Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-25 / 663. szám
8 oldal MENORA * 1977 június 25 iol V Í3 tíí s Mikeczné majdnem biztos volt abban, hogy a párttitkár a kerületi agitprop vezetőjét, Wolf Icát bízza meg a gyűlésen való részvétellel, mert ez a viszonylag csinos, jól öltözködő, mulatságosan piszeorrú középkorú asszony azon túl, hogy a honvédelmi miniszter édeshúga, hogy a Szovjetunióban nevelkedett, s hogy vele meglehetősen baráti kapcsolatokat t rtott fenn, (noha ez a tény inkább kiküldetése ellen szólt, mintsem mellette), már több alkalommal bebizonyította tehetségét és képességét a túlfeszült helyzetek gyors, ügyes és minden nagyobb bonyodalomtól mentes, sima feloldására. Mikeczné tehát eszerint rendezte a fogadtatást. Fent a szobájában frissen gózölgött a kávé. Samumamával hozatott néhány süteményt a közeli eszpresszóból. Felmennek majd, így képzelte, s nyugodtan, zavartalanul átbeszélik a teendőket, tájékoztatni fogja ót a gyűlés megszervezéséről, a felszólalások előkészítéséről, az időközben megfogalmazott s gondosan lcgépelt határozati javaslatról (melyben a dolgozók Karolinszky- Thörök Teréz azonnali eltávolítását követelik), a zárszó egyes részleteiről és igy tovább. Titokban azt is remélte, hogy Wolf Ica, mint már oly sokszor szó esett erről, végre meghívja őt egy vasárnap délutáni uzsonnára szabadsághegyi villájukba, s bemutatja férjének, az ország legnagyobb nehézipari export-import vállalata vezérigazgatójának, s talán még váratlan-véletlen betoppanó honvédelmi miniszter bátyjának is. akinek szigorú, bolsevik keménységéről csakúgy, mint megható, elvtársi közvetlenségéről legendákat szoktak mesélni, s akit megismerhetni egy életre szóló tisztesség lett volna. Ezek a tervek azonban egy pillanat alatt megsemmisültek. A kapu előtt a párttitkár állt, némiképp tétován, mintha nem tudná, jó helyen jár-e s ezt el kellett fogadnia, ezen nem lehetett változtatnia. Csak azt nem értette, miért jött személyesen? Talán délelőtti sejtelme igazolódik be mindjárt, hogy az a harapós, egyoldalú vita a párttitkár füsttel teli szobájában csupán a kezdet volt s a folytatás...? Vagy képzelődés az egész, nincs semmi baj, eljött, hiszen még sohasem járt itt, tulajdon szemével akart meggyőződni arról, hogy...? A barna cseppként izzó félszem ott világított előtte, szokatlan kedvességgel.— Minden rendben? — kérdezte a párttitkár s kezét nyújtotta. — Igen, — válaszolta Mikeczné alig hallhatóan. — Miért nem tetszett délelőtt megmondani, hogy...? — Mert még nem tudtam, — mondta a párttitkár s a szeméből váratlanul kipattanó derű apró szikrája egy pillanatra bevilágította tüskés, őszülő bajuszát, délutánra már borostásodni kezdő, hegyes állát, kemény metszésű, egyenes orrát. Aztán bement a gyúlésterembe. « SZEMBENÉZTEK EGYMÁSSAL, nyugtalanul, kíváncsian, alattomosan, Mikeczné meg ez az izzadó, alaktalan, jellegtelen, szinte cseppfolyós állapotban lévő tömeg, hányadszor már ezekben az esztendőkben? Mikeczné nem tudta ezt. Rövid ideig nem is érzett mást, csak — mint ilyenkor mindig — a testében zúgva felgyorsuló vérkeringést, mely néhány pillanatra homályos fátylat vont a szeme elé. De ez hamar elmúlt. Látása Kitisztult, sót élesebbé vált. Felállt és beszélt. Amit mondott, nem volt sem újszerű, sem különösebben érdekes vagy izgalmas, ellenkezőleg, szándékoltan egyszerű, szinte közömbös, tárgyilagos, rövidrefogott: először megnyitotta az a gyűlést, azután — félfordulattal a titkár felé — bemutatta őt a megjelenteknek (ha még nem ismernék), megköszönte neki, hogy személyesen jött el, ezzel is aláhúzva, hogy a kerületi pártbizottság milyen fontosságot tulajdonit a vállalat ügyeinek, majd — ismét farkasszemet nézve a tömeggel — néhány szót szólt a gyűlés hátteréről és céljairól (anélkül, hogy Rézi nevét megemlítette volna). mmm Mégis, a mozdulatait, arcát, tagjait szokatlanul szögletesekké formáló remegés, mely egy pillanat alatt átjárta egész testét, oly félreérthetetlenül közölte hallgatóival felindultságát, megrendültségét, sőt indulatait, hogy azok szinte megbabonázva, bénultan meredtek rá, megérezve, hogy a veszély nagyobb, mint eddig sejtették, s hogy teljesebb, odaadóbb részvételük ebben az irgalmatlan komédiában most már végképp elkerülhetetlen. De a különös az volt — s ezt majdnem kivétel nélkül, valamennyien érezték, miközben a vörös vászonnal letakart előadói asztal mögött álló asszony tekintetébe kapcsolódott a tekintetük. — hogy az elkövetkező órák véres és halálos színjátéka már nem rémíti, nem riasztja, de még csak nem is undorítja őket; ellenkezőleg, már várják, kívánják, akarják ezt. valamiféle sóvár, önkínzó gyötrelemmel és kíváncsisággal, mely minden idegszálukat, minden érzéküket hatalmába keríti (mint ahogy alig negyedórával előbb az egymás ellen törő. marcangoló gyűlölet) s összemosódva azzal a tudatos örömmel, hogy — ezúttal — nem őket ölik. hanem nekik kell ölniök. testük kémiai képletének kényes egyensúlyát bontja fel, elképesztő gyorsasággal. Torkuk kiszáradt, nyelvük szájpadlásukhoz tapadt, bőrük, melyről hirtelen elpárolgott az izzadtság, kemény lett, megrepedezett. Most váltak eggyé Mikecznével — s az velük — valamiféle, az alá- vagy fölérendeltségnél, a kiszolgáltatottságnál, az egymásrautaltságnál, a gyűlöletnél, a szeretetnél, de még a kölcsönös félelemnél is teljesebb izgalomban: a pusztulás és a pusztítás heves, leküzdhetetlen vágyában. Az asszony érezte ezt anélkül, hogy megértette volna, az egyszemélyben üldözők és üldözöttek kifinomult szimatával, mely az emberi viszonylatok fülledt és időtlen őserdejében hihetetlen biztonsággal talál rá az egyetlen ösvényre, pontosabban arra a pillanatra, amikor a merőben ellentétes irányú érdekek láthatatlan csapásai éppen metszik egymást: még jobban kihúzta magát, felemelte a hangját, — a záró mondatoknál tartott, — s arcán éles, vad rángás futott végig, mely vonalait egy futó pillanatra meglepő s furcsán szánalmat keltő szépséggel telítette (mintha a kegyetlenségben elfáradó lélek igy akarta volna tiltakozását kifejezni), aztán újból megmerevedett, ráncossá és töredezetté vált, akár egy kihűlt lávafolyam. Csend lett. A KERÜLETI TITKÁR érdeklődve nézett rá. alig észrevehetően oldalra fordított fejjel, öreg róka volt, nemcsak azt értette meg, mi történik Mikecznével vagy azokkal, odalent, a szorongó széksorokban, hanem azonnal — s némi meglepetéssel — felfedezte azt a ritka kapcsolatot is, mely ezekben a percekben az asszony és hallgatói közt létrejött. Érdekes, gondolta, miközben újabb cigarettára gyújtott, sohasem gondoltam volna, s ha nem látom, magam sem hiszem el. hogy ez a nő erre képes... Mint a nyulak, mint a reflektorfénybe került nyulak, úgy ültek, pedig igazán nem csinált semmiféle hókuszpókuszt, nem dörgött és nem átkozódott, ahogy a fajtája szokta, s nyelt egyet, mert ismerte a fajtáját, a takarítólány. a szakácsnő, a konyhamosó pajorjából minden átmenet nélkül a korlátlan hatalom birtokosává bontakozó cserebogarat (e hatalom korlátozottságával persze tökéletesen tisztában volt). A különös nem az, hogy önmagát a feszültségnek ilyan magas fokára tudta felsrófolni, ezt elérheti mindenki, akiben az őszinte lelkesedés keveredik a még őszintébb félelemmel, s még nem tudja, hogy a hazugság elleni indulatnál lehet hasznosabb, tehát értékesebb, a különös az. hogy a hatása alá vonta, sót a hatása alatt tartotta azokat, akiknek nyilván kevés kétségük maradt afelől, hogy valójában kicsoda is ez a sápadozó cselédlány, kitűnő... Félnek tőle. annyi bizonyos, gondolta a titkár, s ami ennél is megbecsülendőbb, ö is fél tőlük; ez az a kettős lánc. amit őrültség lenne széttépni, sót az őrültségnél rosszabb meggondolatlanság. Minthogy a félelemből fakadó engedelmesség s az engedelmességből csírázó félelem patológikus jelenségei nála már régen egybeestek azok társadalmi vetületeivel, Mikecznéről alkotott képe pillanatok alatt gyors változáson ment át. Most örült igazán annak, hogy maga jött. A dolgot voltaképpen Rácz Vilmos második telefonja döntötte el. alig egy órával ezelőtt, mely bár ugyanolyan hűvös, előzékeny, tartózkodó és tárgyilagos volt. mint az első. mégis szinte szaglott a túlfeszített igyekezettől, amit a párttitkár, óriási gyakorlatával, azonnal megérzett. Ha az első beszélgetés után voltak is némi kétségei Mikeczné hasznosságát illetően, a második után feltétlenül gyanút fogott. Türelmesen megvárta tehát, amíg a szakszervezeti bizottság elnöke befejezi fejtegetéseit Mikecznének a gyűlés szervezése körül elkövetett újabb hibáit illetően, aztán megkérdezte, hogy abban az esetben, ha a pártbizottság Mikeczné leváltása mellett döntene, Rácz Vilmos szerint kik lennének alkalmasak a titkári teendők ellátására, mert szerinte hiba lenne kívülről betelepíteni valakit, hiszen bizonyosan a vállalat kommunistái közt is akad — nem egy. hangsúlyozta —, aki megfelelően végezhetné ezt a munkát. Rácz Vilmos azonnal készen állt a javaslattal s ebből a párttitkár már tudta, amit tudni akart. Feljegyezte magának a két nevet, de csak azért, hogy ha esetleg mégis sor kerülne valami változásra, tudja, ki nem jöhet számításba. Ezzel az ügyet, legalábbis pillanatnyilag, lezártnak nyilvánította. Hirtelen eszébe jutott, mi történnék, ha ö maga személyesen...? Kitűnő ötlet volt. most már tudta. , Dr. RÁCZ VILMOS felszólalása rövid volt. tömör, határozott és félreérthetetlen, annak ellenére, hogy — szokásától eltérően — nem írta le, még csak jegyzeteket sem készített hozzá. Noha az írott szó átgondolt, feszes fegyelmében mindig jobban bízott, mint a hirtelen-jött ötletek látszatra gyakran szikrázó, de alapjában véve talmi csillogásában, mely alatt, hoályba burkolózva, lapul a jóvátehetetlen pontatlanság, ez alkalommal úgy érezte, nincs szüksége semmiféle előzetes megfontolásra. Minthogy éveken át készült erre a pillanatra, szorgalmasan és tudatosan, akár egy bűvész, akinek — amikor a színpadra lép. — már csupán a kisujját kell megmozdítania ahhoz, hogy a közönség, a káprázat varázslatában, megfeledkezzék a trükkről. s lélegzetvisszafojtva figyelje a semmiből előbukkanó kártyák, cigaretták, selyemkendők és pénzdarabok tarka tömegét, melyek magátólértetődő természetességgel s az erőkifejtés leghalványabb árnyalata nélkül azt fogadtatják el vele, amit voltaképpen nem is akar elfogadni, — a mozdulatok egyszerű lehetőségének képzete helyett a lehetetlen kényszerképzetét, /— valóban nem volt szüksége semmilyen további előkészületre: a hatáson ez csak ronthatott volna. Rácz Vilmos ezzel tökéletesen tisztában volt. Egyébként is minden úgy ment. mint a karikacsapás. A BESZÉLGETÉS Sándor Alajossal (akitől leginkább tartott.) jobban sikerült, mint várta, sőt remélte: az óhit krétai labirintusában nyugtalanul bolygó derék Thezeusz régen elvesztette a biztonság Ariadne-fonalát (úgy kell neki, s mindenkinek, aki azt hiszi, hogy az ígéretek keserű maszlagjából tokaji aszút tud kisajtolni), már csak árnyéka volt egykori, délceg énjének, sebesült vitéz, nyugdíjjogosult hadastyán; több a valószínűnél, hogy kevés vizet zavar majd. A Minotaurusz eltátotta száját. Rácz Vilmos mosolygott. A szaktanács, öregem, a szaktanács! Szerencsés, ihletett gondolat volt, semmi kétség. Aki látta, hogyan támolyog ki a fiatalúr a szobából, átvérzett zsebkendőjét kézfejére csavarva, sápadtan, zavartan, biztos lehetett ebben; bár az is nyilvánvaló, hogy az ihlet és a szerencse közti összefüggés nem valamiféle misztikus és irracionális kapcsolat az ismeretlen és a megismerhetetlen viszonylatában, mely tőlünk függetlenül, kizárólag akkor jön létre, amikor a valóságos és a valóságfeletti világ közt billegő klasszikus egyensúly megbomlik s ílymódon kialakul az a közérzet vagy állapot, amit romantikus fellengzőséggel teremtésnek vagy alkotásnak szokás nevezni (ebből a babonából viszont mi nem kérünk.) — éppen ellenkezőleg: nem egyéb ez. mint a konkrét akarat, vagyis az ihlet, s a még konkrétabb tervezés, vagyis a szerencse találkozása az általunk választott legmegfelelőbb időpontban. Kíki a maga szerencséjének kovácsa? A közmondás gyatra megfigyelőképességre vall. Ha csupán a szerencsémet kovácsolnáms figyelmen kívül hagynám az ihletet, a Minotauruszbika most engem falna fel. nem pedig ót. mint ahogy ez. hamarosan be is következik Az irodába való visszatérte után első dolga volt. hogy tájékozódjék a délutáni gyűlés előkészítésének folyamatáról. Weszelka Aliztól megtudta, hogy Mikeczné eddig legalább öt emberrel beszélte meg a felszólalást: Horvainétól pedig, hogy Simonovics Edit szövegét minden bizonnyal Sándor Alajos készítette el. Ez utóbbi nem érdekelte különösebben. Néhány másodpercig eltűnődött ugyan, vajon hogyan próbálja a gáláns lovag kimenteni a vízből a fuldoklót, minthogy azonban a kíváncsiság nem tartozott a céltudatosan mérlegretett és szabályszerűen csoportosított fóerények közé (hiszen nem kíváncsinak kell lennünk, hanem jólértesültnek). az információt tudomásulvette, elraktátozta a többi közé, aztán mindjárt el is felejtette: majd eszébe jut. ha éppen szüksége lesz rá. Ami azonban a Mikeczné tevékenységére vonatkozó felvilágosítást illeti (ha ugyan ennek nevezhető ez a buta, fejétvesztett kapkodás), az megért egy szelet Suchará tejcsokoládét. — amit kedves mosollyal azonnal át is nyújtott a boldogságban úszó fekete cérnaszálnak, — mert a jóasszony, bolondos szorgalmával, tulajdon koporsójába verte a szögeket, s ez több volt mint mulatságos, ez egyszerűen kellemes volt. Rácz Vilmos tudta, hogy a természet és a társadalom objektív törvényeit senki sem szegheti meg büntetlenül, legfóként az nem. aki feltétel nélkül aláveti magát e törvényeknek. Mikeczné pedig ostobaságával (hogy egyszerre öt emberrel tárgyalt a felszólalásokról, ami természetesen épp oly gyermeteg együgyű ség. mintha eggyel se tárgyalt volna.) a természet törvényeinél sokkal szentebb. mert kényesebb, erősebb, mert bonyolultabb törvényt. — az irányított spontaneitás magasrendűen dialektikus törvényét. — szegte meg. szétzúzva ezzel azt a politikus, sőt realisztikus egyensúlyt (ha politikusnak nevezzük ami opportunus és realisztikusnak, ami elkerülhetetlen) mely a fennen hirdetett s kordában tartott valódi vélemények közt lebeg s ezért, gondolta a szakszervezeti bizottság elnöke, minden magára csak valamicskét is tartó, tisztességes népi demokráciában halál jár; mi más járhatna? Rácz Vilmos* őszintén helyeselte az ítéletet. folytatjuk PATACSI Cipő Szalon EURÓPAI IMPORT ^ GYÓGYBETÉTES költség.) NŐI és FÉRFICIPÖK O 480 Blooi St. West Tel: 533-8122 MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE & BAKERY -Tel.? 651-7689 . 732 St.Clair Av«., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail IÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . istaurant ? PÉNTEKEN: halászlé, tiirőscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjii. töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELI. MENNI IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTA'S Hivja.- A.S. Tatár biztosítót 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL'S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrószno is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE., W. * Telef.: 653-3779 REAL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 Galádi házak, Bangallowok, Öröklakások, bérházak, özletházak és investment Propertik. Gulyas (Grossz) Mihály volt nyíregyházi - budapesti ügyvédet tlifrm' Tel: 482-1840 Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOLSEHARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE.. Telefon: 364 - 6Q99-TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve - Torontóban (33 - 1332 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Blooi^treeMVes^^Telefon^23-4606 ^lek ^Patika (ALLEN PHARMACY) GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva; hétköznapokon reggel 10-tál este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. CSÁRDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Kiteken cabinet, recreqtion room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced osztalos-mostar , Tol: 494-4414 A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN <• HARTMAN éleimiszerárúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwínnal szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. Telefon: EM3-8974 Dr.CRISTA FAB1NYI Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LE 1 - 6318. BUDAPEST MEAMARKÉT TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETF. LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen, 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER-ORDKR 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 "6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete.Ha jó, ízletes magyar készitésú FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuka B A LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O.I). szállítunk.
