Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)

1975-03-29 / 553. szám

MEN D RH ♦Mr.August J.Molnar • P.O.Box 1o34 New Brunswick, New Jersey o39q3 U.S.A. Second dass t&eii registration No. 1373 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÚSÁ6IAPJA MV. évf. 553. szám Ara: < 30 ceni 1975- MÁRCIUS 29. SZA1GON ES PHNOM PENH •IA.ISZAVA NEM-MÉ VÁLTOZIK JERUZSÁLEM KEN Hát mit tehet a szegény va­rázsló, ha egyszer nem sike­rül a várva-várt nagy mutat­vány. Összepakol és haza­megy. Mint ahogy összepakolt és hazament HenryKissinger, az Egyesült Államok külügy­minisztere, miután kéthetes ingajárat után ezúttal nem sikerült kabátujjából előbű­­vészkedni a békegalambot, feltehetően abból a sajnálatos okból, hogy ilyen békegalamb nincs. Nagy kár, hogy nincs. Hi­szen mindenki örülne egy ilyen békefordulatnak. Csak szim­mondani, hogy Szádát mentes minden felelősségtől. Inkább azt, hogy bár az izráeli kor­mány nemcsak áldozatokra, de még bizonyos kockázatra is hajlandó lenne a béke érdeké­ben, a mai amerikai politika egyetlen szövetségesének sem nyújt biztosítékot arra, hogy Ígéreteiben, szavában hinni lehessen. Az izráeli kormánynak két javaslata volt. Az egyik az, hogy nagy távolságba yonul vissza, kiüríti a stratégiai fontosságú szorosokat és visszaadja Egyiptomnak az Bár ez önmagában már azt bizonyította, hogy a másik fél­ben nincs tényleges békeszán­dék, Izrael mégis hajlandó lett volna egy kisebbfajta vissza­vonulásra, újabb engedmé­nyek nélkül. Csupán a régi megállapodást kellett volna megerősíteni, azt hogy a meg­nyíló Szuezi-csatornán izrá­eli árukat lehet keresztülszál­lítani, valamint azt, hogy kül­földi személyek átléphetik a két ország közötti demarká­ciós vonalat. Egyiptom még erre sem volt hajlandó és ki­jelentette, hogy kisebb mére­tű visszavonulás őket egyál­talán nem érdekli. A kissinge­­ri küldetés így kairói értel­mezésben csupán arra szorít­kozott, hogy Izráel vonuljon vissza nemvédhetö határok mögé, de cserébe nem kap semmit. Az izráeli visszavo­nulásra Egyiptomnak csak azért volt szüksége, hogy a következő háborút stratégiai­lag kedvező helyzetből indít­sa meg. Béke szerintük csak úgy érhető el, ha az az izráe­li állam megsemmisülésével jár. együtt. Ilyen körülmények között érthető volt Kissinger kudar­ca. Bár a kéthetes tárgyalá­si periódus alatt állandóan dicsérte Szádát rugalmassá­gát, búcsúnyilatkozatában mégis az izráeli kormány­­tényezők jószándékáért kel­lett köszönetét mondania és diplomatikusan hallgatott az egyiptomi magatartással kap­csolatban. Kissinger vissza­tért Washingtonba, beszámolt a kudarcról Ford elnöknek. Az elnök pedig nyilatkozatban azt mondotta, hogy Amerika to­vább folytatja a békére vonat­kozó eröfeszitéseit, de most új körülmények között. MENNYIT ER AZ AMERIKAI GARANCIA ? A tárgyalások szünetében Henrik Kissingert,- talán nem minden célzat nélkül, - Masza­­dára küldték el az izráeli vendéglátók. A ké­pen Nigal Jadin az archeológiái kutatások ve­zetője, volt vezérkari főnók kalauzolja a kül­ügyminisztert a zsidó Önfeláldozásra emlékez­tető erődítmény-romnál. patizálni lehet azzal a Henry Kissingerrel, aki a luddi repü­lőtéren elcsukló hangon bú­csúzott izráeli vendéglátóitól és könnybelábadt szemmel mondotta: Egyetlen célom az volt, hogy a körzet fiataljai fé­lelem nélkül nézhessenek a jö­vőbe. De minden szimpátia elle­nére meg kell állapítani, hogy a béke elmaradása ezúttal az Egyesült Államok lelkén szá­rad. Nem azt akarjuk ezzel Abu Rodeisz-i olajmezőket. Ezért cserében azonban egy nyilatkozatot kért Egyiptom­tól, hogy az nem tekinti ma­gát tovább hadviselő félnek. Miután Egyiptom politikájá­ban a kétségtelenül mérsé­kelt szádáti állásponttal szemben a Moszkva-tüzelte és Szíria-képviselte szélső­séges irányzat győzött, a Ní­­lus-parti fővárosból megta­gadták egy ilyen politikai nyi­latkozat kibocsátását. Ezután már csak egyetlen megoldási lehetőség van, ez pedig a genfi béketárgyalás ú­­jabb összehívása. Nem sza­bad túlzott optimizmussal te­kinteni ez elé. Bár Genfben nagyobb békét lehet összehoz­ni mint a lépcsőzetes tárgya­lások során, de ez a nagyobb béke sokkal közelebb van a holdhoz, mint a Közelkelet­­hez. A genfi tárgyalásokon ugyanis a Szovjetunió jelenlé­te csak akadályt jelenthet, nem is beszélve arról, hogy a pa­­lesztinai felszabadító bizott­ság részvétele alapvető arab követelmény, márpedig ilyen­ről Izráel még tárgyalni sem hajlandó. Mi tette az izráeli kormány magatartását ilyen merevvé az utolsó napokban? Természetesen az, hogy éppen most derült ki, egy a­­merikai garancia nem ér sem­mit. Még nincs két éve, hogy végtelen párisi tárgyalások után aláírták a vietnámi bé­két, amiért Kissinger és kí­­, nai tárgyalópartnere megkap­ták a béke Nobel-díjat. Két év folyamán Délkelet-Ázsiában az aláírt szerződés ellenére egyetlen pillanatig sem volt béke. Csak az történt, hogy az amerikaiak kivonultak, sorsukra hagyva szövetsége­seiket. Az amerikai közvé­lemény fellélegzett, mondván, harcoljanak a vietnámiak, kambodzsaiak, saját érdekük­ben, és ha bátran harcolnak, úgy majd Amerika fegyverrel támogatja őket. Tehát Délkelet-Ázsiában o­­lyan helyzetet teremtettek, a­­milyenre Izráel tulajdonkép­pen vágyakozott, amikor is­mételten kijelentette: Nem kí­vánják, hogy amerikai katonák harcoljanak az ö védelmükben, csak azt, hogy lássák el Őket a szükséges fegyverrel, ök majd megvédik saját magukat. Közben megindult a kommu­nista támadás, Vietnámban és Kambodzsában egyszerre. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy az antikommunista erők bátran és jól harcolnak. Halá­los ítéletük mégis alá volt ír­va, nem kapnak fegyver után­( folytatás a 6. oldalon ) THE TORONTO JEWISH ASSOCIATION OF HUNGARIAN DESCENT takes pleasure in inviting you and your friends to celebrate with us THE TWENTY-SEVENTH ANNIVERSARY OF THE STATE OF ISRAEL to be held on SUNDAY, APRIL 13th, 1975 at 4:30 P.M. • in the CONGRESSIONAL HALL OF HOLY BLOSSOM TEMPLE 1950 Bathurst St. INVOCATION: RABBI DR. ZOLTÁN ZAGON INTRODUCTION: DR. CHARLES. RADO, PRESIDENT PROGRAM CHAIRMAN: DR. EUGEN VERNY ADMISSION $6.00 per person Tickets available Mr. Bela Brichta, Handbag store 536-2696 Mr. Paul Elek. Orient Travel Agency 921-2393 Mr. Tibor Stern, SASMART 368-4132 GUEST SPEAKERS THE HON. ALLAN GROSSMAN. M.P.P.. Provincial Secretary for Resources ami Development. MISS MIRIAM ZIEV, Vice-Consul of the State of Tsrael. MR. TIBOR J. WALDMAN. President of the World Federation of \ Hungarian Jews. GUEST ARTISTS MISS EVA KARPATI, Famous European Vocalist. REV. ELIEZER KIRSHBLUM, Cantor Adath Israel Congregation REV. SHELDON F. MEREL, Cantor Holy Blossom Temple REV. EFRAIM F. ROSENBERG, Cantor Beth Sholom Synagogue. SARAH FEUERSTEIN on the piano Olaj és szilvalekvár Pesten végre hivatalosan is beismerték, amelyet eddig mindig határozottan tagadtak, de amelyről hetek óta suttogott az ország né­pe: radikálisan átszervezték a KGST orszá­gok árrendszerét és Magyarország — akár­csak a többi testvéri, szocialista állam — megint a rövidebbet húzza. Moszkva a Buda­pestnek szállítandó Ipari árucikkek és az ún. energiahordozók árát jelentősen megemelte. A lépés várható volt. Hiába magyarázzák a kommunista lapok, hogy a szocialista gaz­dasági közösségbe Integrált keleteurópai ál­lamokat nem érinti a szabad világban mu­tatkozó gazdasági recessió, kiderült, hogy igenis érinti. Nagyon érinti. Az "ármódosí­tás" a kézenfekvő bizonyíték. Nézzük a számokat. Az új árrendszer ér­telmében Moszkva a Magyarországnak — és más KGST államoknak— szállítandó vasérc, nem nemes fém, vegyipari alapanya­gok árát 52%-kal felemelte. Ez az áremelés önmagában is súlyos. Ehhez hozzá kell ven­ni az olaj árának 130%-os emelését. Ismere­tes, hogy eddig tonnánként 16 rubelért kapta Magyarország az olajat. Az új olajár tonnán­ként 37 rubel lesz. Tudni kell azt is, hogy az olaj (évi hat és félmillió tonna) messze a I-gmagisafeh tetei a szovjet-magyar keres­kedelmi forgalomban. Tavaly egy milliárd 600 millió devizaforint értékben hoztak be a Szovjetunióból. Természetesen a magyar exportcikkek árát is emelték, de a magyar áremelések egyáltalán nincsenek arányban a szovjetével és a tételek is jóval kisebbek. Emelték például — 95%-kal — a Szovjetunió­ba szállított szilvalekvár árát. Emelkedett a magyar tolóhajók, portáldaruk és az alma ára. De ezek nem jelentős tételek, az export­import egyensúlyát nem állítják helyre.Hu­szonegy százalékkal emelkedett a Szovjet­unióba irányuló magyar pamutkivitel és a magyar bútorok ára is, az utóbbi 30 száza­lékkal. Ezeket a számokat szinte össze sem lehet vetni a szovjet nyersanyagárak radiká­lis emelésével. Az Ikarusz autóbuszokért Moszkva a jövőben 20 százalékkal magasabb árat fizet. Eddig úgy volt, hogy évi 5000 ilyen buszt szállítottak az oroszoknak, gya­korlatilag abból fedezte Budapest az egész olajimportot. Most ugyanazért az olajért — az új árak alapján — további 3000 Ikarusz buszt kell szállítani. Pontosan egyelőbe nem lehet felmérni, hogyan alakul majd Magyar­­ország gazdasági helyzete az új árrendszer­ben. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az új KGST árak nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolnak majd a belső árakra is. Egé­szen biztosan alacsonyabb lesz az életszín­vonal, fokozódik a takarékoskodás, össze kell ismét húzni — de nagyon — a nadrág­szíjat, Persze nem Kádárét, hanem a dol­gozóét. Akinek jólétéért — mint a Párttól értesülünk — minden követ megmozgatnak, Moszkvától a záhonyi határforgalmi állo­máson át egészen Budapestig. Sokba kerül a íelderités A sok agyoncsépelt, unalmassá vált téma között van kettő, amely vezetőhelyet foglal el. Az egyik a kémkedés úgy általában, a má­sik a CIA, az amerikai felderítő szervezet, amelyikre mostanában alaposan rájár a rúd. Akármit csinál az minden rossz, legalábbis az amerikai politikai életben nagy számban helyetfoglaló ellenségei szerint. Múlt héten napvilágra került a CIA egy korábbi huszár­vágása. 1968-ban Hawaiitól északnyugatra 70 tengerésszel elsüllyedt egy szovjet tengera­lattjáró. A CIA egy különleges kutatóhajót építtetett, amelynek segítségével felszínre hozták a szovjet tengeralattjáró fontos ré­szeit, köztük az atomfejjel ellátott különleges vízirakéta-kilövő szerkezetet. Józan ésszel csak tapsolni lehetne ehhez, hiszen korunkban modern, ütőképes felderí­tő szolgálat nélkül nem képzelhető el nem­zetbiztonság. De úgy tűnik, hogy az a szená­tusi vizsgálóbizottság, amely Frank Church szenátor vezetésével a CIA működését vizs­gál ía olócro-p «'ziíkphpn áll aiózanesznek. Su— 350 millió dollárba kerül ez a felderítő hajó. amit lloward Hughes multimilliomos építtetett a CI A ré­szére. lyosan elitélik ugyanis a CIA-r, amiért az kémkedett, holott vila’gos, hogy szerepe ki­zárólag csak növénygyűjtésre és a lepkék szerelmi életének tanulmányozására korlá­tozódhat. A szenátorok véleménye szerint 350 mil­lió dollár ( ennyibe került a kutatóhajó) túl­zott ár szovjet hadititkok megszerzéséért, hiszen ezek a tengeri atomrakéták 1968 óta már úgyis időszerűtlenné váltak. És külön­ben is — mondják az okosok — csak megha­ragítjuk a Szovjetuniót, ha azok megtudják, hogy kémkedtünk utánuk. A Szovjetunió persze nem haragszik. Ed­dig is tudta, hogy az amerikaiak kémkednek, mint ahogy még jobban tudta, hogy Ők is kém­kednek az amerikaiak után. Sőt, Moszkvában nyilván azt is tudták, hogy az amerikai kém­kedés ebben az esetben nagyonis sikeres volt. Most legföljebb jót röhögnek a markukba, re­mélve, hogy egy ilyen botrány még jobban meg fogja gyengíteni az USA felderítő szolgálatát. Az egész botránynak az újságok szenzáció­hajhászásán kívül semmi értelme nem volt. A szenátus vizsgálóbizottsága most nem ke­vesebbet követel Ford elnöktől, minthogy 1939-ig visszamenőleg bocsássa rendelkezé­sükre a CIA minden okmányát. Az elnök ezt nem teheti meg, bizonyára az elnöki titoktar­tásra fog hivatkozni. Vagyis ott tartunk, ahol 1974 nyarán, a Watergate botrány csúcsfokán. Csak éppen közben még kiszolgáltatottabbá, még sebezhetőbbé vált az az ország, amit egykor a nyugati védelmi rendszer sarkpont­jának hittek, — az Amerikai Egyesült Álla­mok. ' ' V ■ • ' Felmelegitett töltöttkáposzta Igazuk van a moszkvai szakácsoknak, hogy nem gondolkoznak új recepteken. Akárhány­szor beveszi a világ a régit is, még akkor is, ha már sok országban elrontották vele a gyomrukat. Most éppen Portugáliára gondolunk, ahol a baloldali katonai diktátorok a múlt héten három pártot tiltottak be, úgy, hogy azok nem is indulhatnak a következő választáson — amit két héttel amúgyis elhalasztottak. Mint­ha csak a negyvenes évek második felének Magyarországán élnénk, ahol először meg­szüntették a Keresztény Női Tábort, aztán feloszlatták a Katolikus Néppártot, betiltot­ták a Szabadság Pártot, részeire osztották akisgazdákat, beolvasztották a szociálde­mokratákat. A változatban új csak az, hogy a középjobb­­párti Keresztény Unión kívül, most Port igá­­liában két szélsőbaloldali frakciót is betil­tottak. A kommunisták ugyanis még a kato­nai nyomás ellenére sem számíthattak 15 százaléknál több szavazatra, míg most, hogy a maoista és trockista csoportokat betiltot­ták, talán el fogják érni a 20 százalékot'. Nor­mális körülmények között ez! nem elegendő kormányzáshoz, még egy koalícióban való részvételhez sem. De mivel Portugáliában nincs szó normális választásról, tehát a kommunisták húsz százalékukkal ott lesznek abban a koalícióban, amiben a szociáldemok­ratáknak kb. 50, a polgári demokratáknak pe­dig kb. 30 százalékuk lesz. A következő lépés ?Miután a jobboldali pár­tok betiltása következtében a reakció ugye­bár a szociáldemokraták és a polgárok párt­jába tömörül, világos, hogy .ezek nem képvi­selik az igazi népakaratot, tehát a választás hamis volt. A két "reakciós" pártot rövide­sen betiltják és ki marad a porondon ?1 Ter­mészetesen, az egyetlen igazán demokrati­kus erő: a 15 százalékot képviselő komcsik,

Next

/
Thumbnails
Contents