Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-06-12 / 611. szám

10 oldal MENORA * 1970 junius ÍZ NEM FOGJA ELHINNI. HOGY KANADA EGYIK VEZETŐ FOTOGRÁFUS SZALONJA MILYEN MÉRSÉKELT ÁRAKKAL DOLGOZIK! HORVATH STUDIO órait HORVATH TIBOR C.P. M.P.A. “a photomúvészetek 1975-ben kitüntetett mestere' a művészi kivitelű portrék készítője komplett esküvői fényképszolgólat, albumokkal együtt: $495-tól HORVATH STUDIO 456 Eglinton Ave. W A.S. KAZEH IGAZ MESÉK PUPORKA LAKATOS ISTVÁN misodprimás HALASZ GYULA cimbalmos ESKÜVŐKRE és RENDEZVÉNYEKRE MÉRSÉKELT ÁRAK! magyar é tte re^mbe ÁPRILIS 27.-TŐL 4 TAGÚ CIGÁNYZENE BUDAPESTRŐL BARANYI KÁLMÁN prímás 200 BL00R STREET, WEST EGY JÓ RÉGI PESTI HANGULATÉRT ÉRDEMES A WOODEN PLATE-BE MENNI MINDEN NAP RÁNTOTT BORJÚLÁB TÖLTÖTT BORJÚ ÉS KACSA VADAS MARHAHÚS HALÁSZLÉ, RÁNTOTTHAL ESPRESSO GUNDEL PALACSINTA ÉS SOK MÁS FINOM ÉTELEK Asztalfoglalás: 923-6599 NYITVA VAGYUNK déli 12-től éjjel 1-ÓRAIG, VASÁRNAP ESTE 10 ÓRÁIG. TELJES ITALMERESSEL Mindenkit szeretettel vár LADÁNYI ARTUR és csalódja PARKOLÁSHOZ BEJÁRAT A BEDFORD ROADRÓL (CITY PARKING ) CSARDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb | CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT* FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 AZ ÖSSZES LÉGI ÉS HAJÓTÁRSASÁG HIVATALOS KÉPVISELŐJE • Üzleti utak, üdülés, hotel és autófoglalás világszerte • A.B.C. CHARTER utak Európa nagyobb városaiba • Útlevél, vízum, meghívólevelek • IKKA, TUZEX, COMTURIST, gyógyszer és virág­küldés Kérjen részletes tájékoztatót A napokban egy kibucba látogattam el, mely mint a legtöbb, a mezőgazda­sága mellett iparral is foglalkozik. En­nek gyönyörű, modern plasztikgyára van, főleg exportra dolgozik. Termet­­vényeit a nyugateurópai országokban szívesen vásárolják. Amint jártam a halkan zúgó óriás­gépek között, a raktárak emeletnyi pol­cai alatt, majd a ragyogó tiszta, leve­gős, tágas csomagoló helyiségben, ing­ujjra vetkőzött polgári ruhás férfire lettem figyelmes, aki a szállításra el­készített csomagokat, illetve a rájuk ragasztott adóbélyegeket vizsgálta. — Ki ez ? — kérdeztem a kísérőmet. — Finánc. Hm . . . Finánc . . . Nehány emlék idéződött elém . . . Fináncok Magyarországon. . . zsákba finánc. . . spenótbakter . . . dohány­csősz ... és még ki tudja hány csúf­nevet és valamikor spenótzöld, később kékesszürke egyenruhát viseltek. E- gyik vállukon nyomtatványokkal tö­mött tarisznya, másikon a régimódi, egylövetű nehéz puska, az oldalukon görbe kard, annak hüvelyéhez kapcsol­va a hosszú szurony tokja. Mindenki gúnyolta őket, mert a fegyvereiket kö­telesek voltak ugyan cipelni, de hasz­nálni — a népszáj szerint — csak ak­kor, ha már agyonverték őket, sőt már ki is hültek. Addig nem. Sehol sem vol­tak szívesen látottak. Dohány, szesz­főzdék, kocsmák stb. tartoztak az el­lenőrzésük alá és állítólag a feljelen­tésük alapján a bíróság által kirótt bír­ság-pénzekből bizonyos százalékot ju­talékként kaptak. Rengeteg gúnyos vicc járt róluk és terhűkre, melyek nagyrésze inkább költött lehetett. Néhány valóban meg­történt esetet azonban valamikori iste­nem, de régen) éppen egy nyugalma­zott finánc — bocsánat: rangos pénz­ügyőr — mesélt el nekem. Kedves ol­vasóinknak, szíves engedelmükkel, to­vább adom őket. ( Aki netán már hallot­ta, ismeri, kérem tartsa fel az ujját.) A MENTŐ ANGYALKA — Főszemlésszé való előlépteté­semmel egyidejűleg, — kezdte, — egy nagy alföldi faluba helyeztek, az otta­ni bővített létszámú Örs vezetőjeként. Mindenekelőtt a helyi viszonyokkal i­­gyekeztem megismerkedni, ami köz­ben szóba került az ottani szabómester is, akit híressé tettek a maga szabta­­varrta remek öltönyök. Még a városból is ide járnak az urak ruhát varratni.De a fináncokat nem állhatja, nem tudjuk miért? — informáltak a beosztottjaim. Civil ruhám nem volt, már régen gyűjtögettem a rávalót. Gondoltam meglátogatom a hírest, s tán azt is si­kerül megtudnom, mi baja a fináncok­kal. Valamelyik legényem, aki tudta hol lakik, elkisért. Amikor ráköszön­­töttünk a műhellyé alakított verandán, bizony hűvösen, kedvetlenül fogadta az " adjonistent". Végignéztem a mű­helyen, a hosszú szabóasztalon, me­lyen olyan három-négyéves forma kis­lány üldögélt megszeppenve, mereven. A varrógépen, a hamutartóban néhány sodort cigaretta csutkája feketedett. A kísérőmet azonnal elküldtem. — Fekete uram, var ma nekem egy öltönyt? — tértem egyenesen a tárgy­ra. — Egyenruhát nem vállalok, — mo­rogta. — Civilt gondoltam. Láttam néhány munkáját, nagyon tetszettek, én is olyant akarok. — Hát... — sandított a galléromon szerénytelenkedő rangjelzésre, — ha nagyon muszáj . . . — Ugyan már! Dehogy muszáj. Az igazi jé iparos nem muszájból, hanem a tudásából él. — Tessék befáradni a szobába. — Jé lesz nekem itt is. Vegyen mér­téket. Anyagot, fazont, mindent a maga szaktudására bízok. Az árát ráér megmondani, amikor készen lesz. Az öreg szemei felcsillantak. Hiába, a hiúság nagy hatalom. — Uram, meglesz velem elégedve, — mondta némi tisztelettel a hangjá­ban. Megméricskélt, lekezeltünk, elmen­tem. A kapun kívül vártam pár per­cig, aztán visszamentem. A kislány már nem ült az asztalon, az öreg ép­pen besurrant a szobaajtón, valamit bevitt. Bosszúsan, szinte ellensége­sen nézett rám. Én is bosszúsnak te­tettem magam. — Fekete uram, odakint vettem ész­re, hogy elfogyott a cigarettám, a ká­nya rúgja meg. Messze a trafik, igen rágyújtanék, kérem, kínáljon meg. — Én . . . izé. . . nincsen itthon. . . nekem sem ... — hebegte. — Nem is kész cigarettát kérek én, jobban szeretem a magam sodortat.Ta­­lán ebből, — és a tenyeremen eléje tartottam néhány szál dohánylevét eret. Az öreg megtántorodott, a kislány rosszat sejtve sírva fakadt: — Pedig éj üjtem ... — hüppögte. — Persze hogy ültél angyalkám, — vettem a karomra, — hanem ez a Fe­kete bácsi rossz bácsi. G nem szeret­ne ülni, mégsem vigyáz. Csak egy ci­garettára való dohányt kérek tőle s lám, nem akar adni, pedig vágott már sokat. — Nem szokat, — ügyeskedett az angyalka az asztal alatti nagy barna dobozra pislogva, amelyben a tarkál­­ló rongyok közül kicsillogott a dohány­vágó masina kése. Felvettem, az asztalra tettem. A mester kihozta a finomra vágott dohányt. Szép világos színűt, jó illa­tút, cigarettának valót. Balkáni ter­mésnek saccoltam. Remegő kézzel tette elém. — Főszemlész úr, könyörgöm . . . ne . . . igazán . . . olyan ruhát csi­nálok uraságodnak . . . — Ejnye, lássa, az előleget meg el­felejtettem. Húsz koronát tettem az asztalra. Elég lesz? — Kérem . . . inkább . . . — Ki ne mondja! Inkább máskor job­ban vigyázzon. És ha magam jövök ké­rés nélkül is megkínálhat, — biztattam nevetve. A mester is megnyugodott. A kislány talán megérezte hogy nincs baj, apró tenyerét tartotta: — Fetete báci, kapok krajcárt? — Hát így történt,—fejezte be az egykori finánc, — azután még sokszor élveztem a szokatlanul finom dohánya ízét. Amíg a csempészét el nem kap­ták. — Értem, — mondtam, — csak azt nem értem,honnanvette a dohányereket? — A szabóasztalrél mértékvétel köz­ben csórtam el. Az egész úgy történ­hetett, hogy a szabó éppen dohánymeté­­léssel foglalkozott, mikor a kapuján be­léptünk. Nem volt ideje eltüntetni, a vá­gógépet a rongydobozba hajította, a szomszéd bádogos mindig náluk sün­­dörgő kislányát felkapta s a dohányra ültette. — Ha meg mersz moccanni, agyon csaplak. Ha szépen megülsz, krajcárt kapsz, — mondta neki. Nem is mozdult a gyermek, hanem a kapkodásban az öreg megfeledkezett a dohánylevelekből kifejtett erekről. Mert hát a cigaretta céljára vágandó levelekből a csípős ízű ereket ki szo­kás fejteni. . . — Nekem mondja? Én is úgy szok­tam . . . — Hijnye a kirelájzumodat! Te is fináncbúsító vagy? SIKOLY A KISERDŐBEN Ahol három megye—Somogy, Tol­na és Baranya — sarkallik össze, tehát Dombóváron, kedves kis erdőcske vi­rult a két vasútállomás, ó- és Újdom­­bovár között, — ábrándozott elbeszé­lőm, a nyugalmazott finánc, — melyben nyáron néha kisebb mulatságokat sike­­rítettek. Különben úgyalkonyattájtmeg utána a fiatalság kedvelt sétálgató, an­­dalgó helye volt a hosszábanletaposott ösvény, melynek a vége hely de sokszor a paphoz, jegyzőhöz torkollott. Igaz, még többször nem ott végződött. Az utacska melletti lombos fák, barátsá­gos sűrű bokrok lépesmézként csalo­gatták maguk közé a fiatalokat. Lehet, tán nem is kellett olyan nagyon csalo­gatni őket, vitték maguktól is oda méz­édes csókjaikat. Máskor, napközben, eléggé elhagyatott volt az erdőcske. Élt a falu túlsó végén, még azon is túl, faágakból, ócska pléhekből, sárral összetapasztott kalibában valami félig cigány, félig román vagy tót származá­sú Vulkó nevű ember, sok kisebb-na­­gyobb lányával. Fia nem volt, pedig állítólag öt asszonyt szaggatott el leg­alább egy fiúért. A lányok mind fel­cseperedtek, elszállíngóztak hazulról. Boldogultak ahogy tudtak. Ez a Vulkó sok mindennel foglalkozott. Legszíve­sebben dohánnyal csempészkedett, orv­vadászott, a Kapós folyóból ott is tudott halat fogni, ahol senki más nem is lá­tott halat. Ha kellett vályogot vetett s ha semmi más nem akadt, favágással kereste meg a napi pálinka porciójára valót. Ha valamin rajtacsipték, becsü­lettel leülte a