Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-12 / 648. szám

1977. március 12 * MENORA 11 oldal uj jovot nyi t a fejlődésben vissza ma ra dotta kna k Mi t tesz ezért Ontario? Szellemileg visszamaradt emberek gyakran sokkal többre képesek és több eredményt érhetnek el, mint ahogy azt korábban lehetségesnek hittük. Bár lassab­ban tanulnak, mint mások, a fejlődésben visszamara­­dottak gyakran alkalmasak olyan szakmák és ké­pességek elsajátítására, melyeknek segítségével be­illeszkedhetnek a társadalom egészébe. Ennek a célnak elérésére a Közösségi és Népjóléti Minisztérium egy szervet hozott létre, melynek ne­ve: "Community Living". Ennek elérésére együttmű­ködik a minisztérium a szellemileg visszamara­­dottak egyesületének helyi csoportjaival és más érde­kelt társadalmi szervezetekkel. Alapvetően ez a következőket teszi: Csoportos otthonokat és más közösségi együttlaká­sokat szerez és biztosít. Növeli a munkaalkalmak és a munkára nevelő prog­ramok számát. Kisgyermek kortól kidolgozza a nevelési prog­ramot, segít a szülőknek és tanulmányi lehetőséget biztosít. A fejlődésben visszamaradottaknak sokféle kö­zösségi segélyt nyújt. Mindezeknek a célja, hogy jobb életfeltételeket biztosítson Ontarióban a fejlődésben visszamaradot­taknak és életformájukat oly közel hozza a normális­hoz, amennyire az csak lehetséges. Ez egy új elképzelés. Jó, egészséges. AzÖn meg­értése és segítsége szükséges ahhoz, hogy sikerre vigyük. További információkért vagy tájékoztató füzetért forduljon a Közösségi és Népjóléti Minisztérium he­lyi szervezetéhez, vagy írjon a következő címre: Mentái Retardation Community Services Development Branch 3rd Floor, Hepburn Block, Queen’s Park, Toronto, Ontario M7A1E9 William Davis, Premier Keith Norton, Minister of Community and Social Services Province of Ontario Törvényerőre emelték ? február 1 i Kanada Büszkeséggel fogja Önt eltölteni az a amikor el fogja nyerni kanadai állampolgárságát valamennyi előnyével és kötelezettségével. Az új Állampolgársági Törvény nem változtatja meg azoknak a státuszát, akik már kanadai állampolgárok. Érdekelni fogják az új törvényben hozott változások azokat az emigránsokat, akik fel óhajtják venni az állampolgárságot: 1. Nők és férfiak egyenlő módon kerülnek elbírálásra — tekintet nélkül házastársi státuszukra. allam A kérelmezőknek három éven át kell kanadai lakosoknak lenniök. 3. A nagykorúság korhatára 13 év. 4. Bármely országból származó kérelmező egyenlő elbírálásban részesül. Miként a múltban, kérelmezés! díj fizetendő, de az Államtitkársági Osztály tisztviselői ingyenes információt és segítséget nyújtanak a kérvények kitöltéséhez. További részletekért írjon, vagy keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső Kanadai Állampolgársági Bíróságot. polgárság! Vagy forduljon az alábbi hatósághoz: törvényé The Registrar of Canadian Citizenship 130 Slater Street OTTAWA, Ontario K1A 0M5 Secretariat d’État John Roberts Ministre Secretary of State John Roberts Minister KOVÁCS DÉNES: Asszony a neved... Az élet nagy, megrázó, döb­benetes pillanatairól folyt a szó. Az egyik; háborús ka­landjait mesélte el, a másik; szerelmi drámáját, a harma­dik; a börtönről és a valla­tás kínzásairól számolt be. Számomra mégis a legmeg­lepőbb, barátném története volt. A meghitt társaságban hoz­zám intézte szavait: — Maga ismer engem, Er­vin — kezdte. — Tudja, mi­lyen szürke, hétköznapi te­remtés voltam mindig. A fér­jemnek, később csak a gye­rekemnek éltem. Aztán, ami­kor a férjem meghalt, előbb a fejbevágó gyásztól voltam olyan magamba húzódó, azután a magányosságtól. Igen, a gye­rek, a Lacika kitöltötte azéle­temet, dehát vele mégsem igen beszélgethettem. A vállalatnál végeztem a dolgomat, meg­hallgattam mindenki keservét, olyan hivatali “tündérke” let­tem, akinek mindenki kiönti a szívét, aki mindenkinek el­intézi a dolgait, de akit senki sem kérdez meg: “Hát magá­nak mi baja? Mi bántja? Nem volna valamire szüksége, Gi­ziké?’ Nem vagyok még öreg, ugye, de valahogy úgy bántak velem, mint a vénlányokkal, vagy a tisztes özvegyekkel szokás. Aztán jött a nagy át­szervezés, engem is belevon­tak a tanácskozásokba. Külö­nösen hozzákapcsolódtam ak­koriban egy férfihez, bizonyos Zsiga keresztnevűhöz. Kis, sovány, keszeg emberke volt, de akkor valahogy megnőtt, férfiasabb lett, nagyon impo­nált nekem. Nem, nem udva­rolt, szerelemről szó sem esett közöttünk, csak össze­tartottunk mindenben, megér­tettük egymást. Amikor elbo­csátottak akkor is ő állt mel­lém, vigasztalt, Lacikával ját­szott, tréfálkozott: “Gyi, Pacilaci!” lovagoltatta, s hal­kan nyerített hozzá. Amikor menekülnünk kellett, nem is sírt a gyerek, mint a többi kicsinyek, nem volt vele baj, átnevette az egész kalandot Kapuvártól Panndorfig. Egy osztrák iskola szalmáján ta­láltunk egymásra. A gyerek aludt, körülöttünk fáradt em­berek hevertek, lármáztak, ettek s jövőjük fonalait szőt­ték. S akkor Zsiga is erről beszélt. A jövőről. A jövőnk­­ről. Azt mondta, szeret. Min­dig is szeretett. Csak nem merte megmondani. Mert ő olyan gátlásos,..; És Lacikát is imádja és majd meglátom, milyen szép lesz együtt az élet és ilyen nő, mint én nincs több, ilyen bájos és jó és gondoskodó meg minden... És én sírtam és ő megcsókolt. Ott a szalmán, mindenki előtt, csak úgy, ahogy a házastár­sak szokták... Szóljatok, ha unalmas a történet, csak az elejét meg a végét mondom, pedig volt közte is sok min­den, elhihetitek. Leteleped­tünk Bécsben, én gyorsan sze­reztem magamnak egy állást, szép kis lakást, egész nap dolgoztam, bevásároltam, főztem jó hazai ételeket, bol­dog voltam. Zsiga a gyerek­kel volt és a némettel kín­lódott. Később rábeszélt, hogy a gyereket be kell adnunk egy intézetbe. Égy sohasem fog tanulni, beilleszkedni az osztrák gyerekek közé, jobb lesz neki is... Az érvei oko­sak voltak, hagytam magam rábeszélni, ő meg úgy látszik ekkor felszabadult, eljárt ott­honról, nem tudom hová, azt mondta: nézi a várost, a par­kokat, a múzeumokat. De az­tán már éjszakákra is kima­radt. Pedig ugye akkor a mú­zeumok is bezárnak. De nem szóltam, nem voltunk férj fe­leség s én kicsit régimódi vagyok, gondoltam nincs jo­gom beleszólni, talán a ba­rátaival szórakozik, Iste­nem... Csak sírtam, egyedül, magamban. A gyerek is nagyon hiányzott. És akkor egyik es­te, amikor jöttem haza a mun­kából, bementem egy espres­­sóba, egy feketére. És a csé­szém fölött, egyszerre csak megláttam őt. A Zsigát. Az egyik sarokban bújt össze egy nővel. De micsoda longaléta, reszketőcsontú, semmi te­remtéssel. Ha láttátok volna. És az asztalon egy csokor rózsaszínű szekfű. A kedvenc virágom. Ezzel főzött meg először a Zsiga. Hogy kita­lálta s aztán mindig csak az­zal lepett meg, vagy engesz­telt ki. Akkor valahogy ele­gem volt mindenből. Kifordul­tam az espressóból. ők nem vettek észre. Csak spgdosód­­tak, meg nevettek. Ezt az un­dok nevetést még sokáig hal­lottam. Bolyongtam a város­ban, nem tudom merre, de ösztönösen is a Duna felé vitt az utam. Minek nekem az egész? — gondoltam. La­cikára majd vigyáznak, itt jó dolguk van a gyerekeknek, gondoskodnak róluk. Egysze­riben csak németül fog ga­gyogni, németül fog gondol­kodni, én talán meg sem ér­tem majd igazán a fiamat. Reménytelen, szürke volt minden. Az eső is megeredt, furcsa, borzongó, meleg szél kerekedett, amelytől engem mégis a hideg rázott. Csak mentem, keserű volt a szám, folytak a könnyeim s már é­­reztem a zuhanást, hallottam a loccsanást, szinte vártam a piszkos, szürke víz utolsó, de őszinte ölelését. ...Hát így történt. — mond­ta barátném, rágyújtott egy cigarettára és hátradőlt szé­kében. — Hogyhogy “így történt” — mondtam kielégítetlenül és türelmetlenül. — Mi történt így? Hát miért nem lett ön­gyilkos? — Ja! — vonta meg a vállát Giziké és púderezni kezdte az orrát. — A parton, egy fényes üzletben megláttam egy cuki kis, csodálatos nylon blúzt. Olcsó volt. Nagyon tet­szett... Inkább megvettem azt. & BAR -MICV0RA, CHASENERA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot, jlueUfi *?tvU4t -tél. 387 Spadina A ve., Telefon : 979 - 2177 , Lakás: 225-0742. POEMS WANTED The National Society of Published Poets is compiling a book of poems. If you have written a poem and would like our society to consider it for publication, send your poem and a self-addressed, stamped envelope to: NATIONAL SOCIETY OF PUBLISHED POETS, INC. P. 0. Box 1976 Riverview, Florida, U S A. 33569

Next

/
Thumbnails
Contents