Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-06-25 / 663. szám

14.oldal MENORA * 1977 június 25. Harcoljatok szülők, harcoljatok! Irta : HANS HABE „A kézírásért élni” címmel most megjelent esszé-kötetből közöljük az író alábbi cikkét. Kelte: 1970. Tragikus ihletésének körülményeiről elegendő annyit említenünk, hogy 1970-ben gyilkolták meg Hollywood­ban Haris Habé tizenhét éves lányát, Marinát. Mint a kötetben megje­lent vaimennyi — eredetileg napi aktualitásának szánt — írás sajnos ez a fájdalmas felkiáltás is változatlanul időszerű. Mindennek a fele... Válás amerikai módra Apák és anyák, tihozzátok szó­lok. Hallgassatok meg kérlek. Nem akarlak benneteket tanítani. Nem én vagyok erre alkalmas, óvni sze­retnélek benneteket. Figyelmeztet­ni. Ha valaki azt mondja nektek hogy tizennégy évesen a gyerme­keitek már „felnőttek” — ne hlgy­­gyetek neki! A gyermekek ma sem „felnőt­tebbbek” mint mi voltunk az ő korukban. Mindössze csak mások. 8 erről mi magunk tehetünk. Já­tékszerek helyett az életet adtuk nekik játékszerül. S ők a tűzzel, az érthetetlennel játszanak. Tizen­négy évesen még nem értik meg dz életet — épp elég nehéz megér­teni a félúton, harminc évesen. .Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti már öregek vagytok, min­denképp túl öregek ahhoz, hogy megértsétek az ifjúságot, hogy te­hát jobban teszitek, ha a gyerme­keket és a fiatalokat átengeditek önmaguknak — ne higgyetek ne­ki! Nem vagyunk túl öregek, mind­össze túlontúl kényelmesek. Mert mi, szülök, fiatalok akarunk ma­radni, s ez leginkább' úgy sikerül, ha valaki csak önmagával törő­dik. Ezért nem keressük gyermeke­inket hivő szóval. Némely gyermek így is hazatalál. Némelyik azonban nem. S némelyik túlságosan későn, ók keresnek bennünket, hangosan hívnak, vagy némán. Mi nem hall­juk őket. A szülők eltűntek. S aztán csodálkozunk, hogy az elve­szett szülők gyermekei bekopog­nak a kunyhó ajtaján, amely a mesétől eltérően ma nem mézes­kalácsból épült, hanem szexképek­ből, kábítószerekből, antibébi-pilu­­lákból, meg a „pótapa” Mao-Ce­­tung plakátjaiból. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ezzel az ifúsággal, amelyet ti értetlen csodálkozással vagy meg­botránkozással szemléltek — mert vagy ezt, vagy azt, de bizonyos, hogy egyiket a kettő közül teszitek, —, hogy ezzel az ifjúsággal a ti gyermekeiteknek semmiféle kap­csolatuk sincs, hogy nektek még van időtök, mert a ti gyermekei­tek kicsinyek — ne higgyetek ne­ki! Nincsenek kisgyermekek, csak kis felnőttek vannak. Egyéniségük észrevétlenül terebélyesedik ki tu­dat alatt. A gyermek úgy szívja magába a nevelői ráhatást, mint a föld az esőt. Amikor a gyermekek­ből „fiatalság” lett, már minden késő. Az öregek egykor fiatalok voltak, a fiatalok egykor gyerme­kek voltak. A legkisebb felnőttek­nek még ti vagytok a példaképei, ők még olyanok, mint a puha agyag a fazekas korongján. Am a tizennégy évesnek már nem a har­minc, hanem a tizennyolc éves a példaképe. Hát csakugyan áten­gednétek-e a gyermekek nevelését egy olyan fiatalságnak, amely ön­maga is nevelésre szorul? A szel­lemi függetlenség és lelki önálló­ság a nevelésnek végső célja, sem­miképpen sem az első, közvetlen cél. Ha valaki azt mondja nektek, hogy „ma minden késképp van”, hogy nem érvényes többé semmi­féle szabály, amely egykor érvényes volt, hogy emlékeitek saját gyer­mekkorotoktól ma, az atomkor­szakban prehisztorikus régiségek — ne higgyetek neki! Sokminden van másképp, de nem minden. Uj antibiotikumok léteznek és új betegségek. Még ha igaz volna is, hogy a mai tizenhét évesek értelmesebbek, mint mi vol­tunk tizenhét évesen — a világ is egyszersmind bonyolultabb lett, a társadalom nehezebben áttekint­hető, a lejtő csúszósabb, s mélyebb a szakadék. Gyermekeinkre ma megnövekedett veszélyek leselked­nek, mert ámbár a tizenhét éve­seknek már nem okoznak gondot azok a problémák, amelyek ben­nünket foglalkoztattak tizenhét esztendős korunkban, képtelenek túljutni saját problémáikon. Ha már a tizennégy éves kislány is tudja, hogy az antibébi-pirula mi­re „jó”, ebből még nem követke­zik, hogy azzal is tisztában van, mire „rossz”. A primitív tudás nem azonos a dolgok megértésével. A felvilágosított sokáig nem lát még világosan. Az értelem képtelen lé­pést tartani a megengedettel. Ez ma csakugyan másképp van, mint régen volt. Ebből fakad a mi kon­fliktusunk. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti kizárólag gyermekeitek boldogságáért vagytok felelősek — ne higgyetek neki! Ha ez igaz volna, akkor véges volna a felelősségünk. Márpedig nem az. Különben is, ha a gyer­mek úgy boldog-e, amiképpen mi akarnánk, az csak később derül ki, ha boldog felnőtt lett. Egy tizen­négy éves kislánynak a legsugár­zóbb arccal mondott „köszönöm”­­je elhalványul a negyven éves asz­­szony „köszönöm”-je mellett,, a­­mellyel apjára emlékezik. Tudja-e egyáltalán a tizennégy éves, hogy mi a boldogság? A boldogság ne­héz ügylet. A szülők, ha sietnek, megelégszenek a látszatával. Egy kacagó gyermek csaknem a bol­dogság teljessége. A teljessége a boldogságnak szerepünk annak a jövőnek az előkészítésében, ame­lyet nem fog meghatározni a pil­lanat szeszélye. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti nem lehettek gyermekeitek példaképei, mert nekik más példa­képeik vannak — vagy egyáltalán nincsenek —, s hogy gyermekei­teket az idő kiragadta a kezetek közül — ne higgyetek neki! Az idő mindenre kényelmes mentség. De azért annyira ne akarjuk megkönnyitenl a dolgun­kat, hogy az időt vádoljuk meg, holott önvizsgálatot kellene tarta­nunk. Széthullott otthonok min­dennapossá válása, kiplakátozott erkölcstelenség, a szabadjára eresz­tett serdülő diadalüvöltése fenye­get bennünket s fenyegeti gyerme­keinket — de ezek a fenyegetések nem legyőzhetetlenek. Az erőszak felé a kezdőlépés nem az erőszak­­cselekmény, hanem az ellenállás megbénulása. A hamis próféták arról akarnak bennünket meg­győzni, hogy tűzre kell vetnünk a képkereteket, mert hazuk példaké­peket kereteztek be, ám ha a ha­zug képekkel együtt a kereteket is tűzre vetjük, nem tehetünk a he­lyükbe jobb képeket. A nevelés harcmezejét nem cserélhetjük fel egy saját használatunkra szánt gyermekszobával, ahol keserves bömböléssel ülünk a padlón. Kemény harc dúl gyermekeink­ért. „Minden múlandó, de te fenn­maradsz, ha beírtál valamit az élet könyvébe”. Mi beírtuk gyer­mekeinket az élet könyvébe, ők el fognak bennünket hagyni. Mi nem hagyhatjuk el őket. (Gál András fordítása) Hosszú évekig éltek — mint mon­dani szokás — boldog házasság­ban Eugen és Phoebe Shnyder New Yersey állam (USA) Carteret nevű városkájában. Egyszer azon­ban az asszony megúnta a nagy boldogságot és válóperes ügyvéd­hez fordult. „A férje lelkileg gyö­törte” — hangzott az indoklás, a­­mellyel beadta a válókeresetet. „Ez csak rossz tréfa lehet!” — méltatlankodott Mr. Shnyder a bí­ró előtt. „Phoebeval sohasem bán­tam rosszul!”. A méltatlankodás azonban nem segített. New Yer­­sey-ben gyorsabbaan bontják fel a házasságot, mint ahogy meg­kötik. Felbontották hát Shnyde­­rék házasságát is. Ebben még nem is lett volna semmi különös. A bonyodalmak abból eredtek, hogy New Yerseyben létezik egy tör­vény, amely kimondja, hogy válás esetén, tekintet nélkül arra, kinek a hibájából bontották fel a házas­ságot, a volt feleséget illeti meg az összes ingatlan javak és ingó­ságok fele. Mindennek a fele, pon­tosan a fele — így szól a törvény. Ezt az ötven százalékot követelték Phoebe Shnyder és ügyvédei a vá­lás kimondása után. Eugen Shnydernek elméletileg nem volt semminemű ellenvetése az iránt, hogy kielégítse az asz­­szony igényeit Felmerült azon­ban egy probléma. Shnyderék egyetlen említésre méltó vagyon­tárgya egy 600.000 fontot érő ház volt, amelyet Eugen Shnyder sa­­játkezüleg épített. Honnan szerzett volna 300.000 fontnyi összeget, a­­mivel az asszonyt kifizesse? „EZ az ön dolga” — írták neki az elvált feleség ügyvédei. „Oldja meg va­lamiképpen, máskülönben kényte­lenek leszünk bírósági úton érvé­nyesíteni jogainkat”. Ez volt az, amitől Eugen Shny­der feldühödött. Előbb a hetekig tartó zaklatások a válás ügyében, aztán a huzavona a vagyonelosz­­tás körül, az elvált férj elhatároz­ta, hogy szó szerint végrehajtja a törvény utasítását. Nem a törvény szellemét, hanem a betűjét. Le­­baktatott tehát a pincébe, felho­zott onnan egy gépfűrészt, felmá­szott vele a javarészt fából épült ház tetejére és fűrészelni kezdett. Három napig dolgozott. Előbb ke­­resztülfúrészelte a tetőt, atán a falakat, a padlót, pontosan a ház felező -vonala mentén, kettéfűré­szelt még egy zongorát is, amely balszerencséjére éppen a lakószo­ba közepén állt. Aztán nekiesett a szekrényeknek, székeknek, asz­taloknak, ágyaknak is, s azokat is lelkiismeretesen két egyenlő rész­re szelte. Három nap alatt „elosz­totta” a házat s benne az összes ingóságokat pontosan „fele-fele alapon”, amiképpen a törvény elő­írja. Aztán írt az ügyvédnek: „Ha erre jár, mindjárt magával viheti a közös javak felét.” Az ügyvéd azonban nem neve­tett. Beperelte Shnydert az exfele­­ség megbízásából „a közösen birto­kolt javak tönkretételéért”. Eugen Shnyder nyugodtan néz az események elébe. „Nem tettem semmi egyebet — jelentette ki nemrégiben —, csak azt, amit a törvény előír. Jöjjön ide az asz­­szony meg a bölcs ügyvédje, vi­gyék az őket megillető ötven szá­zalékot és tűnjenek el a balfené­ken. A z engem megillető fél-ház anyagából én majd építek magam­nak egy újat”. Most már amúgy sincs szüksége ekkora házra, mint a korábbi volt. Itt az új öregségi nyugdíj, amely a régitől csak abban különbözik, hogy jobb! Az Öregkori Biztonság (Old Age Security) programja, amelyet a közelmúltban szavazott meg a kanadai parlament, számításba veszi a változó jövőt. Aki jelenleg öregkori biztonsági nyugdijat kap (Old Age Security Pension), a jövőben is VÁLTOZATLANUL kézhezkapja, pontosan úgy, mint eddig. VÁLTOZATLAN maradhat a helyzete azoknak a 25 éven felülieknek is, akik ma itt élnek. Hacsak ők nem óhajtják a változást. Minden 25 éven felüli kanadai lakos, aki jelenleg itt él, vagy itt élt 18 éves kora után a múltban, továbbá az, aki emigráns vízummal rendelkezett a határozat törvényerőre emelésekor, 65 éves korában eldöntheti, hogy a régi, vagy az újrendelkezések szellemében folyamodik-e majd öregségi biztonsági nyugdíjért. A döntés teljes mértékben az egyéntől függ. Az új törvény szelleme annyiban KÜLÖNBÖZIK a régiétől, hogy JOBB: mindenkit egyenlő bánásmódban részesít. Aki még nem érte el a 25. életévét és — itt született és itt is élt, — aki itt született, de külföldre távozott, — aki itt született, eltávozott, de visszatelepedett, —• aki bevándorlóként érkezett, annak a 65 életéve után esedékes öregkori biztonsági nyugdíjának összege a 18 éves kora után Kanadában töltött évei számától függ majd. Ahhoz, hogy valaki öregkori biztonsági nyugdíjért folyamodhassék, legalább 10 évet kell majd 18 éves kora után Kanadában éljen. Aki 18 éves kora után 40 évet élt itt, teljes nyugdíjat kap, 20 évi kanadai tartózkodás után a nyugdíj felét, 10 év után a negyedét. Aki külföldön óhajtja tölteni nyugdíjas korát, semmi akadálya, hogy megkapja a kanadai nyugdíjat, ha legalább 20 évet élt itt. Sőt mi több, Kanada tárgyalni óhajt külföldi országokkal arról, hogy azok a bevándorlók, akik eredeti hazájukban már befizettek valamilyen nyugdíjalapra, átutaltathassák a nyugdíjukat Kanadába. Természetesen ez csak azokkal az országokkal lesz lehetséges, amelyek hajlandóak aláírni Kanadával a kölcsönösségi egyezményt. A tárgyalások esetleges pozitív kimenetele esetén jelenleg 500 ezer kanadai lakos élvezhetné itt a tengeren túl befizetett nyugdíját. Ez tehát az Öregkori Biztonság programja. Ha valakinek akad rokonai, ismerősei, barátai között olyan, aki mostanában szándékozik nyugdíjért folyamodni, érdemes felhívni a figyelmét az új rendelkezésekre. Mindenki, akinek kérdése lenne, vagy további felvilágosítást szeretne, forduljon bizalommal a lakóhelyéhez legközelebbi OLD AGE SECURITY/CANADA PENSION PLÁN OFFICE-hoz. Az irodák mindenben készségesen az érdeklődők rendelkezésére állnak. Health Santé et and Weltare Bien-étre social Canada Canada Marc Lalonde. Minister A hazánkban vendégeskedő John Crebs kaliforniai demok­rata párti képviselő legalább egy szempontból különbözik az am« rikai képviseiöház 435 tagjától: az angol mandátum idején Erec Jiszráélben nőtt fel és tanult, s folyékonyan beszél héberül. — Megválasztásáig az egyetlen zsi­dószármazású demokrata kép­viselő volt aki nem Ameriká­ban született. Most azonban az utóbbi pontban társa akadt — Theodor Weiss new-yorki zsi­dó demokrata párti képviselő­ben, aki szintén külföldön szüle­tett. Az amerikai Kongresszus tag­jaihoz, vagy küldöttségeihez ha­sonlóan. John Crebs is a kül­ügyminisztérium vendégeként jár országunkban. Csakhogy izráeli tartózkodása idején szálloda he­lyett fivérének. Slomo Crebsnek a lakásán szállt meg. aki az iz­ráeli hadseregtben tisztként szol­gált és jelenleg a Háárgáz ko­operativ« dolgozója. A szemü­veges. kellemes külsejű és jó­­megjelenésö képviselő a Kong­resszus földművelésügyi bizott­ságának tagja és most reméli, hogy rövidesen a belügyi bi­zottsághoz is csatlakozhat. A földművelésügyi bizottsági tag­ságát természetesnek tartja. — mert California egyike Amerika gazdasági jellegű államainak, nak. Viszont szeretne a belügyi bizottság tagja lenni, mert a többi fiatal törvényhozókhoz ha sonlóan úgy véli. nagyobb befo­lyásra tehet szert, ha belügyi problémákkal és nem külpoliti­kai ügyekkel foglalkozik. John Crebsen kívül még 21 zsidó tagja van a Kongresz­­szusnak. eggyel több. mint az előző káder,'ciában. A szenátus­hoz hasonlóan, ahol most öt zsidó szenátor van. n zsidók szintén 5 százalékát teszik ki a képviselők arányszámának. — Vagyis kétszeresét a lakosság szerinti aránynak. Ez bizonyíté­ka annak, hogy zsidó ifjakat nemcsak a zsidó közösség, ha­nem elsősorban a nemzsidó kör­nyezetük elismerése és megbe­csüléseként választják meg fon­tos közéleti tisztségre. Tudják róluk, hogy tudnak és hajlan­dók az egész lakosság érdeké­ben dolgozni. John Crebs is az ilyen zsidó képviselők közé tar­tozik .annál is inkább, mert vá­lasztási körzetében rendkívül alacsony a zsidók száma és en-A KÉPVISELŐ £.-i r> f» -A f~r:; sl is n / v* r* ^ tí nek ellenére nagy többséggel vá­lasztották meg újra. Nem csodálkozik újraválasz­tásán és kifejti, hogy a választó polgárok jól tudják, a képvise­lőség megköveteli az odaadó ügybuzgalmat és a választópol •gárok hűséges szolgálatát. Most fivére Rámát-Hásáron-i lakásában elmondotta, legutóbb 1969-ben. az emlékezetes kiful­­lasztó háború idején járt az országban. Erec Jiszráélbő! vég­legesen távozott és jogi tanul­mányait 30 évvel ezelőtt Ca­­liforniában fejezte be. A Kong­resszus többi tagjához hason­lóan. Crebs is úgy véli. hogy Jimniy Carter hűségesen betart­ja az Izráelle! kapcsolatban vál­lalt Ígéreteit. Mielőtt Gcrald Ford végle .gesen megválik az. államelnöki tisztségétől, még benyújtja az új költségvetését. A képviselő véleménye szerint, ha nem lesz további haladás a közelkeleti probléma rendezésében, a Kong resszus tagjainak nehézségei lesz nek a „közelkeleti csomagügy­let” néven említett, új külföldi segélyprogramot keresztülvinni. — Izráelben természetesnek tartják, hogy megkapják az iz­ráeli kormány által kért 2.3 mil­liárd dollárt, de nem gondolnak arra, hogy a gyakorlatban ez ré­sze a négymilliárd dolláros cso­magügyletnek, vagyis annak az összegnek, amelyet a közel-ke­leti államoknak irányoztak elő. Egyiptom például, cgymilliard dollár segélyt kért. Jordánia és Szíria további 700 millió dol­lárt. Most l.ibanon is soron van. Márpedig négymilliárd dol­lár rendkívül nagy összeg. Crebs elmagyarázza, hogy például a választási körzetében .elvileg ellenzik a külföldi se­gélyprogramot. Az elmúlt két ■év folyamán megtehette, hogy támogatta az Izráelnek nyújtan­do összeg megszavazását, de csakis azért, mert a kormány a szokottnál nagyobb súlyt he­lyezett az ezzel kapcsolatos fel­­világosító akcióra. És főleg, az átmeneti egyezményben rejlő esélyeket fitogtatta az amerikai polgár előtt. „Ha nem lesz elő­rehaladás a közelkeleti tárgyalá­sokban és az amerikai kormány bejelenti, hogy a helyzet stag­nál — anélkül, hogy bárkit is okolna érte — rendkívül nehéz lesz a négymilliárd dolláros se­­gélvt jóváhagyni az. összes kö­­zclkelcti államok számára. Nem osztom azt a nézetet, hogy lz­­rácl minden évben és minden körűiméinek között számíthat Hyen nagy segélyre. Az új, most megválasztott Kongresz­­szus tagjai fiatalabbak és dina­mikusabbak, mint •< előzőek s annak ellenére, hogy a de­mokrata elnöknek demokrati­kus többsége van a képviselő­házban. Cartemek mégis nehéz­ségei lesznek a Kongresszus meggyőzésében, hogy az Izráel által kért gazdasági és katonai segélyt megszavazzák. Crebs nem hiszi, hogy Carter végül is a közelkeleti békével kapcsolatos meghatározott tiszt­ségre kéri fel Ki4>ingert. Az új elnök ugyanis változtatott Kis­singer külpolitikáján és a kül­ügyminiszternek az elnökválasz­tási kampányban kifejtett tény­kedése után még hosszú ideig kell várnia, amíg újra bekap­csolódhat a diplomáciai szolgá­latba. Izráeli tartózkodása során Crebs már találkozott a kül­ügyi és hadügyi miniszterekkel, járt a Colán fennsíkon és a „Jó kerítésnél’", és Kneszet-képvise­­lőkkel is tárgyalt. A héten haz^ utazik, hogy intenzíven bekap­csolódjon az új Kongresszus munkájába. ÓJ VEZETÉS ALATTA «Sport <~Qeótaurant Új tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel várja régi es új vendégeit 372 BLOOR St.W. Tel.-922-1595

Next

/
Thumbnails
Contents