büntetését, s utána nem haragudott sem csendőrre, sem finánc­ra. — Mindenki csinájja üvé mesterség, — mondta. — Bár ilyen lett volna a szakaszom­ban az a Gombos nevű felvigyázó is, akivel odakerülésem után hamarosan az a csúnya eset történt. Beteges em­ber volt az a Gombos, az elődöm is kí­mélte, én sem küldtem fárasztóbb szol­gálatba. Rábíztam az irodai teendők egy részét és a helyi vizsgálatokat, tár­sai még ebből is vállaltak helyette. Há­lából aztán úgy rám, mint a többiekre állandóan acsarkodott, irigykedett és ami a legrosszabb, szertelenségében mindenkinél különbnek, okosabbnak tartotta magát. Mindezt elnéztük, a betegségének tudtuk be. Egy őszi délután az újdombovári va­sútállomás trafikja és restije szok­ványos vizsgálatát végezte,aztán a kis­erdőn jött vissza, ahol meglátta 'annak a Vulkónak az egyik lányát, batyuval a hátán. Tudta, hogy Vulkóék csempész­­kednek, gyanúsnak vélte a bugyros lányt. Igen, de a lány meg félt a finánc­tól, azért megfordult és futásnak eredt. Gombos utána. "Megállni! Megállni:' kiáltozására a lány megrémült, bero­hant a bokrok közé, elesett. Gombos ott utolérte, ki akarta bontani a batyut, amit a lány kétségbeesetten, sikoltozva védett. A kiserdő alsó szélénél húzódik a va­sútvonal, melyen néhány pályamunkás dolgozott. Meghallották a sikoltozást, odarohantak, és ... és a többit elkép­zelhetjük. Azok a nehéz krampáccsal dolgozó munkások izmos fickók voltak, a tenyerük kérges, a kapott pofonok bi­zony nem üdítették a Gombos gyenge arcbőrét. A munkások a bírósági tárgyaláson eskü alatt egyöntetűen vallották, hogy a finánc erőszakoskodott a 14 éves, fej­letlen kislánnyal, úgy cibálták le ró­la, négyen is alig bírtak vele, annyira neki volt hevülve-vadulva. Beszélhet­tek Gombos is az ügyvédje is amit a­­kartak, négy terhelő tanú ellenében semmi sem segített. Egyébként pedig a lány az újdombo­vári állomásra tartott, valamelyik hi­vatalnok gyerekei mellé szegődött el pesztonkának. A bátyújában pár darab szegényes ruháját és a párnáját vitte. MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL ADVANCE FURRIER Tulajdonos Székely Kálmán budapesti szúcsmester. Telefon: 364 - 9788 A LEGOLCSÓBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN «• HARTMAN élelmiszerárúháza •HÁZHOZSZÁLLÍTÁS. Telefon: EM 3-8974 J 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinntl etemben) BUDAPEST MEAT MARKÉT TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen, íj 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — EREEZER ORDEK M7 BLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 ”6 nap nyitva’ OMEGA ELECTRIC háztartási gépjavító Tel: 787-6966 javítok mindeféle háztartási gépet, frigidaire-t,stowe-t mosogató, mosó és száritó gépeket.HÁROM havi ga­rancia az alkatrészekre és a munkára. 3S= Mindenfajta külső és belső KŐMŰVES és ÁCS javító munkát vállalok. Teleion: 6S3-S863 IIUDOLPH TRA VÉL SER VICE L TD. 77 BLOOR.ST.W. 964-3553 (Bloor Bay sarok, a Cafe Marika mellett) TORONTO. ONT CANADA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents