Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-01-22 / 641. szám
8. oldal MENORA * 1977 január il S ha lettek is volna még kétségei, Lusja vallomásszerű kitörése meggyőzte arról, hogy ennek az erkölcstelenségnek véget kell vetni.-— Ha jól értettem — kezdte óvatosan —, módodban lett volna e nehéz helyzetet elkerülni... bizonyos feltételek teljesítése mellett... amelyeket a fiam támasztott. Mint mondottam már, nem az okok fontosak, azok legfeljebb enyhitő, vagy súlyosbító körülmények... de ezért emlékezned kell arra, hogy Rónék látott más fiúval is találkozni. Lusja elképedve nézett rá. — Azt tetszik mondani... hogy ... — Nem mondtam semmit — szakította félbe. — Csak megemlítem, hogy Rónék más fiúval is látott találkozni. Nem gondolod, hogy ilyesmi felbuzdíthatta hizonyos feltételek támasztására? Lusja kétségbeesetten nézett körül. Nem, nem más mondta ezeket a szörnyűségeket, Janek bácsitól hallja. — Úgy tetszik gondolni, hogy én nem viselkedtem úrikisasszony módjára és ezért ... — Úgy gondolom, hogy azért adtunk be téged Marisával együtt leánygimnáziumba, hogy távoltartsunk a fiúktól. A szavak világosan csengtek, csak a hang mögött érzett sötét rosszindulatot. Hogyan tudná megérteni Janus Volszki, hogy miért kellett neki Zigivel találkozni? Tehetetlenül hallgatta a kerek, kegyetlenül kifogástalan mondatokat. Hogyan árulhatná el Marisát? Hogy ez a butácska, a selypességet éppen kinövő kislány mindenben ügyetlen, csak éppen abban nyert máris szakértelmet, hogyan lehet kedvesen nézni jóképű fiúkra? Árulja el talán, hogy a nagyon féltett keresztényi leánycsemetét egy ötödik gimnazista kisérgeti? — Azaz —- folyt a recsegő bariton szóözöne—, hogy megóvjunk olyan kísértésektől, amelyek a mi felfogásunk szerint bűnre csábítanak. Ha tudnám, hogy Marisa fiúval találkozik, három napra bezárnám a kamrába és csak vizet, meg kenyeret kapna büntetésből. Lehet, hogy te, korodhoz képest, fejlettebb vagy nála, művészi hajlamok is élnek benned. Ennek semmi köze ahhoz, hogy úrikisasszonyként viselkedsz-e, vagy sem. — A jólneveltséged ellen nincs kifogásunk, ellenkezőleg. Nem rovom fel bűnödül, hogy gyermekkorodban más nevelést kaptál, mint a mi gyermekeink és más életmódot láttál magad körül. Csakhogy, amint kiderült, jelenlétednek kisértő hatása van. Tűrhetetlen, hogy ... adott körülmények között te itt teljesítheted Rónék fiam bizonyos feltételeit... amiért ő is megérdemelt volna akár botbüntetést is. De nem járhattam el szigorral egy olyan fiúval szemben, aki az életét kockáztatja most a népéért... Janek bácsi megint szünetet tartott, de azt alighanem csak a szónoki hatás kedvéért. Szótlan maradt tehát. Figyelt és felkészült a védekezésre. — Az is tűrhetetlen — hallgatta fásultan -—, hogy Marisa, ez a csitri kislány olyan jelenetnek legyen szemtanúja, amely ... közietek Ronekkel lefolyt... Remélem megérted ezt? — Azt értem belőle, hogy el kell mennem ebből a házból... — suttogta reszkető hangon és rettenetes erőt fejtett ki, hogy leküzdje könnyeit. — Nem, szó sincs róla, hogy mi innen kiüldözzünk — mondta nyájasan Janek bácsi. — Hiszen azért hívtalak be ide, hogy ketten józanul megbeszéljük, mi legyen a teendőnk. Hogy van-e valami elgondolásod ... — Janek bácsi azt mondja, hogy nem elég Rónék ígérgetése ... hogy ... olyasmi... nem fog előfordulni... akkor nincs más... lehetőség... mint, hogy menjek innen... — érvelt és hiába prófeált visszaszorítani két könnycseppet. Sietve megtörölte a szemét. — Talán gondoltál már rá, hogy hová? — kérdezte kegyetlen vizsgálóbírája. — Ha elkerülhetetlen ... akkor ... tessék keresni a részemre egy internátust... vagy akár zárdát... s gondolom, szüleim anyagilag gondoskodtak rólam. Mamus azt mondta nekem és Rozália néni is megerősítette. Janek bácsi arca az őszinte részvét kifejezését akarta felvenni. Csakhogy Lusja nem hitt neki. Pontosan megértette, hogy ez az ájtatoskodó ember tőrbecsalta. Nem ő mondta, hogy eltávolítja a házából, hanem kiügyeskedte tőle a nyilatkozatot, hogy el kell mennie innen. Talán azt akarja mondani ezzel a szemforgató arccal, hogy nincs pénz az ő részére ? ... Az. sem baj, akkor elmegy dolgozni... gyárba ... vagy zongorázni, tánciskolába. Vagy akár éjszakai lokálba .. . — Nem hiszem, hogy anyagi nehézségeken múlik . .. Azt rendezni fogjuk, függetlenül attól, hogy maradt-e még abból, amit anyád a feleségemnél hagyott. Ne felejtsd el, annak most már mindjárt három éve... s igyekeztünk, hogy semmiben se láss hiányt... Megint az az elviselhetetlen szünet. Lusja összeharapta a száját és nem mondta ki az elismerő szavakat, amelyekre Janek bácsi várt. — Az a baj, hogy internátusok nincsenek, a németek lefoglalták kaszárnyáknak ... S zárdába ... nos . . feleségemnek az a véleménye, hogy ez szüleid szándé-KS cycle & sports BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK kával ellentmond. Ez a lehetőség részünkre is adva volt, magam is ajánlottam annak idején. Anyád talán attól félt, hogy tudtod és akaratod nélkül megkeresztelnek ott... Persze az is lehet, hogy elhallgatjuk ... vallásodat és így félrevezetjük valamelyik zárda főnöknőjet. Hiszen keresztény papírjad vannak. De én ezt nem teszem meg. Nem is tehetem meg, ezt is megérted bizonyára ... Janina néni már talált részedre új helyet. Megbízható, komoly katolikus asszonynál, a nőegylet egy támogatottjánál. Külön szobád lesz ott és van benne zongora is ... S mikor ... kellene ... odaköltöznöm ? ... — Már intézkedtem. Vannak formalitások. Átírás a bejelentőhivatalban. Az élejmiszerjegyeket is más helvre kell átírni... Mire Rónék hazajön, már odaköltözöl. Kedves aszony Luna néni, egy derék hívem és volt ügyfelem, Joszef Kovái egyszerű vasutasember özvegye Lusja hallgatott. Csüggedt volt és kiábrándult. S rettenetesen magányosnak, árvának érezte magát. — Nos? — kérdezte Volszki, s kis türelmetlenség csengett a hangjában. — Ha Janina néni is jónak látja... — mondta száraz szemekkel, de befelé sírva —, akkor... bizonyára nem lesz rossz ott nekem ... — Tehát megállapodunk abban, hogy te a saját kívánságodra elmész tőlünk ... Elmegyek, mert Rónék viselkedése olyan helyzetbe hozott... hogy nem maradhatok ... s mert ez Janek bácsinak az akarata ... Volszki ökle ránehezedett az íróasztalra. Aztán lassan ütögette, minden szóhoz hangsúlyt adva, amelyet kiejtett. — Azzal kezdtem, hogy én nem, mi nem távolítunk el innen. S már mondtam neked, azért hívtalak be ide, hogy beszélgessünk a helyzetedről. A beszélgetés során te fejezted ki először világosan, hogy innen el kell menned. így történt ? ... — így, de ... — Tehát kijelented, hogy a saját akaratodból távozol tőlünk. Parancsoló hangon mondta, nem volt e rövid mondatban kérdő hangsúly. Lusja vállat vont. Keservesen felsóhajtott. Miért ne jelentené ki. Még ha jegyzőkönyvbe vennék, akkor sem fontos. — Ha Janek bácsi mindenáron ezt akarja hallani, hát akkor kijelentem, hogy el akarok menni innen. S hogy elfogadom azt a helyet, amit Janina néni választott nekem. Volszki is sóhajtott. Aztán felállt, az ajtóhoz lépett és kinyitotta. — Janina? — kérdezte. Janina néni az imazsámolyon térdelt. Férje hívását hallva, keresztet vetett és odafordult. — Sztániszlává közölte most velem, hogy el akar menni tőlünk és szeretné ezt megtenni, mielőtt Rónék hazajön — mondta Janus Volszki és leplezetlen öröm csengett a hangjában. Luna néni kis házban lakott; a közelben folyt a Visztula. Kert vette körül a házacskát. Jól érezte magát itt a hajszás, nehéz napok után, senki sem hiányzott, még Marisa sem, akivel pedig összeszokott. Luna néni állami nyugdíjas özvegye volt, s ezt a közjogi helyzetet nem győzte eléggé hangsúlyozni. Csakhogy az állami özvegyi nyugdíj egy kiló kenyérre is nehezen futotta, ezért tehát Luna néni bérbeadta két szobájából az egyiket egy, vagy két iskolásgyermeknek; főzött, mosott is rájuk. De emellett dolgozni is járt egy gyárba, amely most a német hadiiparnak termelt. Reggel hatkor ment el hazulról, de feltette előbb a teavizet és kikészítette a reggelire valót, még az uzsonnát is becsomagolta. Két óra után jött haza és akkor ebédelte*. Most csak Lusja-Sztásá lakott ott, de ha alkalmas lány akad, majd felveszi azt is kosztoslakónak. Janina néni minden két napban eljött, jó maradt hozzá. Az első napon nagy csomó pénzt nyomott a kezébe. S hiába tiltakozott, hogy neki erre nincs szüksége, nem szokta meg, hogy pénzzel járjon. Erre elmesélte, hogy eladta Mamus szilszkinbundáját. Ügynök talált rá vevőt, egy magasrangú náci feleségét. S azért adja neki egyrészét a pénznek, mert az övé és mert ha nincs már az ő házukban, könnyen előfordulhat, hogy váratlan kiadásai lesznek. S ki tudja, közeledik a felszabadulás, a németek vereségeket szenvednek a frouton. Ilyen bizonytalan helyzetben kell a pénz, hiszen még légitámadásra is lehet számítani. Lusja egy közeli gimnáziumba iratkozott be, vegyes iskola volt, fiúk-lányok együtt. Az új helyzete miatt nem lett semmi abból a tervből, hogy a gimnáziumban csak magántanuló legyen és konzervatóriumot járjon, ö maga döntött így. Magántanuló úgy lehetett volna, ha együtt van Marisával s naponta átveszi vele a leckét. Janina néni mindig megáldotta őt, igazi szeretettel kezelte. Janina néni valóban jó keresztény asszony, mindig úgy fogja megőrizni az emlékezetében. Még akkor sem erősködött, amikor megmondta neki, hogy nem tartja meg fráter Fábiánt zongoratanéinak. Mert elment a konzervatóriumba, jelentkezett a zongoraszak dékánjánál és játszott előtte. S erre a dékán adott neki pedagógust. A legjobbat. Mert megmondta a szemébe, hogy ritkán látott ilyen tehetséges, érett művészt ilyen