Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-09-10 / 673. szám
12. oldal MENORA * 1977 szeptember 10. ATYJA_ FOGLALKOZÁSA Ez egy budapesti történet. Én Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában hallottam egy magyar barátomtól, akivel az utóbbi évek során — kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan —• de átlag hetenként kétszer találkoztam. De valahogy a Csendes Óceán partjára kellett együtt elvetődnünk, hogy valami e történet elmondására ihlesse. A ..Manila"-hotel kertjében van egy uszoda. Ebben az uszodában fürödtünk, m^jd a medence partján. a vendéglőben megebédeltünk. Előttünk a manilai öböl, sötétkék vizével és világoskék egével. — az öböl ahol a japánok és az amerikaiak véres csatákat vívtak nem is olyan sokkal ezelőtt. Három angol barátunk leheveredett a fűbe mögöttünk és aludni próbált. Barátom, akit nevezzünk Sándornak, még egy magyar író-házaspár és én ekkor elkezdtünk magyarul beszélni. Sándor ezt mondta: A harmincas évek legelején lehetett hogy megismerkedtem egy csinos kislánnyal, aki jegy szedő volt a Beketov cirkuszban. Ezt az állását a rossz gazdasági helyzetre való tekintettel úgyszólván percek alatt elveszítette. Csinos kislány volt és nekem tisztességtelen szándékaim voltak vele. Egy délután megbeszéltük, hogy kimegyünk a Hűvösvölgybe sétálni. Én esóköpenyemet is magammal vittem, hogy legyen mire leheverednünk, ha netán kedvünk szottyanna pihenni egy kicsit. Valóban kedvünk is szottyant, a Hűvösvölgy egy elég eldugott zugában, bokrok mögött és fák alatt. Bözsikével addig egyetlen frivol szót sem váltottam. Szerelemre még csak célzást sem tettem. Meg sem próbáltam megcsókolni. Még csak a kezét sem fogtam meg. Bözsikéhez eddig csak a legmélyebb tisztelet hangján szólottám. Ideje volt, úgy éreztem, eme legmélyebb tiszteletnek sürgősen végetvetni. — Maguk merrefelé laknak. Bözsike? — kérdeztem tóle és megfogtam a bokáját. — Zuglóban — felelte és úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy megfogtam a bokáját. Én is úgy tettem, mintha ez egy mellékes dolog lett volna, puszta szórakozottság. Egy leszakított fűszállal is játszhatnék, de véletlenül éppen a bokájával játszom helyette. — Egyetlen gyermeke kedves szüleinek? — kérdeztem tovább, mint akit kizárólag a Bözsike családja érdekel. — Ó nem — nevetett Bözsike. — Hárman vagyunk. Van egy nővérem, és egy öcsém. Megkérdeztem tőle, hogy a nővére mennyivel idősebb és felcsúsztattam a kezem pár centiméterrel. Két évvel volt idősebb és Margitnak hívták. Azt is megtudtam, hogy az öccse — Jani — viszont három évvel fiatalabb és hogy keveset járnak el hazulról, részben mert nemigen van pénzük eljárni, részben pedig, mert szeretnek otthon ülni és rádiót hallgatni. — Otthon ülünk, hallgatjuk a rádiót és várjuk a papát — mondotta Bözsike. — Várják a papát? — kérdeztem csodálkozva, mint akit ez az újonnan megemlített tény különösen érdekel- és megfogtam Bözsike térdét, akinek — úgy látszott — még mindig nem tűnt fel eme tevékenységem. — Miért? — kérdeztem, most már igazán lázas izgalommal. —a kedves papa későn szokott hazajárni? — Nagyon késón — felelte Bözsike. Én újabb három centimétert haladtam előre. — Miért olyan későn? Mi a kedves papa foglalkozása? (És még egy kicsit előrenyomultam.) — A papa? — kérdezte Bözsike kedvesen és ártatlanul. —a papa huhogó a szellemvonaton. Mi hangosan nevettünk ezen, Sándor pedig hozzátette: Visszahúztam a kezemet, felálltam a fúrói. Bözsike is felállt. Felemeltem az esőkabátomat is és megráztam. A varázsnak vége volt. Bözsike többé nem érdekelt. Sajnos az embert nem tudja izgatni egy lány, akinek atyja huhogó a szellemvonaton. Mindig elröhögtem volna magam a döntő pillanatban. Egy gyönyörű románc bimbóiban elhervadt. Amikor már nagyon sokáig és hangosan nevettünk ezen a történeten, három angol barátunk felült a füvön és megkérdezte, hogy min nevetünk. Mondtam nekik, hogy ezt lehetetlen lefordítani angolra. Dörmögtek valamit és visszafeküdtek a fűre. Hogy hogy mondják angolul „huhogó a szellemvonaton” — ez valóban nem könnyű fordítási feladat. De nem megoldhatatlan. De e szavakkal még nem fordítottuk volna le a történetét. Legfeljebb humorát, de nem a tragikumát, — ami olyan emlékezetessé teszi számomra. Ha meg is értené a szavakat egy angol, hogyan értené meg a tényt, hogy volt egy távoli ország Közép- Európában, ahol huhogással fokozták a szerelmespárok neurotikus álfélelmét a sötétben és ahol olcsóbb volt e célra egy tisztes családapát szerződtetni, mint egy gépet vásárolni? Hogyan értenék meg angol barátaink, hogy ez a huszonöt évvel későbben, Manilában kiröhögött tisztes munkásember akkoriban irigyelt tagja volt a munkástársadalomnak? Tudta, hogy amíg pontosan megjelenik a munkahelyén, nem kér fizetésemelést és becsülettel és szorgalommal huhog, megtarthatja állását. És hogyan értené meg ez a három angol úriember, hogy ezek a szégyenletes idők közben már majdnem tündér-álommá emelkedtek: a mai Magyarországon magánszektorban, maszekalapon, már huhogni is nehéz. Napokig nevettem még később is, amikor a huhogó eszembejutott. Rossz lelkiismerettel nevettem, de nevettem. Aztán kezembe került egy angol újság, amelyben Brezsnyev legeslegújabb leveléről olvastam, amit az angol miniszterelnökhöz intézett. Finoman, de részletesen és félre nem érthetően ecsetelte a hidrogénháború szörnyű veszélyeit. Ijesztgeti a Nyugatot — gondoltam, — mint a kisgyerekeket szokták. Aztán hirtelen megértettem: Huhogó a szellemvonaton! — mondottam magamnak és bólintottam. Ezt is elvették tólünk az oroszok. J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK. BERAKŐS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK-Nagy választék ' Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE Új tel. 843-7213 Iroda tel: 844-6822 Lakás tel ; 280-7559 tlr.TAMH PÁL "fi!/réti 10 ST. JAMES ST., Suile 902. MONTREAL Legszebb virágok marta' \ ftÉaÁ FLORISTNAL 5615 Cote de? Neiges TEL: 733 - 4022 Cash and carry kivéve eskú’vó'kre és temetésre i§1 V VEVŐINEK es BARÁTAINAK BOLDOG ÚJÉVÉT KIVAN SZOMBATI SÁNDOR RENDŐRKÉZÉN Párizsban, Becsben, Hollywoodban Heltai Jenő mondta: „Kutya nélkül is lehet élni, d» minek?” Akiknek kutyájuk van, vagy volt, azoknak nem kell a fenti idézethez magyarázatot fűzni. Akinek pedig soha sem volt kutyája, vagy aki paraszti származását meg nem tagadja és a kutyát nem engedi be a lakásba, annak hiába is magyaráznám. Mint vaknak a színeket, süketnek a zenét Mindezt azért bocsátottam előre, hogy világossá váljék: egyáltalán nem volt közömbös számomra az a tény, hogy a brüsszeli zöld természethez szokott Tazi kutyám, a boxer, rendkívül boldogtalan volt Párizs aszfaltrengetegében. Sehol nem talált egy talpalatnyi helyet, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetett volna a földdel és ez bizonyos természetes funkcióiban hogy úgy mondjam: megbénította. Szomorúan, panaszkodóan nézett, fel rám és várta a segítséget. Nem utazhattam miatta vissza Brüsszelbe, ahol Tazi született és én lakom. Elvittem hát a szállodához közeleső gyönyörűséges Luxemburg kertbe, amely a francia Szenátust körülöleli fáival, bokraival, ápolt pázsitjával. Bár a számos bejárat fölött irás figyelmeztet, hogy a kutyákat pórázon kell tartani, repeső örömrtel néztem, mint rohan Tazi, boldog farkcsóválgatások közepette a legelső bokorba, hogy ott diszkréten eltűnjék. A következő percben mellettem termett a kerti rendre felügyelő flic. — Monsieur, — mondta igen udvarias hangon, — az öné az a kutya? — Melyik kutyáról van szó biztos ur? — kérdeztem vissza, időnyerés céljából. — Most nem látni... — mondotta a rendőr. Eltűnt a bokorban. — Ha nem látni, akkor nem tudok a hatóságnak biztos választ adni. Márpedig nem szándékom az, hogy a francia rendőrséget félrevezessem ... A rendőr elmosolyodott, tetszett neki a dolog. — Hát akkor fogalmazzuk úgy: ön egy boxerkutyával lépett be a kert kapuján és a boxerkutya most nincs itt... — Ez tagadhatatlan. — Ha ezt nem tagadja, akkor felirom önt. — Miért írna föl, Monsieur l.Agent? — Mert a kutyának nem szabad szabadon szaladgálnia. — Azt én honnan tudjam?! — csodálkoztam bambán. — Mindjárt a bejárat fölött tábla hirdeti. — Az lehetséges, kérem. De én belga vagyok és nem tudok franciául, ön hallott már róla, biztos ur, hogy nálunk Belgiumban kél nyelv használatos. A flamand és a francia. A flamandok nem tudnak franciául és viszont... —■ Hallottam róla, valóban... I — Látja kérem. Én flamand vagyok, így nem tudtam elolvasni a francia feliratot. Egyáltalán nem tudok az önök nyelvén ... Közben viháncolva, boldogan visszajött Tazi. Attól tartottam, hogy ráugrik a rendőrre, mivel az egyenruhát nem szereti. De nem tette, elégedetten simult hozzám. A flic mosolyogva nézte. — Nahát ha egy szót sem tud franciául,— mondta ékes anyanyelvén, akkor megértem, hogy nem tudta elolvasni a tilalmat... Most azonban fogja, Monsieur, pórázra a kutyáját és szórakozzék jól Párizsban ... ★ Néhány héttel később az osztrák miniszterelnökségen, pontosabban: a Szövetségi Kancellárián volt dolgom: Miklas volt köztársasági elnök fiával beszélgettem a második világháborút közvetlenül megelőző eseményekről. Tazi kutyámat közben egy barátnőm őrizte a Várkert egyik napsütötte padja mellett. Boxerem békésen elheveredett a pad alatti árnyékban. Allát két lába közé helyezve filozófikus nyugalommal nézte az elvonuló szerelmeseket, labdázó gyerekeket és botra támaszkodó öregeket. Tudta ő, hogy távollétemben neki semmiféle külön joga nincs, semmi Extrawurst, ahogy a bécsiek mondanák. De amikor messziről megpillantott, egy hirtelen rántással kiszabadította magát az őt foglyul tartó nő kezéből és viháncolva. n-yihogva. önfeledten rohant gazdája felé. Amikor hozzám ért, felugrott, ragyogott a szeme. Ismerve a tilalmat, azonnal megfogtam a pórázt és igy vezettem a pádhoz. Miközben a pádhoz mentem^ láttam, hogy egy rendőr, a pázsit másik oldaláról, körülbelül 30—40 méterről integet felém. Márpedig úgy, hogy jobbkezét álla magasságáig emelve, mutatóujját előre majd hátra mozgatja. Ügyet sem vetettem rá, leintem kísérőm mellé és beszélni kezdtem. Rövidesen mellettem termett. Minden bevezető nélkül, nyers, kaszárnyái hangon szólt: — Sie! Maga! Nem látta, hogy hívtam magát? Felnéztem. Szétvetett lábbal, hivatalos fontossága teljes tudatában, a mihasznajánosok pökhendiségével állt előttem. Mint aki bűnözőt fogott. Régi hangulatokat idézett ez a magatartás. Közép-Európát, ahol mindig fölfelé görnyedő, lefelé taposó kerékpáros volt az élet. Ma sem más. Ezt most tapasztaltam. — Én láttam magát, persze. De nem feltételeztem egy pillanatig sem, hogy nekem integet ... — Tudja nagyon jól, hogy magának intettem! — mondta metsző szigorral ~a rendőr. -— És tudja is, hogy miért. Szabadon engedte a kutyáját. Ez kihágás. Ezért megbüntetem. Azonnal kifizet nekem száz Schillinget... — Ejnye! — szisszentem fel. — Ez körülbelül egy jó vacsora ára! Nem kaphatnék kivételesen egy kis árengedményt? Mondja Herr Wachmann: kilencven Schillingért nem tudná megcsinálni? — Maga velem ne alkudozzon! — mondta most tnár dühvei. — Különben is adja ide a személyazonossági igazolványát... — Boldogan, ha megmondja a nevét... — Minek magának az én nevem? — fortyant fel. — Mert meg akarom kérdezni Dr. Miklas államtitkár úrtól, itt, mögöttünk, a Szövetségi Kancellárián, vajon ilyen modorban bánnak-e a bécsi rendőrök Ausztria szabad polgáraival? A rendőr elsápadt, de hamarosan feltalálta magát: — Maga nem is osztrák! Ezt hallom a beszédéről! — Na hallja, antul jobb. Akkor megkérdem: vajon ki utasította a remdőrséget, hogy igy kezelje az országba érkező turistákat... A rendőr egyszerre már nem állt szétvetett lábakkal. Minden agresszivitás eltűnt belőle. Lassan visszacsusztatta egyenruhája felső zsebébe a nyugtakönyvecskét. Hosszú csend következett. — Na jó ... — mondta halkan. — Ezúttal még elengedem a büntetést... dem Herrn ... az urnák ... Szalutált és elment. ★ Úgynevezett „Forró Kocsin“ járok itt Kaliforniában. A véletlen úgy hozta, hogy barátok jutányos áron adták el nekem azt a feltűnő sportautót, amelyet elcsavargott húszéves fiuk hagyott rájuk, a még fizetendő tetemes részletekkel együtt. Az eladásnál figyelmeztettek, hogy a rendőrök éber szemmel követik a „hot-car”-okat, tehát fokozott figyelemmel vezessem az autót. Mindig óvatos vezető voltam, de az intő szó mégis „nem hullott süket fülekbe”, ahogy a franciák mondanák. Eddig nem is volt baj, bár számos alkalommal hosszú mérföldeken kisér ma is valamelyik rendőrautó várva, mikor csinálok valamilyen hibát. A napokban Pasadénán voltam vacsorára hivatalos. Éjszaka lett, mire visszaindultam a Fényúton, ahogy mostanság a freewayt magyarul becézik. (Máraitól tanultam, lehet, hogy ő találta ki az elnevezést. Költői.) A sötétben észrevettem, hogy egy lámpa hűségesen követ. Országutat váltottam: még mindig mögöttem haladt. Lejöttem a városba: nem tágított. Amikor az utcában, ahol lakom, leállítottam az autót és kiléptem belőle, egy feketebőrű motorbiciklis forgalmi rendőrt pillantottam meg. Láthatóan csalódott volt, ennyi fáradság nem hozta meg a kívánt eredményt. — Sir, mondtam neki. én tudom, hogy én V.I.P., nagyon fontos ember vagyok“, de honnan tudta ezt Ön, hogy ilyen lelkiismeretesen hazak isért?! A rendőr elncvettc magát és barátságosan megkérdezte, miért lennék én olyan fontos ember? Mondtam: csak tréfa volt. — Nem tesz semmii ... — mondta, maid kihúzta noteszét és felém nyújtotta: — Azért csak adjon egy autogrammot... A fiam gyűjti őket .. Kezetfogtunk és elmennydörgött a hollywoodi éjszakában... Irene <§ati FURS THE FÜR BOUTIQUE 400 MMSONNEUVE, - Room 750 Gordon Brown Bldg. - Tel: 211-3331 LEGÚJABB ÉS LECMMTISIBB EXKLUZÍV SZORMEBUNDÁK készen és mérték után is. Nagybani árak. Alakitások, javitósok, Érdemes átaldritani Ó-DIVATÚ ItCKETIÉT vagy STÍlliUT o legújabb model szerint LAKBÉR 1ACKRE ( bőrrel vagy N antiloppal díszítve) Díjmentes árajánlat. KÜIÜHIESES FII FII-ÍK. Díjmentes parkolás | Srlrlrrirlrlrlrp-^Irlrlrlrli-Irlrl^rr-IrlrlrlrlrlrlrlrrirrrXrlrlrlrXrlrlrl^^gEEgg. LLOYD TRANSPORT Reg’d KATZ ERVIN és VARKONYI IMRE SZÁLLÍTÁS FUVAROZÁS KÖLTÖZTETÉS Garanciával, biztosítással Torontóba is. 4200 Kindersley Ave. T:735—3416 es 626-2375 #\»ELLY BAKERT Inc. 5495 VICTORIA AVE.ÍDupuis & ST.Kevin közt.) Tel: 733-2614 Kitűnő magyar cukrászsütemények, leveles túrás, rétes, diós-mákos bejgli, teasütemény - Magyar hentesáru különlegességek - Grocery áruk - Külföldi és belföldi csemegék - Jam-ek, konzervek Napolta friss tejtermék, kenyér, péksütemény Tulajdonosok: VILAN TIBOR és PIRI MINDENAP NYITVA, VASÁRNAP IS! Reggel 6-tól este 10-ig. KOMLOS TIBOR SZÖCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 Az elhunyt Dr.I.HAJDÚ FOGORVOSI gyakorlatát ( praxisát) átvettem Betegeit tisztelettel várom Dr.REUBEN D. HUBAR FOGORVOS-SZÁJSEBÉSZ Diákoknak és nyugdíjasoknak speciális d íjkedvezmény! 5757 DECELLES AVE. Suite 102 Montreál Tel: 731-0921 vagy 731-1448 Több mint 25 éve a szakmában KOSHER QUALITY BAKERY Mimié njaj Itt kenyér, sütemény, delieatessen frissen naponta 731-3883 Kitűnő minőség Corner Bourett & Victoria Ave. saaaagggBBgzszszszszszszszszszszszszszsiszszszszseszsziiiigszszszszszsgs
