Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-03-27 / 600. szám

14. oldal MENORA * 1976, március 27. KELL-E SAJNÁLNI A BANTU-NÉGEREKET? Nem ismeretes, hogy az oroszok felhasz­­nálták-e ’ nyiltar ezt a motivációt, de felté­telezhető, hogy a kubaiak ismerik. saját múltjukat, származásukat Amikor tehát „angolai testvérekről“ beszélnek — a dolog nem egészen légből kapott, s egyáltalán nincs kizárva, hogy van az ügyben egyfajta bosszú, történelmi elégtétel a fehér ember világával szemben, melyet a Nyugat képvi­sel. (S itt most háttérbe szorul az a tény, hogy végeredményben a Kremlben is „fehér emberek“ ülnek.) Bármennyire is kényelmetlen az ügy ilyen jellegű beállítása, s bármennyire is tiltako­zik minden fajta kommunista mozgalom az ellen, hogy „faji elemeket“ vegyítsenek fej­lődésébe, ostobaság volna szemet hunyni afelett, hogy „Nyugat“ és „demokrácia“ alatt, egyre szőkébb fogalmazásban, a fehér ember világa értendő, míg a „marxizmus” (melyet az utóbbi időben előszeretettel hasz­nálnak „szocializmus vagy „kommunizmus helyett) a „többieket“ foglalja magában; tel­jesen függetlenül attól, hogy a marxizmus is is épp úgy a fehér ember világának termé­ke, mint a demokrácia. Kétségtelen, hogy a délkelet-ázsiai nagy csatavesztésben döntő ré­sze volt annak a ténynek, hogy a demokrá­ciát az idegen „betolakodott“ fehérek kép­viselték, mig a „marxizmus“ a helyiek, az ázsiaiak képében jelent meg. A valóság az, hogy ettől a problémától a Szovjetunió sem menekült meg, s ha An­golában, vagy a világ más részein, sikerül is egy-egy ügyes fogással a maga javára ki­használnia — nagyon is ott lebeg feje fe­lett a veszély, hogy ázsiai tagállamai egy szép napon átállnak Kínához Ez azonban még a távolabbi jövő kérdé­se. Most mindenesetre sikerült nem lebecsü­lendő eredményt elérnie Angolában, s visz­­szaszoritani a demokráciát az őserdőbe. Szóval: demokrácia aligha lesz Angolá­ban. De — visszatérve a kiinduló kérdésre — vajon, kell ezért sajnálni lakosait, a ban­tu-négereket? Hiszen ők sohasem éltek de­mokráciában, nem tudják milyen, vagy mi­lyennek kellene lennie, igy azt sem tudhat­ják, mit vesztettek? Ők legfeljebb azt tud­ják, milyen a fehér ember, aki évszázado­kon át elnyomta, eladta, rabszolgasorban tartotta őket. S ime. most jön a „marxista hadsereg“, innen elhurcolt egykori rabszol­gák kései unokái, hogy felszabaditsák őket... A demokrácia erre nem volt képes. A Nyu­gat, jelen állapotában, nem csak, hogy má­sok felszabadítására képtelen, de önmagát köti saját béklyóiba: mig a „marxizmus“ egyebet sem tesz, mint önmagát dicsőíti, ad­dig a demokrácia, de mindenekelőtt annak vódbástyája, az Egyesült Államok, egyebet '-»em tesz, mint saját kelevényeit keresi, s ha megtalálja mazochista gyönyörrel tárja a Irta: BARKAY ZEÉV világ elé: ime, megint egy közbotrány, újabb titkos adatok kiszivárogtatása; ime, micso­da megvesztegetők, orgyilkosok, politikai felforgatók vagyunk f.. S közben a Kongresz­­szus döbbenetes fukarságot tanusit létfontos­ságú célokat szolgáló pénzösszegek megsza­vazása terén; meghökkent egyes vezető sze­mélyiségek naivitása; hiszékenységen alapu­ló politikai vonal követése, a demokráciá­nak, mint hatalmi tényezőnek állandó visz­­szavonulása. Aligha kell tehát sajnálni a bantu-négere­ket, amiért nem ismerkednek meg ezzel a demokráciával. Sajnálni, talán inkább azokat kell, akik más demokráciával is­merkedtek meg, s most keserű sziwel, s oly­kor szoruló torokkal nézik nem csak egy politikai rendszer, de egy egész kultúra ha­nyatlását. Azon töprengek, hogy sajnáljam-e a ban­tu-négereket, amiért nem ismerkedhetnek meg a demokráciával? Most lett volna egy alkalmuk, hazájukban, Angolában, dehát a jelek szerint elszalasztották, s igy gyarmati sorból, minden átmenet nélkül, közvetlenül ,.marxista állam“ polgárai lesznek. Igaz. az ügy nem kizárólag rajtuk múlt: a demokrá­cia is elszalasztottá őket, nem ment házhoz értük, mint a „marxista rezsim“ szovjet ta­nácsadói és kubai harcosai. A demokrácia mindössze maroknyi „foltozott ruháju zsol­dost“ s párezer délafrikai katonát tudott mozgósítani a jól felszerelt és kiképzett ku­baiak ellen. A Nyugat — hogy vulgáris kifejezelsel él­jek — nem nagyon strapálta magát, s Hen­­rynk kissé a saját dugájába dőlt, amikor pár héttel ezelőtt nem sikerült meggyőznie a Kongresszust az Angola nyugatbarát erői­nek nyújtandó további segítség szükségessé­géről; hiába hangoztatta a probléma drá­mai mivoltát, miszerint „a második világ­háború befejezése óta most történt meg elő­ször. hogy a Szovjetunió tőle ily távol eső területen katonai erővel kényszeríti ki szá­mára kedvező rezsim uralmát“. „No soap“ — zárta le a vitát a szenátus­ban Mike Mansfield szenátor, . ami vala­hogy annyit tesz: „nem megy!“ „kár a gőz­ért“ vagy benzinért, vagy minden egyéb energiáért, amit ebbe az ügybe a kormány­zat fektet. Be is dugult a segélyforrás a nyu­­gatbarát angolaiak számára. \ Vietnam­­sokkból még ki sem gyógyult Amerika újabb intervenciós konfliktusnak még csak látszatát sem meri megkockáztatni. Még csak az hiányzik, hogy az amerikai vezető­ség megint magára haragítsa Jane Fondát és daloskedvű, hosszú hajú társait; hogy megint zászlókat égessenek és felvessék a sorsdöntő kérdést: „Mi keresni valója van Amerikának Angolában?“ Azt ugyanis, hogy mi keresni valója van Kubának Angolában, alig-alig vetik fel, de hogy magában Kubában egyáltalán nem, az biztos! S habár kétségtelen, hogy azért egy­néhány derék kubai Angolában fejezte be if­jú életét, nem tudunk róla, hogy kisirt sze­mű anyák és özvegyek tüntettek volna Cas­­tro előtt, vagy sajtófogadás során kesereg­ték volna el panaszukat a rezsim ellen, amely idegen földön küldte halálba szerettü­­keL S mondok még valamit: ezek a kubaiak, az immáron 17 éves Castr^-rezsim alatt be­dresszírozva, talán tényleg elhiszik, hogy „angolai testvéreik“ felszabadításáért harcol­nak. Az ügy egyáltalán nem olyan képtelen, mint ahogyan első pillantásra látszik, s le­het hogy az oroszok zseniális fogást alkal­maztak épp a kubaiak bevetésével. Ez a kép akkor kezdett megvilágosodni, amikor azt a hirt olvastuk, hogy a kubaiak Angolá­ba szállítják a mintegy 12.000 főt számláló intervenciós hadseregük katonáinak hozzátarto­zóit, azzal a céllal, hogy azok ott 40.000 lé- ' lekszámú kolóniát létesítsenek. Feltételez­hető, hogy ez a 12.000 kubai katona és csa­ládja gondosan ellenőrzött kádert képez — a többi az ő dolguk .. • De nem is ez az érdekes a dologban, ha­nem, maga a „visszatérés“ ténye. Kik ugyan­is Kuba mai lakosai? Nagyrészt afrikai rab­szolgák leszármazottai. Mert az indián ősla­kosságot a spanyol hódítók már a XVI. században teljes egészében kiirtották, helyet­tük tízezrével hurcolták be a néger rabszol­gákat, főleg Nyugat Afrikából. Tudjuk, hogy Angola volt az egyik fő „rabszolga­lelőhely. A legnagyobb európai színésznő? Elmondhatjuk-e, hogy Glenda Jaekson a legna­gyobb európai színésznő? Kétszer kapott Oscar-díjat. (Később azt mondta, hogy az arany szobrocskákat kerti törpének fogja hasz­nálni.) Világsikert aratott Erzsébet királynő alakjá­nak megformálásával a hí­res tévéváltozatban. Glenda Jaekson egy li­verpooli kőműves lánya. Fiatal korában áruházban dolgozott, hogy a tandíját megkeresse. Kitüntetéssel végezte eU jt „sjriniakadé­­miát. Aztán hat éven át egy utazó színtársulat tag­ja volt, és a nyári idényben vidéken játszott. Csak 1964-ben fedezte fel a kri­tika. Ekkor Charlotte Cor­day szerepét játszotta, majd Oféliát a stratfordi Hamlet-előadáson. Utóbbi alakításáról a kritikusok megjegyezték, hogy „Ham­let szerepét is ugyanilyen jól eljátszaná”. A közönségsikert és a legjobb női alakításért ka­pott Oscar-díjat a „Szerel­mes asszonyok” és „A sze­relem másik arca” című filmek hozták meg számá­ra, Ken Russell rafinált, erotikus képei. Ekkor lett filmcsillag. És azóta: kiváló alakítások sora,, megérde­melt hírnév. — Mi a véleménye az ér­zékiségről? — Sokféle van — mondja Glenda. — Azt hiszem, ma már nehezebb pusztán ér­zéki szépséggel karriert csi­nálni, egyszerűen azért, mert a közönségnek ez már nem elég. Nem tudom, azért-e, mert a mai nézők érettebbek. Nem hiszem, hogy az emberi természet ilyen gyorsan megváltoz­hatna. De a légkör egészen más. — Miben látja a válto­zást? — Azt hiszem, az embe­rek megcsömörlöttek a szex-túltermeléstől. Ha van is még rá kereslet,, a kíná­lat minden bizonnyal jócs­kán meghaladja. Hasonlít­suk csak össze Marilyn Monroe-t, ezt az igazi szex­szimbólumot (aki egyéb­ként tetszett nekem, mert kitűnően ismerte a játék­szabályokat) az „Oh Cal­cutta!” című musicallal, amely megfosztotta a sze­xet minden titokzatosság­tól. Ha alaposan megvizs­gáljuk a dolgot, arra a megállapításra juthatunk, hogy a szexben valóban nincs semmi titokzatos, és főleg nincs már benne semmi tilos. — Mi a véleménye a fér­fiakról? — Vonzóbbnak, érdeke­sebbnek találom őket, mint fiatal lány koromban, vagy akár tíz évvel ezelőtt. Ak­koriban rövid frizurát vi­seltek, merevek és bizony­talanok voltak. Legjobban a humorérzéket becsülöm a férfiakban. Talán ezért olyan jó partnere Michael Cain. Ve­le játszott legutóbbi film­jében, a „Romantikus angol nő” címűben is. A legutóbbi angliai vá­lasztási hadjáratban Glen­da gyümölcsösládákra áll­va szónokolt a feminizmus mellett. Arra a kérdésre, hogy melyik politikai pár­tot támogatja, így felelt: — Nem a politikai meg­győződést tartom fontosnak, hanem a konkrét ügyeket. Több nőnek kellene lennie a kormányban. Azt hiszem, ezt előbb-utóbb elérjük. Szabadok vagyunk, senki sem tiltja meg, hogy gon­dolkodjunk. Én nem függök senkitől. Ugyanilyen füg­getlen lehet minden nő, ak­kor is, ha háztartása, gyer­meke van. — Mit tenne, ha rendele­teket hozhatna? — Először is jogalapot teremtenék ahhoz, hogy a gyermeknevelést ugyan­olyan foglalkozásnak is­merjék el, mint bánni mást. Megfelelő fizetést szabnék meg a háztartási munkáért, a gyermeknevelésért. Ezt a férj fizetné vagy az állam. — Nem aggasztja, hogy fia úgy nevelkedik, mint egy híres filmcsillag gyer­meke? — Szakmai munkámnak semmi köze itthoni életem­hez. Olyan környéken la­kom, ahol senki sem érdek­lődik irántam, az. utcán vagy a boltban utánam sem néznek. Dánielt épp úgy elkísérem az iskolába, mint minden más anya. Csak az a különbség, hogy reggelenként álmosabb va­gyok. Dániel egyáltalán nem érez olyasmit, hogy más lenne, mint a többi gyerek. Mire idősebb lesz, úgyis korlátozni akarom színészi munkámat. Min­dent pontosan elterveztem. — Elégedett önmagával mint színésznővel? — Azt hiszem, nincs a világon színész, aki vala­melyik szerepéről elmond­hatná : alakításom tökéle­tes. Az igazi színész soha­sem elégedett önmagával. Mindig reméli, hogy még még jobbra is képes, és ez ad neki erőt. A S W I S S A I R H A Z A R E P l T I ímssjöösssíxjoíjös» B U D A P E S T R E B E C S B E P R A G A B A A SWISSAIR most leszállás nélkül repül Torontótól Zürichig és a svájci repülőtértől Budapestre , Prágába vagy Bécsbe. Őn nemcsak a SWISSAIR heti négyszeri menetrendszerű járatát élvezheti Torontóból . Ráadásul kapja a világhírű SWISSAIR szolgálatot az elsőrendű étkezést és DC 10-30 tí­pusú gépeink kényelmét,ahol - bármelyik helyet kapja is - legföljebb egy széknyi távol­ságban van az ülésfolyosótól. Részletes információért hívja utazási irodáját, vagy a SWISSAIR torontói kirendelt­ségét: 364- 3361 BUDAPEST PRÁGA BECS ez csak 3 név a Swissair számos leszállóhelye közül Európa szivében Ak«K3SSCSSK30CW0CSCSStSSSeSSS£St3SSa0S3S3S30SSS3SSS3SSSSCStSS3t3SStS3tSSS0S3S*SKStSSSSSSS63SS63SSSSS38SaSSSStStS£SSSÖ6a Véget ért a gigantizmus A francia kereskedelmi elosztó rendszerben tovább­ra is fontos szerepet ját­szik a „sarki kis bolt”. A legutóbbi vizsgálatokból ki­derül, hogy elakadt a nagy bevásárlóközpontok diadal­­útja: csökken az érdeklő­dés a szupermarketek iránt. A törvényes intézkedések a kereskedők védelmére, a vevők vonakodása és el­utasítása, továbbá a peres ügyek növekvő száma meg­nehezíti napjainkban a ha­talmas bevásárlóközpon­tok továbbfejlesztését. Így például alig három hónap után Lyon környékén a növekvő veszteségek miatt bezárt az egyik szupermar­ket. Hét további tervet el­vetettek. Ez irányzatváltozást je­lent a francia kiskereske­delemben. Persze nincs szó radikális átalakulásról, de jelentős mértékben lelas­sult a francia kereskedelmi elosztás átcsoportosítása és koncentrálása. . Ismét versenyképesek let­tek a korábban erősen ve­szélyeztetett kis boltok. A legutóbbi statisztikák sze­rint a kisebb kereskedők részesedése a piacból most 70 százaléknál stabilizáló­dott, és tovább növekszik A hatalmas eladási köz­pontok részesedése mind­össze 7,8 százalék! A Royer, volt kereskede­lemügyi miniszter által kidolgozott kiskereskedelmi védelmi törvény erősen fé­kezi a nagyvállalkozásokat. Ez a törvény 1500 négyzet­méternél (kisebb városok­ban már 1000 négyzetmé­ternél) nagyobb területtel rendelkező eladási közpon­tok létesítését a körzeti bizottság jóváhagyásától te­szi függővé, amelyben a kisebb üzletek számos tu­lajdonosa is képviselteti magát. "V Az érdekeltek ellenállása nagymértékben felelős azért, hogy 1975-ben Fran­ciaországban mindössze 14 új szuperpiacot létesítet­tek az 1974. évi 35-tel és az 1973. évi 49-cel szemben. Az 1975-ös év első kilenc hónapjában 200 kérelem felét hagyták jóvá. A központok gyors növe­kedése bizonyos telítettség­hez is vezetett. A telítet­tebb körzetekben ezer la­kosra számítva több mint 90 négyzetméterre növeke­­dett az üzlettér, szemben a „szegényebb” körzetekkel, ahol ez mindössze 10—20 négyzetméter. A telekárak, és az építkezési költségek erős növekedése veszélyez­teti a rentabilitást KIHOZATAL Budapest - Toronto - Budapest $449.00 Budapest - Montreal - Budapest $419.00 ABC CHARTER REPÜLÖK BUDAPESTRE, BECSBE 1976 NYARÁN AIR CANADA-VAL A legkellemesebb, átszállásnélküli utazás, 66 Ibs. csomagsúllyal! TORONTO—BUDAPEST—TORONTO Csecsemőknek 2 évig 35 dollar. Jde/itkezeskor 50 00 dollár előleg fizeiendö. a teljes összeg 60 nappal az. indulás dón. Amennyiben betegség miau nem tudna elutazni, ajánljuk a Missed Flight Insurancot. SI0.00 megváltásával a Columbus Travel Service Ltd. HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA! TELEPHONE: 361-1101 \ 420 SPADINA AVE., TORONTO M5T 2G7\

Next

/
Thumbnails
Contents