Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-03-27 / 600. szám

1976, március 27. * MENORA 15. oldal Erőss András meséli.... Jacobi Vidor a kiváló ma­gyar operettkomponista, a "Sybill”, és a "Leányvásár" zeneszerzője egyszer áldoza­tul esett Molnár Ferenc ke­gyetlen tréfájának. Molnár iljú éveinek egyik passziója volt "ugratni" barátait. Ja­cobi és Molnár délutánon­ként együtt kártyáztak a Fé­szek-klubban, együtt is jár­lak haza, mivel mindketten Budán laktak. Egy alkalom­mal Jacobi nem jelent meg a szokott kártyapartin, sőt néhány napig nem is jelent­kezett, ezért Molnár elhatá­rozta, hogy meglátogatja kö­zeli szomszédját. Jacobi föld­szinten lakott, s Molnár az ablakon keresztül látta, hogy Jacobi a zongora mellett ül és többféle változatban próbálja megzenésíteni a "Lráuyvásár” később híres­sé vált slágerének kezdő so­rait : "Ha lennék egy lánykának rács, szerelmes babája . . Végre megtalálta a dalla­mot, amelyet többször elis­mételt. Az ablaknál meghú­zódva álló, jóhallású Molnár pontosan megjegyezte a komponista által, az alkotás­tól átszellemülte^ szenvedé­lyesen ismételgetett meló­diát. Körülbelül egy hét múlva Jacobi benézett a klubba. — Keményen dolgoztam — mondotta a titkot őrző Molnárnak — és most enge­délyezek magamnak egy pi­henőnapot. — Leültek és folytatták a pár napig szü­netelő kártyacsatát. Molnár játék közben fütyürészni kezdte a megjegyzett dalt. Jacobi fülébe jutott egy-egy foszlány, szórakozottan ját­szott, majd amikor Molnár \ égig fütyürészte, majd vé­gig dúdolta az ablak alatt megtanult melódiát, meg­akadt a játék. — Honnan ismered te ezt a daIt Vön- okérideatev sápadt-. arccaít^&MJ.TM « ÍÍ9b — A dal? Egy francia openttnejk a kér ingóje.Na­gyon népszerű szám Párizs-KELENY HENRIK UTAZÁSI IRODA 2112 St. Lawrence Blvd. (Sherbrooke sarok) Tel.: 845-3111 » MAGYAR BOROK és LIKŐRÖK ONT ARlÓBAN, MANITOBÁBAN, SÁSKÁT CHEW AN BAN, ALBERTABAN„ t es QUEBECBEN KAPHATÓK. Jászberényi rizljng, za­matos, nagyon olcsó. Szekszárdi vörös Egri Bikavér, vörösbor. Tokaji aszú. a bor király Badacsonyi szürkebarát, zamatos pecsenvebor. Debröi hárslevelű, zamatos fehérbor. Barack pálinka. CsászárkÓrte. Hubertus. ESKÜVŐKRE, PARTIKRA ENGEDÉLYÉT MEGSZE­REZZÜK. HÁZHOZ SZÁLLÍTUNK. COSMOPOLITAN WINE AGENTS LTD., P.O.BOX 275 Terminal ’’A” TORONTO bán. Ott hallottam, szép ugye — Közben Molnár feltűnően tanulmányozta lapjait. Jacobi elfehéredett, kezéből kihullott a kártya. — Ki komponálta? — kér­dezte alig hallható rekedt hangon. — Nem is tudom hamarjá­ban — felelte Molnár és ki­játszott egy lapot. — Azt hiszem Hervé . . . vagy Plan­­guette, nem vagyok benne bizonyos. Jacobi felállt, kiment és hosszasan telefonált valaho­va. Aztán újra bejött és visz­­szaült a helyére. Molnár kér­dő tekintetére megjegyezte: — A zenemű kiadómnak telefonáltam a kering ö miatt. Megkértem sürgősen szerezzen egy kottát erről a párizsi valcerről. Molnár ránézett és látta, hogy halálsápadt, ajkai re­megnek. Megijedt, ezt már a kőszívű Molnár sem nézhet­te szó nélkül. Felkelt a kár­tyaasztaltól, egy sarokba vonszolta Jacobit és leleplez­te előtte az egész történetet, hogy az ablaka alatt tanulta meg a szöveget is, a dallamot is . . . Móricz Zsigmondra, a ma­gyar prózaírás nagy meste­rére emékezve, — akinek írásai ma is frissen állnak az olvasó elé, — mondom el ezt a kis történetet. Móricz a nyarat leányfalui házá­ban töltötte, népes családjá­val együtt, nagy szeretetben. Ez alkalommal nyaralójá­ban tartózkodott a ‘‘Légy jó mindhalálig" című művének a német és a ‘‘Sárarany" írá­sának francia fordítója. Egyik nap arra járt és fel­köszönt a verandára a leány­falui kőművesmester, aki a villát építette. — Jó reggelt, tekintetes úr! Tán nyaralókat tetszett fogadni, mert két idegen urat látok az emeleti szobák­ban. — Ezek az urak nem nya­ralni jöttek, — válaszolta Móricz — hanem nekem dol­goznak. A magasabbik úr né­metre fordítja az egyik szín­darabomat, míg az alacso­nyabbik francia nyelvre ül­teti át egy másik regénye­inél. Én meg itt a földszin­ten körmölgetem őket ma­gyarul ... — Nagy selyma a tekin­tetes úr! — felelte elismerő hunyorítással a kőműves­­mester — A legkönnyebb ré­szét választotta a dolog­nak . . . Bókay Jánosnak, a har­mincas évek kitűnő színpadi szerzőjének a darabját pró­bálták a Vígszínházban. A közelgő bemutató erősen igénybe vette a szerző és a színészek idegeit, úgyhogy néha éles szavakban robbant ki. Harsányi Ila nevű ifjú művésznő ez esetben nem éppen hízelgő megjegyzést kockáztatott meg a jelenlé­vő szerző felé. . — Ehhez önnek nincsen joga! — tiltakozott a meg­bántott író — Ne felejtse el, hogy maga csak Harsányi, de nem Varsányi! — Maga se felejtse el, — replikázott a színésznő — hogy maga viszont csak Bó­kay, de nem Jókai! Két vándorlegény bandu­kolt az oroszországi kisvá­ros, Kazány utcáin, — fá­radtan, éhesen. — Törték a fejüket miképpen tudnának alkalmi ájlást szerezni. Be­tértek egy csapszékbe, ahol arról értesültek, hogy vala­mi színházi ügynök tenoris­tát és basszistát keres. Azon­nal jelentkeztek. Az impresz­­szárió zongorához ült és a két vándorlegény énekelt. A tenorista tetszett neki, szer­ződtette, de a basszust el­küldte, mint használhatat­lant. A tenoristát Maxim Gor­kijnak, a basszistát Salja­­pinnak hívták . . . A fenti kis epizódot azért említettem, mivel hasonló eset történt Jászberényben. A zsinagóga jóhangú gyere­keket keresett énekkara szá­mára. A hitközség hivatal­noka, mint zenei szakértő, döntötte el, ki alkalmas a kó­rusban, ki nem. Amikor egy Székely Mihály nevű fiúcska került elébe, lesújtó véle­ményt nyilvánított: — Se hang, se hallás. El­mehetsz ! Székely Mihály el is ment a Magyar Királyi Operaház­hoz, ahol világhírű basszis­ta, az Operaház egyik büsz­kesége vált belőle. A nyilas idők rémségei elöl a kispesti plébánián ta­lált menedéket. Az "Aida” főpapja ezúttal szerényebb papi ranggal is beérte. Ko­pott reverendát öltött és a templom toronyszobájában tartózkodott. Tisztséget is kapott. A nap meghatáro­zott óráiban a harangköfe­­let kellett meghúznia, vala­mint ő adta ki a toronyszo­bában őrzött misebort a szomszéd kolostorból átjövő páternek. Így ment ez heteken keresz­tül, amíg végétért Büdapest ostroma. A páter ezen a na­pon is pontosan megjelent a borért. Székely, — miután elvégezte tisztségét — ked­vesen így szólt: — Hát én most, búcsúzom Öntől kedves 'páterem, 'mert tudnia kell, hogy én nem va­gyok az, akinek néz. Én Szé­kely Mihály vagyok, az Ope­raház művésze. — Én sem vagyok az,, aki­nek ön néz engem, — felel­te a páter — mert én viszont a kecskeméti főrabbi v a­­gyok . . . Klücskök ogarak 6 b egyéb szam árságok Az ember el se hinné, ha nem maga számol utána! (Két­szer is utána kell számolni, — az ujjainkon, mert úgy a legbiztosabb, — és még így is hitetlenkedő fejcsóválás az eredmény.) Kedves, jó bará­taimként üdvözölhetek embere­ket, akik úgy emlékeznek visz­­sza a századfordulóra, mint halvány gyermekkori emlékre, és anyám a magyar millenáris ünnepségek idején már egyéves bébi volt. A századeleji évekre sokan még ma is úgy gondol­nak, mintha tegnap — Nem! ma hajnalban — lettek volna. Mivel az ember nemcsak a maga generációjában, hanem az előttevaló és az utánakövetke­ző mellett él egyidejűleg, egy reggel olyan dilemmával ébred­tem fel, hogy egy kicsit meg­borzongtam belé. Úgy éreztem magam, mint az egyszeri em­ber, aki két szék közt éppen a pad alá estében találja magát. Ugyanis kedves, idősebb ba­rátaim, fiatalkori emlékeiket mesélve, míndúntalan a század­eleji éveket idézik. Ha a ma­gunk generációjának bajait em­legetjük, mindnek a gyökerét a századforduló s a század elejé­nek bűneiben és mulasztásai­ban keressük és meglehetős szemrehányással nézzük gyer­mekeinket, akiknek mindez már semmit sem mond, ellenben a század közepénél keresik a ba­jok forrását. (Hogyan lehetne igazuk, kérdezzük magunkban, hiszen akkor mi fiatalok vol­tunk, tehetetlenek; rajtunk ugyan semmi sem múlt, ellen­ben a bajok már olyan esős­től Jöttek ránk, hogy a fejünket is alig győztük kapkodni; eze­ket pedig a századforduló kö­rül idézték fel apáink.) Század eleje... századfordu­ló... idézgetjük, és — álljunk csak meg egy pillanatra... Századvége... századforduló ... halljuk egyre gyakrabban — és egészen másra kell gondol­nunk. Észre se vettük és lemor­zsoltuk ezt a rettenetes száza-Szűkülünk­szűkülünk ryrr, 7 - I IfTJÍT! fT!OÍ5 dót. Megoldást ígérnek,megvál­tást, békét, csodát és ki tudja még mit, és ilyenkor mindig elhangzik: a század végére... a századfordulóra. Már dolgoz­nak rajta a boszorkánymeste­rek, az élet különféle mérnö­kei, politikusok, orvosok és közgazdászok bábáskodnak a szép álmok megszületésénél, és század elejére — ígérik — már nem kell félni a haláltól, már az élettől sem kell majd fél­ni, sem a szegénységtől, sem a gazdagságtól, megoldódik min­den, eljön a várvavárt mennyek országa a földön, kicserélik el­öregedett tagjainkat, elörege­dett emlékeinket, elöregedett gondolatainkat, elöregedett vá­gyainkat, minden szép lesz, minden jó lesz, hozsánna... ... Azt hittem cikkem ele­jén, humoreszket fogok írni... nem megy. Ebben a szűkrevált században, mikor a lábunk szin­te beleér még az előzőbe és fejünk a következő századot verdesi, minden rettenetre,amit produkáltak nekünk és produ­káltunk önmagunknak, egyetlen “kivezető utat” találunk, egyet­len varázsszót tudunk mondani: a századfordulón... Félek ettől a századforduló­tól. Valaha, fiatalkoromban úgy véltem, messze van, annyira messze, hogy nem is érdemes törődni vele. Annyira messze, hogy meg sem érjük — legyen a más gondja, a következőké. De a Jövő század itt kopog az ajtón, itt topog a küszöbön, és az én generációmból sokan lesznek, akik megérik: foglal­kozni kell vei. Valaha, gondtalan gyermek­koromban azzal a gondolattal is Játszottam, hogy az a bizo­nyos távoli századforduló egy­ben ezredforduló is lesz. De úgy, ahogy a századforduló “ta­lán soha be nem következő” meséjét elhessegettem, úgy za­vartam el minden gondolatot az ezredfordulóról is. És most mégis itt van. Fe­nyegetően van itt, éppen úgy, mint a ködös régi időkben, a múlt ezredforduló idején. Ak­kor is megrendült lélekkel, sű­rűsödő gonddal várta az embe­riség azt a pillanatot, mikor az év egyik századból a másikba, egyik ezredből a másikba lép. Akkor is — akárcsak ma — tele volt a világ megoldatlan problémákkal, melyek az ember fejére nőttek, és az ember va­cogó félelemmel, ugyanakkor a mindent-megoldás csodavárá­sával tekintett a nagy dátum elé. Mert az ezredforduló az a periódus, amikor a világnak el kell pusztulnia — és teljesen mindegy, hogy Utolsó ítélet után a Sátán viszi-e el, vagy a pol­­lúció, robbanásszerű népsza­porulat, atombomba vagy ideg­gáz az, ami elsöpri az életet a földről. És a fogvacogtató fé­lelemmel együtt nőtt a csoda­várás akkor is, akárcsak ma­napság, hiszen szép az élet, ha hagyják, és kellene már az a megváltás, a béke, a nyu­galom és a szeretet és a biz­tonság boldogító érzése, amit évszázadok és évezredek óta ígérnek eleink — és talán majd az ezredfordulón... Szűkül a század; alig hagytuk el az előbbit, előttünk az új. Itt van az ígért pusztulás, az ígért megváltás dátuma, köz­vetlenül előttünk... Sokan lesznek az én generá­ciómból, akik megérik, ünnep­ségek lesznek, fékevesztett vi­dámság és állati szűkülés, min­den egyszerre... itt az új szá­zad ... itt az új ezred... Aztán — nagyjából minden marad a régiben. A lényeges emberi problémákat, nem hi­szem, hogy megoldják. A türe­lem, megértés és szeretet nem emberi, hanem isteni tulajdon­ság.. . (Ey—e) Mindenféle FUVAROZÁST és KÖLTÖZTETÉST garanciával vállalok. — $20.OOO-ig kárbiztosítás. KUN ERNŐ ----- 2750 BEDFORD RD., Apt. 102. Hívjon este 6 után 739-7077 teleíonszámon Í****SSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOS VALÓD! PERZSA - INDIAI + - KÍNAI ÚJ ÉS HASZNÁLT W SZŐNYEGEKET Minden méretben a legelőnyösebben vásárolhat. Közvetlenül az importőrtől. Óriási választék * Hihetetlenül olcsó árak WEISS ÁRMIN IMPORTŐR PERZSA ÉS KELETI SZŐNYEGEK BOLTJA 4721 VAN HORNÉ (Victoria sarok) Suite 9., Montreal Tel.: 733-7414. este: 733-4710 I DC|Q7bélyeq J.nCIOL SZAKÜZLET ALBUMOK. BERAKOS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Űj cím: 4629 PARK AVE Új tel : 843-7213 PÁSZTOR IÁNOS cukrászmester átvette az ORIENT PASTRY SHOP 5987 Víctoiia Ave. (Linton és La Peltrie közt) VEZETÉSÉT. Naponta friss magyar cukrászsütemények * Diós és mákos beigli Leveles túrós sütemény * Édes és sós teasütemények * Teper­tős pogácsa * Bel- és külföldi csokoládék Tel.: 739-8777 Az üzlet előtt SZABAD PARKOLÁS MA CANADIAN - EUROPEAN — PASTRY 5205 Sherbrooke St., West ( Marlove sarok) Telefon 481-9044 A legjobb minőségű magyar cukrászsutemenyek. leveles túrós, diós és mákos beigli. sós és édes teasütemények, sajtos és son­kás rollnik. sajtok, felvágottak, külföldi csemegeárúk nagy választékban . PARTYKRA RF.NDFLFSFKFT IFI.VFS7.VNK. Tulajdonosok LANTOS LÁSZLÓ es ÁGI-----XXI Otto Zinner Carpets Inc. 384 - 0363 384 - 9363 384 - 8733 384 - 0364 384 - 1746 384 - 0749 9090 CHARLES DE LA TOUR MONTREAL. NORTH BOURRET PASTRY & DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 046? * Finom külföldi és kanadai csemegedrúk és sajtok. * Az ismeri legfinomabb magyar hentesáruk. * Magyar és európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakoó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. ,v SZABADPARKOLAS l $ S Iroda tel: I 844-6822 Lakás tel : 288- 7 5 59 ! ilr.llltin PÁNgt/réH 10 ST.JAMES ST., Suite 902. MONTREAL , Express“ Cancellation Shoe Sálon Schwartcz /indor és felesége, értesítik kedves vevőiket hogy az 56 Mont Royal Ave. alatti üzlethelyiségükből elköltöztek. f 84 MONT ROYAL Ave alatti ÉJ üzlethelyiségükbe (egy blokknyira a régitől) Továbbra is a régi jó kiszolgálás és az ismert mérsékelt árak* TELEFON 849-4309 T. M. R. SERVICE CENTER REG’D 245 BATES RD., Montreal, Tel.: 737-70 39 A TOWN OF MOUNT ROYALRAN ULTRAMODERN GARAZS p Special CAR STEREO TAPE PLAYER S49.50| Tulajdonos: WEISS BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents