Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-14 / 657. szám
MEN 0 RH ♦Mr.August J.Molnar P.O.Box 1o34 New Brunswick, New Jersey o39o3 U.S.A. Second dost moil registration No. 1373. AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR Z LAPJA Vol. 16. No. 657. Ara: . 40 cent MAY 14. 1977. Helyreállítható—e a nyugati világ egysége? Múlt hét folyamán Ült össze Londonban az úgynevezett iparosított nagyhatalmak csúcsértekezlete. Nyugati világnak, vagy kapitalista világnak nevezzük, egyaránt pontatlan névhasználatot alkalmazunk, de tény, hogy ezen az értekezleten azok az országok jöttek össze, akik képesek arra, hogy nem csupán saját erejükből fenntartsák magukat, de segítséget is adhassanak a rászorult világnak. Az Egyesült Államok, Kanada, Nagybritannia Japán, Németország, Franciaország és Olaszország bár maguk is küszködnek bizonyos gazdasági problémákkal, mégis együttesen a világ szinte teljes ipari termelékenységét jelentik. Ezeknek az országoknak "per kapita” termelékenysége olyan magas, hogyamellett még a Szovjetunió produktivitása is eltörpül, nem is beszélve a csatlós országok termeléséről. Az értekezlet tehát döntő fontosságú lehetett volna, ha ott sikerül teljesen egységes álláspontot kialakítani. Ez persze nem sikerült, nem is sikerülhetett, hiszen a nagyhatalmak között igen jelentősek az ellentétek. S itt egy dolgot érdemes rögtön megfigyelni. Azt, hogy a csúcsértekezletet mégis összehívták. szezsugorodott, a közlekedés meggyorsult, a nagyhatalmak vezetőinek ma nem olyan nehéz találkozniok, mint régebkeu Fukuda a japán miniszterelnök egyáltalán nem beszél angolul, ha íe n az is, hogy az államfők nem lehetnek kellően felkészültek a részletkérdésben. Biztos, hogy egy pénzügyi szakértőkből álló és csupán miniszteri tanácsosi szinten álló értekezlet behatóbban tudja kielemezni a kérdéseket és megegyezésre jutni, mint Ha mégis összehívták a csúcskonferenciát, ezzel éppen a meg nem egyezéses együttműködés lehetőségét akarták biHelmut Schmidt Ezeknek a legfelsőbb szintű megbeszéléseknek ma már koránt sincsen olyan fontossága, mint azelőtt. A világ ösz-Takeo Fukuda ben volt. Tehát rendezhetnének csúcstalálkozót bármikor és mégsem gyakran teszik. Hogy miért? Mert korántsem biztos, hogy az államok vezetői a legfelkészültebbek és a legalkalmasabbak a szóbanforgó kérdések megtárgyalására. Nemcsak nyelvi barikádok választják el őket egymástól, mint például az, hogy Ta-James Callaghan az államfők. Ezek az értekezletek össze is ültek, s referáltak is vezetőiknek, hogy teljes megegyezésre nincs kilátás. Valéry Giscard d'Estaing zonyítani. Az angol nyelv ezt úgy mondja agreeing in disagreement. Vagyis, hogy bár sok mindenben nem értenek egyet, mégis fenn akarják tartani a hét gazdasági nagyhatalom, valamint az európai védelmi közösség, aNato egységét. Néhány héttel ezelőtt mégezen is komoly viták folytak. AAz izráeli választási küzdelem eljutott már a’’célegyenesig", hiszen lényegében csak napok vannak már hátra a május 17-én esedékes választásokig. A legutóbbi szenzáció Rabin bukása és Peresz "csakazértis" győzelme volt. Mint ismeretes, az izráeli törvények megtiltják, hogy az ország polgára bankszámlát tartson külföldön. Ezt a rendelkezést áthágta Lea Rabin, a miniszterelnök felesége és Jicchák Rabin osztozott vele a felelősségben. Levonta a konzekvenciákat és átadta a helyét Peresznek. A legújabb közvéleményku-BELPOLITIKAI JEGYZETEK IZRAELBŐL Kicsoda Ön, Mr.Peresz? tató felmérések szerint Peresz népszerűbb Rabin iá1, és az a tény, hogy ő került a párt élére, legalábbis néhány mandátummal erősítette meg az egyébként is viszonylag legnagyobb politikai formációt, a Máárách-ot. Ez a Máárách két párt, a Munkapárt és az annál valamivel baloldalibb — forradalmi szocdem — Mapám szövetsége. Olyan szövetség, amely kevesebb az egységnél. Mindkét komponens megtartja benne az önállóságát. Peresz a vonzóbb Furcsa módon a pártszövetségen belül Rabin volt a népszerűbb, de a választók körében Peresz a vonzóbb egyéniség. Miért vonzóbb? Erre a kérdésre próbálunk válaszolni az alábbiakban. Elsősorban azért, mert az a legvalószínűbb, hogy Peresz lesz május után Izráel miniszterelnöke. De még ha másként fordul is a kocka és az ellenzéki kombináció valósul meg — Peresz személyében nagyon erős vezére lesz az ellenzéknek. Peresz Lengyelországban született 52 évvel ezelőtt, de már kisgyerek korában az országba került és tanulmányait itt folytatta. Politikai csodagyereknek számított. Nagyon fiatalon, 20 éves korában országos funkcióba került, mint a jelenlegi Munkapárt elődje, a Mapáj ifjúsági tagozatának főtitkára. Aztán közvetlen munkatársa lett Ben Gurionnak — kikerült Amerikába és 23 éves korában ő lett az izráeli bevásárló bizottság főnöke, s akkor két évig az egyik new yorki egyetemet is látogatta —, ma jd hazahívták, s Ben Gurion maga mellé vette. Jóval innen volt még a harmincon, amikor ő lett a hadügyi államtitkár. Ben Gurion töltötte be a hadügyi tárcát, de a miniszterelnök is ő volt, tehát a hadügyeket csak nagyon globálisan intézte. A tárca • irányítását Pereszre bízta, akiben száz százalékig megbízott. bin alezredes volt a hadseregben, vagy talán csak Őrnagy, amikor a hadügyek élén Peresz állt — államtitkárként. Csak Rabin csillaga nagyon gyorsan feljött — ő volt a vezérkari Néhány évig várnia kellett, de most sikerült, — vagy legalábbis majdnem. Még csak annyi hiányzik a győzelméhez, hogy május 17-én sok szavazatot kapjon a Munkapárt.Hogy mennyit kap az rejtély, de ha hinni lehet a közvéleménykutatóknak, — hangsúlyozzuk, kivétel nélkül minden felmérés ezt mutatja —, ismét a Munkapárt, illetve a Márách lesz a legnagyobb párt. Aztán majd kormányt alakít, ahogy tud. Megfelelő, vagy annak látszó koalíciós partnerekkel. Peresz már azországleen-Dáján, vagy Peresz? Később hadügyi alminiszter lett Ben Gurion mellett. Még nem dőlt el a vita, ki áll Ben Gurionhoz közelebb, Dáján, vagy Peresz. Talán úgy fogalmazható meg a válasz erre a kérdésre, hogy Ben Gurion egy fokkal jobban szerette a félszemű tábornokot, de Peresz volt mégis közelebb hozzá. Amikor 12 év előtt Ben Gurion megsértődött a pártjára, hátat fordított a Ma vájnak és kiment a közéleti pusztába — megalapította a Ráfi nevű szakadár-pártot, Peresz ott volt, és ott is maradt mellette. De csak egy ideig. Miután kiderült, hogy a Ráfi sikertelen kezdeményezés, a legtöbben elhagyták az öreg politikust, és visszamentek az anyapártba. Dáján is visszament, Peresz is. Miniszterek lettek. Ben Gurionnak fájt, de nem állt tanítványai útjába. A személyes jóviszony megmaradt, talán egy kis keserűséggel keverve, de a nagyformátumú politikus lényegében megértette a fiatalokat. Peresz elindult a jelentős karrier irányába. Azon az alapon, hogy ő a ben gurioni közéleti örökség letéteményese. Amikor három év előtt először mérkőzött meg Rabinnal a párton belül a miniszterelnökjelöltségért, azt hitte, ezen az alapon ő győz majd és rosszul esett neki, hogy Rabin lett az első, aki hozzá képest politikai csecsemőnek számított. Rafőnök a hatnapos háború idején, aztán Amerikában jó nagykövetnek bizonyult és hazatérvén, egy adott pillanatban értéke volt a közéleti újszülött voltának is. A jóm kipuri hábo-Majdnem győzelem dó tárgyalni a békéről, komoromisszumoktól sem idegenkedik, ami a területeket illeti, de a stílusa valahogy mégis erőteljesebb mint Rabiné. Hozzá képest Rabin botcsinálta politikusnak