Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-06-18 / 662. szám

12 oldal 1977 június 18. * Ml NOR \ Székely Molnár Imre.­­, BETYARROMANTIKA A HORTOBÁGYON Áll még a híres nevezetes csárda itt a Hortobágyon, a­­mely királyi emlékeket őriz. De itt volt búvóhelye a betyá­roknak is. A kémény tetején gólyafészek. A forró nap elől bemenekülők a csárdába. Elől a puszta jellegzetessége, a kecskelábú asztal, hátul pedig a kármentő. Benne a pincér az iccés. A pulton üvegek so­rakoznak, bennük szunnyad a bódító, folyékony halál. Az asztaloknál békésen poha­­raznak a csikósok és gulyá­sok. Pörge, fekete kalapjuk a lócán hever mellettük. Kö­rülöttük bámészkodnak a tu­risták. Beljebb ragyogó tisz­taságú modern étterem. Ma német turisták a vendégek, ne­­kigyfírkőzve nyeldesik a pi­­roslevü, égetően erős bürge­­paprikást. Ezt a csárdát, NémethNán­­dor, a debreceni Angol Király­nő volt tulajdonosa építette át a mai állapotába. Ma álla­mi csárda. A vezető üdvözöl bemutatkozik. Neve elé es dísznek odabiggyeszti a haj­danvolt nemességet. De mi­kor megtudja, hogy újságíró vagyok, ezt a rangját úgy le­­vedli mint kígyó a bőrét. Ahol az angol — Pardon, pardon, elfelejt­keztem, valahogy meg ne tes­sék írni! Hiszen talán nem is volt igaz! Nagyon belevaló ember. Itt Amerikában is megállná a he­lyét. Persze, itt nem tagadná le nemesi származását, sőt ragasztana is hozzá még egy­két jóhangzású előnevet. Én is bUrgepaprikást rendelek. Kicsit rágós a hús, nyilván jó öreg szokás szerint kiöre­gedett jószágból készült. Ebéd után megnézem a ven­dégszobákat. A kilences szá­múban lakott a walesi herceg feleségével, Simpson asz­­szonnyal. A herceg az angol trónt hagyta el érte. Itt vol­tak nászutasok a pusztán. A herceg hajnalig húzatta a ci­gánnyal, vizespohárból itta a whiskey-t, utána kiment vad­libára vadászni. A szobájában még minden úgy áll, mint ré­gen. Nem mozdították el a bú­torokat. Bordópiros a balda­­chinos ágy takarója, szép ké­ziszőttes az asztalterítő és még érezni a finom francia parfőm illatát, de ez már biz­tosan egy másik, hosszú soron át következő asszony emléké­ből maradt. Ezt a szobát több­király mezeshetezett nyire a nászutasok lakják, s mint hallom, meg is van a folytonosság. Olcsók a csárda szobái. Potom 100 forint a na­pi bér. A csárdával szemben van a múzeum. A kasszás kisasz­­szony néprajzi nevezetes­ségeket árul. Nagy a kelen­dősége a bugylibicskáknak. A babákba formált csikósok, pásztorok, juhászok és külö­nösen kedveltek a csikósbőrű kulacsok. A múzeum falain a pásztoréletet megörökítő képek láthatók. Fújtató, vág­tató lovak, éghasadásos, mennydörgő viharok, táncoló csikók, legelésző birkanyáj, egymásnak ugró bikák élet­halálharcát ábrázolják a ké­pek. Glatz Oszkár, Be­­nyovszky, Visky, Edvi Illés, Aba Novák neveit olvasom a képek sarkában. Itt mutogatják a mátai biz­tos hajdani hintáját, a süveg­cukor alakú, ősrégi pásztor­kunyhókat, az .ökrök-vonta kezdetleges szekereket, az á­­gasra akasztott bográcsot amelyben a paprikást főzték. Egész tárházát őrzik itt a pus­káknak és a revolvereknek. A tízujjú, ólmosvégű karikás ostor volt a legfélelmetesebb fegyver. Ezzel vívták halálos párbajukat a puszta mindenre elszánt fiai. A kilenclyukú híd évszáza­dos nevezetesség. Alatta a nagy forróságban mozdulat­lanul pihen a Hortobágy folyó. Az úttörők szájtátva hallgat­ják a tanárok előadását. A történelemről, a pusztai élet­ről, a 48-as szabadságharc­ról beszélnek. Velük megyek le a híd lábához. A rab a börtön falára írja utolsó üze­netét, Kossuth menekült sza­badságharcosai ide vésték be nevüket. Itt bujdosott Szegedi György főhadnagy tizenkét honvédjével. Ez a pár sor emlék maradt meg róluk, Molnár Pál író összegyűjtöt­te a hortobágyi legendákat, be­tyártörténeteket. Járt erre hajdan Rózsa Sándor is. Ezen a kilenclyukú hídon hajtották át az elkötött jószágot, Bécs­­nek. Áll még a híres Med­­gyes-csárda is. Ez a hely ar­ról volt nevezetes, hogy köz­vetlen a két megye határán épült. Az ivóból alagút ve­zetett egyik megyéből a má­sikba. Ha már most a Hajdú megyei zsandárok üldözték a szegénylegényeket, akkor a­­zok az alagúton átszivárogtak Szolnok megyébe, ahová már nem tehették be a lábukat. A csárda ma már műemlék. Kiesik a forgalomból, csak néha téved be az ivóba ven­dég, aki kíváncsi a régi be­tyártörténetekre. Sós Pista volt az utolsó betyár, akit itt fogtak el a zsandárok a Hor­tobágyon. Vele lezárult a be­tyárromantika. A fütykösök, görbebotok, az olmosvégű ka­rikásostorok és a buzogányok már bekerültek emléknek a múzeumba. A csárda képe is megszelídült. Kertjében ba­zsarózsa nyílik, csurig tele virággal. Vonat szeliátaHor­­tobágyot és a turistákat a dé­libáb érdekli. Az ő kedvükért állnak még a gémeskutak és ki törődik ma már avval, hogy mennyi vér hullott erre az ál­mos, tunya földre, amelyen most, júniusban felégett a fű. Minősen legelője a jószágnak. A folyón szétterül a békalen­cse és a sűrű gaz között meg-megbotlik a lábam. Le­húz magához a föld és így esve-hullva látom, hogy a rop­pant mezőségre bíborral át­szőtt tüllcsoda hullott az ég­ből és én érzem, hogy túl mindenen, a csillogó délibáb mögött, a fejjel lefelé tótágas­ra fordult szépséges világban, élnek a magyar halottak... PANORÁMA Az Operák nehéz helyzete A Covent Gardcn, az angol Királyi Opera igazgatósága kö­zölte, hogy a múlt szezonban 1} 5 ezer fontsterling bevétele volt. Ez az összeg azonban csak egy százalékát jelenti a Covent Garden évi költségvetésének. Sir Claus Moser, a világ lég nem látja rózsásnak az intéz­mény jövőjét, mert komoly de^ ficittel küzdenek. Hasonló a helyzet több más hires operá­ban is. így például, a new-yorki Metropolitan múlt évi deficitje 2.1 millió dollárt tett ki. A párizsi opera kiadásai tavaly meghaladták a 23.2 millió dol­lárt, mig a bevétel mindössze nagyobb operájának igazgatója Párbeszéd a visszamondásról FRANZ C. WEISKOPF A barátom kezdte: — Képzeld, Adalbert azt ter­jeszti rólad, hogy önző, anyagias és törtető vagy. — Igazán? — Meg hogy bort iszol és vizet prédikálsz. Továbbá, hogy akik­kel szemtől szemben hízelkedel, azokat a hátuk mögött kigúnyo­lod. — Értem. Folytassuk a játékot. Adalbert persze nem létezik, a többit is kitaláltad. Belebújtál egy visszamondó bőrébe, maradj ott még egy kicsit. Mi célod le­hetett ezzel? — A célok előtt nézzük a va­lószínű indítékokat. Fecsegő va­gyok. Ha nem jut eszembe sem­mi, mondom azt, ami éppen eszembe jut. A másik: bajkeverő vagyok, csak úgy, szórakozásból. — Az indítékokból elég. A cél? — Szintén többféle lehet. Most magamat játszom, mint vissza­­mondót. Éket akarok verni közé­tek. óvakodj tőle, bennem jobb szövetségesre találsz. Esetleg ki akarlak hozni a sodrodból. Bosz­­szant a nyugalmad, az elégedett­séged. Naiv vagy, hiszékeny, ke­rülöd a fölösleges ütközéseket. Holott — a szerepem szerint — úgy szép az élet, ha zajlik. Ha mindenáron zajlik. — És mondd csak, mi történ­nék, ha szavaidban kételkedve szembesíteni kívánnálak kedves Adalbertünkkel? A leghevesebben tiltakoznék! Olyan tiltakozást még nem is hal­lottál. Elvégre én baráti bizalom­mal tájékoztattalak, és te képes lennél ezzel visszaélni? — Tiltakozásod beismerés. Ha­zudtál. vagy legalábbis túloztál. — Á visszamondásban, még az egyszerű elmondásban is mindig van túlzás, ferdítés. Más a hang­súly, és mindjárt más a szavak súlya. Figyeld csak ezt a három jelentéktelen szót, „Mit tudom in”, kapásból háromféleképpen eldalolom neked: dühösen, unot­tan, elnézően. — Ügyesen csináltad. — Az isten se színésznek te­remtett, csak a mindennapos gyakorlatunkból tartottam bemu­tatót. A beszéd, jó vagy rossz ér­telemben, mindig célzatos. Akár­mit mondok, szándékom van ve­le. Valakit meg akarok győzni valamiről, adott esetben érdeklő­désem hiányáról. Utóbbit váll­rándítással, fintorral is megtehe­tem. A nyelv mozdulatokból és tagolatlan hangokból született, őseink eleinte csak így tudták ki­fejezni örömüket, bánatukat. Ké­sőbb szavakká finomodott a köz­lés módja, és ... — Eltérsz a tárgytól. — ... és a nyelvi közlés egy­más megzavarására is kiválóan alkalmas lett. Ennek egyik for­mája a visszamondás, amelyben a közvetítő az én saját szemé­lyes tapasztalatomat kívánja pó­tolni. Az ő szavaival, vagyis csak­nem szükségszerűen eltorzítva. A labdarúgás rajongói állítják, ők egészen mást látnak a pályán, mint amit akár a legtárgyilago­­sabb közvetítő riportertől halla­nak. Több szem többet lát, más szem másképp lát, más száj... — Megint eltérsz, erre felelj: mi van, ha valaki igazat mond vissza? Például Adalbert közli veled, hogy feletteseid előbb­­utóbb figyelmeztetésben részesí­tenek, mert újabban mintha ke­rülnéd a munkát. Tegyük fel, ez a színtiszta valóság. Ezt hogyan értékeled? — Hasznos tájékoztatás. Ne­kem is jobb, az emberiségnek is, ha idejében összeszedem magam. Az ilyen visszamondás szülője nem a rosszindulat. Hasonlít a jelzéshez: „Vigyázat! Nagyfe­szültség, életveszélyes!” Köszönet jár érte. S ha már eljutottunk az árnyalatokig, még valamit emlí­teni kell. Szerintem a legártalma­sabb az, amit így neveznék: a múlt Holt-tengerének felkavarása. Valaki évekkel ezelőtt ezt meg ezt mondta rólad. Azóta talán — majdnem biztosan — így vagy úgy minden megváltozott. Ugyan mennyiben válhat javamra, ha véleményt változtatok arról, ami már régen lecövekelt az időben? Így értem a Holt-tenger értel­metlen felkavarását. — A múltból tanulságokat -vonhatunk le a jövőre. — Mondtál egy nagy általános igazságot. A múlt természetesen tovább él a jelenben, és a jövőre is hat. Csakhogy az élet konkré­tumokból áll, hadd mondjak eb­ben az összefüggésben egyet. Éve­ken át jó kapcsolatod volt egy kollégáddal, azután elszakadtatok egymástól. Kellemes emlékét őr­ződ. Vagy közömbös emlékét, mindegy. Tíz év múltán „megtu­dod”, hogy a kolléga folytonégő ellenséged volt, ott igyekezett ár­tani neked, ahol lehetett. Nem rajta múlt, hogy törekvése siker­telen maradt. Helyesled az effé­le utólagos tájékoztatást? — Nem. Most én kérdezek. Ré­szesültél már abban az élmény­ben, hogy valami jó jutott el hozzád kerülő úton? Teszem azt, dicsértek a távollétedben, s ezt valaki sietve tudtodra adta? — Ilyen is volt. Elvétve. Feltű­nően szórványosan. Ügy látszik, ez nem eléggé szórakoztató. Ke­vés benne az ínycsiklandó fűszer. Márpedig a visszamondók azt sze­retik, aminek bőségesen van sa­­va-borsa. Ezért suttognak, cset­­tintenek, hunyorognak. — Védekezés ellenük? — Ellenőrzés, szembesítés, le­leplezés? Nem mindenki kedveli a nagy jeleneteket, a siker is bi­zonytalan. De általában adódik mód az igazság csendes tisztázá­sára. A védekezés elemi szabá­lya : ne vegyük készpénznek a közvetítők szavait, és főként ne igazodjunk hozzájuk hanyatt­­homlok — amennyiben egyetér­­tesz velem. — Egyetértek. Gyenes István 4.2 millió dollár volt. A milá­nói Scala csak állami segítség­gel tartja fenn magát és a bé­csi Operaház a tavalyi évet 34 millió dolláros deficittel zárta, Kurdok éhség­sztrájkja Svédországban Huszonhat kurd származású polgár éhségsztrájkba kezdett Svédországban, miután előző­leg 170 kilométeres utat tettek meg csikorgó hidegben. Arról van szó, hogy 70 kurd férfi és nő illegálisan Svédor­szágba érkezett és letelepedési engedélyért folyamodott, amit azonban a hatóságok eddig nem adtak meg. A kurdok po­litikai menedékjogot kértek Svédországban és remélik, hogy tüntetésük sikerrel jár. Ötödször nem sikerült... Négyizben sikerült Rita Lu­­ciano 30 éves olasz nőnek elha­lasztania kiszabott börtönbün­tetése letöltését állapotossága miatt. Az asszonyt prostitúció miatt állították bíróság elé és 14 havi börtönre Ítélték. Ez közel öt éve történt és azóta Rita négyszer egészséges csecsemőnek adott életet. ötödik terhessége azonban nem sikerült, nem tudta kihor­dani magzatát és ezért köte­lezték a büntetés letöltésére. Női kéményseprők Barbara Plankett (23) az el­ső nő Nyugat-Németországban, aki sikeresen levizsgázott ké­ményseprésből és kéményseprői oklevelet szerzett. Férje, Rolf, — szintén ebben a szakmában dolgozik — boldogan gratulált feleségének. Nyugat-Németországbán je­lenleg 2113-an tanulják ezt a foglalkozást, közöttük 19 lány is. Az utóbbi időben egyre több nő tanulja ezt az eddig kizárólag férfiak által gyako­rolt szakmát. BIZTOS SIKER HA A MENORABAN HIRDET! A ravensbrücki testvérek Az alábbi történetet Anna Seghers beszélte el, amikor hét évvel a száműzetés után (amit ő Mexikóban töltött) egy közös New York-i ba­rátunknál viszantiásbtam. Anna az elsői üdvözlő szavak után nyomban így szólt: — Anyagot hoztam neked, egy olyan történe­tet, amit te „hihetetlen valóságnak” szoktál nevezni. Sajátosan beszélt. Látszólag szórakozottan, de mégis nyomatékosan. Csillogó egyéniségét fia­talos szemei őrizték, és e szemeket a fehér haj még jobban kiemelte. — Igen, én ezt a történetet csak a te gyűjte­ményedben tudom elképzelni, ezért mesélem ;> neked, különben megtartanám magamnak. <! ;> Nevetett, de a nevetés mintha még nagyobb súlyt adott vcdna szavainak. — ígérd meg, I: hogy megkeresed a történetben a valódi erköl­­!; esi tanulságot, nehogy a végén az egész eset a ; | kegyes gondviselés kezenyomát viselje magán, i| S itt türelmetlenül félbeszakította magát: i; — Ugyan miféle jóságos gondviselést igazol ' ’ három ember sorsa, amikor százezreket a gáz­kamrában és vesztőhelyen pusztított el a fa­sizmus! Erre az igazi csodára, amit most el­mesélek, nincs más szó, mint az hogy gyönyö­rű. Te tudod — fogta halkabbra a hangját —, hogy én hiszek a csodákban. Léteznek ilyen, i; különleges kategóriába sorolható események; éna valóság csodáinak nevezem őket Ha ilyet észlelek, az mindig a gyermekkar hangulatába, a mesék világába sodor Rágyújtott egy cigarettára. És én most meg­kísérlem úgv visszaadni a történetet, ahogy 6 elmondta nekem. — Akkoriban, amikor a harmadik birodalom jjfneomláns ténnyé vált, amikor a német or­­■águtafcúii emberek ezrei kóboroltak, a kon­oeataeáeiós táborokban a szövetséges csapatok gázzal elpusztított gyerekeket, élve elégetett zsidókat találtak, az a néhány Mexikóban élő család, amely ott talált menedéket a nácizmus elől, úgy döntött, hogy harminc német árva gyereket vesz magúhoz új hazájában, és saját gyermekeként felneveli. Ez fáradságos, türel­met, pénzt igénylő, bátor vállalkozás volt. A terv megvalósítására alakult bizottság nem­egyszer kénytelen volt meghátrálni, a szállítás i; problémái, a bürokrácia furfangjai, az útlevél­lel