Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-16 / 653. szám
o 39o3 M E N D E R tlir.August j.Soinar U.S.A. Second class mail registration No. 1373. ' AZ ESZAKAMER1KAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 16. No. 653. Ara: . 40 cent APR. 16. 1977. Simon Peresz a Munkapárt élén Amikor két hónappal ezelőtt Rabin kormányának lemondása után arról írtunk cikket, hogy az izráeli választásokkal kapcsolatosan nincs kimondott szerkesztőségi álláspontunk, hanem minden munkatársunknak lehetőséget adunk saját véleményének kifejezésére, még magunk sem tudtuk, milyen előrelátó óvatosság vezetett bennünket. Csak azt éreztük, hogy az országon kívül élő zsidóságnak nincs joga beleszólni a pártpolitikába, hanem minden körülmények között az izráeli állampolgárok döntését kell elfogadnunk, és fenntartás nélkül támogatni utána azt a kormányt, amit a többség magának választ. Tisztában voltunk azonban azzal, hogy az izráeli demokrácia egyik legnagyobb belső csatája előtt áll. Hogy most mégis eltérünk ettől az önmagunk aikotta szabálytól annak az vz oki, hogy ami Izráelben múlt héten történj többé nem belügy, hanem a világ egész zsidóságára ható, élethalál kérdéssé vált. Lehetetlen többé nem állást foglalni az egyre élesedő frakcióharccal szemben Jicchák Rábin múlt héten a televízió elé állt és bejelentette, lemond a miniszterelnökségről és saját pártjának, a Munkapártnak vezetéséről. Nem kíván a választási lista első helyén szerepelni. Ezt az elhatározását pedig nem a sorsdöntő politikai kérdések érlelték meg benne, -HABSBURG OTTÓ:-----hanem egy személyi ügy, amit azóta a világsajtó "az izráeli miniszterelnök pénzügyi botrányaiként emleget. Ha valaki nem nagyon ismerős a részletekkel, ebből a tálalásból nem vonhat le más következtetést, mint azt, hogy íme már a pici Izráelnek is megvan a maga Watergate-botránya, valami olyan súlyos jogi visszaélés, amely íme a kormányfő bukását idézi elő. És nem kell különösebben bizonygatni, hogy nem vált ki jó hatást a világban, ha egy fönnmaradásáért harcoló kis ország nevét a korrupcióval kapcsolják össze. Érdemes tehát alaposabban kielemezni azokat a körülményeket, amelyek Rábin lemondásához vezettek. Az izráeli törvények tiltják, hogy állampolgár külföldön bankbetétet tartson fenn, illetve előírják, hogy egy ilyen külföldi bankbetétet be kell jelenteni. Rábin washingtoni követ korában az Egyesült Államok területén és dollárban kapta a fizetését és —bár nem ismerjük pontosan az izráeli diplomáciai testület jövedelmét, — nyilván nem is jelentéktelen fizetését. így történt, hogy az egyik washingtoni bankban a nagykövet felesége, Lea Rábin nevén bankszámlát nyitottak, melyben lassanként szép kis összeg, de semmiképpen sem említésre méltó jelentős vagyon gyűlt össze. Aztán mikor Rábint visszahívták Washingtonból és nem sokkal később kormányelnök Simon Peresz lett, erről a bankszámláról megfeledkeztek, nem jelentették azt be a hatóságoknál. Ez a gondatlanság most Rábin karrierjének végét jelenti, mégpedig oly módon, hogy éppenséggel nem méltóságteljes körülmények között hagyja el a politikai életet. Lea Rábin bankszámláján állítólag 20.000 dollár körüli összeg volt, mely ugyan nem kis pénz, de semmiképpen sem mondható olyan összegnek, amivel a világ egyik vezető politikusát érdemes lenne korrupcióval vádolni.Kétség sem férhet ahhoz, hogy Rábin tisztességesen megdolgozott pénzéről van szó, és maga a " bűnügy" nem sokkal súlyosabb, mintha az Egyesült Államokban vagy Kanadában valakit gyorshajtásért ítélnének el. A fönnálló rendelet ellenére ugyanis számtalan izráeli állampolgár tartja pénzét dollár bán külföldi bankszámlákon és az izráeli bíróságok, amennyiben ilyesmi kipattan, még sohasem hoztak súlyosabb ítéletet mint néhányszáz dolláros pénzbüntetést. Lehet vitatkozni azon, hogy Rábin stílusa, alaptermészete a legmegfelelőbb volt-e egy jelenlegi izráeli miniszterelnöknek, vagy esetleg valamelyik vetélytársa alkalmasabb lenne ennek az állásnak betöltésére. De nem lehet vitatkozni azon, hogy Rábin egyike a zsidó állam kiemelkedő hőseinek, döntő módon részese az 1967-es hatnapos háború sikerének, emberileg és erkölcsileg egyaránt végtelenül szimpatikus, és hogy neve — akár tetszik az ellenfeleinek akár nem —, összeforrott az országgal, s a külföldi átlagember szemében Rábin személye Izráel államával forrt össze. Tehát azok, akik egy ilyen, aránylag jelentéktelen ügy miatt meghurcolták és a bukásba kergették,azok igenis Izráel államának okoztak súlyos kárt, súlyosabbat mint magának Rábinnak, s az újságírók, akik a botrányt felkavarták, ’ rhedtnevűségben majd mékau. sorakozhatnak fel a Watergate-Ugyet egy általános amerikai válságig piszkáló Washington Post riporterei mellé. S mint ahogy ma már senki sem hiszi el, hogy Nixon bukása annak idején valóban a de-A spanyol fejlődés A spanyol fejlődés demokratikus útját időnként feltartóztatni igyekeznek radikális jelenségek, mint a január végi „véres hét” eseményei. Az ilyen provokációktól eltekintve: Mi a spanyol politika fő iránya, mi a király és a kormányfő dilemmája, milyen politikai képződmények indulnak a küszöbön álló választáson? Ezeket a kérdéseket világítja meg Habsburg Ottó cikke. A Spanyolország számára sorsdöntő idei esztendő tulajdonképpen tavaly december 15-én kezdődött. Azzal, hogy a népszavazás imponáló igennel felelt Suarez miniszterelnök politikájára, arra a javaslatára, hogy Spanyolország térjen át a parlamenti demokráciára, a többpártrendszerre, a parlamenti váltógazdaságra. Mit mutatott meg ez a népszavazás? A jobbközép párt, az Alianza Popular vezetősége joggal mondotta, hogy az eredmény arról tanúskodik: a spanyol nép nem kívánja sem a mozdulatlanságot, sem az elsietett reformokat, helyesebben a reformok elsietését. A népszavazás eredménye ezen kívül egyengette az utat a végső nagy, döntő eseményhez, a küszöbön álló parlamenti választáshoz; lehetővé tette, logy a jövő vágányait nyugodtan, hebehurgyaság nélkül lehessen lefektetni. A spanyol szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal gyakran és egyformán állítja, hogy a népszavazás körül a kormány erősen manipulált. Nos, ez részben igaz, de részben nem igaz. A nép hangulata mutatja, hogy a kormánynak egyáltalán nem lett volna szüksége semmiféle ügyeskedésre azért, hogy a fejleményeket befolyásolja. A kormány, illetve a javaslat mindenképpen meggyőző többséget kapott volna. De persze az eredmény még imponálóbb lenne, ha nem történt volna itt-ott rövidzárlat, ami azt bizonyította, hogy a kormány erőnek erejével jó eredményt akart, de nem volt egészen biztos a dolgában. Más szóval: a kormány nem volt teljesen biztos abban, hogy a demokratikus út mennyire népszerű és mennyire nem. Ezért aztán a népszavazáson való részvétel számadatait kissé felülről korrigálták, főleg baszk-földön, így például Guipuzcoa-ban. A valóságban a részvétel sokkal kisebb kellett legyen, mint a hivatalos eredmény mutatta. Toledo tartományban viszont a kormány arra kényszerült, hogy a nem-szavazók számát némileg kisebbítse, mert a lakosság ezt hevesen követelte. De e kisebb negatívumoktól eltekintve a nép’Folytatás a 6. oldalon-MEGHÍVÓ A Torontói Magyarajkú Zsidók Szövetsége Izráel állam önállóságának 29. évfordulóját a Magyar Zsidók Világszövetségének részvételével 1977 április 17-én, vasárnap délután fél négykor ünnepli a Shaarei Tefilah Templomban, 3600 Bathurst Street. AZ Izrael Nap teljes bevételét szegény sorsú izraeli testvéreink támogatására és kulturális célokra rordítjuk| Ünnepi szónokok: Izrael állam konzula Ziev Miriam, dr. Carmilly Moshe, a newyorki Jeshiva egyetem tanára, Waldman Tibor, a Világszövetség elnöke. Szórakoztató műsor: Kiepura Eggerth Márta az operett és film legnagyobb csillaga. zongorán kiséri: Dorothy Walter Belépti díj uzsonnával együtt: személyenként'$10. Jegyek megrendelhetők: Stern Tibor (Sasmart) 368-4132 Menczeles Pál (Fortune) 364-6999 Mrs. Kurta Magda 633-8886 (este 7 után)-w ......---------~*>c Háboiű megbízottak utján E héten ismét háborús uszftóknak bélyegezhetnek minket azok, akik kizárólag csak Moszkvából kibocsátott klisék alapján képesek gondolkozni és kifejezni magukat. Az ugyanis a véleményünk, hogy az Egyesült Államok helytelenül cselekedett, amikor nem >vállalta első pillanattól kezdve, hogy nyíltan részt vegyen a most kezdődő és alakuló Zaire-i háborúban. Zaire-be, (az egykori Belga Kongo legdélibb tartományába) Shábába — amit azelőtt Katangának neveztek — múlt hónap folyamánidegen csapatok vonultak be Angola felől, akik a tartomány jelentős részét megszállták, és végülis elfoglalták az értékes rézbányászati terület központját, Kolwézit. Mobotu a nyugattal szimpatizáló Zaire-i államelnök első pillanattól hangoztatta, hogy az országa elleni támadás valójában kommunista akció; a támadók nem egykori katangai csendőrök, akik a tartomány függetlenségét akarják visszaszerezni, hanem szovjet fegyverekkel felszerelt kubai katonák által .vezetett és megerősített egységek. Mobotu szerint az Angolában lábát megvetett kommunizmus nem mint ahogyan eredetileg várták, a Délafrikai Unió felé, hanem az új fekete országa felé indította meg első támadását. Gazdaságpolitikailag ez érthető is, mert a dél-kongói rézbányák birtokában komoly zavarokat lehet okozni Nyugat-Európa fémiparának ellátásában. Mobotu állításait a State Department bürokratái eleinte nem hitték el, és több hetes vizsgálat kezdődött. Ezalatt a szovjet támogatta csapatok vidáman nyomultak előre, és mire Washingtonban megszülték az eredményt és kisütötték, hogy a vörös színnek valóban van valami halványpiros árnyalata, akkorra már kész helyzet előtt állt a világ. A kormánycsapatok egyre hátráltak és világossá vált, hogy Mobotu hadserege egymaga nem képes fenntartani az Angola felől jövő inváziót. Végre megmozdult a diplomácia, s e hét végén megindult a segélyküldés a nyugatbarát afrikai országba. Marokkó 1500 főnyi hadsereget küldött és egyiptomi egységek is útban vannak a frontvonal felé, hogy a közben Franciaország által szállítandó fegyverek segítségével felvegyék a harcot az agresszióval. Kérdés most az, hogy mi lesz mindebből? Helyi csatározás marad-e az ügy, vagy komoly afrikai próbaháborúvá fejlődik ki?Mert amilyen biztos volt, hogy Mobotu katonái nem tudnak ellenállni a kubai egységeknek, olyan biztos az is, hogy a kubai-angolai - katangai felkelő csoportok alul kell hogy maradjanak a marokkói, egyiptomi, zairei hadsereggel szemben. Legalábbis alul kell maradniuk akkor, ha nem kapnak újabb jelentős segítséget. De vajon nem kapnak-e? Hiszen ez az egész akció meg sem indult volna, ha a Szovjetunió nem akarja kitapogatni meddig mehet el afrikai előrenyomulásában és biztos, hogy ebben a kísérleti akcióban a végsőkig, tehát pukkadási pontig kívánja fújni a luftballont. Addig fog elmerészkedni, amíg nem érzi, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó egy lépést sem tovább hátrálni, és vállalja a háború kockázatát is. Az Egyesült Államok tulajdonképpen