Menora Egyenlőség, 1976. január-június (15. évfolyam, 588-611. szám)

1976-06-05 / 610. szám

1976. junius 5 * MENORA 3 oldal LOSONCZY LÁSZLÓ: IRREÁLIS ÁLMODOZÁS AVAGY Ml A BAJ AZ AFRIKAI ÉS ÁZSIAI "TALPRAÁLLÓ” MOZGALMAKKAL? " Sok elmaradott ország olyan tehenet szeretne, amit állandóan fejhetné­nek, anélkül, hogy takar­mányáról kellene gondos­kodni ", — John Diefen­baker volt kanadai mi­niszterelnök parlamenti felszólalásából. Nemcsak józan gondolko­dású politikusok és államfér­fiak — ha ilyenek egyáltalán léteznek — hanem gazdasági szakértők és társadalomtudó­sok is aggodalommal szemlé­lik a napjainkban végbemenő esemenyeket Afrikában és Ázsiában. Nem mintha Eu­rópában és Amerikában úgy alakulnának a dolgok, hogy ne kellene aggódnunk, a remény­­teljes várakozás, amit a két " sötét" földrész fejlődésé­vel kapcsolatban előlegez­tünk, mind ez ideig nem tel­jesedett be. A második világháború alatt es után lezajló függetlenségi mozgalmak kevés kivétellel megszüntették Afrika és Ázsia gyarmati jellegét. Az önállóság kivívása azonban csak elenyészően kevés or­szágban eredményezett poli­tikai, gazdasági vagy társa­dalmi fejlődést. Az UNESCO egy nemrégen kiadott jelen­tése szerint huszonegy afri­kai és ázsiai országban, fő­leg a korábbi angol és francia gyarmatokon, rosszabbak a jelenlegi általános állapotok, mint a gyarmatosítás fény­korában. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a gyar­matosítás ideális állapot, ha­nem azt, hogy az önállóvá lett országok egyszerűen nem tudják hogyan éljenek függet­­lenségükkél. Ez a tény önma­gában, nem számítva a mel­lékkörülményeket, nyomta rá bélyeget az állami funkciókra. Afrika, strukturális felépí­tését tekintve, ma semmivel sem különbözik a harmincas vagy negyvenes évek Afriká­jától. Három dekád elmúltá­val a gazdagok gazdagabbak, a szegények pedig szegényeb­bek lettek. A földrész déli része, amely az apartheid po­litika következtében, a nége­rek kizsákmányolásával egy­re jobb életszínvonalat tudott biztosítani a viszonylag ma­roknyi fenérnek, megoldha­tatlan társadalmi problémák­kal küzd, s még a legderűlá­tóbb társadalomtudósok is megegyeznek abban, hogy ezeket a problémákat véres polgárháborúkkal és zendülé­sekkel lehet csak megoldani. A demokrácia csaknem isme­retlen fogalom a földrészen, ahol pedig jelen van, ott csu­pán kevesek privilégiuma. Márpedig a demokrácia hiá­nyában a jelentős társadalmi változások nem valósulhatnak meg evolúciós fejlődési sza­kaszokban. Jelen pillanatban Kelet- Afrika, főleg a földrész dé­li részén tapasztalható fe­szültség miatt, nyugtalanul hullámzik, míg az Észak az ellentétes arab irányzatok ideológiai útvesztőjében bo­lyong. Legkiegyensúlyozot­­tabbnak a nyugat-afrikai or­szágok látszanak, különös­képpen az átmeneti problé­mát adó szaharai területi problémák megoldása után. (Mint ismeretes, Hassanma­rokkói király és MoktarOuld Daddah, Mauritania elnöke egyezményt írtak alá április közepén Rabat-ban, amely szerint a két ország elfelezte egymás között Nyugat Sza­harát, amit Spanyolország meg múlt ev novemberében nekik ígért. Hogy miként fog­ják elosztani a hatalmas va­gyont képviselő foszfát lera­kodásokból származó bevé­telt, az még egyelőre a jövő titka). A térség kisebb or­szágai rájöttek arra az igaz­ságra az elmúlt két évtized­ben, hogy a nagyhatalmak se­gítségére nem lehet folyama­tosan számítani ( kiváltkép­pen a ghánai N^krumah sok sikertelen kisérletezés u­tán.) Libéria, Sierra Leo­ne, Szenegál, Gambia, Fel­ső Volta, Mali Federáció és Nigéria egy kezdetleges kö­zös gazdasági piacot hoztak letre, amely valamelyest megkönnyítette a tervszerű fejlődést. Persze, ezen or­szágok legtöbbjében diktáto­rok uralkodnak, akik a fegy­verkezést fontosabbnak tart­ják mint a gazdasági fejlődést vagy az oktatást, s valószínű, hogy az egymás közti marako­dás továbbra is jellegzetessé­ge marad a térségnek. A földrész belső részében pillanatnyilag roppant nyug­talan a helyzet. Az angolai polgárháború következmé­nyeként csupán egyetlen or­szág, Uganda és véreskezö diktátora elégedett a szovjet és kubai segítséggel kivívott kommunista győzelem felett. A többiek, különösen a két Kongó, Gabon, Tanganyika, Kenya es a Közép-Afrikai Köztársaság elesen bírálják az agresszív Angolát. Nehány nappal ezelőtt például veres hatarmenti harcokra került sor angolai és volt belga kon­gói csapatok között, azutan, hogy Angola egyszerűen ma­gának tekintette a Ramonga folyó északkeleti partvidékét. A Chad Köztársaság külügy­minisztere, akit az érdekelt országok közbenjárásra kér­tek fel, dühödten távozott a sandoai értekezletről, azt javasolva saját kormányának, hogy szakítsák meg a diplo­máciai kapcsolatokat Ango­lával. ( Erre a múlt héten sor került.) Észak-Afrika változatlanul a földrészen tapasztalható ba­jok legfőbb forrása. A zömé­ben mohamedán népességet súlyos ideológiai válaszfalak határolják el, s bár az elmúlt tizenöt evben az Arab Liga próbálta a békebíró szerepét játszani a szembenálló felek között, tevékenysége inkább elmérgesítette, mint könnyí­tette a helyzetet. Egyiptom, Líbia és Szudán vál­takozva játszotta a dominalast és befolyást, minden esetben sikertelenül. Nasszer ural­kodása alatt az arab naciona­lizmus álarca mögött valami­féle észak-áfrikai arab egy­ségfrontot hoztak létre, de még a legvadabb Izráel-elle­jVV\\VV\\W\%V^\\VV\V\VV\\\VV MEGNYITOTTAM ® KÖNYVELÉSI IRODÁMAT ÜZLETEK, ÜZEMEK KÖNYVELÉSÉT, ADÓBEVALLÁSOKAT VÁLLALOK. Iroda. 344 Bloor St. W.Suite 601. j JÚLIUS (Gyula) HAVUK Tel: 967-4266 NAGY JÁNOS ZONGORA ÉS ELŐADÓMŰVÉSZ A LEGRÉGIBB MAGYAR SLÁGEREKTŐL A LEGÚJABB AMERIKAI DALOKIG A TABÁNBAN 12-től 4-ig NÉGYFOGÁSOS BUSINESSIViEN LUNCH: $3.25 KITŰNŐ KONYHA. KIVÁLÓ ITALOK , dinner, midnight supper SZERDÁN MŰSOR SZÜNET 1593 SECOND AVE., - NEW YORK REZERVALAS: 650-0536 VÁMMENTES INKA CSOMAGOK fűogvnűkscge Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarországi címzetteknek. • Csehszlovákiábcr lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021 — Phone: LEigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK-REICH ______ BEJÁRAT: 1545 Second Avenue-ről nes uszítás és propaganda­­hadjarat sem teremtette meg a remeit közös nevezőt. Al­géria szeszélyessége es Ma­rokkó következetlensége több bosszúságot tört az Arab Li­ga orra alá, mint a sorozatos izráeli győzelem az időszakos háborúkban.Ugyanakkor a vi­szonylag kisterületű Tunézia az egységfront ellenzekenek vezére lett, amely különösen Algériában és Marokkóban tett szert nagy befolyásra. Az arab nacionalizmus ek­kor államszövetségekkel es érdekeitsegi blokkokkal kí­sérletezett. Az első ilyen szövetség Egyiptom es Szu­dán között jött létre, s pon­tosan hét hónapig tartott. A hetedik hónap végén az egyip­tomi Korosko és a szudani Wadi Haifa városok közti tér­ségben véres harcokra került sor egyiptomi és szudani csa­patok között a NÍÍus vizének felhasználása miatt. Ezután Egyiptom Líbiával szeretett volna létrehozni szövetséget, de meg csak tárgyalásokig sem jutottak el. A Szudán és Líbia közti együttműködésnek pedig ugyanolyan véres harc­ba torkolló eredménye lett, mint a korábbi egyiptomi­­szudáni "testvériségnek". Hogy a helyzet meg kompli­káltabb legyen, a belső ba­jokkal küzdő Etiópia es Szo­mália mind Szudánt, mind Egyiptomot figyelmeztettek az arab nacionalizmus uszí­tásával kapcsolatos veszé­lyekre, s Addisz Ababa ki­látásba helyezte a Vörös ten­ger és az Ádeni öböl közti átjáró lezárását Obock tér­ségben, amennyiben a nacio­nalista uszítás meg nem szű­nik. Az Arab Liga ama törekvé­se, hogy az észak-afrikai or­szágok "kézbentartása" után befolyását kiterjesztheti az egész földrészre, teljes ku­darcba fulladt. Az afrikai or­szágok tavaly nyári értekez­letén huszonkét afrikai or­szág ítelte el az Arab Liga " imperialista" tevekenyseget s három ország, Chad, a Ni­gériai Köztársaság es Mauri­tania azonnali hatállyal kile­pett a Liga tagjai sorából. (Mauritania ugyan meggon­dolta magát a szaharai krízis megoldása után, de tagságért nem folyamodott, csupán " megfigyelői" minőségben vesz részt a Liga üléséin.) A Liga vezérkara jelenleg az Arab Félsziget es Ázsia nyu­­geti részenek országai fele koncentrálja tevekenyseget, de mint következő, Ázsiával foglalkozó cikkünk bizonyít­ja, nem sok sikerrel. jóllehet ma már számos af­rikai ország felismeri, hogy fejlődésüket saját irreális ál­modozásuk akadályozta, Af­rika jövője sivárnak es kilá­tástalannak tűnik. Az egy­más közti marakodás, a gaz­dasági es társadalmi züllés egyik kritikus helyzetet te­remti a másik után. E sötét földrész ma sötétebb mint valaha. ( A következő számunkban: Ázsia) »ooooooí»oooooeaoooooooD«ooeoao« Dr.KISSINGER CSILLAGA Két ev óta Kissinger külügy­miniszter munkája egyre ne­hezebbé válik. Egyre többen es egyre hangosabban kriti­zálják a Kongresszusban és azon kívül is. Néha jogosan, sokszor alaptalanul. Az igazság az, hogy amióta a Kongresszus beleszól az amerikai külpolitika vezeté­sebe, Kissinger nagyrészt az­zal van elfoglalva, hogy fol­tozgatja a Kongresszus kül­ügyi intézkedéseinek követ­kezményeit. A Kongresszus — megnehe­zítette a szovjet zsidók kiván­dorlását, a fegyverszállítások leállításával megrendítette a török szövetséget, Angolával kapcsolatban — talán helye­sen — keresztezte Kissinger terveit, azután rábízta, hogy mentse azt, ami még menthe­tő. Dr. Kissinger csillaga ak­kor ragyogott a legfényeseb­ben, amikor a détente politi­kában meg mindenki bízott és Nixon első pekingi útja új táv­latokat nyitott az amerikai­­kinai kapcsolatok térén. Lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, ki volt a fenti el­gondolások atyja: Nixon vagy Kissinger. Azt sem fogjuk megtudni, hogy mi állott a pe­kingi út hátterében: két kon­tinensre kiterjedő nagystílű­­ség, vagy egyszerű kiváncsi­­ság? Az utóbbi két évben mind a két elgondolás vesztett a fé­nyéből és erejéből. Kissinger közelkeleti politikája, amely-Magyar hentes J. MERTL NEW YORK 1508 SECOND AVE., (78-79 St.. kozott) Tel. RH 4 - 8292 Hazai szalámi és minden más, jó, hazai ízű HENTESÁRU kapható **••••••••••••••• nek megoldásán a sző szoros értelmében éjjel-nappal dol­gozott, homokzátonyra futott. Valószínűleg nagy csalódás volt számára, hogy Tel Aviv­­ban kevesebb megertessel ta­lálkozott, mint Kairóban. Mindehhez járul, hogy a je­lenlegi választási kampány­ban az elnökjelöltek rajta ke­resztül támadják Ford elnö­köt. Rónáid Reagan és Jimmy Carter azt fújják, hogy az amerikai külpolitika sarkala­tos hibája ■ Dr. Kissinger " gyenge keze". Ezzel termé­szetesen azt akar ják mondani, hogy Ford elunok "gyenge a külpolitikára." Az elnök tanácsadói úgy lát­ják, hogy jobb lenne, ha Kis­singer " bukna meg" es Ge­­rald Ford maradna a Feher Házban. Csoda-e, hogy ilyen körül­mények között Dr. Kissinger veszített régi rugalmasságá­ból és átütő-kepességéből ? Csoda-e, hogy vannak pilla­natok, amikor sötéten látja a jövőt ? Csoda-e, hogy néha felül­kerekedik benne a politikai tudományok egyetemi tanara, és azt mondja a külügyminisz­ternek: "Henry, te nem fogod megváltoztatni a világ folyá­sát ! Olyan erőkkel állsz szemben, amelyek nem tisz­telik a nagyhatalmak tankjait. Még az atomfegyvereiket sem ! " Lehet, hogy ilyesmire gon­dol, amikor arról beszél,hogy neki mindig csak a "második legjobb alternatíva" áll a rendelkezésére. Valószínű­leg beletörődött már abba, hogy nem ő irányítja a világ sorsát, csak reagal az ese­ményekre. Ez pedig nem felel meg az ö egyéniségének. Mikor fog lemondani? A választási kampány fo­lyamán elhangzott és elhang­zó támadások kitűnő alkalmat szolgáltatnak neki arra, hogy abbahagyjon egy olyan mun­kát, amely már úgysem tet­szik neki. A.P. lochanan Carmel helyzetmagyarázata M MINEK EZ NEKI? Hosszabb ideig próbáltam valamilyen ertelmes magyará­zatot találni a magam szamara arra a kérdésre, hogy tulaj­donkeppen mi az ördögnek volt Leonid Brezsnyevnek szük­ségé a marsalla való kinevezésre? Töredelmesen be kell vallanom, hogy a legintenzívebb gon­dolkodás után sem tudtam elfogadható magyarázatot találni erre a talányra. Akármi is jutott az eszembe, a dolog vala­hol nem stimmelt. A legfőbb bökkenő az, hogy bármennyire is nem vagyok hí­ve Leonid Brezsnyevnek, az összes eddigi tapasztalataim sze­rint a szovjet kommunista párt főtitkára egy hidegen számító ravasz funkcionárius, akit a tényleges hatalom mindig is sok­kal jobban érdekelt a hatalom látszatánál és az üres címek­nél. Ami persze nem jelenti azt, hogy Brezsnyev nem szereti kiélvezni mindazokat az előnyöket, amelyeket a hatalom nyújt neki. Sőt ennek pontosan a fordítottja az igaz. A világ legka­­pitalistabb allamanak legkonzervatívabb vezetője is elbújhat­na ilyen térén mögötte. Mindez azonban meg a legkisebb mér­tekben sem magyarázza meg, hogy most, a hetvenedik eletéve­­ben, amikor egészségi állapota szemmel láthatóan nem eppen a legjobb, miért is volt szükségé arra, hogy ő, a civil, egy­szerre felvegye a marsalli címet. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy fikarcnyival sem lesz nagyobb a hatalma ezáltal. Ha egy­szer egy esztendőben egyenruhában pompázik, nem mindegy neki, hogy milyen rangjelzés van azon az egyenruhán? Brezsnyev egesz eletenek a karrierje minden vitán felül egy civil pártfunkcionárius útja az első helyig, pzen semmit nem változtat az a tény, hogy a háború idején politruk volt a vö­rös hadseregnél, es a végén mega tábornoki rangot is elerte. Akkor sem volt katona, hanem egy, a hadsereghez beosztott partfunkcionárius. Még a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy Brezsnyev nem akart kisebbrendűségi érzésben szenvedni Idi Ámin előtt, ha az majd a legközelebb látogatást tesz a Kremlben. Ha Idi Ámin Dada ugandai elnök marsall, akkor vendéglátó­ja, Brezsnyev nem lehet nála alacsonyabb rangú. Ez igazan világos és meggyőző magyarázat. Ha esetleg nem az, felké­rem a nyajas olvasókat: jelentkezzen közülük az, aki énnél plauzibilisabb magyarázatot tud adni. Még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy Brezsnyev most egyszerre megirigyelte volna elődei közül éppen Sztálint, aki szintén egycsapásra marsall, majd a végén még generalisz­­szimusz is lett. Brezsnyevnek igazán tudnia kell, hogy ő körülbelül úgy viszonyul Sztálinhoz, mint mondjuk a múlt sza­zadban a franciáknál Lajos Fülöp király Bonaparte Napóleon­hoz. Azonkívül Brezsnyev valószínűleg tudja, hogy az iga­zan nem szolgálja a javát, ha éppen Sztálin jut az embereknek eszebe vele kapcsolatban. Persze az is lehet, hogy a valóságban BrezShyetPTiefc esze agában sem volt önmagát marsallá kineveztetni, és az egész ügy az őt körülvevő talpnyalók agyában született meg. E felteves mellett szól, hogy néhény hónappal ezelőtt meg egesz Moszkva tele volt olyan híresztelésekkel, hogy Brezs­nyev uralma a veget jár ja. Voltak olyanok, akik egészségi es olyanok is akik politikai okokkal magyarázzák, hogy Brezs­nyev miért is tűnik el a közeljövőben a vezető helyről. Köz­ben elérkezett a várva-várt pártkongresszus és ott kiderült, hogy Brezsnyev — e percben legalábbis — erősebben ül a he­lyen, mint bármikor a korábbi években, ö a bősz és punktum. Ezen semmit sem változtat, legalább is egyelőre az a tény, hogy a rossz egészségű állapotáról szóló híresztelések min­den jel szerint nem alaptalanok. Brezsnyev úgy látszik ma meg betegen is erősebb mint a kollégái, akik egyébként csak­nem kivétel nélkül se nem fiatalabbak, se nem egészségeseb­bek nála. Feltételezhető azonban, hogy amikor a múlt év végén min­den utcasarkon mar Brezsnyev eljövendő utódjának a nevét találgattak, a Kremlben nyüzsgő" hivatalos funkcionáriusok és egyeb kis karrieristák tömege is elkezdett helyezkedni, és jövőjük biztosítása erdekeben már a jelzett utódok felé san­dítottak. Most, hogy kiderült, hogy Brezsnyev erősebb mint volt,' inukba szállt a bátorság és attól tartanak, hogy Brezs­nyev esetleg majd számonkéri tőlük ezt a kilengést. Arra ugyanis a Moszkvában uralkodó spicli-rendszer mellett iga­zan nem számíthatnak, hogy Brezsnyev nem tudja a legponto­sabban, hogy ki mit mondott, cselekedett, sőt esetleg csak gondolt azokban a napokban. Egyik elképzelésem szerint, ezek a beijedt stréberek most oda vannak az igyekezettől, hogy miként engeszteljek ki Brezs­­nyevet es nyilván meg jobban hízelegnek neki, mint bármikor azelőtt. Valoszinűleg ezek közül(találta valaki ki, hogy Brezs­­nyevből mar sálit kell csinálni. Amikor egy ember kiejtette a száján az ötletet, már nem volt senki aki azt merte volna mon­dani, hogy ez felesleges es nevetséges, bármit is gondoltak magukban.. Hiszen senki sem akart kevésbé lojálisnak fel­tűnni, mint a többiek. így aztán közös erőfeszítéssel "szere­tetik es tiszteletük jeléül" Brezsnyevre tukmálták a marsalli címet. Ennek a feltevésnek bizonyos mértékig ellene szol, hogy* Brezsnyev maga is ennek az atmoszférának a neveltje. Élete többségében Ö udvarolt Sztálinnak es Hruscsovnak, tehat le­hetetlen, hogy ne lásson át a hízelgő játékon. Ennek azonban a fordítottja is igaz ( minta Brezsnyev által szentként tisztelt hegeli diáliektika tanításaiból megtudjuk) . Aki az életét egy ilyen környezetben élte le, az automatikusan része lesz ennek az atmoszférának, es egyszerűen természetesnek tekinti, hogy most neki jár ki az összes talpnyalas. Az is lehetséges, hogy jövőre Brezsnyev mar nem is marsall, hanem genera­lisszimusz lesz. Miért is ne tulajdonképpen ? —INVESTMENT— Blyth, Eastmcn Dilon, Union Secunties & Go. Inc., New York-i tőzsde tagja STOCKS. BONDS. MUTUAL FUNDS LIFE INSURANE Telefonáljon, vagy keresse fel Norman N. Gáti VICE PRESIOENTÉT ONE CHASE MANHATTAN PLAZA. NEW YORK 10005 TELEFON: 785-1034 - 785-1035

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents