Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-05-07 / 656. szám

14.oldal MENORA 1977 május 7. MESÉK A HÁZRÓL---------------------------Elkésett köszönés----------------------------­Schwartz Mártonék unoká­jának, Mr. és Mrs. Józsi Schwartz újszülött kislányá­nak tartottak névadó kidust templomunkban április 23-án. A kislány a Lisa, Blime neve­ket kapta. Kassai Magda és Julius és Mrs. Klein Boriska nagyszü­lők unokája, Kürti Péter és Erika kis újszülöttje kapott nevet április 30-án a Mártí­rok Templomában. A kislány a Karén, Lisa, Rezei neveket kapta. A család kiduson látta vendégül a gyülekezet tagjait. A Saidye Bronfman Center­ben április 17-én a Jóm Ha­­shoa ( Mártírok napja) alkal­mával egy új izráeli darabot, Jehuda Amichaj "Bellsand Trains" című darabját mu­tatták be, angolul, Simon Lévy rendezésében. Április 16-án kezdték és megy május 15—ég Marcel Dube darabja, "Zone", Aviva Ravel angol átültetésével, a Saidye Bronfman Centerben. Minden nap van előadás pén­tek este kivételével. Matiné van kedden és csütörtökön 1.30-kor. Telefon: 739-2301. Ugyanott a Second Stege-on ( a kis színpadon) április 23- án kezdték és május 8-ig ad­ják Abraham B. Jehoshua iz­ráeli író "A Night is May" c. darabját, Miriam Arad fordí­tásában. Előadások este 8.30- kor és szerda délutánokon 1.30-kor vannak. Telefon: 739-7944. Május 6-án péntek este 8 órakor előadás lesz a Saidye Bronfman Centerben: "Grow­ing up Jewish and radical at 37". Előadó Jerry Rubin, a híres "Chikagói 7" tagja. Péntek esténként frissítők is vannak felszolgálva, belépődíj nincs. Az utolsó kamara-zene kon­certet április 24-cn taitották ebben a szezonban. Vezényelt a híres oboa-művész, Robert Bloom. Szólisták voltak Sara Lambert Bloom ( oboa) és Tina Bowman ( hegedű) . A Jewish Public Library­­ban április 17-én Dr. Lita Rose Betcherman volt a ven­dégszónok, aki "TheSwastica and the Maple Leaf: Fascist Movements is Canada in the Thirties" című könyvét is­mertette. A Jewish Public Library­­ban május 2-án hétfőn este 8 órakor Beethoven koncertet adtak, május 9-én hétfőn este Verdi és Mascagni műveiből adnak elő, majd május 16-án Donizetti és Giordano mŰvei­ből. Belépés díjtalan, cím: 5151 Cote St. Catherine Road. A québeci kultúr-miniszter Camille Laurin tartott elő­adást hozzászólásokkal ápri­lis 25-én este a Jewish Public Library-ban. Előadás volt április27-én a Tifereth Beth Dávid Jer usá­­lem templomban a Baily Rd.­­on " The Zionist Imperative: The Jewish Peopíe after the Holocaust" címmel. Előadó Emil Fachenheim. Május 1-én, vasárnap, Jóm Háácmut.Izráel születésnapja alkalmával utcai fesztivált tartottak a Y előtt aWestbury Avenue-n. Mint minden évben voltak népi táncok, énekesek, rock-groups, stb. Ki voltak állítva izráeli könyvek, ételek konzervek stb. Mindenki örült és mindenki talált szórako­zást. Hosszú szenvedés után meg­halt Mrs. Rachel Grün. Nagy részvét mellett temették el április 27-én a Chesed Sel Emes halottasházból. A teme­tést levezette a tabi rabbi: Rabbi D. Klein. Gyászolják: Férje, Mr.László Grün, gyer­mekei, unokái és dédunokái. Részvétünket fejezzük ki az egész családnak. Az udvar dísze a poroló volt, amin mindig lógott, hin­tázott egy-két gyerek. Ebben a pesti házban ahova behallattszott a Rákóczi úti villamosok csilingelése, a ka­pu alatt tábla hirdette, hogy lármázni, koldulni, kintor­nászni szigorúan tilos"szenet, fát felhordani csak a hátsó lép­csőn lehet. Ide mindig olyan emberek jönnek — gondoltam akkori­ban — akik nem tudnak olvas­ni. Hiszen az ószeres lármá­zott, a koldusok kéregettek, sőt a verklis is megjelent min­den héten. Szerettem a házat, melyben otthonom volt, s szeretem ma is. Kopott, piszkos falai a gyermekkoromat őrzik, s a történelmet, melynek évtize­deken át tanúja, szenvedője voltam. Sokszor járok ott gon­dolatban, s emlékezem. ♦ Katzburgék udvari lakásban laktak. Az olyanok mint ők, ud­vari lakásban születnek,élnek s halnak meg. Látszólag nem történik velük semmi, csak csendben felnevelnek 4-5 gye­reket, nagyon csendes gyere­keket. Hiszen hogyan is han­goskodhatna egy Katzburg kö­lyök? A ház nem sokat tudott róluk, nem is foglalkozott ve­lük, csak a gyerekek lesték a házmestert, aki bizonyos na­pokon felgyújtotta náluk a vil­lanyt, mert ők villanyt sem gyújthattak minden este. Az asszonnyal nem volt probléma, mert ő volt a Katz­­burgné. Vásárolni járt, minta többi asszony, s porrongy­­rázás idején szeretett tré­­cselni a többiekkel. - De férje csak ki-be surránt mint az ár­nyék, nem beidéit senkivel, sietve tűnt el az ajtó mögött. De igazán: mit lehet kezdeni egy olyan férfivel, akit a fele­sége is így szólított: ”Te Katz­burg”. Emlékekből szőtt mozi­vásznamon a kisgyermekkor képei peregnek. Nyár volt és festették a lakást. Micsoda ö­­röm. Velem senki sem törő­dött, még Tera sem, most ő dirigálta azokat az asszo­nyokat, kiket nagyanyám se­gítségül vett fel a ’’rumlira”. Erről a házról azt is tudni kell, hogy itt a gyerekek éle­tét három szabály irányította. Szabad, vagy nem szabad a gangra, lépcsőházba, az utcá­ra menni. Nagyon sajnáltam magamat. Nekem a gang is többnyire tilos volt. De ezen a nyáron festés volt, s ilyenkor nincs lehetetlen. Enyém volta gang, a lépcsőház, pár lépés, s máris a délutáni utcán masí­roztam a nagyvilág felé. Vala­ki megfogta a vállamat. — Ej­nye, ilyen kislány mit keres egyedül az utcán? Felnéztem, ő állt mellettem: a Katzburg. Próbálom felidézni alakját. Hangját ma is hallom több év­tized távlatából. Kicsi volt, vékony, szinte fejletlen. A göndör szakái, ami arcát keretezte nem férfiassá, de nevetségesen gyámoltalan­ná tette. Széleskarimájú, fe­kete kalapot hordott, s mindig feketében járt. Nyáron is. Biz­tosan gyászol — gondoltam—. De mindig gyászolni? Hiszen nincs is annyi halott. Különös, idegen volt számomra, mégis tűrtem, hogy megfogja a keze­met, s csendes, nyugodt hang­ján szóval-tartva hazavezes­sen. Mit mondott?Nem emlék­szem. De lopva néha felnéztem rá, s azóta sem felejtem el a szemét, mely gyengéd volt, tiszta és meleg. Anyám hálálkodva vett át, majd rámszólt. Köszönj szé­pen Katzburg bácsinak. így hát ő is bácsi lett, mint a többi, de a köszönésig nem jutottam el — makacsul hallgattam —. Nem baj — mondta — majd ha legközelebb találkozunk. Ez a legközelebb egy légiri­adóval terhes éjszakán volt. Lázam magasra szökött, or­vosunk nem volt elérhető, a­­nyám nem merte megvárni a reggelt. Taxi sehol. Pokrócba csavart, s elindult velem a kö­zeli kórház felé. Nehéz vol­tam, s az erőlködéstől lihegve vitt az elsötétített utcán. Tes­sék csak ideadni, majd én vi­szem, — mondta egy hang —. ő volt. S már ő cipelt tovább. Anyám ideges suttogása ütötte meg a fülemet: hogy tehet ilyet, éjjel az utcán, legalább a csillagot vegye le. Katzburg felkacagott mint az ártatlan gyermek. S ha levenném ké­rem, hiszen csak rám kell GYÁSZJELENTÉS Szomorúan, megtört szívvel jelentjük, hogy igazi zsidó anya, feleség, anyós, nagymama, dédnagymama ment el az élők sorából. Április 26.-an elhunyt RACHEL GRÜN sz.FODOR Manci Gizella (Újpest) Április 27.-én temettük nagy részvét mellett Gyászolják: FÉRJE: László Grun LEÁNYA és VEJE: Helén és Steven Várkonyi UNOKÁLSusan Cola és férje Péter és Róbert Várkonyi DÉDUNOKÁI: Eddie és Jennifer Cola Magyarországon sógornője, unokaoccsei és családjuk Soha annyian nem akartak saját házukban lakni mint manapság Ontario hozzá akar segíteni mindenkit A federális és a provinciális kormány elhatá­rozta, hogy elérhetővé teszi a közepes és alacsonyabb jövedelmű családok számára is, hogy saját házat vegyenek. A program neve AHOP/HOME (Assited Home Ownership Program/Home Ownership made Easy Plán). Az AHOP/HOME kölcsönök (loans), hozzá­járulások (subsidies) és juttatások (grants) formájában segíti az új háztulajdonosokat. Az anyagi segítség összege attól függ, hogy hány tagú az érdekelt család, milyen össz­jövedelemmel rendelkezik és mennyi ki­adással jár az új ház. Mindenféle új ház jogosult anyagi támogatásra, ha a Central Mortgage and Housing Corporation AHOP listájára feliratkozott, valamint ha a ház ára nem haladja meg az illetőségi helyére kiszabott AHOP árakat. Az AHOP Inetrest Reduction Loan (Csökkentett kamatú kölcsön) évi törlesztési kamata (mortgage payment) mindössze 8 %. A háztulajdonos a vásárlást követő első évben 750 dollárig terjedő hozzájárulást (subsidy) kaphat, ha a részlettörlesztés (mortgage) és az adók (taxes) összege meghaladja a család összjövedelmének 25 %-át. Ha ezek a rész­lettörlesztések és adók a hozzájárulás ellenére is meghaladnák az összjövedelem 30 %-át, a háztulajdonos jogosult egy újabb 750 dollárnál nem magasabb Provinciái HOME Grant-ra. A hozzájárulásokat és a juttatá­sokat a háztulajdonosok nem kell visszafizes­sék. A kölcsön (loan) visszafizetése a hetedik évi részlettörlesztéstől esedékes. Aki szeretne házatvenniaz AHOP/HOME Prog­ram keretében, kisérje figyelemmel az újságok ingatlan-oldalán a program kötelékében tevékenykedő építkezési vállalkozók hir­detéseit. A program részletesebb ismertetéséért az a­­lábbi címre írhat: Communications Branch Ministry of Housing 56 Wellesley Street West, 2nd Floor Toronto, Ontario M7A2N5 John Rhodes, Minister of Housing William Davis, Premier Province of Ontario nézniök, önmagamat nem dob­hatom el. Az utcára pedig ki­jövök, mert élni kell, élni kell kérem, amíg hagynak. Akkor már tudtam, hogy mi az élni, s mit jelent meghalni. De nem értettem miért mond­ja, hogy kell?Hiszen úgyis ad­dig élünk, amíg meg nem ha­lunk. így van ez a mesében is. Jó ideig nem láttam, nem is hallottam róla. Legkisebb lá­nyával találkoztunk a lépcső­házban, aki azt mondta anyám­nak. Most pakolunk. Holnap, tetszik tudni, menni kell. Hova mennek Katzburgék— kérdez­tem — s bosszantott, hogy nem értettem a ’’kell” szót. Mi ak­kor szoktunk pakolni, ha nya­ralni megyünk, de nyaralni nem kell. Nyaralni jó, de nem kötelező. A válasz elmaradt, anyám mintha nem is hallotta volna a kérdéseméi. Másnap furcsa reggelre éb­redtem. Nagyon sokan mentek nyaralni. Sok-sok csomagot vittek, s volt aki sírt. Ez za­vart engem. Sírni én akkor szoktam, mikor vége a nyara­lásnak. A Teri is sírt. Pedig ő nem pakolt, s nem megy se­hova. Stern doktor bácsi anyut kereste. Titokban— de én ész­revettem — egy dobozt adott neki. A fiam Dorika, ő talán majd eljön érte. Maga fog érte jönni — mondta anyám moso­lyogva, de ez olyan mosoly volt amit nem szerettem. Csak a szája mosolygott. A szeme nem. Anyu nem ebédelt aznap, nagymamáékkal ettem, mikor meghallottam, hogy a folyosó­ra hív. Le sem nyeltem a fala­tot, úgy futottam ki a lakásból. Az összes Katzburg ott állt az ajtónk előtt. Nekem az tűnt fel, hogy Katzburg néninek haja van. Eddig mindig csak kendő­ben láttam. Elhatároztam, most ’’mindent” megtudok. A- míg meg nem mondják nekem, hogy miért kell pakolni, hova mennek, nem veszem be a csu­kamáj olajat. Kérdően anyám­ra néztem, de elrémültem az arcától. Akkor, amikor Apu elment, ugyanígy nézett. Alig értettem a szavát: Katzburgék elmennek, köszönj szépen. Nem köszöntem. Pedig akar­tam, s külön Neki, hogy’’szer­busz”, mert így köszönni csak a barátoknak szabad. De mire körülnéztem, nem volt ott sen­ki. * 1945 tele a visszajött, túlél­te, kibírta, van-e hír róla kér­dések korszaka volt. Mindenki siratott, aggódott, s remény­kedett. Emlékszem nálunk óriási ’’vendégség” volt ezekben a ja­nuári, februári napokban. Nagyanyámat mindig a kis dobkályha mellett láttam,főz­te és bögrékbe mérte a keserű cikória kávét. Megrázó, tragikus, szé­gyenteljes történeteket hallot­tam a ’’vendégektől”, s velük sírtunk, vagy örültünk, ha valakiről kiderült: ’’meg­úszta”. Több hajdani szomszéd, kik azon a számomra emlékezetes napon ’’nyaralni” ment kopo­gott be hozzánk. Róluk nem hallottunk, pedig én minden kopogásra összerezzentem, mert akartam, bíztam benne, hogy ők azok. Az ágyban kuporogtam, s hallgattam nagyanyámat, ki kukoricakása főzése közben arról mesélt nekem, hogy minden népnek megvan a maga nemzeti eledele, mikor újra kopogtak az ajtón. Éreztem, tudtam, hogy most ők jöttek. Szememet erősen becsuktam, s mire kinyitottam ott volt a szobában az összes Katzburg. Csak egy hiányzott. Az én ba­rátom. Az én barátom. Az én barátom nincs többé. Mit tet­tek veled Katzburg?HiszenTe mondtad, hogy élni kell. Ki­surrantál az életből csende­sen, szürkén, szerényen,mint ahogy éltél. Soha nem köszön­tem. Nem búcsúztam el Tőled. Itt az ideje, hogy végre ki­mondjam. Te tanítottál meg köszönni, s azóta én mindig köszönök Neked. Kérlek: bú­csúzzunk el hát végre Katz­burg bácsi. Hirsch Emmy J.REISZ BÉLYEG SZAKÜZLET ALBUMOK. BEftAKÓS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE. Új tel. 843-7213 Szállítást és költözést Torontóba is garanciával és biztosítással. TRANSPORT LLOYD RGI). 735-3416 626-2375 4200 Kinderslay, Apt. 6. Town of Montreál KATZ ERVIN és VÁRKONYI IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents