Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-02 / 651. szám
t'l oldal MENORA * 1977 április l A VOLT MAGYARORSZAGI MUNKASZOLGÁLATOSOK és DEPORTÁLTAK VILÁGSZÖVETSÉGE ÍOLDOG mimíllNKPÉKÉT Lili) i mit /Mimi mim BRUMMER SÁNDOR -KRAMER FERENC A VILÁG EGESZ ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES PÉSZACHI ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK VÁRKONYI MIKLÓS és MAGDA BÉKÉS BOLDOG PESZACH-I ÜNNEPEKET KIVAN az OTTHON KÖR VEZETŐSÉGE MINDEN TAGJÁNAK, BARÁTAIKNAK ÉS A TÖBBI EGYESÜLETEKNEK BARÁTAINAK, PÁCIENSEINEK NAGYON KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN Di. SUGÁR LÁSZLÓ 15 East 64 Street New York RE7-7900 MINDEN ZSIDÓ TESTVÉRÜNKNEK JZRAEL BEN ES A VILÁG MINDEN TÁJÁN BOLDOG BÉKÉS PESZACH ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK BOKOR LÁSZLÓ es MAGDA I A t S4SCILT DÉLELŐTT TÍZECE úszna a ködben. A nyugodt kis arc nevetésre húzódott.- Vedd úgy, hogy találkoztál a néppel.- Szóval te vagy a nép. Jó vicc. Mert ott ragadtál a festékszóró mellett? - ezt végre hangosan ki kellett mondani.- Lehet, hogy irigy vagyok, az is lehet. Nem kell rám odafigye'ni. Szervusz. Úgy oldódtak el egymástól a márványosan erezett ködben, mintha nem is találkoztak volna: egyszerre csak a víz alatti magány. Bakonyit már nem feszítette a kimondatlan, megmondott ő mindent. És? Mi lett könnyebb ettől ? Rosszul indult a nap, este jön a főigazgató, nagyon kitüntető, nagyon megtisztelő, két hét múlva együtt utaznak Kairóba, de három órán keresztül majd miről beszéljenek? Ha kifogynak a hivatalos témából; bár, ha nagyon akarják, nem fogynak ki, mi lesz a közös? Eszébe jutott régi apai barátja, már lassan a nyugdíjhoz közeledik, negyedszázad óta megszakítás nélkül tisztség - viselő, pártban, minisztériumban, mezőgazdaságban, iparban, negyedszázad óta mindig külön kocsi jár neki, és nem egyszerűen titkárnő, hanem férfititkár, titkárság. Alakra, arcra hasonlítanak egymásra, csakhogy a másiknak már fehér a kefehaja. A múltkor egy fogadáson az öreg átkarolta a vállát, kezükben konyakospohárral leültek egy sarokba. Tudod, mi a problémám, te Gyula ? - az apai barát elég sokat ivott, de ettől nem lett részeg, csak magábanézőbb. - A személyi kultuszban, ahogy ti nevezitek, lementem az emberek közé, és úgy éreztem magam, mint köszirt a zsoltárban, vagyis föl sem merült bennem, hogy netán nem nekem van igazam... és most? Szóval, hogy is fejezzem ki... a dolgok össze vannak kuszáivá, bizonytalan vagyok, attól félek, valaki bemond valamit, valaki leleplez valamit, én azt mondom, igen, ő azt mondja, nem..." Az utolsó mondat egész érthetetlenül, mint egy elektromos kisülés, másfelé világított. Bakonyi megtorpant, valami mellbe vágta. Az öregeim meghaltak... hallotta a rekedt, tétova hangot. Holló Pali! - kiáltotta a ködbe. Holló Pali! Jobb felől a láthatatlan Duna, bal felől a Gellérthegy lúgköszínű sziklái. És már érzi az égett zsírszagot, látja a serpenyőben hólyagzó zsírt, felszínén könnyű lángosok lebegnek. Holló Pali apja, rokkant vágóhídi munkás, ő süti a lángost. „Egyetek" - mondja a kőbe faragott disznó alatt. A kép pontos, tiszta, mint egy rézkarc. Szalad Holló Pali után. Hátak és kalapok a ködben, gomolygó, barna foltok. És szemköztről az arc mindig idegené. Elfúl, liheg, kell, hogy utolérje, kell, hogy megtalálja. Hát persze hogy az öregei, hát perszel S egyszerre itt van előtte a régi télikabát. A pagodavállak I Elkapja, átöleli, megforgatja.- Vissza az egész. Lépést se további - kigyúl a bőre az izgatottságtól. - A lángosok I - kiáltja. - Emlékszel ? Amiket az öreged adott. A vágóhídon, na! - hátba vágja, hogy siettesse az emlékezést.- A lángos - ismétli lassan Holló Pali -, abból éltünk háború után. Ezek a sárga, könnyű korongok most ott lebegnek a ködben, beleütközve a füst rostjaiba.- Na látod, van nekünk beszélnivalónk! - Bakonyi átkarolta a vattával kitömött vállat, alig érezte az embert a kabátban. Holló náthásán szipogott, nem felelt, engedte vezetni magát. Beszélgetni úgy is lehet, gondolta Bakonyi, hogy a másik alig mond valamit, csak elhelyeződik valahol? a múltban vagy a jelenben. Csöndesen fordul a kulcs a zárban - minden zárat ő maga olajoz -, átvezeti barátját az előszobán, a halion, a maga szobáján.- Finom szag van itt nálatok.- Kacsát süt a feleségem. Tele a lakás, pedig szagelszívó is van a konyhában. Az italszekrényhez lép, hogy kitárja ajtaját, és választani engedjen az italok közül, de meggondolja.- Csak megiszunk egy jó kis konyakot? - tölt, koccintanak. - Várj csak, hozok valami pogácsafélét. Kimegy a konyhába. Ilon most húzza ki a sütőből a kacsát, hogy meglocsolja zsírral. A válla mögül kérdi:- Hát te? Hazajöttél? Fogyasztottad magad? Jött valaki teveled?- Egy barátom, egy régi barátom - Bakonyi nézte a feleségét, mindene gömbölyű, tarkója fehéren világit a sötétbarna, féirövidre vágott haj vonala alatt. Miniszoknya, minikötény, az egész nő üde, tevékeny, mint egy mintakönyvből egy mintaszakácsnő. - Képzeld, az apja megmentett az éhhaláltól. Még az inflációban. - Az asszony csodálkozó arca feléje fordult. - Megzabáltam vagy egy tucat lángost, és utána kilelt a hideg, olyan beteg lettem, hogy hónapokig nem voltam éhes. Adhatnál nekünk valami uzsonnát. Az asszony kigyúlt a tiltakozásban, hirtelen meg is szépült tőle.- Hajnal óta itt tör a nyavalya evvel a kacsával. mert a főigazgatód csak sült kacsát hajlandó zabálni. Meg almapürét. És most álljak oda uzsonnát csinálni a másik tisztelt barátodnak, akit iderángatsz, a legnagyobb zűrbe. - Kis elválasztó szünet, érzelmi gondolatjel. - Ki ez a pasas? Fontos ember? A sütőben fölsistergett a pecsenye, Ilon a kezébe készített ronggyal kirántotta az ajtót, s a konyhába ömlött az aranybarna illat. Az egybesült kacsa a formaművészet remeke.- Nem fontos ember - felelt Bakonyi szórakozottan, mert már csak a sült kacsát nézte, ősemberi éhséggel.- Hát akkor kenj neki körözöttes kenyeret. A körözött ott van a frigóban. - Mint minden alkotó, Ilon már csak elkészült művével törődött, megszűnt a külvilág ingerhatása, maga is kipirultén csodálta a zománcpiros kacsát a kék gyöngyöket pattintó zsírban. - Isten bizony, hogy kár beléjük I - kiáltott fel azon a telített hangján, amelyet csak a legmélyebb meggyőződés tudott kiváltani belőle. Bakonyi, lehajtva a konyhaszekrény csapóajtaját, tapintó bal kezével megkereste a kendőbe burkolt kenyeret, s letépte barnára sült végét. Ilon nem vette észre, mert azzal volt elfoglalva, hogy elhelyezze a sütőbádogot. A felforrt zsír magas hangon csirregett. Bakonyi, kezében a kenyérvéggel, lassan közeledett a pecsenyéhez. Legyen sötétség, gondolta magában, gyere, köd, csomagold be ezt a konyhát, takard el az eltakarnivalót. Az asszony fordított a kapcsolón, a fénycsövekbe higanyos áram szökött n 8(3/101 mór; !hrö<nö’<.s al izom aondleV)- Mit csinálsz? - kérdezte csodálkozva.- Semmit. Mártogatok.- A te súlyoddal? a te vérnyomásoddal? Bakonyi szelíden félretolta Ilont, a kacsa fölé hajolt.- De csak egy falatot - engesztelődön az asszony, végre is meg kell érteni, hogy Gyula a kacsasült szórásába került. Bakonyi a kenyerét a zsirba mártotta.-A májat nem adjuk oda - mondta fülledt mellhangon. Az asszony arcán újra az alkotói mosoly.- A máját is, fagyasztva, zsírjában. Nyugodj meg, elég kicsi a mája. Mit hozoi Kairóból nekem? A férfi az étkezőszerekkel csörömpölt, kiemelt a fiókból egy kardként csillogó angol pecsenyevillát, és a kacsa hátába döfte.- Megvesztél, szívem? - kiáltott az asszony őszinte rémüleUel. - Elment az eszed?- Nyomdászlány voltál, vagy nem voltál nyomdászlány? Mégpedig a Váci úton! - kérdezte Bakonyi eszelős mosollyal, miközben kiemelte a kacsát a folyékony zsírból, és egy tálra helyezte. - Megdöglök a püspökfalatjáért, érted? Azonnal megzabálom a püspökfalatját.- Drágám, berúgtál. Leitatott a barátod.- A püspökfalatját meg a melléből egy darabot! - tagolta jókedvű diákos skandálással, holott ritmusról fogalma sem volt. Az asszony a tál után nyúlt, mentse, ami menthető.- Hagyjad, édesanyám.- Te örült állati Itt fogsz meghalni a konyhában. Megüt a guta, kikészül a szíved. - Ilon elsírta rrfagát, nem, ez nem is sírás, ez egy nagy. telített szerkezet nevetése. Bakonyi maga alá húzta a kisszéket, és csak úgy kézzel kettéroppantotta a kacsát.- De lehet, hogy a combja még szimpatikusabb.- Összeégeted a szádat, te őrült I És vacsorára mit adok asztalra, te szörnyeteg I- Vízben főtt karfiolt vajjal. Lassan nyílt az ajtó. a hófehér keretben a vendég elszomorodott arca.- Valami telefon - mondta bátortalanul.- Ne legyen arra gondod. Gyere be. Egyébként, ez itt a feleségem. Vegyél egy széket magadnak, és segíts. Légy szíves.- A másik combot hagyjátok meg nekem - Ilon nevetős arca fényes volt a könnyeitől, megfordult, sóhajtott, és megterített az étkezősarokba. A Világ Magyar Zsidóságának Nagyon Boldog Pészach Ünnepeket Kivan Ni. & Mis. MARTIN WEISZ A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE AMERIKAI TAGOZAT ALELNÖKE és a MIAMI BEACH-i TAGOZAT DÍSZELNÖKE A világon élő minden zsidó testvérünknek BÉKÉS BOLDOG PÉSZACHOT KÍVÁNUNK SOMLO JOSEPH & MAGDA BARÁTAINAK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KÍVÁN MR.&MRS. HERMAN RIEDERMAN BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK KELLEMES PÉSZACH ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK Leslie * Judy FRIEDMAN • • • • Intellektuel az az ember, aki az egyszerű dolgokat bonyolultan fejezi ki. Arno Sölter * • ••• Egynémely férj igazán sajnálja, hogy felesége és ő ugyanazon a napon A szerelem olyan, mint a kanyaró: házasodtak. Peter Sellers minél idősebb korban lép fel, annál ^ veszélyesebb. Lord Byron • • • • KELLEMES PESZACH ÜNNEPEKET KÍVÁN ELITE FÜR Co. Erdős és Létai 150 W. 30 STREET NEW YORK TEL: 594-1334
