Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-04 / 660. szám
10 oldal MENORA 1977 június 4. folytatás Mikecz hirtelen kilépett a körülötte gyűrűző csoportból. Arca szürke volt, töredezett, mintha a kemencékből áradó izzás kiégette volna. — Hagyd abba, — mondta rekedten. — Ti meg mit bámészkodtok itt? Kotródjatok a dolgotokra. Süketek vagytok? Mozgás! — A darus szó nélkül visszahúzódott a fülkéjébe: Mikecczel nem volt tanácsos ujjat húzni. A daru alatt lábatlankodók népes és hangos csoportja közben már elnémult, majd engedelmesen szétvált s utat nyitott Mikecznek, aki szótlanul, lassú léptekkel haladt el köztük, anélkül, hogy a fejét felemelte volna. PÓSTHA BOLDIZSÁR, a Martinműhely alapszervének párttitkára a fülledt, levegőtlen üvegkalickában ült, a csarnok túlsó végén, a sárgán és vörösen vibráló fények rácsai mögött, dermedten. mintha odaszegezték volna a székhez. Sejtelme sem volt arról, hogy a lassan, leszegett fejjel közeledő férfi (akivel több, mint négy hónapja nem volt beszélőviszonyban, az utolsó hetekben pedig már nem is köszöntek egymásnak,) mit akarhat tóle, noha abban sem volt bizonyos, hogy egyáltalán hozzá igyekszik. Póstha Boldizsár szerette volna hinni, hogy nem hozzá jön, de ez valószínűtlennek látszott... Mi a fene üthetett beléje, gondolta a párttitkár. Kizárt dolog, hogy ez a makacs barom kezdeményezze a kibékülést. Dühös volt Mikeczre, annak meglepően ostoba viselkedése miatt, szégyellte magát a szaktársak előtt s ugyanakkor furdalta a lelkiismeret, hiszen ez az egész átkozott fegyelmi eljárás hem az ő gondolata volt, ellenkezőleg, ó maga mindent elkövetett, hogy eltussolja az ügyet, de a pártközpont ragaszkodott ahhoz, hogy... Micsoda lehetetlen fráter! Négy hónappal ezelőtt, a legutolsó normarendezés idején, amikor a pártközpont előadója a Martin alapszervi taggyűlésén, a legnagyobb lendülettel és lelkesedéssel ismertette az új normák várható hatását a termelékenység emelkedésére s — ezen keresztül, természetesen, — a munkásosztály színvonalának gyors növekedésére, Mikecz felállt, szó nélkül végigment a kis termen s úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy az előadó birkán rekedt a szó: ezt nem lehetett megtorlatlanul hagyni, hiába igyekezett Póstha Boldizsár, annál inkább sem, mert az egész üzemben, ahol az új normarendezés idegességgel vegyes nyugtalan feszültséget váltott ki, napokon át másról sem beszéltek, mint erről; s a váratlanul, pofonként becsapódó ajtó visszhangja még hetek múltán is teliszájú hahotára ingerelte az embereket. Mikecz József ellen három nap múlva pártfegyelmi eljárás indult. A PÁRTTITKÁR lassan emelkedett fel a székről a forró, ideges csendben, mely a kivágódó ajtó hasadékán hirtelen besurrant a szűk, fülledt levegőjű üvegkalickába, mint egy egér. Most már bánta, hogy nem szökött meg abban a pillanatban, amikor észrevette a közeledő olvasztárt. De már késó volt, s a menekülés gondolata, mely az imént még az egyetlen megoldásnak látszott, hirtelen szégyenletesebbnek és gyávábbnak tűnt, mint bármikor. Ki elől futottam volna tulajdonképpen..? Lopva az olvasztárra pillantott: arca komor volt, fenyegető és ismeretlen, mintha valaki sósavat loccsantott volna rá, mely lemarta róla a meghitt szögleteket, jólismert ráncokat, szemölcsöket, hajlatokat. A párttitkár enyhe szédületét érzett. Mire gondol? Azelőtt mindig tudta, hogy mire gondol, s most nem tudta, nem tudta! i e — Rágyújtasz? — kérdezte rekedten. Mikecz orra elé tolta a horpadt, kormos pléhdobozt. De az olvasztár nem nyúlt a cigarettához. Hallgatott. — Az isten lovát, — morogta a párttitkár száraz dühvei, — mért nem nyitod ki a szádat? Megkukultál? Úgy nézel rám, mintha megöltem volna az anyádat. Beteg vagy te, öregem? — mondta. Aztán hozzátette: — Hetek óta figyellek. Úgy nézel ki„ mint akit megrágtak és kiköptek. Miért nem mész orvoshoz? — Voltam, — szólalt meg az olvasztár váratlanul. — No látod, — mondta a párttitkár kissé meghökkenve (mert úgy tűnt neki, hogy Mikecz hangja, mióta utoljára hallotta, furcsán megvastagodott, mintha a hosszú hallgatás érdes szövete a hangszálaira tekeredett volna), s mégis némiképp megkönnyebbülten. Most egyszerre örült annak, hogy mégsem szökött meg előle. Sohasem bocsátotta volna meg magának. — És mit mondott? — Semmit, — válaszolta Mikecz. — Nem jött be. — Nem jött be! — ismételte a párttitkár, s érezte, hogy a düh forrósága, amit egy szempillantásnyira mintha lehűtött volna valami különös, csendes meghatottság nedves permete, újból felizzik a testében. — Vén szamár vagy, mostanában egyre nagyobb szamár vagy! Hát ha nem jött be, miért nem mentél el a lakására? Nem tudod a címét? — Voltam, — mondta az olvasztár szárazon. — Ha azért jöttél, hogy bohócot csinálj belőlem, már mehetsz is! — A válla idegesen megrándult. — Azok az idők régen elmúltak, amikor... — Hirtelen elhallgatott. Kinek az emlékei voltak ezek a színtelenül gomolygó, örvénylő ködfoltok? S vannak-e emlékek egyáltalán? Miért kell emlékeznünk arra, ami nem is velünk történt? S ha velünk történt, miért nem emlékezünk rájuk? Ostoba ernyedés zuhant rá, értelmetlen, híg elgyengülés. De összeszedte magát. — Nem vagyok kíváncsi a hülye vicceidre, — sziszegte. Igyekezett nagyon határozottnak látszani. — Nem? — kérdezte az olvasztár. — Mit mondott az orvos? — Elutazott, — válaszolta Mikecz. A párttitkár inge ujjával megtörölte a homlokát. Torka egyszerre kiszáradt. — Hová? — kérdezte aztán alig hallhatóan. — Gondolkozz, — mondta az olvasztár. — Eredj a fenébe, — morogta a párttitkár. — Azt hiszed, nekem nincs egyéb dolgom, mint a te üres hetvenkedéseiddel foglalkozni? Megmondod vagy nem mondod meg, nekem nyolc. — Látta magát, amint fölényeskedést mímelve, hozzátámaszkodik a poros asztalhoz, ujjai közt a lassan-lassan körméig égó cigarettával, borostásan, öregen, elhasználtam mintha a céltalan kérdezősködés szennye borította volna el az arcát. Szemhéja elnehezült, alig tudta megakadályozni, hogy le ne csukódjék. — Hová utazott? — kérdezte. — Gondolkozz, — ismételte az olvasztár tagoltan. Megint az a fagyos szorítás a szíve táján: szétsugárzott a hideg a belsórészeiben, miközben a bőre tüzelt, mintha egy ismeretlen erő a kemence falához taszította volna. Öt nappal ezelőtt találkozott vele utoljára. Műszak után együtt mentek haza. Gyakran mentek együtt. Az orvos dühös volt, hadonászott, minduntalan a szemüvegét törölgette, mintha az indulatok párája elhomályositotta volna felületét. A Gyorsvasút megállójánál zsibongó esti tömeg körülfolyta őket, arcok bukkantak fel mellettük, mögöttük, előttük, ismerősök és ismeretlenek, már nem emlékezett rájuk, pedig most megfeszítette minden erejét, hogy felidézze az alkonyi fény pergő ezüstjében vibráló alakokat, de azok nem engedelmeskedtek már ennek a kapkodó kényszernek, füstté válva libegtek a zsúfolt perrónon, mint a kísértetek. Felgyulladtak a lámpák. Befutott a vonat. Tülekedés, kiáltozás. Aztán csend. Hányán látták őket? Tizen? Húszán? Százan? Ezren? Milliónyian? Kik láthatták őket? A fülkében, közvetlenül velük szemben egy szikkadt, sárgabótű öregasszony kucorgott, fekete fejkendóvel, olvasót morzsolgatva. De lehet, hogy éppen a Csavargyár főmérnöke volt, annak ilyen betegesen sárga a bőre, az a nagyhangú, mellverdesó fráter, akivel egy alkalommal alaposan összerúgta a port s aki talán most arra spekulál, hogy... De hiszen a főmérnököt három hónappal ezelőtt valamilyen szabálytalanság miatt áthelyezték Újpestre, hogyan lehetséges, hogy mégis... A sárgabőrű öregasszony ráemelte véreres szemét. — Nem igaz, — mondta aztán. Az olvasztár egykedvűen vállat vont. — Akkor hazudok, — mondta. — Rágalmazol! — Kiabált, noha pontosan tudta, hogy semmi értelme nincs a kiabálásnak, mégis jólesett hallani a hangját, ezt a furcsa, távoli, idegen kopogást, mellyel a lélek mégegyszer megkísérelte feltörni a bizonytalanság gyenge tojáshéját, hogy kijusson a levegőre, hogy megszülessen. Vagy meghaljon? — Rágalmazol! Mást se tudsz már, csak rágalmazni, te szájhős! — Lehet, — mondta az olvasztár. — Miért nem kérdezed meg? A párttitkár a telefonkagyló felé kapott, de visszarántotta a kezét. Egyszer meghívta vacsorára az orvost, jó félévvel ezelőtt. Csirkepörkölt volt, galuskával, azt szerette. Az orvos késve érkezett, lihegett a sietségtől, már egészen kimeredt a galuska. A feleségét nem hozta magával. Faggatta, hogy miért hagyta otthon az asszonyt, de az csak gyors, kitérő válaszokat adott, ingerülten. Azért a vacsora egészen jól sikerült. Az orvos sokat evett, mohón hányta magába a gyenge csirkehúst, két pohár bor után a nyelve is megoldódott, izgatottan hadonászott, leverte orráról a szemüveget, mindketten kaptak utána, a pillantásuk összetalálkozott. Ez a meztelen, védtelen, kiszolgáltatott szempár nézett most vissza rá, valahonnan a semmiből. — Miért nem kérdezed meg, Boldizsár? — Mert nem dőlök be a provokációdnak, — mondta a párttitkár és elfordult. — Félsz? — kérdezte az olvasztár. — Kitől? — ordította a másik erőlködve s az arca természetellenesen összezsugorodott, mint papírlap a tűzben. — Hát még mindig nem ismersz? Nem félek én magától az atyaúristentól sem! Prédikálni jöttél? — Ismerlek, — mondta az olvasztár. — Mitől vagy ilyen vörös? Azelőtt mindig elsápadtál a dühtől. — Tűnj el, — szólt a párttitkár és szája egyszerre megtelt az undor varcogó homokszemcséivel. — Tűnj el a balfenéken, míg szépen beszélek. — Mindjárt, — mondta Mikecz mozdulatlanul. — Még nem végeztünk. Várj a sorodra. Aztán majd egyedülmaradhatsz az elvtársaiddal, a bizottságaiddal, a jelentéseiddel. Húzd ki magad, Boldizsár, ne állj előttem ilyen görnyedten. Katonásan, Boldizsár. Félsz. Három gyerekkel a nyakamban én is félnék. Kitörne a frász. Nagyon lecsúsztál te az utóbbi időkben, az a baj. Hová tetted a szép egyenruhádat, kapitány? Miért vágtak ki a kerületi pártbizottságból? Még annak a dicsőséges Magyar-Szovjet Társaságnak sem kellettél, pedig azok megelégszenek a hulladékkal. Mi történt veled, Boldizsár? A hatalommal élni kell tudni, elvtárs. De te úgy látszik, még ahhoz is buta vagy, hogy egy kicsit okos legyél. Pedig nem is kell nagyon okosnak lenni. Csak egy kicsit kell okosnak lenni. Miért nem kérdezed meg, Boldizsár? A párttitkár az ócska iratszekrény sarkához támaszkodott; remegett. A sárga és vörös fényekben fürdő üvegkalicka hirtelen mégjobban összeszűkült, a fülledt levegő előbb megsűrűsödött benne, aztán — mintha kiszivattyúzták volna, —egyszerre elillant: a szekrény, az asztal, a két rozoga szék libegni kezdett a légüres térben, értelmetlenül és céltalanul. Érezte, hogy fuldokolni kezd. — Mikor? — kérdezte hörögve. — Mikor? — A délutáni napfény álmosan, szelíden játszadozó szikrái a kemencék felett hirtelen megnyúltak, elvékonyodtak, majd füstöt vetve, fellobbantak. — Három nappal ezelőtt, — mondta az olvasztár s egészen közel hajolt hozzá. — Ez lenne az újtípusú ember sorsa, Boldizsár? A csarnok túlsó fele már lángolt. — Mit beszélsz? — kérdezte a párttitkár, mert nem hallott semmit; egyszerre mintha megsiketült volna a gyorsan elharapózó sistergésben. Mit fognak szólni, ha megtudják ezek odakint? Semmit. Hümmögnek majd, hunyorognak, megvonják a vállukat, ahogy szokták, a háta mögött meg egymásra kacsintanak cinkos vigyorral. Vagy már tudják? Minden égett, lángolt, sercegett körülötte, mint a zsír meg az olaj. Hiszen mindig tudtak mindent, jóelőre. mielőtt ö bármit megneszelhetett volna; régen észrevette ezt, megfigyelte a sunyi arcokon, a félbemaradt mozdulatokon, az akaratlan felnyíló s gyorsan lezáruló szájak suta rebbenésén. mintha az üzemben valamiféle titkos, gondosan karbantartott telefonhálózat működött volna, mely. az ő kivételével, mindenkit bekapcsolt jól kiépített, finom rendszerébe. De hol van a központ? Ki ül a láthatatlan kapcsolótábla mellett? Ki irányítja ilyen fölényes biztonsággal a hírek szerzésének és terjesztésének bonyolult, nagy figyelmet s még nagyobb elővigyázatosságot követelő munkáját? A lángok ott libegtek előtte, az üvegkalicka falához tapadva, sziszegve, nyújtózkodva, óriási vörös pofával. Mikecz alakja megnőtt, betöltötte a szűk teret, elfedte előle a kilátást. — Elegem van, — kiáltotta Mikecz és arca eltorzult. — Hallod. Boldizsár, elegem van! — Miből van eleged? — kérdezte köhögve a párttitkár a fekete füstben s valami szörnyű ütést érzett a koponyáján, elviselhetetlen reccsenést, pusztító fájdalmat, mintha a fölötte lángoló tetőről egy gerenda zuhant volna rá: a szándéka ellenére kiökrendezett, felesleges kérdés üszkös gerendája. Hiszen tudta! Milyen régen tudott mindent, milyen régesrégen, időtlen-idők óta! Tudta, hogy miért kerülte el hónapokon keresztül a barátját (miközben azzal igyekezett felszítani magában a gyűlölet szikráit, hogy amaz kerüli el ót); tudta, hogy miért nem volt képes megnyikkanni. ha véletlenül mégis szembetalálkozott vele; tudta, hogy behúnyta a szemét, betömte a fülét, magyarázatot keresett arra, amire nem kellett semmiféle magyarázat; tudta, hogy miért van szükség az őrjítő hazugságáradatra, s azt is, hogy kinek van szüksége rá, hiszen nemcsak neki hazudtak, ó is hazudott mindig, mindenkinek, elsősorban sajátmagának és mégsem akart tudomást venni r<v most sem. ebben a pillanatban sem, minden idegszála tiltakozott ellene, minden porcikája fellázadt ellene, mintha a végső szorongatottság kínzó örvénylésében a halált érezte volna meg, mely nem akkor következik be. amikor az idő szétrágja az izmok, szövetek, erek titokzatos szövevényét, hanem amikor a . lélek megérti azt, amit... .. — Miből van eleged? — kiáltotta élfulladtan. folytatjuk PATACSI EURÓPAI IMPORT " GYÓGYBETÉTES " NŐI és FÉRFICIPÖK [> 480 Blow St. West TeL 533-8122 / d MIÉRT SÜTNE OTTHON ? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE & BAKERY-NEL. Tol.: 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail l!\ JÓ ll í/IKOS/.TOT AKAR ENNI . staurant BA KELL MENNI PÉNTEKEN: halászlé, ttirőscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltflU borjü, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hivja: A.S. Tatár biztositól 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE.. Telefon: 364 - 6^99 AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVÁGÁSI? BILL S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrászai} is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE., W. * Telef.: 653 - 3779 REAL ESTATE LIMITED 11319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 Családi házak, Bangallowok, Öröklakások, bérházak, űzletházak és investment Propertik. Gulyas (Gr ossz) Mihály a volt nyíregyházi - budapesti ügyvédet ! Tel: 482-1840 * TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot- 15 éve - Torontóban 633 - 1332 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^lelz <=^atilza (ALLEN PHARMACY) GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES, RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. CSÁRDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és itatok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz me*) ,J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINYI Mrs. ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LE 1 - 6318. A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN <• HARTMAN éleimiszerárúháza 210 AUGUSTA AVE-, (Báldwinntl szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. . Telefon: EM 3-8974 BUDAPEST MEAT MARKÉT TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhehen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELES — EREEZER-ORDEK 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel. 531-5202 "6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & I Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk’ a BA LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk.
