Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-21 / 658. szám

1977 május 21 * MENORA 11 oldal ’’Fűszer-Csemege’* hirdette egy tábla nagyképűen a kis üz­let felett, ahová három lépcsőn kellett felmenni, majd megint egyet lelépni, hogy bejuss a napfényt sose látott helyiségbe, ahol Szilágyi úr és a könyv a kasszán már reggel hétkor szolgálatban volt. Mondanom sem kell ugye, hogy ez az üzlet is a házhoz tartozott. Mindennapos vendég voltam itt nagyanyámmal, vagy Terával, s hosszú ideig szégyeltem, hogy minket so­sem írnak be a könyvbe azzal a nagy tintaceruzával, amit a fűszeres használat előtt min­dig gondosan megnyálazott. Keményen el is határoztam, ha nagy leszek, azonnal beira­­tom magam, s elkezdek tar­tozni elsejéig. Arra is gondol­tam, hogy én is fűszeres le­szek, de nekem nem egy, de két tintaceruzám is lesz.A fű­szerességről azonban lemond­tam mikor meghallottam, hogy Szilágyi úr hajnali négykor szokott felkelni. Gondoltam, ez a tehenek miatt van, hogy friss legyen a tej. Hiszen logi­kus: ha valaki korán fej, frissebb tejet kap. A teheneit ugyan sosem láttam, de tud­tam, hogy ott vannak a függöny mögötti irodában, hiszen ezek pesti tehenek. Csodáltam az óriási stelá­­zsit — ma már tudom 4-5 polc volt csupán — a sok dobozt, ki­­sebb-nagyobb zsákot, s a fehér foghagymafűzéreket, melyek úgy lógtak le a plafonról, mint egy báli éjszaka ottfelejtett szerpentinszalagjai. Vajat csomagolva is árult, de én a hatalmas tömböt a nagy késsel sokkal jobban szeret­tem. Jaj de jó lett volna hoz­zányúlni csak egyszer is. Eb­ben a nagyszerű boltban min­dig minden friss volt, még a tegnapi kenyér is. Különösen nyáron szerettem ott lenni. No nem. Fagylalt az nem volt, de volt légyfogó. Ilyen szépet sose láttam. Hosszú sárga szalagok kígyóztak a levegő­ben, s a fűszeres dicséretére mondva, Igen kevés légy volt rajtuk. Meggyőződésem volt, hogy a papír mézzel van be­kenve, s levontam a tanul­ságot. így jár aki torkos. Kedvenc helyemen a hatal­mas daráló mellett szoktam üldögélni, mire a gyengébbek kedvéért nagy nyomtatott be­tűkkel volt kiírva: TÖKÉLE­TESEN DARÁL. MÁK, DIŐ, STB. djra és újra fel olvastat­tam magamnak Terával, s környezetem derűs csodálko­zására mondataimat így fejez­tem be: satöbbi. Így Szilágyi úr akarva akaratlan hozzájá­rult szókincsem gyarapodásá­hoz, de igen változatos, szá­momra ismeretlen kifejezé­seket hallottam a kuncsaftok­tól” is. Hallatlan izgalommal vár­tam Puskás néni megjelenését aki minden alkalommal így bú­csúzott. Follyon ki a szemem, ha nem fizetek elsején. Szá­momra nem volt kétséges, hogy Puskás néni minden else­jén fizetett, mert ahányszor találkoztunk, mindig megvolt mind a két szeme. Nagyon sze­rettem Inci kisasszonyt ”az ötven éves szőke kislányt”, — ahogy a házban nevezték—. Papájával Húdák úrral élt, ki fekete clottsapkával védeke­zett nyáron a meleg, télen a hi­deg ellen. Inci kisasszony a postán dolgozott, s mindig fe­hér cérnakesztyűt hordott. Friss vajacskáért, tejfölértés túróért tért be majdnem min­den nap, s sosem mulasztotta el, hogy kesztyűjét lehúzva, ujjahegyét belemártva a ki­szemelt árúba megkóstolja azt. ő igen kényes volt arra, hogy friss árút kapjon,—úgy szeretem, szinte harmatos le­gyen — szokta mondani. Úgy hittem, ők mindennap ;scsuszát esznek, s nem tudtam sajnáljam, vagy kine­vessem őket, hogy nem tudják: a husika sokkal jobb. Szerettük egymást Szilágyi bácsival, s a mindig számba­­csempészett savanyú cukor csak mélyítette barátságun­kat. Közös titkunk pedig cinko­soké is tett bennünket. Az e­gyetlen ember ugyanis, akinek elárulta a két tehén nevet: az én voltam. Először mikor kérdeztem, nem akarta megmondani, sőt még azt is megpróbálta el­hitetni velem, hogy nincsenek tehenei. De én nem hagytam magam. Megmondtam neki. I- genis vannak, a függöny mö­gött. Nem vagyok én olyan bu­ta kislány. Hogy kerülne más­képpen mindennap friss tej a hatalmas vaskannákba? így az tán látva, hogy én ’’mindent” tudok, elismerte, s megmond­ta a nevüket: Sári-Mari. Hát nem gyönyörű? Csak egyet kért tőlem. Maradjon ez ket­tőnk titka. Megigértem. Ku­­nyeráltam, csak egyszer, e­­gyetlen egyszer kukucskál­hassak a függöny mögé, de azt mondta: ezek olyan kényes te­henek, ha rajta kívül más is rájuk néz, nem adnak tejet Mi lesz akkor az üzlettel? Ebbe aztán fájó szívvel belenyugod-Az a hajdani ősz számom­ra igen szomorú, csúnya volt. Sokat esett az eső amit utál­tam, mert kevesebbet vittek sétálni. Teri is mindig sírt. Vőlegénye, aki katona volt meghalt, mert elesett. Vi­gasztaltam Terit, majd lesz egy másik vőlegénye aki ügye­sebb lesz és nem esik el. Sajnáltam a vőlegényt, hogy meghalt, de nem voltam jó véleménnyel róla. Micsoda felnőtt férfi az aki belehal egy elesésbe? Anyuék is mindig idegesek voltak, mindig csak a “Lon­dont” hallgatták. Tudtam erről nem szabad beszélni, s nem is szóltam egy szót sem. Különben is volt bajom elég. Egy reggel mit sem sejtve mentem Terával a boltba, s legnagyobb megdöbbenésemre Szilágyi bácsi nem volt ott. Ilyen még sosem fordult elő. Hatalmas, fekete hajú asszony ült a kasszában, olyan kövér volt, hogy négy anyu kitelt volna belőle. Kiderült, hogy ő a Szilágyi bácsi felesége. Terával csendben beszélget­tek, s egy szót hallottam. Munkaszolgálat. Ezt már hal­lottam máskor is, s igen saj­náltam a munkaszolgálatoso­kat, mert éppen elég az ha valaki dolgozik, de hogy rá­adásul még szolgálatban is legyen, ez már tényleg sok. De legjobban az aggasztott, hogy lesznek ellátva a tehenek. Hallgatnom kellett azonban, hiszen megígértem, hogy a titkot nem árulom el senki­nek. “Szürke Szilágyi” eltűnésé­vel a bolt is szürke lett. El­vesztette varázsát. Egy reggel aztán mindennek vége lett. Lehúzott redőnnyel fogadott az üzlet. Értetlenül bámészkodtam, s elöntött az aggodalom a tehenek miatt. A redőnyre valami papír volt ragasztva, amit hiába kértem — senki nem olvasott fel nekem. Kérdezősködésemre anyu csak ennyit válaszolt. Két nap múlva nyitva lesz. Ez megnyugtatott, hiszen két napra való élelem elfér a függöny mögött Sárinak és Má­­rinak. Valóban az üzletet két nap múlva kinyitották, de ezúrtal már a felesége sem volt ott. Egy igen kövér, fekete nad­rágot és fekete inget viselő férfi volt az üzletben, akiről azt hittem, hogy ellenőr a vil­lamoson, mert karszalagja volt. Nem hittem a fülemnek, mi­kor kiderült: ez az ember ne­künk rokonunk. De nem csak nekünk, az egész háznak, sőt az utcának is. Nagyon ragasz­kodott a rokonsághoz, mert elvárta, hogy mindenki “test­vér”-nek szólítsa. Utáltam nagyon ezt a Csapó testvért, mert mindig a karját emel­gette, s mindekinek azt mondta: kitartás. Most már biztos voltam benne, itt va­lami tévedés van. Nekünk ez tam, mert nem akartam, hogy ”sóher” legyen. Kapcsolatom “Szürke Szilá­gyival” zavartalan volt. Szür­kének én neveztem el, mert szürke köpenyt, szürke mici­sapkát hordott, s nem csak a haja, de az orra alatt bajusz­nak csúfolt szőrcsomó is szürke volt. Elképzeltem, hogy kicsi szürke felesége, s nagyon kicsi szürke lánya van. Reménykedtem, hogy a kislányt egyszer ott találom az üzletben, akkor elhívom játszani mihozzánk, s lefújom róla a port. Elképzelhető hát kétségbe­esésem, mikor Nagyanyám egyszer kijelentette. Nem ér­demes járni Szilágyihoz, alig kap árút szegény. De azért továbbra is mentünk kenyérért és tejért. Nem is igen volt más az üzletben, csak a ró­zsaszín jegyek, melyeket egy hatalmas rozsdás ollóval vag­dosott le. az ember nem lehet rokonunk, hiszen hülye. Mit, kit akar mindig kitartani és hová? Gondoltam, a teheneket el kellene vinni a Rákóczi úti nagy tejcsarnokba — hiszen nem bíztam ebben az ember­ben — de aztán ezzel vigasz­taltam magam. Elég baj sze­gényeknek, hogy Szilágyit el­vesztették, most még egy új irodát is megszokni igen ne­héz lenne. Maradjanak. Ebben az időben nem is jár­tam a boltba. Tera volt az egyetlen aki néha bement. Mondogatta is: megtanultam "nyelni"a fiatal naccsága ked­véért — ez anyám volt —. ő ugyanis félt, ha elkerüljük a boltot ez a “mostohatestvér” ahogy magamban neveztem, kellemetlenkedni fog. Hálás voltam Terinek, s úgy érez­tem nekem is meg kell ta­nulnom nyelni anyám kedvé­ért. Úgy alakult azonban, hogy nem kellett megtanulnom — csak jóval később —. Csapó testvért ugyanis előléptették — biztosan főellenőr lett a BESZKÁRT-nál. Bognár úr lett az új tulajdonos. ő ugyan nem mondta, hogy rokon mégis mindenki szeret­te. Árúja neki sem volt sok, de az üzlet az úgy tele volt emberekkel mint régen. Be­tértek, ha másért nem be­szélgetni, s mindenki egyetér­tett Bognár bácsival: nem tarthat ez már sokáig. Gon­doltam magamban: nagyon he­lyes, ne is tartson, mert már csak nekem volt vaj a kenyér­re, amit margarinnak nevez­tek. Nem szerettem a légiriadó­kat sem, de nem azért mint­ha féltem volna. Az zavart, hogy mindig annyi csomagot kellett a pincébe vinni a sze­gény felnőtteknek, a légópince pedig piszkos volt és büdös. A “zavaró repüléseket” vi­szont szerettem. Együtt fúj­tam a rádióval: “Achtung, achtung. Lichtspiele, krokodil gross”. Az bosszantott csu­pán, sohasem sikerült meg­látnom a repülő krokodilt. A szaporodó légiriadókkal a problémám is szaporodott. Mi legyen a tehenekkel, őket nem lehet levinni a pincébe, hogy félhetnek szegények, mi­kor azok a nagy nagy robba­nások vannak. Hosszas tépelődés után, magamban bocsánatot kérve Szilágyi bácsitól — úgy dön­töttem, a tehenek érdekében, Bognár bácsinak el kell mon­danom, hogy én tudom a tit­kot. Segítségére leszek a meg­mentésükben. Nagyon csodál­kozott, de habozás nélkül meg­ígérte, hogy mi ketten majd kigondolunk valamit. A megoldást azonban egye­dül én találtam meg. Tudtam, hogy ha az anyu ideges, fe­hér tablettát vesz be, amit a fürdőszoba szekrény legfel­ső polcán tartott, nehogy elér­jem. Ezeket a tablettákat kel­lett megszereznem. Nem is volt nehéz a székről a mos­dóra állva elvenni az egyik dobozt. A zongorába rejtet­tem éjszakára. Másnap izga­tottan adtam át a “kincset” Bognár bácsinak, s meghagy­tam neki: mielőtt hazamegy, adjon egy-egy szemet mind­kettőnek. így ha az éjjel ria­dó lesz, nem fognak ideges­kedni. Láttam az öregen, nagyon örül ő is, mert ölbekapott, s igen sok puszit kaptam, amit nem nagyon szerettem, de most nem bántam. Nagyon féltem, mit fog szólni anyu, ha minden kiderül. Bognár bácsi elvállalta, hogy ő min­dent megmond neki. így is tör­tént. Nagyon szép estém volt aznap. Anyu egy kicsit sem haragudott, sőt ő is örült, hogy gondoskodtam a tehenek nyugalmáról, s a lefekvésnél nem egy, de két mesét is mon­dott, amire pedig az utóbbi időben nem volt türelme. Nyu­godt szívvel aludtam el, de nem alhattam sokáig. Aznap éjjel óriási bombatámadás volt. Mint mondták a rádió­nak sem volt ideje jelezni, s mire a sziréna megszólalt, már hullottak is a bombák. A levegő szinte remegett a robbanásoktól. Reggelig fel sem jöhettünk a pincéből. Fél­álomban hallottam, hogy va­laki felkiáltott: beomlott. A fülsiketítő zaj, kiáltozás el­lenére újra elaludtam, mert mikor lementünk a pincébe anyu nekem is adott egy pi­rulát, s sírva mondta nagy­mamának. Legjobb neki ha alszik. Egy kicsit bántott, hogy sír. Csak nem sajnálja tőlem azt az egy szemet? Reggel aztán “ki lettünk ás­va”, s már tudtam, hogy a házat “eltrafálták” az utcai oldalról. Nem is a rendes úton jöttünk ki a pincéből, hanem egy másik házon ke­resztül jutottunk ki az utcá­ra. Soha, de soha nem felejtem el a látványt ami fogadott. Akkor láttam először romo­kat, égő házakat. Döbbenten álltam a szemközti ház előtt, ahol az egyik lakásnak csak egy fala maradt, s ezen a falon, egy szögön olyan csú­nya pongyola lógott, amilyet az én anyukám sose venne fel. Nagyapa egyre csak ismé­telte: megmaradt, a miénk megmaradt. Gyorsan megfor­dultam, hogy én is megnéz­zem megmaradt lakásunkat, de tekintetem nem jutott fel az emeletek magasságáig. A bolt helyén, az én házam bolt­jának helyén csak egy romhal­maz volt. Nem maradt belő­le egyéb mint a daráló, s az iroda függönye, mintha a két szembenálló faldarab csak azért állt volna a helyén, hogy a drotot kifeszítve tartsa. A tehenek, az én teheneim, ordítottam! Kezemet kisza­kítva toporzékoltam, senkivel sem törődve rohantam a még porzó romhalmaz felé. Tal­pam alatt ropogtak a téglák, valami le is esett a hátam mögött, s hallottam, hogy anyu sikít: fogják meg a gyereket. Már ott is álltam a füg­göny előtt. Nem mertem mögé nézni, féltem meglátni a se­besült teheneket. Ekkor már nagyapa is ott állt mellettem. Ketten nyúltunk a függönyhöz, ami érintésünktől a lábunk elé hullott. Nem volt mögöt­te semmi. A szó szoros ér­telmében semmi, csak egy ak­kora luk a fal helyén, hogy át lehetett látni a másik ut­cára. Nagyapám keze reme­gett, amint átölelve tartott, így hát tudtam, hogy ő is aggódik a tehenekért. Körül­néztem. A bántó zaj után csön­des volt minden. Mi történ­hetett velük? Tekintetem a hatalmas lukra tévedt, s min­den világos lett. Nagyapa, ne idegeskedj — mondtam neki — Nincs semmi bajuk. Tudod mi történt? Egyszerűen kisétál­tak a lükön. Érted Nagyapa? Nyugodtak voltak a pirulától, nem féltek, s elindultak ke­resni egy másik boltot. Nagy­apa annyira örült, hogy még válaszolni sem tudott, csak nagyon sokszor bólintott a fe­jével, s közben a torkát kö­szörülte. Biztosan kaparta a por. Megmenekültek, megmene­kültek ujjongtam. Most már minden rendben van, igaz Nagyapa? Igen kisbogaram, minden a legnagyobb rendben — válaszolta —, s a téglákon botorkálva elindultunk az ott­honunk felé. Hirsch Emmy (STOP, GET-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1102 este 661-0364 HE ISS6E RGE R TIBIIK 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS. ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk r ranz i£wJZt etterem KONYHÁNK, MINT RÉGEN, MAGYAROSAN KÉSZÍT MINDENT LHeti különlegességek: Töltottpapri ka-Töltött kacsa Töltött borjú-Töltöttkáposzta Debreceni ludaskdsa Borsostokdny-Gombds borjú Vadas marha zsemlyegombóccal *** klek Húsleves máj galuskával Bableves csülökkel Borsó-gomba-karfiol és zöldbableves Bussines Lunch 12-3-ig TELJES ITALMÉRÉS A zongoránál R. k’reind. Esküvőre 30 személyig különterem Leslie Keller és családja 603 MARK HAM ST. (Bloor-Bathurst-néI) MIR VISH VILLAGE Tel: 53 1 6063 __ Parkolás az üzlet mögött ABC Charter utazások központi irodája TORONTO-BECS -TORONTO Csecsemő Utolsó Dátum Nap CA $ jelentkezési határidő SÚLYHATÁR 66 LBS Betegség vagy baleset esetére köthet Missed Flight Insurance-t irodánknál._______________ BUDAPEST-TORONTO -BUDAPEST ca$479.00 BUDAPEST-MONTREAL-BUDAPES1 ca*449.00 Hozassa ki rokonait különböző időpontokra 4 HÉTTŐL - 20 HÉTIG Kérjen bővebb felvilágosítást! A fenti árak a repülőtársaság és a kormány jóváhagyásától függően változnak. HELYFOGLALÁSÉRT JELENTKEZZEN IDŐBEN Egyéni utazások intézése a világ minden részébe! ABC CHARTEREK LONDON FRANKFURT ZÁGRÁB HELURÁD AMSZTERDAM Kérjen bővebb felvilágosítást Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés! IKK A TÜZEX COMTURIST IBUSZ CEDOK főképviselet Pénz és gyógyszerküldés.- KŐZJEGYZŐSÉG ____________ A LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAB UTAZÁSI IRODA m INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE Division of Intragserv Ltd. 519 BLOOft ST. WEST. TORONTO M5S 1Y4, CANADA TELEPHONE: 537-3131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents