere. Lengyelországban született, de egyetemet már Izráelben végzett. A Nemzeti Munkás Szövetség elnöke az nyi képesítését. 0 az oktatás- egészségügyi miniszteri ügyi miniszter. tisztséget tölti be. Arik Sáron saját listájával került a parlamentbe, de egyesült a Likud Hérut frakciójával. 49 éves, izráeli születésű. A tel avivi egyetemen szerzott jogi diplomát, de katonaként vált ismertté, hiszen a jóm kipuri háborúban ő veJicchák Modai a Likud liberális frakciójához tartozik. Izráeli születésű, 51 éves. New Yorkban és Oxfordban szerezte közgazdasági és kereskedelmi képesítését. Ház- j építési és telepítési miniszter. Gideon Patt, a 44 éves energiaügyi miniszter a Liberális Párt tagja. A jeruzsálemi egyetemen végezte fizikai tanulmányait. Ugyancsak izráeli születésű. NCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA Hl AZ A UKUD? Azt már mindenki tudja, hogy a május 17-i izráeli választásokból a Likud került ki győztesen. Egyre nagyobb mértékben kezdek ráébredni azonban arra, hogy Izráelen kívül csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy mi is tulajdonképpen a Likud, kit és mit képvisel. Ez az információ-hiány egyaránt érezhető úgy zsidó, mint nemzsidó körökben. Azt, hogy mi a Munkapárt, többé «kevésbé tudták az emberek. Világos volt, hogy az egy szociáldemokrata párt és főképpen az “örök kormánypárt” Izráelben. Persze arra nem mindenki számított, hogy örök kormánypártok demokráciában nem léteznek, meg ott sem, ahol egy bizonyos párt hosszú uralma már ezt a látszatot kelti. Ez három helyen is bebizonyosodott egy év alatt. Először Svédországban, azután Indiában és most Izráelben. Ami a legfontosabb; a Likud egyáltalán nem egy politikai párt, hanem egy pártszövetség. Maga a szó “Likud” összefogást jelent magyarul. A Likudot ma négy tényező alkotja, akiknek közös célkitűzéseik vannak a jövőt illetően, de nagyon is különböző múltra tekintenek vissza. A Likud legnagyobb alkotó tényezője a Cherut mozgalom, amelynek elnöke, Menáchem Begin egyben az egész Likud vezetője is. A Cherut ideológiailag a Zsibotinszky alapította revizionista-cionista mozgalomból ered. Mint önálló politikai mozgalom az államalapítás után alakult az “Écel” ellenállási mozgalom tagjaiból. Külföldön ezt általában mint “Irgun”-t ismerték. Ideológiáját illetően nacionál-liberalista. Az utóbbi években alapos változások álltak be nála személyi vonalon. A régi illegális garnitúrából úgyszólván már csak maga Begin maradt meg. A Cheruthoz tartozik a negyvenhárom megválasztott Likud képviselőből tizenkilenc. Arik Sáron tábornok pártja azonban, amely önállóan indult a választásokon, röviddel azután csatlakozott a Likudhoz és beolvadt a Cherutba, úgyhogy a Likudnak ma negyvenöt mandátuma van és ebből a Cheruthoz tartozik huszonegy. A második helyet a Likudon belül a Liberális Párt foglalja el. Ezt a pártot valaha Általános Cionista Pártnak (Klálcionistáknak) hívták és szellemi őseik közé Chájim Weizman professzort Izráel első államelnökét, valamint a híres amerikai cionista vezért Aba Hillél Silvert sorozzák. A Liberális Pártnak már a neve is kifejezi a lényegét. A Likudon belül valóban a liberális polgárságot képviseli, míg a Cherut sokkal nagyobb mértékben ma is a külvárosok pártja, ott van a legnagyobb tömegbázisa. Vezető garnitúrájában sok az elméleti és gyakorlati gazdasági szakember. A jelenlegi Kneszetben tizenöt mandátuma van. Harmadik helyen áll a Néppárt. Ez maga is csak másfél évvel ezelőtt létesült három politikai csoport egyesüléséből. Nagy többsége azokból a meggyőződéses Ben-Gurion követőkből kerül ki, akik amikor a Ráfi beolvadt a Munkapártba, nem követték Pereszt és Dájánt ezen az úton. A hatvankilences választásokon, amikor még önállóan indultak, a listavezetőjük Dávid Ben-Gurion volt. Csaknem minden vezetője jelentős munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. Ha nemzetközi fogalmakkal próbálnám meghatározni, akkor talán az olasz saragatistákhoz állnak legközelebb. Ehhez csatlakozott másfél év előtt két kisebb politikai csoport, amelyek azonban szintén munkásmozgalmi eredetűek. Erős gyökerei vannak a szövetkezeti mozgalomban és az ahhoz tartozó falvakban is. A Kneszetben nyolc képviselője van. Hillél Seidel független liberális párti képviselő néhány hónappal a választások előtt otthagyta pártját és a Likudhoz csatlakozott. Ott önálló csoportot alapított és a jelenlegi Kneszeinek is, mint a Likud jelöltje lett tagja. Csoportját csak ő képviseli a parlamentben. Ennyit érdemes legalábbis tudni a Likudról. Most marad még a másik kérdés, az hogy kiket képvisel a Likud, melyik az a réteg amely uralomra juttatta? Ezt annál is érdekesebb megvizsgálni, mert a Munkapárt vezetői ma véres könnyeket sírnak a “munkás hegemónia” elvesztése felett. Az első és kétségbe nem vonható tény az, hogy a Likud kéviseli az izráeli valóban kétkezi munkából élő emberek többségét. A keleti országokból származók nagy része is a Likud híve. A második tény, hogy a Likud a lakosság fiatal rétegeit képviseli. Ahogy egy lakónegyedben magasabb a fiatal házasok, új választók aránya, ugyanúgy növekedett a Likud szavazat aránya. Ennek persze a fordítottja is igaz. Az idős generáció jelentős részében szabályos atavisztikus félelem van a Likuddal szemben. Nehezen megállapítható ugyan tudományosan, de mégis minden jel szerint a férfi választók körében a Likud szavazóinak aránya lényegesei] magasabb mint a nők körében. Végezetül, ami a legfontosabb; a Likud egy olyan izráeli politikai tömörülés, amely ma az izráeli lakosság legnagyobb és legaktívabb rétegeit képviseli. A világ zsidóságával való legszorosabb kapcsolat híve. Élesen és hajthatatlanul antikommunista. Egy feltétlenül demokratikus mozgalom, amely a legdemokratikusabb módon, egyedül a szavazócédulák segítségével került hatalomra. Annak ellenére, hogy néha nehéz megszokni új arcokat és neveket, az amerikai zsidóságnak semmi oka sincs arra, hogy kevesebb bizalommal viseltessen a Likud-kormánya iránt, mint elődjeivel szemben. Sőt... zette at az izraeli csapatokat a Szuezi csatorna nyugati oldalára. Az új kormányban azonban nem katonai pozíciót tölt be, hanem földművelésügyi miniszter. Egyetlen olyan miniszter van, akiről nem sikerült fényképet szerezni. Ez Áháron Ábu-Hácira, a 39 évesramallai polgármester. Marokkói születésű és a Nemzeti Vallásos Párt tagja. 0 az ország új vallásügyi minisztere. Három miniszteri tárcát nem töltöttek be, mert azokat két hónapig nyitva tartják arra az esetre, ha Jigál Jádin professzor Demokratikus Megújulás Pártja mégis csatlakozna a koalícióhoz. Ezek: a népjóléti, az igazságügyi és a közlekedés-, és postaügyi tárcák. Ideiglenesen a miniszterelnök látja el őket.
