Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-25 / 663. szám
14.oldal MENORA * 1977 június 25. Harcoljatok szülők, harcoljatok! Irta : HANS HABE „A kézírásért élni” címmel most megjelent esszé-kötetből közöljük az író alábbi cikkét. Kelte: 1970. Tragikus ihletésének körülményeiről elegendő annyit említenünk, hogy 1970-ben gyilkolták meg Hollywoodban Haris Habé tizenhét éves lányát, Marinát. Mint a kötetben megjelent vaimennyi — eredetileg napi aktualitásának szánt — írás sajnos ez a fájdalmas felkiáltás is változatlanul időszerű. Mindennek a fele... Válás amerikai módra Apák és anyák, tihozzátok szólok. Hallgassatok meg kérlek. Nem akarlak benneteket tanítani. Nem én vagyok erre alkalmas, óvni szeretnélek benneteket. Figyelmeztetni. Ha valaki azt mondja nektek hogy tizennégy évesen a gyermekeitek már „felnőttek” — ne hlgygyetek neki! A gyermekek ma sem „felnőttebbbek” mint mi voltunk az ő korukban. Mindössze csak mások. 8 erről mi magunk tehetünk. Játékszerek helyett az életet adtuk nekik játékszerül. S ők a tűzzel, az érthetetlennel játszanak. Tizennégy évesen még nem értik meg dz életet — épp elég nehéz megérteni a félúton, harminc évesen. .Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti már öregek vagytok, mindenképp túl öregek ahhoz, hogy megértsétek az ifjúságot, hogy tehát jobban teszitek, ha a gyermekeket és a fiatalokat átengeditek önmaguknak — ne higgyetek neki! Nem vagyunk túl öregek, mindössze túlontúl kényelmesek. Mert mi, szülök, fiatalok akarunk maradni, s ez leginkább' úgy sikerül, ha valaki csak önmagával törődik. Ezért nem keressük gyermekeinket hivő szóval. Némely gyermek így is hazatalál. Némelyik azonban nem. S némelyik túlságosan későn, ók keresnek bennünket, hangosan hívnak, vagy némán. Mi nem halljuk őket. A szülők eltűntek. S aztán csodálkozunk, hogy az elveszett szülők gyermekei bekopognak a kunyhó ajtaján, amely a mesétől eltérően ma nem mézeskalácsból épült, hanem szexképekből, kábítószerekből, antibébi-pilulákból, meg a „pótapa” Mao-Cetung plakátjaiból. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ezzel az ifúsággal, amelyet ti értetlen csodálkozással vagy megbotránkozással szemléltek — mert vagy ezt, vagy azt, de bizonyos, hogy egyiket a kettő közül teszitek, —, hogy ezzel az ifjúsággal a ti gyermekeiteknek semmiféle kapcsolatuk sincs, hogy nektek még van időtök, mert a ti gyermekeitek kicsinyek — ne higgyetek neki! Nincsenek kisgyermekek, csak kis felnőttek vannak. Egyéniségük észrevétlenül terebélyesedik ki tudat alatt. A gyermek úgy szívja magába a nevelői ráhatást, mint a föld az esőt. Amikor a gyermekekből „fiatalság” lett, már minden késő. Az öregek egykor fiatalok voltak, a fiatalok egykor gyermekek voltak. A legkisebb felnőtteknek még ti vagytok a példaképei, ők még olyanok, mint a puha agyag a fazekas korongján. Am a tizennégy évesnek már nem a harminc, hanem a tizennyolc éves a példaképe. Hát csakugyan átengednétek-e a gyermekek nevelését egy olyan fiatalságnak, amely önmaga is nevelésre szorul? A szellemi függetlenség és lelki önállóság a nevelésnek végső célja, semmiképpen sem az első, közvetlen cél. Ha valaki azt mondja nektek, hogy „ma minden késképp van”, hogy nem érvényes többé semmiféle szabály, amely egykor érvényes volt, hogy emlékeitek saját gyermekkorotoktól ma, az atomkorszakban prehisztorikus régiségek — ne higgyetek neki! Sokminden van másképp, de nem minden. Uj antibiotikumok léteznek és új betegségek. Még ha igaz volna is, hogy a mai tizenhét évesek értelmesebbek, mint mi voltunk tizenhét évesen — a világ is egyszersmind bonyolultabb lett, a társadalom nehezebben áttekinthető, a lejtő csúszósabb, s mélyebb a szakadék. Gyermekeinkre ma megnövekedett veszélyek leselkednek, mert ámbár a tizenhét éveseknek már nem okoznak gondot azok a problémák, amelyek bennünket foglalkoztattak tizenhét esztendős korunkban, képtelenek túljutni saját problémáikon. Ha már a tizennégy éves kislány is tudja, hogy az antibébi-pirula mire „jó”, ebből még nem következik, hogy azzal is tisztában van, mire „rossz”. A primitív tudás nem azonos a dolgok megértésével. A felvilágosított sokáig nem lát még világosan. Az értelem képtelen lépést tartani a megengedettel. Ez ma csakugyan másképp van, mint régen volt. Ebből fakad a mi konfliktusunk. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti kizárólag gyermekeitek boldogságáért vagytok felelősek — ne higgyetek neki! Ha ez igaz volna, akkor véges volna a felelősségünk. Márpedig nem az. Különben is, ha a gyermek úgy boldog-e, amiképpen mi akarnánk, az csak később derül ki, ha boldog felnőtt lett. Egy tizennégy éves kislánynak a legsugárzóbb arccal mondott „köszönöm”je elhalványul a negyven éves aszszony „köszönöm”-je mellett,, amellyel apjára emlékezik. Tudja-e egyáltalán a tizennégy éves, hogy mi a boldogság? A boldogság nehéz ügylet. A szülők, ha sietnek, megelégszenek a látszatával. Egy kacagó gyermek csaknem a boldogság teljessége. A teljessége a boldogságnak szerepünk annak a jövőnek az előkészítésében, amelyet nem fog meghatározni a pillanat szeszélye. Ha valaki azt mondja nektek, hogy ti nem lehettek gyermekeitek példaképei, mert nekik más példaképeik vannak — vagy egyáltalán nincsenek —, s hogy gyermekeiteket az idő kiragadta a kezetek közül — ne higgyetek neki! Az idő mindenre kényelmes mentség. De azért annyira ne akarjuk megkönnyitenl a dolgunkat, hogy az időt vádoljuk meg, holott önvizsgálatot kellene tartanunk. Széthullott otthonok mindennapossá válása, kiplakátozott erkölcstelenség, a szabadjára eresztett serdülő diadalüvöltése fenyeget bennünket s fenyegeti gyermekeinket — de ezek a fenyegetések nem legyőzhetetlenek. Az erőszak felé a kezdőlépés nem az erőszakcselekmény, hanem az ellenállás megbénulása. A hamis próféták arról akarnak bennünket meggyőzni, hogy tűzre kell vetnünk a képkereteket, mert hazuk példaképeket kereteztek be, ám ha a hazug képekkel együtt a kereteket is tűzre vetjük, nem tehetünk a helyükbe jobb képeket. A nevelés harcmezejét nem cserélhetjük fel egy saját használatunkra szánt gyermekszobával, ahol keserves bömböléssel ülünk a padlón. Kemény harc dúl gyermekeinkért. „Minden múlandó, de te fennmaradsz, ha beírtál valamit az élet könyvébe”. Mi beírtuk gyermekeinket az élet könyvébe, ők el fognak bennünket hagyni. Mi nem hagyhatjuk el őket. (Gál András fordítása) Hosszú évekig éltek — mint mondani szokás — boldog házasságban Eugen és Phoebe Shnyder New Yersey állam (USA) Carteret nevű városkájában. Egyszer azonban az asszony megúnta a nagy boldogságot és válóperes ügyvédhez fordult. „A férje lelkileg gyötörte” — hangzott az indoklás, amellyel beadta a válókeresetet. „Ez csak rossz tréfa lehet!” — méltatlankodott Mr. Shnyder a bíró előtt. „Phoebeval sohasem bántam rosszul!”. A méltatlankodás azonban nem segített. New Yersey-ben gyorsabbaan bontják fel a házasságot, mint ahogy megkötik. Felbontották hát Shnyderék házasságát is. Ebben még nem is lett volna semmi különös. A bonyodalmak abból eredtek, hogy New Yerseyben létezik egy törvény, amely kimondja, hogy válás esetén, tekintet nélkül arra, kinek a hibájából bontották fel a házasságot, a volt feleséget illeti meg az összes ingatlan javak és ingóságok fele. Mindennek a fele, pontosan a fele — így szól a törvény. Ezt az ötven százalékot követelték Phoebe Shnyder és ügyvédei a válás kimondása után. Eugen Shnydernek elméletileg nem volt semminemű ellenvetése az iránt, hogy kielégítse az aszszony igényeit Felmerült azonban egy probléma. Shnyderék egyetlen említésre méltó vagyontárgya egy 600.000 fontot érő ház volt, amelyet Eugen Shnyder sajátkezüleg épített. Honnan szerzett volna 300.000 fontnyi összeget, amivel az asszonyt kifizesse? „EZ az ön dolga” — írták neki az elvált feleség ügyvédei. „Oldja meg valamiképpen, máskülönben kénytelenek leszünk bírósági úton érvényesíteni jogainkat”. Ez volt az, amitől Eugen Shnyder feldühödött. Előbb a hetekig tartó zaklatások a válás ügyében, aztán a huzavona a vagyonelosztás körül, az elvált férj elhatározta, hogy szó szerint végrehajtja a törvény utasítását. Nem a törvény szellemét, hanem a betűjét. Lebaktatott tehát a pincébe, felhozott onnan egy gépfűrészt, felmászott vele a javarészt fából épült ház tetejére és fűrészelni kezdett. Három napig dolgozott. Előbb keresztülfúrészelte a tetőt, atán a falakat, a padlót, pontosan a ház felező -vonala mentén, kettéfűrészelt még egy zongorát is, amely balszerencséjére éppen a lakószoba közepén állt. Aztán nekiesett a szekrényeknek, székeknek, asztaloknak, ágyaknak is, s azokat is lelkiismeretesen két egyenlő részre szelte. Három nap alatt „elosztotta” a házat s benne az összes ingóságokat pontosan „fele-fele alapon”, amiképpen a törvény előírja. Aztán írt az ügyvédnek: „Ha erre jár, mindjárt magával viheti a közös javak felét.” Az ügyvéd azonban nem nevetett. Beperelte Shnydert az exfeleség megbízásából „a közösen birtokolt javak tönkretételéért”. Eugen Shnyder nyugodtan néz az események elébe. „Nem tettem semmi egyebet — jelentette ki nemrégiben —, csak azt, amit a törvény előír. Jöjjön ide az aszszony meg a bölcs ügyvédje, vigyék az őket megillető ötven százalékot és tűnjenek el a balfenéken. A z engem megillető fél-ház anyagából én majd építek magamnak egy újat”. Most már amúgy sincs szüksége ekkora házra, mint a korábbi volt. Itt az új öregségi nyugdíj, amely a régitől csak abban különbözik, hogy jobb! Az Öregkori Biztonság (Old Age Security) programja, amelyet a közelmúltban szavazott meg a kanadai parlament, számításba veszi a változó jövőt. Aki jelenleg öregkori biztonsági nyugdijat kap (Old Age Security Pension), a jövőben is VÁLTOZATLANUL kézhezkapja, pontosan úgy, mint eddig. VÁLTOZATLAN maradhat a helyzete azoknak a 25 éven felülieknek is, akik ma itt élnek. Hacsak ők nem óhajtják a változást. Minden 25 éven felüli kanadai lakos, aki jelenleg itt él, vagy itt élt 18 éves kora után a múltban, továbbá az, aki emigráns vízummal rendelkezett a határozat törvényerőre emelésekor, 65 éves korában eldöntheti, hogy a régi, vagy az újrendelkezések szellemében folyamodik-e majd öregségi biztonsági nyugdíjért. A döntés teljes mértékben az egyéntől függ. Az új törvény szelleme annyiban KÜLÖNBÖZIK a régiétől, hogy JOBB: mindenkit egyenlő bánásmódban részesít. Aki még nem érte el a 25. életévét és — itt született és itt is élt, — aki itt született, de külföldre távozott, — aki itt született, eltávozott, de visszatelepedett, —• aki bevándorlóként érkezett, annak a 65 életéve után esedékes öregkori biztonsági nyugdíjának összege a 18 éves kora után Kanadában töltött évei számától függ majd. Ahhoz, hogy valaki öregkori biztonsági nyugdíjért folyamodhassék, legalább 10 évet kell majd 18 éves kora után Kanadában éljen. Aki 18 éves kora után 40 évet élt itt, teljes nyugdíjat kap, 20 évi kanadai tartózkodás után a nyugdíj felét, 10 év után a negyedét. Aki külföldön óhajtja tölteni nyugdíjas korát, semmi akadálya, hogy megkapja a kanadai nyugdíjat, ha legalább 20 évet élt itt. Sőt mi több, Kanada tárgyalni óhajt külföldi országokkal arról, hogy azok a bevándorlók, akik eredeti hazájukban már befizettek valamilyen nyugdíjalapra, átutaltathassák a nyugdíjukat Kanadába. Természetesen ez csak azokkal az országokkal lesz lehetséges, amelyek hajlandóak aláírni Kanadával a kölcsönösségi egyezményt. A tárgyalások esetleges pozitív kimenetele esetén jelenleg 500 ezer kanadai lakos élvezhetné itt a tengeren túl befizetett nyugdíját. Ez tehát az Öregkori Biztonság programja. Ha valakinek akad rokonai, ismerősei, barátai között olyan, aki mostanában szándékozik nyugdíjért folyamodni, érdemes felhívni a figyelmét az új rendelkezésekre. Mindenki, akinek kérdése lenne, vagy további felvilágosítást szeretne, forduljon bizalommal a lakóhelyéhez legközelebbi OLD AGE SECURITY/CANADA PENSION PLÁN OFFICE-hoz. Az irodák mindenben készségesen az érdeklődők rendelkezésére állnak. Health Santé et and Weltare Bien-étre social Canada Canada Marc Lalonde. Minister A hazánkban vendégeskedő John Crebs kaliforniai demokrata párti képviselő legalább egy szempontból különbözik az am« rikai képviseiöház 435 tagjától: az angol mandátum idején Erec Jiszráélben nőtt fel és tanult, s folyékonyan beszél héberül. — Megválasztásáig az egyetlen zsidószármazású demokrata képviselő volt aki nem Amerikában született. Most azonban az utóbbi pontban társa akadt — Theodor Weiss new-yorki zsidó demokrata párti képviselőben, aki szintén külföldön született. Az amerikai Kongresszus tagjaihoz, vagy küldöttségeihez hasonlóan. John Crebs is a külügyminisztérium vendégeként jár országunkban. Csakhogy izráeli tartózkodása idején szálloda helyett fivérének. Slomo Crebsnek a lakásán szállt meg. aki az izráeli hadseregtben tisztként szolgált és jelenleg a Háárgáz kooperativ« dolgozója. A szemüveges. kellemes külsejű és jómegjelenésö képviselő a Kongresszus földművelésügyi bizottságának tagja és most reméli, hogy rövidesen a belügyi bizottsághoz is csatlakozhat. A földművelésügyi bizottsági tagságát természetesnek tartja. — mert California egyike Amerika gazdasági jellegű államainak, nak. Viszont szeretne a belügyi bizottság tagja lenni, mert a többi fiatal törvényhozókhoz ha sonlóan úgy véli. nagyobb befolyásra tehet szert, ha belügyi problémákkal és nem külpolitikai ügyekkel foglalkozik. John Crebsen kívül még 21 zsidó tagja van a Kongreszszusnak. eggyel több. mint az előző káder,'ciában. A szenátushoz hasonlóan, ahol most öt zsidó szenátor van. n zsidók szintén 5 százalékát teszik ki a képviselők arányszámának. — Vagyis kétszeresét a lakosság szerinti aránynak. Ez bizonyítéka annak, hogy zsidó ifjakat nemcsak a zsidó közösség, hanem elsősorban a nemzsidó környezetük elismerése és megbecsüléseként választják meg fontos közéleti tisztségre. Tudják róluk, hogy tudnak és hajlandók az egész lakosság érdekében dolgozni. John Crebs is az ilyen zsidó képviselők közé tartozik .annál is inkább, mert választási körzetében rendkívül alacsony a zsidók száma és en-A KÉPVISELŐ £.-i r> f» -A f~r:; sl is n / v* r* ^ tí nek ellenére nagy többséggel választották meg újra. Nem csodálkozik újraválasztásán és kifejti, hogy a választó polgárok jól tudják, a képviselőség megköveteli az odaadó ügybuzgalmat és a választópol •gárok hűséges szolgálatát. Most fivére Rámát-Hásáron-i lakásában elmondotta, legutóbb 1969-ben. az emlékezetes kifullasztó háború idején járt az országban. Erec Jiszráélbő! véglegesen távozott és jogi tanulmányait 30 évvel ezelőtt Californiában fejezte be. A Kongresszus többi tagjához hasonlóan. Crebs is úgy véli. hogy Jimniy Carter hűségesen betartja az Izráelle! kapcsolatban vállalt Ígéreteit. Mielőtt Gcrald Ford végle .gesen megválik az. államelnöki tisztségétől, még benyújtja az új költségvetését. A képviselő véleménye szerint, ha nem lesz további haladás a közelkeleti probléma rendezésében, a Kong resszus tagjainak nehézségei lesz nek a „közelkeleti csomagügylet” néven említett, új külföldi segélyprogramot keresztülvinni. — Izráelben természetesnek tartják, hogy megkapják az izráeli kormány által kért 2.3 milliárd dollárt, de nem gondolnak arra, hogy a gyakorlatban ez része a négymilliárd dolláros csomagügyletnek, vagyis annak az összegnek, amelyet a közel-keleti államoknak irányoztak elő. Egyiptom például, cgymilliard dollár segélyt kért. Jordánia és Szíria további 700 millió dollárt. Most l.ibanon is soron van. Márpedig négymilliárd dollár rendkívül nagy összeg. Crebs elmagyarázza, hogy például a választási körzetében .elvileg ellenzik a külföldi segélyprogramot. Az elmúlt két ■év folyamán megtehette, hogy támogatta az Izráelnek nyújtando összeg megszavazását, de csakis azért, mert a kormány a szokottnál nagyobb súlyt helyezett az ezzel kapcsolatos felvilágosító akcióra. És főleg, az átmeneti egyezményben rejlő esélyeket fitogtatta az amerikai polgár előtt. „Ha nem lesz előrehaladás a közelkeleti tárgyalásokban és az amerikai kormány bejelenti, hogy a helyzet stagnál — anélkül, hogy bárkit is okolna érte — rendkívül nehéz lesz a négymilliárd dolláros segélvt jóváhagyni az. összes közclkelcti államok számára. Nem osztom azt a nézetet, hogy lzrácl minden évben és minden körűiméinek között számíthat Hyen nagy segélyre. Az új, most megválasztott Kongreszszus tagjai fiatalabbak és dinamikusabbak, mint •< előzőek s annak ellenére, hogy a demokrata elnöknek demokratikus többsége van a képviselőházban. Cartemek mégis nehézségei lesznek a Kongresszus meggyőzésében, hogy az Izráel által kért gazdasági és katonai segélyt megszavazzák. Crebs nem hiszi, hogy Carter végül is a közelkeleti békével kapcsolatos meghatározott tisztségre kéri fel Ki4>ingert. Az új elnök ugyanis változtatott Kissinger külpolitikáján és a külügyminiszternek az elnökválasztási kampányban kifejtett ténykedése után még hosszú ideig kell várnia, amíg újra bekapcsolódhat a diplomáciai szolgálatba. Izráeli tartózkodása során Crebs már találkozott a külügyi és hadügyi miniszterekkel, járt a Colán fennsíkon és a „Jó kerítésnél’", és Kneszet-képviselőkkel is tárgyalt. A héten haz^ utazik, hogy intenzíven bekapcsolódjon az új Kongresszus munkájába. ÓJ VEZETÉS ALATTA «Sport <~Qeótaurant Új tulajdonos:Horváth Károly Szeretettel várja régi es új vendégeit 372 BLOOR St.W. Tel.-922-1595
