Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-04-02 / 651. szám

12. oldal 1977. április 2. * MENORA ÚJ SZAKASZ KEZDŐDIK A VILÁGPOLITIKÁBAN Folytatás az 1. oldalról húzására hirtelen jelentkezett Brown hadügyminiszter is. Az a Brown, akit a szenátus és a képviselőház alig akart elfo­gadni, annyira megalkuvásra hajlamosnak, erőtlennek hit­ték. Brown ezt mondta: mi békét akarunk, sőt hajlandók vagyunk kétoldalú lefegyver­zésre is. ( Vigyázat! Brown nem beszélt egyoldalú lefegy­verzésről, mint ahogy nem beszél arról ma már a lefegy­verzési tárgyalások amerikai főmegbízottja, a szuperga­lambnak hitt Warnke sem). De ha a Szovjetunió ehelyett fegyverkezési versenyt akar, vegye tudomásul, hogy min­den versenyt mi fogunk meg­nyerni, akár rövidtávú a ver­seny, akár hosszútávú'. Mit bizonyít ez? Vélemé­nyünk szerint azt, hogy a ré­gi megosztást, mely a politi­kusokat sólymokra és galam­bokra osztja, nem lehet többé alkalmazni. A jelenlegi ame­rikai " madárcsapatot" ga­­lambtollakba öltözött király­sas vezeti, aki éppen azért, mert magasan repül, messzi­re lát. Készül az «íj csodafegyver Ha nekünk — és a nekünk a­­latt Észak-Amerikában élő etnikus csoportokat értek — valamilyen szerepünk lehet most, az csak az elnök elkép­zeléseinek támogatása. Sőt, még határozottabb vonalveze­tés követelése. Például Jimmy Carter javaslatot terjesztett a kongresszus elé, hogy a vas­függönyön átszárnyaló hír­közlő szervek megsegítésére, tehát az Amerika Hangja, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió munkájának eredmé­nyesebbé tételére húsz új relé-állomást állítsanak be, hogy ezeknek az adóknak vé­tele könnyebb és tisztább le­gyen. Az elmúlt években a különböző keleteurópai emig­­rációs szervek és lapok soro­zatosan támadták ezeknek a rádióknak a vezetőit, erőtlen, elkenő propagandájuk miatt. adóinak figyelmét felhívják arra, hogy nem elég a rádiók hangerejét megváltoztatni, de hangminőséget is kell. Igenis, erősítsék meg a Szabadság hangját, a Carter-i kritika szávait, a szabadság jogáról, juttassák el azokhoz, akik a szabadság joga után vágya­koznak, és tudják meg Kelet- Európa népei, hogy érdemes tiltakozni. Isten ments, hogy a 956 előtti uszító hang tér­jen ismét vissza, de szűnjön meg a kissingeri hang is, és a rádiók a jövőben Carter hangján énekeljenek. Mindezt pedig ne a rádió vezetőinek fe­je árán követeljük, hiszen ők lesznek a legboldogabbak, ha ezt az új irányzatot közvetít­hetik az éter hullámain. Ez azonban csak egy mel­lékes beszúrás volt itt, hi­szen nem erről van szó, ha­Mintha legalábbis ezeknek a rádióknak a személyzete lett volna felelős azért, mert a State Department ilyen jellegű sajtópolitikát követelt tőlük. Most viszont itt van az ideje, hogy JimmyCarter és tanács-PEDIKÜR Manikür Több évtizedes gyakorlattal. Telefonhívásra házhoz is megyek. Hívja Évát 241-4907 nem arról, hogy a becsület és szabadság gondolata máris győzedelmeskedett, lagalább­­is abban a formában, hogy Moszkvában az egy héttel e­­lőbbi mormogás dacára olyan ünnepélyességgel fogadták Vance külügyminisztert, mint soha azelőtt amerikai diplo­matát. Az oroszok ugyanis értenek a szép szóból is, ha előzőleg a fejükre ütnek fi­gyelmeztetésül, hogy most szép szó következik. És Vance az elnök következő üzenetét vitte magával. Amerika hajlandó a nukleá­ris fegyverek csökkentésére. De csak tényleges csökken­tésre, nem pedig propaganda­nyilatkozatok aláírására, melyek szerint a magas meg­egyező felek nem fognak több fegyvert gyártani, mint a­­mennyi a megegyezésben van, Srctnz *£iózt 1 étterem ÚJ VEZETÉS ALATT Kitűnő ételsorozattal várja kedves vendégeit 7 napon keresztül 12- 12-ig TELJES ITALMÉRÉS BUSSINES LUNCH | A zongoránál a ragyogóan játszó Richard Friend 12-3-ig Esküvőre névnapra 30 személyig különterem g Leslie Keller és családja jí 603 MARKHAM ST.IBloor-Boihurst-nélj MIRVISH VILLAGE !Í Tel: 531 6063 ~............... ' W viszont ebben a megegyezés­ben sokkal többet engedélyez­nek, mint amit amúgy is gyár­tani akarnának. Ebből elég, — viszi Carter nyilatkozatát Cyrus Vance. És gondolják meg az oroszok. Ha most nem írnak alá ilyen megegye­zést, úgy az Egyesült Államok hónapokon belül kész van új, nem atomtöltetű rakéta cso­dafegyverével, mely forra­dalmian változtatja meg az eddigi hadviselési formát. Az­tán ha a Szovjetunió később akar majd valamilyen lefegy­verzési megegyezést, úgy a­­lapos árat kell fizetnie azért, hogy Amerika abbahagyja e­­zeknek a ma még nem gyár­tott fegyvereknek további ké­szítését. Milyen következménye lesz egy ilyen amerikai fellépés­nek a moszkvai tárgyaláso­kon ? A washingtoni hivatásos diplomaták ugyan jajgatnak és siránkozásukat osztják állí­tólag az európai demokráciák Washingtonban állomásozó nagykövetei is. Nem csoda, hogy osztják, mert ők még nem ébredtek fel abból, hogy a korábbi politika időszaka el­múlt, és egy olyan Egyesült Államok áll a háta mögött, a­­melynek támogatására szá­míthatnak, és így felesleges rettegni egy esetleges szov­jet támadástól. De ez a jajga­tás meg sem közelíti azt az ijedséget, ami ezekben a na­pokban Moszkvában van. ök elég gyors felfogású, dör­zsölt vagányok, és így látják, hogy C ártérben ellenfelet fog­tak, aki nemcsak becsületes (és ez szovjet szempontból katasztrofális, s ugyanakkor megbocsáthatatlan bűn), de okos, ravasz és bátor is. A második világháború óta mindig a Szovjetunió próbál­ta ki az új elnököt egy válság kirobbantásával, és ennek ta­nulságai alapján szűrték le az új politikát. Amikor például Eisenhower elnök megválasz­tásakor programbeszédében a koreai háborúból való kivonu­lást tüntette fel és utána gol­fozni ment, Moszkvában tud­ták, hogy most szabad a vásár. Vagy a híres bécsi találkozón Hruscsov és Kennedy között Hruscsov úgy látta, hogy a fia­tal amerikai elnök tapaszta­latlan és bátortalan. Lehet, hogy ez a kiértékelése hely­telen volt, de tény, hogy ez vezetett a kubai válsághoz, a­­melyik sokkal jobban fenye­getett egy harmadik világ­háború kitörésével, mint bár­mi azelőtt, vagy azután. Ezúttal Carter elnök nem várta meg amíg a válságot az oroszok robbantják ki, hanem ő kezdeményezett. Most ő fogja kipróbálni, milyen erős Moszkva és ahhoz alakítja majd politikáját. Elérkezett az a pillanat, amit minden va­laha a vasfüggöny mögött élt ember tud, de az amerikai és általában a demokráciák poli­tikája nem akart tudomásul venni. Ez pedig az, hogy Moszkva gyenge. Nem saját termelési, nemzetgazdasági, életszínvonali, geopolitikai, hadászati erejére épül, hanem ellenfelei naivitására, ame­lyek ezt az erőt feltételezték róla. És abban a pillanatban, ahogy Amerika vezetőiben tu­datosodik az eddig csak felté­telezett valóság, hogy Moszk­va gyenge, és az igazi erő elől kénytelen visszavonulni, teljesen új világpolitikai hely­zet előtt állunk. Olyan új fel­állás előtt, amihez képest a " kínai nyitás" az "öt-sarkos" világpolitikai teória csak gye­rekjáték volt. És ezért érde­mes már most megvizsgálni, miként alakul az emberiség közeljövője, ha Carter mos­tani zseniális sakkhúzása si­kerrel jár. Andrew Young szerepe Mind ennek a tükrében haj­lamosak vagyunk arra, hogy pozitívan nézzük még azokat a politikai lépéseket is, amiket a Carter adminisztráció első két hónapjában megkérdője­leztünk. Nem állítjuk, hogy ez az okfejtésünk feltétlenül igaz, de mindenesetre érdemes raj­ta elgondolkodni. Young az a­­merikai néger politikus ENSZ főmegbízottá történt kineve­zése sokakban keltett elége­detlenséget. Első megnyilvá­nulásai még alá is húzták azt a feltételezést, hogy