számítóbban az értelemben is, hogy Peresz jobban tudja rokonszenvessé tenni önmagát. Lássuk, mit nyilatkozott az elmúlt hétvégén. A legnagyobb példányszámú déli lap munkatársának elmondta, hogy fiatal korában költő akart lenni. Nem politikus. Költő. Ma is szereti az irodalmat. Köztudomású, hogy a módszeres olvasást soha nem hagyta abba. Jelenleg napi két órát szentel olvasásra — sajnos több idő nem futja. ö olvasna napestig. De politizálni is kell. És — inkább csak mellékesen — ő a hadügyminiszter, ami szintén ad némi elfoglaltságot. . . Az emberek szívesen olvasrú után olyan embert akart élére választani a Munkapárt, akinek viszonylag kevés köze volt a korábbi vezetéshez. így vesztette el a csatát — de nem a háborút — Peresz a vetélytársa, Rabin ellen. Talán akkor, azon a választáson, a part vezetőségének ülésén határozta el véglegesen, hogy mégis ő lesz idővel Izráel miniszterelnöke. sák az ilyen interjúkat, annál is inkább, mert Rabin inkább kiszuratta volna a fél szemét, de ilyesmit soha nem mondott volna. Pedig bizonyára ő is olvasott egyszer-másszor. . . Peresz elmondta első találkozását Salom Asch-al, az íróval. Ezt is szívesen vette a közvélemény. Nem rideg katonaember. A kultúra bajnoka. Aki szívesen mosolyog és derűsen fogalmazza meg a mondanivalóját. Mindig anekdotázik is. Imádja a régi, fűszeres történeteket.Rabin? Soha nem mondott valami kedveset. Ez is számít a közéletben. Aztán nagy jelentősége van annak, hogy Pereszről mindenki tudja, — Ben Gurion tanítványa volt. Most, hogy ő került a párt élére, egyfajta folytonosságot, pontosabban a folytonosság visszaállítását látják sokan ebben az eseményben. Talán visszatérnek a ben gurioni idők ? Meghalt Mátyás király Simon Peresz dő miniszterelnökeként nyilatkozik és programot ad.Nem mutatkozik olyan "sólyomnak" mint általában hitték, nagyon okosan, rugalmasan fűzi egymás mellé a szavakat. Hajlan-Sok hibája is volt Ben Gurionnak, egy időben népszerűtlenné vált, de azt senki sem vitatja, hogy nagy emberként élt és úgy is halt meg. Most, hogy nehéz idők járnak Izraelben, egyre gyakoribb a sóhaj, hogy hej ha még élne Ben Gurion, milyen másként lenne. Meg hogy most hiányzik az ő tekintélye, ellentmondást nem tűrő egyénisége. Minden szétesik, ha nem jön egy erőskezű vezér. Olyan ez, mint amikor Magyarországon felsóhajt az utca embere a sok jaj, meg baj láttán, hogy meghalt Mátyás király, oda az igazság. Nos, Peresz személyében a halott Mátyás király kicsit feltámadt. Az ellenzék vezére Begin. E sorok írójának úgy tűnik, hogy mikor kevesebb, mint egy évvel ezelőtt múlt júniusban Porto-Ricoban, az utolsó csúcsértekezlet volt, az Egyesült Államok épp mélyponton állt. Meg nem választott elnök képviselte, akiről már akkor sejtették, hogy kifelé áll a rúdja. A gazdasági válság ugyancsak ekkor volt a legsúlyosabb. A többi nyugati ál-Peresz jobban szembeállítható a Likud vezérével, mint Rabin. Jobb szónok nála, gyakorlottabb politikus, s ami a legfontosabb — sokkal karizmatikusabb egyéniség. Ne feledjük, hogy ma már Izráelben is tévé-korszak van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb választó nem a népgyüléseken, és nem is a lapokban megjelenő hirdetések böngészése közben, de a képernyő előtt alakítja ki a politikai véleményét.Ott dönti el, hogy kire szavaz.Már pedig Peresz a képernyőn is összehasonlíthatatlanul jobb, mint elődje, Rabin. Alighanem ő lesz Izráel miniszterelnöke a következő négy esztendőben. Benedek Pál Pierre Trudeau lám hiába tekintett volna iránymutatásért Amerikára. Azóta változott a helyzet. Az újonnan megválasztott amerikai elnök népszerű, éserélyt mutató. Ugyanakkor a hetek tanácsából három állam beteg. Kanada szétesés előtt áll, Franciaországban és O- laszországban az a veszély fenyeget, hogy kommunista, illetőleg kommunista szimpatizáns pártok kerülnek kormányra, vagy legalábbis vesznek részt a kormányzásban. Ezeknek az országoknak az E- gyesült Államok gazdasági megerősödése sorsdöntő lehet, mint anogy sorsdöntő Angliának is, amely olyan súlyos gazdasági helyzetben van, hogy legtöbben nem is bíznak már felemelkedésében. Ilymódon a.differenciák érthetővé válnak. A szegényedő nyugateurópai országok az eddiginél gyorsabb gazdasági felépülésre, s az eddiginél gyorsabban adott gazdasági segítségre szeretnék rávenni az Egyesült Államokat. Carterék ugyanakkor előbb szeretnék stabilizálni saját népük gazdasági bázisát. A hetek értekezlete végső nyilatkozatában megegyezett abban, hogy egyszerre kell harcolni a munkanélküliség és az infláció ellen. Nem tudtak viszont közös nevezőre jutni az atomenergia korlátozásának kérdésében. Az Egyesült Államok tudniillik meg akarja fékezni az egyre növekvő atomtermelést, még saját energia-ellátásában sem ezt tekinti elsődleges fontosságúnak. FranciaországésNémetország azonban élesen szembenáll ezzel a felfogással, nemcsak azért mert Valery Giscard d’Estaing az atomenergiával akarja megoldani népe energiaszükségletét, de azért is mert Franciaország és I Németország egyaránt az úgynevezett harmadik világ országainak kíván eladni atomenergia telepeket. E meggyőződéstől még az sem tántorítja el őket, hogy ezzel az atombomba gyártás lehetőségét bővítik ki. U.S. PRESIDENT CARTER Egy másik ütközési pont főleg Amerika és az európai hatalmak között aNATOfegyverkezési ellátása. Amerika a legmodernebb fegyvereket kívánja az európai védelmi szövetségnek adni, és az a meggyőződésük, hogy ezeket a legmodernebb fegyvereket ők készítik. A nyugati hatalmak azonban ki akarják venni részüket a fegyver-üzletből és ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő fegyvereik is szerepeljenek a Nato készletében. Ezeket a nemzeti gazdasági szempontokat internac ionál is védekezés jelszóval szinte lehetetlen áthidalni. Giulio Andreotti A londoni csúcsértekezlet tehát azt az eredményt hozta, amit mindenki várt tőle, vagyis azt, hogy nincs megegyezés. De ez talán nem is olyan nagy baj, mert újabb aláírt szerződés nélkül is a nyugati világ ma egységesebbnek tűnik, mint egy-két évvel ezelőtt és az az öngyilkossági hangulat, pontosabban az a válsághangulat, amely szerint "nem lehet semmit tenni, mert a nyugat bukása úgyis elkerülhetetlen" szünőben van. Ezt különben maga a hét ipari nagyhatalom léte bizonyítja. Mert vannak ugyan elszigetelt válság- illetve problématünetek, de a nagy betűvel írt Válság (tehát az, amit a kommunizmus gazdászai már oly sokszor és oly véglegeskent megjósoltak) nem következett be. És nem is következik be. A nyugati világ túléli ezt a válságot és az igazi probléma ott van, ahol lelkes egyhangúsággal szavaznak meg minden eléjük terjesztett javaslatot, csak éppen abban az egyben nem tudnak megegyezni a nagytiszteletfl szerződő felek, hogy miként lehetne gazdaságosan termelni. LAPZÁRTAKOR Szomorú hírt kaptunk Izráelből. Egy kitűnő kollégánk hunyt el váratlanul, szívroham következtében: Rezes György. Munkája közben, de az utcán érte a halál, éppen lapjának, az Izráeli Kutir-nak kefelenyomatát vitte a nyomdába. Rezes György ritka nagykultúrájú, minden téren tájékozott ember volt, aki azért ragaszkodott saját újságjához, mert meggyőződésében, igazságkeresésében nem ismert kompromisszumot. Sokak által félt purifikátor volt, de nem tartozott azokhoz, akik más szemében szálkát keresnek és sajátjukban nem veszik észre a gerendát, ö valóban úgy élt mint ahogy ítélt, minden tettében tiszta és becsületes volt.