fiatal korban. S Janina néni nem ellenkezett, pedig 3 tandíj több volt, mint amennyit fráter Fábiánnak fizettek. S nem engedte, hogy a saját pénzét erre költse, ő maga ment el a konzervatóriumba, hogy kifizesse a tandíjat három hónapra előre. Jó volt a magány otthon, érdekes volt az ismerkedés új lányokkal és fiúkkal az osztályban, örült, hogy zavartalanul verhette a kis pianínót még a besötétítés után is, de legfeljebb este tízig. Luna néni „Sztása úrikisasszony”-nak hívta, hiába tiltakozott ellene, hogy ő még kislány, iskolás, nem jár neki az ilyen cím. Luna néninek három felnőtt gyermeke volt, s egyik sem élt Varsóban, elsőszülött fia szovjet területen maradt mint katona, a másik a Reich-hoz tartozó lengyel részen dolgozik mint vasesztergályos és ott is nősült, a lánya pedig egy gazdaemberhez ment feleségül, nem messze Varsótól és már három gyermeke van. Luna néni erősmellű, termetes asszony, bírja a munkát hajnaltól estig, pedig már ötven éves is elmúlt. S mert elmentek a háztól a gyerekei, az iskolás kosztosait szerette; igen kedves volt hozzá a kevés ideig, amíg a lakója volt. Szeptember volt, esett az eső, már tíz napja lakott Luna néninél és öt nappal ezelőtt kezdődött a tanítás. Négy óra lehetett, amikor a konzervatóriumból sietett hazafelé, még besötétedés előtt otthon akart lenni, mert kellemetlen a külvárosi utcákon magányos lánynak járni. Gumiköpenye alá dugta a kottatáskát és így sietett, a házak fala mellett haladva, amikor váratlanul, az egyik utcasaroknál elébe bukkant Rónék. — Ő, Rónék, örülök, hogy épen hazakerültél — állt meg előtte és nedves, kesztyűbe burkolt kezét nyújtotta. A fiú megfogta a kezét. Lusja barátságosan nézte. Diáksapkája volt rajta, s gumiköpenye alól kilátszott az iskolai egyenruha. — Hazakerültem... — mormogta. — Most, hogy megkezdődött a tanítás, nem indulsz egyelőre veszélyes kirándulásokra? — kérdezte. Komor volt Rónék tekintete, mogorván hallgatott. Behúzódtak a közeli ház eresze alá. — Miért mentél el ? ... Hiszen megfogadtam, hogy olyasmi nem fog előfordulni többé -— kérdezte végre. — Jobb így, Rónék. Nekem is és egyszer majd rájössz, hogy te is így jársz jobban — engesztelte. De a fiú továbbra is keserű hallgatásba burkolózott. — Érettségi előtt állsz, nem lesz, aki megzavarja a fejedet. Sos iát kell ilyenkor tanulni, nem igaz? —- próbálta szóra bírni. — Persze, tudom, az én érdekemben költöztél el. Voltaképpen búcsú nélkül — felelte keserűen. — Amikor elváltunk, én már tudtam. Illetve csaknem biztos voltam benne, hogy nem maradhatok nálatok. Én elbúcsúztam tőled, igazán és szomorúan. S te is tudtad, csak úgy látszik, nem akartad elhinni. Bizonyára Janek bácsi is megmondta neked a nagy fejmosásnál. — De most... találkozhatom veled, amikor ráérsz? — Félek, hogy nem, Rónék. Mondjuk úgy, hogy nem fogok ráérni. Nékem is sokat kell tanulni. És rengeteget gyakorolok. Tudom, hogy szüleid eltiltottak tőlem. S így van ez rendben, ha már ilyen szerencsétlenül elromlott a barátságunk. — Tehát azért mentél el, mert nem akarsz velem találkozni. S azért nem, mert én keresztény katolikus vagyok, te pedig zsidó. Azért nem maradtál nálunu. Apám megmondta. Hogy te magad akartál elmenni. S olyanokat mondtál, hogy nem akarsz sem a szeretőm, sem a feleségem lenni. Mert a te szemedben minden keresztény olyan, mintha náci volna. Pedig tudod, hogy én nem vagyok az. — Tudom, Rónék, és ne hitid, hogy azért van az egész — sóhajtotta és arra gondolt, hogy milyen gonosz, rossz ember Rónék apja. — Mégsem tudlak önmagámmal megjutalmazni azért, mert harcolsz ellenük. — Csak azért, mert én keresztény vagyok, te pedig zsidó — hajtogatta makacsul. Az eső csapkodta az utcát, azért nem vették észre, hogy emberek állnak a közelükben. — Na né, zsidócskákat fogtunk? — kérdezte egy csodálkozó hang. Rossz lengyelséggel, a VolksdeutscheK jellegzetes kiejtésével. > — Nem vagyunk zsidók — szólaltak meg egyszerre. — No, te no, zsidócskákat... ki hitte volna... — mondta ugyanez a hang. A kampóskereszt feketéllett a karszalagján. SS-szakaszvezető. Mellette két közlegény. Automata pisztolyuk az övükben. S a sarkon túl megpillantotta az autójukat is. Autós őrjárat... — Nem vagyunk zsidók — ismételték még egyszer. — Ne, ne, talán rosszul hallottunk? Mind a hárman? — enyelgett az SS, még mindig csodálkozó hangon. Oka volt rá. Hiszen idestova féléve volt, hogy a Protektorátus parancsnoksága büszkén jelentette a Führemek: Lengyelország zsidómentes. S most egyszerre kettőt találtak. Mert valóban rosszul hallottak, csak a „zsidó” szót, azt, amit Rónék az előtt mondott, valóban elnyomta a fülükben az eső csapkodása. Lusja tehetetlenül állt. Rónék a kabátját gombolta, hogy elővegye az iratait. — Tessék, itt van, Konrad Volszki a nevem, apám ügyvéd. Itt a címünk. Keresztény vagyok, árja, itt születtem Varsóban, engem sokan ismernek. Apám a katolikus püspökség ügyvédje. S ez a lány rokonunk, Sztása, vedd elő az igazolványodat... — Papírokat könnyű szerezni — mormogta az SS, s belenézett Rónék igazolványába. Sztása papírjai is előkerültek. — A fiút könnyű igazoltatni, Herr Gruppenführer — mondta az egyik SS. A szakaszvezető röhögött. S hamarosan eltűnt Ronekkel a kapualjban. Lusja sápadtan, félve, szégyenkezve állt a két közlegény között. Zigi jutott az eszébe. Vajon mi történt vele? Megkérdezte volna Ronektől, ha ezek... — A fiú mehet — döntött a szakaszvezető, amikor kiléptek a kapualjból. — A kisasszonykát mégsem engedhetjük el, velünk jön a rendőrségre. Rónék közbelépett. Hangja határozott volt, Lusja őszintén bámulta. Hiszen, ha ennek az őrjáratnak svalamelyik tagja gyanút fog és megsejti benne a partizánt, akár búcsút is mondhatott volna az életének. jj — Fölösleges sétát tenne, szakaszvezető úr... —| hiszen látja a papírjait. — Szájat befogni — ordított rá az SS —, iszkoljjon, mert mindjárt magát is visszük. Lusja ijedt mozdulatot 1 lt. A fiú pedig hirtelenfráébredt a veszélyre. Lehet, hogv ő kerülne kivégzőosztag elé, nem pedig a lány, ha a Gestapo faggatni kezdi. Ha lenyomozzák minden lépését... hogyan magyarázná meg hosszú eltűnéseit a városból? — Mindenesetre... — mondta halkan — a családot értesítem... A szakazvezető vállat vont. — Az a maga dolga ... Az SS-szakaszvezető hosszat fütyült. A rendőrautó odagördült. Lusja sápadtan lépett fel rá. Még látta Roneket, amint a szitáló esőben áll és szemével követi; az autót, amint eltűnik az utcasarkon. Kerekarcú, lengyelül is beszélő Gestapo - tisztviselő faggatta. Kitartott a meséje mellett. Iratai- kitűnjek voltak. Szovjet területen levő falu anyakönyvi hivajtalának bélyegzője volt rajta. A hátországok most képtelenek ezt ellenőrizni. Ujjal sem nyúltak hozzá. S a ‘ ’tüfirtj úgy látszik, elíhitte a mesét, — Mindenesetre motozzák meg. Jöjjön velem í —mondta. Lusja követte a folyosó végére. Két női rendőr ült a szobában. — Meg kell nézni, nincs-e valami elrejtve a ruljáiban. Alaposan motozzanak — szólt oda egyiknek, de megváltozott a hangja, amikor megpillantott egy egyenruhás, vállrend-nélküli, idősebb nőt, amint kidugja a'fejét egy belső szoba ajtaján. — Azzal a gyanúval kísérték be ezt a lányt, hogy zsidó. A papírjai, úgy látszik, mást bizonyítanak. — Persze, hogy zsidó — mondta nyugodtan a no, széles testével teljesen elzárva maga mögött az ajtót. Alicia Krakkauer a neve. Dr. Izidor Mandelblatt professzor unokája. Pofon csattant. Lusja fájdalmasan felsikoltott. A következő pillanatban a másik oldalról érte az ütés, olyan erővel, hogy nekiesett a falnak. Könnyei eleredtek. Ujjai ösztönösen nyúltak az arcához. Vér folyik? Nem, csak a férfi rettenetes ütésének nyomát érezte az arcán. — Lösch úr, bízza ránk ezt az esetet — csattant fel parancsoló módon az idős nő hangja. — Majd mi kezelésbe vesszük. S kérem, küldje át ide az iratait. Folytatjuk.. EGESZ ONT ARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelések kerékpárok 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 PANNÓNIA DELICATESSEN 557 St.ClairW. 651-3318 MAGYAR CSEMEGÉS A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI megnyílt úi üzletünk az 532Eglinton Ave. alatt 488-5092 MINDKÉT ÜZLETÜNKBEN; I MPORTÁLT EURÓPAI étel különlegességek meleg és hideg büfé, finom saláták, szendvicsek helybeli fogyasztásra és elvitelre. Szemeskávé - sütemények - fagylalt - szalámik - felvágottak Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR & egy régi pesti hangulatért érdemes a l^eaű $4.99 Csirkeporkölt Rántott hal Sertéspörkölt Töltött káposzta Sertéskaraj levessel salátával és kávéval-Minden nap-Rántott borjúláb, halászlé töltött borjú és kacsa és sok más finom étel DINM ROOMB MENNI Tánczene minden este, vasárnap is a BALOGH-DUÓ-val (Balogh Jenő zongoraművész és dobosa) Békebeli TÁNC pesti hangulat, - régi és új slágerek TÁNC TÁNC TÁNC NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás: 92 3 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családja Parkoláshoz bejárat a Bedford Roadról ( City Parking) KÖTŐTTÁRÚT A KÉSZÍTŐTŐL! KNITWEAR by ■»—I 574 Bay view Tel: 488-5002 Készárú és mérték után, minden alkalomra, hozott anyagból is! Régi és új vevőit szeretettel várja: Olga és George Havas Gesztenye Cukrászda es dél icatessen /,,.oitm. de a régi jinomságú süteményekkel. Szeretettel várja régi és új vevőit : KEMÉNY IDA tulajdonos. 1394 Eglinton Avenue West TELEFON: 782-1598 V s Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut - 1 akar vásárolni, keresse fel I Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR X Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét $ Parkolás az üzlet mögött $ 566 Bloor St. W. • 533-3453 >