nem meg­felelő ember került erre a helyre. Ha azonban tudomásul vesszük, hogy az amerikai po­litikában igenis van egy átfogó judiciumú hosszútávú straté­gia, úgy megérthetjük miért van szüksége Amerikának az afrikai államok szimpátiájára még akkor is, ha ennek érde­kében esetleg a dél-afrikai Uniót és Rodéziát is fel kell áldozni. Megérthetjük, hogy miért nem lép fel az Egyesült Államok határozottabban a ve­le szimpatizáló Zaire védel­mében, amit az angolai kom­munisták megtámadtak. Vagy hogy Afrikáról Ázsiára tér­jünk át, megérthetjük, miért érzi a Carter adminisztráció egyszerre sürgősnek, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat a vietnami kom­munistákkal, akik két évvel ezelőtt kiverték őketDél-Vi­­etnamból. Az alapgondolat ugyanis az, hogy a jövő nem a szovjetnek dolgozik, hanem a szabad vi­lágnak. Ha a Szovjetunió meg­gyengül, akkor ugyan előfor­dulhat, hogy Afrika déli terü­letein teljes egészében fekete uralom lesz, de nem kommu­nista uralom. Pontosabban: az új Carter-i politika fehér la­pot ad minden országnak,(még a Szovjetuniónak is) csatla­kozzon egy olyan világrend­hez, amit a tisztesség, az em­beri szabadságjogok, az em­beri méltóság alapján építenek fel. Mi például szívesen járul­nánk hozzá ahhoz, hogy meg­buktassák a fehér fél-fasiz­must Afrika déli részén, ha ez együtt jár a világ más tájain a fekete fasizmus és a világ további tájain a vörös fa­sizmus megbuktatásával. Kicsit leegyszerűsítve a kérdést, Amerika mindenki­nek hajlandó elfelejteni a múl­tat, egy közösen kialakítandó, tisztességesebb jövő érdeké­ben. Lehet, hogy mindez a szer­kesztő na ív ábrándja? Lehet. De még akkor is jó ábrándoz­ni róla. Ha pedig vannak bizo­nyos jelek arra, hogy az áb­­ránd mögött realitások állnak, akkor pláne nem szabad sze­met hunyni fölötte. Uj korm án y In diaba n És úgy tűnik Carteréknak még szerencséjük is van. A labdarúgás szakértői ugyan azt állítják, hogy szerencsés futballkapus nincs, csak jó ka­pus van és a szerencse min­dig a tehetség mellé szegődik. Tény azonban, hogy Carterék távlati tervébe nagyszerűen vág bele az, ami múlt héten lélekszámra a világ második országában, Indiában történt. Az indiai parlamenti vá­lasztásokon befejeződött egy korszak, Indira Ghandi mi­niszterelnök-asszony csúfo­san megbukott, és az akit ed­dig a világ legnagyobb hatalmú nőjének mondottak, egyik pil­lanatról a másikra politikai nullává, jelentéktelen senkivé változott. Indiráért nem sok könnyet ejtünk. Nehru leánya, aki 11 év­vel ezelőtt, mint a demokrácia bajnoka került uralomra, idő közben a legsötétebb zsarnok­ká, s a legálszentebbhipokra­­tává alakult át. Állandóan bé­kéről szónokolt, s közben sor­ban nyelte el a körülötte lévő kis országokat, háborúba ug­rasztottá egymás ellen szom­szédait, bőségesen profitálva azoknak véréből. Mindenkit kioktatott demokráciából, s u­­gyanakkor országában felfüg­gesztve a szabadságjogokat, börtönbe vetette azokat a poli­tikai ellenfeleit, akik nemcsak őt segítették hatalomra, de In­dira apjának, Nehrunak és ta­nítómesterüknek Mahatma Gandhinak szellemében sze­rették volna vezetve látni a vi­lág legnayobb demokráciáját — mely az utolsó időkben már nem volt demokrácia. Indira bukását egy diktá­toroknál gyakori tévedés o­­kozta. Felfuvalkodott döjfjé­­ben rosszul mérte fel az erő­viszonyokat, és az általa el­rendelt szükségállapot közben választásokat írt ki. Ezek a választások elsöpörték őt pártjával együtt, Indira még képviselői székhez sem tudott hozzájutni. Örömünkön még az sem ront, hogy választási ve­reségéhez hozzájárult még egy olyan kérdés is, amelyben részben igaza volt. Ez a szü­letésszabályozás problémája. Indira Gandhi — teljhata­lomra törő fiának kezdemé­nyezésére — kötelező steri­lizálási programot vezetett be az országba, s ennek ered­ményeként veszítette el bázi­sait, India primitívebb északi tartományaiban. A születés­szabályozás természetesen kisebb operáció lett volna, a­­milyet a világ modern orszá­gaiban is gyakran csinálnak már és nem befolyásolja a férfiak szexuális életét. Ezt azonban az egyszerű indiai pa­rasztnak nehéz volt megma­gyarázni, s ez is hozzájárult a bukáshoz. A fő ok azonban mindenképpen az volt, hogy az ország lakosságának többsége megelégelte Indira diktatúrá­ját, és szavazatát arra a koa­­licióra adta, amelyik Indira politikai börtöneiben állt ösz­­sze, s amely azt igéri, hogy visszahozza a demokráciát az országba. De mennyiben érinti ez az Egyesült Államok és a Szov­jetunió viszonyát, kérdezheti tőlünk az olvasó. Nagyon sokban. A 600 milli­ós India vezetését ugyanis egy olyan koalició vette át, amely­ben ugyan különböző pártok, köztük, baloldallal szimpa­tizáló szocialista pártok is résztvesznek, de amelynek miniszterelnöke Morarji De­­sai, — az oszág eddigi vona­lával ellentétben határozottan energikusan és aktívan szov­jetellenes. Miután a választá-Indira Ghandiból a választá­si vereség hatására kitört a boszork ány természet... sok során nemcsak Indira Gandhi pártja, de a kommu­nista párt is lényegében meg­semmisült, az ázsiai konti­nensen az Egyesült Államok hirtelen olyan befolyási öve­zethez jutott, amit ha ügyesen használ ki, megfordíthatja a kontinens eddigi alakulási irá­nyát. Desai először Ameriká-És miért ne lehetne ezt a maximális segítséget megad­ni Indiának? Vajon nem tarto­zik-e hozzá az erkölcsökhöz a szegények támogatása? Vagy legyünk precízebbek: hol van az előírva, hogy Amerikának a Szovjetunió részére kell le­szállítani búzafeleslegét, hogy az éhező szovjet tömegeket segítsék vele? Azért, mert a Szovjetunió fizet érte?Dehogy fizet. Hiszen az ár olyan ala­csonyan van megállapítva, a kamatláb olyan nevetségesen kicsi, a fizetési határidő olyan hosszú és a fizetési szándék olyan vontatott, hogy ezt az e­­gész gabonaügyletet sokkal in­kább lehet ajándéknak, mint kereskedelmi vállalkozásnak tekinteni. De miért kell annak az országnak a száját tömni, amelyik nem titkolja, hogy ha az ajándékba kapott búzából megerősödik, úgy rögtön meg­fojtja az adakozót. Az amerikai búzafeleslegnek remek helye lehet Indiában, mint ahogy remek helye lehet ott a tőkefeleslegnek is. Meg­győződésünk, hogy Carterék nem fogják elmulasztani I n - d'ml ej^^Mafsalk-tery.iéVhj legfl se gítsé g megadását, melynek eredményeként nem­csak megszűnik ott az éhezés, de az olcsó munkabérek olyan ipari fellendülést hoznak ma­gukkal, mint amilyent az a­­merikaiak Formosa szigetén ( Taiwan), vagy Hong Kong­­ban valósítottak meg. 600 ... viszont Desai az új miniszterelnök bizakodással néz a jövőbe. Még csak 81 éves... hoz fog fordulni segítségért, millió termelőért, 600 millió hogy megkapja azt a támo­gatást, amire szüksége van. Indira gazdasági felemelke­dést igért az éhező páriák­nak, de ezt nem tudta nekik megadni. Ha Desai, illetőleg majd az utód (hiszen a jelen­legi miniszterelnök 81 éves) amerikai segítséggel fel tudja emelni a tömegek életszínvo­nalát, úgy az úgynevezett har­madik világ szovjettel szim­patizáló tömbjéből 600 millió, tehát az emberiség közel 20 %­­a kiválik és átkerül abba a blokkba, amit mi első világnak nevezünk. fogyasztóért, 600 millió kom­munizmustól idegenkedő in­diaiért érdemes áldozatot hozni. És ahogy a Carter admi­nisztráció eddigi működését nézzük, az az érzésünk, hogy ezt a lehetőséget nem is fog­ják elmulasztani. A világ át­alakulásának és jobbrafordí­­tásának ilyen lehetősége még nem állt fenn a második világ­háború befejezése óta, mint napjainkban. Egri György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents