Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-25 / 663. szám
1977 Június 25 * MENORA 13. oldal VENDÉG VOLTAM EGY “CAMP-ON Week-endre hívtak a “campra”. Kimentem. A kedves háziak megmutatták a dús kertet, a szépén rajzolt és 11- lattalan fákat a reprezentatív és ugyancsak illattalan virágokkal, a stuccolt bokrokat, melyek oly illedelmesen sorakoztak a kertben, mint kopaszra nyírt iskolás fiúk a tornavizsgán. Megismertem a fűnyíró gépet, mely oly fura, mintha egy zsilettpenge és medve házasságából született volna. Megtudtam róla, hogy valóban olyan ügyes mint a medve és oly teherbíró, mint a zsilettpenge. tyát, a bor júnagy Bátort, mely utóbb valóban oly eszesnek mutatkozott mint egy borjú s egy másik ebet, melynek spanyol nevét nyomban elfelejtettem. Végül megcsodáltam Rault a kakast, a férfiúi önérzet e túltengő kiteljesülését. Raul magatartásában egy államférfié bölcsessége rejlik, mert minden mozdulatát saját maga iránt érzett mély tisztelete sőt csodálata hatja át, függetlenül attól, hogy erre mennyi oka van. A csirkeudvarnak azonban még egy kakasa van, s ezt úgy hívják, hogy Manó, a békés, az egyezkedő s mindazonáltal ravasz polgár, ki önérzetét a helyi lehetőségekhez szabja és nem akarja kihívni a világ irigységét sem szépségével sem okosságával. Manó lényét a mérséklet jellemzi. Óvatosan lépeget Raul után a csirkeudvarban s olykor leutánozza őt, mert elvégre azért ő is egy kakas s e magaslati állapotot a világban állandóan tudatosítani kell. Manó azonban még a legdémonibb gyöngytyúkért sem hajlandó síkra szállni, kitér Raul elől, öregesen, tokásan totyog szürke hitvese mellé, mintha ki tudja milyen hűséges volna, fél szemével azonban a csirkehajadonokat szemléli, másik fél szemével Rault figyeli sandán, irigyen. Látszik, hogy csak alkalomra vár megtiprott Önérzetének helyrebillentésére. Megmutatták kertre nyíló szobámat, melyről a kilincs javítás okául le volt szerelve. Vacsora után a kertben üldögéltem, csillaghullást s nyári kertek esti illatára várva, de ezek elmaradtak a műsorból. így hát a holdat néztem a sötétbarna és borjúnagy Bátorral, ki szintén a holdat nézte áhitatosan, majdnem szerelmesen. Hosszú fülei önfeledten lógtak s néha rámnézett, néha a holdra, mintha össze akarna minket hasonlítani. Vakkantott is. azaz inkább köhintett gyengéden, mint egy kissé hurutos, de igen finom költő, ki prózai hangokkal nem akarja zavarni az éjszaka ihletét s a hold méla báját. A céltalan szépség ámulásában s a butaságban Bátor valóban költőhöz hasonlított, mert Ő sem tudja felfogni, hogy minden szépség hiábavaló. Igen, igen, Bátor olyan volt a holdfény alatt, mint egy hosszúfülű és álmatag költő, céltalan szépségek oktalan szerelmese. Emelkedett hangulatban és igen álmosan aludni mentem. Háziasszonyom közölte, hogy elég behajtani az ajtót, itt nincs mitől tartani. Lefeküdtem tehát, el is aludtam néhány röpke percre, míg az ajtó kinyílt és Bátor rontott be magán kívül üvöltve s a kutyaskálát panaszosan végigordítva, megállt az ágy előtt. Mellette a spanyol eb úgy szégyenkezett, mint egy bűntudatos alperes s lehajtotta fejét. Bátor hosszan-szélesen panaszkodott, a kis spanyol mentegetőzve belevakkantott. Bátor elhallgatott s nedves, máié tekintetével úgy nézett rám, mint aki az igazság szavait kívánja hallani szent ügye fölött. Ott állt az ablaksávból beszökő holdfényben lelógó füleivel s az igazságot várta. Zavarban voltam, nem tudván, hogy e két eb magyarul vagy spanyolul érintkezik-e egymással. A spanyol nyelvet különben is én úgy beszélem, hogy még a kutyák sem értik meg. Döntés nélkül hagyva problémájukat, rájuk ordítottam, hogy mars ki! A szófogadó Bátor erre