Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-11 / 661. szám
1977 június 11 * MENORA 9.oldal Az igazi értelmiség, belső emigrációban, a múlt felé fordul Egyetemi élet a mai Kínában Kínában kevés az egyetemi hallgató. A világ legnépesebb országa mindössze tizenhatszor annyi főiskolást számlál, mint a háromszázszor kisebb Izráel, s az egyetemi férőhelyek száma szigorúan korlátozott. Csak minden ötvenedik jelölt jut be végülis valamelyik fakultásra, s hogy az ötven közül melyikük, azt sem a tanulmányi eredmények, hanem a pártszervek döntik el. A nyugati világ a legutóbbi évekig igen keveset tudott a kínai főiskolai életről, ugyanúgy, mint a kínaiak hétköznapi életéről általában. Éppen ezért különös érdeklődésre tarthat számot azoknak a nyugat-európai főiskolásoknak a tapasztalata, akiknek részük volt abban a kivételes kalandban, hogy „csere-diákként” beiratkozhattak a pekingi egyetemre, illetve a pekingi nyelvtudományi intézetbe. Egyikük, bizonyos Klaus Belde, a „Dér Spiegel” című nyugatnémet hetilapban részletes beszámolóban ismertette pekingi élményeit. Az alábbiakban ebből emeltük ki a jellemzőbb, általánosra utaló részleteket. Amikor Klaus Belde, Pekingbe utazott, már meglehetős „véndiáknak” számított: huszonhét éves volt. Megelőzően a göttingeni és a bonni egyetemeken tanult politológiát és szinológiát, majd a moszkvai Puskin-intézetben orosz nyelvet és irodalmat. Egy tanévet töltött Kínában ösztöndíjasként. Az ösztöndíjából nem dúslakodhatott, minthogy 100 jüant (kb. 550 fontot) tett ki, ingyenes bentlakással. A vállalkozó ícedvü véndiákról a „ Dér Spiegel” szükségesnek vélte megjegyezni, hogy a nyugatnémet hadsereg tartalékos hadnagya. Föltehetően, ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy nem valamiféle forrófejű ifjú maoistáról van szó. A pekingi nyelvtudományi intézetben, messze kívül a fővárostól észak-keleti határán, külföldi ösztöndíjasok tanulják a. vendéglátó ország nyelvét, mielőtt még nekikezdenének szaktanulmányaiknak. Egy második részlegen kínai funkcionáriusok és diákok tanulnak idegen nyelveket. Az intézet kereken húsz éves. Főépülete a sztálini idók arhitektúrájának „cukrászstílusát” idézi, a melléképületek cicomázatlan kaszárnya-stílusban épültek. Az osztálytermek szükek és falaik nem kellően szigeteltek, olyannyira, hogy télen a központi fűtés ellén©P0B3is Ava/tbaksabáLtoanr^n kell ülni áz előadásokon. A bel- és külföldi diákok egy hodályszerű nagy teremben esznek, a tanítóknak és az adminisztratív vezetőségnek külön menzájuk van. Az alacsony ösztöndíjnak megfelelően a menza-étkezés olcsó, meglehetősen egyhangú, fehérje és vitaminszegény. A főfogás rizs főzelékkel vagy szójával, nagyritkán egy kevés kövér disznóhússal. A leggyakrabban fogyasztott ital nem a tea, amely drága és luxusszámba megy, hanem a forró víz, amelyet egyben orvosságnak is tekintenek mindenfajta baj ellen. A külföldiek által lakott épületekben tussoló, televíziós terem és központi fűtés is van. Mindez hiányzik a csak belföldiek által lakott épületekből. A külföldi diákok kétágyas szobákban laknak, gyakran egy kínai szobatárssal; a kínai diákok hetedmagukkal, egy valamivel nagyobb helyiségben. Korareggel, hat órakor, akárcsak a pekingi egyetemen, vagy az „U j Kín a” műegyetemen a nyelvtudományi intézetben is harsány trombitaszó ébreszti a diákokat a teljes hangerőre bekapcsolt hangszórókból. A trombitaszót a rádió korareggeli hírei követik. A diák ezközben mosakodni és a reggeli tornagyakorlatokra, majd reggelizni megy. A tanítás közvetlenül a reggeli után kezdődik és kétórás ebédszünettel délután is folytatódik. Olykor a délutánokat a testedzésnek, vagy akárcsak az estét, az egyéni tanulásnak szentelik. Az ugyancsak délutánra beütemezett politikai tevékenységből a külföldi diákokat szabályszerűen kirekesztik. Este tíz órakor újabb trombitaszó jelzi a takarodót. Hivatalosan nagy súlyt fektetnek a testedzésre, azaz, „a test megacélozására”. A gyakorlatok azonban kiábrándítók. Korareggel a kínai diákok osztályonként, zárt kötelékben, futólépésben vonulnak az udvarra. Az ütem azonban a legkevésbé sem fárasztó és az ezt követő testgyakorlatok sem izzasztóak. amit a hangszórókból áradó pattogó ritmusú kísérő zene és harsány parancsszavak sem leplezhetnek. Ennek oka talán az is, hogy főiskolások csak a legritkább esetben engedhetik meg maguknak a torna-felszerelés luxusát, és mindennapi ruházatukban kénytelenek sportolni. Eltekintve azonban attól, hogy a kötelező tornapenzumot nem sok lelkesedéssel tudják le, sok főiskolás szenvedélyes kosarazó és asztali-teniszező. Ki lehet Kínában főiskolai hallgató? Ezt„a tömegek döntik el”, amely kifejezést használják minden esetben, ha a pártvezetőség határoz el valamit. Az időnként lezajló kritikai kampányok azonban arra vallanak, hogy a döntés e vonatkozásban távolról sem elfogulatlan, s nem utolsó sorban a prptekció, meg a sógorság-komaság határozza meg a jelölt esélyeit. Máskülönben az úgynevezett kultúrális forradalom óta Kínában nem léteznek többé professzorok, csak „főiskolai tanítók” ,akik között lényeges különbségek mutatkoznak az előképzettségben a szaktudást s a pedagógiai érzéket illetően. A nyelvtudományi intézetben például gyorstalpaló kurzuson kiképzett tanítók oktatnak valóban felkészült pedagógusokkal együtt. A külföldi diákok mellé ráadásul egy „gyámot” is kirendelnek, őhozzá kell fordulni a bürokráciával való kapcsolatok minden kérdésében, továbbá ő intézi például arfuhajegyek és a kultúrális rendezvényekre való belépő jegyek szétosztását is. A tanítás az egyetemen nagyjából szövegek memorizálására szorítkozik, s szigorú osztály-keretek között zajlik le. Egy kinevezett osztály-ügyeletes, többnyire a népfelszabaditó hadsereg volt katonája gondoskodik a rend és a fegyelem megőrzéséről. A kultúrális forradalom óta nincsenek vizsgák, osztályzatokat is csak a külföldiek kapnak. Tanulmányaik befejezése után a kínai diákok bizonylatot kapnak az egyetem elvégzéséről. A külföldiek a kínai nyelv elsajátítása után választhatnak, hogy a nyelvtudományi intézetben óhajtanak-e tovább tanulni és elmélyíteni tudásukat, vagy pedig beiratkoznak a pekingi egyetem valamelyik, számukra elérhető fakultására. Ezek a fakultások a bölcsészet, kínai nyelv és irodalom, valamint Kína ókori ás újkori története. A tanulmány-anyag természetesen szoros összhangban van az uralkodó ideológiával, még az ókori történelem oktatását is aktualizálják. A tananyag túlnyomórészt kizárólag főiskolai használatra szánt, sokszorosított és kötetbe fűzött szövegekből áll. Kiegészítésül felhasználható még a könyvüzletekben hozzáférhető irodalom. A kínai könyvüzletek speciális tankönyv-részlegei azonban a külföldiek elől el vannak zárva. A fontosabb, időszerű, politikai közleményeket, mint például a Vörös Zászló című központi ideológiai folyóirat vezércikkeit, közvetlenül beillesztik az oktatási anyagba tekintet nélkül az eredeti tantervre. Az idegen nyelveket tanuló kínaiak is ugyanezeket a szövegeket tanulmányozzák, csak éppen nem kínaiul. A Kínán kívüli életről a diákoknak alig van fogalmuk. Általános tapasztalat például, hogy a Friedrich Engels által több mint száz évvel ezelőtt felvázolt európai álláspontokat, amelyek a korai kapitalizmust jellemezték, a kínai diákok mai realitásnak hiszik. Az oktatás Kína-központiságára jellemző, hogy például egy angolul tanuló kínai diák az alábbi képzelt helyzetbe gyakorolja az angol nyelvet: Egy angliai gyár udvarán Li mester összetalálkozik Smith mesterrel, és felajánlja, hogy mesél neki valamit a Kínában éppen most folyó kritikai kampányról Lin Piao és Konfuciusz ellen. Smith mester az ajánlatot örömmel fogadja és alig várja a tájékoztatást. Kínai szepontból a legfontosabb a tanaanyag ideológiai tisztasága, s nem az, hogy fedje a valóságot. Efelett a minden főiskolán jelenlévő „munkás propaganda csoport' őrködik. A kínai kollegákkal való együttélés mindemellett többnyire mentes a bonyodalmaktól. A kínaiak megszokták, hogy egyéni érdekeiket ne mutassák, s rendkívül tartózkodók. Az individualitásra való törekvés máskülönben sem volt soha kínai eszmény, ma pedig különösképpen elítélendőnek tekintik. ami megkönnyíti a csoportéletét. A csoport-kényszer természetesen a ruházatra is kiterjed. Egy diáklány, aki a meleg évszak beköszöntésekor magával hozott otthonról egy nyári ruhát, csak azután szánta rá magát, hogy viselje is, miután más lányok is ruhába öltöztek. (Télen a nők is nadrágot és zubbonyt hordanak.) Textilneműek és gyapotholmik, az árukról nem is beszélve, csak jegyre szerezhetők be. Egy főiskolás ruhatára rendkívül szegényes, egykori katonák az egyetemen is egyenruhájukat hordják. Aki a pekingi hideg télben vattázott kabátban járhat - kelhet, az boldognak mondhatja magát. Mások több réteg vékony ruhaneműt 'öltenek magukra, s hogy valaki elég melegen van-e felöltözve, azt az egymás fölött hordott ruharétegek számán mérik le. Egy kerékpár a legtöbb diák számára lehetséges. Kínában a főiskolásokat máskülönben még nem tekintik felnőtteknek, s szigorú fegyelmet követelnek meg tőlük, továbbá, hogy „tiszteletteljesen tanuljanak” az idősebbektől és a párt funkcionáriusaitól. Ll *** ■ Jegyzetelő” kínai diákok. A kínai rendszer legjellemzőbb vonása máskülönben a szembetűnő szakadék a tömegek politikai tevékenységének elméleti igénye és a mindennapi gyakorlat között. A felületes szemlélő számára úgy tűnik, hogy a kínai a világ politikailag legaktívabb nemzete: mindenféle jelszavas transzparenseket látni, tömegfelvonulásokat, még a legkisebbek is az óvodában egy olyan balletszámot mutatnak be a látogatóknak, amelyben szétzúzzák a párt ellenségeit. A propaganda minden területen fortissimoban zajlik, a pártszervek rendületlenül törekednek a hősies küzdelem légkörét varázsolni az egyszerű emberek köré, olyan tükröt tartani a nép elé, amelyben acélizmú harcosnak látja önmagát. Ám ellentétben ezzel a látszattal, a hétköznapi élet határozottan politikamentesen zajlik. Ami kívülről nézve spontán megnyilatkozásnak tűnik, a valóságban mindössze a kötelező gyakorlat rutinszerű letudásának bizonyul. Aki hosszabban él Kínában, végülis azzal a benyomással marad, hogy a lakosság nagytöbbsége kizárólag a minden hősies jellemvonást nélkülöző mindennapi élet foglalatosságaival, személyes problémáival és kis személyes élvezeteivel törődik. Mao műveinek tanulmányozására alakult önkéntes tanulóköröket sehol sem látni, ezzel szemben a meleg évszakban Peking járdái és kapualjai teli vannak kártyázó, vagy Weiji-t (kínai sakkot) játszó emberekkel. Egy fiatalasszony, ugyancsak diáklány, egyszer megkérdezte egy külföldi diáktól, hogy esténként mivel tölti a szabadidejét. „Természetesen Mao műveinek tanulmányozásával” — hangzott tréfából a válasz. A kérdező elcsodálkozott: „Csakugyan érdeklődik a politika iránt?” Mire a külföldi: „Nyilván ön is remélhetőleg?” A nő azonban mosolygott: Nem — mondta —, én egészen hétköznapi ember vagyok. Esténként, amikor hazaérek, eljátszogatok a kisfiámmal, beszélgetek édesanyámmal, aztán lefekszünk... Természetesen senki sem követ el bolondságot, hogy megpróbálja kivonni magát a kötelező politikai gyakorlatok alól. A nagy propagandisztikus hűhó emelett nem »is marad hatástalan a fiatalabb nemzedék egy részére, akik számára lehetővé teszi, hogy „ifjú hősként” a politikai harc középpontjában lássák magukat. A katonaságon kívül, kétségtelenül a diákság a leginkább befolyásolt és politikailag legaktívabb csoportja a lakosságnak. Ám a diákság politikai elkötelezettsége is lényegében üresjáratu aktivizmus. amely a hivatalos jelszavakat visszhangozza. Az úgynevezett politikai vitákon a vélemények sohasem megoszlóak, a vita nem a szempontok tisztázását jelenti, hanem a minden kritikán felül álló kiinduló tétel többoldalú alátámasztását. A mindennapi politikai élethez természetesen elengedhetetlen a jelszavakban való gondolkodásmód elsajátítása, továbbá ennek megfelelően a „hősi tenorban” való fogalmazás. Amikor például a nyelvtudományi intézetben az egyik tanuló az alábbi példa-mondatot írta le házifeladatában a határozói mellékmondatok szemléltetésére: „Előreláthatatlan nehézségek miatt a feladatot csak későn sikerült befejezni”, a tanító ezt a következőre javította ki vörös tintával: „Az előreláthatatlan nehézségek dacára, a feladatot sikerült határidő előtt teljesíteni.” Hogy az értelmiségi rétegben olyan körök is akadnak ,akik nem értenek egyet — különösen kultúráiig vonatkozásban — a hivatalos politikával, az bizonyosra vehető. Ám a fennálló rendszerrel szembeni minden ellenállás abszolút kilátástalansága e körök számára ' a belső emigrációt hagyja meg egyetlen kiútként. Minthogy a határokon túli világgal Kínának alig vannak szellemi kapcsolatai, a belső emigráció a kínai történelem és kultúra tanulmányozása felé fordul. „Az értelmiségiek körében” — árulta el nekünk egy fiatal nő — „az igazi értelmiségiek körében” — tette hozzá nyomatékosan, miközben jelentőségteljesen ránk nézett — „ma nagy divat a klasszikusokkal törődni”. LUXURIOUS HARBOUR HOUSE 102nd Street On the Ocean l -2-3-4 or more week holidays 1 week 2 weeks 3 weeks Kitchenette 229 289 349 Kitchenette plus car * 259 319 379p-Kosher kitchenette on request person dou WMMMiiviWiBMiBrri'AV ............ . -t. •. * Economy car for one week with unlimited mileage Rates quoted include: return airfare, transfers to and from airport in Miami, kitchenette or kitchenette plus car. HOTEL Crquiii 40 th Street on the Ocean 0 1 week 2 weeks 3 weeks 289 429 559 IIMC: Airfare, Transfer in Miami, 2 kosher meals daily ISRAEL és bármelyik EURÓPAI VÁROS 22-45 napra ^888.“’ (Május 31-ig) IFJÚSÁGI JEGY 1 EV RE $603.MINDEN NAP INDULHAT * APEX T0R0NT0-BUDAPEST-T0R0NT0 SZEPT. 1-től *450.-60 nap elővétel szükséges. 2 HEJ BUDAPESTEN 499.-tól Heti kétszeri indulás (szerda es péntek) Londonon keresztül, 60 nap elővétel szükséges! HOZASSA KI ROKONAIT BARATAIT ISMERŐSEIT MÁR *399.00—tői APOLLO TRAVEL 651-4102 1500 BATHURST ST., TORONTO 651-4333 PANNÓNIA DELICATESSEN 557 St.Clair W. 651-3318 MAGYAR CSEMEGÉS A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKEN NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI MEGNYÍLT Ú] ÜZLETÜNK TÜNK Jé az 5 32Eglinton Ave. alatt 4»»-50»2 MINDKÉT ÜZLETÜNKBEN; IMPORTÁLT EURÓPAI ételkülőnlegességek meleg és hideg büfé, finom saláták, szendvicsek helybeli fogyasztásra és elvitelre. Szemeskávé - sütemények - fagylalt - szalámik - felvágottak Tulajdonos o DEUTSCH HÁZASPÁR
