Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)
1975-04-26 / 557. szám
mender AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA r XIV. évi. 557. szám 30 cenj 1975. ÁPRILIS 26. Pártfunkció nem életbiztosítás Nem fáj a szívünk túlságosan Seljepin elvtársért, a Szovjetunió Politikai Bizottságának volt tagjáért, akit a múlt héten kiakolbólitottak ebből a szentséges testületből, amely a Szovjetunió népeit és a világ proletariátusát van hivatva állítólag vezetni. Rövid hivatalos jelentés adta tudtul, hogy Seljepin — saját kérésére — nyugalomba vonul. 55 éves korban kissé korai egy ilyen nyugdíj-igény, főleg egy olyan lelkes hivatásos forradalmártól, aki Sztálin idejében a bolsevik párt ifjúsági tagozatának volt vezetője, hogy aztán Hruscsov alatt az NKDV — a titkos rendőrség — főnökévé lépjen elő és végül a Brezsnyev időszakban a szakszervezetek vezéri tisztségét foglalja el. Az önkéntes visszavonulást nem is nagyon hiszi el a világ. Főleg azért nem, mert alig két hete annak, hogy Seljepin fontos pártmegbizatással járt Londonban. Az angol szakszervezetek kongresszusán képviselte az orosz munkásságot, aminek eredményeként a londoni Trade Union értekezlet botrányos tüntetések sorozatába fulladt. Az angol munkások ugyanis rossznéven vették, hogy az ő — alapjában véve konzervatív beállítottságú — értekezletükre az egyik legvéresebbkezíf szovjet párthóhért küldik el, és nem nagyon vette be a gyomruk, hogy ezt a Seljepint a kiküldetéssel velük egyhúron pendülőnek minősítette a Kreml. Seljepin elvtársat egy hátsó ajtón mentették ki a londoni kongresszusról és nagy hirtelenséggel rakták fel egy Moszkvába induló repülőgépre. És éppen csak hogy visszaérkezett, máris közölték vele a rossz hírt: távollétében benyújtotta saját nyugdíjigényét. Különösen nem kell meglepődni ezen egy olyan országban, amelynek államrendszere a palotaxorradalmakon alapszik, legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, mi történt a kulisszák mögött, mialatt Seljepin Londonban volt, vagy mi történt azt megelőzően? A legvalószínűbb, hogy most kaptuk meg a magyarázatot a néhány hónappal ezelőtti híresztelésekre, amik Brezsnyev bukásáról szóltak. Seljepin ugyanis hosszú időn keresztül mint egyik legesélyesebb főtitkár-jelölt szerepelt, és ő volt az, aki Szuszlovval szemben, az állítólag enyhébb brezsnyev! vonal ellenében az orthodox sztálinista vonalat képviselte. Ezeknek a radikális sztálinistáknak támadása a jelen’egi pártvonal ellen múlt év végén érte el csúcsfokát, de mint ismeretes, Brezsnyev " várásra lovagolva" átvészelte a támadást, s most elérkezettnek látta az időt a leszámolásra, arra, hogy megszabaduljon veszedelmes ellenfelétől. A volt ifjúsági titkosrendőrt valószínűleg kettős céllal küldték Londonba. Az egyik, hogy távolléte alatt elő lehessen készíteni a Politikai Bizottságban a bukását; a másik, hogy az előrelátható politikai botrányt, amit londoni megjelenése kelt, felhasználhassák ellene, bizonyítandó, hogy személye csak tehertételt jelent a pártnak. A tanulság: veszedelmes dolog egy pártvezetőnek külföldre menni olyankor, amikor küldik. Mi lesz Dubcekkal? Ugyanakkor azonban a csehszlovák csatlósállamban is érdekes vihar alakult ki egy olyan volt pártvezptő körül, akitől politikai felfogásban ugyan egy világ választ el bennünket, de emberi tisztességét, integritását mégis a legmagasabbra becsüljük. Dubcsek ről, a csehszlovák kommunista párt volt főtitkáráról van szó, aki, mint emlékezetes, 1968-ban makacsul hirdette, hogy vaskarika igenis készülhet fából és a kommunizmusnak is lehet emberi arculatot adni. Ezügyben Csehszlovákia népét a szovjet tankok testveri segítségben részesítették, mert hiszen minden orosz tank és minden cseh munkás: testvér, és Dubcseket majdnem felakasztották. Honfitársai ugyan valahogy megmentették az életét, csupán annyi történt vele, hogy Brezsnyev és Koszigin sajátkezüleg pofozták fel (egy "testvéri pártértekezleten") és sa-, ját szájulag köpdösték le. Szinte hihetetlen, hogy Dubcsek ezt a megtiszteltetést nem értékeli eléggé és változatlanul nem rajong a kommunizmusnak azért a formájáért, amit utódja, Huszák, Csehszlovákiában megvalósított. Dubcsek először ankarai nagykövet volt, de később áthelyezték Pozsonyba, ahol fontos megbízásként a szlovákiai erdészeti hivatal egyik technikai előadója lett. Ez bizony fontos beosztás — és Dubcsek mégsem nyugszik. Mint most kiderült, nyughatatlansága két vonalon nyilvánult meg. Az egyik, hogy népszerűséget hajhászik; ami abban nyilvánul meg, hogy szóba ereszkedik közönséges emberekkel, például bemegy egy kovácsműhelybe és — mivel ez volt eredeti szakmája —odaáll patkót verni. Aztán élvezi, hogy a szakemberek megdicsérik munkáját. Világos, hogy ilyen fegyelmezetlenséget a párt nem tűrhet el. Dubcseket meg kell rendszabályozni. De még ennél is súlyosabb, hogy néhány hónappal ezelőtt levelet írt a párt központi bizottságának, amelyben azzal vádolja őket, hogy rabságba kényszerítik Csehszlovákia népeit, és ezzel végső fokon a kommunizmus ügyének ártanak. Mivel hónapokon keresztül nem kapott választ, levelét most nyugatra csempészte, s az előbb megjelent svéd nyelven, majd a világ minden jelentős lapjában. Ez rendkívüli dühöt váltott ki Huszákból és társaiból, és a cseh pártvezér múlt héten egy teljes beszédet szentelt annak a Dubcseknak, akinek valaha hűséges fegyvertársa és beosztottja volt. Huszák tirádiáit röviden így lehet összefoglalni: Dubcsek felelőtlen kalandor, aki 1968-ban romlásba döntötte Csehszlovákiát, amit ők most próbálnak jóvátenni. De ha Dubcseknak nem tetszik az, hogy a csehszlovák dolgozó most boldogságban és jólétben úszkál, semmi akadálya, hogy összepakkolja holmiját és elhagyja az országot. Ménjénél— mondta Huszák — Svédországba, ahol a baloldali szociáldemokrata beállítottságú Palme miniszterelnöknek bizonyára szüksége van a demokratikus szocializmus szakértőire; csak vigyázzon Palme, nehogy Dubcsek ugyanúgy tönkretegye Svédországot, mint ahogy tönkretette Csehszlovákiát. Az embernek önkéntelenül is a "jereváni rádió" vicce jut eszébe: Lehet-e Svédországban kommunizmust csinálni ? A válasz: Lehet, de minek? Ha viszont tréfa nélkül értékeljük Huszák szavait, el kell gondolkodni azon, miféle szocializmus az, amely ( és most saját nyelvhasználatukat idézzük) mégnem kommunizmus, csak népi demokrácia (tehát út a kommunizmus felé), de ahol a demokráciát csak gúnyos formában szabad emlegetni? Mert ha Huszák komolyan veszi, hogy Dubcsek a demokratikus szocializmus hasznos szakértője, akkor miért küldi külföldre, ahol — és ismét a kommunistákat idézzük — kapitalizmust építenek, míg szocializmus egyedül a Vasfüggöny keleti oldalán létezik? Ugyanez magyarban Minden esetre, Dubcsek nem kér a számára felajánlott útilapuból. Kijelentette, hogy Csehszlovákiában kíván maradni. Vajon azért-e, mert annyira hisz igazságában, hogy Gyilász, Szolzsenyicin, Záhárov módjára hajlandó mártírt csinálni önmagából, vagy azért-e, mert már régebben leszűrte azt a tanulságot, amit a moszkvai Seljepin csak most szűr le: kommunista vezetőnek veszélyes külföldre menni, ha küldik. Dubcsek esetében persze kommunista vezetőnek veszélyes otthon maradni is, ha küldik — egyáltalán kommunista vezetőnek veszélyes... Persze az is lehet, hogy Huszák ezúttal is hazudik, és ha Dubcsek tényleg hajlandó lenne menni, nem engednék. Legalábbis erre vall egy kisebb jelentőségű egykori magyarországi pártvezető Ugye. Nevét nem írjuk ki, mert nem akarjuk helyzetét megnehezíteni. Ez a volt pártfunkcionárius Nagy Imre szoros belső köréhez tartozott; egyike volt az 56-os forradalom vezetőinek és Nagy Imre perében életfogytiglani börtönre ítélték. Hét évet börtönben ült, s azóta a leglehetetlenebb körülmények között él Magyarországon. Nemrégiben kivándorlási kérvényt nyújtott be, mert szeretne leánya és unokái körében élni Kanadában. Kérését természetesen a magyar hatóságok visszautasítják, arra hivatkozva, hogy távozása "ártana az ország érdekeinek". Miért? Dubcsek lármázik és tiltakozik Csehszlovákiában, őt tehát kívül kell rakni a határon. A magyar pártfunkcionárius megcsömörlött mindentől és semmi mást nem akar, mint csöndben és biztonságban élni az ország határain kívül. G tehát nem mehet, hiszen feltételezhető, hog* Magyarországról Bemutatták az izráeli Kfir-t A terv az volt, hogy Izrael csöndben, látványos felvonulások nélkül ünnepli meg 27. Függetlenségi Napját, ami idén április 14.-re esett. Az ország nehéz diplomáciai helyzetére való tekintettel nyilván nem akarták fitogtatni a katonai erőt. Ez a terv azonban az utolsó pillanatban megváltozott, és Izráel, 27. születésnapján, olyan szenzációval lepte meg a világot,amely bámulatba ejtette a repülés nemzetközi szakértőit. A luddi repülőtéren, meghívott közönség előtt, bemutatták Izráel új, saját gyártmányú harci repülőgépét, a Kfir-t ( oroszlánkölyök). MIntSimon Peresz hadügyminiszter elmondta, ez a gép, amely teljes egészében az ország iparának tervezése és készítménye, ma a világ legmodernebb harci repülőgépe, és Róbert Hootz, az amerikai Aviation Week repülési szaklap főszerkesztője szerint messze felülmúlja a szovjet MIG-23-akat, melyek a jomkipuri háborúban a leghatásosabb egyiptomi fegyvernek bizonyultak. Még az is kérdéses, hogy szüksége van-e Izráelnek az F-15-ös típusú amerikai harcigépek leszállítására, főleg azért, mert állítólag az izráeli hadiipar ma már szériában tudja gyártani ezeket a gépeket és önköltségük az amerikaigépekl2millió dollárjával szemben csupán négy millió dollár. A Kfir sebessége a hang-gyorsaság kétszerese. Külsejében a francia Mirage-ra hasonlít, míg motorja az amerikai General Electric tervei szerint készült. Légi harcra és földi célpontok elleni támadásra egyaránt alkalmazható, és a legkülönbözőbb fajta és célzatú fegyvereket lehet rászerelni. Az első ilyen gépek állítólag már résztvettek a jomkipuri háborúban is, és nagy pusztítást végeztek az ellenséges légierő soraiban, Izráel, a nagyhatalmakon kívül, az első ország a világon, amely modern harcirepülőket tud előállítani, s a kormány valószínűleg azért döntött a gép bemutatása mellett, hogy ezzel erősítse a zsidó nép morálját. Rövidesen vége a háborúnak THIEU LEMONDOTT A többévtizedes indokínai háború a közvetlen befejezés előtt áll. Rövidesen elhallgat az ágyúdörgés és Vietnámra, Kambodzsára, majd rövidesen Kambodzsa fővárosába, Phnom Penhbe múlt csütörtökön vonultak be a vörös csapatok. A város lakossága fehér zászlókkal, de nem túl nagy lelkesedéssel fogadta tikét. Erre nem is volt sok okuk. Phnom Penh-nel a rádió kapcsolatok megszakadtak, de a szórványosan érkező hírek szerint, már az első napokban többszáz nyilvános lefejezés volt. Aki tud, me-Thailandra és Laoszra is csend borul. A temetők csendje. Thieu, délvietnámi államelnök, hétfőn délután rádiónekül Thaiföldre, de csak kevesen tudnak. Szihanouk herceg, a mérsékelten Peking-barát volt államelnök közölte, hogy csak névlegesen vállalja el az ország vezetését, a tényleges hatalmat a kommunista párt kezébe adja át. Nem tudják pontosan, ki lesz az új rezsim első embere. A Khmer Rouge (a hadsereg) látható beszédben bejelentette lemondását és — nyilván csak néhány napra — átadta helyét Tran Van Huong eddigi alelnöknek. A lemondás pillanafeje a képen Szihanouk herceg mellett (baloldalt) álló Hieu Szamphan. De valószínűbb, hogy nem ő, hanem a párt főtitkára veszi fnajd át a hatalmat. A “dominó-teória” máris jelentkezik. Thailand után Laosz és a Fülöp-szigetek is felszólították az Egyesült Államokat, hogy ürítsék ki ottani támaszpontjaikat. tában a Viet Kong csapatai már csak 20 kilométerre álltak a város központjától. Thieu, beszédében többek közt ezt mondta: “Sosem hittem volna, hogy egy olyan ember, mintKissinger, ilyen tragikus helyzetbe vezeti népünket.” Hivatkozott arra, hogy úgy Nixon, mint Kissinger ünnepélyes ígéretet tett néki az ország megvédésére, de ezt a Kongresszus nem tartotta be. Ezért teljesen elfogyott minden hadfelszerelés és nem tudnak ellentállni a Viet Kongón kívül még annak a 300.000 északvietnámi katona támadásának, akik a legmodernebb fegyverekkel vannak fölszerelve. Thieu szerint csupán 300 millió dollárra lett volna szükség, ami nem volt több, mint az USA vietnámi háborújának tíznapos költsége, s akkor még öt évig tudta volna tartani magát; ez pedig elég lett volna egy olyan belső megerősödéshez, hogy a kommunizmus veszélye elmúljon az ország fölül. Ez a megállapítás természetesen nem igaz; a vietnámi háború ma már vesztett ügy volt, és ezen mit sem változtatott volna, ha a Kongresszus megszavazza a kért összeget. Viszont az is tény, hogy a magára hagyott dél— vietnámi nép nem igen tud disztingválni olyan finom különbségekben, mint az amerikai bel- és pártpolitika. Nincs érzékük az iránt, hogy ki hagyta őket cserben. Schlesinger hadügyminiszter szerint, a bosszúállás Indokínában legkevesebb 200.000 ember kivégzésével jár majd, de lehet, hogy eléri az egymilliót. A vietnámi háborúból már csupán az van hátra, hogy az ország két részét kommunista uralom alatt egyesítsék, hogy aztán pár év múlva A- merika felvegye a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat az új. vörös Vietnámmal. való távozása után sem fog bajt keverni. Az egész egy kissé zavaros. Kommunista logika kell ahhoz, hogy valaki akár a cseh, akár a magyar párt gondolatmenetét követni tudja. Úgy látszik, a Vasfüggöny mögött most kialakul egy új kontraszelekció: mindenki szabadon elmehet, aki nem akar menni, és senki sem mehet el, aki akarna menni. Aki ezt nem érti, az még fejletlen ideológiailag; tehát legjobb, ha minél hamarább veszi a sátorfáját és elhagyja a szocializmust; viszont a szocializmust csak az hagyhatja el, aki ideológiailag elég fejlett ahhoz, hogy kritizáljon. Lapunkban mostanában nem közlünk keresztrejtvényeket. Ezt adjuk helyette. A szerencsés megfejtök között kisorsoljuk Sztálin Összegyűjtött munkáinak dfszkiadását, vagy azokat a piros pártkönyveket, amiktől egyesek szeretnének megszabadulni, de nem tudnak. Levágják az ellenség fejét Second class nail M u * registration No. 1373 August t -----------------Ae* Brun3t»icv w ü.s.í. „„„