beleavatkozott és mégsem avatkozott be. Beavatkozott azért, mert teljesen világos, hogy a marokkói egyiptomi csapatok, a francia fegyver, amerikai kezdeményezés és felkérés alapján küldetett a katangai határvidékre. A cechhet Amerika fizeti majd, tehát nem döntő, — mondják a diplomaták — hogy milyen nemzet katonái vesznek részt a csatározásokban. Ez azonban nagyon is lényeges. Az ugyanis, hogy az Egyesült Államok csak megbízottak útján vesz részt egy, a Szovjetunió által kirobbantott újabb próbaháborúban, gyengeséget és ingatagságot jelez, jóllehet aCarter adminisztráció három hónap alatt bebizonyította, hogy ez semmiképpen sem jellemzője. Döntésük azonban nem könnyű. Amerika ugyanis az 1970-es évek közepén elveszítette történelme első háborúját. Mégpedig egy középhatalomnak is alig nevezhető kis országgal szemben vesztette el. Nem érdemes most az okokat elemezni, a politikai, taktikai, stratégiai hibákat, amik ezt a bukást előidézték, a tény az tény marad, Amerika háborút vesztett. A vesztett háborúk pedig rendszerint belső forradalmat szoktak előidézni. így volt ez az Egyesült Államokban is. Az 1960-as évek második felében, s az 1970-es évek első felében burjánzó kisebbségi, polgárjogi stb. harcok lényegében egy olyan forradalmat jeleztek, amely szerencsére kihunyt, még mielőtt a tűz elterjedhetett volna. Nem csoda tehát, ha az adminisztráció meghökkent arra a gondolatra, hogy esetleg ismét katonákat vessen be egy éppen kihunyt tűző forradalom után, mégpedig olyan célért és olyan területen, aminek fontosságát nehéz lenne az átlag amerikainak megmagyarázni. De vajon nem becsülte-e alá az adminisztráció az amerikai átlagpolgár értelmi képességeit? Vajon tényleg nem értették volna-e meg, hogy Afrikában is lehet védeni amerikai biztonságot és egy vesztett háború okozta forradalom biztos és tökéletes végét nem egy nyert háború jelezte volna-e? Azzal, hogy az amerikaiak marokkói és egyiptomi csapatokat küldenek Katangába, többféle üzenetet küldenek szét a világba. Az egyik, a bizonytalankodó Amerika-barát szövetségeseknek szól, hogy az amerikaiak még ma hajlandók harcolni az utolsó nem amerikai katonáig. Kellemetlen üzenet. A másik a Szovjetuniónak szól, hogy az Egyesült Államok még nem lábalt ki néhány évvel ezelőtti betegségéből, s elég gyengének érzi magát ahhoz, hogy ne merje feltárni a tényleges veszélyt saját népe előtt. Ez viszont a Kreml számára kellemes üzenet, amely csak arra sarkallja őket, hogy az afrikai válságot még jobban kiélezzék, még egy nagyot fújjanak a léggömbön. Ezek az Afrikában, Ázsiában kezdeményezett próbaháborúk az elmúlt évtizedek során sok bajt okoztak. Majdnem mindig helyi csatározásokként indultak és aztán addig nőttek, dagadtak, míg rendszerint egy újabb világháború küszöbére sodorták az emberiséget, amit csak üggyel-bajjal sikerült elkerülni. A léggömbbe azonban mindig olyan sok gáz került, hogy a végén már nem lehetett egy gombostűvel kiszúrni, mert komoly robbanástól kellett tartani, hanem komoly szaktudás kellett a robbanógázok kibocsátásához. így volt és így lesz ez most is, Shaba tartományban, az egykori Belga Kongóban. A marokkóiak és egyiptomiak ellenében rövidesen most már hivatalosan is meg fognak Folytatás az 5. oldalon 3» T O R O N T O meghívó A Hadassa Lea Chapterje Izrael 29 eves évfordulójának megünneplésére április 16-án szombaton este 8 árakor a Temple Sinai ( 210 Wilson Ave) helyiségében JÓM HAACMAUT BÁLT rendez, melyre ezúton is szeretettel meghív mindenkit. Vacsora, tánc, doorprice. Earl Barnes és zenekara. Műsor. Belépődíj: $18, amiben már a vacsora ára is benne van. Jegyek kaphatók:Judy Florist 979-2177 Weiss Margaret 667-8179
