Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-21 / 658. szám

10 oldal MENORA * 1977, május 21. folytatás Lehetetlennek tartjuk, — így folytatódott a felirat szövege, amit minden bizonnyal Rácz Vilmos fogalmazott (Mikeczné ráismert körmönfont stílusára,) — hogy most, amikor pártunk leleplezte az ellenséget s vállalatunkhoz beépített ügynökét, ne mondjuk ki nyíltan és határozottan, hogy szükségesnek tartjuk a probléma kollektív megvitatását, sőt továbbmenóen, az ügy főbűnösének, Karolinszky-Thörök Teréznek, valamint esetleges más részeseinek (Mikeczné ismét megrezzent: a fal túloldalán Rác Vilmos törölgette aranykeretes szemüvegét apró szar­­vasbőrkendőjével) példás és hathatós megbüntetését. Nem tűrhetjük, — a papír itt mintha megemelkedett volna, — hogy az ellenség ügynökei továbbra is közénk furakodva mételyezzék vállalatunk tiszta levegőjét, akadályozzák a szocializmus építésének dicső, de nehéz és felelősségteljes munkáját. Egyhangúan felszólítjuk tehát vállalatunk pártszervezetének, valamint szakszervezeti bizottságunknak vezetőségét (Rácz Vilmos befejezte a tisztogatást, feltette szemüvegét és gúnyosan nézett rá), hogy tegye meg azonnal a szükséges intézkedéseket, miszerint... S közvetlenül az utolsó mondat alatt sorjáztak az aláirások. Mikeczné még mindig reszketve a dühtől, hátradőlt a széken. Pillantása újból végigsiklott az íven; Gortvai nem Írhatta alá, Gorlvait Holcz elvtársnó rendelte magához s valószínűleg még nem jött vissza, de miért nem írta alá...? Gyakorlott szemét most már nem kerülte el az egyetlen hiányzó név: Sándor Alajos nem szerepelt az íven, vajon miért? De ahhoz, nem volt elegendő ereje, hogy ezen tűnődjék; az Íróasztalon heverő kis jegyzetfüzet legfelső lapjának bal alsó sarkára odafirkanlotta a mérnök nevét s egy vastag kérdőjelet biggyesztett utána: majd ha ideje lesz, utánanéz ennek a különös, tüntetéssel is felérő távolmaradásnak. Most azonban más dolga akadt. Végigsimított izzadó homlokán: a púderszemcsék fennakadtak a homlok ráncain s elmázolódtak rajtuk. Ezt azonban nem vette észre. Felállt s a kis szobában fel-alá kezdett járkálni. Az alulról jövő kezdeményezés, amiről a kerületi pártbizottság titkára említést tett (ha ugyan annak nevezhető dühös kitörése), itt volt, megszületett, hála Rácz Vilmos gondoskodásának, s ezen többé — tudta, — nem lehet változtatni. Az ő feladata volt, hogy jóvátegye, amit egyáltalán még jóvá lehet tenni. Meg kell szer­veznie a gyűlést. A párthelyiség rendbehozatalára nincs gondja: tegnap már utasította Samumamát, hogy takarítsa ki, akkor ugyan még a holnapi taggyűlés járt az eszében, de mindegy. A dekoráció megfelelő, ahhoz nem kell nyúlni. Legfeljebb ellenőrizni, hogy Samumama végrehajtotta-e az utasítást, amilyen slendrián az öregasszony. Ezt feljegyezte Sándor Alajos neve fölé. Ezekután gondoskodni kell még a felszólalókról is; nincs szükség sok felszólalóra, így vélte, négy-öt ember elegendő. Csak az első fontos igazán, aki megnyitja a sort, hangot ad a vitának, helyes irányba tereli (mert ő maga csak harmadiknak, esetleg negyediknek akart felszólalni, mintegy már összefoglalva az elhangzottakat, kiértékelve tartalmukat, mielőtt megadja a zárszót a kerületi pártbizottság kiküldöttjének — vajon ki jön el? a titkár azt Ígérte neki, hogy fontos és felelős személyiséget küld majd, aki méltóképp levezetheti a gyűlést — ezért tűnt különösen fontosnak, hogy az ő hozzászólása kifogástalan legyen, mély, igaz, őszinte, hogy tudomást szerezzen róla mindenki a kerületben s talán még annál is magasabb fórumokon is), ki legyen az? Megállt az íróasztal előtt s újból az aláírásokat nézegette. A szeme megakadt Simonovics Edit nevénél. SIMONOVICS EDIT hirtelen hagyta abba a sírást. Sándor Alajos váratlanul hátrafordult. Széles csontos arca szürke volt és keskeny, mintha az indulatok kétoldalt feszes vasprésbe szorították volna, szempárja összeszűkült, fénytelenül, csak szalmasárga haja világított változatlan derűvel, mintha semmi köze sem lenne a sejtek, izmok, forgók, zsigerek között bújkáló fáradt, magategetetlen undorhoz. Angyal-Nagy, aki mindeddig csendben s mozdulatlanságának jóindulatú, kívülállónak tűnő, de valójában nagyonis bennsóséges részvétébe burkolózva hallgatta a zokogás hullámvölgyeinek mélyeiről fel-feltörő, szaggatott, halk s csaknem érthetetlen kitöréseket, melyek rövid, de szabálytalan időközökben, kavicsok módján kopogva hullot­tak körülötte mindenfelé, érdeklődve figyelte a fiatal mérnököt. Végre, gondolta megkönnyebbülten, mert a hosszú hallgatás ólomsúlya — minthogy nemcsak ernyedni kezdő, öreg testének ellenállóerejével, hanem szándékaival is ellentétes volt, hiszen nem azért hallgatott, mert nem volt mit mondania, hanem azért, mert a megszólalást az asszony s tulajdon maga szempontjából egyelőre értelmetlennek, sót feleslegesnek ítélte, — percről­­percre jobban nehezedett rá s már-már összeroppanással fenyegette, végre, fiacskám... Talán most te is rájössz, hogy miféle Noé bárkájában vitorlázunk mi az Ararát felé. Éppen ideje. Fejest kell ugrani a tengerbe, ez a menekülés egyetlen módja, Alajos, hát nem mulatságos? Rajta, fiacskám, ugorj! Kíváncsi aggodalommal nézett a fiatal férfi hamuszürke arcába. — Szóval azt mondta magának a spiné, hogy szólaljon fel délután? — kérdezte a mérnök rekedten. Pillantása ide-oda cikázott a szobában, hideg villanással. — Azt, — suttogta az asszony s szája elé kapva tenyerét, megint csuklóit egyet. A mennyezet közelében Rézi arca imbolygóit elmosódottan. Mikor látta utoljára? Nem emlékezett erre. S mikor fogja ismét látni? Megrezzent. Halvány szánalomféleség suhant át rajta, mely szinte cirógató érintése ellenére is jobban hasonlított a félelem vércséjének fekete tollazatához, mint a megnyugvás vagy megbékélés meleg pilléinek verdeső puhaságához. — Én nem tudom, mi történt velem, — folytatta hirtelen, — ne haragudjon rám, Alajos, a szívem egyszerre a torkomba ugrott és bőgni kez­dtem, pedig... — Szeme sarkában a könnyek újból szivárogni kezdtek, gyomrából — mely hirtelen újból feltöltódött a félelem és izgalom savával, mintha a szervezet ellenségesen a pillanatnyi megnyugvás lúgos oldatát akarná semlegesíteni, — kellemetlen, keserű íz böffent a szájába. — Szedje össze magát, Edit, — hallotta a mérnök halk, csikorgó hangját. Össze kell szednem magam, gondolta zavartan. Hálás pillantást vetett a mérnökre, aki azonban elkerülte őzbarna tekin­tetét. Meglepő, — szólalt meg Angyal-Nagy Frigyes váratlanul. — Te például mire gondoltál, Alajos, miért hivatta be? Azért, hogy selyemcukorral kínálja, mint barátod és elvtársad, Rácz doktor? — A mérnök dühösen megvonta a vállát. — Jobban tennéd, ha sziporkáidat április negyedikére tartogatnád, — mondta dühösen. — Akkor van tűzijáték. — Egészen közel hajolt az asszonyhoz. — Utasította magát, hogy felszólaljon? — kérdezte halkan. — Szó sincs róla, — mondta élénken Angyal-Nagy. — Kérte, javasolta, tanácsolta, egyetértését fejezte ki. helyeselte, bíztatta, vizkereszt vagy amit akartok. Miért utasította volna. Alajos? Egy párttitkár? A meggyőzés módszerével élt, te ezt nem is sejtetted, fiacskám? — Apró bajuszkeféjével kétszer gondosan végigsimította rövidrenyírt sortéit. — El fogsz süllyedni a bárkával együtt. A fiatal mérnök megint elpirult: a szégyen s a tehetetlenség, mely üresen zúgó agyának puha mélyeiben kavargóit s mint valami hirtelen keletkező tumor, fájfalmas nyomással nekifeszült a koponya felső boltozatának, apró hullámokban arcába kergette a vért; a hamuszürke bórfelület alatt veres foltok terjedtek el, mint a kanyaró. — Unlak, — sziszegte a foga között. — Neked mindent jobban kell tudni, Frici bácsi? — Kell? — kérdezte az öreg s az arcán fáradt mosoly suhant át. — Kinek kell? Nekem ugyan nem. De ha tudom, hát mit csináljak? Csak azt sajnálom, hogy te nem tudod. Mondjak neked valamit? Még azt is tudom, hogy nagyon kedves volt Edithez. Borzasztóan kedves. Ehhez mit szólsz? így van. Editke? — Igen, — mondta az asszony, — nagyon kedves volt, Frici bácsi. Olyan kedves volt, hogy... — Hirtelen elhallgatott, felin­duló remegéssel a lila ködfüggöny mögött. A hullámok, melyek Mikecznét félórával ezelőtt szobájába sodorták, újból magasbaemelték csendes zizegéssel. — Hallod? — kérdezte Angyal-Nagy, még mindig mosolyogva. — Nem, — mondta a mérnök pirosán. — Megsiketültem. — Kár, — szólt Angyal-Nagy. — Eddig mindig azt hittem, hogy a párt éles fülekkel áldja meg tagjait. A tapasztalatok szerint legalábbis... A mérnök válasz helyett dühösen belerúgott a kis, fonott szemétkosárba, mely egyensúlyát vesztve hirtelen felborult s készségesen a lába elé döntötte tartalmát: ott hevert előtte, tépet­­ten, gyűrötten a holnapi taggyűlésre készített felszólalás, amit oly kínlódva írt s oly kényszerű lelkesedéssel olvasott fel kora reggel Gortvainak, aki még mindig...? Hol az ördögben lehet, gondolta. De nem sokáig tűnődött ezen. — Figyeljen ide, Edit, — mondta nagyon hangosan, — maga most szépen veszi a kabátját, bezárja az íróasztalát és megy. Hazamegy. Vagy sétálni megy. Kirakatokat nézeget. Átrándul Budára és beül egy kis cukrászdába, dobostortát enni. Bánom is én! Azt mondja, hogy hirtelen rosszul lett. Telefonon hívták. Az apja elesett az utcán és megütötte a térdét, nem tud felkelni. Eltévedtek a gyerekek és nem találnak haza. Akármit mond. Csak elmegy, ez a lényeg. Ért engem? Azonnal. Már itt sincs. — Nagyot fújt, izzadtan. — Értem, — felelt az asszony, de nem mozdult. A lila fátyol mögött mulatságosan remegett a hirtelenszóke fej. — Menjek el? — Tévedsz, — mondta Angyal-Nagy Frigyes és felállt. — Itt­marad. — Kitűnő ötlet, — mondta gyorsan Sándor Alajos. — In­duljon. — Az asszony felé intett, aki még mindig mozdulatlanul ült a széken, lilaszín zsebkendőjét újból a szeme elé kapva. — Azt mondtam, hogy induljon, nem hallja? — Az asszony arca ijedten megrebbent. — Ne féljen, nem lesz semmi baj. Én tar­tom a hátamat magáért. Elég ez? Mozduljon már, a jóisten szerelméért... — Szürke szemén a harag szikrázó villámfénye csapott át, de nyomban utána, mintha felismerte volna, hogy az asszony dühítő tehetetlensége és tulajdon indulata ugyanabból a kiszáradt s értelmét vesztett félelemből táplálkozik s hogy min­dkettő egyformán hiábavaló, bocsánatkéróen parázslani kezdett benne a szégyen és az önmegvetés üszkös szilánkja. — Szeretném, ha megértené, hogy ez az egyetlen... — Melléje lépett és gyengéden megérintette a karját. Angyal-Nagy az ajtó elé állt, oldalrabillent fejjel. Nyakkendőtűje félrecsúszott; ezt gondosan megigazította. — Mindig ilyen fülledt ez a szoba, Alajos? — kérdezte aztán halkan. — Igazán sajnálom, fiacskám. Úgy látszik, mégsem olyan könnyű fejestugrani a tengerbe. Ne haragudj. Ittmarad. — Kezét a háta mögött a kilincsre tette. A mérnök, mintha beleszúrtak volna, dühösen felkapta a fejét és hátralépett az íróasztalhoz. — És fel is szólal? — Igyekezett tagoltan, nyugodtan beszélni. — Természetesen fel is szólal, igy van, Frici bácsi? — Olyan erővel markolta meg Gortvai asz­talának sarkát, hogy felszisszent. — Miért nem kezded ezzel? Halljuk, halljuk! Az elnökséghez új javaslat érkezett. Nagy taps. A szónokot számosán üdvözlik. Fel is szólal? — Te mondád. — válaszolt szomorúan az öreg. — Fel is szólal. — Egyre szebb lesz! Egyre vidámabb! Egyre nagyvonalúbb! És miért, ha szabad érdeklődnöm, miért? — Ezt magyaráznom kell neked. Alajos? — kérdezte az öreg. — Mert nem tehet mást. — Micsoda érvelés! — A mérnök kiegyenesedett és gúnyosan füttyentett. — Micsoda remeklés! Érzem, összeroppanok a súlya alatt, térdem beroggyan. tüdőm zihál, szívem kiugrani készül mellkasom börtönéből! Mert nem tehet mást. nagyszerű!... A keresztényi alázat csodája. Pofonvertek egyik arcodon, tartsd oda a másikat, erről van szó? Ha nem tudnám, hogy hú hű agnosz­tikus vagy, Frici bácsi, azt kellene hinnem, vénségedre megtértél a harcoló egyház kebelébe... S mit fog mondani könyörgöm? — Lábujjhegyre emelkedett, száját összecsücsörítette s elvékonyuló hangon szavalni kezdett. — Elvtársak, életem nehéz, de fontos pillanatához érkeztem. Ószintén be kell látnom iü, az elvtarsak előtt, hogy súlyos, majdnem megbocsáthatatlan hibái követtem el, mert jóhiszeműen bár. de felelőtlenül, nem lartotiam szem előtt pártunk iránymutatását az éberségre vonatkozóan Az a nő. elvtársak, akivel szoros és baráti kapcsolatot épitettem ki. ahogy pártunk erre rámutatott, az ellenség eszköze volt. s igy én is. akaratlanul, népünk, pártunk, szocializmusunk ellenségeinek malmára hajtottam a vizet. — Angyal-Nagy felé intett. — Ez jó, ez a malom, mi? Nem eredeti, de jó, — mondta sunyi alázattal. — Most figyeld a fordulatot. Önkritikusan meg kell állapítanom, hogy komoly mulasztásom következtében az ellenség báránybórbe bújtatott ügynökének sikerült bizalmamba férkőz­nie, megtévesztenie s felhasználva éberségem hiányát, aknamunkát folytatnia a dolgozó nép hatalma ellen. Mentségemre szóljon, hogy én magam, pártonkívüli létemre, teljes erőmből igyekszem szolgálni a népi demokrácia fejlődését; azon vagyok, hogy pártunk célkitűzéseit a saját területemen megvalósítsam s szerény képességeimmel hozzájáruljak népünk nagy ügyének gyózelemreviteléhez. diadalához. Hibám, elvtár­sak, legyen példa mindannyiunk számára, példázza azt, hogy a megfelelő kommunista éberség nélkül milyen könnyen befurakodik az ellenség soraink közé, hiszen csak arra vár, hogy... — Talpára állt s balkezével figyelmeztető mozdulatot tett s az öregre kacsintott. — Erre gondoltál, Frici bácsi? — Majdnem, — válaszolta Angyal-Nagy s elfojtott egy mosolyt. — Egészen jó, fiacskám. Egy kicsit formátlan, igaz. Darabos. Túlsók benne az improvizáció. Át kellene gondolnod alaposabban. Az alapmotívummal nincs semmi baj. Csak a hangszerelést kell még kissé csiszolni. — Figyelmességed és elismerésed szorítva hat le keblemre, — fintorította el orrát a mérnök. — Egyébként csak az időt vesz­tegetjük ezzel a sok ostoba fecsegéssel. — Megint az asszony felé fordult. — Magának már régen nem kellene itt lennie. Edit. Hacsak tényleg nem akarja megfogadni ennek a vén tökfejnek a tanácsát és... Az asszonyból megint kitört a sírás; nagy, tarajos hullámok­ban reszketett. folytatjuk PATACSI Cipő Szalon EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES /i NŐI és FÉRFICIPÖK [> 480 Blooi St. West Tel: 533-8122 MIÉRT SÜTNE OTTHON ? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA R0y/U PATISSERIE & BAtíERY Tel.: 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVAGAST? BILL S BARBER SHOP MEN’S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT » ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrászna is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telef.: 653-3779 CSÁRDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar étetek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 „Toronto legjobb magyar hizikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail IIA ló II.ÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . lámennM»"* BA KELL MENNI J PÉNTEKEN: halászlé, türdscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltölt borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZK0 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hívja. A.S. Tatár biztositól 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto REAL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 Családi házak, Bangallowok, Öröklakások bérházak, uzletházak és investment Propertik. Gulyas (Gí ossz) Mihály gr* volt nyíregyházi - budapesti ügyvédet Tel: 482-1840 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp Az összes EURÓPAI ház­tartási és konyhafelszere­lési cikkek beszerzési he­lye. FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE.. Telefon: 364 - 6999. TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Kitchen cabinet, recreation room, bungalódhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINYI Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS. GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN - HARTMAN éleimiszerárúháza 210 AUGUSTA AVE., (B&ldwinntl szemben) HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. Telefon: EM3-8974 BUDAPEST NlEAT MARKÉT TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen. 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER-ORDER 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel. 531-5202 "6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete.Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk < a BALEGA család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.D. szállítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents