Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-14 / 657. szám
1977, május 14 * MENORA II oldal Honda Szoicsiro kicsiben kezdte. 1948-ban egy kis motorjavító vállalatot alapított, és ebből leti Japán egyik legnagyobb üzeme, a Honda Motor Company. Honda', aki most 65 éves, meglepetésszerűleg lemondott elnöki tisztjéről, és egy fiatalabb embernek adta át á „bársonyszéket”,. Ez Japánban külörföe jelenség, mert ott általában 80—70 vagy akár 80 éves emberek Is kulcspozícióban vannak. Hopda mégis így döntött, és meg Is indokolta álláspontját. »Ügy gondoltam, hogy öreg vagyok már ahhoz, hogy a változó világ követelményeivel számolhassak. A fiatalok szépiára azonban nyitottak az utak, nekik magasabb képzettségük van, mint amit én valaha is elérhettem." Visszavonulása részben tükrözi a Japánban kialakuló változásokat. Az Idősebbek önként vagy kényszer rltve visszalépnek a jelentős posztokról, mert a gazdasági és politikai helyzet egyre bonyolultabb. A Newsweek rövid szemléje Így jellemzi a jelenlegi japán gazdasági helyzetet: az elmúlt évben elsősorban a jelentős exportnövekedés eredményeként újra fellendült a japán gazdasági élet. Most viszont lelassult a fejlődés. A gazdaság jelzőszámai még mindig pozitív, jó eredményeket mutatnak, de a kisebb gazdasági egységek már érzik a visszaesést, a számukra alacsonyabb a bevételi hányad és deficittel is küzdenek. (A múlt év derekán, még a választások előtt, az egyik legismertebb japán gazdasági kutató, Tokujama Dzsiro megállapította: a Liberális-Demokrata Párt gazdaságpolitikája a párt meggyengülésére vezethet. „Az egyik oka ennek a kormány rizsárellenőrzési politikájából fakadó nehézségek sora. A rizst évekig magas áron vásárolták meg, s alacsonyabb áron adták el. A különbség fedezésére szolgáló állami támogatás hatalmas deficitet okozott. A legutóbbi időkig az állandó gazdasági növekedés mellett ez elviselhető volt. De amint a gazdasági növekedés lassul, egyre inkább lehetetlenebbé válik, hogy egyszerre dédelgessék a vidéki és a városi lakosságot. Bárkinek kell a hiányt megfizetnie, a Liberális-Demokrata Párt elveszítheti egyik jelentős bázisának támogatását. A japán tőke felismerte, hogy az energiaválság végét jelzi Japán gyors gazdasági növekedése korszakának — de azt még nem, hogy rövidé-A NÉVADÓ, — LEMONDOTT sen véget ér a Liberális-Demokrata Párt egyeduralma” — irta. Tél elején aztán a választások igazolták ezt a jóslatot, részben a vidéki választók támogatásának elvesztése, részben az emlékezetes Lockheed-botrány megtörte az LDP kerek húsz esztendeig tartó egyeduralmát.) A munkanélküliek száma körülbelül egymillió, s valószínűleg nem is csökken a közeljövőben. A kormány pénzügyi politikája lényegében azonos a tíz évvel ezelőtt követettel. Tokió elsősorban a külföld felé tekint, ebben persze sok az ellentmondás, mert időközben az elmúlt évtizedekben Japán világviszonylatban gazdasági és ipari óriássá vált. A japán gazdaság számára mindig jelentős kérdésként jelentkezett, hogy Tokió és kapitalista partnerei között miként alakul az export és import mérlege. A japán export hosszú ideje a vezető tőkés országok közötti súrlódás egyik fő pontja. 1965 és 1975 között a japán kivitel 8,5 milliárd dollárról csaknem 60 milliárdra nőtt. Az elmúlt évben az enyhült tőkés gazdasági visszaesés után a japán kivitel mutatta a leglátványosabb kiugrást. Néhány hónappal ezelőtt aztán érdekes adatsorról számolt be a nemzetközi gazdasági sajtó. Az Egyesült Államok, amely Japán legnagyobb exportpiaca, az elmúlt évben 41 százalékkal többet költött japán árukra, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában. Közben Japán mindössze 7 százalékkal vásárolt többet az amerikaiaktól, mint 1975 első felében. Ez világosan jelzi, hogy Japán saját problémáinak megoldása érdekében valóságos exportoffenzívát folytat. Elsősorban a fejlett tőkés országok jelentik az igazi célpontot, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy Japán külkereskedelmének mintegy a felét a fejlődő világgal bonyolítja le. A japán kivitel öt legfontosabb tétele az acél, a vegyipari termékek, a hajók, az autók, valamint az elektronikai export. Tavaly az acél és a vegyipari cikkek kivitele lényegileg stagnált. A hajóké már valamennyire emelkedett, látványos volt viszont az elektronikai cikkek és a japán autók ex-, portnövekedése. 1976-ban az Egyesült Államok háromszor annyi japán televíziót és kétszer annyi japán autót vásárolt, mint 1975 első felében. Nyugat-Európában ebben a vonatkozásban kevésbé látványos volt a betörés, az elektronikai kN vitel ide ugyanolyan magas volt mint egy évvel korábban, de a Nyugat-Európában eladott autók száma viszont „csak” ötven százalékkal emelkedett. A bonyolult problémákat elemezve, Tokujama Dzsiro, a Nomura Gazdaságkutató Intézet igazgatója kifejtette: „Babonás ember vagyok, és amikor kristálygömbömre tekintek, azt látom, hogy legalább az ezredfordulóig az Egyesült Államok irányító szerepet fog betölteni a világgazdaságban. Amerika legfőbb partnerei ebben az időszakban Japán és Nyugat-Németország lesznek. Ennek a két országnak egyre fontosabb lesz a szerepe. A babonáktól függetlenül mindez számomra azt jelzi, hogy az eddiginél jelentősebben * érezhetővé válik az elkövetkezőkben a regionális felosztás. Szerintem a csendes-óceáni térség vonalán nagymértékű, talán kissé dramatikusan jelezve: robbanásszerű előretörés várható. Ezen a síkon elsősorban az Egyesült Államok és Japán jöhet számításba. Egy-két számadat: az Egyesült Államok lakossága 215 millió és a fejenkénti nemzeti össztermék 7000 dollár, Japán lakossága 112 millió, és a fejenkénti nemzeti össztermék 4000 dollár. Ez világosan jelzi, hogy ez a két ország a csendesóceáni térségben úgyszólván mindent meg tud tenni, hogy növelje a technológiai teljesítőkészséget és ezzel elősegítse a gazdaság növekedését.” Persze nem mindenki annyira derűlátó, mint a kissé egyoldalú Tokujama. Ezt igazolják bizonyos tények is, például az, hogy a Fukuda-kormánynak nyilvánosságra kellett hoznia első „csomagtervét” a gazdaság fellendítése érdekében. A terv egyebek között előirányozza a lakásépítkezés ütemének meggyorsítását, a közmunkákra fordítandó költségvetési hitelkeret felhasználásának élénkítését, a kereskedelmi kamatláb leszorítását, valamint a magánbefektetések előmozdítását. 1 kg mm 500000 Frank Porté Brancion Párizs egyik kapuja. Itt és a Belleville negyedben összpontosul a párizsi kábítószerpiac. A környéken, mint annyi más francia ^fővárosi negyedben, egyik kávéház a másikat éri. Egy hűvös-nyirkos reggelen az egyik ilyen bisztróba fázósan bebotorkálók azt vették észre; hogy a felszolgált tejeskávéjukhoz vagy a mentateájukhoz műanyag kanalat adnak. Két nappal azelőtt egy száz méterrel arrébb levő bisztróban a rendőrség razziát tartott, és jelentős menynyiségű heroint talált. A kávézót a rendőrség bezáratta. Másnap a kábítószeresek (fogyasztók és eladók) átsétáltak a már említett szomszédos kávéházba és nyugodtan folytatták tovább üzleteiket. A rendőrség tanácsára a kétségbeesett tulajdonos kicserélte a fémkanalakat... Megfejtés: műanyág kanálkák'ban lehetetlen felmelegíteni a vízben feloldott heroint, amelyet aztán öninjekciózással be lehet fecskendezni. Más: Alain Miohelt (26 éves, munkanélküli, egy négyéves fiúgyermek apja) holtan találták egy isten háta mögötti normandiai szakadékban. Jean-Yves Lipot 30 éves segédmunkás holttestét pedig másnap fedezték fel az erdőben. Mindketten kábítószerpartin vettek részt Vincent Girault, a caeni polgármester, szenátor fiának a lakásán. A halál oka: túl nagy és túl erős heroinadag befecskendezése. Jean Marié Girault, szenátor és Caen polgármestere, keserűen mondta el a televízió kamerái előtt: kilenc hónapja tudott már arról, hogy fia hasist szív. Az elmúlt hetekben a francia sajtó, rádió és televízió adásaiban fontos helyet foglaltak el a „kemény drogok”, az erős kábítószerek (mint például a heroin) újraelterjedéséről szóló drámai hírek. Tavaly ötvenkilenc halálos áldozata volt a narkomániának, idén pedig már az első két hónapban nyolcán haltak meg. A francia heroinfogyasztók számát húszezerre becsülik. (Nyugat-Németországban negyvenezren, az USA-ban háromszázezren vannak.) A narkománi ásóknak megközelítőleg 30 százaléka használt heroint. Franciaországban 1972-ben hatan, 1973- ban tizenhármán és 1974-ben huszonheten haltak meg kábítószerfogyasztás következtében. 1975-ber gyakorlatilag nem lehetett már Franciaországban finomított heroint találni. Ekkor inkább az egyesek szerint- „kevésbé veszélyes, gyenge kábítószerekből” (hasis, canabis) volt bőséges a választék. A heroinfogyasztás történetének Franciaországban három jelentősebb fázisa van. Az első periódus 1969-től 1974. január 1-ig tartott. Ekkor Marseille egyik külvárosában a rendőrség felfedezte az utolsó nagy heroinfinomító laboratóriumot. A marseille-i laboratóriumokból szállították addig, a Közel- és Távol-Keletről érkező ópiumból a helyszínen finomított heroint az Egyesült Államokba és a francia belső piac felé. E laboratóriumok felszámolásával véget ért a francia kapcsolat, a hírhedt „French Connection” aranykorszaka. A magas kereslet és a lebukást követő alacsony kínálat következtében a heroinárak magasra ugrottak. 1974-től egymást követték a gyógyszertári betörések. 1974- ben nem kevesebb mint négyszáz HEROINKUTATÓ KUTYA EGY FRANCIA REPÜLŐTÉREN ilyen rablás volt. A kétségbeesett narkomániások így akarták gyógyszerekkel és morfiummal felfrissíteni a francia kábítószerpiac megcsappant választékát. Tavaly azonban már csökkent a gyógyszertári rablások száma. Beindult ugyanis az „Asian Connection”, az amszterdami elosztóközponttal. A párizsi diáknegyedekben sétálóknak minduntalan feltűnik az a hirdetés, amelyben egy amszterdami hétvégét javasolnak, potom 90 frankért. Egy kiutazó fiatalnak könnyen megtérülhet ez az „útiköltség”. 150 frankért vesz húsz gramm heroint Amszterdamban. Ennek egy részét megtartja magának, a maradékot eladhatja Párizsban 500 frankért. A francia rendőrség és vámőrség — bár még kábítószernyomozásra indomított kutyákat is bevetnek —, tehetetlen. A heroin általában ilyen kis mennyiségben érkezik Hollandiából. (Ezt „hangyaszállítmánynak” nevezik.) Néhány grammot nem nehéz elrejteni, ám a francia vámőrök gyakran több kiló kábítószert foglalnak le egy-egy hétvégén. De ennek a többszöröse jut be az országba. Tavaly a heroinfogyasztók száma megháromszorozódott Franciaországban. 1969-ben az amerikai rendőrség passzivitással és tehetetlenséggel vádolta a francia szerveket a „French 'Connection” ügyében. Most a franciák tesznek szemrehányást holland kollégáiknak. A „heroinlnváziót” a holland hatóságok segítsége nélkül nem lehet megállítani a határon. Amszterdamban közel harmincezer ázsiai, a volt holland gyarmatokról bevándorolt él. Ezekből az emberekből verbuválódnak az „ázsiai kapcsolat”, az „Asian Connection” európai elosztó központjának az „alkalmazottai”. Innen folytatja tovább az útját az áru Párizs, Brüsszel vagy München felé. Az amerikai piacra is innen indulnak a szállítmányok, mégpedig Vancou vérén keresztül. Az „Asian Connection” kiinduló és termelő központja a hírhedt „Arany háromszög”. így nevezik a Laosz, Burma és Thaiföld határa által alkotott háromszöget, ahol a helyi parasztok, földjén terem meg a világ máktermésének fele. Itt 750 frankba I kerül egy kiló heroin — ezt tíz* kiló,, helyszínen vásárolt ópiumból vonják ki. De amikorra ez a kiló Franciaországba érkezük — az ára már 500 000 frank körül van. Ez az üzlet minden szállítási kockázatod megér. 1976-ban csak a francia hatóságok összesen 2825 kiló canabist, 75 kiló kábítószerfüvet és 103 kiló heroint foglaltak le — ez mind az '„Arany háromszögből” érkezett. őrizetbe vettek 4152 személyt, ebből 183 nemzetközi csempész volt, 130.helyi árus és 2817 olyan személy, aki fogyasztó és közvetítő is volt egy személyben. Az „Arany háromszög” hegyes vidékein élő parasztok ősidők óta termesztettek mákot. Egyik napról a másikra megszüntetni ezeket a „termelési kultúrákat” nem lehet. 1971-ben az ENSZ pénzalapot létesített a kábítószerek alkalmazásának visszaszorítására. Olyan tervet szorgalmaztak, amely javasolta, hogy az „Arany háromszögben” található mákföldeken honosítsanak meg más növénykultúrákat. Létrehoztak öt kísérleti falut és ehhez később hozzácsatoltak még másik huszonötöt. A programot Liselotte Waldheim (az ENSZ főtitkárának a leánya) irányította. 1973-ban ezekben a kis hegyi falvakban először termett rizs, gyümölcs, zöldség, saláta és főleg bab. Ez az év szomorú éve volt a kábítószer-csempészetnek, az előállítható heroinmennyiség látványosan csökkent. Viszont — a felvásárlási árak megkétszereződtek. (Talán csak egy epizód, hogy az általában nagy és bőkezű reprezentációval működő japán vállalatok is csökkentették erre vonatkozó tételeiket és még a káprázatosán csillogó tokiói Ginzán is halványodnak a fények. Tavaly 140 bárt, mulatót csuktak be a Ginza sugárúton.) A kormány „gazdaságélénkítő csomagtervének” nyilvánosságra hozatalával egy időben jelentette be a Japán Nemzeti Bank, hogy a jelenlegi 6,5 százalékról '6 százalékra csökkenti a leszámítolási kamatlábat. Ennek az intézkedésnek is az a célja, hogy injekciót adjon a japán gazdasági életnek. Erre most éppen nagy szükség van, mert a japán szakszervezetek szerint a bérből és fizetésből élő tokiói lakosság, megélhetési költségei az elmúlt évben nem a tervezett 6,8 százalékkal, hanem 11,6 százalékkal emelkedtek. Az egyes családok reáljövedelme mindössze 3,4 százalékkal volt magasabb, az előző évinél, és ezt az emelkedést teljes egészében felemésztette a fokozódó infláció. Az amerikai—japán együttműködés mellett kialakulóban, növekvőben van egy másik kooperáció is: a szovjet—japán gazdasági kapcsolatok jelentősége egyre növekszik. A hagyományos szovjet nyersanyag- és japán gépszállltásokon kívül évek óta.eredményesen dolgozik több japán közreműködéssel működő szovjet vállalkozás. Ilyen például a szibériai fakitermelésről szóló egyezmény. Ennek értelmében a japán fél a kitermeléshez szükséges berendezéseket szállít hitelbe, a Szovjetunió faáruval fizet, lényegében hasonló jellegű vállalkozás a távol-keleti Vrangel-öbölben épülő szovjet kikötő is. Elkészültében a japán fél erősen érdekelt, ezért anyagilag és műszakilag hozzájárul a létesítéséhez. Értékét és nagyságrendjét tekintve azonban mindez jóformán eltörpül azok mellett a tervek mellett, amelyekről mint kompenzációs vállalkozásokról már hoszszú ideje folynak a sokoldalú és bonyolult tárgyalások. 20—25 évre tervezik a Kelet-Szibérla és a Távol-Kelet óriási nyersanyagkincs^inek kiaknázására alakuló társaság munkáját. A későbbiekben kerül sor a nyugat-szibériai föld mélyén meghúzódó kőolaj japán közreműködéssel való kitermelését $s elszállítását megvalósító vállalkozás megalapítására. Ebben esetleg már amerikai cégek is részt vennének, és Itt valahogy olyan gazdasági hálózat alakulna ki, amely kiegészítené Tokujama Dzsiro elgondolásait. Nemrég a „Bank of Tokyo” elnökhelyettesének vezetésével 35 tagú delegáció járt Európában, és hazánkba is ellátogattak. Hangsúlyozták: „a távolságok nem jelentenek problémát”. Mindez mutatja, hogy Japánban valóban sok mindent számba vesznek. Honda, a nagy kezdeményező nyugdíjba ment. A fiatalabbak az ő lendületét is túl akarják szárnyalni. ^■ercleázemü Leánykereskedelem Három év óta nagy nehézségeket támaszt az európai, az ausztráliai és a japán rendőrségnek, valamint az Interpolnak, hogy modern formák között újjászületett a leánykereskedelem. Az adott körülmények folytán ' ez elsősorban a bangkoki kormányt és külföldi követségeit állítja rendkívül nehéz feladatok elé. A rabszolgaságnak ezt az új formáját azért oly nehéz leküzdeni, mert ál szerelmi , viszonnyal vagy névházassággal leplezik. S mint ahogy Bangkokban a szerelem és a prostitúció összefolyik, nagyon nehéz az új leánykereskedelemről megállapítani, hogy rákényszerítik-e a lányokat, vagy pedig önként vállalják a reájuk váró sorsot. Egyre sokasodnak azok az esetek, amikor európai turisták távol-keleti útjaik során ázsiai nőkkel ismerkednek meg, akiket azután feleségül akarnak venni. A bangkoki osztrák nagykövetségen mindennapi jelenet, hogy egy-egy fiatal turista, kézenfogva menyasszonyát, a házassági lehetőségek iránt érdeklődik. A nagyikövetség számára leküzdhetetlen akadályt jelent annak megállapítása, hogy valaki komolyan szereti a lányt, vagy pedig egészen más célok vezérlik, amikor Európába akarja hozni. (Mellesleg az őszinte szerelemből kötött európai—ázsiai házasságok is csak nagyon ritkán boldogak.) A thaiföldi hatóságok azzal próbálják megnehezíteni a leányexportot, hogy nagyon bonyolulttá teszik és megdrágítják az útlevelek kiállítását. Persze, nagyon sok lány már régebbről rendelkezik útlevéllel, vagy pedig az udvarló hajlandó megfizetni az úti dokumentum magas árát. A thaiföldi lányok az ismeretlen környezetben, ahol nem beszélik a nyelvet sem, tehetetlenül ki vannak szolgáltatva annak a férfinak, aki Európába hozta őket. így például a Német Szövetségi Köztársaságban már több leánykereskedő bandát lepleztek le: thaiföldi lányokat bocsátották áruba. Egy lány árfolyamértéke mintegy 70 000 schillingnek megfelelő összeg. az aranyszállító fasiszta tengeralattjáró pusztulásának történetét jó néhányan ismerték, ezért sok kalandvágyó és kincskereső ember álmodozott arról, hogy nyomára bukkan. De hiába. Nem tudták pontosan, hol süllyedt el. Míg végre á napokban néhány műkedvelő dán búvár felfedezte a hajót a Jylland dán félszigetet Svédországtól elválasztó, széles Rattegat-tengerszoros fenekén. Tehát ma már ismeretes a tengeralattjáró helye, de szigorú titokban tartják. A sajtó azt állítja, hogy csak magúk a búvárok és a dán hatóságok, no meg a nemzetvédelmi minisztérium emberei tudnak róla. Ez az óvatosság nem- véletlen. Azt suttogják, hogy a tengeralattjáró fedélzetén tekintélyes aranyrakomány maradt, amelynek értékét 10 000 000 dollárnál is többre becsülik. A lapok a következőkép-Arany a tenger fenekén pen írják le a tengeralattjáró történetét Hamburgban 1942 decemberében bocsátották vízre, és Herbert Nollau parancsnoksága alatt számos hadműveletben vett részt. Nyilván a kapitány megkülönböztetett becsben állt a hitleri parancsnokság előtt. Mindenesetre erről tanúskodnak a következő események. Nollau 1945 áprilisában parancsot kap, hogy fusson be Kiél német kikötőbe. Annikor a hetvenméteres hajó a kikötőmólóhoz állt, a legénységet partra szállították, és leírták a hajó állományából 1945. május 4-én pedig ugyanez a kapitány 14 főből álló teljesen új személyzetet vett fel a fedélzetre. A személyzeten kívül családtagjaival együtt 40 magas állású náci szállt be a tengeralattjáróba. Rendkívüli biztonsági intézkedések (mellett nagy sietséggel arannyal teli ládákat hordtak fel a fedélzetre. Május 5-én éjjel a tengeralattjáró kifutott a Balti-tengerre’ A nácik Latm-Amerikába akartak szökni. Ugyanoda kellett volna az aranyat is eljuttatni. A kapitánynak sikerült észrevétlenül áthaladni a Kiis-Bedten, és kijutni a Rattegat-tengerszoroéba. A nácik bizonyára már ünnepelték is a sikert. De itt felfedezte őket egy angol bombázó. Az egyik bomba télibe találta, s a hajó elmerült a habokban ... Ezen a helyen — a bambatámadás Anholt dán szigettől nem messze játszódott le — mindössze 32 méter mély a tenger, és a szétszaggat ott tengeralattjáróról sok menekülőnek sikerült a felszínre jutni. Sorsukról eddig semmi közelebbit nem tudni. Csak annyi ismeretes, hogy Nollau kapitány is közöttük volt, és hamarosan hadifogolytáborba került Németország angol övezetében. A lapok azt is megírták, hogy Nollau 1968-ban meghalt az NSZK-ban. Könnyen feltételezhetjük, hogy a kapitány pontosan ismerte annak a pontnak a koordinátáit, ahol a tengeralattjáró elsüllyedt, de ő, mint mondják, konokul hallgatott. Miért? Talán gazdái — a leszámolást átvészelő náci főkolomposok — arra számítottak, hogy az arany a tenger fenekén biztonságban marad addig, amíg egy szép napon kedvük támad kiemelni. Az ausztráliai Owen McClory 1975r-ben Sidneyben komoly börtönbüntetést kapott, mert a bevándorlási törvények megkerülésével thaiföldi lányokat importált. 1975 decemberében Tokióban Tosio Taramoti japán üzletembert bíróság elé állították, de nem azért, mert az egyik észak-thaiföldi városban tizenéves lányokból háremet tartott fenn, hanem mert ennek költségeit a hazájába irányuló leány- és heroinexporttal akarta fedezni. Thaiföld déli részén pedig élénk leánycsempészet folyik az erkölcsileg -szigorúbb iszlám Malaysiába. Persze, a lányok sem mindig ártatlan áldozatok. Hongkongban 1975-ben száz becsapott férj jelentkezett a rendőrségen. Átejtette őket egy banda, amely utazási irodának álcázva „Buy a Thaibride” (Vásárolj egy thaiföldi menyasszonyt) mottóval dolgozott. A szép menyasszonyban reménykedő kínaiak 15 000 schillingnek megfelelő előleget fizettek, mire valóban megjelent a menyasszony, aki azonban megkövetelte, hogy azon-Special SZÉLES cipók kaphatók bármiféle fazonban EXCLUSIVE SHOE STORE 5791 Victoria Ave. Telefon: 735-2183. Ingyen parkolás az üzlet mögött. • nal a legdrágább ajándékokkal halmozzák el. S amikor a férjtől és a családtól származó értékes ajándékok és magas összegű csekkek összértéke bizonyos magasságra emelkedett, a fiatal feleség egy szép napon az értékes ajándékokkal együtt eltűnt. Laong Whittmann sem volt ártatlan. Laong Bangkokban ment férjhez a bécsi Whittmannhoz, aki mélységes undort érzett minden rendszeres munka iránt. Miközben ' Whittmann az egyik thaiföldi üdülőhelyen hosszabb nyaralásra . készült, fiatal feleségét egy hírhedt bécsi címre küldte. Ott azután a megfelelő körökben úgy reklámozták a fiatal aszszonyt, hogy „Laong megismerteti az érdeklődőkkel Ázsia varázsát”. Laong Whittmann jól értett az üzlethez, és nem engedte magát borravalóval elintézni, így azután dollárcsekkekkel degeszre tömött zsebekkel utazott vissza Bangkokba, hogy a még mindig vidáman szórakozó férje adósságait kifizesse .. KELENY HENRIK UTAZÁSI IRODA 2112 St. Lawience Blvd. (Sherbrooke sarok) Tel.: 845-3111 JELEDI TIBOR Chartered Accountant !i:ii-:iiiii 4333 St.Catherine St.W. J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK. BEKAKÓS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE. Új tel.: 843-7213 Az elhunyt Dr.I.HAJDL FOGORVOSI gyakorlatát ( praxisát) átvettem Betegeit tisztelettel várom Dr.REUBEN D. HUBAR FOGORVOS-SZÁJSEBÉSZ 5757 DECELLES AVE. Suite 102 Montreál Tel: 731-0921 vagy 731-1448 Irodaiéi: §44 -6822 Lakástel; 288 -7 559 ilr.TAHIH PÁL 10 ST.JAMES ST., Suite 902." MONTREAL