nyomban kiment. Nem úgy a spanyol eb, mely lábrakapott önérzettel kezdett felém vakkantani. Látszott, hogy most hazudja el azt, amit Bátor jelenlétében nem mert. Aludni akartam és ráordítottam, hogy mars ki! Erre kötanácsot adnom, azt tanácsolom: ne adjanak jó tanácsot senkinek! Nem azért kérik ki az ember véleményét, mert valóban kíváncsiak rá — és pláne nem azért kérdezik meg kétségbeesve, hogy: “...hát most mondd meg őszintén, mit csinálnál te az én helyemben...” mert valóban azt akarják majd csinálni — amit én tanácsolok. Aki tanácsot kér, az már előzőleg úgyis határozott! Tőlem csak annak a megerősítését várja. Abban a pillanatban viszont, amikor nem azt hallja tőlem amit hallani szeretne — már nem is tetszik neki az egész kérdezősdi — és vagy megsértődik ( ha valóban jó barát) vagy témát változtat — ha van neki egyáltalán más témája... Persze a játékszabályokat azért itt is be kell tartani. Végig kell türelmesen hallgatni az illetőt, bármennyire is unja az ember. Nem lehet a második mondatnál belevágni (sajnos), hogy: “...öregem, ha rám hallgatsz — azt csinálsz amit akarsz...”, mert akkor is megsértődik. Az egyetlen vigasz, hogy nem muszáj végig odafigyelni — csak jó helyen kell hümmögni időnként! Amikor orrot fúj, vagy rágyújt — az ember cöcögjön is egyetkettőt, az mindenkinek jól esik. És megijedni csak akkor kell, mikor az a mondat jön, hogy: “Nem akarom azt az amúgy is kevés idődet sokáig igénybe venni...”, vagy pedig ez, hogy “ígérem, rövid leszek!” Hazugság. Nem lesz rövid! Hosszú lesz sajnos. Itt kell egyébként megjegyezzem, hogy az amerikaiak is átvették már ezt a mondatot tőlünk (előbb-utóbb mindent átzelebb jött. Nevét elfelejtettem s így azt mondtam: mars ki kutya! Erre ágyamra ugrott. Lelöktem s azt mondtam, ronda dög, mire keblemre ugrott es átölelt. Letettem a földre, vicsorgott. Visszavicsorogtam azzal, hogy maradj itt ostoba Don Quijote! Erre kiment a szobából, Úgy látszik megsértődött. Azt reméltem, hogy ezzel lezárulnak az éjszaka neszei és nyugovóra térhetek. Negyedóra sem telt el azonban, midőn a nyíló ajtóban megbékelten lépett be a két kutya és játékos vakkantással közölték velem, hogy a béke helyreállott közöttük s ők újra szeretik egymást. Meghallgattam, majd kitessékeltem őket, megfordítottam a párnát segy sóhajjal becsuktam a szemem annál is inkább, mert az ablaknak csúfolt keskeny résen át nappali fénnyel sütött be a hold. Ennél a fénynél kísérteties jelenséget pillantottam meg. Alacsony termetű, zömök, mondhatnám plump táncosnő libegett be minden kecs híján lévő balettmozdulatokkal, spiccelve, szökell ve. Felültem s torkomra forrt a szó, mert a következő pillanatban egy teljesen hasonló liliputi táncosnő ugrott be ugyanoly dallamos léptekkel, mintha ugyanazon balettiskolában tanulták volna. A harmadik balett-táncosnő beléptekor sikítani akartam, de hangom megfagyott s csak néztem miként illegnek-billegnek, sőt kelletik magukat. Egy elvarázsolt balettkar víziójával vonultatták fel formátlan, csúf testüket, mintha tőlem várnák a bűvös szót, a varázsigét, melynek nyomán esetleg tündérekké változnak. Varangy, tört fel torkomon a rémület. Lekaptam fejem fölött függő s eddig céltalannak hitt teniszrakettet s ejrv vesznek tőlünk) — és egy unalmas, hosszú történet alatt többször is bedobják, hogy: “To make a long story short...” Ne higgyék el! Két héttel ezelőtt telefonál egy barátom — mikor vagyunk idehaza, fel szeretne jönni. Tanácstalan, nem tudja mit csináljon. Feljött, virágot is hozott (nem nekem, a feleségemnek) — nagyon ideges volt szegény. Nem csoda. Úgy veszi észre, hogy a feleségének nagyon tetszik a szakács. A vendéglő egyébként jól megy — végre a vacsora is “erős” már, nemcsak az ebéd — az asszony pedig ahelyett, hogy költené a pénzt az áruházakban — szokás szerint — folyton a konyhában lebzsel... A szakács eleinte azt hitte, őt figyeli. Úgy iparkodott, hogy csuda! Aztán rájött, hogy az asszony nem csak arra kíváncsi, hogyan készül a lebbencsleves — azóta folyton fésUlködik! Már végső kétségbeesésében arra is gondolt a barátom, hogy kitesz egy táblát a konyhába: “Fésülködni hatóságilag tilos!” De a szakács nem tud angolul. Mit tanácsolok? Adja el a vendéglőt — mondtam. A feleségem szelíden megkért ne hülyéskedjek, ez nem egy villámtréfa, a csattanós poénokat tartogassam a közeljövőre — bizonyára lesz még magyar előadás az idén! Dobja ki a szakácsot — mondottam én ezek után, mire a barátom elmagyarázta, hogy hat hónapos munkaszerződéssel hozatta ki a szakácsot Piliscsabáról, a szakács éppen csak hogy megérkezett — egy üres bőröndöt hozott mindössze magával. (Meg a fésűt). ő különben boldogan rövid, de rettenetes közelharc után, midőn az első táncosnő magasba lendült, hajdani teniszjátékosi rutinnal és halálos undorral kilabdáztam őt az ajtón. Aztán hasrafeküdtem az ágyon a célrakész rakettel kezemben s megvártam, míg a következő díva táncos kedve tetőpontot ér. Lestem a dívát, amint magasba lejt s ott szétterjeszti zoknis plump lábát s akkor hoppla-hopp, kemény puffanással ugyancsak küódítottam. Két szörnytől már megszabadultam s teniszrakettnek így még soha nem örültem. A harmadik sellőt is ügyesen felkaptam szárnyalásának ihletében, kilendítettem s utána megkönnyebbülten készültem visszaakasztani a rakettet a szögre, mikor észrevettem, hogy nehéz. Ekkor vettem észre, hogy a harmadik szörny megkapaszkodott az elaggott, kócos húrokba s majdnem fejem fölé akasztottam Őt, mint egy áhitatos emléket, ami egy soha vissza nem térő alkalom lett volna arra, hogy a varangy alvás közben fejemr t igorjon avagy egyéb hálótársi viszonylatba kerüljön velem. Fogvacogva és önmagamat hangosan bátorítva levettem a szögről újra őt s a rakettel együtt kihajítottam az ajtón, utána huszonöt percig hányingerrel küszködtem. Mikor lecsillapodott gyomromnak és idegeimnek háborgása, két nyugággyal eltorlaszoltam az ajtót, mire a szoba forró lett, kinyitottam a keskeny keresztablakot. Majdnem elaludtam, midőn miákolást hallottam s a keresztablak keskeny párkányáról négy zöld szem világított arcomba. Két óriási macska ült az ablakban, olyanok voltak mint a boszorkányok,szemük foszforeszkált, egyre nagyobbak, egyre félelmetesebvisszaküldené oda, ahonnan jött — de ez lehetetlen... Akkor dobja ki a feleségét — mondtam, és hozzátettem azt is, hogy ez az utolsó ajánlatom. Ezen hosszasan el is gondolkodott szegény, láthatóan ez a verzió tetszett neki eddig a legjobban. De aztán szomorúan közölte velünk, hogy a vendéglő fele az aszszonyé és sajnos a konyha az a részleg amelyikre az aszszony — úgy látszik — igényt tart! Ekkor jutott eszembe a megboldogult Truman elnök — akinek semmi köze nem volt ugyan soha a vendéglős szakmához — mégis azt tanácsolta időnként, hogy: “Aki nem bírja a hőséget, ne menjen a konyhába...!” Azóta nem hallottam róluk. bek lettek. Sziszegtek. Szerettem volna kirohanni, de az ajtó el volt torlaszolva a nyugágyakkal s a csöpp szobában két lépésről nyújtogatták felém villás bajszukat a macskák. Elkiáltottam magam, hogy Bátor! Erre a két boszorkány feszült foszforeszkáló állapota hirtelen elernyedt, meglomposodott s nehézkesen kitolták feneküket az ablakon. Leszedtem az ajtóról a tor - laszt, benyomtam az ablakot, lefekszem. Egyszerre ott áll ágyam fölött Bátor, hosszú füleivel. Nem szólhattam semmit, hiszen hívtam őt s őcsak megjelent illedelmesen s most ott áll a holdfényben s kétszer olyan magas mint az ágy. Nedves, máié szemében megható hűség fénylik s örömében, amiért hivtam, néhány nedves csókot lehel arcomra. A nagy barátkozásban alig vettem észre, hogy Bátor mögött ott ül a két cica, ezúttal barátságosan, mintha tere - fere szomszédasszonyok lennének, akik éppen csak benéztek egy kis pletykaságra. Az iménti boszorkányjellegnek nyoma sem volt, átváltoztak, maszkot cseréltek, mint az ügyes színésznők. Bátor a lehető legnagyobb kanyarban, megvetéssel kerülte ki a két nőies személyt. Úgy látszik ismerte őket, pedig barátságos pofát öltöttek, afféle hamis vénasszony-mosolyt. ők kimentek s a hajnal bederengett az ablakon és felharsant a kakas-kukorékolás. Raul ünnepelte önmagát és a hajnalt. Manó is beleszólt, szürkén, unalmasan, mint az iskolaszolga, ki a tanítás kezdetét jelzi. Aztán, mint aki meggondolta magát, beteges hangon, tremolázva, leutánozta Raul hangját. Aludni vágytam, de nem lehetett, mert hajnal jöttével megjelent az első légy. Nagy volt, kövér és lusta. Felelősségem tudatában állítom, hogy az európai légy sokkal kisebb, szerényebb és idegesebb. A délarnerikai légynek nincsenek beidegzett emlékképei, nem neuraszténiás, nem ismeri a veszélyt. Nem is zümmög, mert ehhez is lusta s inkább megcsapatja magát, semhogy megmozduljon. O tt rád ahol van, ez idő szerint az orromon többedmagával, kövéren, bután és félelemtől szabadon. Délben az asztalon paprikás csirke illatozott. A Raul, magyarázta háziasszonyom. Olyan szomorúan kukorékolt reggel, féltem, hogy beteg s ezért levágtuk. Megnémultam s rájöttem, a cselszövő Manó döntötte veszélybe Rault, betegnek szimulálta reggel a hangját. A ravasz Manó győzött s most az ő ideje következik. Szegény Raul! Ottfeküdt zaftban, az önbizalom legkisebb jele nélkül. Sorsa elgondolkoztató. Megköszönve a szíves vendéglátást, elbúcsúztam a háziaktól. Ekkor a család legkisebb gyermeke mellém lépett s egy konyharuhába csavart kisnyulat gyengéden a ka - romba tett búcsúzóul, mintegy kis pólyásgyereket. Megismertem a magyar kuszeptember 1 után 9450 szeptember 1 utón Amennyiben 60 nappal korábban megveszi a jegyét CHARTER UTAZÁSOK: Londonba Zágrábba ^^rankfurtbc^^ BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 SPADINA AVE. TORONTO, ONT. mstzg? 7i/McU*tfiíate DINING ROOM JÚNIUS 19-töl JÚNIUS 30-ig. Liliké és Loui duó Hangulatos Magyar-nótákkal és tánczzenével szórakoztatja a kedves vendégeinket. RÁADASÚL: > ( KJötsíSössssoöSStxsűssassssKsasssasxsssassÉXSSsacsasssjí! Énekelhet a mikrofonba, saját hangját 0 0 hazaviheti magnószalagon. u IN JÚLIUS 1-EN Zene mindennap, hétfó kivételével este 7-től ""“‘‘TBteBh. ‘__1 . . éjlel l-ig, vasárnap este 5-tol 1T-ig.Műsor keddtől-szombatig, este 9 és 11 órakor, vasárnap este, 8 és 10 órakor.' MATRAY ZSUZSA ____ FALVAY VERA zongoramővésznó1 NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artur és családia Parkolósnoz beiárat o Bedford Roadról f City Parking) EV GARANCIA! 12-26 incses televíziók mái $345.—tői MEGBÍZHATÓ * GYÖNYÖRŰ SZÍNEK/ KITŰNŐ KÉPMINŐSÉG Díjtalan házhozszállítás Toronto területén! TEL: 532-4272 “AVAILABLE” ELECTRONICS Rád io and TV Repair Service ERNŐ W. FUST 743-745 DOVERCOURT ROAD (Bloor sarok) 3U eczey /U3H Torontó Városa Szemétgyűjtés 1977 július 1-én pénteken - Dominion Day-kor - szemétbegyüjtes nem lesz. ^ / A rendes szemétbegyüjtés a következő héten folytatódik. A szokásos szerdai "Nagyméretű szemetek valamint az újságok Junius 29-én és Július 6-án lesznek begyüjtve. R.M. BREMNER Commissioner of Public Works City of Toronto cLíolcjyeim ^Líraim! Ha 37,?_bid Önöknek egy jó