kapcsolatos nehézségek miatt. Megszámlál­hatatlan egyéb akadályokba is bele-beleütköz­­tek. Végre mégis minden rendbejött, az akadályok elhárultak, és 1946 egyik szép őszi napján egy brazil tehergőpnsről partra szálltak Veracruz kikötőjében a várva várt gyerekek. Minden kis jövevény szegényes kis batyuján egy karton volt, amelyen személyi adatait tüntették fel. Két batyu kartonja üresen maradt: egy hat­éves forrna kisfiúé és egy valamivel fiatalabb kislányé. Egyebet nem tudott róluk senki, mint hagy. a ravensbrücki tábor mellett találták őket, és fettétefczhetően testvérek. Amikor megnézték az árvák elhelyezésének tervét, kiderült, hogy a két kicsit, akinek a személy­azonossága nem volt megállapítható, elszakít­ják egymástól, két különböző családhoz kerül­nek. A fiú Acapulcóba, a kislány Pueblába Mikor a kislány felfogta ezt, kétségbeesetten csimpaszkodott a bátyjába, és szívtépő zoko­gásba kezdett. Sem szép szóval, sem habusga­­tással nem lehetett megnyugtatni. A kislány bánata annyira meghatotta B. házaspárt, akik magukhoz fogadták őt, hogy elhatározták: bármi történjék is, a kisfiút is magukhoz ve­szik. Ezt azonban könnyebb volt elhatározni, mint keresztülvinni, mert az acapulcói család semmiképpen sem akarta a kisfiút átadni, és sok-sok rábeszélés, könny és Ígéret árán lehe­tett csak meggyőzni őket. Végre ez is megtörtént, és a házaspár elutazott a két gyerekkel Puehlába. B. asszony otthon fedezte fél, hogy a gyerekeken még mindig a ravensbrücki holmik vannak. Azonnal hozzád fagott az átöltöztetésükhöz. A régi ruhákat batyuba kötötte, hogy majd odaadja a rongygyűjtőnek. Lefekvés közben átvillant az agyán, hogy egy-egy ruhadarabot eltesz emlékbe, mondjuk, a kis kötényt meg a kisfiú kabátját. Ki tudná leírni B. asszony megdöbbenését, amikor a kis kabát zsebében elmosódott, ceruzával irt cédulát talált, a kö­vetkező üzenettel: „Ezeket a sorokat elszállí­tásom előtt egy órával írom. Semmi remé­nyem sincs rá, hogy a két gyermekemmel ta­­lákozom még az életben, én azonban őrült mó­don mégsem adom fél a reményt, hogy gyer­mekeim megmenekülnek innen, és valahol me­nedéket találnak, segítséget kapnak. Ha ez a reményem mégis valóra válna, arra kérem gyerekeim oltalmazóját, hogy egyetlen nővé­remet, aki életben maradt, mert külföldön él, értesítse az alábbi címen.. És ez a külföldön élő nővér nem volt más, mint B. asszony. <l«59) Fordított»: BASSA GYÖRGY NÉ GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DE5 NEIGES — MOTREAL 733-1161 ---- 733-5576 ELLENDALE MEDICAL BUILDING ALLIED TRAVEL BUREAU Ltd. AZ ÖSSZES REPÜLŐ ES HAIÚZASI VÁLLALATOK KÉPVISELETE 5300 Cote des Neiges Rd. TEL733-4614, -----------------------------737-5218 Útlevelek * Vízumok * Hotelfoglalások Forintutalván,vök, gyors és pontos intézése. Magyarországi látogatások, olcsó csoportos IZRAELI UTAZÁSOK Montreálból minden időben. Jegyek részletre, vagy kreditkártyára is fizethetők Részletes felvilágosításért hívja:kissné, Klárái D!S252SE5ESÍ5H5E5ESH52SESES2525H5HSESE52S2SESE5SSE5HS2SESHSE5e5HSES25ES252S?S!SZ52.5tSZSH5H525ES2ffi,í Több mini 25 éve a szakmában fy ~\, KOSHER QUALITY BAKERY Mindenfajta kenyér, sütemény, deliealessen frissen naponta Kitűnő minőség 731-3883 Corner Bourett & Victoria Ave. Az elhunyt Dr.I.HAJDL FOGORVOSI gyakorlaltát ( praxisát) átvettem Belegeil tisztelettel várom Dr.REUBEN D. HUBAR FOGORVOS-SZÁJSEBÉSZ 5757 DECELLES AVE. Suite 102 Montreal Tel: 731-0921 vagy 731-1448 J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE. Új tel 843-7213 4+++»+++++»++»»♦»»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents